Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-23 / 141. (1179.) szám
rác mmasamamm lírát) junius Zó, szerda. Rákóczi emieKe Kuruc Léva városában A lévai magyarság nagy ünnepe — Határtalan lelkesedésben egyesült az egész magyarság Ebben az esztendőben két nemzeti ünnepe van a magyarságnak, egyik az emlékezés a magyar történelem legnagyobb alakjára, Rákóczi fejedelemre, aki az önzetlenség, nemzeti kötelességteljesités legragyogóbb példáját nyújtotta, a másik emlékezés a nagy gyásznapra, amelyen a nemzeti nagy lét sir- ba szállott, emlékezés Mohácsra. A szloven- szkói magyarság lelkében mindkét történelmi emlékünnep nagy és mély hatásokat vált ki, talán sehol magyarok olyan áldozatos lélekkel meg nem ünnepelték Rákóczi emlékezetét, mint mi, szlovenszkóiak, akik azokon a területeken lakunk, amelyeket egykor Rákóczi katonáinak vére áztatott. Pozsony, Kassa, Komárom, Érsekújvár, Somorja magyarsága után vasárnap Léva ünnepelte meg a Nagyságos Fejedelem emlékezetét. Szinte csodálatosnak mondható az a nagy lelkesedés, amely erre a gyönyörű ünnepre egy táborba nyüjtötte Léva városának magyarságát. Az ünnepély a lévai városi színházban folyt le és az ünneplő tömeget alig birta befogadni a terem, amely zsúfolásig megtelt. A hallgatóság soraiban ott láttuk Léva város társadalmának szinét-javát, azonkívül a közeli és távoli vidék is nagyszámban küldötte el öntudatos magyarjait. Ott voltak Érsekújvár, Aranyosmarót, Ipolyság, Nagysallő, Zseliz kiküldöttei és ott láttuk Fedor Miidós képviselőt is, aki az ipolysági népgyülés után jött át a lévai ünnepségre. A magasztos ünnepélyt Jónás Imre dr.. a lévai keresztényszocialista párt elnöke vezette be szárnyaló szavakkal. Végigvezette a magyar nép kálváriás történelmén, melyben hullámhegyek váltakoznak völgyekkel. A hullámhegyeket Szent István, Szent László, Nagy Lajos, Mátyás, Rákóczi és Kossuth kora jelentik, a hullámvölgyek Mohi pusztán, Mohácson, Világoson s Trianonban öntötték el a magyarság virányait. Most is a hullámsir tor kában vagyunk, de tanulságot merítve a múlt ból, hinnünk kell benne, hogy a történelem sodra újból felragad bennünket a hullám hátára és tetejére. ..........~ A költői megnyitóbeszéd után Kersék János szavalta el ünnepi ódáját, melynek szépségeit a P. M. H. olvasóközönsége Magyar Vasárnapunkból már ismeri. A kitűnő költőt lelkes taps és ünneplés köszöntötte. Feszült érdeklődéssel hallgatta végig a közönség Jabloniczky János dr., országos keresztényszocialista párti képviselő ünnepi beszédét, amely plasztikus erővel domborított; ki Rákóczi kora eszméinek lényegét. — Az emberiség hosszú múltjában nem találni még egy másik eszmét, amely hasonló erővel fogta volna meg az ember lelkét és amelyért annyi áldozatra lett volna kész, mint a szabadság eszméjéért. A szabadság az embernek vele született, természetes joga. !Miért követel éppen a szabadság eszméje annyi áldozatot? Ez az emberi létnek egyik legfájdalmasabb rejtélye, amelyre eddig nem találtak megoldást. Mikor fog elkövetkezni a kor, midőn a szabadság eszméje az egész emberiségnek közkincse lesz? Áldozni jöttünk azon férfi emlékének, aki a magyar nemzet szabadságtörekvéseinek önzetlen bajnoka volna. Ünnepünkkel nemcsak a hála érzelmeinek akarunk kifejezést adni történelmünk legnagyobb büszkesége, Rákóczi Ferenc emléke iránt, hanem szolgálni kívánjuk ama kor eljövetelét, amely már nem lesz kénytelen ismerni szabadságküzdelmeket. Rákóczi emlékének megünneplése magyar szempontból kulturcselekedet is, mert magyar felfogás szerint a szabadság harcosai az emberi művelődésnek is előmozdítói. A magyar szabadságtörekvések sohasem a rombolást szolgálták, a szabadság eszméjének lángja mindig magasztos célokért lobogott. Annak a fejedelemnek emlékét ünnepeljük, aki úgy családi, mint a köznek szente1 életében a becsületes meggyőződés, jellemszilárdság, nemes nemzeti érzés, messzefény- lő áldozatkészség és önzetlenség megtestesítője volt.“ Ezután markáns vonásokkal rajzolta meg azt a kort, melyben Rákóczi nemzeti misszióját megkezdette és betöltötte. A nemzet szabadságjogai veszendőben voltak, a halálos ítéletet kimondották és végrehajtásához hozzákezdettek. A nemzetnek vezérre volt szüksége és ezt a súlyos feladatot Rákóczi vállalta. Becsületes meggyőződése egész tüzével a szabadság eszméjének szolgálatába állott, kockára téve mindent, amit az élet nyújtott s amit még az élettől várhatott. Mély vallásossága, élete körülményei, méltatlanul átélt szenvedései, életfelfogása, nemzeti érzése más elhatározást nem is tettek részére lehetővé. Ez volt elhivatása. Megkezdődött Rákóczi kora, a szabadság eszméje diadalt diadalra aratott, a vég mégis elbukás volt. A bukás oka a magyar sors, turáni átok: visz- szavonás, árulás, megalkuvás. S ez az elbukás nem volt az első és nem is az utolsó. Rákóczi történelmi nagysága nemcsak bukásában, hanem egész történelmi szereplése alatt megnyilvánult. A nyolcsíáz éves közös sors és Rákóczinak tündöklő egyénisége egy táborba hozta az egész magyarságot. Rákóczinak lelki nagysága azonban elbukásában domborodott ki legplasztikusabban. Mindent feláldozott, nem alkudott meg, inkább a számkivetés keserű és bizonytalan kenyerét vállalta. A magyar sors tragikuma nyilvánul meg bukásában, de mi most ez ünnepi pillan ■ bán mentve vagyunk minden keserűségtől, nem vádoljuk a múltat. A jelennek van jövője, tehát vannak reményei és lehetnek csalódásai, a múlt már átélte jelenét, reményei vagy teljesültek, vagy letörtek s nem lehe nek többé csalódásai. Rákóczi fejedelmünkben a csalódásmentes múltat ünnepeljük. Ez Paris, junius. Egy tudós szobája és atmoszférája. De az atmoszféra nem nyomasztó. Nincsenek lombikok és üvegburák alatt nem hevernek nemzetek csontvázai, mint néha a történettudósok dolgozószobájában. A nemzetközi jog kiváló művelője, maga is egy kis nép követe volt, azután külügyminiszter, vagy talán megfordítva: mindenesetre aktív diplomata. Csinálta a külpolitikát és igazgatta a népe sorsát. Aki csak teóriát jött keresni, az nyomja vissza a kilincset: az ő felfogásában a nemzetközi jog tételei a népek sorsát irányító politikai erőikké válnak. Egyesült Európai Államok Ezekről az erőkről beszélgetünk, a másiik nagy útról: amelyre a háborúkban kifulladt világ szorítva van. Hát van még egy másik ut is, ennek az agyontépázott, zubbonyba kényszeritett, sebeit nyaldosó- „békés" korszaknak, mint a háború? Szerinte van: a másik ut: a béke; a megszervezett, nemzetközi jogilag biztosított és a nemzetek közös morálja alá helyezett béke. Nem pacifista; nem hisz az örök békében, nem hisz abban, begy az emberiség születésénél fogva békés és jó. Rettenetes konfliktusokat jósol, fajok harcát és egy amerikai tudósnak mostanában franciára fordított könyvét adja kezünkbe (Le Hot montant du peuple de couleur. Paris, Payot.) A csendes óceán dübörögve fog zajlani és isten- itéletes küzdelemben fog eldőlni: vájjon a fehér faj továbbra is hordhatja-e vállán világok uralmát? Talán a fehér fajta is fog még egymás közt hadakozni. Kormányok és népek néha megőrülnek és soha olyan nehéz nem volt államférfinak lenni, mint napjainkban, ő maga is csinált és vezetett (diplomáoiailag) egy háborút. „Az emberiség legnagyobb szerencsébensége — mondja —, hogy teljes ismeretlenségében van azoknak az erőknek, amelyek sorsát eldöntik." És mégis szilárdan hiszi, hogy a fegyveres megoldás a népek konfliktusából ki lesz zárva: legalább is az európai szárazföldön. Hisz az Egyesült Európai Államokban. Ez a hite nem államtudományi elméletek egymásrarakásán alapszik. Nem akar Európából egy nagy föderációt csinálni, mint ahogy Jászi Oszkár szétfederálta volna Magyarországot. Az Európai Egyesült Államok nem lenne egy nagy Svájc egyetlen vámterülettel, eszperantóval, közös törvényhozással és valutával, azonos iskolaolvasmányokkal és egy centralizált nagy vezérkarral. A nemzetek külön népi sajátosságai, hagyományai, önállósága megmaradnának. Az Európai Egyesült Államok a szárazföldi államszövetségek szövetsége lenne. Meglevő államszövetségek Vájjon nem errefelé halad máris Európa? Itt van északon a skandináv csoport: Norvégia, Svédország, Dánia, minden államszerződés nélkül egy konzervatív, egy radikális és egy szocialista kormányzat, egyéniségük és szuveréniitásuk teljes megőrzése mellett, bizonyos külpolitikai vonatkozásban együtt haladnak. Ugyanilyen laza egyelőre a Balti-csoport, mely Lengyelországot és a Balti tartományokat foglalja magában, de a legutóbbi varsói megállapodásuk óta ez a csoport máris nagyon megerősödött. Azután ettől délebbre van a nagy nyugatcurópai szövetség, az egész uj politikai rendszer forgólapja: Locarno, amely Németország, Anglia, Franciaország. Belgium, valamint Lengyel- és Csehország államszövetségén alapszik ünnepünknek a legnagyobb értelme. Ma úgyis az erkölcsi értékek hanyatlásának a korát éljük. Az anyagiasság mindent megfojtással fenyeget, amit az élet szebb, nemesebb részének tartottunk. A kétségbeesés mardos kérdéseivel, hová haladunk, mi lesz velünk, hivő és bizó lelkek a vallás tanaiban keresnek támaszt és a jelennek erkölcsi sivársága elől a múltnak mocsoktalan nagyságaihoz menekülnek, hogy lelkűk megteljék egy óhajtott jobb kor sejtelmével. Rákóczinak vonzó és felemelő ereje két évszázad múlva is változatlanul lüktet s hála és rokonérzés ébersége virraszt porai felett. Áldott legyen emléke. A közönség mély áhítattal hallgatta végig a gyönyörű beszédet és lelkes ovációkban tört ki befejeztével. Az ünneplés percekig tartott.' Császár Magda az elsőrangúan Iskolázott, behizelgő hangú énekesnő két ízben szerepelt a műsor keretében és mindannyiszor elragadta a közönséget, úgyhogy ráadást kellett adnia. Feledy Olga melodrámát adott elő nagy hatással. A kísérők: Bolemann Jánosné és Adler Emilné hibátlan precizitással járultak hozzá az osztatlan sikerhez, ölvedi László ezután verseiből szavalt és a közönség lelkes tapsviharral jutalmazta a kedvelt fiatal poétát. Az ünnepélyt festői élőkép zárta be. A lévai magyarság emlékünnepe feledhetetlen hatással volt a magyar lelkekre. Az ünnepség csak a késő éjjeli órákban ért véget. és amelyben Anglia és Olaszország, mint garantáló, de nem garantált hatalmak, különleges helyzetei élveznek. Itt van a kisamtant. Ez a csoport ugyan eredetileg inkább defenzív, mint békebiztositó céllal jött létre és igy mintegy átmenetet képez a békeszerződések és Locarno rendszere között. Azonban szerinte kétségtelen, hogy a kisantantnak ki kell bontakoznia egy dunai Locarno felé, amely magába foglalná Ausztriát és Magyarországot is. Szerinte a fejlődés kérlelhetetlen törvénye erre az útra fogja kényszeríteni a dunai államokat. Aminthogy a Balkánon is immanens: a balkáni paktumban egyesült Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Görögország és Albánia szövetség}. Mindezek az államszövetségek: a skandináv, a balti, a locarnói, a dunai, a balkáni csoportok szövetsége: ez már maga az Európai Egyesült Államok. Mi biztosítja az uj rend igazságos voltát? A háborúban vau valami istenit életszerű: sokszor egy véletlenen, valami uj felfele sen, egy