Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-22 / 140. (1178.) szám
b 1926 junius 22, kettd. Uj Aigezirász felé Mussolini követeli, hogy Marokkó sorsáról nemzetközi konferencia döntsön — A nemzetközi diplomácia érdekes kulisszatitkai Róma, június 21. Húsz esztendővel ezelőtt tartották meg az európai nagyhatalmak a ma már történelemmé vált algeziraszi konferenciát, amelyet egy szeellemes és jóllátó diplomata a világháború főpróbájának nevezett. Marokkó sorsáról döntöttek akkoriban a nagyhatalmak és nem is sejtették, hogy a nagy főpróba premierjének, a világháborúnak befejezése után majdnem nyolc esztendővel ugyanott fognak tartani, ahol 1906-ban tartottak. Aigezirász neve ma már újra kisért a politikában és ha húsz esztendővel ezelőtt Algeziraszban az entente és a közép- hatalmak rendeztek összehasonlító erőmérkőzést, akkor ma, Abd el Krím meghódolása után, Al- gezirasz egy francia-angol erőpróba színhelye lesz. Abd el Krím még a lázadó rifftörzsek gyűrűjétől körülvéve vívta nagy csatáját a francia állam és a — francia frank ellen, mikor az olasz diplomácia már gondoskodott arról, hogy egy esetleges francia győzelem ne találja készületlenül Olaszországot. Az Olaszországban rendezett gyarmati napok, Mussolini kirándulásai és az egyre erőteljesebben aláhúzott olasz gyarmati aspirációk hangoztatása csak előjátékául szolgált annak a rendkívül heves kampánynak, amelyet az olasz diplomácia Abd el Krim legyőzése után Franciaország ellen indított. Természetes, hogy az olaszok nem egyedül járnak ezeken a nagyon is veszélyes ösvényeken, hanem azzal az angol kisérettel, amely a fascista Olaszország kardcsörtetését igyekszik középtengeri és főleg gibraltári pozícióinak alátámasztására felhasználni. Három esztendővel ezelőtt Alfonz spanyol király és Primo de Rivera római látogatása alkalmával titkos spanyol-olasz politikai és katonai egyezmény jött létre a két állam közölt — Franciaország ellen irányuló éllel. 'A spanyolokat a Földközi-tengeri kérdésben ugyan elválasztották bizonyos ellentétek az olaszoktól, ezek a differenciák azonban távolról sem voltak olyan súlyosak, mint azok, amelyek egy spanyolfrancia közeledést létrehozattak volna. Olaszországnak fontos volt a spanyol egyezmény megkötése, hiszen a marokkói-kérdés rendezése óta kijátszva érezte magát és a háború utáni — ránézve kedvezőtlen •— gyarmati felosztásokat is Franciaországnak tulajdonította. Mint ismeretes, az algeziraszi konferencia után Olaszország érdektelenséget jelentett be Marokkóval szemben, minek fejében szabad kezet kapott Lybiában. Mikor azonban a tangeri-kérdés felmerült és Olaszország beavatkozási szándékokat árult el, Franciaország kijelentette, hogy Tanger is ahhoz a Marokkóhoz tartozik, amelyre nézve Olaszország „desinteresse- ment“-t jelentett ki. Tangernél kezdődött a francia-olasz ellentét, amelynek utolsó fejezete a francia lapoknak az az — eddig még be nem bizonyított — híradása, hogy Abd el Krímnél olyan iratokat találtak, amelyek azt látszanak bizonyítani, hogy Olaszország pénzzel és fegyverrel ^ támogatta a riff felkelőket. Nem hosszú idővel a spanyol-olasz titkos szerződés megkötése után váratlan fordulat állott be: a riífek felkelése. Mikor ez a felkelés már egyre nagyobb és veszélyesebb méreteket kezdett ölteni, Spanyolország a franciákhoz fordult és Franciaországgal olyan szerződést kötött, amely teljes ellentétben áll a spanyol-olasz titkos szerződésnek ama pontjaival, amely a Földközi-tenger nyugati medencéjének biztosításáról szól. Az olasz diplomácia ez ellen hiába küzdött és Spanyol- ország a riffek által egyre jobban