Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)
1926-06-20 / 139. (1177.) szám
1926 junius 20, vasárnap. BKSgjar. awianira Nagyszerű recept (Eladó ötlet házasságközvetitőknek.) Be kell rendezni egy elegáns fogadősza- lont. Legyen sok sárkányos rajz, hímzés, festés és stilszerü világítás benne. A pácienseket egyenként kell beengedni. Tiflisz ur, az intézmény tulajdonosa és még valaki, akit elsőnek engedett be, már ott vannak a szalonban. Most jönnek sorban a többiek. I. adag. Tiflisz ur: Csengetnek! Kérem, viselkedjék az előirás szerint. Nyugalom, stílusos magatartás. Néger nő: Minden lehetőt megteszek. Csak ne volna annyi tükör itt. Borzalom! Fehér nő (zavartan lép a szobába): Bocsánat ... Tripolisz, vagy hasonló nevű urat, a vállalkozás tulajdonosát keresem. Itt találhatom?... Diszkrét ügyben, nehezen határoztam el magamat... Jé, de csúf fekete nő ez itt! Megfagy az emberben a vér! Tiflisz ur (előzékenyen eléje siet): Kezeit csókolom, alázatosan állok rendelkezésére ... Ne méltőztassék a néger hölgy őnagy- ságát kritizáló szemmel nézni. Méltőztassék esetleg a feje fölött eltekinteni. Sokféle gusztus van a világon. A férfiak sokféle Ízlésének megfelelően bő választékról gondoskodni kénytelen vagyok minden időben. Fehér nő (leültetve): Kissé zsenáns, hogy itt evvel... a feketével együtt... Tiflisz ur: Nem tesz semmit! ön fórban van. Meg aztán nem is olyan fekete. Inkább félbarna. Kapuciner. Fehér nő: Van önöknél elegendő kilátás? Tiflisz ur: Rengeteg. Direkt a kilátásra vagyunk berendezkedve. Fehér nő: Tehetős bázastársra volna szükségem. A férfi (belép a szalonba): Jónapot, Tiflisz ur. Nos, tud ajánlani? Tiflisz ur (meggörnyed és ugrásra készül): Méltőztassék. Parancsoljon. Ide, ide. (Odaviszi a fehér nőhöz, akinek a fülébe súgja: ügyvéd, ház, földbirtok, elnéző természet. Legyen kedves.). Bemutatom önt Kelemen Ezséb vagyonos urhölgynek. (Súgva: 25 év, ház, földbirtok.) Fehér nő: Ügyvéd ur, ön szimpátikus ember. Rendkívül nehezen szántan el magamat erre a lépésre. Meg vagyok azonban nyugodva. Kedvelem az angolbajuszt, amilyen Önnek van. Kedvelem a nyugodt, némileg kerek arckifejezést, amilyen önnek van. Eddig gazdátlanul heverő szivem egyre hevesebben kedveli az ön daliás lényét. Kedveli a ritkás, de gonddal odébbfésült frizuráját, a nyolcvankoronás nyakkendőjét, a száznyolcvankoronás selyemingét. És kedveli... A férfi: Bocsánat. Ne tessék folytatni. Nem marad rajtam semmi. Fehér nő: Édes ügyvéd ur, az óhajtott végcél... A férfi (a néger nő felé pillantgat): Igen a végcél... de ki ez itt? Miért néz és hallgat úgy, mint egy kávézacba mártott szobor?! Tiflisz ur: A fekete urhölgy nem beszédes. Ritkán szól. Hazájának törvényei szigorúak. Házias nevelést követelnek. Fehér nő (még idegesebben, mert a figyelem a néger nő felé kalandozott): ön kedves ember, én is kedves ember, mi ketten együtt kedves emberek. És igy kedves pár! Tudok evezni, táncolni, énekelni, ízléssel öltözni. Letörültem a port otthon. Leírtam a kuglófreceptet. Szeretem a dekoltázst. Láttam egyszer, amikor a szülői házban tyúkot ültettek. A habot csak egy irányban szabad kavarni ... A férfi: Sok mindent tud. Tiflisz ur, a fekete hölgy is szeret evezni, táncolni és énekelni? Tiflisz ur: ő maga feleljen erre! Néger nő (alig hallhatóan): Nem. A férfi: Tényleg ilyen kedvesen szerény? Néger nő (nagyon szerényen): Nem vagyok szerény... de igy neveltek ... s tudom, hogy ön emiatt méltán lenéz engemet. Önök lenézik az olyan lényeges szineltérést, mint az enyém is. Beletörődtem szomorú végzetembe. A férfi (felugrik): Én lenézem?! Én?! Téved! Én nagyon!... Néger nő (könnyei hullnak): Nem remélhetek! A férfi (tűzben): Remélhet! Igenis remélhet! Igenis, én mindig, mindig egy ilyen, jóllehet kívülről fekete, de bélül fehér angyali teremtésre vágytam. Szeretem önt, Suviksz