tökéletesített fegyvernemen, egy elhibázol', sztraté- giai, vagy diplomáciai intézkedésen eldőlhet milliók sorsa. De az uj rendszer nem bizza-e Ugyanúgy véletlenek összejátszására a népek soriát, anélkül, hogy érvényesülne benne a fajok misztikus és virilis akarata, az az ősi ösztön, ami titokzatos utón sodorja őket a háború felé. Mi biztosítja, különösen kis népeknek, hogy a ’ön- tőbirósági rendszer igazságot fog szolgáltatni nekik? Ebben a rendszerben épp úgy a nagyhatalmak akarata és érdeke fog dönteni, mint az „egyensúlyi- elmélet korában: ki fogja megválasztani a bírákat, micsoda garanciák vannak arra, hogy ezek a bírák méltók erre a feladatra s méltóan teljesitik a kötelességüket. Ha a háború istenítélet, a döntőbíróság szerencsejátéknak látszik: érdemes-e a régi .utat elhagyni ezért a másik ut ért? Hasonlatokkal felel ellenvetéseinkre. — Ha a házunkat biztosítani akarjuk betörés ellen, tanácsos magas falat húzni köréje. Ezt a falat húzta meg a népszövetségi paktum. Az azóta elkövetkezett tárgyalások, különösen Locarno, még többet tettek: a falra tüskés drótkerítést húztak. De még ez sem minden: a nemzetközi jogfejlődés újabb drótkerítéseket, vizes árkokat, csapdákat fog felállítani a kerítés mögött állók biztosítására. Valóban a Paul Bonoour által kidolgozott terv szerint támadás esetén a tanács 24 órán belül Összeül és az ellenakció egy előre kidolgozott és közös vezérkari terv szerint, amely az összes lehetséges hipotézisek alapján épült fel, azonnal automatikusan megindul. Lehetséges-e a határrevizió? — Tehát adva van a ml — mondom rá ellenvetésül —, amelyet a békeszerződések salakos cementjével építettek fel, arra felhúzták a különböző nemzetközi megegyezések drótsövényét és most azt kívánják, hogy akik a fal mögé szorultak, akaratuk ellenére, maguk segitsenek az újabb drótsövények és tüskék védelemrendszerének felépítésében. De ezek a védelmet börtönnek érzik és fullasztó levegőjéből minden áron, még fegyveres áron is, szabadulni akarnak. Azt kívánják Magyarországtól, hogy segítse elő egy dunai Locarno kialakulását, amikor ezzel ÖTÖkre elismerné a békeszerződéseket és lehetetlenné tenne minden revíziót? —• Szó sincs róla! — vág vissza illusztris tudósunk. — Semmi sem örökké tartó! Hát a 19. § mire való? A népszövetségi paktum 19. §-a, amely szerint azokat a békeszerződéseket, amelyek ke- resztülviihetetlenek, a nemzetek szövetsége újabb megvizsgálás alá veheti. — De vájjon elegendő-e ez a paragrafus, hogy egy nyolcmilliós nemzet jogosnak érzett kívánságainak a horgonya legyen? Hiszen ez az egyetlen paragrafus olyan általánosságban van tartva s ha tartalmazza is a revízió jogi lehetőségét, se annak feltételeiről, se a követendő módszerről nem intézkedik. Illetve a népszövetségi okmány csak azt a feltételt tartalmazza, hogy egy ilyen irányú döntéshez az összes hatalmak egyhangú szavazata szükséges, már pedig bizonyos, hogy mindig fog akadni legalább egy állam, amelynek kárára történne a revízió és amelyik éppen ezért tiltakozna ellene. — Szó sincs róla — folytatja —, ebben az ellenvetésben van valami. És mégis, ez pompás paragrafus, — mondja és a hangja belemelegszik. — Lássa, ez a 19. paragrafus olyan, mint egy rendkívül finom szerkezetű óra, amelyet csak igen óvatosan szabad felhúzni. Igaz, hogy a revízióhoz egyhangú döntés szükséges, de az uj államok, akik az uj határok birtokán belül vannak, nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy ez a feltétel egymagában lehetetlenné tesz minden revíziót azért, mert ők sohasem fogják a maguk hozzájárulását megadni. Azok, akik ebben a vétójogban nagyon bíznak és kissé brutálisan húzzák fel az órát — hogy a képnél maradjunk 1 —, könnyen