szorongatva, végleg a franciák felé orientálódott. Mint ismeretes, Abd el Krim néhány héttel ezelőtt behódolt és a marokkói háború véget ért, nagy gondot zúdítva Anglia nyakára. Anglia ugyanis a francia győzelemmel, vagyis a franciáknak egy Földközi-tengeri hegemóniájával veszélyeztetve látja Gibraltárt és igy következtetésképpen az India felé vezető utat, amely az angol birodalom voltaképpeni bázisát képezi. Az angolok tehát — óvatosan a háttérben maradva — Olaszországot bízták meg azzal, hogy a francia hegemónia ellen tiltakozzék. Természetesen Olaszország munkáját megkönnyítették tetemes pénzügyi kedvezményekkel, viszont Franciaországgal szemben — amely kétségbeesetten igyekszik Abd el Krim után a frankot is legyőzni, minden gazdasági könnyítés elől elzárkóztak. Alighogy Abd el Krim megadta magát és a franciák elhatározták, hogy csak a spanyolok bevonásával rendezik Marokkó ügyét, a Quai d’Orsayn máris bejelentették Olaszország tiltakozását és felkérték Franciaországot, hogy Marokkó ügyében nemzetközi konferenciát hívjon össze. Ugyanakkor Paulucci, Mussolini kabinetirodájának főnöke Madridba utazott azzal a megbízatással, hogy a spanyolokat igyekezzen a franciák ellen fordítani, az uj — Algeziraszban összehívandó nemzetközi konferencia eszméjének megnyerni és a három évvel ezelőtt megkötött olasz-spanyol szerződést megújítani. Természetesen a franciákat nem találta készületlenül a Mussolini tiltakozása és az olasz miniszterelnök megbízottjának egy újabb Marokkót érintő olasz érdektelenségi nyilatkozatért olyan rekompenzációt ajánlottak fel, mely közelről érdekli Magyarországot is. — Mint ismeretes, Nincsics jugoszláv külügyminiszter legutóbbi párisi látogatása alkalmával létrejött egy franciajugoszláv garanciapaktum, amelyet mindkét részről parafáltak, de nem Írtak alá Olaszország tiltakozása miatt. Olaszország ugyanis kijelentette, hogy egy francia-jugoszláv garanciapaktummal teljesen blokirozva lenne és ha a parafáit szerződéseket aláírnák, úgy ezt casus bellinek tekintené Jugoszláviával szemben. A szerződést nem is Bukarest, junius 21. A fővárosi ellenzéki lapok a választások óta állandóan támadják a kormányt, hogy egyrészt saját listáján jelölte az „irredenta Magyar Párt“ legveszedelmesebb tagjait: Szele Bélát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét, Barabás Bélát, az öreg függetlenségi harcost, Balogh Arthur dr. profesz- szort, aki az egyházakat és a telepeseket a népszövetség előtt képviselte, gróf Bethlen Györgyöt, a magyar miniszterelnök közeli rokonát stb., összesen mintegy 15 képviselőt és öt szenátort. A féktelen izgatásban a Yiitorul jár elől, a liberális párt lapja, amely odáig ment, hogy nyíltan megfenyegette a kisebbségeket: amit most szereznek, azt majd a jövőben mind elvesztik, sőt még annál is többet... Az Avarescu-kormány egyelőre keményen állja a támadásokat; viszont nincs kizárva — legalább is erre vall a kormány fél- hivatalosának, az Indreptarea“-nak egy közleménye, hogy a mandátumok érvényesítése körül bizonyos harcokra lehetünk elkészülve; nincs kizárva, hogy egy-két mandátumot a parlament meg fog semmisíteni. Ebből az alkalomból vizsgáljuk meg, milyen lett volna a kisebbségek parlamenti képviselete, ha nem kötnek kartellt a kormánnyal, hanem külön kisebbségi blokkban Milánó, junius 21. Borzalmas bűncselekmény tartja izgalomban a várost. Giovanni Pettine tekintélyes filmkeres- kedő elvált felesége az áldozta, akit saját fia, a 18 éves Renzo gyilkolt meg. Magáról a bűntény felfedezéséről és a gyilkos fiú elfogatásáról már jelentek meg rövid táviratok a lapokban, de részletes