Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-11 / 131. (1169.) szám
4 1926 junius 11, péntek. 'BRWiai-iVUfiímHÍftLAE útra ama vadászkincsek, melyeket az ősök müiz- lése és az élők vadászérzéke összegyűjtött. Találkozóra sereglik itt össze minden vadászati érték. Mert most az a jelszó: Poprádon kiállítani kötelesség, Poprádról elmaradni megbélyegző bűn! És mert az emberek kötelesség tudatában még hiszünk, már most valljuk: Poprád ünnepe mindnyájunk benső, meghitt és a viszontlátás örömeiből fakadó családi ünnepe lesz! Orosz Sándor. ISTENEK NYOMÁBAN Elzász a tengeren Az első szlovenszkói vadászkiállitás Poprád, junius hó. A poprádi Kárpátmuzeum ormán virágbokréta hirdeti a munka, az alkotás ünnepét. Rövid nyrolc héttel ezelőtt egy eszme szerény terv keretében várta megvalósulását, azóta az áldozatkészség, a kultúra és művészet szeretete megépítette megvalósulásának hajlékát. A szlovenszkói vadászati védegylet még az elmúlt évben azzal a kérelemmel kereste fel a Karpathen-Vereint, hogy poprádi múzeumát engedje át az első szlovenszkói vadászati kiállítás céljaira. Mivel a zipser vasszorgalom ernyedetlen kitartással e hajlékban gyűjtötte Ö9sze a Szepesföld egyes műkincseit, ereklyéit és ezek az épületben minden porcikányi helyet betöltötték, a kérelem nem nyerhetett kedvező eüntézést, az első szlovenszkói vadászkiállitás múlt évi megtartásának tervét el kellett halasztani. Az egyesület rövid nyolc héttel ezelőtt megismételte előző évi kérését. A Karpathen-Véréin választmánya, dacára annak, hogy a zöldtavi menház nagyobbitásának költségvetése körülbelül százezer korona költséggel terhelte meg a háztartását, meleg ügyszeretettel karolta föl az eszmét és bízva melegszívű támogatóinak áldozatkészségében, a múzeumnak két kiállítási teremmel való megnagyobbitá- sát határozta el, a munkálatokat azonnal kiadta a jóhirü Marosán poprádi épitészcégnek és ma, nyolc hét után, virágcsokor hirdeti a munka, a Zipserföld ősi erejének, áldozatkészségének és magas kultúrájának diadalát. Szlovenszkó széles földjéről: a csöndes kúriákról és a százados kastélyokból, most kelnek útra a kincsek, melyeket az ősök szeretete, mü- izlése és az élők vadászérzéke összegyűjtött Csöndben, zajtalanul megindult a nagy vándorlás, a Szepesföld kincseinek temploma szeretettel várja vendégeit, hogy egy teljes hónapon át: július 3—31-ig, ország-világnak, messze földekről a Magas Tátrába rándult idegen vendégeknek élő bizonyságként hirdesse, hogy e föld erdeinek, hegyeinek, lankáinak és síkjainak olyan természeti kincsei vannak, amelyek egyedülállók! Szlovenszkó vadászai már készülnek ez ünnepre. Előbb útnak indítják trófeáikat, vadásztárgyaikat: a2 egyik régi vadászképet, értékes szőnyeget, kézimunkát csomagol, melyeket a nagymamák készítettek hosszú téli estéken. Egy másik nagyapáinak fegyvereit mozgósítja: arannyal, ezüsttel kirakott csodálatos, égi'szerű puskák ezek, amelyekkel vadat csak úgy lehetett elejteni, ha azt előbb hiuzmődra becserkészték, amihez a mai vadásznemzedék a kilométeres puskák mellett nem ért. Régi kupák, vadászkések, lőportartók és sok-sok ereklye várja a megnyitás ünnepét. Szerényen, csöndben meghúzódnak a népművészet egyszerű alkotásai: tányérok, kancsók, kézimunkáik, hímzések különféle vadászmotivumok- kal. És az uj termekben három művész: Kern Péter, Kőszeghy-Winkler Elemér és Sovánka Károly most valósítja meg a maga egyéni, művészi álmát: a hatalmas, csodaszép tátrai diőráma- képekről azétárad a törpefenyőik szurkos illata. E finom tónusu, hangulatos képeknek sok- aok bámulója lesz! A vadószkiállitással kapcsolatban junius 4. és 5-én a rendezendő vadászebkiálütás a poprádi Huszparkban össze fogja gyűjteni a köztársaság nemes vadászebeit hasznossági- és szépségi versenyre. E kiállítás keretében, ahol előreláthatólag német és magyar vadászebek is versenyezni fognak a szép tiszteletdijakért, döntésre kerülnek a kotorékversenyek is rókára és borzra a Tátra bajnokságának címéért és a védegylet két értékes tiszteletdijáért. Fencik Jenő dr. beregszászi tanár és főrendező ismert szaktudása és ügybuzgalma záloga a teljes sikernek! A zöldkabátosok kettős ünnepét a vendéglátogató házigazda: a Karpathen-Vereia, betetőzi avval, hogy junius 4-én délután a szomszédos sporttelepen nagyszabású népünnepélyt rendez a vendégek tiszteletére. Ezren és ezren, közelből és távolból, ott a Magas Tátra bércei alján néhány órára levetik a gond terheit, hogy a gyermeki öröm meleg szivdobbanásával örvendjenek a perc szépségeinek. Ez lesz Szlovenszkó legnagyobb népünnepélye! Egy hét múltán az egyesület tagjai igmét útra kerekednek, hogy a Poprádon tartandó évi közgyűlésen az egyesület ügyes-bajos dolgait megbeszéljék és a vadászvédelem jövendőbeli alakulásának eshetőségeit mérlegeljék. Mert Szlovenszkó vadászait méltó aggodalom tölti el, hogy e föld speciális vadászati viszonyai az uj vadászati törvénytervezetben nem nyernek majd megfelelő elismerést és méltánylást. Az eddig ismert tervezet nagy hibáira e kiállítás élő tanúbizonyságként fog rávilágítani és remélhető, hogy az illetékes tényezők végre itt belátják azt, hogy a lankás Morvaországra vonatkozó méreteket nem lehet Szlovenszkó alpin faunájára alkalmazni. A híres tátrai fürdők Annabál-jai alkalmával, julius 24—26-ig, ismét Poprád nyomul az érdeklődés középpontjába. Nemcsak a hazai, hanem az ismert nemzetközi lövészmesterek nyílt tornán megmérkőznek a Tátrabajnokság címéért és azért a sok, szép ezüst tisztelettárgyért, amelyekbe most vésik az adakozók neveit. A rendezendő galamblövészetekre egész Európa sporttársadalma fog felfigyelni. Mert ez a verseny nemcsak a mesterlövők, hanem a modern fegyverek, lőporok és töltényok versenye lesz. Az ismert világcégek és márkák ezen a tornán bemutatják a modern fegyver- és lőportechnika legújabb vívmányait. Poprád ünnepre készül. Szlovenszkó széles földjéről: a csöndes kúriákból és a százados kastélyokból, most kelnek (Utánnyomás tilos.) A „Cap Polonio“-n, 1926. tavaszán. Két nápolyi zenész áll a parton és egy párisi kupiét énekelnek. A párisi szinésznő, aki egy revüszinházban valamikor sikerre vitte ezt a dalt, biccent a fejével és lekiabál a partra: Valenciai ... A fedélzeten állunk, várjuk az indulást, lenn a fedóiközön egy század francia katona ül csöndesen, a köpenyükön hevernek, vagy a korláthoz támaszkodnak. A rakodépart szélén bátyus és kosaras francia apák és anyák állanak. A bucsuzás már megtörtént, most már nem sirnak, nem kiabálnak, nem integetnek, mert franciák, akik tudják, hogy a fájdalmat nem illik nyilvánosan mutogatni. A katonákat Syriába viszik. Egy hónappal később láttam ezeket a fiatal katonákat Beyrouth és Damaszkusz között, őrségben a vasúti vonal mentén, negyven fokos ájult trópusi hőségben, a libanoni hegyek alatt; utaztam velük, az ő fedezetük ■alatt, páncélvonatban Damaskuszba, s minden lépésüket a háborúnak az a szörnyű, szörnyű, perzselt szaga kiséri, minden mozdulatukban az a kétségbeejtő, naiv hányave- tiség, hogy „nem kellenek foglyok", és „nem szabad foglyul esni". És erre meg van a jé okük. Ahogy ennek a háborúnak is meg van a jó oka odalenn, Syriában, mint minden háborúnak, amit „hatalmak" viselnek és diplomaták kevergetnek; ezek a fiatal arcok far- kasszemet néznek most a parttal, ezekkel a szinte komor paraszti asszony- és férfiarcokkal lenn a parton; senki nem szól, csönd van, süt a nap. A hajó észrevétlenül elindult. És ez az ut, ami engem végigvitt Egyiptomon, föl