Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-11 / 107. (1145.) szám

1926 május 11, kedd. pr———-HTOT*. M> Rába állítja, Nádosy tagadja a kormány részességét A frankhamisítás! bünpör főtárgyalásának harmadik napja Rába Dezső kihallgatásával és a szembesítésekkel felt el r Budapest, május 10. (Budapesti szertT^ztősé- günk betefonjelemtése.) A fnrakaffér főtárgyalásá- xraik mai, harmadik napján Rába Dezsőt, Windisch- gTátz heroeg személyi titkárát, hallgatták ki. Röviddel tíz óra előtt nyitotta meg az elnök a tárgyalást, majd Rába Dezsőt szólította elő. Elnök: Elismeri bűnösségét? Rába: Nem. Ártatlannak érzem magam! Elnök: Mondja el védekezését, mi volt a tevé­kenysége és mikor s hogyan kapcsolódott az ügybe. Rába: Teljesen ártatlannak érzem magam. Az ügybe mint Windisohgrátz herceg titkára kerültem bele. Nem voltak önálló vállalkozásaim, soha ön­álló lépést nem tettem. Mindig parancsszóra cse­lekedtem. Nemcsak mint a herceg titkára mond­hatom, hanem mint ember is, hogy nyolcévi szol­gálatom alatt annyira megszerettem, hogy vakon kész voltam minden parancsát teljesí­teni, sőt még életemet is feláldoztam volna érte. Tudomásom szerint a herceg az ügyet csak finan­szírozta. Az akciót azonban nem ő indította meg. Elnök: Mikor szerzett tudomást a dologról? Rába: 1924-ben tudtam meg, hogy hazafias akcióról van szó, de a frank ügyet akkor még nem közölték velem. A herceg annyit mondott, hogy Szlovenszkó visszaszerzésére törekszik s miután a békeszer­ződések értelmében ezt a célt fegyveres erővel elérni nem lehet, úgy csak gazdaságpolitikai fegyverekkel kell kiizdenünk. Nem csodálkoztam a herceg vállalkozásán, mert ismertem határtalan hazaszeretetét és tudom, hogy milyen fanatikusan gondolt szükebb hazájának, Szlovenszikónaik a visszaszerzésére. Elnök: Ön kezdetben szabadkozott a részvé­teltől? Rába: Dehogyis szabadkoztam. Elnök: Mivel nyugtatta meg önt a herceg? Rába: Hivatkozott, arra, hogy Teleki Pál gróf is részt vesz az ügyben, még pedig azért, mert egy másik, magas hivatali állású személy is szerepet vállalt benne. En­nek a nevét azonban most nem közlöm. A par­lamenti bizottság előtt tett vallomásomban már megneveztem. Elnök: Kükről van szó? ; Rába: A parlamenti bizottság előtt már meg­mondtam! Elnök: A parlamenti bizottság aktáit nem ol­vastam s a bíróság sem látta és valószínűleg nem is fogja látni. Ismételten kérdezem, ki volt az a magasállásu személyiség? Rába: A tárgyalás folyamán talán alkalmam lesz megnevezni az illető urat. Elnök: Mire való ez a kertelés? Ha a tárgya­lás további folyamán megmondja, úgy már most is felemlítheti! Rába: Hát jő. A heroeg azt mondta nekem, Telekitől értesült, hogy ő csak azért vesz részt az akcióban, mert Bethlen is tud az ügyről. Elnök: Ezt mondta önnek a herceg? Rába: Igen, ezt mondita nekem a herceg! Közvetlen tapasztalatból egyáltalában nem tu­dom, hogy az egyes magas személyiségek mi­lyen szerepet játszottak az ügyben s azt sem tudom, hogy végeredményben ki volt az egésznek a kezdeményezője. A herceg közölte velem azt is, hogy az akció a térképészeti intézetben folyik. Ilyen előzmények után s minthogy még azt is mondotta, hogy Beth­len is tud a dologról, nem gondoltam semmire. Elnök: A herceg nyilatkozott-e ön előtt, hogy a kormánynak milyen része van az ügyben? Rába: Az állam jellegére vonatkozólag vörös fonalként húzódott végig az akción Teleki gróf és az országos főkapitány neve. Elnök: Az akció pénzügyi eredményedből mi­lyen célokat kívántak szolgáim? Rába: A hamis frankok beváltásából befolyó összegekből hazafias mozgalmakat akartunk finanszírozni, elsősorban Szlovenszkó visszaszerzését, de egyéb politikai célokat is szolgáltunk volna: a hazafias sajtót, a hazafias egyesületek támo­gatását előre megállapított pontos tervek szerint. Én azonban nem vállalkoztam a bankjegyek készí­tésére, sem a forgalombahozatalmál részt nem vet­tem. Nekem csak alárendelt szerepem volt. Zadra- vecz püspökkel és Nádosyval közvetítettem az érintkezést a herceg megbízásából. Hogy a heroeg finanszírozott ilyen hazafias dolgokat — folytatja minden átmenet nélkül —, ez nem először történt. Annikor Svájcban tartózkodott, sajtóirodát létesí­tett, amelyre 6—700.000 svájci frankot áldozott Ezt Vázsonyi is igazolhatja, aki akkoriban napon­kint összejött a herceggel. Károlyi Mihály nemzet­rontó munkáját akarta a külföldön egyensúlyozni, hogy egy külön béke, a magyar béke megteremté­sére kedvező ha uccu la tót teremtsen. Elnök: Mindenesetre szép volt ez az ak­ció, de most arra feleljen, hogy a frankhami­sítás gondolata kitől származott. A herceg­től? Rába: Nem. Elnök: Tudja, kitől? Rába: Nem. De, hogy nem a hercegtől, azt pozitive tudom. Elnök: A nyomozásnál azt mondotta, hogy i Németországból származott a hamisítás terve. ’ Rába: Ez csak találgatás volt. Elnök: Miből következtetett erre? Rába: Abból, hogy Gerő, aki a technikai! munkálatokat végezte, gyakran volt Német­országban, Münchenben az ottani térképésze­ti intézetnél. Elnök: Mondta a herceg önnek, hogy Nádosy képviseli a kormányt és a kormány jóindulatát? Rába: Igen, több Ízben. Elnök: Tapasztalta, hogy más magasran- gu tisztviselő, esetleg a kormányhoz közel­álló faktorok is szerepet vittek, amiből arra következtethetett, hogy az ügy mögött a kor­mány áll? Rába: Igen. Az a tény, hogy Nádosy is szerepelt, valamint az állami térképészeti in­tézet, Zadravecz, Baross és a nemzeti szövet­ség, azt a meggyőződést érlelték meg berniem, hogy komoly akcióról van szó, amely állami támogatásban részesül. Elnök: Tud valamit a hamisítványok előállításáról? Rába: Nem. Az nem is érdekelt engem. Engem csak a forgalombahozatal érdekelt. Az első hamis bankjegyeket Zadravecz püs­pök lakásán láttam, de a koffereket nem én vittem a térképészeti intézetből a püspök la­kására. Mikor kipattant az egész botrány, a herceg megbízásából Gerőnél voltam, aki megnyugtatott, hogy a dolgokat eltüntette s a gépeket összetörette. Erről referáltam a her­cegnek s megkérdeztem tőle, hogy mit szól ehhez Teleki. Elnök: Miért említette Teleki nevét? Rába: A kíváncsiság űzött, mert tudtam, ő volt az összekötő kapocs a térképészeti inté­zet, a herceg és más felső körök között, majd halkan hozzáteszi: Bethlen között. A papíranyag beszerzéséről tesz föl kér­déseket ezután az elnök. Rába tagadja, hogy ő szerezte volna be a papirost. Majd németországi útjáról beszél. A müncheni térképészeti intézettől, illetve Köln­ből hozott egy csomagot, de nem tudta, hogy a frankgyártáshoz szükséges papiros van ben­ne. Majd párisi útjáról számol be, melyet a Nádosytól kapott hamis útlevéllel tett meg, de ez az utazás nem volt összefüggésben a franküggyel. Elnök kérdést intéz a hamis bankjegyek számára vonatkozólag. Rába: Pontosan nem emlékszem, de úgy körülbelül 25.000 darab készülhetett el. A bankók számolása Zadravecz püspök lakásán történt, amelynél részt vett a püspök, Hajts tábornok és Mankovich. A hamisítványokkal telt bőröndöt Nádosy titkára, Sándor dr. szál­lította el a püspök lakására. A bőrönd ponto­san le volt zárva, mert a püspök kijelentette, hogy a villájában lakik Bonis páter is, akivel nincsen jó viszonyban s ezért vigyázni kell a titokra. Zadravecz maga is részt vett a bank­jegyek csoportosításában. Kezét összekulcsol­va járt föl és alá a szobában és úgy osztogatott utasításokat. Később a püspök kérésére a kof­fereket a herceghez és Mankovich lakására vitték. Elnök: Ez uj momentum. Miért nem em­lítette ezt előbbi vallomásaiban? Rába: Elkerülte figyelmemet, de hiszen Winkler és Kovács is tudnak a dologról. Elnök: Mily soká maradt a bőrönd Man­kovichnál? Rába: Úgy tudom, hogy csak egy-kgt na­pig, mert akkor a herceg kiadta a rendeletet, hogy a bőröndöt a nemzeti szövetségbe vi­gyék. Észrevettem akkor, hogy a bőröndöt összefogó szíj meg volt sértve. Jelentettem is hercegnek. Mankovich azt mondta, hogy a bő­röndöt abban a hiszemben nyitotta ki, hogy őnála is szortírozni fognak. Elnök: Ekkor tűnt el az a 150 darab ha­mis ezerfrankos, amelyeket a Tűzhely bank­nál deponáltak? Hova vitték a bankjegyeket azután? Rába: A nemzeti szövetségnek abba a helyiségébe, amelynek ajtaján „sajtó" volt ki­írva. Itt folytattuk a szortírozást. A kulcsot a szövetség helyiségéhez Szörtseytől kaptuk. Mikor azután Bethlen Perényihez, a szövetség elnökéhez levelet irt, Szörtsey utasítást adott, hogy sürgősen el kell vinni a koffereket. Ek­kor hárem részre osztottuk a bankjegyeket. Az egyik faláda Baross Gáborhoz, a má­sik Szörtsey lakására a harmadik pedig Windischgratz herceghez került. A jónak talált ezerfrankosokaf a herceg lakására vittük. Ezek Janiiovicli szobájába kerültek, aki annakidején a hercegnél lakott Ezt a ládát az­után a külügyminisztérium pecsétjével is el­látták. Később Barosstól is elhoztuk a faládát, de annak tartalmát elégették. Akkor már kö­rülbelül 12.000 darabot sémin isitettek igy meg. A hamis bankjegyek harmadik csoport­járól, amely a nemzeti szövetségben maradt, nem tudok. Körülbelül 10.000 darab jól sike­rült ezresbankó volt Jankovichnál, aki azo­kat Hollandiába vitte. Ezután elmondja az értékesítésre vonat­kozó részleteket s szünet után az eskütételről beszél. A hamis frankjegyek elhelyezésére to­borzott fiatalemberek — mondja — Buda egyik terén gyü’ekeztek és onnét egy tömeg­ben vonultak fel a püspök lakására. Ezüst fe­szület előtt a következő esküt tették: Esküszöm a magyarok Istenére, hogy a reám bízott hazafias feladatot legjobb tudásom szerint fogom elvégezni és az ügy szereplőinek nevét semmi körülmények között senkinek el nem árulom. Isten en­gem úgy se géljen. Én azonban esküt nem tettem, mert erre nem volt szükség, én nem szereeltem a forgalcm- bahezók között. Elnök: A hercegen kívül más nem adott pénzt? Rába: Tudtommal az egész akciót a her­ceg finanszírozta. Egy alkalommal azonban Baross is adott húsz milliót. Ezzel Rába "kihallgatása be is fejeződött Az elnök szembesíti most Rábát a többi ki­hallgatott vádlottal. Először Nádosy kerül sorra. Nádosy: Rába vallomásához nincsen különös megjegyezni valóm. Csak annyiban tartom köte­lességeimnek foglalkozni vele, amennyiben ő Beth­len miniszterelnök nevét említette. Azt nem tud­hatom, hogy Wmdisohgratz mondotta-e Rábának, hogy Bethlen is tud a dologról. Ellenben azt hatá­rozottan kijelenthetem, hogy én Rába jelenlétében ismételten is hangsú­lyoztam, hogy rajtam kívül senki más az ak cióról nem tud és a kormány tagjai közül sincs senki az ügybe beleavatva. Rába mindannyi­szor jelen volt, amikor én ezt mondtam. Elnök: Van-e megjegyzése Rába vallomásának azon részletére, amelyben Teleki szerepét említi? Van-e tudomása arról, hogy Bethlen gróf Perényi báróhoz levelet intézett a hamisításokkal kapcso­latban? Emlitette-e annakidején Szörtsey, a nem­zeti szövetség alelnöke, vagy másvalaki, hogy ez a levél csak formalitás és Bethlennek semmi ellen­vetése sincs az akció ellen? Nádosy: Erről egyáltalában szó sem lehet. Ilyen kijelentést senki sem tett. Elnök (Rábához): Fentartja-e még most is ki­jelentéseit? Rába: Igen, de lehetséges, hogy az általam említett tanácskozásoknál Nádosy nem volt jelen. Talán másvalaki volt. Windischgratz herceget szembesülik ezután Rábával. Windischgratz: Mindenekelőtt kijelentem, hogy titkárom összes cselekedeteiért vállalom a felelősséget. Ö csak a neki kiosztott feladatokat teljesítette. Különben is soha nem tartattam neki a hamisításokra vonatkozólag mindenre ki terjesz­kedő előadásokat. Ö kezdettől fogva intézte a leve­lezéseimet, tehát természetszerűleg tudott minden­ről. Arra a látszólagos ellentmondásra vonatkozó­lag, amely a papírbeszerzést illetőleg Rába és Gerő kijelentései között van, kijelentem, bármennyire hihetetlennek lássék is ez, sem Rába, sem Gerő nem szerezték be a papi­rost. 31ás hozta azt. Hogy ki, art nem mondha­tom meg, de a felelősséget vállalom. Elnök: Tet't-e Rábának olyan kijelentést, hogy Teleki az összekötő kapocs ön és a miniszterelnök között? Windischgratz: Ebben a formában nem tettem ilyen kijelentést. Különben is, minit előzőleg már kifejtettem, nem kellett soha semmiféle felvilágo- sitást adnom Rábának az ügyről, mert hisz az ő kezében volt titkos dósai ónk kulcsa és minden le­vél az ő kezén ment keresztül. Eintik: Hátha nem kapac-itálás, közben mon­dotta ön Rábának, hogy Teleld kötötte össze önö­ket Bethlen gróffal, talán beszélgetés közben em­lítette ezt? Windischgratz: Erről nem kívánok nyilat­kozni. Elnök: Igaz-e, hogy önök Bethlen levele da­cára' abban reménykedtek, hogy Nádosyval mégis keresztül vihetik tervüket? Windischgratz: Erre vonatkozólag kijelenteni kívánom, hogy az egész akciót teljes napvilág mel­lett vittük véghez és senki sem gondolt arra, hogy olyasmit tegyen, amivel az országnak kárt okozna. Elnök: Feleljen világosan: Támogatta-e a mozgalmat a kormány, vagy sem? Windischgratz: Erre vonatkozólag megtaga­dom a választ. Most Nádosy kér engedélyt az elnöktől újabb szóra. Az elnök megadja az engedélyt s Nádosy a következőket mondja: — Amikor tudomásomra jutott a mím'szter- einötonek Perényi báróhoz irt levele, felkértem a herceget, hogy az egész akciót hagyja abba. Kü­lönben is újból és a leghatározottabban hangsúlyozom, hogyr én soha senkinek nem tettem emütést arról, hogy a kormány is részt, vesz a mozga­lomban. Hajts vezértanácsnokot szólítja fel ezután az elnök, aki kijelenti, hogy semmiféle felettes ható­ságától intézkedést, vagy parancsot nem kapott a térképészeti intézet számára ebben az ügyben, en­nélfogva ő sem adhatott parancsot. Elnök: Volt-e támpontja arra, hogy a kor­mány támoytaja - az akciót? " Hajts: Nem. Én csak következtettem erre. Még Gerőt szembesítik, akinek különösebb megjegyzése nincsen, majd az elnök a tárgyalás folytatását holnapra tűzi ki. Teleki Pál gróf lemond mandátumáról Budapest, május 10. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A Hétfői Nap­ló értesülése szerint Teleki Pál gróf a napok­ban le fog mondani mandátumáról. Közeleb­bi motívumokat a lap nem közöl. Hadik gróf sulyos támadásai a legitimisták ellen Budapest, május 10. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A legitimis­ták vezetői vasárnap délután megbeszélést tartottak Andrássy Gyula gróf lakásán a franküggyel kapcsolatban. A megbeszélésen jelen voltak a házigazdán kivül Sigray Antal gróf, Szilágyi József, Pallavicini György őr­gróf és Rakovszky István. Főként Hadik Já­nos grófnak a Pester Lloyd vasárnapi számá­ban megje’ent, a legitimistákat élesen tá­madó cikkével foglalkoztak. Hadik cikkében Briand ismeretes beszédével kapcsolatban, amelyben a francia miniszterelnök a frank­ügy tárgyalásában hozandó ítéletet látszó’a- gosnak minősiti, kijelenti, hogy a francia mi­niszterelnök szavai-sulyos támadásnak minő- sithetők a magyar birói kar szuveremb'sa el­len. De megállapítja, hogv a magyar legiti­misták magatartása és Bnand megie'ent köz­leménye között szoros összefüggés van. A le­gitimisták állásfoglalása is mepény1et a ma­gyar bíróságok szuverenitása ellen. Andríssy a Hétfői Napló munkatársának kije’entetie, hogy a vasárnapi-megbeszélésükön megtár­gyalták a módját annak, hegy véleményük­nek a támadásokkal szemben kifejezést adja­nak. 3 Rozsnyói vasas-gyógylürdö és hidegviz-gyógyintézet, klimatikus gyógyhely, Roinava-Sossinrö, CSzlovenszkó) Vasas-, meleg-, hideg- és villanyfürdők. Elsőrendű gyógyhely mindennemű női bajok, vérszegénység, sápkor, érelmeszesedés, vérzések, idegbártalmak, migraine, hisztéria, neuraszténia, álmatlanság, étvágytalanság, stb. eseteiben. Lábadozók, reconvalescensek kitűnő üdülőtelepe. A fürdő gyönyörű fenyves és lomberdő közepén fekszik 470 méternyire a tenger szine felett, közel a világhírű dobsmai jégbarlanghoz. — Elsőrendű szállodai szoba, háromszoros étkezéssel, napi 32.— Ke, — Posta, tá- virda, vasútállomás helyben. Bővebb felvilágosítással szolgál a Fürtlőigaz< aióság. I ■ 11i ■■■■■■■ ■■■ mmpi 1 . i i i.i iimiii n '■ iiiiiiiiih um a \unrr J

Next

/
Thumbnails
Contents