Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-09 / 129. (1167.) szám

6 1926 junius 9, szerda. — A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának álapitótagjai. A Csehszlová­kiai Magyar Újságírók Szindikátusának vég- rehajtóbizcttsága alapi tótagok gyanánt fölvet­te a Prágai Magyar Hírlap, A Reggel, a Ma­gyar Újság és Kassai Napló lapvállalatokat, melyek egy-egyezer koronát fizetnek a szin­dikátus céljaá'-.'. — Adomány a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának. Fodor Antal dr., a Prágái Magyar Hírlap belső munkatársa új­ságírói működésének huszonötödik évfordu­lója alkalmából kétszáz koronát adományozott a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindiká­tusának. A végrehajtóbizottság köszönettel nyugtázta az adományt az újság­írók részére és az évforduló alkalmából sze- rencsekivánatait fejezte ki Fodor Antal dív­nak. — Ipartestületi választások Bereg­szászon. Beregszászi tudósítónk jelenti: A beregszászi ipartestület junius 13-áu tartja meg választási közgyűlését. A hivatalos lista eluökjelöltje Limbach Emánuel az ipartársu­lat eddigi elnöke. Alelnöknek Földes Géza könyvkereskedőt jelölték. — Járási székház épül Ógyallán. Nyitrai tudósítónk jelenti: Az ógyallai községi és já­rási képviselőtestületek legutóbbi ülésein egy hatalmas járási ház építését határozták el. A székházban elhelyezést fognak nyerni a községi és járási hivatalokon kívül a járás- bíróság, fogház, adóhivatal, pénzügyi kiren­deltség, csendőrség, csendorjárási parancs­nokság, árvaszék és posta. Ezenfelül több üsztviselőlakás is lesz a székházban. Az építkezés egy és félmillió koronába fog ke­rülni. A jóváhagyás megérkezése után az épitést azonnal megkezdik. — A „Neue Frede Presse" uj kezekbe kerül. Bécsi tudósítónk jelenti: Az utóbbi nőnapokban több ízben, felbukkant az a hír, hogy Becs legte­kintélyesebb napilapja, a „Neue Froie Presse'' uj kezekbe kerül. A lapot a jelenlegi főszerkesztő, Benedikt Ernő dr. öt év előtt örökölte apjától. A lap tulajdonosa 'azonban az österreichische Jour­nal A.-G., amelynek részvénymajoritását az utol­só esztendőkben Benedikt dr. kénytelen volt át­engedni a Bankverbandnak. Újságírói körökben elterjedt hirek szerint az utóbbi hónapokban oly súlyos elvi ellentétek támadtak a Bankverband és Benedütt dr. között, hogy Benedikt dr. meg akar válni a lap vezetőségétől. A Bankverband júliusi ülésén fogja elintézni a „Neue Freie Presse" vál­ságát. Valószínű, hogy Benedikt dr. visszavonul és a lap kiadási jogát a Bankverband ráruházza a Steyimiühl-Verlagra, amely szintén a Bankverband érdekköréhez tartozik s amely a következő napi­lapokat adja ki Becsben: Neues Wiener Tagblatt, Neues Wiener Abendblatt, Volkszeitung, Kleine Völkszeitung és Sporttagblatt. <— Fü idmunkássztrájk a Csallóközben. Komá­romi tudósítónk jelenti: A kommunista földmun­kások Alsó Csallóköz csaknem minden gazdaságá­ban bérsztrájkba léptek. A sztrájk ügyében Major István és Steiner Gábor kommunista képviselők a hatóságokhoz fordultak. A képviselők azt állít­ják,’ hogy a gazdák a kollektív szerződéseket nem tartják be. Mások azt állítják, hogy a sztrájk a kommunista agitáció eredménye. Az tény, hogy a Csallóközben a felosztott nagybirtokok szélnek eresztett cselédsége a legnagyobb Ínségben és nél­külözések közt él, úgy, hogy a gazdáknak az ara­tók közt sohasem volt alkalmuk ennyit válogatni, mint az idén. > — Romániába szökött hitelezői elöl egy bereg­szászi íatisztviselő. Beregszászi tudósitónk jeleníti: Nem mindennapos följelentés érkezett a bereg­szászi rendőrséghez Engelberger Ferenc volt be­regszászi fakereskedelmi tisztviselő ellen, aki túlságosan fölssaporodott hitelezői elől családjá­val é3 bútoraival együtt Romániába szökött árt. A följelentés előzményeihez tartozik többek kö­zött egy 20 ezer koronás kölcsön, amelyet Engel­berger egyik ismert ruszinszkói fakereskedőtől azzal az ígérettel csalt ki, hogy fatelepéről fát fog az összeg fejében leszállítani. Közben tényleg létezett fatelepét korábbi adósságai fejében elzá­logosította. Hasonló módon vett kölcsönbe más ■ríerőseitől is tízezrekre menő összegeket. A hi­tű szűk zaklatásait egyideig halogató levelekkel igyekezett kielégíteni, azonban a végtelenségig rer.i vezethette orruknál fogva a türelmüket vesz­tett kereskedőket. Néhány sikertelen egyezkedési ' értet után a perek és biztosítási végrehajtások tömege elől átszökött Romániába, ahonnan leg- V;óbban Temesvárról küld egyezkedő ajánlatokat 1 Belezetnek. A hitelezők azonban a beregszászi rendőrség utján a román rendőrséget kérték föl Engelberger letartóztatására és bútorainak visz- sz a ez állít tatására. — A Nyiíra tovább árad. Nyitrai tudósí­tónk jelenti: A Nyitra-folyó áradása tovább tart s amint előrelátható volt, tegnap már víz alá került a nyitrai katonai repülőtér is. A folyó első szakaszán eddig körülbelül 15 ezer boldnyi területet borított el az ár. Né- metpróna környékén több malmot vitt el az árvíz. Az anyagi kár mindenütt rendkívül nagy. — Mégis kivágják a híres nyitrai fasort Nyit­rai tudósítónk jelenti: Egyik szépsége a városnak az a több száz fából álló fasor, amely a Zobor- hegy felé vezető ut mentén a székeskáptalan tu­lajdonát képező réteken keresztül vezet. A több száz éves topolyaiakat a múlt évben a székeskáp- talan eladta egy bríinni cégnek és az megkezdte a fák irtását.. Á város a fák irtása ellen tiltako­Beszélgetés Orlow „herceggel4* a raabsi féltékenység! dráma „harmadikjával44 A bárónő bérelte föl Orlowot? — Hogyan folyt le az erdei találkozó — A szerelmesek öngyilkosságot akartak elkövetni Waidhofen a. d. Thaja, junius 8. (A Prágai Magyar Hírlap tudósítójától.) A waidhofeni kerületi törvényszék és a raabsi csendőrség nagy igyekezettel folytatja a nyo­mozást a raabsi féltékenységi tragédia ügyé­ben. Kiinger Sybill bárónő, akinek birtoklá­sáért folyt a harc, már a temetőben pihen, Kiinger báró, a férj már elhagyta a kórhá­zat, Orlow „herceg" állapota szintén javuló­ban van. Somogyi Imre, aki a végzetes ki­rándulásra Orlowot elkísérte, még mindig a raabsi csendőrség fogdájában van őrizetben, noha a hatóságoknak az a véleményük, hogy a szlovenszkói magyar diák ártatlan az ügy­ben és csak véletlenül keverődött bele. Ezzel szemben mindinkább erösbödik az a gyanú, hogy Kiinger bárónő azért lett öngyilkos, mert ő bérelte fel barátját, Orlowot férje meggyilkolására és félt a következményektől. Maga