Prágai Magyar Hirlap, 1926. június (5. évfolyam, 123-146 / 1161-1184. szám)

1926-06-15 / 134. (1172.) szám

2 i/-w JiiíxíUÖ J.O, U.0UÚ —,TmiTnTTrnirrr,!mi™ ....1 A nemzeti demokraták alkotmányreviziót készítenek elő Alkotmánymódosítás az állam nemzeti jellegének kidomboritására Csökkenteni kívánják a képviselők és szenátorok számát Megkezdődött az árvízkárok összeírása Gregorovits keresztényszocialista képviselő újabb intervenciója Prága, junius .1-1. Gregorovits Lipót keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselő a parlament szom­bat éjszakai ülése folyamán az árvízkárosul­tak érdekében ismét interveniált Slávik dr. földmivelésügyi miniszternél s elsősorban a beígért sürgős intézkedések iránt érdeklő­dött. A miniszter közölte, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói közigazga­tási hatóságok úgy a földmivelésügyi mi­nisztériumtól, mint a belügyminisztérium­tól már megkapták az utasítást az ár­vízkárok összeírására. Az összeírás alapján a károsultak segélyben, illetőleg adóelengedésben fognak részesülni. A miniszter gyakorlati tanácsként azt is meg­említette, hogy egyes károsultak segély irán­ti kérvényeiket ne közvetlenül a miniszté­riumhoz, hanem az illetékes járási főnöksé­gekhez nyújtsák be. Az ilyen kérvényeket a járási főnökségek véleményadásukkal együtt illetékes felsőbb helyre tartoznak továbbítani. A keresztényszocialista párt és a „munkásfront“ Prága, junius 14. Lapunk pénteki számában „Szent- Ivány formulája" cím alatt egy jelentős cseh politikusnak a szlovenszkói magyarság párt­jairól leadott érdekes nyilatkozatát kö­zöltük. A nyilatkozó kijelentései so­rán az országos keresztényszocialista párt­ról mint a „munkásfront" felé orientálódó pártról emlékezett meg. E nyilvánvalóan té­ves megállapítással szemben az országos ke­resztényszocialista párt parlamenti csoportjá­nak egyik tagja munkatársunk előtt a követ­kezőket jelentette ki: — Amint az országos kerésztényszócialis- - ta párt vezetői évek folyamán ismételten kifejezésre juttatták és amint a párt­programban is le van fektetve, a párt kimondottan az egész őslakosság pártja s mint ilyennek egyik alapvető célja az, hogy nemzeti, felekezeti és osztálykülönb­ség nélkül keresztény és nemzeti alapon mindenkit egyaránt egyesítsen szerve­zeteiben. Amint igaz az, hogy a párt a munkásság érdekeivel is törődik, épp annyira igaz az is, hogy a többi társadal­mi osztályok érdekeit is ugyanúgy kép­viseli. Tehát egyoldalú és helytelen a név­telen nyilatkozó azon megállapítása, hogy az országos keresztényszocialista párt a kimondottan tiszta munkásfront fe­lé orientálódnék. Katii. Fiuinternátus, Kosice, Komenského 6. Kívánatra prospektust küld. 5472 A cseh nemzeti demokrata párt központi bizottsága szombaton ülést tartott, amely a párt törvényhozóinak eddigi munkáját jóvá­hagyta. A központi bizottság a parlamentariz­mus súlyos válságára való tekintettel elhatá­rozta, hogy a párt alkotmányjogi bizottsága készítsen elő javaslatot az alkotmány­törvény revíziójára, amellyel biztosíta­nák az állam nemzeti jellegét és készit­Prága, junius 14. A prágai uj német hétfői lap, a Dér Morgetn, igen érdekes körkérdést intézett a parlament cseh, szlovák, német, és magyar vezéreihez a fascizmns- ról. Az egyes vezérek nyilatkozataiból az alábbia­kat közöljük: Spina Ferenc dr. német agrárius: Vélemé­nyem szerint az esélyek nagyon csekélyek arra, hogy a fasoizmus m inálunk mélyebb gyökeret ver­jen. A politikai pártáiét a cseheknél olyan, erősen ki van fejlődve, hogy egy újabb szervezet, megala­kítása lehetetlen. Hivatalosan fascizmus már csak azért sem lehetséges, mert ez újabb blamázs volna egész Középeurópa előtt, Meyr-Haríing dr. német keresztény szocialista: Ebben az országban a diktatúrának minden indoka hiányzik. Amit itt fascizmusnak neveznek, nem egyéb, mint a régi módszernek újabb kifejezése, az utcai politikának újabb nyomása a mértékadó cseh vezetőkre. Ennek a mozgalomnak természe­tesen még lesznek viharos következményei, de hogy a helyi utcai tüntetéseknek nagyobb jelentő­sége lesz-e, az a mértékadó faktorok becsületessé­gétől és határozott fellépésétől függ. Hamreich dr. német agrárius képviselő szerint a fascista mozgalom veszélye nem becsülendő le. A történelmi országokban nagy az elégedetlenség. Szlovenszkón a Hlinka-párt és a kommunisták közti ellentéteik elegendő tápanyagot adnak a fas- cizunns fejlődésére. A fascizmus veszélyét nem le­het kormánynyilatkozatokkal elintézni és a politi­kai hatóság óvintézkedései sem vezethetnek külö­nösebb eredményre, hanem egyedül a parlamentá­ris és közgazdasági viszonyok általános gyógyítása vezethet eredményre. Horpynka német nemzeti párti: Mielőtt a cse­hek még a németekkel megkísérelnék az együtt- működést, még ezt megelőzően próbálkoznak a cseh kisebbség nemzeti diktatúrájával. Ennek a diktatúrának az eredménye valószinüieg az lesz, hogy a fascizmus és a marxizmus közötti harcban a fascizmus fog vereséget szenvedni. A két elv kö­sen elő javaslatokat a választási törvény módosítására főképp oly irányban, hogy a képviselők és szenátorok számát csök­kentsék. A párt továbbá javasolja a minisztériumok számának csökkentését. Végül ismételten fölhívja a kormány figyelmét arra, hogy a nemzeti demokraták gyűléseit egyes elemek terror isztükusan megakadályozzák, ami a közbiztonság sülyedésének jele. zötti harc adhatja meg majd az alkalmat a szudéta- német kérdés végleges rendezésére. Szent-Ivány József magyar nemzeti párti kép­viselő a következő nyilatkozatot adta: A fas­cista mozgalmat Csehszlovákiában a kommu­nizmus folytonos erősbödése idézte elő. Nem tartom azonban lehetőnek a fascizmus olyan mérvű fejlődését, hogy célját, a diktatórikus kormányforma létrehozását, elérhesse. Ez kü­lönben is igen könnyen polgárháborúra vezet­het. De még kevésbé lehetséges a fascista- rendszer uralma ebben a kimondottan nemze­tiségi államban, ahol a szocialisták és kommu­nisták szervezetei is annyira erősek. Tornának szlovák néppárti képviselő: A fas- cizmust eredményes mozgalomnak tartom, övé a jövő. A parlamenti ülésszak befejeztével visszaté­rünk otthonunkba és az összes fiatalembereket a fascista eszmével fogjuk megbarátkoztatni. Nagy agitációt fejtünk majd ki, hogy ezek a fiatalembe­rek a rodobranc szervezetbe belépjenek. Viktor Dyk cseh nemzeti demokrata szenátor elsősorban hangsúlyozza, hogy a nemzeti állam- eszime egyes politikusok programjából teljesen el­tűnt s ezzel azok a páriáméntariz.must és demok­ráciát kompromittálták. A fascizmus jövője tehát abból függ, hogy sikerül-e a parlamentarizmust, és a demokráciát rehabilitálnia^?]. A fascizmushoz azok az emberek csatlakoznak, akik elvesztették bizalmukat vezéreikkel szemben, de elementárisán akkor fog majd növekedni a fascizmus, ha a mai reménytelen politikát a mai vezető faktorok a kommunisták segítségével továbbra is folytatják. Spaosek cseh nemzeti demokrata képviselő ki­jelenti, hogy nem fascista, de szimpatizál a fasciz- mussal. Üdvözli ezt a mozgalmat, ha törvényesen rendet akar biztosítani az államban és elősegíti azt, hogy egy erős nemzeti kormány alakuljon. tartani. A cseh fascizmusnak nincs oly energikus vezére, mint az olasz Mussolini. Azok a csehek, akik szivükön viselik az állam és az önállóság íentartását, nem támogathatják azt a mozgalmat, amely belső megrázkódtatásokra vezethet, amely az állam belső és külső ellenfeleinek alkalmat ad arra, hogy a cseh önálló álam bukását megkísé­reljék. Hábrman volt miniszter, cseh szociáldemokra­ta szenátor: A fascizmus reakciós mozgalom, amely kimondottan a mutíkástnép ellen dolgozik és amely a demokráciát akarja elnyomni. Mi szo­ciáldemokraták mindenféle importált politika el­len vagyunk, jöjjön ez akár Moszkvából, akár Ró­mából. Nálunk a fascizmus bűntény volna az állam exisztenciája ellen, veszélyeztetné a szabadságot, az előrehaladást és a demokratikus institúciókat. Viskovszky dr. volt miniszter, cseh agrárius képviselő: Szimpatizál a íasoistákkai, mert meg van győződve arról, hogy ezek az emberek jót alkarnak az állammal. Kérdés azonban, hogy a fascizmus nálunk beválik-e és tényleg javulást hoz-e. Az olasz fascizmusnak azonban a köztársa­ságban nincsen létjogosultsága. Végül Pateidl József dr. légionárius nemzett szocialista képviselő kijelenti, hogy a fascizmus nem támaszkodhatik a nemzeti tradícióra, mert a fascizmus a cseh nép előtt idegen. A mi fasizmu­sunk — jelentette ki Pateidl szenátor — szappan­buborék, amelyet mesterségesen felfújnak, de az­tán annál inkább szét fog pukkanni. Dula Máté meghalt Rózsahegy, junius 14. Dula Máté, a szlovák politikusok nesztora és a régi szlovák nemzetiségi mozgalom vezére, hosszas betegség után 80 éves’ korában meghalt. 1848 junius 25-én született a tu- róemegyei Blatnicán. A gimnáziumot Késmárkon és Rózsahegyen végezte, majd jogot hallgatott a bécsi és budapesti egyetemen. Iskoláinak végezté­vel Mudrony Pál ügyvédi irodáját vezette Turóc- szentmárt abban, majd 1871-ben önálló ügyvédi irodát nyitott. A forradalom előtt a szlovák nem­zeti tanács elnöke volt, majd 1920-ban a cseh nem­zeti demokrata párt listáján beválasztoták a szená­tusba. Halálát fia, Dula Igor zólyommegyei zsu­pán gyászolja. A polgári pártok erősödése a történelmi országokban Tegnap a történelmi országokban három he­lyen voltak községi választások s jellemző, hogy mind a három helyen a polgári pártok erősödtek. A sziléziai Ratimauban a polgári pártok négy mandátummal többet kaptak, mint az utolsó választásokon, a kom­munisták két, a független szocialisták és a munkások és házalók pedig egy-egy mandá­tumot vesztettek. Hasonló volt az eredmény a gödingi és a kar­Wini választásokon is. — Találkozó. Kérem iskolatársaimat, akik 1901-ben a körmöcbányai reáliskolában érettségiztek, hogy címüket velem tudassák. Galántha József bányafelügyelő, Rozsnyó. Najman cseh iparospárti: A fascizmust a pro- letáriátus födiegyverzett tömegeinek állandó íe- 1 nyegetése idézte elő. A mozgalom, amely az elején | talán gyorsan növekedett, nem fogja tudni magát Szént-lványs „A fascizmus köny- nyen polgárháborúra vezethet** Spina, Mayr-Harting, Hanreich, Horpynka, Szent-Ivány, Tománek, Dyk, Spacek, Najman, Habrmann, Viskovsky és Patejdl hírlapi nyilatkozata a csehszlovák fascizmus jövőjéről VíRÁGFi — Vig regény — Irta FEHÉR ÁRPÁD Kicsit azért elszontyolodott, mikor a verset elolvasta. Eszébe jutott, hogy tulaj­donképpen kutyasorsa van a társulatnál. Á többiek még mind hemperegnek és neki már itt kell bajmolódnia a pdgyászokkal. Aztán még együtt sincs az egész podgyász, Virágfi ugyancsak dühöngeni fog. Igaz, hogy Virágfi- nak dühöngés az egész élete. 2. Mindszenti Ibolyka házassága Most nagy robajjal kinyílt a terem ajta­ja. Az ajtót kétségkívül úgy rúgta be valaki és a következő pillanatban berontott rajta Virágfi. A direktor hálóingben volt, arra rántott föl valami hosszú porköpenyeget, felemás cipő a lábán és bozontos haja az ég felé állt, a szó teljes értelmében. A két kezét ökölbeszoritva emelte fölfelé, széles szája rángatódzott, az élet küzdelmeitől fölszántott kövér arca reszketett. Szatyi megrémült. Sokszor látta már Virágfit földult állapotban, de ilyen izgalom­ban még talán soha. A színigazgató újságot rántott elő a ka­bát alól. A Veszprém és Vidéke aznap reg­geli száma volt. Odatartotta a súgó orra elé: — Olvasd, te vén szamár! — bömbölte olyan sztentori hangon, hogy felriadhatott az egész szálloda. Szatyi rápillantott az újságra, aztán hát­rahőkölt, a betűk ballettet jártak a szeme előtt, amig nagynehezen el tudta olvasni. Primadonnánk házassága. Örömmel értesülünk, hogy társulatunk népszerű pri­madonnája, Mindszenti Ibolyka immár végleg a mienk marad. A kitűnő művésznő teljes csöndben egybekelt városunk nagy- rabecsült veteránjával, Barát Tihamér nyu­galmazott főgimnáziumi tanár úrral és végleg visszavonul a színpadtól. Szivünk melegével üdvözöljük az ifjú párt. Az öreg színész halotthalványan olvas­ta a hirt, levegő után kapkodott, aztán böm­bölő kacagásba tört ki: — Ha-ha-ha! Az ifjú párt! Ha-ha-ha! A hamvas virágocska és a deli tanár úri Negy­venéves barna menyecske és hatvanéves fia­tal férj! Barát tanár urat nagyon jól ismerték a színháznál. Minden este megjelenő habitüé volt, de mégis gyűlölték, mert bántó, recsegő hangon szokta felvonásközben kritizálni a színészeket és hosszuszáru pipáját székéhez támasztotta, amit nem tartottak a művészet túlságos megbecsülésének. Különben jómódú ember hírében állott, saját kis háza volt, kertes udvarral, a vár alatt. Már régebben suttogták, hogy gyöngéd érzelmekkel viselte­tik a primadonna iránt, de arra senki sem gondolt, hogy házasságra kerülhet a sor. Virágfi Bálint, a direktor, lefogta az eszeveszetten nevető súgó kezét. — Ne nevess, ne kacagj, mert bizony- isten beleverem a fejem a falba! Avval már neki is rohant a nagyterem falának és beleütötte a homlokát, mintha Sámsonként szét akarná dönteni az egész épületet. Ennél a félelmetes jelenetnél robogott be az ajtón a direktor felesége, Virágfiné, született Szüreti Amália. A fejére húzott sap­kával, szült kabátjából kikivánkozó erőteljes idomaival, nagytalpu, hatalmas cipőben in­kább férfi, mint nő hatását keltette. Az ő arcán is a rémület és a düh fakókéit árnyéka reszketett. Tehetetlenül csapta össze a kezét és siránkozva, nyöszörögve fordult a két férfihez: — Mi lesz most velünk? Azok réveteg szemekkel bámultak rá és a szájuk hangtalanul motyogta utána: — Mi lesz most velünk? Mintha a színpad omlott volna össze fölöttük, úgy szakadt rájuk a döbbenet, a szörnyű valóság tudata, hogy primadonna nélkül maradt a társulat. Primadonna nél­kül . . . Olyan ez, mintha vándorló cigányok szekeréből elvész a tengely, egy viharos, csúf éjszakán és az egész alkotmány össze­omlik. A primadonna minden. A primadon­na az élet, a boldogulás, a siker, ő az egész társulat, a többi mind-mind csak statiszta mellette, még a drámai hős is csak mellék­alak. A primadonna a társulat egének csilla­ga. ő „csinál" mindent, mindent. A sikert, a népszerűséget, az érdeklődést, a bevételt. Ha ő nem „csinál", ha beteg, vagy megszökik, vagy — uram bocsá‘! — férjhez megy, akkor vége a társulatnak. Kitör a válság, a színé­szek szétzüllenek, az igazgató beállhat kóris­tának. Szatyinak tért vissza először a lélek­jelenléte. — Társulati gyűlést kell összehívni. — Igaz — mondta a direktor —, hét órá­ra úgyis itt kell lennie mindenkinek.-- Ma el sem utalhatunk — folytatta a direktorné. — Persze, hogy nem — válaszolta leosil- lapodva Virágfi. — Primadonna nélkül a vo­natra nem ülök. Primadonna nélkül még éle­temben nem ültem vonaton. 3. A társulat Az igazgatópár fölkapaszkodott az egyik nagy láda tetejére, hogy kipihenje a korai izgalmak fáradságát. — Ki tudja, mikorra verődik össze ez a banda — morgta Virágfi. — Hagyd abba. Szatyi, ne pakkolj tovább, úgyse lesz ma semmi az indulásból. A súgó is odakuporodott a ládára a direktorpár mellé. Amália most kezdte egy kicsit rendbehozni magát. A haját igazgatta, a harisnyáját húzogatta, Virágfi pedig szi­varra gyújtott. Szatyi keserűen gondolt volt feleségére. Ezt mégsem hitte volna. A művészetet oda­dobni, a társulatot cserbenhagyni egy keser­nyés, morózus, pipaszagu nyugalmazott tanár kedvéért. — Te vagy az oka mindennek, Szatyi — mondta melankólikusan a direktorné. — Én, diriné? Már mint hogy én? Hogy mondhatod ezt, Amália? Bizalmas beszélgetések alkalmával a súgó tegezte Virágfiékat. — Igen, Szatyi, ha te el nem válsz tőle, akkor most nem tudott, volna férjhez menni. — Igaz, diriné, igaz, de ha nem bírtam ki vele. Nagyon jól emlékszel, hogy szidott folyton, sőt ütött-vert is, engem, a férfiút! — Állni kellett volna. Mégis csak tehet­séges, szép asszony, ha mellette maradsz, nem volnál most súgó és kellékes* (Folyt., köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents