Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-27 / 145. (1183.) szám
10 1926 junius 27, vasárnap. Schopenhauert olvasom (A szerelem metafizikája) rA törvény szent, égő parancsa lobban A csókban, vérben, megfeszült marokban. Örök a harc, örök a harc. rAz hisszük balgán, önmagunknak élünk, Percet, rózsát piros csokorba tépünk. Tán élni szép, mert élni kell? Tavasz, napfény, mámor lidérce kerget, Bénán, dadogva koldulunk szerelmet: Veszett kincsből egy gyöngyszemet. Ha megkapjuk, mohón futunk a nyárba, Sarló alá, kegyetlen, vig halálba. Érett kalásznak sorsa ez. Levágatunk, mert így rendelteték el, A gyors Idő zúzó dorongja csépel Szalmává — s tiszta buzaszemmé. Szomjas szemünk tavaszból őszbe kémlel, Nyilunk — $ hullunk a fonnyadó levéllel — S jönnek uj bimbó légiók. Zokog, lázad, ölel, kacag szerelmünk,-Nem látjuk, hogy a csókban nem mi kellünk: Az élet kell, mely végtelen. Időtlen, uj himnuszba kezd a vérünk. Rügyezünk öntudatlanul — s megérünk. Gyümölcs és termő mag leszünk. Felénk az elmúlás harangja kondul, S mégis, mégis virágzik sírokon túl Ember, élet s örök tavasz! Ölvedi László. Örök gyermek Tréfákat siűr a bánat-árhól S bátran úszik a gúny felett. Komoly álarcba bújik olykor, De kék szeme mégis nevet. Nem ölheti meg kín, se ostor, A. gyermeket, a gyermeket. Lapdákat fúj a gondjaimból S azt súgja: „Bévül mind üres, A. töprengés kötelét vágd el, Csak játsz velük és légy ügyes.' Fekete héjjuk széjjel pukkan, > Hisz egy se súlyos, mind üres." Piros nyilát szivembe tűzi, v - ! . — Hegyéről izzó tűz csepeg — ;v.-, A forróság zászlós futárként Átnyargalva az ideget, Bohókás táncba kezd a vérem S a lázadt patak megered ... ...ő jár bennem: a esóvás gyermek, • Ki tüzet tűzzel gyújtogat. Néha alszik, sokszor dermed. A lelkemen egy rés szabad, Azon szökik át bontogatva A köréje nőtt kőfalat. Tamás Lajos. Tamás Lajos. hajszolt állat, aki reszketve inai a parancsoló vasmarok elől. A csendőrök mennek egyenesen, a vetés közt kis gyalogút van. Jónás ájult várakozással lapul. A csendőrök elmennek, — nem vették észre. Összehúzott teste lassan meglazul, a szorongása elemyed, nagyokat lélekzik. Kicsit odébb, belelökve a vetés sűrűjébe a döglött tyuk. Jónás oda- oda fordítja a fejét. A csendőrök a falu felé kanyarodnak s aztán eltűnnek a fák között. De ő csak fekszik a rozsban. — Lassan elszintelenedik az ég, csak keleten reszket valami halvány ezüst derengés és aztán mint egy nagy, fehér, szomorú arc felbukik a hold. Későn, mikor a falu felől már a kutyaugatás is elcsendesedik bújik ki Jónás a vetésből. A tyúkot viszi az inge alatt s mikor visszatér a zsom- bikosba a száraz árokoldalon lyukat kapar, oda belegyüri, leföldeli a jó falatot, mint a kutya, lenyomja, követ tesz rá. Majd eljön értei.. Az este holdas, tiszta és hűvös. Jónás körülnéz. A falu felől itt-ott csillog egy-egy kis ablak. De messze lent, a láthatár szélén a füzesek közül, egy imbolygó, el-eltünedező láng üzenget néha. Hűvös esti szellő lehel, — Jónás áll, szimatol s az orrához száll hirtelen az odavert füstszag. A mellében egyszerre megmozdul valami csendes, puha érzés. Oh a füst, a füst, a tűz üzen értei A sátrak körüli füst, ez a nagyszerű telt melegség, melybe belevegyül az ételek, a pörkölt csontok szaga. . A meleg, a kéjes a csiklandó füst üzen feléje, a barna kócos, tűzben aranyló arcok, a meleg testek, a jó langyos tunyaság a sátrak körül már hívja!... Jónás kitárja a karját, nagy könnyűség száll fel a szivében s szaladva megindul a kis imbolygó láng felé. A szájába belegyür egy szivarvég bagót s ezzel a nagyszerű kesernyés Ízzel a szájában, ezzel a minden füstöt zamatos jókat előre izleltető nagyszerű gyommal a szájában szeli lengő lábbal az éji mezőket. A hold fehér arca a táj fölé hajlik és néz utána, — s midőn egy dombon egy percre megáll. s hosszú silhuetteje rárajzolódik a holdas égboltra s ahogy a túlsó parton letűnik, olyan, mintha a hold, ez a nagy, szomorú vágyó arc itta volna fel karcsú, könnyű alakját a sötét horizontról ... Fejlődünk! (Részlet „Az ember jövője“ e. népszerű tudományos műből.) „A testi fejlődés utja‘‘ A grammofón már manapság is divatját- mult ócskaság. Ezért nem tud újabb tökéletesedése, a cseppnyi mikifón sem meghatni bennünket. Már a gépies jellegű távolbabeszélés frissebb eszköze, a térbeli akadályokat az időbeliekkel egyszerre áthidaló telefon fartó- sabb csodálatunkra tarthatott és méltán igényt. De meddig?! Egészen addig, amig a rádió rá nem duplázott A tökéltesedés lehetőségei valóban ki- aknázhatatlanok. A modern Kényelem igényei azok a főszempontok, amelyeknek kielégítésére az emberi lángelme minden lehetőt megtesz. A közeljövő még váratlanabb meglepetéseket fog hozni, mint volt a telefon, avagy legutóbb a rádió. A közeljövő polgára lakályos otthonában a diványon fekve akár egy spanyol miniszter- tanácsot is végignézhet és hallgathat. Sőt közbe is szólhat a tanácskozásnak. Nemsokára ennek is csali egy feltétele lesz: meg kell tanulni spanyolul. A távolbabeszélést, a távolbafényképezést rövidesen a távolbapislogatás és gyorsmozi fogja követni. Azontúl utazni, messzire menni, végképpen nem kell majd. Csak belenéz az ember egy skatulyába és Rómába lát benne. A fülébe közben belerádióznak. Ez a nagymértékű fejlődés azonban a jelek szerint az ember egyes szerveit nagyon előre, más szerveit pedig nagyon vissza fogja fejleszteni. Azok a szerveink, amelyekre szükségünk lesz, nyerni fognak jelentőségükben, megizmosodnak, egész testünkön eluralkodnak. Szükségtelen szerveink épp ily arányban fognak visszafejlődni, elsatnyulni. rödmi, az egész magyar közönség életéit és jószágait kockára vetni, a heveit isteni tiszteletnek és polgári rendtartásnak szép alkotmányát feldúlni és semmivé tenni akarták, ezért a bíróság a tizennyolc fővádlottat fővesztésre és jószágelkobzásra ítélte. Valaki felsírt a vádlottak padján, — a többiek emelt fejjel néztek farkasszemet a bíróság tagjaival ... — Fejvesztés... — hördült fel az egyik. — A legjobb fejek az egész országban... — morogta maga elé az iró s nagy, ölelő szemekkel simogatta végig társait. * A széphalmi kúrián Ferenc napjának ünneplésére készülődtek. Egy sereg lelkes, fiatal iró gyűlt össze az ünnepségre, — ünnepelni a mestert, aki már évtizedek óta erős és dolgos munkása a magyar irodalomnak. Az iró egyedül ült szobájában és a nyitott ablakon keresztül kibámult a kertbe. Az asztalán megkezdett munka hevert, de ő ma nem tudott dolgozni. Szemei előtt a múlt. képei vibráltak, visszahelyezte magát a budai törvényszék tanácstermébe, ahol két évtized előtt kimondották fejére a halált. Hét véres, bakóütötte fej kínlódott elő az emMagyar miniatűrök A forradalmár Irta: Jaraó Jówef Újra hallotta a királyi főügyész kegyetlen szavát, a törvényszék elnökének monoton beszédét s őz Pál dacos felosattanását: — Nem kell kegyelem! Aztán a börtönt látta, a nedves, rideg zárkafalakat, amelyek hét esztendőt zártak ki az életéből. Eszébe jutott a budai kis szoba, ahol annyi hites, lelkes fiatalember áldozta magát, hogy jobb jövőt váltson a fajtája számára. Hiába... Egy részük már halott és a dunaparton jeltelen sírban rothad, a többi még osztrák börtönök lakója: Brüran, Kufstein, Graz... Pedig milyen lelkes volt Szolarcsik Sándor és milyen szenthitü a fiatal Őz Pál . . . — Rég hallott hangok zsongtak a fülében. Az induló.,., Párásban ennek hangjai mellett, győztek, a Vérmezőn csak temetési épek lett belőle..., Önfeledten dúdolni kezdte: — Allons enfants de la patrie... * Kopogtatás riasztotta fel álmodozásaiból. Meg-' rezzent, mintha rendőrkomisszárius jöttétől félne. Az ajkai zavartan, tétován mondották ki a „tes- sék“-et. Nagyon lelkes szemek villantak össze a sötété® kis szobában. A lámpa fakó világossága misztikussá színezte a kis gyülekezetét, amelynek minden egyes tagja úgy érezte, hogy ő is egy pillér a világtörténelmet alábástyázó oszlopsorban. Egy sovány, lázasszemü ember, akinek alakjára lágyan simult a ferences csuha, hangosan szónokolt : — Páris . . . Gréve-tér . . . Danton ... Nyugat ... Elég volt! Akarni és merni kell! össze kell fognunk Európa többi elnyomott, megtiprott nemzetével! Liberté! EgadSité! Fratemité! , Az eltiltott szavak felkorbácsolták a csendesen figyelő fiatalemberek vérét. Vad-hangos szólások hangzottak el s a búcsú záskor, amikor hazamenésre készülődtek, mindenki úgy érezte, hogy köteles adót ró le az ígéretével: — Megalakítom a dunántúli direktóriumot! — Lemásolom a forradalmi kátét! — Én terjeszteni fogom! — Lefordítom a francia direktórium kiáltványait! ... S a tegnapban élő nép néhány fia úgy érezte, hogy a megrekedt szekér egyszer talán mégis megindul a XVIII. század felé... Az iró egyedül csavargóit a budai kis utcákon. Fejében kaotikusán gomolyogtak a forradalmas gondolatok. Két karjában acélosra feszült a tettek akarása s ezt dühhé dagasztotta a pislákoló utcalámpák árnyékában szégyenkező nyomor. Úgy érezte hogy most rögtön tenni, cselekedni kellene és akkor talán egy rántással lö tudná rántani fajtáját ebből az Európába költöztetett Ázsiából. — Paris ... Ez a fogalommá sűrűsödött városnév zúgott a fülében. A távoliból elnyújtott kiáltásfoazlányok szálldo9tak feléje: — Tizenkettő már az óra... Jó polgárok nyugovóra ... A bakter... Altató ... és Póriéban ébresztőt dalol az utca! ... Léptei tompán visszhangoztak a pesti sikátorokban. Az ablakok mögül kihallotta a nyomor és a piszok ordító tiltakozását. Csend vóLt, amelyet csák néha cifrázott egy részeg torokból küldött kurjantás. Halkan dúdolni kezdte: — Allons enfants de la patrie ... A dallamból kiérzett a forradalom lázadó hangja s ez megmámorosította. Úgy érezte, hogy most már cselekszik is és vad, dacos léptekre merevedtek a lábai. Vöröszászlós tömeget érzett a háta mögött és észre se vette a két, házak árnyékába lapuló alaköt, akik nyomon követték lépteit. Végre becsapódott mögötte az egyik ház kor- hadozó kapuja. ' A két árnyék most kilépett az utcalámpa világosságába és itt felismerhetővé körvonalazódott német ruhákba bujtatott alakjuk. Az egyik megszólalt : — Melden Sie alsó Folgendes: revolutionare Versammtung ... Páter Martinovics... Franz Kazinczy, SchriftsteUer ... Marseilles ... und so wei- ter... Morgen beobaohten Sie den Paul Őz, — er war lieute ni-ctot dabei, — doch sehr verdáohtig... Aufs Wiederseben! A törvényszéki tárgyalóteremben félszáz fiatalember figyelt az ügyész vádoló szavára. A főügyész nagy buzgalommal képviselte a vádat- A kemény szavak úgy hullottak szájából, mónitha ezekkel a pillérekkel akarna alátámasztani egy bomladozó világot: — A francia forradalom rémített ei... Már nálunk is felütötte fejét a fenyegető rém: az elvek, amelyek már első feltűnésükkel felforgatták a virágzó francia birodalmat... A vádlottak megfeledkeztek az Isten, királyuk és hazájuk iránt tartozó hűségről... Forradalom előkészítése... titkos társaságok ... a királyi felség méltóságát és személyét sértő, különféle dögletes forradalmi iratuk ... összeesküvés vala ez a királyi fenségnek, a törvényes és kegyelmes uralkodónak javai és méltósága ellen ... Veszelyeztetve volt ezáltal az ország és az alkotmány, a fennálló kormányforma és a trón... Felsógsórtés... Hűtlenség ... Halotti csendben hangoztak el a főügyész utolsó szavai: — A törvény teljes szigorának alkalmazását kérem! A börtön-sápasztotfca fiatalemberek dacos szavakkal fogadták a vádat. Egy darab Európa nyílt meg a szavaik hatása nyomán. Az elnöklő biró idegesen feszengett helyén s úgy érezte, hogy a császár falon függő arcképéből két szemrehányó tekintetű szem mered feléje, amelyek szómon kérik, miért tűri ezeket a lázadó beszédeket. Recsegő hangon szólott: — A bíróság visszavonul... * Néhány izgatott perc telt el. A ferences barát hangja feleivitott: — És mégsem lehet megállítani az időt! Magasra emelt pandurfegyverek szólították némaságra. Az iró a vádlottak padján ült és anyjára gondolt. Ez a büszke nemesasszony el sem jött ide, ahol komomézósü császári bírák mondanak Ítéletet a fia fejére... Megkezdett munkái fájtak bele az emlékezetébe: mennyi munka lett volna ez... Utólémi Európát, kipallérozni a visszamaradt magyar nyelvét, kiharcolni a szabadságjogokat, magyarra fordítani a külföldi irodalom remekeit, — és élni!... Az elnöki emelvényen egymás mellett hevertek a bűnjelek. Köztük egy könyv, címlapján vörös betűkkel három szó: Liberté! Egalité! Fraternité! Milyen bántó kontraszt ez a három szó ebben a környezetben! Eszébe jutott, hogy a Rajnán túl már élő valóság mindén, amit ez a könyv hirdet. Torkát elszoritotta a sirásbatömi akaró keserűség: — Nem! Sírni, nem! Még azt hinnék a császár vérebei, hogy félelemből sir... Körülnézett: őz Pál dacos feje, a magyar Sa- vonarola, a forradalmár-arisztokrata Sigray s a többiek: Hajnóczy, Laczkovics, Szentmarjay, Szolarcsik, Verseghy, — itt vannak mind ... Az elnök szava riasztotta fel gondolataiból. — őfelsége, a király nevében! ... Tompultan hallgatta a monoton egyformasággal pergő szavakat: — ... az ország szegletköveit, a törvényeket felforgatná, a királyi méltóságot és hatalmat eltöEgy fiatalember állott az ajtó benyílójában: — Zavarom a mestert? — Nem zavarsz. Kerülj csak beljebb. Mit kívánsz? — Üdvözölni jöttem ... — Engem? Miért?- ..... — Egy munkás, dolgos élet jutalma ... ) — Az enyém? Igaz: akartunk... Régen... Próbáltunk. ., — hiába, itten nem lehet... — De mester, nem értem, hiszen önöli, hiszen Maga... Megújították a nyelvet! A magyar nyelvet ... Öné az érdem, a dicsőség... Az Ön neve már fogalom: Kazinczy Ferenc... És Bányácska,. ■ — nem: Széphalom, ahogy Ön nevezi, — Magyar-' ország közepe lett... Szomorú, fáradt mosoly volt a válasz. Néhány perc telt el kínos hallgatással, végre megszólalt az iró: — Nahát, igen... A nyelvet, azt megújít ot- tuk . .. Hozott valami költeményt, fiam? A fiatalember elpirult és egy köteg papirost • tett Kazinczy elé. Az lapozott egyet-kettőt a teleirt, lapok között s aztán lassan belemerült az olvasásba. Szerkeszti: Sziklay Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő címére: Kosice- Kassa, Édcr-utca 9. sz., küldendők. ?artös cndoláció elegáns képet aa arcának és ha tetszeni akar, úgy haját állandóan csinosan és modernül mosnia és rendbetartania kell. Ma a kisütött haj nélkül egyetlen mikádó sem elegáns és a hosz- szu hajat, ha nincsen állandóan ondolálva, senki sem tudja szépen megfésülni. A vassal való hajsiités ma már idejét múlta. A Vacek- ‘ féle speciális helyiségben tiz teljesen tökéletes, külföldi ap- > parátussal elsőrendű munka- j erőktől oly állandó ondulációt nyer, amely minden hölgynél hónapokig eltart. Az állandó ondolációt a vassütés helyett a legújabb viziondoiáclóval hajtják végre. A mikádó állandó ondolációjának ára, belföldi rendszer .........................................., . , K5 80.— fr ancia rendszer .........................................................K5 120.— an gol rendszer ................................K6 150.— am erikai rendszer.......................................... . . Ké 200.-— | A hajfestésbon valóságos fordulatot jelentett*l*a71 fl „INECTO RAPID",_ csakis Vacoknól festenek ezzel K fl a tökéletes amerikai festékkel. D Az egész haj festése..........................................K5 200.— 8 H A hajnak hozzáfestése ...............................K8 100.— 8 ■ ■■—■■" «"■— lw— Kti. .^cmmrVmí A rossz festés tönkreteszi a hajat s ezt Vacek átfestésével helyre lehet hozni, ősz baj átfestése ,,IIenné“ színre.............................................................. . . . Ké 120.— fe stett haj átfestése....................................................K5 50.— Mikádó rendbehozását, amellyel a legelegánsabb arcot lehet kapni, specialisták végzik. Ara.....................K5 6.— Ha jfonatok, parókák és fodrászkellékek a legelőnyösebb árak mellett kaphatók Vacek-nél, mert egyenesen az előállítónál gyári áron kaphatja Óriási választék, diszkrét.: szétküldés a vidékre minták szerint. Feltűnést keltő Prágában és egész Európában verseny-1 nélküli Vacek fodrászterme csak hölgyek részére PRAGA II., VáclavsUé nám. 38, Bejárat Buta mollett. Csakis hölgyek részére! —r Hatvan vendég kiszolgálására' berendezve! — Elegáns, modern napi világítás, tisztaság és: legnagyobb kényelem. Minden fajtában szakember. Nép-1 zerü és olcsó árak, nem drágább, mint egész jt’rágábán szokásos. Naponta d. u. 3 órától 6-ig hangverseny. Külső formánk rövidesen nagyon leegyszerűsödik. Egy erős száj és természetesen egy óriási kerek gyomor, ez lesz a transzformálódás főeredménye. A száj és a gyomor az őskor primitiv gyomorállatjához, a gastreához közeledés jeleképpen már csak azért is növekedő szervekként jönnek számításba, mert a „vissza a természethez" cimü törekvés az ő megizmosodásuk és teljes kifejlődésük ré^én fogja elérni természettudományosán is alátámogatott végső célját. Ekkor mozogni már egyáltalában nem fogunk. Lábak, karok olyanná fejlődnek* vissza, mint az egyhónapos gyereké. Evvel szemben a távolbahallgatás a füleket, a távolbanézés a szemeket nagyon kifejleszti. Erős száj és őriá si gyomor mellett hatalmasan fejlett, szabá- lyozhatóan mozgó, Útilapuhoz hasonló és a rádiózásra szerfelett alkalmas fülek és öklömnyi nagyságú, forgatható szemek a jövő ideálisai] célszerű emberi testének a főjellemzői. De szépek is leszünk! Ilyenek leszünk: 1. Egy nagy, kerek és dagadt hólyag. Minek nevezendő? Fej? Gyomor? Fej-gyomor? Valószinüleg a kettő együtt. Legalkalmasabb elnevezésként ezt kell elfogadnunk: fejgyomortest. 2. A hólyagon két oldalt fölül két káposztalevélsxerü bőrleffentyü: füleink. 3. Elől két kidülledt, mozgó csápokra szerelt golyó: szemeink, 4. A hólyag közepén, elől nyilás: szájacskácu. 5. Jobbról, balról, fönn és lenn egy-egy piciny huspálcika: kezecskéink és lábacskáink. A többiek hol lesznek? Nyakacskánk, orrocskánk? Eszecskénk? Szivecskénk? Hol?! Hát a gyomrocskánkban! » Barkó Istpí».