beszámolót csak most adott ki az olasz rendőrség. Giovanni Pettine már hosszú évek óla nem élt együtt feleségével, aki nemrégiben töltötte be 37-ik évét. A kereskedőt teljesen az üzlet foglalta le, felesége azonban nagy szerepet vitt a társadalmi életben. Szórakozást kedvelő, kissé köny- nyelmü asszonynak ismerték, jóllehet két gyermeke is volt. A fiatalabbikat, egy 17 éves leányt nevelőintézetben helyezte el, mig a fiú egészen a legutóbbi időkig vele lakott. Az életközösség a házastársak között tizenkét évvel ezelőtt bomlott fel. Pettine azonban nagylelkűen gondoskodott mindvégig feleségéről. Nemcsak a> megállapo- dásszerü havi összeget fizette neki, hanem még ezenkívül is esetről-esetre tekintélyes pénzeket juttatott hozzá. Kettőjük között Renzo volt a köz- vetitő. Ha az asszonynak pénzre volt szüksége, egyszerűen elküldte a fiút az apjához s ez ritkán tagadta meg a kérés teljesítését. A kereskedő nagyobb ünnepeken a lakásba is felment, de ilyenkor csak fiával társalgóit. Ami mondanivalójuk volt a házastársaknak, azt többnyire telefonon intézték el. Amióta Renzo serdülőkorba lépett, nagy változást lehetett rajta észrevenni. Anyja helytelenül nevelte, nem sajnálta tőle a pénz1:, úgy hogy a fiú rossz barátok közé került és züllésnek indult. Pettine hasztalanul próbálta fiát jó útra vezetni, az asszony kedvezőtlen befolyása erősebb volt. Körülbelül két hónappal ezelőtt azonban Renző felkereste az apját s kérte hogy nála lakhassák. A kereskedő örömmel beleegyezett, mert azt hitte, hogy igy a fiú az ő felügyelete alá kerül. Úgyis régi terve volt már, hogy a fiút alkalmazza üzletében s becsületes munkához szoktatja. Azért megkérdezte tőle, hogy anyja mit fog szólni az átköltözéshez. — Anyám elutazott — felelte a fiatalember. — Az orvos üdülést ajánlott neki. Most Rómában van s onnan fog San Remoba menni. Hogy azután mi a szándéka, nem tudom. Renzó atyjánál maradt. Ugyanabban a hálószobában aludtak s a kereskedőnek csakhamar feltűnt, hogy a fiú rendkívül nyugtalanul viselkedik éjszaka: ide-oda dobálja magát az ágyban, írták alá és Mussolininak most a Quai d’Orsayn felajánlották, hogy egy marokkói desinteressement esetén hajlandók lennének a francia-jugoszláv paktum tervéről végleg lemondani. Mussolini egyelőre ragaszkodik egy Algeziraszban összehívandó nemzetközi konferenciához, sőt a Daily Telegrahp az olasz külügyminiszterhez közelálló hely szerint azt is tudni véli, hogy Mussolini a konferencia előkészítése céljából a közeli hetekben Párisba és Madridba utazik. Az olasz sajtó egyelőre nem cáfolta meg a Daily Telegraph híradását. egyesülve, saját listával mentek volna a harcba, vájjon igaza volt-e Goga Oktávián belügyminiszternek, amikor román szempontból a kisebbségekkel kötött kartellt hazafias tettnek nevezte, mivel ezen módon megakadályozta a kisebbségek közötti blokkot? Románia 387 képviselőt választ. Ha feltesszük, hogy a kormánynak a kisebbségek támogatása nélkül is meg lett volna a legalább 40%-os majoritása, elosztásra került volna 194 mandátum. A kisebbségek által leadott szavazatok az összes szavazatoknak 18.84%-át tették; ha tehát eltekintünk attól, hogy egyes megyékben a Magyar Pártnak és a németeknek abszolút többségük lett volna, úgy a százalékos alapon, minden paktum nélkül 36 mandátum illette volna meg a sebbségi blokkot, mig a mai helyzetben mindössze 25 mandátumot sikerült szerezniük. Hogy a kisebbségek nem kötöttek egymás között paktumot, annak elsősorban az az oka, hogy nem akartál? kiélezni a románság és a kisebbségek közötti viszonyt. Igaza volt tehát Gogának, amikor a kisebbségekkel kötött kormánypárti