a Soudánig, keresztül Palesztinán, át Görögországon, Törökországon és Itálián, hogy csak hónapokkal később hozzon össze megint az elindulás pillanatának utitársaival, ezekkel a fiatal katonákkal a Libanon tövében, Syriában, ez az ut nekem ezzel az akkorddal kezdődött, s ez az akkord végigkísért ezen az utón: ennek a száz fiatal embernek a nézésével, akiket nagyhatalmi politikából meghalni vitt egy francia hajó Syriába. És mindez olyan „kéz alatt" történik, olyan csöndesen, az ember azt hiheti, hogy manőverre viszik ezeket az embereket, vagy hidat épiteni valahová; az elsőosztályon fehérkeztyüs tisztek táncoltatják a hölgyeket, s később néha, útban Afrika felé, a forró és világos trópusi éjszakákon láttam ezeket a katonákat a hajó báltermének ablakából, ahogy a köpenyükön hevernek a csillagos ég alatt, ég és viz között, s a jazzband elsőosztályu hangjai mellett várják, hogy a hajó elvigye őket idegen csillagok alá, ahol rendbe kell hozniok, amit Sar- rail generális elrontott... Ezt a képet vittem magammal ezeken az izgalmas heteken keresztül, s mindenütt, ahol évezredes „emberi nagyság" monumentumait mutogatták nekem, gúlákat és piramisokat, templomokat és Isteneket, kiknek tiszteletére nagyhatalmi célokból ötezer év előtt lemészároltak itt vagy ott néhány ezer embert, eszembé jutott ez a kép, az indulás pillanatában ez a száz némán elfogódott ember a fedélközön, s ezek a komor férfi- és asszony-arcok lenn a parton, akik szinte megdermedten a fájdalomtól állanak a bretagne-i parasztok fekete ünneplőjében a francia föld határán és néznek a hajó után, mozdulatlanul, amig a horizonton egy csikót, egy sávot látni a nagy hajó füstjéből. Milyen klisé lett az elmúlt tiz esztendőben ez a kép, ezek a búcsúzó parasztok a maguk szemérmes és végtelen fájdalmával égj hajó, egy tehervaggon ejőtt... Talán az övék a nehezebb rész, mindenütt a világon, ezeké a csöndes parasztoké, akik tehetetlenül néznek a fiaik után. Valencia!... — mondja a szinésznő, s egy hadnagy bemutatkozik, s elmennek együtt aperitifet inni. A hadnagyot is Syriába viszik. A hajó elindult, a tenger felől friss levegő jön és kimossa az orromból Marseillenek, ennek a zsiros, parfümös, nyugtalan városnak terhes szagát, amiben por, parfüm, kőszén, olaj, lárma, cifra nők, megint parfüm, megint lárma, egy kis munka, sok handabanda, a nagy déli kikötők megbízhatatlan és izgalmas atmoszférája, aztán megint ez az édeskés, terjengő parfüm, napsütés, por keveredik ... Végigmegyek a fedélzeten, a harmadik osztály hidján négy fiatal zsidó áll, egy lány, három fiú, mindanégyen valami kínos budapesti eleganciával öltözve, kivándorlók. Ezek . sem búcsúznak Európától, szótlanul állanak, ■ az egyik hátat fordít a partnak. A hajó már , megkapta a sebességet, a lyoni golf felől egy : kevés nyugtalan mozgása is van a tengernek, . a v ntatógőzös elbúcsúzott, süt a nap és friss, sós, szagos szél jár a viz fölött. Eszembe jut a lyoni állomáson a két tehervaggon, amit ideutaztamban láttam éjszaka a pályaudvaron: az egyikben ökrök, a másikban barna annamita katonák, francia uniformisban, akikei hasonlóan vittek Syriába, illetve minda- két transzportot egyforma tehervaggonokban a vágóhidra. Talán mert ilyen feltűnő és átlátszó rendezésben ezt az összeállítást még neu.. láttam, talán, mert nagyon ki vagyok kezdve valamitől, de nem múlik el a szemem elöl ez a kép, fizikailag émelyegni kezdek. Eboen a pillanatban nagyon közel érzem magam ehhez a négy zsidó kivándorlóhoz lenn a hídon; s megtudom, hogy ez a tiltakozás bennem is személyi, valahogy nem is én vagyok degoutálva, hanem az elmúlt esztendők embere bennem az, aki felkapaszkodott még erre a hajóra, de nem búcsúzik Európától, inem integet, nem vár