Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-08 / 105. (1143.) szám

1926 május 8, szombat. 3 Windlschgratz tagadja, EiMosy beismeri bűnösségét Megkezdték a frankhamisítás! bünpör főtárgyalását — Az első napon Nádosyf, Wlndlschgrátzet és Hajts tábornokot hallgatták ki — Hazafias célokkal védekeznek Budapest, május 7. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A frankhami- sitási botrány, amely hónapok óta foglalkoz­tatta a világsajtót, ma döntő fázisb került- Ma délelőtt kezdték meg a budapesti törvény­széknek erre az alkalomra külön átalakított esküdtszéki nagytermében a hatalmas mé­retű politikai bűnügynek törvényszéki főtár­gyalását. Délelőtt kilenc órakor a törvényszék épü­lete előtt alig lehetett nyomát látni, hogy né­hány perc múlva egy világszenzációs bűnügy tárgyalására ül össze a bíróság. Csak az épület körül és az épület belsejében elhelye­zett rendőri készültség sejttette a készülő nagy eseményt. Az épületbe bárki akadály nélkül belép­hetett. Csak a második emeleten levő tár­gyalóterem előtt volt szigorú kordon, ame­lyen csak a legpontosabb igazoltatás és a be­lépőjegy felmutatása után lehetett bejutni a terembe. A százhúsz ember befogadására készült teremben a helyek legnagyobb ré­szét a sajtó képviselői foglalták el. Különö­sen sok a francia újságíró. Azonkívül megje­lent két amerikai és egy angol lap tudósítója is. A publikum sorában sok a hölgy, ’egin- kább a vádlottak hozzátartozói. Az épület kö­rül és magában a tárgyalóteremben teljes rend és nyugalom van. A rendezők a legna­gyobb körültekintéssel végezték munkáju­kat. Az elnöki emelvény előtt a vádlottak részére három padsort tartottak fenn. Hu­szonnégy vádlott van s a tárgyalásra hetven tanút idéztek be, akiknek legnagyobb része meg is jelent. Legtöbbje előkelő mágnás. Je­len vannak a védőügyvédek is és a Francia Bank részéről Jules Emery és Collard Ho- stingue, valamint büdapesti jogi képviselő­jük, Auer Pál dr. Fölvonni a huszonnégy vádlott Kilenc órakor vezetik fel a vádlottakat. Nem fegyveres őrök, csak oldalszuronyos fegyházőrök kisérik őket a fogházigazgatő vezetésével. Nádosy lép be elsőnek fekete zsakettben. Láthatólag nem törte meg a fog­ház: arca barna, sőt egy kissé meg is hízott. Utána Windischgraetz herceg fekete zakó­ban, lakkcipőben, ő is mintha kövérebb vol­na. Majd utánuk sorban Hajts Lajos nyugal­mazott vezértanácsnok, Kurz Sándor nyugal­mazott főtanácsos, Gerő László, Virág János, Parragh Ferenc, Vitéz Haála József, Spann- ring László, Kiss Lajos, Velősy Béla, Scharf Nándor, Hampel Ferenc, Ágoston Árpád, Rába Dezső, Andor Endre, Svetz Tibor, Winkler István, Olchváry Jenő, Varga Béla, Szörtsey József, Kovács Gáspár, Baross Gá­bor és Mankovich Béla következnek. Nádosy közömbösen ül a helyén, Windischgraetz vádlottársaival diskurálgat s szeme közben a hallgatóság soraiban ismerősei után für­kész. A teremben a fényképezést megtiltot­ták, de a rajzolók szabadon dolgozhatnak. Megkezdődik a tárgyalás Pontban féltiz órakor feltárul a tárgyaló­terem jobboldali hatalmas szárnyas ajtaja és bevonul a bíróság: Töreky Géza dr. tanács­elnök, a főtárgyalás vezetője, Méhes Ignác és Vitéz Várady