Kiinger báró minden felvilágosí­tást megtagad és eddig Orlow Cyrill sem volt hajlandó a vizsgálóbíró előtt vallomást tenni. A P. M. H. tudósítója ma a waidho­feni kórház igazgatójának engedélyével hosz- szabb beszélgetést folytatott a szerelmi drá­ma fiatal főhősével, aki ennek során a kö­vetkezőket mesélte el: — Elmondok önnek mindent, mivel a bárónő már nincsen az élők sorában és igy már nem kötelez diszkréció. Mindenekelőtt: a lapok hibásan írták azt, hogy herceg va­gyok. Ez nem igaz, csak egyszerű, nemesi, bá­rói családból származom. Az Orlow her­cegi családdal azonban rokonságban va­gyok. Mivel szüleim korán elhunytak, nagybá­tyámhoz, von Schölzer íróhoz kerültem Me- ránba, ahol két évet töltöttem. Ott ismerked­tem meg az elmúlt télen Kiinger báróval és feleségével. — Sok időt töltöttem a házaspár társasá­gában és szenvedélyes szerelemre gyulladtam a báróné iránt, aki egy ízben elmondotta, hogy házassága igen boldogtalan és már több ízben beszélt válásról férjével. A báró ismerte érzelmeimet felesége iránt és végül is a dolog odáig fejlődött, hogy a báróné és én közöltük a báróval egymás iránt való szerelmünket. Megkértük a bárót, hogy egyezzen bele a vá­lásba, aminek után én a bárónét feleségül veszem. A báró nyugodtan meghallgatott és azt felelte, hogy rendezzem anyagi ügyeimet és akkor nem lesz kifogása az ellen, hogy a báróné az elválás után feleségem legyen. Nemsokára a báró elutazott Meránból, a bá­róné azonban velem maradt és csak husvét- kor utazott vissza Ausztriába, hogy férjével a válás módozatait megbeszélje. A báró azon­ban hirtelenül megváltoztatta elhatározását és közölte, hogy nem adja beleegyezését a váláshoz. — Nagy volt meglepetésem, amikor a báróné értesített erről és mindenáron talál­kozni akartam a báróval, hogy kérdőre von­jam. A raabsi kastélyban azonban nem ke­reshettem fel, mivel ott lakott a báróné apja, Spiegelfeld gróf, volt tiroli helytartó, aki tudni sem akart arról, hogy leánya elhagyja vejét és engem kövessen. Bécsből tehát na­ponta felhívtam telefonon a bárónét, aki egy­szer azután közölte velem, hogy férje május 30-án a rehwinkeli erdőbe megy vadászni és legjobb lenne, ba- én is oda utaznék és ottan próbálkoznék a báróval beszélni. Május 29-én Raabsba utaztam és hogy minden feltűnést zását jelentette be a járási hivatalnál. A járási hi­vatal azonnal betiltotta a további irtást, majd a tiltó rendelkezést a zsupáni hivatal is jóváhagyta. A székeskáptalan a zsupáni végzés ellen panasz- szal élt a legfelsőbb közigazgatősi bíróságnál. Most érkezett le az ügyben a bíróság határozata, mely megsemmisíti a zsupáni hivatal döntését és kimondja, hogy a szétoeskáptalannak jogában áll a fák kivágatása. — Az Ungár-Bankház, Kassa-Kosice (Malom-u. 20.), közlése szerint a XIV. osztálysorsjáték V. osz­tályának mai húzásán a 42. és 12. alapszámokat sorsolták ki. — A XIV. osztálysorsjáték mai húzásán 200.000 koronát nyert a 220112. — 20.000 koronát nyert a 38742. — 5000 koronát nyer­tek: 167142 148842 238542 56712 4412 172012. — 2000 koronát nyertek: 193542 219042 122142 82642 125242 65542 119742 200142 224642 8642 24342 8442 58042 59742 132042 223142 19142 87442 234342 194142 90712 67312 148112 98012 