semmit és nem búcsúzik senkitől, s egy pillanatra az az érzése, hogy hazamegy Ázsiába, és elszakad Európától, ahol végeredményében becsapták, megcsalták, kifosztották és megrontották. Ez az éru.3 később mégegyszer visszatért: Jeruzsálemben, a Jaffa-kapu alatt, egy vásáron, ázsiai arabok között, — a menekülésnek ez a kényszere, egy tarbussal a fejeden elvegyülni ebben a végtelen tömegben, Ázsiában, nem írni senkinek, mindent elfelejteni, háborút és irodalmat, nagytőkét és telefont, hazamenni a pálmafa alá és álmodni ezekkel a százmilliókkal tovább ezt a nagy keleti álmot, ahonnan eljöttem egyszer. A telegrafista kabinjában zug a riadó. Egy gyorsíró Írja a legfrissebb londoni és párisi híreket s készíti a rádió-újságot, amit este szét fognak osztani az utasok között az étteremben. Ezek a legfrissebb londoni és párisi hírek a nyílt tengeren, két földrész között, különös módon veszítenek a fontosságukból. Láttam bankárokat, akit unatkozva tolták félre a hajón a frank legutolsó kurzusát, s láttam magamat, aki két hónapig nem vettem kezembe újságot. Este a barman elárulja, hogy a hajó, ez a furcsa nagy valami, ami ezredmagammal úszik itt az éjszakában, nem is francia hajó; s a neve, ez a harcias név: — „Général Met- zinger" — nem is az igazi neve. A hajó német hajó, ez a „Cap Polonio", ami a háború kitörésekor vele, a barmannal együtt, Brazíliába rekedt, aztán bonyolult tárgyalások után a francia társaság birtokába jutott. A franciák a német fölirásokat átfestették franciára s a Cap Polonio most francia lobogó alatt úszik Afrika felé. — Én elzászi vagyok, — mondja a barmaim. — Azelőtt német voltam, most francia vagyok. Az apám francia volt, az anyám német. Azért tartott meg a társaság, mert elzászi vagyok. A régi legénységet persze elbocsátották. Én itt maradtam, mert magam kértem. Húsz éve vagyok ezen a hajón. Hallgattunk, keveri az italokat, egyedül vagyunk a bárban. Tesz, vesz, nyugodtan és szélesen, látszik rajta, hogy itthon van ezen a hajón, ahol húsz esztendeje él. Óvatosan még a következőket mondja: — Én mindent megpróbáltam, nekem feleségem van Marseilleban 6$ két kis lányom, önálíósitottam magam a szárazföldön, de aztán nem bírtam tovább, visszajöttem a hajóra. Mert, — megakad, elgondolkozik, keresi a szavakat, — mert csak itt vagyok szabad ember ... Én soha nem szállók le, ha kikötünk valahol, nem szeretek partraszállni. Itt maradok a hajón, húsz éve vagyok rajta. Most már nem is helyeznek el innen, tudják, hogy ezen a hajón akarok maradni. A fedélzeten egy ponyvát felkap a szél; kimegy, gondos és gyakorlott mozdulattal igazit valamit, a tulajdonos mozdulatával, aki vigyáz a birtokára. A hajó, a német hajó, ami itt francia lobogó alatt úszik a tengeren, mint egy darab Elzász, ez az öreg és rokkant hajó szemmelláthatólag hazája neki, ennek elzászinak, ez a száz négyzetméternyi deszkafelület itt a kontinensek között, amit nem hajlandó elhagyni többé, amig ö él, vagy a hajó. A fedélközön izgatott beszélgetés folyik: a négy zsidó kivándorló vitatkozik az uj ha-i zárói, amit keresnek, Palesztináról A barin ann kiáll a bár ajtaja elé, valamx parasztos nyugalommal megtörni a pipáját, leül, hallgatja, a szenvedélyes vitát, és összefonja a karját. Ebben a pillanatban igazán olyan, mint egy elzászi paraszt napi munka után a háza előtt. Nem érdekli a honfoglalák vitája, Ő már itthon van. Ahogy igy ül ezen a hajón, van benne valami tragikus méltóság. Úgy ül itt, szótlanul, mint az átmázolt hajó lelkiismerete: a töb- . biek elmentek, ő itt maradt, itthon maradt, neki ez a helye. Mit keressen Pekingben? [ Mit keressen Marseilleben? Mit keressen ő a világban? ö nem megy hazát foglalni Palesztinába, se Strassburgba, ő itthon marad, 1 majdnem azt mondtam: itthon marad atyái J földjén, ebben a bárban, a „Cap Polonio" fö- ^ délzetén, ahol húsz éve él. Ez a kötélcsomó, ott a sarokban, olyan neki, mint másnak egy akácfa. Demonstrálja, hogy a fontos csak ez, 1 itt a csillagok alatt, a földrészek között: otthon kell maradni az életben, megtalálni azt a talpalatnyi helyet, amiről azt hisszük, hogy 1 az az otthon. Ez a barman a legnagyobb irredenta, akit valaha láttam. Nem politizál, ha- ; nem változó lobogók alatt otthon marad és k arca verejtékével műveli atyái födélzetét. A 1 jobb jégszekrénybe tavasszal whyskit vet, a ■ bal jégszekrénybe sört s ősszel Kínában szüretel. 1 De soha nem száll le a hajóról, mert ; hazafi. Márai Sándor. ; A magyar nemzeti párt kelefsziovenszkói szervező munkája „ Megalakult a szepességi körzet is Kassa, junius 10. A magyar nemzeti párt kassai körzeti fő- ! titkársága a mezőgazdasági szakelőadások- ‘ kai egybekapcsolt szervezési munkálatait nagy sikerrel folytatja. Május 30-án Csécsre 1 szállott ki Szabó István gazdasági szakelőadó ■ és Scholz Imre titkár. Junius 3-án Zsebes, ' Bárca és Enyicke bevonásával Zsebesen tar■ tottak értekezletet. Junius 6-án Kistárkányon , Nagyíárkány bevonásával Szabó professzor tartotta a Bodrogköz részére tervezett előadássorozat első részét. Csecsen az előadással kapcsolatban megalakult helyi szervezet élére Ignát János gazda került elnökként. Junius 6-án a szepsii járás pártvezetősége tartott ülést, melyen az összes tagok megjelentek. Itt Scholz titkár ismertette a párt mezőgazdasági szakosztályának kezdeményezéseit a határbejárással kapcsolatos vetésdijazásokra, nemesitett őszi vetőmag kiosztására és közösen beszerzendő műtrágya s ezekkel kapcsolatos további akciókra vonatkozólag. Jelentette, hogy a körzetben elhangzott értékes mezőgazdasági előadásokat kinyomatják kis füzetekben s azokat 50 filléres önköltségi áron bocsátják a gazdaközönség rendelkezésére. A vetésdijazások helyéül az ülés Szepsi és Tornagorgő községeket jelölte meg. Ugyanez alkalommal egyhangúlag megválasztották a járási mezőgazdasági szakosztály harminctagu választmányát. Junius 6-án a magyar nfemzeti párt helyi és körzeti szervezete alakult meg Iglón. A lelkes értekezleten képviselve volt nemcsak Iglő, hanem úgyszólván az egész szepesi magyarság. Förster Sándor elnökölt az értekezleten. Várnay Ernő főtitkár másfélőrás előadásban ismertette a párt programját s a törvényhozók eredményes munkáját. Az ülésen Polnisch Arthur, Förster Lajos dr., Tel- lóry Gyula és Gellért Henrik mondottak lelkes és tartalmas beszédeket. Majd Folgens Kornél nyugalmazott polgármester tartotta meg elnöki székfoglaló beszédét, amelyben hatásos szavakkal tett tanúbizonyságot a Szepesség magyar, német és szlovák lakosságának testvérisége mellett és hangoztatta a keresztényszocailista párttal való testvéri együttműködésnek szükséges voltát. A szép beszédet általános helyeslés fogadta. A tisztikar a következőképp alakult meg: elnök: Folgens Kornél, alelnökök: Polnisch Arthur szerkesztő, Förster Lajos dr. nyug. kohóigazgató, Gellért Henrik fogtechnikus és Kőszeghy Winkler Elemér festőművész, titkár és pénztáros: Weisz Árpád nyug. főszámvevő, számvizsgálók: id. Plovarcsy Károly nyug. bányaigazgató és Halász György nyug. vasutas, jegyző: Sztojanov György. A körzeti választmányba még 13 tagot választottak. — A keresztényszocialista párt vasárnapi népgyiilései. Az országos keresztényszocialista part junius 13-án a következő helyeken tart népgyüléseket: Nagymegyeren délelőtt 11 órakor, Izsa, Lnksznkállas, Szilas és Túri szakállas községek bevonásával, Komá- romcsicson délután fél 4 órakor Kolozsnéma és Komáromfiis részvételével és Ógyallán délután 3 órakor Bagota bevonásával. , 9