kartellt román szompontból szükségesnek és hasznosnak mondta. Kovács Jenő dr. elrejtőzik a takaró alatt, össze-vissza beszél, gyakran pedig befogja a kezével a szómét, mintha valami borzalmas látomást akarna távoltartani. A kereskedő többször megkérdezte tőle, hogy kapott-e már levelet az anyjától, amire a fiú mindig azt felelte, hogy hol innen, hol onnan kapott táviratot. Anyja jól érzi magát s egyelőre nem jön vissza Milánóba. A táviratokat azonban sohasem mutatta meg. Röviddel ezelőtt Pettine orvosi tanácsra üdülni ment. Alig érkezett meg azonban a szanatóriumba, irodavezetőjétől expressz-levelet kapott, amelyben ez visszahívja őt Milánóba s közli, hogy Renzó eltűnt. A kereskedő nyomban vonátra ült. Otthon azután megtudta, hogy Renzó álkulccsal felnyitotta a páncélszekrényt s minden pénzt magával vitt. Pettine nem akart feljelentést tenni, hanem felesége lakására sietett azzal a gondolattal, hogy megtudja felesége hollétét s ezen a réven fia tartózkodási helyét is. Sem a házmester, sem a szomszédok nem tudtak felvilágosítást adni. A kereskedőnek most az az ötlete támadt, hogy fia alkalmasint magához vette holmijait s amikor összecsomagolt, a felesleges dolgokat, mint régi leveleket, táviratokat stb. otthagyta. A házmesterrel felnyittatta tehát a lakást. Az ebédlőben vacsorára volt terítve s az asztalon csupa ételmaradvány hevert. Az innen nyíló szoba be volt zárva s a zárból hiányzott a kulcs. Pettine most már rosszat sejtet. Tanukat vett magához s feltörette a szobát. Rettenetes bűz fogadta a belépőket. Először azt hitték, hogy a lezárt szoba levegője az ottfelejtett ételektől romlott meg, de a bűz akkor sem engedett, sőt erősebb lett, amikor az ablakokat kinyitották. A rettenetes szag egy nagy utazóböröndből áramlott ki, amely az ablak alatt állt. Az egyik jelenlevő erőt vett magán s kinyitotta a bőröndöt. Egy női lábszár tolult ki belőle. — A feleségem! —kiáltotta rémülten Pettine s eszméletlenül esett össze. Értesítették a rendőrséget, amely bizottságot küldött ki. Könnyen meg lehetett állapítani, hogy a szerencsétlen asszonyt revolverlövésekkel ölték meg. A gyanú a szökésben levő Renzora irányult. A jelekből biztosra lehetett venni, hogy a fiú, ha nem is tettes, de legalább is bűntárs volt. A milánói rendőrség elfogató parancsa és az ebben közölt fénykép alapján egy fascista katona már másnap elfogta a fiút a Garda-tó melletti Desen- zanoban. A fiú első kihallgatásakor beismerte az anyagyilkosságot, csak szépíteni igyekezett tettét. Azzal védekezett, hogy ő atyja becsületét akarta megbosszulni. A kritikus éjjel egy férfit talált a lakásban s erre lőtt rá, de a golyó anyját találta, aki éppen akkor lépett ki a hálószoba ajtaján. A rendőrség természetesen semmi hitelt sem ad ennek a beállításnak, mert a lakásban kétségtelenül rablőgyilkosság történt. Azt azonban nem tartja kizártnak, hogy Renzonak segítőtársa volt s most ebben az irányban folyik a nyomozás. A magyar nemzeti párt a kongnia méltányos rendezéséért Léva, junius 21. A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége közli: A magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztálya nagyjelentőségű gyűlést tartott Léván. A szakosztályi gyűlés elsősorban a parlamenti tárgyalás alatt álló kongnia törvénnyel foglalkozott s megállapította a párt álláspontját e törvéoy részleteire vonatkozóan. Az egyházpolitikai szakosztály evangélikus alosztálya Bándy Endre evangélikus esperes elnöklete alatt tartott ülést és tárgyalta egyrészt a református szakosztály által kidolgozót kongruajavaslatot, másré'zt a parlamenti tárgyalás alapját alkotó törvény- tervezetet. Az evangélikus szakosztály beható tárgyalás után megállapította, hogy a hivatalos törvénytervezet nem tekinthető teljesen kielégítőnek és méltányosnak tartaná azt, ha a lelkészek fizetése a középiskolai tanárok fizetésével egyenlő mértékű lenne. 