kisasszony. Elveszem önt. Elviszem és elveszem. Nyújtsa kezét. Az ön feketesége nem akadály. Fütyülök a világra, ön a prériken és a pampákon mezitelenül nevelkedett, aztán kis gyékényszoknyácskát vett magára, aztán európai ruhát. Meg van a reményem arra, hogy ezentúl mindig jobban felöltözik. Nyújtsa karját, Tiflisz ur, köszönöm! (Eltávoznak.) Tiflisz ur (utánuk szól): A hölgy ne felejtse el, hogy csak egy hét múlva tanácsos lemosni. A mosdővizcédulát ne veszítse el. Nehezen oldódik. IT. adag. •* (Maradtak: Fehér nő és Tiflisz ur.) Fehér nő: Hallatlan! Micsoda Ízlésbeli eltévelyedés! Ezek a r!!e,7nó férfiak. De mi lesz velem, Tiflisz ur? Megkímélhetett volna! Tiflisz ur: Méltőztassék rám bízni! Most ön jön sorra! Fehér nő: Hallatlan! Egy fekete dögöt elémbe helyezni! Tiflisz ur: Ja, a gusztusról nem lehet disputáim. Fehér nő: Mit csinálunk most? Tiflisz ur: Most önt festem be ugyanúgy, mint az előbbit! Fehér nő: Festve volt? Ne mondja!! Tiflisz ur: Nem tetszett látni? Nem látta, hogy milyen szerényen viselkedett? Majd lemossa ő is! Fehér nő (tapsolva): Néger akarok lenni, néger akarok lenni! Szerény akarok lenni! Tiflisz ur (hozza a festéket): Imhol, kezdem is már. Törülköző lesz téve a nyakba. Nem kell szaporítanom a szót. ön most látta, hogy miképpen kell viselkedni. Szerénység, némaság, türelem! Ezt a receptet pedig tessék eltenni. Ezzel a porral vízben aztán le lehet mosni. Nehezen oldódik. Az uj néger nő: Fü, de ronda lettem. Csak ne volna itt annyi tükör. Borzasztó! Tiflisz ur: A siker a fő. No lám, már csengetnek is. Az uj fehér nő (zavartan lép a szalonba): Bocsánat... Tripolisz, vagy hasonló nevű urat, a vállalkozás tulajdonosát keresem. Itt találhatom? Diszkrét ügyben, nehezen határoztam el magamat... Néger nő (magában): Csak ne add anySzSovenszkó legnagyobb JJ f || r ii | Patasz T. Kőiké, Főutca 19. sz. (Telefon 33.) * 5300 A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérkéoviselete. nyira, kis szende. Majd befestenek a végin téged is! Tiflisz ur: Méltőztassék helyet foglalni. Uj férfi (belép): Nos, Tiflisz ur, tud ajánlani valakit? Tiflisz ur: Hogyne, hogyne! Ide tessék, a csinos, gazdag, fehér urhölgy mellé. Az amott egy süket és néma néger nő. Nem is jöhet számításba! (Tovább és ezentúl minden esetben úgy történik, mint az előbb.) Darkó István. ISTENEK NYOMÁBAN Carter, az angol Luxor, áprilisban. Távol áll tőlem, hogy fenti cim alatt valami olcsó karikatúrát akarjak rajzolni arról az emberről, akivel elég furcsa találkozásom volt, aki a világhíres ség minden átkát nyögi s aki minden félszegségén, különcségén, túlzottságán keresztül nagy emberi benyomást tett rám. Erre a megállapításra azért van szükség, mert magamfajta újságírónak, ha egy cikket firkál le Carter-. ről, könnyű lenne karikatúrát rajzolni róla, sőt, bevallom az igazat, nehéz nem rajzolni karikatúrát róla. De nem rajzolok semmit, előveszem a Kodakot és megkísérlem megmutatni Cartert úgy, ahogy van. Itt áll tehát a háza ajtajában, égő napsütésben, két fegyveres arab között, pislog és jó angol-franciasággal bocsánatot kér, hogy nem vezethet be a házba ... De az igazság az, hogy a kapuba se engedhet be; hogy ebben a házban még idegen nem járt; az igazság az, hogy keresztüllövet az arabjaival, ha megkísérlem, hogy bejussak a házba. Pislog az erős naptól, az ajtót csak félig nyitotta ki, csak féltesttel bujt ki a kapun, lassan beszél, néha hátranéz. Nem bi- zik ajánlásokban, nem bízik bennem, nem bizik senkiben ezen a világon. Nem tárgyal senkivel: se az angol, se az egyiptomi kormánnyal, se velem. Nem érdeklik látogatók, tudósok, újságírók. Semmi más nem érdekli már, csak a múmia. Mert a múmia, az itt rejtőzik még, ebben a házban. * Azt, hogy Carter zárkózott és bizalmatlan, majdnem több, mint különc, már akkor is tudtam, mikor idejöttem; de