Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-25 / 143. (1181.) szám
2 ar Richter: Azért van állandó biróín Franciscy dr.: Ilyen anyagi helyid lehetetlenné válik az a reprezentálás, r1^ a birótól társadalmi állása követel és ni- a családalapítás hivatala viselésének ebbe idejében a legnagyobb nehézségiütközik. Rossz osztóigazság az, í mig a magasabb rangú birák jól, sőt ura vannak dotálva, addig az alacsonyabb ran ak nélkülözni kénytelenek az állásukhoz . ellátást. Szociális szempontból visszaesést jelé ebben a javaslatban a feleség után járó cs; ládi pótlék megszüntetése és a gyermekneveltetési pótlék megszorítása. A családi érdekek védelmének és a családi jólét előmozdításának nem volna szabad meghanyatlania most, amikor az egészséges fejlődés szociális irányban halad a társadalom minden rétegénél. A régi nyugdíjasok Nagy lehangoltságot kell keltenie ennek a javaslatnak a régi nyugdíjasoknál, akiknek ügye felett egyszerűen napirendre tér ez a javaslat és nagy lehangoltságot kelt ez a körülmény mindazokban, akik a régi nyugdíjasok ügyét szivükön viselik. Richter: Ez a legnagyobb szégyene a re- publikának és a demokráciának. Franciscy dr.: A kormány, midőn ezt a javaslatot benyújtotta, valószinüleg abból a felfogásból indult ki, hogy a nyugdíjasok ügyét az eddig meghozott törvények már úgyis rendezik, nem szükséges tehát újabb törvényes intézkedéssel gondoskodni róluk. Tényleg vannak már nyugdíjtörvényeink, nem is egy, hanem több, de hogy ezek menynyire elégtelenek, annak legvilágosabb bizonyítéka az, hogy a nyugdíjasok túlnyomó része ma is még csak olyan nyugdijat kap, melyből képtelen megélni. — Négy kategóriába lehet osztani a jelenlegi nyugdíjas tisztviselőket és alkalmazottakat. Az első csoportba azok tartoznak, akiket még a magyar kormány nyugdíjazott, Vagyis akik az államfordulat előtt mentek nyugdíjba. Ezek alkotják a nyugdíjasok zömét és ezeknek legnagyobb része ma annyi csehszlovák korqpát kap, mint amennyi aranykoronát kapott a magyar kormánytól. Richter: Legalább valorizált csehkoro- nákban kapnák meg. Bár ez is kevés! Franciscy dr.: A nyugdijösszeg ezeknél havi 80 koronától 600 koronáig terjed. Minthogy a csehszlovák korona nem is a hatodrésze az aranykoronának, elgondolható, hogy minő életnehézségekkel kell küzdenie annak a tisztviselőnek, akinek aranykoronában megállapított nyugdiját csehszlovák koronában fizetik ki. — A második csoportot azok alkotják, akiket az államfordulat idején a csehszlovák állam átvett és abban az állásban alkalmazott, melyben azelőtt szolgáltak, de azután bizonyos idő múlva az államnyelv elégtelen tudása vagy előrehaladott koruk miatt elbocsátott és a magyar nyugdíjtörvény szerint nyugdíjazott- Ezeknek járandóságát annyi csehszlovák koronában állapították meg, ahány aranykoronára igényük lett volna. Ezek évi 1500—4800 csehszlovák koronát kapnak. — A harmadik osztályba azok sorozha- ! tök, akiket a hüségfogadalom le nem tevése j miatt bocsátottak el vagy pedig azért, mert a közigazgatósági bíróság közismeretes döntése alapján illetőségüket elvesztették. 7 Ezek sem nyugdijat, sem végkielégítést 2í nem kapnak.- — A hüségfogadalom le nem tevése miatt elbocsátott közalkalmazottak ügyében a legfelsőbb közigazgatási bíróság különféleképp ítélt. Vannak esetek, amikor kimondotta, hogy a hüségfogadalom le nem tevése még nem ok arra, hogy valaki a nyugdíjigényét elveszítse, más esetekben pedig éppen ebből az okból utasította el a keresetet. Jog szerint egy szerzett jogot nem veszíthet el a tisztviselő amiatt, hogy nem akar tovább szolgálni, feltéve,. hogy erkölcsi vagy fizikai okok gátolják őt a szolgálatban. Akit leszolgált évei alapján a törvény értelmében nyugdíj illet meg, azt ettől a nyugdíjtól nem foszthatja meg egy későbbi törvény abból az okból, mert az illető az uj államban szolgálatot vállalni csak azért nem akart, mert szolgálatot nem vállalhatott. A hüségfogadalom le nem tevése miatt elbocsátott közalkalmazottak, abban az időben, amikor a fogadalmat le nem tették, még nem voltak csehszlovák állampolgárok, a fogadalom le nem tevése által tehát nem vétettek az államhüség ellen. Vonakodásuk csak azt tehette indokolttá, hogy őket a felettes hatóság ne alkalmazza, de semmiképp sem teszi jogossá azt, hogy őket a csehszlovák állam büntesse— A legtöbb közalkalmazott, midőn a fogadalmat le nem tette, egyszerűen követte felettes hatóságának utasítását, anélkül, hogy azzal tüntetni akart volna a később megalakult uj állam ellen, vagy ártani akart volna az uj állam érdekeinek. Az elbocsátott köz- alkalmazottaknak ez a minden agresszivitást kizáró szándéka abból is kitűnik, hogy az uj állam megalakulása után majdnem valameny- nyien, alkalmazásért folyamodtak az illetékes fórumokhoz— Még kevésbé jogos alapon lehet elvonni a nyugdijat azoktól a tiszviselőktol és alkalmazottaktól, akik a közigazgatási bíróságnak nagy port felvert határozata alapján illetőségüket elvesztették. Szlovenszkón minden jogászember tudja, hogy a legfelsőbb bíróságnak ez a döntése még nem zárta le ennek az ügynek aktáit, az legközelebb ren- deztetni fog. Ezt célozza az ismeretes lex- Dérer. mely már ki van dolgozva és mellyel a parlamentnek legközelebb foglalkoznia kell, mert ennek a rendezetlen ügynek gyors és végleges elintézése Szlovenszkő egész őslakosságának az érdeke nemzeti különbség nélkül. — Addig is, amig ezt az ügyet a törvény- hozás rendezni fogja, segíteni kell azokon, akik azért nem kapják meg nyugdijukat vagy az őket megillető végkielégítést, mert az illetőségük kétes, bizonytalan. Ezeknek az embereknek is élniök kell és midőn nekik a csehszlovák állam megfelelő segélyt utal ki, akkor egy fillért sem kockáztat, mert ha egyszer véglegesen megállapittatik ezeknek az egyéneknek csehszlovák illetősége, akkor az állam úgyis kénytelen lesz a nekik kijáró nyugdijat kifizetni visszamenőleg is. . — Ha pedig megállapittatik, hogy ezek <az egyének más államban bírnak illetőséggel, akkor mindazok a segélyek, melyeket nekik CB 1926 junius 25, péntek. a csehszlovák állam addig kifizetett, az illető államot fogják terhelni. — Végre a nyugdíjasok negyedik kategóriájában azokat találjuk, akiket a csehszlovák kormány a szolgálatba átvett és azután helyezett nyugdíjba a csehszlovák törvényben megállapított illetményekkel. Ezek az úgynevezett uj nyugdíjasok, akik a mai viszonyokhoz mért nyugdijat kapnak, akiknek a száma azonban a régi nyugdíjasokhoz képest igen kicsiny. A régi nyugdíjasoknak egyenlővé tétele az újakkal, ez az a törekvés, mely körül forog a nyugdi- > jasok minden mozgalma. Olyan feladata ez a törvényhozásnak, melynek haladéktalan teljesítését az igazságosság, a legszorosabb jog és a humanizmus érzése követeli. Méltó a munkás az Ő bérére, kétszeresen méltó arra az a munkás, aki erőit áldozta fel a közügy szolgálatában és akinek talán egészségét is az évek megőrlő munkája aláásta— Szentesített törvények rendelik a régi és uj nyugdíjasok egyenlővé tételét. Ezek a törvények eddig nem hajtattak végre és nincs is semminő garanciánk arra, hogy végre fognak hajtatni. És azért, amidőn az országos keresztényszocialista párt az előttünk fekvő tisztviselői javaslatot megszavazza, midőn őszintén örül annak, hogy bár ezen javaslat által a tisztviselők és alkalmazottak minden jogos igénye kielégítést nem nyer, mégis megjavul az anyagi helyzetük, ugyanakkor az igazságosság, az emberbaráti érzés a törvények által szentesített jog nevében követeli, hogy az úgynevezett régi nyugdíjasoknak az őket megillető illetmények sürgősen kifizettessenek. — A hüségfogadalom le nem tevése miatt elbocsátott tisztviselők és alkalmazottakra vonatkozólag pedig a szerzett jogok alapján követeljük, hogy amennyiben ezek már az államfordulat előtt nyugdíjjogosultsággal bírtak, nekik az őket megillető nyugdijak a csehszlovák nyugdíjtörvények értelmében kifizettessenek. A tanítói Javaslat — Áttérve a tanítói javaslatra, meg kell állapítanom, hogy nem felel meg a tanítói testületek kívánságának az, hogy a kormány az elemi és polgári tanítók illetményeit kü- löntörvénnyel rendezi. A tanítótestületek kívánsága az volt, hogy az állami tisztviselők fizetéséről szóló törvény keretében rendez- tessenek a tanítók anyagi viszonyai. Ezzel jobban kidomborodott volna az a törvényes álláspont, hogy a tanítók is köztisztviselők. — A kormány által benyújtott eredeti javaslaton a képviselőház lényeges módosítást eszközölt, mely a hitvallásos iskola minden barátját örömmel töltheti el. A második szakaszba felvette azt a határozatot, hogy ennek a törvénynek a tanítók fizetését szabályozó intézkedései kiterjesztetnek a nem állami tanítókra is. Remélhetőleg a szenátus is igy fog határozni és ezzel végre megvalósul a tanítói paritás, az igazságosságnak ez a régi követelménye— Midőn megnyugvással veszem tudomásul pártom nevében is a képviselőház határozatát, hangsúlyoznom kell, hogy a felekezeti iskolák tanítóinak olyan mérvű segélyezése, hogy fizetésük egyenlővé tétessék az állami tanítók illetményeivel, nem lehet kegy a kormány és az állam részéről, hanem ez a< legjogosabb igénynek a kielégítése. A felekezeti tanítók ugyanazzal a kvalifikációval bírnak, ugyanazt a munkát végzik, mint az állami tanítók és fizetésük kiegészítése az állam pénztárából történik, melynek bevételei a lakosság adójából folynak be. Ennek a lakosságnak túlnyomó nagy többsége követeli a hitvallásos iskolák tanítóinak fizetésbeli javítását, mint ahogy követeli általában ezen iskolák állami segélyezését, hogy azok fen- maradhassanak— Két év előtt, 1924-ben 774.000 katolikus választó sajátkezüleg aláirt nyilatkozatot terjesztett fel a közoktatásügyi kormányhoz és követelte, hogy a törvényhozás a polgárok adójából utalványozza ki azt az összeget, mely a katolikus iskolák fenmaradásához és ezen iskolák tanítóinak paritásos ellátásához szükséges. És nemcsak a katolikusok ragaszkodnak az ő iskoláikhoz, hanem a hithü protestánsok és zsidók is, úgy hogy csak egy törpe százaléka a lakosságnak harcol a felekezeti iskolák eltörléséért. — A szlovenszkói tanítói egyesületek ez évi február hő 25-én közös gyűlésre jöttek össze Zsolnán és az uj javaslattal szemben kifejtették álláspontjukat. A szlovenszkói tanítóságnak 75 százalékát képviselő egyesületek a paritáson kívül követelik, hogy azok az illetmények, melyeket annak következtében nem fizettek ki a nem állami tanítóknak, mivel a kormány végre nem hajtotta az 1919. évi 274. számú törvényt, pótlólag fizettessenek ki az érdekelteknek, 1919 szeptember 1-től kezdve. Követelik továbbá az említett egyesületek, hogy a polgári és elemi iskolák tanítói részére különbség nélkül olyan fizetés állapíttassák meg, aminő a tisztviselői törvényjavaslat III- osztályában az állami tisztviselők és alkalmazottak részére meg van állapítva. Ez a követelés annál jogosabb, mert az 1907. évi XVII. t.-c. az állami és nem állami tanítókat közalkalmazottaknak minősíti. Hibáztatnom kell, hogy sem a kormány, sem a parlamenti bizottságok a tanítóknak ezen jogos kívánságait, az egy paritást kivéve, az előttünk fekvő javaslatba fel nem vették. Ennek a javaslatnak is fájós sebe és nagy árnyoldala az, hogy a régi nyugdíjas tanítók sorsáról nem intézkedik. — Az összes nyugdíjasok között a tanítók vannak legnyomoruságosabban ellátva. Ezek az államfordulat folytán keletkezett viszonyok legszánandóbb áldozatai. Sokan csak annyi nyugdijat kapnak, hogy abból még száraz kenyérre sem telhetik maguk és családjuk számára és ha irgalmas emberek nem gondoskodnának róluk, menthetetlenül el kellene pusztul- niok, minthogy sokan tényleg ki nem bírták a szenvedéseket és meghaltak a gondok és nélkülözések miatt. Az igazságosság és humanizmus nevében nem szűnünk meg követelni a régi nyugdíjas tanítók helyzetének megjavítását, az uj nyugdíjasokkal való egyenlővé tételét mindaddig, amig ez az égető kérdés kielégítő megoldást nem nyer. . — Azon hibák ellenére is, melyekre rámutattam, pártunk a tárgyalás alatt levő javaslatokat megszavazza, mert részint jogos és méltányos előnyöket nyújtanak a tisztviselőknek és a tanítóknak I illetményeik és jogi helyzetük rendezése álB———MMB—* ——W—MBB VIRÁGFI —■ Vig regény — Irta FEHÉR ÁRPÁD (10) Ekkor mintha enyhe szél megrezzentette volna az ablak függönyét, de az is lehet, hogy kinézett valaki. A fiatal színész könyör- gőre fogta a dolgot: — Az istenért, Szatyi bátyám, fölfázol a hideg földön és ágynak esel. Éppen most, az utazás előtt. — Hagyjál, hagyjál, itt akarok meghalni, Ibolykám lábainál, az ő szemeláttára. Ebben a percben kinyílott a ház kis kapuja és hálóköntösben kirontott rajta Barát tanár ur. A kezében két-három vastag nádpálca, azok közül való, amikhez bizonyos ifjú generációknak legsajgóbb emlékei fűződnek. Barát tanár ur fiatalos fürgeséggel vágtatott ki a házból. A régi hév és régi buzgalom ragadta el, abból az időből való, mikor még meg szokta lesni a diákokat holmi csinytevés alkalmával és meglepetésszerüleg termett rajtuk. Szatyival könnyű dolga volt. A színész a földet akarta átnyalábolni s igy az alapos el- döngetésének nem volt semmi akadálya. Barát tanár ur percekig páholta a kínjában si- vitózó Szatyit és a nádpálcák izéből kijutott Árvainak is, aki megpróbálkozott, hogy kimentse öreg cimboráját a veszedelemből. Végül a tanár ur szakavatott oldalvágásai elől kénytelen volt visszavonulni a szomszéd ház sövényéhez. Barát tanár addig nem hagyta abba Szatyi puhitását, amig maga is tökéletesen ki nem fulladt. Akkor még egy lélekrengetőt sújtott búcsúzóul a színészre és visszavonult a házba. Mindszenti Ibolyka ezalatt mélyen aludt. Csak reggel mondta el neki a tanár ur, hogy mi történt az éjszaka. Kicsit elszomorodott miatta. Mikor a veszedelem elvonult, Árvái előkerült nagy óvatosan és fölemelte Szatyit, aki a nádpálcák nyomát ugyancsak tapogatta. Most már mind a ketten összevissza voltak törve, fölzaklatott lelkűkre az események bizonyos mértékben csillapitólag hatottak. A friss hajnali levegő a mámort is kifújta a fejükből, s mit tehettek volna, mire a főutca közelébe értek, már visszatért a kedélyük s kölcsönösen kinevették egymást. Szatyi a Korona előtt elbucsuzkodott. Fölment a szállására, hogy egy kicsit pihenjen, aztán az utolsó előkészületeket megtegye a podgyász elszállításához és az utazáshoz. Árvái pedig a sétatér felé indult. Anélkül, hogy akármilyen terv forrott volna a fejében, az ösztön vitte a ház felé, hol szerelme lakott. Nem sokáig kellett kóborolnia. Alig szürkült még, Hermina, aki egész éjszaka be nem hunyta a szemét, kinyitotta a boltot. A színész vakmerőén beosont egy pillanatra. Alig váltottak néhány szót, már megértették egymást. Hermin pár perc múlva vékony köpenyben, alatta apró pakkot rejtegetve megjelent a boltajtóban, behúzta maga után és nagyot sóhajtva, miközben könnyben úszott a szeme, elsietett a színésszel. A külváros elhagyott utcái felé tartottak, siető lépéseik lassankint futássá fejlődtek. Mentek, rohantak, amerre a szemük látott. Alig tellett néhány negyedórába, körülkerülték az egész várost, elhagyták a járt utakat és kertek ösvényei mellett Jutásnak tartottak, a vasúti állomásra, ahol még mindenki mélyen aludt. De ott sem állapodtak meg. A sínek mentén haladtak tovább. Előre, előre, a keskeny gyalogüton. A színész azt tervezte, hogy Várpalotáig mennek gyalog, ott várják be a délelőtti vonatot, amely a társulatot hozza. Cókmókjá- val, ami a szálláson maradt, mitse törődött. Hadd tartsa meg derék háziasszonya a házbér fejében. A szökés ilyen módon sikerült. Hermina szülői alig gondolhattak arra, hogy gyalog hagyták el a várost a szerelmesek. 8. Utazás akadályokkal Színtársulat utrakelése az izgalmaknak olyan zűrzavara, ami mellett eltörpül a tomboló vihar a tengeren. A direktor már korán reggel őrjöngeni kezd, mint Lear király. Nincs rendben a podgyász, nincsenek együtt a tagok, Szatyi régi szokásához híven a hasznavehetetlenségig részeg, megrémült emberek kifizetetlen számlákat lobogtatva csoportosulnak a szálló kapuja előtt. A fuvaros nem indul, amig a diját előre le nem szurkolják, a hősnő ideggörcsökbe esik, hogy ő senkinek a kedvéért a harmadik osztályra bátyus kofák közé fel nem ül, a térje fenye- getődzik, hogy megfojtja a direktort, és §a gyülekezőhely, a Korona-szálló nagyterme zsibongó méhkas, ahol a méhek egymást majd fölfalják. Kázrnér szerkesztő ur is ott látallankodik, virágcsokorral szaladgál a züi- zavarban, s a direktorné hóna abdt szorongatja az őskorbeli nagy pénztárcát, melyben a társulat útiköltsége van. Végül, mikor az indulás ideje közeledik, a szenvedélyek valamennyire mégis lecsillapodnak. A szelidebb tagok vállalkoznak, hogy takarékossági szempontból előre gyalogolnak Jutásra. Élükön a szerkesztő ur, karján a Szomorkányi-lányok. Valamennyire Szatyi is magához tér és intézi a podgvász- szállitást. A hitelezők annyi szép szót és biztos Ígéretet kapnak, hogy lehiggad a mérgük és a számlákat jobb jövő reményében zsebre- dugják. — Hol van Árvái? Hol van Árvái? — kiált föl az indulás perceiben Virágfi, mikor számonveszi az egész társulatot. — Pálmai, felelj, hova tűnt Árvái? Pálmai vállat von. Az éjszaka együtt voltak ugyan, de Árvái eltűnt a vendéglőhői és azóta nem látta. Nem kell azonban félteni, rossz pénz nem vész el, majd előkerül, mire a vonat a harmadikat fütyüli. Az utolsó pillanatban aztán pontosan bekövetkezik a műsor elmaradhatatlan pontja: Virágfi ádázul összevész feleségével, született Szüreti Amáliával. Már mindenki előrement, mikor Hősi Lenke megjelenik csézá- jával a szálló előtt és fölajánlja Virágfiéknak, hogy kiviszi őket az állomásra. (A fogattal az öreg kocsis a délutáni tehervonatra fog föl- pakkolni.) De Szüreti Amália a világért sem akar fölülni Hősi Lenke kocsijára. A direktor kér, könyörög, feuyegetődzik, öt forint megtakarításáról van szó, s végül valósággal fölguritja a termetes direktora él a csézára, a szálló előtt sereglő nagyszámú bámészkodó hahotája közben. (Folyt, köv.)