1 Az evangélikus szakosztály ülésével pa- ralell tartott ülést Giller János dr. elnöklete alatt a magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztályának katolikus alosztálya, amely ugyancsak a kognruajavaslatot vitatta meg. A két szakosztály külön ülésezése után együttes ülést tartott a párt egyházpolitikai szakosztálya Giller János dr. elnöklete alatt. Az ülésen Giller János dr. szívélyes szavakkal üdvözölte a megjelenteket és rámutatott arra, hogy mily nagy jelentősége van a párt egyházpolitikai szakosztályának akkor, ami. kor az egyházpolitikai krédések mint a legaktuálisabb parlamenti politikai kérdések jelentkeznek. Kifejtette, hogy a magyar nemzeti párt törvényhozói mily lelkiismeretes gondossággal ügyelnek az egyházak érdekeire és rámutatott arra, hogy a tanítók fizetésrendezésének törvényhozási utón történő rendezésénél a magyar nemzeti párt törvényhozói nyújtották be azt a javaslatot, amely a felekezeti tanítókat a fizetés tekintetében egyenlő elbánásban részesíti az állami tanítókkal. A párt törvényhozóinak ezért a munkájáért az egyházpolitikai szakosztály hálás köszönetét és bizalomteljes szeretetét nyilvánítja. Ezután részletes tárgyalás alá vette a szakosztály teljes ülése a kongruajavaslatot s Giller János dr. elnök bejelentette, hogy a református alosztály hozzájárul mindazokhoz a határozatokhoz, amelyeket a teljes ülés hozni fog. Élénk eszmecsere indult meg, amelyben az elnökön kívül Kmoskó Béla dr., Bándy Endre, Fizély Ödön dr., Hangos István dr. és Gál István vettek részt és amelynek eredményeképpen a szakosztályi ülés elhatározta, hogy távirati utón közli a párt törvényhozóival a szakosztály kívánságát a kong- ruatörvényre vonatkozóan és kéri, hogy amennyiben lehetséges, a törvényhozók igyekezzenek e kívánságok teljesítésére törekedni. A táviratban kifejtik, hogy a minimális kongrua összege a középiskolai tanárok fizetésének megfelelő összeg legyen. Ha a pénzügyi fedezet ezt meg nem engedi, úgy a törvényjavaslat 3-ik §-a akként módosittassék, hogy a lelkészi lakon kívül a kert és 10 hold föld minimum a jövedelemből kivétessék, a jövedelem megállapítását a közigazgatási és egyházi hatóság közreműködésével kívánják az ingatlanok átlag bérértékének alapján. Kívánják azt, hogy a stóla összege hívőnként 20 fillérre szállíttassák le. Méltányosnak tartanák, ha minden adó- és nyugdíj járulék a jövedelemből leszámittatnék. Az első § 4-ik pontját akként kérik módosítani, hogy a kongnia mindazon lelkészeket megillesse, kiket a törvény Szlovenszkóban és Ruszinszkóban talál. Giller János dr. zárószavaiban utalt arra, hogy a kongrua most alkotja parlamenti tárgyalás és szavazás alapját s vörvényhozóink- nak talán nem lesz módjukban a kívánt változtatásokat keresztülvinni. Az egyházpolitikai szakosztály mindazonáltal megtette a kötelességét a szlovenszkói és ruszinszkői egyházakkal szemben és csupán a gyorsan pergő parlamenti események akadályai annak, hogy a szakosztálynak nem volt módjában előbb foglalkoznia ezzel a kérdéssel. A román kormány paktuma a kisebbségekkel „hazafias tett" ntt Mi tőriéftí voEna, Eta a kisabbségek blokkod alkotnak! — Az ellenzéki lapok féktelen rohama a kisebbségek ellen Egy elzüllött milánói urifiu borzalmas anyagyilkossága Tisztázták a milánói tragédia részleteit — M egölte az édesanyját s utána atyjához költözött