29112 68012 40212 208712 8612 152112 119012 135712 222812 71312 165112 63712 162112. I A húzások az 5. osztályban junius 22-ig tartanak. Pót és uj sorsjegyek még kaphatók 5350 E „FORTUNA** bankiizüet Brallsiswa, O&sraa-u. 7. | elkerüljek, Kennenkampf néven jelentettem be magamat. Május 30-án a rehwinkeli erdő­be mentem, ahol egy erdésszel találkoztam. Mivel nem akartam inkognitómat levetni, azt mondtam, hogy fényképész vagyok. Este végre sikerült a bárót megtalálnom, ő azon­ban, amikor észrevett, barátjával együtt há­tat fordított és tovább ment. Erre eredmény nélkül visszatértem Bécsbe. — Másnap a báróné telefonon azt a ta­nácsot adta, hogy junius 2-án utazzak Raabs­ba, mivel férje ekkor a kastély melletti er­dőben fog vadászni és ottan bizonyára zavar­talanul beszélhetek vele. Közölte, hogy ezen a napon a fűrésztelepnél várni fog engem és megmutatja azt a helyet, ahol a bárót meg­találhatom. Tényleg sikerült Raabsba megérkezve a megadott helyen várakozó bárónővel be­szélni és nemsokára megtaláltam a bárót is. Nyomban odaléptem hozzá és meg­kértem, hogy tárgyaljuk le a válás ügyét. A báró azt lelelte, hogy az erdő nem al­kalmas az ilyen tárgyalásokra, jöjjek vele a kastélyba. Egymás mellett mentünk az utón és a báró szemrehányásokat tett, hogy elcsábítottam feleségét. Végül szi­dalmazni kezdett és olyan dolgokkal vádolt meg, amelyeket nem tűrhettem. Azt mondta, hogy becstelen vagyok. Er­re íigyelmeztettem, hogy vigyázzon sza­vaira, mivel ezeket nem hagyhatom megtorlatlanul. A báró erre hirtelen mozdulatot tett, azt hittem, meg akar támadni. Erre önvédelemből felemeltem pisztolyomat és anélkül, hogy céloztam volna, lőttem. — A báró vadászfegyveréből ugyancsak lövést adott le és súlyosan megsebesített. Féltem, hogy a báró újra lőni fog, ezért futni kezdtem várakozó autómhoz. — Valótlan az az állítás, hogy hátulról lőttem a báróra. Úgy történt, ahogy önnek elmondottam. Az orvosok is megállapították, hogy a lövés oldalról történt. Valótlan az az állítás is, hogy a bárónétól kaptam a pisztolyt. Fegyverviselési engedélyem volt a bécsi rendőrigazgatóságtől és ennek alapján vásá­roltam a fegyvert. Nem akartam a bárót megölni, az -ő viselkedése okozta a tragédiát. Egyébként én és a báróné elhatároztuk, hogy abban az esetben, ha a báró nem egyezik bele a válásba. Bécsbe utazunk és ott közös elhatározásból öngyilkosok leszünk. — Á bárőné meg is irta búcsúleveleit, amelyeket azóta már meg is talállak. Ezeket mondotta el a súlyos seblázban fekvő Orlow „herceg". A hatóságok vizsgála­ta azonban sokban ellentétben áll Orlow Kyrill közlésével. így a vizsgálóbiró még mindig nem tett le arról a gyanúról, hogy a pisztolyt a szerencsétlen végű bárónétól kapta Orlow azért, hogy tegye el láb alól a válásba beleegyezni nem akaró férjet. A vizsgálóbírónak azonkívül pozitív adatai van­nak, hogy a báró nem minden alap nélkül nevezte becstelennek felesége csábitóját. Kiinger báróné ugyanis állandóan pénz­zel támogatta fiatal barátját és a válási tárgyalások során is azt a köve­telést támasztotta férjével szemben, hogy bo­csásson Orlow rendelkezésére nagyobb ösz- szeget, mivel az orosz arisztokrata csak úgy veheti feleségül, ha előbb megfelelő