Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-08 / 128. (1166.) szám

6'

1926 Junius 8, kedd.

na—mm ......... ............................................

gint felkeresett sógorom. Ekkor már ideges voltam, nem akartam vele még beszélni se. Mi hasznom van az egészből, — mondtam, de azért mégis kimentem vele. A Rákóczim ti sporttelep félé vezetett Bodnár. Megint előhozta a zsidót és az ügyet. Én szabadkoztam, gyenge vagyok, mondtam, hagyjon békét. Bodnár azonban olyan soká beszélt, hogy mit, arra már nem emlékszem pontosan, de végül is beleegyeztem.

— Néhány nap múlva újból fölkeresett sógorom s az állomásra hívott. Fálnyolc óra lehetett, amikor a beregszászi vonat be szokott futni. Bodnár a kijáratnál várakozott, én a villamos megálló padján ültem. Miután a vonat berobogott, Bodnárt két zsidó ember társaságában láttam kijönni. Az egyik Reinifz volt, a másik egy ismeretlen zsidó. Villamosra szálltunk s kiutaztunk a vízőr kunyhójához. Egy darabig gyalog mentünk két csoportban. Én mentem a sógorommal elől, utánunk jött Rei- nitz az idegennel. Reinitz még bemutatott kísérőjének. Annak a kereskedőnek vagyunk hajósánál, akivel az üzletet meg fogják kötni, — mondta.

Révben...

rA kassai Augustineumról

nyatló erejüket hamar megtörnék a nehéz hullámok; mig most édes nyugalommal vonulnak még, a szeretettel készített otthonban.

Amit az anyagiak lehetőségével el lehet érni, az még nem minden. Még ott nagy szükség van az emberbaráti szeretet, a megértés, az ön- feláldozás, mindent megnemesitő szépségeire. Az „Augustineum“ megteremtésénél ezt különösen látjuk s Korányi Ilonára s Pausz Bélánéra tanulni vágyással s meleg szeretettel nézünk fel. A női lélek tiszta önzetlenségével, a női szív finom találékonyságával, kitartó munkájukkal telték meleggé ezt az otthont, mi a megfáradottak- nak édes pihenést ad, nekünk példát mutat. „Aki csak kötelességét teljesíti — nem teljesiti kötelességét*4 — mondta egy bölcs s ebben benne van az a meg nem magyarázott érzés, ami sokszor nyomja a szivünket.

Pausz Bélánó és Korányi Ilona önfeláldozó munkája megtanit ennek a mélységes mondásnak teljes megértésére.

A kötelességteljesitésnek nincsenek megszabott határai s nem áldozat ha rokonszenvből, olykor hiúságból, némelykor társadalmi kényszerből teszünk valamit.

Dolgozni másokért, mikor kényelmesen pihenhetnénk, áldozni lelki kincseket, mikor földi élvezetekben lehetne részünk, ez az, amire az „Augustineum** fészekrakói tanítanak.

És oda fönn, a béke és boldogság honában egy hófehér Lélek, fénysugáros boldog megelé- güléssel hajlik fölójük: „A szeretet magvát jó

talajba vetettem, dús termést hozott..

Péchy Gáspárné.

i'^iiIhiwuhihii'hipi i ii iiTn^^rrniiiiiiyiirrimiriwiimwirnrriijranawiwmiuMMiw iipi i wmimwiiimt—h iMTBiiiHium *>rw

A világ leggazdagabb embere

Rockefeller pályafutása a tauonckortól a petróleumkirályságig

Történet! feljegyzések a modern Amerika kialakulásának korából

Mikor az Élet-sajka elindult, az óriás Élet- vizen, kezünkben az evezővel és kormányzsinór- ral, — az áldásként kapott reménykedéssel hisz- szük, hogy sajkánkat nyugodt kézzel s tudatos kormányzással révbe vezetjük, hol megtaláljuk azt, amit az egész ut alatt elterveztünk, megálmodtunk és ami után vágyakoztunk. Az Élet-viz szelíden hordja sajkánkat, lágy hullámokon ringatva s szinte rosszul esik, ha látjuk, hogy sokan súlyos evezőcsapásokkal vadul törnek előre. De eljön a vihar, a megpróbáltatások nehéz ideje; minden sajkát magával ragad a rettenetes hullámverés, olykor a legerősebbnek vélt sajkát a szilihez csapja és ronccsá válik, a másikon hul- lámőriás nyargal keresztül, a mélységbe nyomja, hogy soha többé felszínre ne kerüljön.

Az Élet-viz rettentő viharát szenvedjük most s csak itt-ott látszik egy-egy sajka, ami már révbe jutott. Ezek megküzdöttek a viharral, kiállták a próbát; a hit, a szeretet a kötelesség teljesítés nehéz próbáját...

\ ’' *

/Az Augustineumról szólok, mit a Kassai Jótékony Nőegylet tart fenn, a Flőrián-utcai házában. A boldogemlékü s a kassaiak által rajongva szeretett Fisoher-Colbrie Ágoston püspök emlékére viseli e nevet s soha jobban nem képviselné az ő nagy emlékét, mint ez az Otthon, a révbe jutottak csendes, szeretettel épített, szeretettel ápolt otthona. Nemes, nagy tiszta szeretettől sugárzó_ lelke ragyogását itt is, most is érezzük ...

Már hallottam az Augustineumról, vágytam felkeresni s Korányi Ilona szives készséggel vállalta kalauzolásomat

Vidáman haladunk Kapsa szép utcáin, mig kísérőm kedves mosollyal mondja:

Célnál vagy link.

Az „Otthoniban vagyunk, hol kassai születésű, kassai illetőségű urinők nyugodt megelégedéssel élvezik a rév által nyújtott pihenést, védelmet.

1 Otthon! Kissé elkoptatott, megszokott sző s olykor csak lakást jelent, hol a test pihen, de a lélek nem talál fészekre benne. Uj szót kellene kitalálnom, hogy ezt a meleg, kedves otthont kellően jellemezhessem, hol négy urinő talált igazi otthonra, a sző legideálisabb értelmében.

Mindenki a saját bútorával úgy rendezi be szép világos utcai szobáját, ahogy ízlésének, szokásának, kényelmének legjobban megfelel. Minden kis puha fészekben kedvesen fogadnak, hangulatos témáink vannak, amit az ember csak megelégedett lelkek között pengethet meg. Hófehér, gyönyörű csipke kerül ki, az egyik hölgy ujjal közül; boldogan mutatja s mi élvezettel gyönyörködünk. Eredeti francia regény fekszik az asztalon, nyitva, látszik, hogy érkezésünk zavarta meg az élvezésében s szórakozásában.

A háTomablakos tágas ebédlő találkozó helye a hölgyeknek. Kedélyes berendezését szinte ünnepélyessé teszik az értékes régi egyházi képek.

A helyes kis fürdőszoba a modern hygiena bizonyítéka s a hatalmas konyha arról beszél, hogy itt nem csak lelki életet istápolnak, de a fáradt test kívánalmairól is gondoskodnak. Betekintést nyertünk nem csak a csodás pontossággal vezetett számadásokba, de az étlapok jegyzékét is láttuk s bizony, sok háziasszony meg lenne elégedve, ha ilyen tápláló és változatos életrendet tudna családjának biztosítani.

Tavasz van s a zárt folyosóról, a tágas udvaron át, a gyönyörű, gondozott nagy kertbe jutunk. A virággal borított terebélyes fák alatt, puha pázsiton ülőhely-csoportok, hol édes nyugalommal lehet álmodni, az elmúlt szép időkről s a ragyogó égre tekintve, mélységes hálával köszönni a Mindenható kegyelmét, hogy az Életsajkákat, sok vihar után ilyen révbe juttatta.

A nagy kert veteményes táblái között kissé hajlott, mosolygó arcú öreg kertész áll. Régi ismerős; valaha jobb napokat látott s most szeretedéi dédelgeti növényeit s örömmel mutatja a kert végében álló helyes kis házat, mint csendes, nyugodt otthonát. Ez is a révbe futott sajka utasa. Réges-régen Zágonből indult el s most, az ősi Kassa régi falai, vén fái között kötött ki. Itthoni csendben újra átgondolva és átérezve a tapasztalatokat, valahogy a gazdag ember és szegény asszony meséje jutott eszembe. A kolduló beteg gyermek arcocskáját megsebezte a feléje dobot! pénz s a szegény asszony bögre teje, mit jó szívvel s gyöngéden nyújtott feléje, meggyógyította lázas betegségéből. *

Az „AugustineunT* lehetne márványlépcsős tiikörablakos palota, lakói börtönlakóknak éreznék magukat a rideg falak között s a révből a nyílt vizek hullámaira vágynának vissza, de haXVII. Az amerikai petróleum meghódítja Kínát

Rockefeller e n e r g i akif ejtésén ek mélyebb pszichológiai okát ebben a mondatban írja körül: „A Standard Oil Company hitt az amerikai petróleumban/4

Valóban mérhetetlen hitnek és önbizalomnak kellett Rockefellerben s társaiban lakoznia, hogy olyan soha nem lankadó buzgalommal, mindig éber gondossággal s mindig éhes vállalkozási kedvvel folytassa tovább müvét.

A petróleumkirály egyik legügyesebb s legjelentékenyebb szerepet betöltő üzlettársa H. M. Flogler volt, aki — mint emlékezünk — 1867-ben szövetkezett Rockefellerrel. Rockefellerrel körülbelül egykorú volt s egészen véletlenül ismerkedett meg vele Clevelandban. Amikor még a Clark & Rockefeller cég fennállott, Flagler ugyanabban a házban nyitott irodát, amelyben Rockefeller kis üzlete volt. Kis komissziós kereskedése volt. Később megismerkedett Rockefellerrel, benső barátságot kötött vele s átlépett üzletébe. íróasztaluk egymással szemben állott, lakásuk szomszédos volt, ugyanabban az időben hagyták el az irodát s az üzleten kívüli időt is együtt töltötték.

Amit. Rockefeller különösen kedvelt Flaglerben,. az frissessége és bátorsága volt. Ezeken az erényeken kívül Flagler, éppen úgy, mint Rockefeller,

kimeritlreitetlen munkaerővel rendelkezett s csak úgy buzogtak benne az uj eszmék.

Sétáik közben a legmesszebbmenő s igen fontos tervekről tárgyalgattak s az utcán élénk vitákat folytattak, meg-megálltak s heves gesztusokkal igyekeztek meggyőzni egymást. A szócsata hevében gyakran észTe sem vették, hogy repül felettük az idő. Rockefeller egy ilyenfajta intermezzóró'l a következőket mondja:

— Abban az időben volt ez, amikor a Standard Oil Company azon dolgozott, hogy exportját a távoli világrészekre is kiterjessze. Olyan problémák előtt állottunk, melyek sok fejtörést okoztak.

— Pillanatnyi érdeklődésünk központjában Kina állott. Már régóta foglalkoztunk

azzal a gondolattal, hogy ide benyomuljunk, ahol olyan piac bontakozik ki előttünk, melynek felvevő képességét még elképzelni se tudtuk. Már meg is csináltuk az előkészítő munkálatokat, statisztikai számításokat végeztünk, amelyeknek eredményéből az derült ki, hogyha Kínában sikerül lábunkat megvetnünk, éveken át nem kell aggódnunk vásárló közönségünkről.

— Kiküldtük ügynökeinket is, akiknek az volt a feladatuk, hogy pontos információkat adjanak a kínai viszonyokról s tájékozódjanak, mihez kell kezdenünk, ha hadjáratunkat megindítjuk.

— A hírek nem voltak éppen kedvezőek. Kivettük belőlük, hogy olyan nagy nehézségekkel kell megküzdenünk, amilyenekkel idáig még nem volt dolgunk.

— Elsősorban Kínában akkor nem voltak petróleumlámpák, még régi rendszerűek sem, nemhogy modernekről beszélhetnénk. Másrészt a kínaiak, különösen a földművelők — s mi ezekre helyeztük a fő- sulyt — rendkívül takarékosak, tehát joggal tehettük fel, hogy nem igen adnak pénzt lámpák beszerzésére. Harmadszor pedig — s ezt a szempontot sem szabad lebecsülni vallási momentumok is közrejátszottak.

A kínai papság ugyanis teljes elhatározottsággal a petróleum használata ellen fordult,

ezt bűntettnek minősítette s mivel Kínában a papságnak rendkívüli befolyása van, több mint kétséges volt, hogy ellenünk irányuló akaratával megküzdhetünk-e? Végül arra is figyelmeztettek bizalmi embereink, hogy a honi olajkereskedők, akik növényből termelnek, teljes erővel a petróleum behozatalával helyezkednek szembe.

— Világos volt, hogy a szokásos módszerekkel nem boldogulunk egy olyan konzervatív s nehezen hozzáférhető népnél, mint a kínai, tehát nem tudtuk, hogyan hozzuk működésbe az ingát. Mikor azt hittük, hogy az egyik nehézségen túl vagyunk, újabbak s még nagyobbak tornyosultak

fl férjek dala

Irta Turcsányi Elek

Mint született agglegény, lenézem a

férjeiket.

Lehet, hogy nincs igazam: a dolgok

rendje, hogy a férfiakból férjek, a nőkből hitvesek legyenek. De — rend ide, rend oda! — én nem akartam férj lenni és nem is lettem.

Mikor először kerültem abba a helyzetbe, hogy döntenem kellett, alaposan megvizsgáltam magam s elhatároztam, hogy nem házasodom. Úgy hangzott biz ez, mint valami ítélet, de én egész életemen keresztül konok következetességgel .tartottam magam ehhez az ítélethez. Nem házasodtam, pedig lett volna rá alkalmam bőven.

Aki agglegény marad, annak le kell mondania az élet bizonyos örömeiről. Nem élvezi a férj előjogait. Nincs része azokban a kényelmekben, amiket csak a jól berendezett családi fészek nyújthat. Nem porolhatja ki apró csemetéit. Nincsenek rabszolgái.

Ezzel szemben élvezheti a magányt. Örülhet annak, hogy szabad és független. Hogy nem tartozik felelősséggel senkinek, csak önmagának. S hogy nem hagy maga után árvákat, özvegyet, ha meghal.

Azonban — sajnos! — egyik állapot sem fenékig tejfel. Férj ráun feleségére — agglegény a magányra. Férj pöröl — agglegény unatkozik. Férj csöndet szeretne —• agglegény lármát. Végül megirigylik egymás élete sorsát és férjuram szeretne agglegény lenni/ ez pedig boldog családapa.

így volt ez, mióta a világ áll és igy is marad.

*

Volt nekem egy barátom.

Régi pajtás, majdnemhogy gyerekkori s ha azt mondom, hogy volt, nem azért mondom, mert ma már nem az. Ma is az és akkor is az volt, miikor először és utoljára adtam fel magamnak a kérdést, a nagy kérdést, hogy házasodjam-e?

Ez a barátom remek, excelláns tehetség, a legbiztatóbb ígéret közöttünk, ifjú titánok között, ez volt egyetlen beavatottja vívódásaimnak. Ő tudta csak, miféle szándékok dobogtatták szivemet akkor fiatalon és szerelmesen; ő volt az egyetlen, kinek alkalma nyílt hozzászólni a kérdéshez s felelni rá pártatlanul és talán igazabban énnálam, akit akkor már megvesztegetett egy szemet-lel- ket elbűvölő mindennél nagyobb ur, a Boldog Szerelem.

Az én barátom, pompás agyvelő, nagyszerűen tudott beszélni. S bár ismerte szerelmem történetét tövé ről-h egyé re, ismerte választottamat s testi-lelki szépségeitől talán még jobban el vol ragadtatva, mint én magam — én nem szerettem az áradozást! —, megtalálta az érveket ahhoz, hogy megtartson engem agglegénynek s megóvjon attól, hogy férjjé legyek.

Szavai szárnyaltak, mikor "arról a hjvaelénk s már arra gondoltunk, hogy az egész

tervet kútba ejtjük.

— Ezekben a napokban Kina volt az állandó beszédtémánk. Erről tárgyaltunk akkor is, mikor egy késő délutánon Flag- lerrel elhagytam a hivatalt, hogy hazatérjünk.

— Pontosan emlékszem, az Euclid-ave- nuen haladtunk, amelyen házunk állott egymás szomszédságában. Flagler kapumig kisért s éppen el akart búcsúzni, mikor a vita uj fordulatot öltött s csúcspontjára jutott.

— Erről volt szó: Azt állítottam, hogy a probléma súlypontja azon van, hogy a kínaiaknak babonás, részben pedig a kereskedők fűtötte előítéletét leküzdjük. Nem tudtam azonban megmondani, hogy milyen mó- dón történjék ez. Flagler viszont legfontosabbnak az árkérdést tartotta s kijelentette, hogy ha ezt megoldjuk, a többi sokkal könnyebben fog menni, mint ahogy gondoljuk.

— Teljesen elmerültünk a vitában s én visszakisértem Flaglert az ő házához, de tovább mentünk, céltalanul ődöngtünk, nem tekintettünk sem jobbra, sem balra, csak mentünk, közben a nap lement, esteledett s Flagler csak beszélt tovább.

— Mintha valami megszállotta volna, vadul gesztikulált s meg akart nyerni elveinek. „Mindenekelőtt egy dologra van szükségünk44 — kiáltott fel extázisában,

újszerű, egészen olcsó lámpát kell konstruálnunk,

olyan lámpát, amely Kínában nem kerül többe hét és fél centnél.44 Azt feleltem, hogy ez lehetetlen. Hyen ár mellett a legnagyobb mértékű tömegtermeléssel sem tudunk használható lámpát előállitani:

— Amig újból utánagondoltam s kalkuláltam, Flagler félbeszakított: „Hiszed-e azt, hogy 11 centért használható lámpát lehetne gyártani?44

— Gondolkoztam a dolgon s hamarosan azt feleltem, hogy erre esetleg lehet gondolni, de végleges ítéletet csak megfelelő kísérletek után mondhatok.

— Flagler enthuziasztikusan kiáltott fel: Lehetségesnek kell lennie. Kerüljön, amibe kerül, 11 centes lámpákat kell előállítanunk s ezeket veszteséggel adjuk el. Kínában egy ilyen lámpának nem szabad hét és fél centnél többe kerülnie!

— Na és aztán? — kérdeztem kissé szkeptikusan.

— Optimizmusa azonban minden meggondolásomat és ellenvetésemet legyőzte. Ellentmondást nem tűrő, meggyőző erővel fejtegette, hogy ha sikerül ezt az olcsó petróleumlámpát Kínában piacra vetni, azt a lámpát, amely tulajdonképpen ajándék, akkor a lakosságot rá lehet venni a petróleumhasználatra. Mindjárt messzemenő gondolatokat fűzött hozzá, amelyeknek élessége s merészsége szinte fascinált. Tárgyalásunk igy ért véget. Hevült fővel pihentünk s meglepve vettük észre, hogy künn vagyunk a mezőn, meglehetős ismeretlen vidéken. Három és fél órát vitáztunk s nyolckor, egész sötétben fejeztük be a tárgyalást. Otthon vacsorával vártak bennünket s már aggódtak bosszú kimaradásunkért. De ez a kirándulás kifizetődött, mert bevezető lépése volt Kina-hadjáratunknak. *

II liH IWBiBBBBB—BBH——B—BW

fásról beszélt, amely ránk „kiválasztottakra4' vár. Ragyogó dialektikája szinte lenyűgöző erővel érvényesült s a metaforák röppentyűinek egész zuhatagát bocsátotta rám, hogy meggyőzzön. Persze mindaz, amit mondott és mondhatott, bármilyen szép, választékos és emelkedett volt is egyébként, egy lényeges kelléket nélkülözött. Egyet csak, de a legfontosabbat: az élet átfogó ismeretét, a tapasztalatot.

Hiszen ha tudtuk volna, hogy ez is van, akkor bizonyára kevesebb gúnnyal énekeltük volna a férjek dalát, a polgárokét, akik családot alapítanak s boldogan éluek gyermekeik körében, egy szerető hitves oldalán és akik, mint a pók, szövik az élet végeláthatatlan fonalát, fonják a hálót, bogozzák ezt a szép, szivárványos, tarka életet.

Barátom! aki a férjek megvetését elültetted szivemben s aki ma — férj vagy és többszörös családapa, vedd tudomásul, hogy megvetlek. Megvetlek, mert áruló lettél s mert életed ezerszer adott nekem alkalmat arra, hogy eldaloljam fölötted a férjek dalát. A dalt, melyet tele torokkal daloltunk valamikor s amit te már soha többé dalolni nem fogsz.'

*

Bevallom: elhatározásod annyira meglepett — elsőnek vetted magadra a házasság igáját közöttünk! —, hogy akkoriban mintha még ón is megfeledkeztem volna a férjek daláról. ,