Alajos dr. törvényszéki bírák, valamint Szabolcska Mihály pótbiró. A vádat Sztrache Gusztáv királyi főügyész és Makkai Jenő ügyészségi alelnök képviselik. A bíró­ság elhelyezkedik. A teremben elcsendese­dik mindenki. Elnök: A főtárgyalást megnyitom. A mai napra a pénzhamisítással és közokirathami- sitással vádolt Windischgraetz Lajos herceg és társainak bűnügyét tüztük ki tárgyalásra. Figyelmeztetem a hallgatóságot a csend és nyugalom megtartására. ^ Ezekkel a szavakkal megkezdődik a szenzációs bünügy tárgyalása. Az elnök ezután sorban szólítja a vád­lottakat, akik jegyzőkönyvbe diktálják sze­mélyadataikat Először Nádosy Imre kerül sorra. Előadja, hogy nős, gyermektelen, fel­függesztett országos főkapitány, vagyontalan. Utána Windischgraetz Lajos herceg követke­zik, majd a többi vádlott abban a sorrendben, amint helyet foglaltak. A vádlottak mind büntetlen előéletüek. Az elnök ezután felolvassa a védők és védenceik névsorát. Windischgraetzet, Szöi- tseyt és Gerőt, Ulaint, Nádosyt Erdélyi Sán­dor és Gál Jenő dr.-ok, Rábát Vázsonyi Já­nos védi. A Banque de Francé képviselője Auer Pál dr. Elnök a sértett képviselőinek meghatalmazását hiányosnak találja, amire Auer Pál dr. a legsürgősebb pótlást ígéri meg. Élnék felolvassa még, hogy az Árvay Hen­rik cég jogi képviselője magánjogi követelést jelentett be Kovács Gáspár ellen, mert egy hamis ezerfrankost helyezett el a cégnél s ezzel egy milliárd koronával megkárosította a vállalatot. A bíróság ebben az ügyben ha­tározathozatalra vonul vissza. Nádosy vallomása Rövid pér perc múlva Mhdirdetók a végzést, amely szerint a bíróság az Árvay-cég igányibeje- lemibéséit ezádőszemit nem fogadja el. Majd felol­vassák a vádhatározait rendelkező részét. Utána megkezdik a vádlottak kihallgatását. Elsőnek Ná­dosyt hallgatják ki. Elnök: Elismeri bűnösségét? Nádosy: Igen. Elmondja, hogy négy évvel ez­előtt Wiadischgrátz feljött hozzá és egy tervet mu­tatott be neki, amely szerint azt ajánlották 9 her­cegnek, hogy hamis francia ezerfrankos bankje­gyeket gyártson és értékesítsen. Hymódon olyan összegek állanának rendelkezésére, amelyekkel hazafias célokat lehetne finanszírozni. Én ezt a fantasztikus tervet — mondja Nádosy — keresz- tillvühetetlennek tartottam s ki is jelentettem a herceg élőt, hogy az egész szamárság, ilyet ne csináljon. Később azonban a herceg újból felkeresett és han­goztatta, hogy a legnagyobb akadálya annak, hogy hazafias céljainkat elérni nem tudijuk az, hogy nincsenek kellő anyagi eszközeink. Újból kért, hogy vegyek részit az akcióban. Éreztem, hogy valamit tennünk kell hazafias céljaink elérése érdekében, ezért beleegyezé­semet adtam. Megállapodtunk abban, hogy te­vékenységem arra fog irányulni, hogy a be­folyó pénzeket ellenőrizzem. Ha pedig elpalás- tolnivaló lesz, az elpalástolásban is segédke­zet nyújtok. Ekkor kezdték meg a hamis bankjegyek készíté­sét. Mindjárt kezdetben nehézségek merültek fel. Windisohgrátz herceg az egyes fázisokról mindig értesített. Amikor a hamisítványok elkészültek, az értékesítésről kellett gondoskodni. Ajánlottam a hercegnek, hogy szakértőket kellene megkér­dezni arra vonatkozólag, hogy kereszt ülvihető-e az egész terv. Baross Gábornak levelet írtam vi­dékre, ahol akkoriban tartózkodott. Baross fel is jött s mindjárt azt mondotta, hogy micsoda lehe­tetlen terveink vannak. Rábeszélésemre azonban hajlott a dologra és a herceggel is érintkezésbe lé­pett. Baross azonban nem volt szakértő az ügyben, ezért meggyőzte a herceget, hogy gondoskodni kell hozzáértő emberekről. Elvitte a herceghez Elischer és Horváth bankárokat. Ezután Jankovioh külföldi utjának előkészítését mondja el. Elnök: Hogyan juthatott Windisohgrátz irra a gondolatra, hogy önnek, mint országos főkapitány­nak, ilyen tervet tudomására hozzon és ilyen eján- lattal jöjjön? Nádosy: A herceggel baráti viszonyban vol­tam. így juthatott arra a gondolatra, hogy engem terveibe beavasson. Állandóan hangoztatta, hogy pusztán hazafias célokra fogják fordítani az igy be­folyt összegeket és arra kért, hogy ellenőrizzem a résztvevőket, hogy más célra nem fognak fordítani semmit. Tanácskozásokon nem vett részt. Csak egy Íz­ben volt a hercegnél, a Síikor Gerőt felkérték, hogy ő is vegyen részt a dologban. A herceggel csak Rába utján érintkezett, aki. a postás szerepét ját­szotta. Azt nem tudja, kinek az ideája volt a do­log. Azt is később tudta meg, hogy az embereket nevének és állásának fel említésével toborozták. Arról, hogy előtte ki vezette az akciót, nincs tudo­mása. Mikor Gerő vállalta a dolgot, Németországba küldték ki, hogy megtanulja a papírgyártást és a foto g rálátást Teleki gróf nevét Gerő előtte soha­sem említette. Hajts és Kurtz szerepéről csak any- nyit tud, hogy a herceg egy Ízben kijelentette előtte, hogy beavatta őket az ügybe. A hamisítvá­nyok körülbelül 1924 nyarán készültek el. Hogy hány darab készült, nem tudja, bár mikor az akció megindult, 35.000 darab készítéséről volt szó. A hamisítványokat először Windisohgrátz, majd Zadravecz lakására vitték. Jankovich szere­pére vonatkozólag kijelenti, hogy az másra nem vállalkozott, mint hogy átadja a hamis frankokat azoknak a fiatalembereknek, akiket Windisckgrátz herceg kiválasztott. A forgalombahozata! azonban megakadt, amikor Perényi levelet intézett a minisz/terelnökhöz. Ak­kor mondottam, hogy abba kell hagyni az egész ügyet A herceg is beleegyezett a halasztásba. Idő­közben azonban Jankovich Hágában megkezdte az értékesítését, pedig az volt az utasítása, hogy csak a herceg sürgönyére kezdheti meg a bankjegyek forgalom bah ozatalát. SüTgönyt Jankovich nem ka­pott, tehát önhatalmúlag intézkedett. Az elnök kérdésére Nádosy bevallja, hogy a hamis román útleveleket ő szerezte meg. De hogy kitől, arra vonatkozólag megtagadja a vallomást. Jankovich futárigazolványát a külügyminiszté­rium illetékes tisztviselőjétől, volt kollégájától szerezte meg. Elnök: Miikor Hollandiában letartóztatták Jan­kó vtiobékat, mit csináltak? Nádosy: összejöttünk Rába lakásán s elhatá­roltuk, hogy a hamis frankokat meg kell semmisí­teni. Ezzel Rábát bíztuk meg. A ki issek hollétéről nem tud. Mankovich ese­téről előadja, hogy egy alkalommal Mankovich fel­jött hozzá 6 azt mondotta, hogy bajban van. Elzá­logosította a frankokat, amelyekről azt hitte, hogy valódiak. Csak Jankovichék letartóztatása után tudta meg, hogy hamisak s ezért pénzt kért, hogy a zálogot kiválthassa. Ekkor én Barosshoz fordul­tam s tőle kértem pénzt. Nem mondottam meg, hogy mire kell az összeg, csak annyit említettem neki, hogy ezzel nekem nagy szívességet tesz. Elnök: Baross azt állítja, hogy ön mint orszá­gos főkapitány kérte őt a pénz kiutalására, azzal, hogy rendkívül fontos kormányzati ténykedésről van sző. Nádosy: Lehet, de a szavaikra pontosan nem emlékszem. Az értelmük azonban ez volt. Ebiök: Baross tudott-e már akkor a frankha­misításról ? Nádosy: Megelőzően Írtam Barossnak s el­mondtam neki tervünket. Utaltam arra íb, hogy már benne vagyunk az értékesítésben. A továbbiakban elmondja, hogy a résztvevők tudomása szerint nem kaptak semmiféle jutalmat, csak pénzkiadásaikat fedezték. Az egészet Win- dischgratz herceg finanszírozta. Az elnök ezután kérdést intéz hozzá a berlini követség szerepére vonatkozólag. Nádosy: A berlini követségen senki sem volt beavatva a dolotrba. Csupán arról volt szó, hogy levelet Írok a követség címére, amelyben jelzem, hogy valaki érkezni fog és kérem őket, legyenek segítségére. A levél azonban nem ment el. Ezzel be is fejezi vallomását. Egyebet nem kí­ván előadni. Rövid szünet után Windisohgrátz La­jos herceget szólítja elő az elnök. AVindischgrátz nem érzi magát bűnösnek Először, mert nem önző, egyéni célokból vállalkozott a hamisításra, hanem ideális po­litikai célok vezették őt A frankhamisítást a nemzeti küzdelemben jogos fegyvernek te­kinti. Másodszor igen sok alapos oka van ar­ra, hegy azért amivel a vádiratban őket vá­dolják, egyáltalában nem tartja magát vádol­hatnak. Erre vonatkozólag azonban a jelen főtárgyalás folyamán nyilatkozni nem kíván. Kéri az elnököt, intézzen hozzá kérdéseket. Az elnök kérdéseire azután elmondja, hogy a frankhamisítás gondolata, mint olyan, már bizonyos körökben megvolt Az eszme nem tőle származik, ő csak be­lekapcsolódott az ügybe. Ez a harci eszköz külföldön is szokásban volt és újból hangsúlyozza, hogy pusztán hazafias felbuzdulás vezette azokat akik ezzel az ügy­gyei foglalkoztak. A befolyt pénzeket azután politikai cé­lokra akarták fölhasználni. Mikor bekapcsolódott az ügybe, már meg voltak a föklisék, de hogy azokat kik állí­tották elő és kik hozták ide, nem tudja. A frankhamisítás gondolata 1923-ban me­rült fel, de az említett kliséket akciójuk­nál nem használták föl. Akkor jutott hozzá a papírgyártás titkához, de hogy hegyan, arra nézve nem adhat felvilá­gosítást. A titok birtokában látott hozzá az ak­ció megszervezéséhez, mert lehetségesnek lát­ta, hogy jő példányokat fognak tudni előállí­tani. Schultzéről elmondja, hogy 1923 őszén jött Magyarországba, hogy szakvéleményt ad­jon A térképészeti intézethez Teleki gróf ut­ján jutott be. Gerővel tárgyalt s miután szak- véleményét megmondotta, pénzbeli végki­elégítést kapott s elküldték. A frankok gyár­tása a térképészeti intézetben utasításra tör­tént. Hogy kinek az utasítására, arról nem nyilatkozik. Gerővel Teleki gróf utján került összeköttetésbe, aki szintén foglalkozott a kér­déssel. Gerőt mint feltétlen megbízható, ha­zafias embert ajánlották neki. Schultzéről még elmondja, hogy igen magas számításokat tett, valószínűleg maga is keresni szeretett vol­na az ügyön. Rossz néven is vette, hogy csak két-három hétig vették igénybe mun­káját. Gerő érdemleges beavatása az ügybe csak akkor történt, amikor Schultze terveit felülvizsgálta és szakvéleményt adott. Elnök: Ki intézkedett, hegy a térképé­szeti intézetben dolgozzanak? Windischgratz: Erre nem áll módomban nyilatkozni. 