tőkével exisztenciát teremt magának. — Letartóztatták a lévai kasszafurókat. Lévai tudósitónk jelenti: Az utóbbi időben Léván és környékén több betörés történt. A betörők különösen a pénzszekrényekre pá­lyáztak. A legutolsó esetben Bargár Gábor dr. lévai közjegyző volt az áldozat, akinek páncélszekrényéből 10.600 koronát loptak ki. A tetteseket ez alkalommal végre sikerült le­tartóztatni Doleg Mihály cipész, Zilai Gyula napszámos és Mihályka Sándor lévai lakosok, továbbá Sánta Ernő bucsi mészáros személyé­ben. A Bargár-féle betörést valamennyien beismerték. A lopott összegből 2186 koronát elköltötték, a többi előkerült. — Elfogott ékszertolvajok. Kassáról je­lentik: A kassai rendőrségnek sikerült a mi­nap Goldmann Ede Béla korompai lakost, többszörös betörőt éppen akkor elfognia, amikor a kassai zálogházban egy betörésből származó értékes arany fülbevalót akart el­zálogosítani. A lakásán megtartott házkutatás során nagyértékü, ugyancsak betörésekből származó ékszereket és ezütnemüeket talál­tak nála. Pongrác tanácsos utasítására a be­törőt tegnap egy detektív átkisérte Eperjesre, i hogy ott tovább nyomozzanak előző betörései ügyében és' ekkor sikerült a detektivnek Goldmann bűntársát, Doubrara Ferenc mé­szárossegédet is ártalmatlanná tenni. Kide­rült róluk, hogy az ő lelkűket nyoipja az Er- t.eyt dr. eperjesi ügyvéd lakásán és Rokiczky József kassai görögkatolikus lelkész Rákóczi- uti lakásán elkövetett betörések bűne is. Mindkét betörőt átadták az eperjesi ügyész­ségnek. — Keppich dr. Cottage-Szanatóriuma, Bratisla- va, Védcölöp-ut 47. (a Kecske-kapunál), sebészeti betegek részére. Telefon 14—76. . .SzinH&zcZEraK. (*) A kék róka Eperjesen. Az eperjesi társa­dalmi egylet junius 12., 13. és 14-én a városi szín­házban szinrehozza Herczeg Ferenc nagy sikert aratott vigjátékát: A kék rókát. A főszerepeket a legjobb eperjesi műkedvelők: Bánó Dezsőné, Rovó Edith, Füz-y Barna, Bánó Dezső dr. és Szeke- ress Albin dr. játszák. Az előadásokat Máriássy Béla dr. konferánsza nyitja meg, aki Herczeg Ferenc irodalmi jelentőségét fogja méltatni. .CSporx- . Huszonnégy órás visszaérni éke* zés a nagy meccsre A P. M. H. számára irta: Schimelschek Ottó, a Prager Tagblatt sportszerkesztője. Prága, junius 8. Mikor a meccs előtti éjjelen, jobban mondva, a nagy nap reggelén 2 órakor igazi magyaros mulatságból tértem haza a csendes Imperial szál­lóba, Loost, a CsAF nemzetközi titkárát a foireben egy idegen úriemberrel élénk vitában találtam. Udvariasan el akartam osonni mellettük, de Loos bemutatott az idegen urnák. A szálloda igazgatója volt és természetesen nagy futball kibic. Az udva­riasan, de azért hitetlenül mosolygó Loosnak gesztikulálva magyarázza, hogy miért kell a ma­gyar csapatnak győznie. Először... másodszor... harmadszor ... és ki tudja hányadszor... azért, mert olyan csatársora lesz Magyarországnak, mint amilyen még sohasem volt. Márcsak szokásból is ellenzékieskedem, jóllehet hasonló titkos tippem miatt (a magyarok biztos győzelme) szántam el magam a tizenkét órás ut fáradalmaira. Azzal érveltem, hogy a háborúban nem szabad elfelej­teni, hogy a lövésekre az ellenfél kellemetlen mó­don igen gyakran erősebben lő vissza. Erre a ked­ves igazgató kissé megszeppent, akárcsak én, amikor a orosz gránát a fedezékem ablakát be­verte. Elhallgatott és ón végre aludni térhettem. Teljesen mellékes hogy 30, vagy 50 ezer néző volt-e, annyi azonban bizonyos kilenc-tizede meg­lepetésre számított, ennek dacára az eredmény tényleg kellemes meglepetés volt. — A funkcio­náriusok — régi szokás szerint — szerte-szét hangoztatták, hogy nem lehet semmit sem tenni s kis gólarányu vereséggel is megelégszenek, de ... amellett holtbiztosra vették csapataik győzelmét. * — Ti játszottatok, — mondotta azután a győ­zelem estéjén Kiss Gyula, jó öreg szövetségi ka­pitány, — de mi győztünk. Ezt a 90 perces poklot azonban nem felejtem el. Én sem. Midőn végre a biró az ifjúsági mér­kőzést lefütyülte, a csehszlovák csapat élén büsz­kén lépkedett, Fanta, a CsAF elnöke, akit kis gyermekek módjára követtek a játékosok. Vég­nélküliek a beszédek és fényképezések ... mig végre a közönség türelmetlen tapssal vetett véget az előjátéknak. — Mauró dr. a milánói ügyvéd, sípjába fuj. Silny kezébe veszi labdát, forgatja, földre dobja, mérlegeli, végül is Kada kapitány interveniálására uj labdát kérnek a bírótól. Talán gömbölyűbbet, vagy könnyebbet. Én csak azt lá­tom, hogy 45.000 néző türelmetlen és az uj labda késik. Végre ... * Az első percben Mauró rögtön hibázik. Tiszta korner volt. Mauró kapurugást ítél s ezzel máris maga ellen ingerli a közönséget. Impozáns tömeg megnyüvánulás. A tempó egyenesen gyilkoló volt. Mindenki lázasan Schlosser-tői vár csodákat.. A magyar válogatott rekorder váratlanul szép szélső labdát ad Kohutnak. „Slózi, Slózi!“ harsog a tö­meg. Nem veszett még ki a régi magyar futball- gárda. Schlosser bombalövése kapufát talál. A kö­zönség lelkesedése határt nem ismer. A legszíve­sebben a pályára rohannának és megcsókolnák Slózit, aki miután bizakodó hangulatot teremtett, beleolvadt az általános harcba. * Takács — ugylátszik — kézzel lökte el Per­uért, aki a földre esik. Szabadrúgás a magyarok ellen, de, mindjárt gondoltam, hogy a revansra is sor kerül hamarosan. S tényleg. Alig fordult meg Mauró, Permen alaposan belegázol Takácsba, akit ájultam szállítanak ki. Az izgalom óriási. Minden oldalról sietve jönnek a rendőrök, hosszú kardjai­kat lovassági módra tartva kezükben. Mindenki Perner felé rohan, aki halálsápadtan áll a helyén. Esernyők, botok és kezek emelkednek. — Most kezdődik az igazi küzdelem. Egyik részen sincs irgalom... * A csehek még nyugodtak, centiméter pontos­sággal adogatják egymásnak a labdát, de a ma­gyar védelem az utolsó pülanatban labdát vagy embert fog. Amikor egyszer Vogl 11. két cseh játékos kö­zött ki akarja vezetni a labdát, levegőt rúg. Vil­lámgyorsan megfordul és két hosszú lépést téve olyat rúgott a labdába, mintha a földbe akart volna léket fúrni. Vogl egyszerre magára maradt, az ellenfelei, a tömeg nagy kacaja közt, lábaikat kellő biztonságba helyezték. Ha egy cseh dribli- zertt, úgy legfeljebb két magyaron keresztül mehe­tett, a harmadik már nem engedte tovább, még ha szabadrúgásba került is. ♦ A játékosok már idegesen gesztikulálnak. Mauró állítólag két cseh gólt nem ismert el. Én — I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents