Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-05 / 102. (1140.) szám

Anglia kiváltságainak alkonya Csodálatos birodalom Anglia. Évszázados mozdulatlanságban élt s mégis a civilizáció élén haladt, ősi tradíciók egyetértésben ke­veredtek az uj demokráciával, a világese­ményekből zökkenés nélkül és diadalmasan épült ki Nagy Britannia s elavult csökönyös, kispolgári módszerek dacára John Bull nem­zetgazdasága mégis a statisztikák élén vág­tatott. A világháborúnak kellett jönnie, hogy a régi rendszer alapjaiban meginogjon, hogy hét é.v vajúdása után kitörjön a britt szigete­ken az impérinm első általános sztrájkja, amelynek beláthatatlan következményei kö­zül egy a biztos: az angol gazdasági életet alapvetően meg kell reformálni. Baldwin, Mac Donald, a két nagy békés államférfin kétségbeesetten tapogatódznak az uj princípium felé. Az alsóház tegnapi ülése megmutatta, hogy a pártok között alig van kü­lönbség, mindnyájan reszketve bocsátkoznak a sztrájk borzalmaiba s személyeken, meg el­veken kivül ma sokkal tragikusabb kényszer uralkodik Angliában. Ha enged a munka­adó, tönkre megy s vele együtt Anglia, ha en­ged a munkás, tönkre megy s vele együtt Anglia. Mi itt az ut-mőd, senki sem tudja. A kontinens államai olyan csapásokon mentek át, hogy az alapvető megrázkódtatások már megtörténtek s bizonyos szigorú, lemondó, nem sok örön}et 'biztositó életrendbe törőd­tek bele, Anglia ellenben megmaradt a régi. Különleges helyzete folytán sikerült a valu­tájukat megmentenie s eddig a régi komfort­ban élhetett tovább, azonban az uj idők ke­gyetlen fuvalma a rövid kiméleti idő után a londoni boldogságot is elsöpréssel fenyegeti. Az első érezhető baj az ország leglénye­gesebb iparában, a bányászatban támadt. A kontinens államaiban már beletörődtek abba, hogy a bánya a tömeg számára csak pokol, ott idegmegfeszitve kell dolgozni, ott az ál­lam korlátlan szigorral parancsol, ott nincs öröm s élni csak úgy lehet, ha néhány vélet­lenül kiváltságos egyén kezében összpontosul a hatalom. A legjobb példa Németország. A birodalomban kartellben van a bányaipar, öt­hat nagyiparos mozgatja az egész apparátust, vasfegyelem, szüséges katonai rend és napi hyolc-kilenc órai munkaidő, a háboruelőttinél sokkal alacsonyabb bérek uralkodnak s az ál­lam pontos ellenőrzést gyakorol. Ezzel szem­ben Angliában a régi liberális rend nem tu­dott összhanba kerülni az idők kényszerével. Angliában körülbelül 4000 egymástól teljesen független magántulajdonos kezében van a szén, kevés a részvénytársaság, nincs kartel- szerü központi vezetés s igy érthető, ha a független, kényelmes tulajdonosok képtele­nek a megfeszített szigorral dolgozó külföld ellen kcnkurrálni. Az angol konzervatív s év­tizedek óta nem változtatott iparán, még mindig úgy vélekedett, hogy Anglia az Isten kegyelméből kiváltságos föld, amelynek áru­ját mindennek dacára megveszik egyszerűen csak azért, mert angol. így nem csoda, ha az angol ipar — s elsősorban a bányászat — idők folyamán abba a helyzetbe került a külföldi (a hangyaszorgalmú, fegyelemhez szokott német és a kifogyhatatlan erőforrá­sokkal dolgozó amerikai) iparral szemben, mint amilyenben általában az elmaradt kéz­műipar a fejlődő gyáriparral szemben van. A konkurrencia lehetetlenné vált. Ehhez járult még a szén háború utáni dekonjunktúrája. A modern technika a gépek szé.nfogyasztását a minimumra redukálta, a szén hőenergiájának kihasználhatóságát te­temesen fokozta, vagy egyáltalán az olajjal, a vízzel, a viPannyal fölöslegessé tette, úgy hogy a világnak ma nincs akkora szénmeny­Mi angol általános sifrall első napla millió ember szüntette be a munkát — Furcsa képek LoncSon utcáin — Elfogatási parancs az alsófóáz egy tagja eSSon — A sztrájk visszahatása a világpiacra • London, május 4. 1 óra 30 perc. Nagybritannia történelmének első általános sztrájkja pont éjfélkor megkezdődött. Azok a munkások, akik éjfél előtt kezdték meg munkájukat, a Trade Union határozata értelmében éjfélkor megszakították azt. A legutóbbi jelentések szerint különösen a szállitóiparban tartották be pontosan az éjféli munkabeszüntetést. A londoni pályaudvarokon 12 órakor már teljes csend volt. Az utcai közlekedés a reggeli órákig tartott. A vidékről érkezett hirek szerint mindenütt csend uralkodik s Londonban sem történtek egyelőre nagyobbarányu zavargások. Az ismert Solfradge-áruházban az éjszaka alatt plakátokon közölték a legújabb jelentéseket, óriási néptömeg tolongott a plakátok előtt s egyesek megállapították, hogy a fegyverszünet megkötése óta nem volt olyan izgalom az angol fővárosban, mint a mai éjszaka folyamán. A parlament előtt körülbelül 100.000 ember gyűlt össze, akiket a rend­őrség csak nagy üggyel-bajjal tudott rendben tartani. Amikor az óra éjfélt ütött, a tömeg hirtelen elnémult. A parlament rácsos kapuját bezárták, anélkül, hogy a váró ember­tömeg értesítést kapott volna az eseményekről. Az emberek csalódottan s a lehető leg­nagyobb bizonytalanságban mentek haza. Egy 300 főből álló kommunista csoport a bel­ügyminisztérium elé vonult, ahol macskazenét rögtönzött. A rendőrség nem avatkozott be a tüntetésbe. Közben a megegyezés utolsó reményei is elmúltak. Éjfél után a kormány tagjai és a munkásság vezetői elhagyták <a parlamentet. Cook, a bányászszövetség titkára, a sajtó megbkeügi előtt kijelentette, hogy az egyeztetési kísérletek meghiúsultak -és «z általá­nos szrájk elkerülhetetlen. Ez a nyilatkozat volt az első, amely pozitív formában jelen­tette be a sztrájk kitörését. Tegnap beszámoltunk arról, hogy egy millió bányamunkás már hétfőn letette a szerszámot. A sztrájkhoz éjfélkor a vasutasok, a fémmunkások, a nyomdászok, a szállító munkások és az építészeti munkások is csatlakoztak, azaz körül­belül 3,600.000 szervezett munkás. A sztrájkoló munkások mai száma tehát 4 és 5 millió között mozog. Leírhatatlan jelenetek a londoni utcákon Ma délelőtt London utcáin leírhatatlan jelenetek játszódtak le. A hivatalnokok és az alkalmazot­tak, akik gyalog, kerékpáron, vagy egyéb közlekedési eszközökön munkahelyük felé hullámoztak, annyira megtöltötték az utcákat, hogy a forgalom néha 15—20 percre megállt. A főútvonalak tultö- möttek s az előrejutás csak igen lassan történhetik. A gyalogosoknak és a független közlekedési esz­közöknek megszaporodását a vasút, a földalatti villamos és az autóbusz sztrájkja okozta. Pillanatnyi­lag szó sincsen a tárgyalások ujrafölvételéről. Az ország minden részéről jelentik az üzemek bezá­rását. Különösen Manchesterben és Délwalesben nyugszik minden munka. A legszükségesebb dolgo­kat önkéntes munkások végzik el. Londonban csak kis magánomnibusztársaságok szállítóeszközei van­nak forgalomban. Az utcákon még a múlt szárad végéről származó automobilok jelentek meg, ame­lyek már évtizedekig nyugodtak, de most a sztrájk alatt újból használatba kerültek. A londoni pálya­udvarokon a személyvonatok helyét tej- és élelmiszervonatok foglalják el. A 30 londoni külvárosi vo­nalból egyen sincs forgalom. Az állami üzemek bejáratait erős sztrájkőrségek tartják megszállva. A kormány kiadta a rendeletit, hogy az egy­előre működő távirati és telefonösszeköttetés túl­terheltsége következtében a közleményeket a le­hető legrövidebb formában szabad csak továbbí­tani. E rendelet következében a mai napon Lon­donból többnyire csak kurta jelentések érkeztek. Néhány ilyen rövid táviratot az alábbiakban köz­lünk: London, május 4. 5 óra 30 perc. A városi viilla­nyiségre szüksége, mint volt tizenöt évvel ezelőtt. A szédítő arányú kitermelésre alapo­zott angol bányászatot tehát még ez a csapás is érte. A Sir Herbert Sámuel vezetése alatt immár hat hónapja működő szénbizottság nem tudott semmi okosat kisütni, az állami szubvenció veszedelmes kiadásnak bizonyult s a munkaadók, akik saját érdekükben és ta­lán egész Anglia nagyhatalmi állásának ér­dekében nem engedhettek az eddigi rend­szerből, kizártak egymillió bányamunkást, aminek következtében kikemlhetetleuné vált az általános sztrájk. Beköszöntött a nagy meg­próbáltatások ideje, amelynek kényszerítő ha­tása alatt valószínűleg meg fogják találni az uj elvet, amelyre Anglia nemzetgazdaságá­nak épülnie kell. A régi kiváltságokkal nem mehet tovább s Angliának bele kell törődnie ugyanabba a nehéz és szomorú életmódba, amelybe saját hibája következtében Európa a huszadik században beleesett. mosvasut utolsó kocsija néhány perccel ezelőtt ment át a Viktória királynő-téren. London, május 4. Saklatvala. az alsóház kom­munista tagja ellen elfogatási parancsot adtak ki. London, május 4. 6 óra. Az autóbuszok eltűn­tek az utcáról. London, május 4. Az élelmiszerekre maximális árakat .állapítottak meg. Az alapárakat a pénteki vásárcsarnoki árak alkotják. Egyelőre bizonyos: az angol sztrájk könnyíteni fog a kontinens szenvedő államai­nak, elsősorban Németországnak helyzetén. A birodalom ugyancsak óriási gazdasági dep­resszióval küzd s most, hogy a kiváltságos angol konkurrencia egyelőre kikapcsolódik, fölszabadulva és föllélegezve talál piacot par­lagon heverő szenének, vasának s egyéb ipa­rának. A munkanélküliség enyhül, a csődök megritkulnak s ha a munkásság nem is fogja engedni, hogy a sztrájkoló Angliát ellássa iparcikkeivel, a többi angol piacállamokban j bőségesen üzletekre talál. Német nagyiparos körökben azonban attól félnek, hogy a pilla­natnyi javulás után, később, ha az angol bá­nyászatot kormányáldozatokkal reorganizálják és modernné teszik a megfiatalított ipar uj erő­vel veszi föl majd a konkurrenciát s minden más törekvést helyzeti energiájánál fogva el­nyom. A nagy sztrájk kilátásait, tehát ma még nem lehet mérlegelni. London, május 4. Az akóházait, az utolsó tár­gyalások csődje után ismeretlen időre elnapolták, London, május 4. A kormány a katonai szabad­ságokat visszavonta. Pontsmouthból az ország min­déin részébe csapatokat küldtek. Liverpoolban két hadihajó horgonyoz Kivételes rendszabályok London, május 4. Tegnap este kiadták a szükséges rendkívüli rendszabályokról szóló manifesztumot. A kormányt fölhatalmazták, hogy épületeket, műhelyeket, gáz, villamos és vízmüveket azonnal lefoglalhasson. Ugyan­így lefoglalhat minden élelmiszert, takar­mányt, tüzelőfát, lovat és szállítóeszközt is. Külön intézkedések rendezik a korlátozott élelmezést és a forgalmat. Aki a szigorú in­tézkedéseket meg akarja akadályozni, vagy lázadást és elégedetlenséget szit a csapatok között és a népben, azonnal három hónapi súlyos börtönre ítéltetik. A rendőrségnek meg van a joga, hogy gyülekezeteket fölosz­lasson, valamint bármikor házkutatásokat tartson és a gyanús egyéneket letartóztassa. Macdonald beszéde A munkáspárt tegnap éjjel nagy gyűlést tartott, amelyen Ramsay Macdonaldot nagy lelkesedéssel fogadták. A volt miniszterelnök igy nyilatkozott: — Nem tudom, hogy a küzdelem hosz- szu lesz-e, vagy rövid, sikerrel fog-e vég­ződni, vagy pedig a munkásság elbukik. Nem látom szívesen az általános sztráj­kot, de tagadhatatlan, hogy a jelen pil­lanatban elkerülhetetlen volt. Ha a má­sik fél erősebb, ne szaladjatok a szuro­nyaiba, hanem ott fejtsétek ki erőtöket, ahol erősebbek vagytok. Churchill államtitkárt tegnap a tömeg inzultálni akarta­A kellő időben foganatosított rendszabá­lyok azonban megakadályozták a kommunis­tákat szándékukban s a pénzügyi államtitkár nyugodtan hagyhatta el a downing-streeti pa­lotát, hogy a pénzügyminisztériumba menjen. Az utolsó újságszámok London, május 4. A Daily Mirror és a Daily Mail kivételével ma reggel még meg­jelentek a lapok. Egyes újságok terjedelmü­ket már kénytelenek voltak korlátozni. így a Daily Chronicle csak négy oldalon jelent meg. A Daily Mail palotáján tegnap óta az állam zászlója leng. Éjféltájban Churchill megjelent a lap szerkesztőségében. A kormány a rádió segítségével minden­nap 10, 13, 16, 19 és 22 órakor értesíteni fogja a lakosságot a legújabb események­ről. A lapok utolsó számai tele vaunak figyel­meztetésekkel és szomorú jóslatokkal. A Daily Héráid, mely tudvalévőén a munkás­párt hivatalos lapja, igen nyugodt cikket ir az eseményekről és hivatkozik a winchesteri püspök nyilatkozatára, amely a munkáspárt­nak ad igazat. A konzervatív sajtó meg van győződve, hogy a munkásság nasy vereséget szen­ved a sztrájkban. A Times már tegnap vázolta a borzalmas következményeket- A Morningpost felszólítja a lakosságot, hogy támogassa a kormányt. Ugyanilyen értelemben írnak a Daily Telegraph és a Daily Express is. A West­minster Gazette attól fél, hogy Baldwin, aki különben igen békülékeny természetű ember, helytelen pillanatban és rossz helyen mutat kérlelhetetlen szigort. Az alsóház tegnapi ülése London, május 4. Tegnap este az alsóház utoljára tartott ülést Baldwin miniszterelnök, aki terembelépésekor nagv ovációt kapott, körülményesen vázolta a tárgyalások törté­netét. Kifejtette, hogy a fémiparban a tőke és a munka együttműködését a jövőben más módokon kell biztosítani. Mindent megtett, hogy a szanálási tervet keresztülhajszolja, de egyrészt a munkások, másrészt a munkaadók csökönyösségén a jó igyekezet megtörött. TnAOVARHiMar? Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, SzlovenSzkÓi és rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: l'i'L * 7 ' 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, pOlltlKCLl napilapja hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Te­havonta34Kc. Egyes szám ára 1*20 Xc Felelős főszerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ lefort: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha í V. évf. 102. (1140) szám ■ Szerda » 1926 május 5 Rövid táviratok Londonból

Next

/
Thumbnails
Contents