Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-05 / 126. (1164.) szám

4 ^I«<IAIt/V\MiÍ!ARHrRLAE 1926 junius 5, szombat. Az 19z5-ös nemei és belga népszámlálás eredménye A német birodalom 1925 junius 16-án haj­totta végre az 1910 óta első normális népszámlá­lását, amelynek előzetes eredményeit hivatalos adatok alapján Flaskampfer német statisztikus áttekinthető tanulmányba foglalta össze. A junius 15-ről 16-ra virradó éjszakán kitöltött népszámlá­lási íveli részletes feldolgozása még jó időbe te­lik, hiszen 350 tonnányi aktát kell átböngészni. Egyelőre csak a legfontosabb adatokat dolgozták fel Eszerint a német biodalom területén a meg­szállott Saar-vidék leszámításával 62,564.753 lel­ket számoltak össze. A Saar vidék lakosságát 770.000 főre becsülik, úgy, hogy a német biro­dalom lakossága 1925 nyarán kerek számban hatvanhárommillió lélekre rúgott. Ez pedig any- nyit jelent, hogy ma ugyanannyi lakosa van a német birodalomnak, mint 1908 végén volt a bé­kebeli Németországnak. 1910-ben a német birodalom lakossága 64.9, 1914-ben 67.8 millió főre rúgott s ha a szaporodás arányát a világháború halottal, az elmaradt szü­letések és területi veszteségek meg nem csökken­tik, ma 75 millióra rúgna. Németország ma lélek - szám szerint Európa második állama; csak a 101 millió lakosú Oroszország előzi meg. Európa összesen 454 millióra rugó népességének 13.9%-a él a német birodalom mai határai között. Bajorország népessége olyan arányban növe­kedett (ma 7,379.594 főből áll), hogy a birodalmi gyűlésen 10 helyett 11 hely illeti meg. A német birodalom 63.500 községe közül 45-nek a lakossága meghaladja a százezerét, ugyancsak 45 községben 50—100 ezer, 170 községben 20—50.000, 301 községben 10— 20.000 lakos él. 1870-ben a lakosság 4.8%-a lakott nagyvárosokban, 1919-ben 23.8, most pedig 26.19%-a szorong a nagyvárosokban. Érdekes a nagyvárosban lakó népesség arányszáma más országokban: Angliában és Walesben 38.7, az Unióban 25.9, Franciaországban 15.3, Svájcban 15, Olaszországban 13.1%. Világvárosa kettő van Németországnak: Berlin 4,013.588 és Hamburg 1,079.092 lakossal. A nemek igy oszlanak meg: 1916-ban 1000 férfira 1929 nő esett, 1919-ben az arány 1000:1001, 1925-ben 1000:1068. Néhol azonban, igy West- faliában a férfiak vannak túlsúlyban, ami az ipari munkások bevándorlásának következménye. A lakosság sűrűsége lényegesen nagyobb, mint a békében: 1910-ben egy négyzetkilométerre 123.1, 1919-ben 126.1, most 133.3 lélek jut. A há­rom városállamtól (Hamburg, Bréma és Lübeck) eltekintve a legsűrűbben lakott Szászország (883.2), a leggyérebben lakott Posen (43.2). Belgium legújabb népszámlálását 1925 de­cember 31-én ejtették meg. A Moniteur hivatalos adatai szerint az ország lakossága 7,811.876 lélek, akik közül 3,859.600 férfi, 3,952.270 nő. 1924 óta a szaporodás 67.617 fő. Legnépesebb városa Ant­werpen 300.026 lakossal. Brüsszelben 213.915, Lüttichben 168.562, Genfbem 163.364 ember él. A sokatevés művészete Páris, junius 4. Alapijában véve a sokatevés éppúgy nem művészet, mint az éhezés, bár manapság egész sereg ember nevezte ki magát koplalómüvésznek. Mindenesetre jellemző a legújabb időkre, hogy a sokatevést senki sem próbálja felhasználni pénzszerzésre. Az is lehet azonban, hogy nem­csak a gazdasági viszonyok mostohasága miatt nem akad jelentkező a „művészetnek" erre az ágára, hanem mert ezen a téren a francia Bijou és Tarare már leverhetetlen rekordot állított fel. Az ő teljesitményüket aligha fogja halandó utolérni. Bijonnak nem kellett treníroznia magát, mint a mostani koplalómüvészeknek, hanem minden rekordteremtési vágy nélkül evett, evett és evett. Nem tudjuk, hogy igaz-e, de a párisi állatkert feljegyzése szerint Bijon egyszer egy elhullott oroszlánon, második esetben pedig egy elefánton lakmározott órákon keresztül. Érdekes azonban, hogy Bijon óriási étvágya és evési képessége ellenére is sovány volt. Az orvosok azzal magyarázták betegségét, hogy testének szö­vetei nem tudják kivonni és értékesíteni a vér­ben feloldott táplálőanyagokat. Természtesen sokkal kisebb mértékben, de ugyanez a jelenség nyilvánul meg az előrehaladottabb cukorbetegek­nél, akik állandóan szomjúságról és éhségről panaszkodnak. Náluk a test szövetei a cukrot nem bírják felvenni s ez kelti bennük az éhség érzetét. Általában a szövetek hiányos felvevőképes­ségével magyarázható, hogy — mint megfigyel­hettük az életben — a feltűnően sokat evő em­berek soványak s gyakran a kövér emberek a legkisebb étküek. Visszatérve Bijoura, meg­jegyezzük még, hogy állandóan csurgott róla az izzadság s tüdeje annyi nedvességet választott ki, hogy lehelete még nyáron is gőzölgött. Ennek ellenére hatvan évet ért meg Bijon, akinél nagyobb étvágya még senkinek sem volt a földön. A sokatevés terén utána mindjárt a szintén francia nemzetiségű Tarara következik, aki ugyanabban a betegségben szenvedett, mint Bijon. Tarare gyomrát a struce is megirigyel­hette volna. Egyáltalában nem volt válogatós. Végigette a természetrajzkönyvek minden rubri­káját: kígyót, békát, tyúkot, macskát, férget, szó­val mindent, ami a földön csúszik, mászik, szalad, kúszik, úszik, vagy repül. Ha azonban nem jut­hatott ilyen húsféléhez, akkor megelégedett ve- geteriánus koszttal is. Egyizben betört egy párisi gyógyszertárba s megevett mindent, amit az első szekrényben talált, a sokféle gyógyszer közi öt. kiló mustárlisztet és egy egész csomó angol­fa pasat. Bijont és Tararet haláluk után felboncolták. Belső részeik nem is emberi típust mutattak, hanem a nagy ragadozó vadakra emlékeztettek. A bél csaknem teljesen hiányzott. Ennek helyét is a test egész hosszát betöltő gyomor foglalta el. Hogy ez volt-e az oka örökös éhségüknek, vagy ez csak következménye lett falánkságuknak, az orvosok sem tudták eldönteni. Szerencse még, hogy az ilyen sokatevők a természet ritkaságai közé tartoznak. Egy állásnélküli mérnök négy kiló dinamittal fölrobbantotta magát Borzalmas öngyilkosság Berlin közelében —Háromszáz méteres körzetben szedték össze a széttépedí testet Berlin, junius 4. Szerda éjjelen röviddel 12 óra után a berlini Heerstrasse és Westend lakóit hatalmas detonáció riasztotta fel álmából. Tompa dörrenés hallat­szott, amely megrázta az ablakokat. Az utcákon csakhamar nagy csoportosulás támadt s min­denki ijedten érdeklődött, mi történt? Hivatalnokok, rendőrök rohantak a zaj irá­nyában, amely a külváros vasútvonala felől hangzott, hol a vonal a Heerstrasséról Spandau felé elágazik. A sötétség miatt azonban semmit sém lehetett látni, csak azt állapították meg, hogy a vasúti test nem rongálódott meg s a vo­nat közvetlen közelében levő kis erdőségben sincs nyoma az exploziónak. Miután a nagy kiter­jedésű területet nem lehetett megvilágítani, be kellett várni a virradatot. A hajnalig terjedő órákban a Westendben lá­zas nyugtalanság uralkodott. Amikor derengett, a terület átkutatásához fogtak s csakhamar rá­jöttek a robbanás borzalmas okára. A Heer- strassei állomástól 150 méternyire, az erdőcske szélén emberi testrészeket találtak, amelyek egy 3 méter mély s másfél méter széles gö­dörben hevertek. A gödröt egy explozió ereje vágta kí. A robba­nási tölcsér közelében egy kis zárt Iádikő volt, amely sértetlenül maradt. .Szanaszét egy szét­szakadt zöld nadrágnak véres rongyai hevertek. Az egyik fáról egy láb osüggött alá s ettől két­száz lépésnyire megtalálták a másik lábat is. A síneken szanaszét húscafatokat szedtek összet mig a robbanás színhelyétől 300 méterre egy vé­res emberi kézfej feküdt. Miután a borzalmas felfedezés első pillana­taiban nem tudták megállapítani, hogy gyilkos­ság vagy öngyilkosság történt, alármirozták a bűnügyi rendőrséget. Először az a gyanú merült fel, hogy a vasútvonal ellen kíséreltek meg me­rényletet, s a merénylőt a robbanóanyag hirtelen bekövet­kező robbanása ölte meg. Ez a feltevés azonban tévesnek bizonyult, amikor a koffert kinyitották. Egy csomó üzleti papír között jegyzőkönyvet ta­láltak, amelynek feljegyzéséből kiderült, hogy ön- gyilkosság történt. Az öngyilkos Hermann Bargher 55 éves hannoveri építési mérnök. A jegyzőkönyvben ezek a sorok állottak: „Ezzel megválók életemtől“. Valószínű, hogy az öngyilkos a négy kilogram- nyi dinamitra ült, amelyet azután felrobbantott. A robbanás hatása borzalmas volt, csak a lábak s az egyik kéz maradt meg, a test többi része s a ruházat atomokra szakadt. A mérnök először pontosan megállapította a rob­banás hatását, mert a ládát ott állította fel, ahol sérülés nem érheti, A papirosodból megállapí­tották, hogy a mérnök legutóbb állás nélkül volt, s pénzügyi gondok bírták borzalmas tettére. Űrnapjának délelőttjén a rendőrségre megér­kezett a mérnök búcsúlevele, amelyben megje­löli a tett elkövetésének színhelyét. A világ leggazdagabb embere Rockefeller pályafutása a tanonckortól a petróleumkirályságig Törtéaeti feljegyzések a modern Amerika kialakulásának korából XV. Rockefeller és Vanderbilt szövetkeznek Többször kísérelte meg az oktopus, hogy Vanderbilt H. Williamra nyomást gyakorol­jon, de minden ilyen kísérlet teljesen csődöt mondott és Rockefellernek be kellett látnia, hogy másként kell eljárnia, hogy célját elér­hesse. Egy szép napon közvetítő utján kérdést intézett Vanderbilthez, hogy meglátogathat- ja-e? Vanderbilt sejtette, hogy miről van szó és ugylátszik, taktikusabbnak találta, hogy először kifogásokkal éljen. De Rockefeller nem volt az az ember, aki, ha céljainak eléré­séhez szükségesnek találta, ne forduljon a megalázkodás taktikájához. Bizonyos idő eltel­tével megújította a találkozásra vonatkozó kérelmét és ezúttal beleegyező választ kapott. Megjelent tehát Vanderbilt irodájában. Hideg fogadtatásban volt része és most szem­ben ültek egymással az ellenfelek. Mindegyik el volt szánva arra, hogy pozícióját a végső­kig megvédelmezi. Rockefeller minden rábeszélőképességét harcba vitte, az argumentumok egész árada­tával borította el Vanderbiltet, hogy tőle a Standard Oil Company számára bizonyos té­telű titkos tarifát csikarjon ki. A vasutkirály azonban hozzáférhetetlennek mutatkozott. Minden érvelésre csupán az volt a válasza, hegy vasútvonalainak nincsen szüksége arra, hogy Rockefellernek engedményeket adja­nak és hogy sajnálja, de ennek a kívánság­nak nem tehet eleget. Végül is a tanácskozás holt ppntra jutott. Erre Rockefeller hirtelen merően ránézett Vanderbiltre és egyenesen megkérdezte: — Jövedelmező vállalkozásnak tartja a Standard Oil Companyt? Vanderbilt bizonyos csodálkozással és tartózkodással ugyan, mert még nem tudta, hová akar Rockefeller kilyukadni, de igen­lően válaszolt. Rockefeller erre folyatta: — Hiszi Ön, hogy a vállalat továbbra is rentábilis marad és jó dividendákat fog fi­zetni? Vanderbiltnek be kellett ismernie, hogy neki is ez a véleménye. Rockefeller ekkor megkísérelte a döntő kérdést: — Ezek alapján ön előnyösnek kell, hogy találja a Standard Oil Companynál való részesedést. Kedvező üzlet lenne az Ön szá­mára. Most megértette Vanderbilt, hogy ni?rö1 van szó. Kemény, mozdulatlan arca mosolyra .húzódott, Engedett tartózkodásából; — Bizonyára azt akarja ezzel mondani, hogy kedvező feltételek mellett vásároljak Standard Oil-részvényeket? — Erre gondolok — mondta Rockefeller. Ezekután a két milliárdos gyorsan meg­egyezett. És azáltal, hogy a vasutkirályt ér­dekelte a petróleumváillalatnál, Rockefeller elérte a kedvezményes titkos tarifát. A Stan­dard Oil messzemenő kivételes elbánásban részesült Vanderbilt vasutjainál, ami a petró­leumforrások számára hatalmas, végtelen előnyöket jelentett. Vanderbilt ugyan meg lehetett elégedve a megállapodással, de mégis volt annyi éles­látása, hogy már akkor is, a jövőbenézően próféciába: „Ha a dolgok ilyen irányban fej­lődnek tovább, akkor az olaj mágnások az összes vasutakat a kezükbe fogják kaparin­tani." Jóslata majdnem teljesen bevált: Rocke­fellernek a következő évtizedek folyamán tényleg sikerült az összes vasútvonalakat nem csupán a szogálatába kényszeriteni, hanem igen sok foltos vonalat megszerezni és a vas­utkirály utódait pozíciójukból nagyrészt ki­szorítani. Az oktopus az ilyen spekulációkat nem tekintette mellékeseknek. Üzleti princípiumai­hoz tartozott, hogy semmiféle más manipulá­cióval nem foglalkozott, mint olyanokkal, amelyek a petróleumérdekeltséget érintették. Igaz, hogy ezt az elvet igen elasztikusán fog­ta fel, mert nem elégedett meg az olaj előál­lításával és forgalomba hozatalával, hanem gyárakat létesített hordók, tankok, tankwa- gonok, pumpák és szállitóhajók építésére is. Szállitóhajóinak száma tekintélyes flotta nagy­ságát érte el. Mindezen válalkozásainál a fenn­álló metódus szerint minden konkurenciát kiszorított, még pedig olyformán, hogy vagy megvásárolták az illető gyárakat, vagy pedig addig dolgoztak az árain alul, amíg a kenkur- rens kifáradt és maga ajánlotta fel üzemének az eladását. Ebből látható, hogy a Standard Oil Company az eltrösztösités ideáját már ak­kor szolgálta praktikusan, amikor európai vállalatok a tőkekoncentráció eszméjét még nem is ismerték. Csak egybe nem bocsájtkozott az oktopus bele, ami pedig közelfekvő lett volna: egy bank, vagy pénzintézet alapításába. Persze, ha tekintetbe vesszük, a Standard Oil Com- pany finanszírozó metliodusát, amiről később még lesz szó, akkor ez u számára nem is volt fontos. Rockefeller egyébként minden ellenkező kijelentése dacára se ma ’adt hii ahh >z a prin­cípiumhoz, hogy kizárólag a petróleummal fog­átkozzék; Va.'.derülttel «aló összeköttetése ahhoz vezetett, hogy lényeges része volt a vasutakért folytatott harcban, amelyből hatal­mas nyereséggel került ki. Speciális szerepe volt a Pennsylvauia-vasut meghódításánál, amely ellen Vanderbilt nagyszabású hadjá­ratot inditott. Vele együtt dolgozott akkor pénzügyi bizalmasa, J. Pierpcut Morgan, a hires bankár is, akinek a Vanderbilt és a Pennsylvania-vasut közötti közvetítés volt.a feladata. A megegyezés végül létre is jött, Vanderbiltnek pedig nem voltak skrupulusai: addigi üzletbarátait olyan mértékben ját­szotta ki, hogy azok teljesen tönkre mentek. Ebben a tranzakcióban John D. Rockefeller, fivére, Elkins ismert milliomos és más milli­omosok vettek részt és mindegyikük órási nyereségeket harácsolt össze. Rendezik a beregszászi magyar gimnázium ügyét (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Még az elhalt Pesek tanügyi referens ideája volt, hogy Beregszászon, ebben a szinmagyar vá­rosban ruszin gimnáziumot szervez. Ezt az ideát nagy áldozatok árán keresztül is vitte. Mikor aztán a ruszinszkói magyarság a maga részére is mind erélyesebben követelte, hogy Ungváron magyar gimnáziumot állítsa­nak föl, a tanügyi referens olyképpen vélte megoldani az ügyet, hogy a beregszászi ru­szin gimnázium mellé magyar párhuzamos osztályokat állíttatott fel. Ez az a „magyar gimnázium", amellyel a csehszlovák kormány még a népszövetség előtt is igazolni próbálta ,hogy az itt élő ma­gyarságot számarányához mérten kulturális jogaiban is kellő módon részesíti. A ruszin gimnázium terjeszkedésével azonban a beregszászi magyar gimnázium mind szükebb keretek közé szorult es m miig a hamupipőke szerepére volt kárhoztatva. Rengeteg panasz hangzott el a szülők ré­széről az intézett ellen, de az ellenzéki sajtó­orgánumok is szóvá tették a beregszászi gim­názium ügyét, kimutatván, hogy a beregszászi magyar gimnázium csak ® külföld ámításául szerepel ezen a név°n, mert alapjában véve és jog szerint szinszkói magyarságnak egyellen önál­ló gimánzium sincsen. Amint biztos forrásból értesülünk, a rengeteg panasz elől meghátrál a tanügyi re- ferátus is és elhatározta, hegy a beregszászi ruszin gimnáziumot Máramaros valamelyik nagyobb községé­be helyezi át, valószínűleg Huszlra. Eredetileg Rahóra szerette volna a tan­ügyi referátus áthelyezni az intézetet, de meg­felelő épület hiányában a község nem akar­ta átvenni. Bocskó ellenben vállalta volna a gimnázium épületének felépítését, ezt a he­lyet azonban a tanügyi referátus nem tartja alkalmasnak. Ilyen intézkedések mellett a be­regszászi magyar főgimnázium megszervez­hető és kényelmesen, a pedagógiai elveknek megfelelően helyezhető el a régi magyar ki­rályi állami főgimnázium szép palotájában. A tanügyi referátus ezen intézkedése kétségtelenül nagy megelégedést fog kelte­ni a magyarság körében, bár a ruszinszkói magyarság máig sem mondott le azon jogá­ról, hogy őt Ungváron is egy magyar gimná­zium illeti meg. BRUSN9 FÜRDŐ (a szlovák Kaiisfosdji (Szlovenszkó, íupa Zvolcn, vasútállomás Brusno—Sv. Ondrcj.) 3 61a beraós forrás. Szénsavas földök. Hí- degvlzgyógy Intézet. Rádiumban vazdav vas láp (mór) fürdők. Kitűnő gyógyeredmények : rheuira, izületi bán- talmak éa anyagcsere zavaróimul. Női buiok kezelése mórlürdőknél. Év d junius 1-étöl—szeptember S'-áfg Első osztályú penzió (négyszeri étkezéssel) 30 korona Szobák 5—15 koronáig. Prospektust szívesen küld.a fürdílgazgutóság. így fiatalít és szépít a a toll'-raie Corall'PiKler > Corall-szappan FöleraUat a Ő. S. R. ' " részére: Vörös Rák gvógytár, líratcsíava.

Next

/
Thumbnails
Contents