1923—24-ben csak próbák folytak. Gerőt akkor tanulmányútra küldték Németor­szágba szakképzettség megszerzése céljából. A gépeket Kölnből és Münchenből hozattuk* valamint a papíranyagot is. Gerő és Rába jár­tak ki ebben az ügyben. Egy ízben parancs­nokváltozás volt a térképészeti intézetnél és akkor Gerő vonakodott tovább folytatni a munkát, amíg erre ismét utasítást nem kap. Szóltam akkor Nádosynak, intézze el Gerővel és Telekivel az ügyet. Később Gerő újból meg is kezdte a munkát Csak a technikai dolgokat intézte önállóan, függetlenül. Én a számlákkal foglalkoztam és a pénzt adtam. Mikor a hamisítványok elkészüllek, Zad­ravecz lakására vitték őket. A püspök azonban nem tudta, hogy mi van a cso­magban. Csak annyit említettek neki, hogy hazafias ügyről van szó. 29.370 darab frank készült eh Erre a szám-i ra több oknál fogva emlékezik. Zadravecz la­kásán megkezdték a számolást, de ucm fejez­ték be, mert a püspök elutazott. A számlálás­nál Rába is több Ízben ott volt. Három kategóriába sorozták a hamisít­ványokat: tökéletesre, középszerűekre és rosszakra. Tudomása szerint 8—10.000 darab volt, melyeket *eljesen jóknak ta­láltak, 7—10.000 középszerű. A rosszul- iskeriilteket a nemzeti szövetségben helyezlek el. Ezek azután a herceghez kerüllek, körülbelül 6000 darab, amelyeket Jankovich letartózta­tása előtt egy héttel elégetett. Azután elége­tett még hamisivtányokat, körülbelül 1500 da­rabot A Mankovich félő 150 darabot is ő égette el. Amik a nemzeti szövetségben ma­radtak, azok az ügyészségre kerültek. Tudo­mása szerint Szörtsey nem tudta, hogy a ha- sitványok hol vannak. A gyártók nem kgntak semmiféle jutal­mat. Gerő egyáltalában semmit, a töb­biek csak a rendes napidijat. Jankovichot mint ezredtársát szólította fel, hogy ve­gyen részt a dologban. Az értékesítés szervezésének nem én voltam az intézője, — mondja Windisch­graetz — más adott instrukciókat. Hogy ki volt az illető, erre nem adhat feleletet. A terv az volt, hogy csak a francia bank és a francia cégek fognak kárt szenvedni. Hogy kik vettek részt az értékesítésről folytatott tanácskozásokon, arról szintén nem nyilat- kozhatik. A hamis útleveleket Nádosy utján szerezte. A forgalombahozatal részletes megbeszélésein nem vett részt és a terjesz­tők kioktatását sem ő végezte. Ez Jankovich feladata volt. összesen nyolcán vállalkoztak arra, hogy a hamisítványokat terjeszteni fog­ják. Ezek egy része az északi államok­ban, a többiek Olaszországban, Svájcban Az ásványvizek gyöngye KORYTNICA„STS^TZ££! fik JQk CS Rt HOTEL OOfóföANA Pensio rendszer! Kérjen MBQM£I#4 HOTEL EB£*3 Fürdési idény május 1-től — Ajánla- OJ'OSDC^'CtLlSt I A tengerparton a nagy fürdővel szemben *os szobákat már most megrendelni p a

Next

/
Thumbnails
Contents