eltörhetik ennek a finom szerkezetnek a rugóját. Ha a békeszerződés alkalmazása tényleg lehetetlen helyzetet teremt, úgy a világ erkölcsi közvéleménye ellenállhatatlan nyomást fog gyakorolni a revízió érdekében és ezzel a nyomással szemben előbb-utóbb a mai határok fentartásában érdekelt államok vezetői is meg fognak hátrálni. — Meg vagyunk győződve arról, hogy a világ felismeri a trianoni békeszerződés által teremtett lehetetlen állapotokat, de vájjon csakugyan olyan döntő tényező-e ez az erkölcsi közvélemény, hogy hadsereget, közgazdasági érdekeket, hatalmi vágyat, faji gyűlöletet, egyéni kapzsiságot és kielégületlen bosszuszomjat egymagában visszavonulásra kényszeríthet? Egyelőre különben is csak azt látjuk, hogy az uj államok fittyet hánynak minden erkölcsnek és minden közvéleménynek a magyar kisebbségek elnyomásával. Eredeti terv a kisebbségi probléma megoldására — Ezzel kétségtelenül nehéz problémát érintett, — hangzik a válasz. — Bizonyos az, hogy a kisebbségek helyzete nem mindenütt kielégítő. Másrészt tagadhatatlan, hogy az érdekelt államok már eleve bizalmatlansággal vannak eltelve irántuk, mert mögöttük az anyaországot érzik. Ebből kölcsönös súrlódások és félreértések keletkeznek. Az uj államok úgy érzik, hogy a kisebbségek köl- dökzsinóra még mindig nincs elmetszve és hogy ezen keresztül nemcsak, hogy összefüggnek az, anyaországgal, hanem, hogy egy a táplákozásuk és a vérkeringésük. Ehhez járul, hogy a népszövetség kisebbségi védelmének rendszere rossz, túlságosan komplikált és ezen ki- j j viil a népszövetség csak konfliktus után léphet közbe, már pedig világos, hogy éppen ezen a I téren volna helye preventív intézkedésnek. Annak idején azt indítványoztam Genfben, j hogy az uj államok kormányai mellé egy népszövetségi mcgibizottat nevezzenek ki megfelelő hatáskörrel a kisebbségi ügyekben. Ha most már valami kisebbségi ügy előfordul, az érdekelt államok népszövetségi megbízottai azonnal összeülnek és igy elejét vehetik az ügy elmérgesedésének. Sajnos, indítványomat akkor elvetették és saját országom parlamentje nyilatkozott egyhangúlag javaslatom ellen. Mégis azt hiszem, hogy erre a rendszerre vissza lehetne térni. Egy precedens máris van reá. Az ismeretes bolgár— görög határincidens óta a népszövetség egy-egy svéd ezredest rendelt ki a két határ mellé. Nos, legutóbb a határincidens elég súlyos formában ’ megismétlődött (uniformisban lépték át a határt és két katonát megölitek), a két svéd ezredes azonnal összeült és a dolog el volt intézve. íme, a másik ut. Talán lassú és nagy türelmet ( igénylő, de igazságos ügynek feltétlenül célrave- 1 zető. mondja a kitűnő Politis professzor, volt görög külügyminiszter, Venizelos párisi követe és a nemzetközi jog tanára a Sorbonneon. t — Kulturházavatás Ajnácskőn. Ajnács- ' kőről jelentik: Vasárnap nagyszabású ünnepély keretében kerül felavatásra az ajnács- ! kői olvasó- és önképzőkör újonnan épült kul- \ turháza. A felavató beszédeket Egyed Aladár és Kemény Dezső tartják és este az ajnács- l kői műkedvelők rendezésében színre kerül í Csepreghy Ferenc „Piros bugyelláris“ cimü i népszínműve, amelynek keretében Z. Kiss : Magda magyar szólót fog táncolni. Az elő- ■ adást junius 29-én a kulturház építési költsé- i geinek fedezésére megismétlik. Újdonság! Fontos Dohányzóknak! litisepfon Szájvíz. Dr. Werzon. Biztos szer a dohányzás leszokására. Egy üveg ára Ke 35.— (egy kúra) Naponta postai szétküldés. Főlerakat: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. Ugynftkttk kerestetnek! ■ A „másik ut“ Beszélgetés egy volt külügyminiszterrel az Egyesü lt Európai Államokról, a népszövetségről és Trianonról — A P. M. H. diplomáciai levelezőjétől —