azt, hogy Luxorban mindenki megnémul, ha Cár térről beszélnek előtte, hogy az egész városnak nyilt parancsa van, félrevezetni az idegeneket, akik Carter után érdeklődnek, nem tudtam. Luxorban ma nem Tut-ank-Amon a hét pecséttel őrzött titok, hanem Carter. A címét, a tartózkodási helyét megtudni külön feladat; eljutni oda, ez a második és elég komplikált feladat; s mikor végre itt állsz a hegytetőn, a sárkány barlangja előtt, megjelenik maga Carter és minden további vitatkozást elvág azzal, hogy bár nagyon kellemetlen neki, de kénytelen udvariatlan lenni és nem fogadhat ... Ez mindenfelé a világon egyszerű kidobásnak számit, Carter- nél is. Ha van vigasz, úgy csak annyi, hogy nem vagyok az egyetlen, akit kidobott. Angolokat és franciákat dobált már ki Carter, sőt egyiptomiakat és amerikaiakat, ami nehezebb; tudósokat, ami veszedelmesebb, és újságírókat, ami a legveszedelmesebb. Carter fütyül minderre, fütyül minden veszélyre és fütyül a világra. Ajánlóié/V? Nem érdekli. A minisztertől, Kairóból? Szép, adják át az üdvözleteit, de ez sem érdekli. Hogy mit akar a vendég látni? . . . A múmiát? Csak a múmiát? . . . Biccent a fejével, becsapja az autót. Luxorban először a „Winter-Palace" igazgatóját, egy udvarias, feketeszakállas svájci urat kérdeztem meg Carter felől. Carter nincs itt (ott volt), Kairóban van, mondta szolgálatkészen. Ejnye, mondtam, és nekem tegnap este Kairóban azt mondták, hogy itt van Luxorban; még levelet is hoztam hozzá . . . Akkor, felelte a direktor, bizonyára tegnap este utazott el és keresztezték egymás útját; mert azt biztosan tudom, hogy nincs Luxorban . . . — Ismeri Cáriért? — kérdeztem a direktort. Csak úgy, távolról. Köszönő viszonyban vannak. Carter t. i. soha nem jön a hotelbe. Hogy hol lakik? Sátrakban, az expedíció sátraiban. Hogy hol állanak ezek a sátrak? Azt, sajnos, pillanatnyilag nehéz lenne megmondani, mert az cxpedició állandóan vándorol a hegységben. Csak azt az egyet mondhatja, igy fejezte be a direktor a nagy világhotelek embereinek majdnem egyházi sze- lid9égü mosolyával, hogy Carter nagyon furcsa ember. Ez a válasz mindenütt visszatért: az egyiptomi „karakotT-ban, a rendőrségen, ahol Carter cinre után érdeklődtem; a dra- gománom ezzel intézte el a dolgot — (érdekes, hogy a dragománokat mindeddig még nem engedték belépni a sirba) —, a Lloyd Triestino egy szimpatikus tisztviselője, aki néhány éve Luxorban él, s végül Luxor mindentudója, a Winter Palace telegrafistá- ja is elhúzta a száját. Carter? Az egy olyan angol. Furcsa ember. • Végül Achmed Roumi, a bü dragomén, elhozta Carter címét. Fönn él a hegyen, szemben a nagy sírral, egy házban, amit évek előtt épített magának, ami lakás és műhely, bungalow és Wertheim-szekrény. Ebben a házban lakik Carter két megbízható arabjával, az asszisztensével, Lucas úrral, és a múmiával. Mert a múmia itt van még Luxorban; itt van négy esztendeje Carter házában; ezért a nagy titkolódzás, a fegyveres őrizet, a hét pecsét és a kabala. A múmia nincsen Kairóban, a múzeumban, és a múmia nincs már a sírban; a múmia ott alszik Carter házában fönn a hegyen, már negyedik esztendeje, s Carteren és legszűkebb környezetén Élvül emberi szem még nem látta. Állítólag most preparálják a múmiát. Négy esztendeje preparálják. A múmiáról nincs még fotográfia. Egy francia abbé, aki Karnak körül ásatásokat vezet, kiverte a pipájából a hamut ést ezt mondta nekem: „Hát ha szorgalmasan dolgoznak rajta, akkor az év végére bizony össze is állíthatnak már egy jóképű múmiát" . . . Mert vannak olyanok is, akik kezdik azt hinni, hogy talán még nincs is múmia, talán csak most csinálják még a múmiát. De ezek ironikus lelkek; az igazság az, hogy múmia van, mert miért ne legyen? Ezért a múmiáért az angol kormány hivatalos ajánlattal egy millió angol fontot kínált már fel az egyiptomi