Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-02 / 148. (1186.) szám
2 1926 julius 2, pénteK. Törköly: »A nép nem akar többé hontalant látni“ A javaslat az első megnyilatkozása annak a népakaratnak, amely nem helyesli és nem tűri tovább a jogfosztás politikáját! És ennek hiába akar a kormány, különösen a külügyminiszter ellentállani, mert a valódi népakarat nem enged s a végrehajtó hatalmat álláspontjának elismerésére bírja akkor, amikor egy képviselőházi és egy ma hozandó szenátusi, tehát nemzetgyűlési határozattal kötelezi a minisztériumot arra, hogy az egész illetőségi és állampolgársági kérdést felölelő, a szabadság és igazság elvein alapuló és egy modern jogállamba beillő törvényjavaslatot mielőbb nyújtson be a nemzetgyűléshez. A nép nem akar a részmegoldás utján megállani, egész munkát és teljes eredményt követel, mert nem akar többé hontalant látni. A jelen törvényjavaslat csökkenteni fogja azt a szenvedést, amely a magyar, szlovák, német és ruszin anyanyelvű volt magyar állampolgárokat sújtja azért, mert a trianoni békediktátumban a csehszlovák állampolgársági jogot hozzákötötték az 1910 január elsejei szlovenszkói és ruszinszkói községi illetőség fenforgásához. A legfelsőbb közigazgatási bíróság a magyar joggyakorlat és a nemzetközi jog ellenére nem ismerte el a községi illetőség hallgatólagos megszerzésének lehetőségét s ezáltal sok tízezer volt magyar állampolgár képtelenné vált annak a bebizonyítására, hogy 1910 január elsején Szlovenszkón vagy Ruszinszkőban községi illetőséget szerzett. És akkor megszületett a trianoni béke nagyobb dicsőségére a hontalanok kategóriája, az a szenvedő csoport, amellyel az önkényuralom a maga kegyetlenkedéseit szabadon űzhette! Kiutasítások, kihurcolások, a határra való toloncolás, mert Magyarország nem fogadta be a toloncolta- kat, onnan visszakisérés s mindannak nyomában járó kétségbeesés, könnyhull atás, exisztenciaromlás, bizonytalanság, az álRmdó foglalkozás és jövedelemforrás megszerzésének lehetetlensége azok a szomorú tények, amelyek a felbaráti szeretet megcsúfolásaként megjelölik annak a szenvedésnek a súlyát, amely arra szakadt, akinek sem itt, sem ott nem ismerték el az állampolgárságát. ,,Nem teljesen, de nagyrészt*4 Esen a bajon segít a törvényjavaslat. Nem teljesen ugyan, de nagyrészt! Lehetővé teszi egv pár ezer magyarnak, szlováknak, németnek és ruszinnak, hogy ittmaradhasson és becsületes munkával biztosíthassa magának az emberhez méltó életet! És ez a törvényjavaslatnak a jelenösége és az, hogy ezzel a jogfosztás , politikájának pusztulása megindult. A törvény hibái A törvényjavaslatnak vannak azonban hibái. Legnagyobb hibája az, hogy a trianoni békében biztositotí jogelismerés helyett csak igényelismerést ad. Nekünk azonban a jogelismeréshez van jogunk és éppen ezért nem is nyugszunk addig, mig ezt el nem érjük- (Richter: Úgy van! Úgy van!) Hibája a törvénynek az, hogy az igénykérési okokat úgy állította Jel, hogy azok a segítség útjában akadályul szolgálhatnak, sőt a visszaélés eszközei is lehetnek és hogy úgy fogalmazta őket, mint hogyha ezen okokat demonstrálni kellene a törvény- javaslatnak a jogelismerést előkészítő szellemével szemben! A történeti hűség kedvéért le kell szögezni, hogy ezen okoknak felvételét és a mostani fogalmazását Szent-Ivány József nem akarta, mindenképp tiltakozott ellene! De nem akarta azt Dérer dr. sem! És hogy mégis azok is megszavazták, akik a jelen törvényjavaslat mostani tárgyalását kikényszeritették, az onnan van, hogy a kormányhoz szitok és kormánytámogatók száma kétessé tette a háromötöd többséget s igy kénytelenek voltak megszavazni, bár jogfentartással és tiltakozás mellett, hacsak nem akartak volna lemondani arról a jóról, hogy a szenvedések jó részét csökkenthetik a törvényalapján! A visszaélések megakadályozása Tisztelt Szenátus! S nekünk nincs más választásunk! Csak a rezolucióra, a házhatározat meghozatalát célzó javaslatok benyújtása által javítgathatunk vagy készíthetjük elő a megfelelő jogmagyarázat eszközeit! Az igény érvényesítését kisérő okolt közül az 1. §. 3. bekezdésének a) pontja javításra szorul! Először is taxatíve fel kellene sorolni azokat a deliktumokat, mik értendők a köztársaság biztonsága elleni bűncselekmények alatt! Ez a taxativ felsorolás biztosítana minden visszaélés ellen. A végrehajtási rendelet ezt a feladatot jól elvégézheti s ezért ily javaslatot elő is terjesztettem. Kimondja ez a pont azonban azt is, hogy ez az ok azoknál a kérvényezőknél fordul elő, akik a meghatározott deliktumot elkövették! Ily fogalmazás mellett sok jogtalanság történhet és ezt az eshetőséget ki kell zárni a végrehajtási rendeletben. A referens ur álláspontja itt az, hogy az csak természetes, hogy ezen ok fenforgásáról csak akkor lehet beszélni,' ha a bűncselekményben való bűnösség jogerős bírói ítélettel meg vau állapítva! Én is igy értem, de mert félek, hogy másként lesz a valóságban, beterjesztettem egy javaslatot, amely azt célozza, hogy a végrehajtó rendelet zárja ki a helyes szabálytól eltérő esetekben a visszaélés lehetőségét. Az 1. §. b) pontjánál azt célozta a javaslatom, hogy a szenátus írja elő azt a magyarázatot, hogy az „ellenséges érzület" létezését csak akkor konstatálhatja a belügyminiszter, ha az perrendszeriileg bizonyítva van! A referens ur azt mondja, hogy ez természetes, de kérdés, hogy az egyes esetek elbírálásánál mi lesz a hivatalos álláspont! Ennek akar korlátot szabni az én javaslatom. Az 1. §. c) pontjánál feltétlenül szükséges annak előírása, hogy csak azon_ kiutasításokról lehet szó, amelyek már a jelen törvény életbelépte előtt jogerőre emelkedtek, különben a visszaélések bekövetkezhetése kézenfekvő. Az 1- §. e )pontjánál fontos, hogy csak engedelmesség! fogadalomról lehet szó és hogy ennek megtagadása csak akkor legyen megállapítható, ha azt közokirat igazolja, ha jegyzőkönyveket vettek fel a konkrét esetekben vagy jogerős elbocsátó határozatok vannak. Tehát csak az igy bizonyított esetek érvényesülhessenek mint igényérvényesülést kizáró okok! Ezt célozza a rezoluciós javaslatom. Itt meg kell jegyeznem, hogy a praktikus életben reméljük, hogy nem fog ez az ok sohasem előfordulni! Mert a vasutasok, tisztviselők legnagyobb része letette az engedel- mességi fogadalmat, aki pedig megtagadta, azoknak legnagyobbrészt meg van az állam- polgárságuk, mégis elő fog fordulni vagy 200 eset, ami fájdalmas, de mert többezer sorsát nem lehetett ezért függővé tenni, meg kell, hogy szavazzuk. Van még a törvényjavaslatnak egy rendkívül fontos paragrafusa, a 6. §. Ez a visszaható erőt szabályozza, úgy hogy kimondja a visszaható erőt 1918 október 28-ra szóló érvénnyel, azonban az indokolásban kijelenti, hogy ez a rendelkezés nem intézi el a nyugdíj szolgálati és egyéb igények kérdését. Sok lett volna, ha ez a kérdéo végleg el lett volna intézve, de ha nem lett elintézve, akkor az azt jelenti, hogy az általános nyugdíjtörvény, amely készül és más szociális törvények részére és a nyugdijkérdés elintézéséhez a köztársaság és Magyarország közt a trianoni kékében előirt megegyezés részére szabad kéz van. De gondolunk a benyújtandó uj törvényjavaslatra és ami továbbhaladást kell, hogy hozzon, a segítség és repa- ráció utján. Ezekután még csak azon ellenvetésekre akarok rámutatni, amelyek a törvényjavaslattal szemben felhozattak. „A Javaslat ellenzékét csak a külügyminiszter ur feslis képezni" Fontos és leszögezendő, hogy a javaslat ellenzékét csak a külügyminiszter ur pártja képezi! Az egyik ellenvetés az, hogy gyors az elintézés! Nyolc éve áll fenn a köztársaság és ezalatt nem jött a segítség. Lehet itt gyorsaságról beszélni? De január elsején lett beadva a Szent- Ivány javaslata, hat hónapig el lehetett azzal, vagy arra készülni. S különben is, itt érvényesül leginkább, hogy: bis dat qui cito dat! Ad Graecas Kalendas A másik ellenvetés szintén a külügyminiszter ur berkeiből hangzik fel s úgy szól, hogy várjuk meg annak a panasznak az elintézését, amit a magyarság a hallgatólagos elismerés ellen benyújtott. Egyszóval ad Graecas Kalendas! Erre a felelet az, hogy a törvényhozás nem lehet tekintettel arra, hogy van-e panasz vagy nincs a népszövetség előtt! De másodszor, a panasz igazát a külügyminiszter ur mindenképp meg akarja akadályozni, miér akar hát minket félrevezetni? Richter: A kis hamis! Törköly: Mi tudjuk, hogy hol van itt a ravaszság! A külügyminiszter ur azt reméli, hogy a népszövetség elutasítja a panaszt és jó lenne ezt a törvényjavaslatot erre az időre hagyni, mert akkor a népszövetség döntésének jó kihasználásával meg lehetne akadályozni a háromötöd többség kialakulását és el lehetne azt egészen tüntetni! Hát ebbe a játékba nem megyünk bele! Ha, amit remélünk, a népszövetség a panasznak helyt ad, akkor a mai törvényjavaslatot a jogelismerés irányában ki kell terjeszteni! A panaszok elutasításának eshetőségét pedig nem akarjuk nehezítő tényként látni! Ez az ellenvetés figyelmeztet benniin- ket'arra, hogy eggyel több okunk legyen arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadni és ezzel bevégzett tényt teremteni! Benes külügyminiszter szózatát, amely Locarnóba hivja a népeket és nemzeteket, nemrég hallottuk. Akkor sokan nem vették észre, hogy az egész fuvolázás csak szirénhang volt, csak megtévesztési kísérlet, praktika és taktika az eltakarandók eltakarására. A jelen törvényjavaslat tárgyalása után nem lehet kétséges, hogy a külügyminiszter ur nem jogosult a népek megértésének szükségéről beszélni, mert aki nem akar a jogelismerés útjára lépni, aki nem akarja, hogy a lelkek a szenvedések csillapulása és a könnyek letörlése által az emberi szolidaritás útját építsék, aki tűri és cselekszi a további jogfosztást, az csak farizeusként kiálíatbatja a népek megértésének kívánságát A magyarság „menhelye4* Azt mondta a külügyminiszter ur pártjának egyik képviselője az alkotmányjogi bizottságban, hogy nem lehet, hogy a köztársaság a magyarság menhelyévé tétessék. Erre a feleletem: Vigye keresztül a külügyminiszter a béke revízióját s ezáltal szüntesse meg azt az állapotot, melyet pártja úgy tart kívánatosnak jellemezni, hogy a köztársaság a magyarság menhelyévé válik. Richter: Nekünk nem kell könyöradomány! Mi a jogainkat mint egyenlő jogú állampolgárok követeljük! Törköly: Addig azonban, mig ez be nem következik, a magyarságnak joga van követelni, hogy a köztársaság a magyarságnak ne csak menhelye legyen, de itt a teljesen egyenrangú állampolgár jogai álljanak neki rendelkezésére. Richter: Egyenlő jogokat, mert mi éppen úgy fizetünk az államnak vérben és pénzben, mint a többiek. Törköly: Mi csatlakozunk a Szent-Ivány József áltai a képviselőházban előterjesztett VIRÁGFI — Vig regény — Irta FEHÉR ÁRPÁD (15) Szatyi népszerűsége l-eirhatatlan volt. Mindenki vele akarta megitatni a pohár borát. Ezen az estén különösen áhítattal fogták körül, csak Pálmai ugratta a szokott módon. Szatyival azonban madarat lehetett fogatni. — Most tartom a legénybucsumat — mondotta. — Aztán nem láttok többé, mert előadás után mindig le fogok feküdni. Vőlegénynek nem illik lumpolni s nem akarom, hogy Ibolyka zsörtölődjön velem. Közben erősen fogyott a jófajta homoki bor, a társaság folytonosan szaporodott. Rövid időre Árvái is megjelent, mert ma este Hermina kimenőt adott neki. De óvatosan iddogáit, nehogy a fejét elveszítse. Éjfél után fölkerekedett a társaság és maguk előtt küldve a cigány bandát, elindultak különböző éjjeli zenék elintézése céljából. Éjjeli zene nélkül Gyulán nincs mulatság. Mindszenti Ibolyka ablaka alatt kezdték, Kiss Herminánál folytatták, de kijutott a muzsikából Hősi Lenkének és a társulat többi szépeinek is. Aztán a helybéli ideálokra kerüli a sor és mivel keresztül-kasul kellelt járni a városban, a jó gyulaiak ugyancsak fi regtek-forogtak az ágyukban az éjjeli osendháboritástól. De megszokták már az előző évekből a lármás júniusi éjszakákat és megismerték Szatyi hangját, amint a cigányokat dirigálta. Közben még betért a nagy társaság egy-egy kis kocsmába, hogy eloltsa megújult szomjúságát és mire a hajnal pirkadni kezdett, a bortól és zenétől bizony meglehetősen mámorosak voltak. Szatyi volt talán valamennyi között a legvidámabb. Fölállt az apró hidak karfájára és úgy szavalt. Mintha csak vesztét érezte volna az öreg. Árvái nem győzött vigyázni reá. Egy helyen, ahol szintén fahíd szelte az utcát keresztül és alant a megáradt kis patak zúgott, Szatyi szintén a hid karfájáról mulattatta a társaságot. — A boldogság szétszakítja a keblemet — szavalta kitárt karokkal. — Én most a mennyekbe szállók! Avval már valóra is váltotta, amit mondott. A rozoga hid megingott alatta, elvesztette az egyensúlyát és mielőtt visszaránthatták volna, a patakba zuhant. A többiek utána rohantak, a viz nem volt túlságosan mély azon a helyen és csakhamar a partra cipelték.- Semmi baj, semmi baj — dadogta Szatyi. — Jól esik egy kis hideg fürdő. Fiatal orvos is volt a társaságban, az sebtében megvizsgálta az öreg színészt és megállapította, hogy nem sérült meg. Azért óvatosságból mégis haza kell vinni, nehogy meghűljön a hűvös hajnalon. A mulatságnak vége szakadt. Szorongó r. /.kedv vált úrrá a kompánia fölött. Sza- tyit hazacipelték a szállására, levetkőztették, lefektették és a takaróját szépen ráborították. Fél r ábeszélt az öreg. — A mennyekbe, a mennyekbe — ismételte motyogva. Aztán mélyen elaludt, olyan mélyen, mint a sir. Soha föl nem ébredt többé. Vidáman, boldogan, a mámoros nyári hajnal angyalszárnyain a mennyekbe szállt. 12. A függöny legördül. Borongós, eső-könnyes nyári délutánon földelték el Szatyit a csöndes gyulai temetőben. Virágfi tartotta fölötte a búcsúztatót, mindenki zokogott, mindenki hozott egy-egy szál virágot, aztán eloszlott a gyászoló közönség és hevenyészett fakereszt mutatta csupán a vén színész életének nyomát. A keresztet is elkorbasztja az idő nemsokára, az utolsó híres Szatmári emlékét belepi az idő vigasztalan füve, senkisem gondol reá, csak a késői kor merengő írója, kinek szeme könyben homályosul, emlékezvén a régi, vidám, jólelkü, szerelmetes cimborára. Mégis, mikor már egyetlen lélek sem volt a temetőben, visszatért oda Mindszenti Ibolyka, talpig gyászruhában, letérdepelt és imádkozott. Sokáig senkisem zavarta. Nehéz virágillat töltötte meg a levegőt, a vadgesztenyefák is az eső szárnyán elküldték szo- morkodó lelkűk mélységes, szépséges illatát, távol a tájon brekegtek a békák, talán ma a mulékony élet monoton gyászdalát. Sokáig imádkozott Ibolyka a friss sir fölött és arra gondolt, hogy vájjon fölötte ki fog majd merengeni? Elhatározta, hogy Gyulán telepszik meg, ott tölti nyugalmának napjait, Szatyi ne maradjon egyedül. Alkonyati sötétség szállt már le egészen, mikor a temető utján fiatal pár közeledett. Árvái volt és Hermina. Ők is eljöttek, hogy Szatyitól zavartalanul elbúcsúzhassanak. Mindszenti Ibolyka éppen befejezte az imádságot. Szeretettel, meghatottál! sietlek eléjük, ] megölelte őket és most már hárman búcsúz- í kodtak Szatyitól, aki ezt az estét már meny- nyei cimborák között, az élet nagy hajszájának pihenés ében töltötte. Aztán szótlanul indultak el a város felé. Mikor Ibolyka lakásához értek, beinvitálta őket egy kis pihenésre. Friss vacsorát is készített nekik. Aztán, mintha csak dicsekedni akarna, előszedte a nagy ládákból pompás ruháit és végigmutogatta nekik. — Mit gondoltok, kinek a holmija ez? — kérdezte aztán váratlanul. A fiatalok zavarodottan néztek egymásra és nem tudtak mit válaszolni. — Nos hát, tudjátok meg, — folytatta Mindszenti Ibolyka emelkedett hangon, — a tiétek! Mind — mind a tiétek! Az utolsó szálig neked adom, Hermin. Ne tiltakozzál. Nem neked, a személyednek, a magyar művészetnek adom. Az juttatta nékem, jusson vissza annak. Hermin és Árvái kezet csókoltak Ibolykának és szerénykedtek, hogy ők ezt a roppant kincset nem fogadhatják el. De Ibolyka nem vitatkozott. — Holnap a lakásotokon lesz — mondotta. — Fölösleges erre több szót vesztegetni. Öreg asszonynak e ruhákra semmi szüksége sincsen. Még csak talán a búcsúi ellép é- semen, amikor örökre megválók a színpadtól. Akkor majd kölcsönzitek nekem, amire szükségem lesz. A fiatal pár boldogan távozott Ibolykától. A szinkör felé siettek, ahol aznap este a gyász jeléül nem tartottak előadást. Leültek a sötétben egy elhagyott kis pádra, átölelték egymást. A vadgesztenyefák hullatták rájuk szirmaikat. Hermin nem szólt semmit, de Árvái érezte, hogy életükben egy nagy esemény készül. Amikor temetnek, valahol uj élet falcad az örök művészet és örök szerelem ölében. Mi lesz a neve és a sorsa? Ki tudja? Vége.
