Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-05 / 126. (1164.) szám

2 '»B»GA['2 V YAGYAR-MIRIjAI* Í92t> junius 5, szombat. A vámjavaslat végieg ékel vert a cseh polgáriak és szocialisták közé A szocialisták már nemzetárulással vádolják a „németekkel és magyarokkal paktáló(t cseh pártokat — A német-magyar szövetség állásfoglalása kimélyitette á két cseh blokk közötti ellentétet és útjában áll a volt koalíció összebékülésének Nagyzsupa — nagy idegesség Ungvár, junius 4. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A ru- szinszkói kormánylapck múlt heti cáfolatával ellentétben a P. M. H. hozta elsőnek azt a hirt, hogy Ruszinszkót junius végéig nagyzsupává alakítják át. Az előkészületi munkálatok máris odáig jutottak, hogy a nagyzsupán személyét is kije­lölték és pedig Jech Leó miniszteri tanácsos, a kormányzóság politikai osztályának veze­tője személyében. A nagyzsupa ily sürgős megszervezésére Cserny miniszterelnöknek azon véleménye adott okot, mely szerint a Civilni Správa Ruszinszkónak nem tör­vényes kormányzó szerve s a célnak egyál­talán nem felel meg. Ez más szóval azt jelenti, hogy Ruszinszkó nem lehet egyéb a csehszlovák államban, mint egy újonnan megalakított nagyzsupa, mellyel a centralizáció munkája végleges befejezést nyerne. Képzelhető, hogy a Civilni Správának visszafejlesztése a nagyzsupánál is nagyobb idegességet kelt éppen a hivatalos körökben, mivel a jelenlegi hivatalnoki kar nagy része feleslegessé válik. A ruszinszkói őslakosságot ezzel szemben két nagy probléma foglalkoztatja: egyik az au­tonómia megvalósításának bizonytalansága, a másik Ruszinszkó nyugati határainak rende­zetlensége. Mindkettő olyan probléma, amely sehogysem illeszthető be a kormány ruszin­szkói gyarmati politikájának keretei közé. A mindenáron keresztülhajszolandó centralizáció a nagyzsupa megszervezésével és egy nem ős­lakos nagyzsupán kinevezésével talán hosszú időre elintézi Ruszinszkó sorsát, amely évek múltával mind szomorúbbá válik. — 1920. junius 4: Trianon. Ma van hatodik évfordulója annak, hogy Magyarország képviselői a végzetes trianoni békét aláírták. Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése szerint számos tár­sadalmi egyesület felvonulást rendezett ez alka­lomból a Szabadságtérre és az ott álló szobrokat megkoszorúzták. Az ünnepségen óriási közönség vett részt. A koszorúk elhelyezésének pillanatá­ban az egész országban zúgtak a harangok. — Keresztény szocialista népgyülések az Ipoly völgyében. Az országos keresztényszocialista párt az elmúlt vasárnap megkezdte agitációs körútját az Ipoly völgyében. Inam, Ipolybalog és Hidvég köz­ségben voltak sikerült népgyülések, amelyeket a többi falvakban rendezendő gyűlések fognak kö­vetni. Prága, junius 4. A vámjavaslat sorsa túlesett a döntő stá­diumon, amennyiben a gazdasági bizottság 48 órai tanácsko­zás után néhány módosítással elfogadta az agráriusok által benyújtott vámjavas­latot. A cseh szociáldemokraták a javaslat minden egyes szakaszához számtalan módosítást nyújtottak he, de a vámtöbbség úgyszólván valamennyit elutasította. A vámjavaslat tár­gyalásában egyetlen miniszter sem vett részt, csak a földmivelésügyi, közélelmezési és ke­reskedelemügyi minisztériumok hivatalno­kai. Mindez azért történt, mert hiszen a kor­mánynak eddig kevés köze volt a javaslat­hoz, melyet a parlament tagjai kezdeményez­tek s a javaslattal a parlament mintegy rá­kényszeríti a kormányt arra, hogy a vám­tarifát teljesen átszervezze. A részletes vita befejezése után követke­zett az egyes szakaszok fölötti szavazás. A szakaszokat többnyire 15:1B és 15:10 arányban szavazták meg. Érdekes, hogy Matzner német nemzetipárti képviselő, akinek klubja különösen a parla- menten kívül éles támadásokat intéz a német agráriusok ellen, a szavazásnál a vámtöbbsé­get támogatta. Ezzel a vámjavaslat már a mai nap folyamán a költségvetési bizottság elé került s ha a szocialista pártok fölhagy­nak obstrukciójukkal, úgy a javaslat már a jövő hét elején a plénuni elé kerülhet. Nitsch eredményes munkája A gazdasági bizottság nagy vámvitájá­ban az első perctől kezdve tevékeny részt vett Nitsch Andor képviselő, a szepesi né­met párt elnöke, aki egyben a magyar nemzeti párt parlamenti klubját is kép­viselte. A szlovenszkói speciális gazdasági érdekek kidomboritásával számos módosi- tást nyújtott be, melyeket a vámblokk el is fogadott. A szlovenszkói német és magyar gazdák nagy hálával iogaiL.Jják az érde­kükben kifejtett fáradhatatlan és eredmé­nyes munkát. A cseh polgáriak „nemzetárulása* * A vámjavaslat úgy a cseh, mint a német politikai táborban elkeseredett harcot tá­masztott. A német táborban különösen a nemzeti párt, valamint a parlamenten kivül álló demokrata párt támadja egyre erőseb­ben a német agráriusokat és főleg azt veti szemükre, hogy eljárásukkal közvetve vagy közvetlenül a cseh kormányt támogatták. A német agráriusok azonban arra a kér­désre, hogy mi lesz ezért a jutalmuk, azzal vágnak vissza, hogy munkájuk eredményeképpen a német gazdák meg­kapják a vámvédelmet. Teljesen rosszhiszemű beállítás tehát, hogy a német agráriusok és német keresztény- szocialisták talán messzebbmenő engedé­kenységet tanúsítanának a cseh polgári pár­tokkal szemben. De téves az a beállítás is, hogy a vámjavaslat támogatásával a cseh koalíciót és a cseh kormányt támogatnák és erősítenék. A tények ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Éppen a német agráriusok és keresztényszocialisták, valamint a ma­gyar nemzeti párt reálpolitikai állásfog­lalása távolította el egymástól a régi koalíció polgári pártjait a szocialista pártoktól. Ezt bizonyítja a cseh lapok éles toll- harca is. A cseh nemzeti szocialista sajtó a párt csúfos veresége után azt Írja, hogy a cseh polgáriak elárulták a cseh nemzetet. Sőt Stribrnyék hétfőn nyilvános népgyü- lést is rendeznek, hogy a polgári pártok „nemzetárulását“ leleplezzék. Tajtékzó dühében már mást nem tud Írni a Ceské Slovo, mint hogy szemére veti a cseh polgári pártoknak, hogy a németeknek és magyaroknak nagy koncessziókat adtak a vámokért. Ez a koncesszió a nemzeti szocialisták sze­rint az lenne, hogy az utolsó parlamenti ülé­sen tárgyalt nyugdijjavaslat egyik szakasza szerint azon német és magyar hivatalnokok és állami tisztviselők, akik az államfordulat után hüségfogadalmat nem tettek, ren­des nyugdijat kapnak. A Ceské Slovónak ez az állítása — sajnos — nem felel meg teljes egészében a valóságnak, mert a nyugdijjavaslat csakis a régi osztrák nyugdíjasokra vonatkozik és a kormány jóvoltára bízza, hogy ezen szerencsétlen nyugdíjasok szomorú helyzetén segítsen. A szocialisták azon vádjára, hogy a cseh pol­gári pártok együtt haladnak a német és ma­gyar polgáriakkal, az agrárius Venkov éppen a szocialista blokkra süti rá, hogy a szocialisták soraiban sokkal nagyobb számarányban vannak németek és ma­gyarok, mint a polgári blokkban, mert hiszen a német szociáldemokraták és a kommunisták együtt dolgoztak a cseh szocia­lista blokkal. Ehhez hozzáfűzhetjük azt, hogy a kom­munisták és a német szociáldemokraták tá­madásai a német és magyar polgári pártok ellen ugyancsak minden alapot nélkülöznek. A múltban senki sem támadta a német szo­ciáldemokratákat és német-magyar kommu­nistákat azért, ha ők egy a munkásokat nem­zeti tekintet nélkül védő javaslat mellett együtt szavaztak. A mai helyzetet az egészsé­ges parlamentarizmus kezdetének lehet tekin­teni. A tulajdonképpeni harc azonban csak most kezdődik, amikor a vámjavaslatot a plé- nnm fogja tárgyalni. A szlovenszkói nyomdászok az illetőség rendezéséért Pozsony, junius 5. A szlovenszkói grafikai munkások most tartott évi közgyűlése foglalkozott az illetőség s állampolgárság súlyos kérdésével is. Elhatá­rozták, hogy az illetőségi kérdésben a kor­mányhoz fordulnak. Kérni fogják a kormány­tól, hogy rendeztessék végre a szlovenszkói munkásság és vele együtt az összmunkásság életérdekeit állandóan veszélyeztető illetőség és állampolgárság kérdése a demokrácia , és • köztársaság érdekében úgy, hogy,. ,, „ . v. 1 mindazok, akik a békeszerződés megk - ■ ■ sértek: idején a köztársaság térülőién áh landó lakással bírtak, csehszlovák állam­polgároknak tekintendők és ismerendök el. ISTENEK HARCA , FANTASZTIKUS REGÉNY Irta: LÁZÁR ISTVÁN (27) — Eladtam ékszereimet s Cukor ur, a fehérek barátja, megszerezte nekem az útra szóló Írásokat, én tehát elmegyek, istenek és jó szellemek. Kihu-szan asszony idegen ru­hát is kölcsönzött, amilyet az a fehér muzmé visel, igy könnyebben juthatok a közelébe, hogy megölhessem őt. És meg is ölöm, mert ti meg fogtok segíteni engemet, kik védel­mezitek Dai Nippont, a japán szigeteket és ezt a nemzetet, mely mindig örömmel hal meg a hazájáért . . . Orimász! A könny elöntötte a szemét. Homlokra borult és csókkal illette a földet. Reszkető hangon berbitélt, aztán csendes, lélekszikrás suttogásba töredezett a szava. — Gyarló vagyok és bűnös, mossatok en­gem hófehérre, mert a szerelmesemért esem bűnbe. 0, Ama-Terasz-Omi-Kami, látom az ,én kicsi értelmemmel az utat, amelyet ren­deltél nekem. Hiszek tebenned és imádlak, hogy világosságot árasztottál elmémre: én is a hazámért áldozom föl magamat, mert sze­relmesemben a hazámat látom; őt pedig megostorozták a fájdalmak ostorával és meg­gyalázták lelkében, mint ama Krisztust, ki a fehér nemzetekért meghalt a keresztfán . . . XXI. — Aggódom atyám miatt — felhozott valami balsejtelem Alice homlokán. — A tömeghangulat ellenünk fordult . . . — Az újságok forralják a tömeg harag­ját — bólogatott Bettsy néni. — Mindennap újabb és újabb képtelenséggel állanak elő. — A háború elkerülhetetlen . . . — Atyád úgy véli, hogy talán el tudják simitani az ellentéteket . . . — Mi lesz Overtonnal? — Tömeggyilkossággal vádolják és . . . — Állandó megfigyelés alatt tartják. De­tektívek kísérik minden lépését. És ez egyelőre jó. Nem kell félnünk a japánok tit­kos bosszújától . . . — Overton áldozatul esik — sóhajtott a nagynéni. — Ha háború lesz, Japánnak első­rendű érdeke, hogy Overtont eltétesse láb alól; ha pedig a nemzetközi bizottság ki­egyenlíti valahogy az ellentéteket, akkor tömeggyilkosság vádijában vonják felelős­ségre . . . — Nagynéni, ne rémitsen! — sápadt el Alice. — Overton gázregnlátora sokezer em­bert megölt Nagaszakiban, ahogy Mutsuhito Dsain villáma sem kímélte San-Franciscót... — Egyforma katasztrófa voltl — De vájjon szabad-e ilyen katasztrófá­kat előidézni önhatalmúlag? Mutsuhito Dsain és Overton is bűnös, nagyon bűnös a világ itélőszéke előtt s mindketten bűnhődni fognak rettenetes cselekedetük miatt . . . — Mi történt Mutsuhito Dsainnal? — Egyelőre őt is őrzik, mint Overtont. Egyforma intézkedés történt személyüket illetően. Mindkettő gépét elkobozták. Vagy nem olvasol újságot? ; — Nem — szólt Alice sápadtan. — Bor­. zadok minden újságcikktől, olyan különös megvilágitásba helyezik a szerelmemet . . . Nagy részben engemet okolnak a katasztrófa miatt. De vájjon hibás vagyok-e? — Nem — töprengett Bettsy néni — és mégis igen — emelte föl ősz fejét. — Mert amikor visszautasítottad mr. Mutsuhitot, igen ridegen kiélezted a sárga és a fehér faj közti különbséget. Nem megmondotta-e akkor, hogy — majd meglátjuk? A leány ajka reszketett. — Mit akart tőlem az a nyomorult ja­pán? Talán csak nem gondolja Bettsy néni, hogy hozzá mentem volna feleségül! — Most már késő minden — sóhajtott Bettsy néni. — A vitát eldöntötte a végzet. Megyek és előkészitem az estebédet . . . Aranyszegélyü, enyhe alkony ködlött már a park fölött. Bettsy néni bement a ház­ba, Alice pedig gondolataiba merülve nézte a távoli tornyokat, melyeknek ormán arany­kéken villogott a búcsúzó napsugár, mint fe­kete csészében az imbolygó borszeszMng. Hirtelen föírezzent. Szétnyílt a rózsabokor. —- Mi az? — lepődött meg. Egy kicsi nő állott előtte. Alig nagyobb, mint valami nipp. Megmozdul, szinte botor­kál divatja-mult, fekete ruhájában, sürü fá­tyol borítja arcát, de átvillog rajta a tekin­tete. Egész megjelenése néma, élő vád. — Kicsoda ön? — bámult rá. A fekete nipp fölvetette aranyvirágos fátyolét. — Mutsuhito Dsain házából jövök — törte az angol nyelvet. — Én vagyok az ő musuméija, Harangvirág . . . Sárgás-fehér arcán indulat sötétlett. Ha­lott, ki sírból jön számadásra ... A fejhér leány megrettent. — Hogy került ide? — nézett rá riadjam — A kőfalon másztam át — mosolygott a muzmé hidegen. — A kaput őrzi a police- man ... — Tán üzenetet hozott? — didergett Alice. — Nem — nézte a muzmé merően. — Ki küldte hozzám? — Senki. Magam jöttem . . . —- És mit akár? — Meg akarlak ölni — emelte föl arcát lángolón. Összecsapódott a tekintetük. A muzmé szeme delejezte a fehér leányt. — Miért? — nevetett fázósan. — Miért akar megölni? — Mert elvetted a szerelmesemet . — nézett a szemébe lángadozó fájdalommal. — Elvetted a szivét s bánatba bontottad!.— fogta meg a kezecsuklóját acélosan. — össze­törted a lelkét, mint meggondolatlan gyer­mek a játékszerét és olyan kétségbeesésbe taszítottad, amiből sohasem tud kivergődni... Ezért öllek meg téged, fehér muzmé, te szív­telen bálvány! Szorította kezét, hogy Alice fölszisszent fájdalmában. — Miért kívántad egy sárga férfi szerel­mét, fehér muzmé létedre? Hogyan is tud­nád megérteni a mi nemzetünk lelkét? A mi isteneink mások, a szivünk is más, a gondol­kozásunk is más, erkölcsben is, erényben is különbözünk tőletek, kik a szerelmet csak eszköznek tartjátok, hogy boldogulhassatok. A mi szerelmünk örök álmodozás, csendes reménykedés, méla szenvedés . . . Mondd, miért törtél az én boldogságom ellen, fehér muzmé? (Folyt., köv.) Rozsnyói vasas-gyógyfürdő és hidegvíz-gyógyintézet, klimatikus gyógyhely, 3u Rosnava-Sezsnyő, tiziovenssfcőt Vasas-, meleg-, hideg- és villanyfürdők. Elsőrendű gyógyhely mindennemű női bajok, vérszegénység, sápkor, érelmeszesedés, vérzések, idegbántalmak, migraine, hisztéria, neuraszténia, álmatlanság, étvágytalanság, stb. eseteiben. Lábadozók, reconvalescensek kitűnő üdülőtelepe. A fürdő gyönyörű fenyves és lomberdő közepén fekszik 470 méternyire a tenger szine felett, közel a világhírű dobsinai jégbarlanghoz. — Elsőrendű szállodai szoba, háromszoros étkezéssel, napi 32.— Ke, — Posta, tá­vírda, vasútállomás helyben. Bővebb felvilágosítással szolgál a Fürdőigazgatóság. L—--------------------------------- .................. ■ ................................... .............................. ' .1 ' !« .................................... —---------------------------------1

Next

/
Thumbnails
Contents