Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-17 / 136. (1174.) szám

Veldes előtt A kisantant szigorúan körülirt célokra és feladatokra megalakult államszövetség- Az utóbbi években a periodikusan visszatérő konferenciák után ezt a jellegét az illetékes miniszterek mindig hangoztatták. A tétel egyszerre helyes és helytelen. Helyes annyiban, hogy a kisantant a bé­keszerződések teremtette középeurópai sta- tus-quo fentartására jött létre s különösen Magyarországot akarta vasgyürübe szorítani. De Benes, ennek az alakulatnak szellemi atyja, szülöttének még nagyobbkörü felada­tokat is szánt. Helytelen tehát annyiban, hogy a kisantantnak szigorúan körülirt cél­jai s feladatai lennének. Benes a közép- és keleteurópai kis államok zűrzavarában egy szilárd, stabil nagyhatalmat akart teremteni. Benes szövetségtársainak azonban kevés ér­zékük van a magasan szárnyaló tervek iránt. Ezért az ő projektumai meghiúsultak, a kö­zépeurópai Locarno nem lép életbe s Cseh­szlovákia a kisantanton belül a jövőben ép­pen olyan izolált marad, mint volt a múlt­ban. Ma már a kisantant fentartásának ere­deti okai meggyöngültek. A kisantant másik két államában a Magyarország elleni élek letompultak, Románia s Jugoszlávia ma már nem tartanak a magyar veszélytől, sőt in­kább arra törekszenek, hogy Magyarország barátságát vagy legalább is jóindulatú sem­legességét biztosítsák. Ez az egyik legfőbb oka a Jugoszlávia s Románia között felme­rült rivalitásnak is, amely a kisantantban fennálló viszonyoknak ma a legérdekesebb szimptomája. Három kérdéskomplexumban nyilatkozik meg ez a rivalitás, de ez a három kérdés­komplexum Romániának s Jugoszláviának egész külpolitikai irányára kiterjed. E há­rom kérdés: a Balkán, az orosz probléma s a nyugathoz való viszony. A francia befolyás a Balkánon visszame­nőben van. Helyébe Anglia s Itália léptek, sőt a helyzet az, hogy Anglia átengedte Itá­liának k vezetőszerepet. Az olasz befolyás a Balkán politikai és gazdasági életében nap- ról-napra növekvőben van, ami Jugoszláviá­ra már nemcsak kellemetlen, hanem veszé­lyes is lesz. Ezzel szemben Romániára Itália barátsága csak előnyös lehet. Jugoszlávia te­hát az olasz befolyás kiegyensúlyozására Franciaország felé orientálódik, mig Romá­nia gondolkodás nélkül Itália karjaiba veti magát, ami Jugoszláviában nagy visszatet­szést s bizalmatlanságot kelt. Itália Bukarest­nek azt tanácsolja, hogy teremtsen Magyar- országgal barátságos viszonyt, ami Jugoszlá­viára csak növeli a veszélyt, ezért ő is barát­ságos közeledést keres Magyarországhoz. Hogy törekvéseiknek szilárd alapot ad­janak, mind a két állam arra törekszik, hogy Bulgáriában biztosítsák helyzetüket. Pilla­natnyilag Jugoszlávia van ott előnyben, amint a román sajtó idegességéből láthatjuk. A román sajtó nagyon tart egy bolgár—jugo­szláv szövetség lehetőségétől, vagy a két ál­lam egyesülésétől s ezért a sajtó arra szólítja, fel a kormányt, hogy ezt az egyesülést nem­zetközi konvencióval, mint a német—osztrák egyesülésben is történt, akadályozza meg. A második kérdéskomplexum, az orosz, jóval egyszerűbb. Romániának garanciára van szüksége Oroszország ellen Besszarábla miatt, Jugoszlávia azonban nem hajlandó ezt a garanciát megadni. A délszláv állam küzd a bolsevizmus ellen, de óvakodik minden olyan politikai akciótól, amely oroszellenes­nek tűnhetne fel. Belgrádban az orosz vasat minden eshetőségre forrón akarják tartani- Titokban Belgrád még mindig a régi Orosz­ország restaurálására számit, ami főnyere­ményt jelentene neki. Jugoszláviának ez az orosz barátsága természetesen tüske Romá­nia szemében. A rivalitásnak főterülete azonban a Bal­kán. Úgy Románia, mint Jugoszlávia főszere­pet akar vinni a Balkánon. A cél egy Balkán­szövetség megalakítása, melyet Románia, Itá­lia s Anglia támogatásával akar végrehajtani s azt reméli, hogy mint Itália mandaiáriusa, ő játsza majd a primhegedüt ebben a sző­Általános sztrájk Kladnóban Kladno, június 16. Ma délután két órakor a kladnói munkásság általános tüntető sztrájkba kezdett. Három órakor a vásártéren népgyülés kezdődött, amelyen körülbelül 10.000 munkás jelent meg. A munkások zárt sorokban vagy kerékpárokon érkeztek a környékező gyárakból. A szónoklatokat a városháza erkélyéről tartják. A rendőrség megtett minden óvintézkedést a nyugalom fentartására. Prágából, Kralupyból és Slanból nagy csendőrerősitések érkez­tek. A városban állomásozó gyalogzászlóalj készenlétben áll, egyelőre azonban sehol sem látni még fegyveres őrjáratokat. A tüntető sztrájk hat órakor ért véget. Briand lemondott — utóda Briand Az uj kormány szélesebb parlamenti alapra fog támaszkodni — Briand ellenzi a nemzeti koncentrációt, de tárgyal Painlevével és Herriotval — Caillaux nem vállal tárcát Páris, junius 16. Peret pénzügyminiszter lemondása és a frank folytonos esése kö­vetkeztében előrelátható volt, hogy a Briand-kormány jelenlegi összetételében nem tart­ható s a miniszterelnök kénytelen lesz beadni az összkormány lemondását. Tegnapi jelen­tésünkben jeleztük, hogy az esti órák valószínűleg meghozzák a kormányválságot. Dél­után hat órakor a tegnapi második minisztertanács után Briand tényleg lemondott. Az este kiadott kommünikében á minisztérium közli, hogy a pénzügyminiszter lemondása következtében a kormányrekonstrukció nem elegendő a komoly helyzetmegoldására. Épp ezért a minisztérium lemond, Rogy az elnöknek teljes cselekvési szabadságot bizto­sítson. Doumergue elnök elfogadta a lemondást. A szokásos tárgyalásokat .*»& reggel kezdték meg s előrelátható, hogy az uj kormányt is Briand fogja megalakítani. „Egy ciklon közepében állunk!“ A kamara folyosóin a lemondott minisz­terelnök a késő esti órákban érdekes nyilat­kozatot tett, melyben a. nemzeti egység mi-á nisztériuma ellen foglalt állást. Kifejtette, hogy Belgiumban már régen ilyen egységes kormány van s mégsem tudja megmenteni a frankot. Ugyanígy Olaszországban, ahol hatá­rozottan erős kéz intézi egységes parlament mellett a líra harcát s mégsem sikerült az olasz valutát tetemesen megjavítani. Franciaországban csaknem lehetetlen az összes pártokat egy kabinetben egyesí­teni, hiszen a mostani bajok legnagyobb része is abból származott, hogy a pártok nem értették meg egymást s nem is akarták egymást meg­érteni. A frank esésének okai sokfélék. Angliában óriási mennyiségű francia va­lutát adnak el azért, hogy a fontot a dol­lárral szemben a mai nívón tarthassák. Belgiumban és Olaszországban is sok frankot adnak el, ugyancsak a saját va­lutájuk megszilárdítása érdekében. Ehhez járul még, hogy a belföldön számos ember bizalmatlan a francia valutával szem­ben s szintén szabadulni akar tőle. A kilátások mindenesetre veszedelmesek. „Egy cyklon kellős közepében állunk s dacolnunk kell a viharral annak bevegeztéig-“ 1 • Az utolsó siker Érdekes, hogy a lemondott miniszterel­nöknek, aki az államügyeket még tovább ve­zette, este még nagy sikere volt a kamará­ban. Mint ismeretes Cachin kommunista képviselő interpellációt jegyzett be a frank­ügyben. A szélső baloldal azonnali vitát köve­telt erről az interpellációról, mig Briand nagy beszédben vázolta, hogy az ügy felpiszkálása a jelen pillanatban csak újabb kellemetlensé­geket okozna. A szavazásnál a ház 309 szavazattal 195- tel szemben magáévá tette Briand állás­pontját s az interpelláció vitájának elnapolása mellett foglalt állást. A lemondott miniszterelnök ezen utolsó sikere biztos előjele annak, hogy Briand lemondása ismét csak átmeneti jel­legű. Caillaux nem fogadta el a pénzügyi tárcát A reggeli sajtó szerint az uj kabinet nem lesz a nemzeti koncentráció kabinetje, de mindenesetre szélesebb alapokra helyezkedik, mint a mostani volt. Briand elsősorban fölszólítja Poincarét és Herriot-t, továbbá Bokanovskit és Tardieut a kabinetben való részvételre. Herriot és Poincaré aligha mondanak igent, de a többi belemegy az uj kon­stellációba. Az Oeuvre szerint a baloldal radikális kabinetet kíván Herriot vezetése alatt. Mint mindig, most is szó volt arról, hogy Caillaux-t, a legtehetségesebb francia pénzügyi politikust hívják meg pénzügyminiszternek, de Caillaux nem fogadta el a megbízatást, mert véleménye szerint csak mint miniszterelnök és több teljhatalom megadása után tudná a szanálás nehéz munkáját elvégezni. Régi miniszterei közül Briand megtartja Painlevét, Láváit, De Monziet, Vincentet és Binnet-t. Igen érdekes a Journal egy nyilat­kozata. amely szerint a kormány a szanálás érdekében teljhatalmat fog kérni a parla­menttől. !smét Briand a jövő embere A reggeli sajtó már egyhangúan Brian- dot nevezi az eljövendő embernek és biztosra veszi, hogy uj kinevezése már ma megtörténik. A Journal hivatkozik arra az impozáns többségre, amelyet Briand a kamara vesze­delmes széttagoltsága dacára tegnap este el­ért. A közvélemény bizakodó s minden re­ményét Briandba helyezi. A lemondott mi­niszterelnök tegnap este vidáman és köny­vetségben. Jugoszlávia viszont saját erejéből akarja ezt a szövetséget létrehozni. A csütörtökön megkezdődő veldesi kon­ferencián ugyan három évre meghosszabbít­ják a szerződést, de ennek csak formális je­lentősége van, nehogy a szomszédoknak nyil­vános bizonyítékot szolgáltassanak a kisan- tant értéktelenségéről. Mert ennek a szövet­ségnek semmi pozitív tartalma már nincs, középeurópai jelentőségét elveszítette s ezért a háromnapos tanácskozáson tisztán jelenték­telen ügyeket fognak megtárgyalni. nyed modorban újból előadást tartott az egy- begyült újságíróknak a helyzetről- Többek között a következőket mondotta: „Nagyon kényes helyzetben voltam, mert miután már három pénzügyminisztert elhasználtam, ko­rántsem volt könnyű egy negyediket talál­nom. S ha találtam volna is, a kamara uj to­jástáncot kezdett volna, amit nem vagyok többé hajlandó eltűrni. Ismétlem: „lehetetlennek tartom a nemzeti egység kabinetjének megalakítását*4. Arra a kérdésre, vájjon elfogadja-e a miniszterelnöki tárcát, ha azt újból felkínál­ják neki, Briand igy válaszolt: „Köszönöm szépen. Ha a köztársasági elnök megajándé­koz engem azzal, hogy mégegyszer megbíz a miniszterelnökséggel, akkor előbb megné­zem az ajándékot minden oldalról s csak ha megállapítottam, hogy értékes-e, akkor nyi­latkozom." A köztársaság elnöke ma délelőtt fogad­ta De Selvest és Herriot-t a szenátus, illetve a kamara elnökét. Továbbá megjelentek nála a kamara és a szenátus pénzügyi bizottságá­nak vezetői, akikkel Doumergue hosszaa- tartóan tárgyalt a krízisről. Minden személyiség, aki eddig megjelent az elnöknél, egyöntetűen Briand minisz­terelnökségét ajánlotta. A köztársasági elnök ma délután foly­tatja a tanácskozásokat, de már most bwonyos* hogy este vagy leg­később holnap délelőtt Briandhoz fordul és fölkéri őt az uj kabinet megalakitá- ■ , sára. i: A miniszterelnök, aki immár harmad­szor vállalná egymásután a miniszterelnök­séget, szintén megváltoztatta eredeti eluta­sító álláspontját. Az uj kabinetnek szélesebb bázisa lesz, mint az eddiginek volt. Briand ma reggel hosszan tanácskozott Herriot-val s a tanácskozást bizonyos körök úgy magya­rázzák, hogy Briánd mindenáron meg akarja nyerni a bajoldali vezért a kabinetbe való belé- ' pésre. Ezzel vissza szeretné szerezni a radiká­lisoknak a múlt hetek folyamán elvesztett tá­mogatását. A másik oldalon viszont jobbol­dali politikusokkal is tárgyal. Pietri, Tarieu és Bokanovski miniszter­jelölteknek számítanak. Poincaré, aki tudvalevőleg szintén kiváló pénzügyi szakember, ugyancsak előtérben áll, de nem valószínű, hogy a radikális baloldal hajlandó közös munkát végezni a Ruhr- megszállás hírhedt rendezőjével. Az általános vélemény szerint az uj Briand-kabinet széles bázisa következtében igen alkalmas lesz a krízis megoldására. A devizapiac már igen kedvezően reagált a ki- szivárgott hírekre s a font, mely ma 176:67- tel nyitott, a déli órákban 172-re esett vissza. Bizalmatlansági indítvány Baldwin ellen London, junius 16. A szénsztrájk még mindig tart. Az alsóház tegnapi vitáján Bald­win miniszterelnök vázolta a kormány intéz­kedéseit s kifejtette, hogy a tárgyalások tel­jes meddőségeiért egyedül a munkáspárt fe­lelős. E beszéd következtében a Labour Party parlamenti frakciója, amely eredeti­leg tartózkodni akart a bizalmatlansági sza­vazástól, bizalmatlansági indítványt adott be, hogy ezzel is tüntessen Baldwin ellen. Mac- donald kijelentette, hogy a premierminiszter beszéde igen veszedelmes volt s a helyzetet még jobban elmérgesitette. Az alsóház a bi­zalmatlansági javaslatot 299 szavazattal 138- eal szemben elutasította. Kormányválság Ausztriában Bécs, junius 16. Schneider dr. közoktatás- ügyi miniszter lemondott. A lemondásnak könnyen súlyosabb politikai következményei lehetnek. Mai számunk AESSBffSft 24 oldal "CSfltÖrtAk * Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, j\ szlöVeUSzkÓi és rUSZÍnSzkÓÍ ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panska uhce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: “ 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, pOlltlKCLl nCLpiLCLpJCL hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Te­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Felelős főszerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ lefon:30311.—■Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Thumbnails
Contents