kormánynak; az egyiptomi kormány persze óvakodott odaadni, mert a' múmia idegenforgalomban behoz évente három milliót . . . Ezt az egymilliófontos bizsut, ezt a néhány aszott, öreg csontot őrzi Carter a házában már negyedik esztendeje, ennek vizsgálja minden izét, rostját, porci- káját külön, ezt szeretné megröntgeneztetni, ha akadna röntgenkapacitás, aki vállalkozna erre a munkára, ezzel a múmiával alszik, eszik, ezt szereti, ezért és ennek él még. Tizennyolc esztendeig kereste ezt a múmiát Tizennyolc esztendeig vájkált fönn a hegyen, aludt sátrakban, verekedett ötvenfokos bőségben napszurással, moszkitókkaL, lázzal és arabokkal, küzdött az egyiptomi kormány- nyál és az angol tudományos világgal, egy élet minden energiáját és szenvedélyét, tudását, tapasztalatát és lelkesedését adta oda ennek a múmiának. Most megtalálta, s mint egy félőrült szerelmes, kaparta ki a sziklából és vitte a házába az üvegnyoszolyára; most az övé már, egy élet betelt, térdelhet előtte, szagolhatja, tapinthatja, fölébe hajolhat. írhatnak neki óvatos leveleket Kairóból és Londonból, minden érdeklődést elutasít; „preparálja" a múmiát, tessék várni. A nász, ez a különös nász, Carter és a megtalált múmia násza, már negyedik esztendeje tart. Mikor a sirt megtalálta, olyan exterritoriális jogokat, olyan különleges cselekvési szabadságot kötött ki magának Kairóban, hogy mindenféle tudományos és hatósági beavatkozástól függetlenül dolgozhatott; Carter ma legalább olyan hatalmasság Egyiptomban, mint az angol helytartó, csak sokkal népszerűbb. A sírban talált kincseket az utolsó hajtüig kiadta Kairónak, csak a múmiát tartotta meg. Vagyona nincsen, de korlátlanul áll pénz a rendelkezésére, a kincsekre nem tartott igényt, csak a múmiát hagyják még egyideig nála . . . Egyiptomban a múmiát persze nemzeti tulajdonnak tekintik; CarteT magánügynek tekinti . . . Ottartózkodásom alatt olvastam óvatos cikkeket az egyiptomi francianyelvü sajtóban, hogy hát mi is lesz tulajdonképpen a múmiával, többen szeretnék már látni, például egyiptomiak is; meg hogy hol is fogják majd elhelyezni a múmiát, talán külön múzeumot kellene épiteni neki s lassan mindenesetre le kell majd szállítani Luxorból Kairóba . . . Carter nem nyilatkozik, négy éve hallgat, ő nem él már kontaktusban a világgal, neki már csak a múmiához vannak kapcsolatai. • S ez a nagy szenvedély az, amit respektálok s ami előtt a legnagyobb napsütésben levettem a kalapomat, mikor Carter féltesttel kilépett a háza kapujából és elutasított# a múmiára vonatkozó kérelmeimet . v. Mert ez a nagy szenvedély az, ami hajszál- osöveken át pumpálja a világba az emberi akaratot, ami fölkergeti az embereket az északi sarkra, vagy tizennyolc esztendeig keres ötvenfokos hőségben egy múmiát, amitől a világ ugyan nem lesz boldogabb, de az egyetemes emberi szellem aktivitása egy taktussal mintha elmélyülne ilyenkor. Nem a múmia fontos, nem ezek a göngyölt öreg csontok, amilyet százával láttunk már mindannyian, hanem a megszállott Carter, aki nem nyugodott addig, amig meg nem találta a i -.miát. Mert a mi időnkben és nagyjából minden időben mindegy, hogy mi a rekord tartalma; a fontos a tempó, ami kikénysze riti a rekordot, a tempó, ami a végén elvezet valahová. Carter, aki elvégezte ebben az életben a dolgát és jól végezte el, pá- tho^z nélkül, egy kissé riadtan és idegesen ettől a nagy sikertől, pislogva állott a háza kapujában, ahol testével fedezte a múmiát; az én számomra nem maradt más hátra, mint hogy diszkrét legyek e nagy szenvedély láttára és meghajoljak előtte. Egy Ford-autó áll a ház mögött, csönd, csönd, a Halál csöndje a hegyben, sárga sziklák, s a hősé? orgiákat iil a platón: igy és itt él egy boldog ember, aki talán nagy különc, talán nem navvon adva rés, dn minden, csak nem krokifigura. A világ négy4 Utánnyomás tilos
