Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-28 / 120. (1158.) szám

1926 május 28, péntek. ^ ílAAxYARHIRLAK / tawacsy Mihály tanítványa a modern festőkről Beszélgetés Charles Sehwarcz-cal — Érsekújvár világhirü vendége Érsekújvár, május 27. Érdekes vendége volt Érsekújvárnak. Egy jól megtermett, müvésztejü, ötvenévesnek látszó úriember, aki egész napon át kocsin járta a várost és ismeretlenségével a végsőkig izgatta a kis város kíváncsiságát. Az újságírók 9aját kis kü­lön háaiistenkéje most is segítségemre jött és már másnap találkoztam az utcán egy szépasszonnyal, aki örömragyogva újságolta, hogy nagyszerű képet vásárolt egy Charles Sehwarcz nevű bécsi festő­miivésztől. Charles Sehwarcz... Ez a név ismerősen csen­gett. Képzőművészeti kritikákban gyakran találkoz­tam ezzel a névvel, még pedig dicsérő, magasztaló jelzőik kíséretében ... Szép ismerősömtől tehát ezemélyleirást kértem Charles Sehwarcz úrról és Érne, annak minden adata pontosan ráül te tt az én érdekes ismeretlenemre. Most már nem volt ne­héz őt megtalálnom „Nemzeti" szállóbeli lakásán. Kedvesen fogadott, hellyel és cigarettával (kínált meg, azután megindult a beszélgetés. Elő­ször németül. így én nem tudtam. Azután fran­ciául. így ő nem tudott. Áttértünk tehát a magyar szóra. így — hála Istennek — mindketten tud­tunk. — Mit csinál Újváron? — Tulajdonképpen semmit. Hoztam magam­mal jónéhány képet. Kiállítást akartam rendezni, de már ittartózkodásom második félórájában le­mondtam erről a tervről. _Ebben a városban és ál­talában Szlovenszkón — kár kiál'litami. — Miért? — Mert itt nagyon kevesen értenek a piktu- ir álhoz. Ide giccsek kellenek és nem képek. Gios- csek, amiket 50—100 koronáért lehet adni. De kü­lönben mit panaszkodom én éppen önökre? így van ez mo9t talán mindenütt... Szomorú, de igaza van a művésznek! Néhány másodpercnyi, kissé ,kinos“ cseni után tovább kérdezem: — Most Becsből jött hozzánk? — Nem egyenesen. Becsből Trencsénbe men­tem. Ott éppen Udvardy Gézának volt akko1* kiál­lítása. Onnan Nyitrára utaztam és Ny líráról ide. Holnap megy elv vissza Wienbe. — Sokait dolgozik? — Most már nem. Fáradt vagyok. Elfáraszl.'tt a piktorának ez a mostani szédületes iramlása. (Ezzel én nem tudok lépést tartani. De ha tudnék, álékor sem tartanék. Kérdőn nézbem rá. — Azért, mert nem tetszik nekem ez a mai irányzat. Uitz Bélát és ’ársait Ismerem, de nem ■ismerem el őket. Szerintem a festészet futurizmu- sa egyenlő a nemtudással, a művészi értetlen­séggel.1 — Ismeri a sZlovenszkői festőket is? — Nem. Csak Tiohy Kálmántól láttam néhány (kisebb képet. De ez az ember tud. És ha az évek­kel majd jobban megnyílik a szeme, még többel fog tudni. De a magyarok között — minden hyper- imodemségük mellett is — van sok gyönyörű és nagy ígéret. — Kiket tart annak? — Perlrott-Csabát, — ez áll legközelebb az én egyéniségemhez, azután Ferenczy Noémit, Vörös ■Gézát, Kmettyt. Tudja, kisasszonyom — és itt el­mosolyodik —, régen jártam magyar földön, ezért a memóriám kissé hütlenül is kezeli önöket. A (többi fiatalnak a neve hirtelen nem jut eszembe. — Hát ön nem magyar? — De az vagyok. Békéscsabán születtem, on­nan mentem ki Párásba Munkácsyhoz. És érdekes, hogy sem akkor, sem azután nem tanultaim meg franciául. Nincsen nyeivérzékem. Kicsit hallgattunk mindketten. A művész kék gyerekszeme pillanatra elkomorult. Mintha egy könnyű könyködfátyo! borult volna egy pillanatra a tiszta kékségre ... Paris... Munkácsy. A Mester. A Legnagyobb. A mi magyar Félistenünk ... — Ennek már idestova harminc esztendeje. Alikor Rippi-Rónai is kint volt Parisban, néhány hónapig együtt is laktunk — no természetes, hogy fenn a Montmartreon —, de nettó hirtelen haza kellett mennie. Táviratilag hívták súlyos beteg édesanyjához. Én még ott maradtam. Onnan Lon­donba — azután Münchenbe, majd Hollandiába, •innen pedig Amerikába mentem. — A harctéren nem volt? — Hogyne! Hadifestő voltam. Akkor dolgoz­tam a legtöbbet életemben. Festettem egy tizen­egyméteres vásznat, a „Háborút". Ezt természete­sen magamnak. Ezen a képen mindenütt csupa hullák, vér és borzalom. Béosben ki akartam állí­tani 1923-ba-n. — Miért éppen ekkor? — Elmondom. Kávéházban reggeliztem. A mellettem lévő asztalnál egy kövér bécsi bácsi ült, aki nagyon lármázott, mert barna zsemlét adtak a kávéja mellé. Én ezt láttam és hallottam. És lát­tam és hallottam azt is, hogy sokan vannak, akik elégedetlenek, mert mindennapi zsemléjük kissé barnább, mint volt a Világégés előtt. Ekkor gon­doltam arra, hogy kiállítom a képemet és ezzel kissé emlékeztetem az elégedetlenkedőket arra az időre, amikor soknapos éhségek után künn a harctéren a véres, csonka hullák hátizsákjából is előkotortuk a kővé keményedéit fekete mara- d ékkenyeret... Megborzongtam. — Amikor Béos polgármestere tudomást szer­zett tervemről, felkeresett és nagyon szépen meg­kért, hogy ne állítsam ki. — És mi lett azzal a képpel? — Megvan. Halálom után szülővárosomnak, Békéscsabának hagyom. — Pesten nem élt? — De igen, fiatalkoromban. Nyolcán laktunk a Dob-utca egy harmadikemeleti szobájában. Az volt egyúttal a műtermünk is. Szinyey-Merse is köztünk volt. Én akkor portrékat festettem é« már volt egy kis nevem; egy humoros, kedves emlékem is van abból az időből. Elmondjam? — El! — Egyszer felkeresett egy ur, ma Budapest egyik bankfejedeime. A nevét elhallgatom. Portrét akart festetni önmagáról. Vállaltam. A honoráriu­mén/, május 26. Páratlan arányú bűnügy foglalkoztatja hosz- szabb idő óta a svájci hatóságokat. Ma még azt sem lehet tudni, hogy vájjon hány áldozata van Kaufmannak, a tömeggyilkos villanyszerelőnek, akit csak a véletlen juttatott a rendőrség kezé­re. A hatóságok még most is titokban tartják a nyomozás adatait, miután az a vélemény alakult lri, hogy a bűnügyi nyomozás nyilvános lefolyása meggátolná a sorozatos gyilkosságok teljes felde­rítését. így fantasztikusnál fantasztikusabb hirek kelnek szárnyra. Sokan tudni vélik, hogy Kauf- mann tucatszám gyilkolt meg fiatal lányokat és mesélgetik, hogy nem egyedül hajtotta végre a rettenetes merényleteit, hanem három előkelő segítőtársra akadt, akik beteges szenvedélyből kifolyólag segédkeztek Kaufmann gyilkosságai­nál. Mi a mese és mi a valóság? — ezt C9ak a legközelebbi napok fogják kideríteni. Eddig csak annyi bizonyos, hogy két szerencsétlen leányt tényleg meggyilkolt ez a huszonható.ves fiatal­ember, aki sorozatos bűnözése ellenére, éveken keresztül nugodtan folytatta a mesterségét és a legjobb munkás hírében állott. Két áldozat A kétségtelenül bebizonyosodott két gyil­kosságot maga Kaufmann is bevallotta. Sőt, ő mondta el a rendőrségnek, hogy áldozataitól meggyilkolásuk előtt kiosalta pénzüket és éksze­reiket, úgyhogy ekképpen az egyik esetben tíz­ezer, a másikban nyolcezer frankhoz jutott. A legcinikusabban tárta fel az áldozataival folyta­tott szerelmi viszonyát s általában azokban az esetekben, amelyekben a rendőrség nyomozása eredménnyel végződött. Kaufmann bőbeszédűnek és közlékenynek mutatkozik, -- szinte jókedvűen mesél az elkövetett bűntettekről, — csak a többi, még fel nem tárt esetre vonatkozólag burkoló­zik teljes és megingathatatlan hallgatásba. — Dolgozzanak az urak is, én már eleget dolgoztam, — mondja. Kaufmann szemében, úgy látszik, a kor nem játszott túlságosan nagy szerepet, miután a két áldozat közül az egyik alig lépte át huszadik életévét, mig a másik, a nemrégiben meggyilkolt, egy negyvenkétéves özvegyasszony volt. A nyomozóhatóságok keresztkérdéseire egy­kedvű válaszokat ad. Amikor azt hitték, hogy végre megtört és felszólították, hogy könnyítsen lelkén s mondja meg, terheli-e még több bűn lelkiismeretét, hány nőt gyilkolt meg tulajdon­képpen, vannak-e még áldozatai, akkor így vá­laszolt: — Én bizony már nem emlékszem. Ha az urak még szorgalmasan keresgélnek, talán akad­nak még egy-kettőre. A tömeggyilkos két élete Mikor ezeket a rettenetesen hangzó szavakat mondotta, oly jókedvűen mosolygott, mintha kedves tréfával szórakoztatná vendégeit. A nyo­mozás adatai szerint kilenc gyilkossággal vádol­ják Kaufmannt, t ez a válasz is válószinűsiti, hogy áldozatainak sora nem záródott le az eddig kinyomozott esetekkel. Ezenkívül más körülmé­nyek is szólnak amellett, hogy az elektrotechni­kus a legnagyobbszabásu tömeggyilkosok sorá­ban foglal helyet. A nyomozás során napvilágra kerültek furcsa, kétlaki életének részletei. Napközben dolgozott műhelyében és szor­galmasan ellátta dolgát. Este lekerült testéről a munkaruha, szmokingot vagy frakkot öltött ma­gára és eképpen látogatta sorra Genf legfénye­sebb mulatóhelyeit, exkluzív vendéglőit. Időt talált arra is, hogy állandóan művelődjék, és mint a tanúvallomásokból kiderül, tökéletes gentleman módjára viselkedett, akiben senki sem sejtette volna az egyszerű munkásembert, még kevésbé egy rémes bünügy elvetemedett hősét. A cselédek hiénája Időről-időre eltűnt Kaufmann Svájcból. Hosszabb-rövidebb ideig maradt távol, főnökének és ismerőseinek ilyenkor azt mondotta, hogy a rokonai látogatására utazik. Kiderült azonban, hogy a rablógyilkosnak sehol sem élnek rokonai, s özvegy édesanyja, akivel már régebben szakí­tott, Genf ben lakik. Ellenben Párisban töltött el hosszabb időt, beutazta a francia tengerpartot, vidéki városokban bukkantak ottartózkodása nyomára, néhány évvel ezelőtt pedig Brüsszel­ben töltött el félévnél hosszabb időt. Teljesen rejtélyesek még ezek az utjai. Vájjon csak svájci zsákmányából szórakozott-e utazásai alatt, vagy raot illetőleg is megállapodtunk. Harminc forint. Jó. Megfestettem. Amikor a kép kész volt, az ut nem akarta átvenni. Azt mondta, nem jó, nem ha­sonlít. Rendben van. Festettem a képre még két csinos pájeszt és „Galicdaá zsidó" címmel kiállítot­tam a Nemzeti Szalonban. A kép feltűnést keltett. Mindenki ráismert a modellre, aki végül kétségbe­esetten jött hozzám és a harminc forintra kialku­dott portrét megvette tőlem — háromszáz fo­rintért. Sorba mutogatja a magával hozott képeket. Két akt, egy „Studienkopf", egy „Prometheus", egy „Utcarészlet Jaffában", „Hollandi tulipánföl­dek" és sok-sok kisebb kép, egymásra rakva két hatalmas ládában. Az ecset elhivatottjának vászon­ra csodázott, színes, gyönyörű áknodósai. Elfogyott a cigaretta is, a szó is, a látnivaló is éa én jó utat kívántam a művésznek. Vásárdi Lia. Belgium és Franciaország egyaránt vadászterüle­tei voltak, — ma még nem lehet tudni. Számos jelből lehet arra következtetni, hogy sok rej­télyes eltűnése titka fűződik Kaufmann nevéhez, hogy áldozatait nemcsak a genfi polgárlányok sorából akvirálta, hanem egészen más társadalmi körökhöz tartozó nőkre is kivetette hálóját. A genfi rendőrség ezidőszerint elsősorban az utóbbi években eltűnt háztartási alkalmazot­tak listáját igyekszik összeállítani, miután úgy látszik, főleg ebből a körből kaparitotta meg ál­dozatait. Tudvalevő, hogy a háztartási alkalma­zottak, akik rendszerint minden családi összeköt­tetés nélkül élnek szolgálati helyükön, aránylag sok esetben követnek el öngyilkosságot, úgyhogy Kaufmann elég könnyen ejthette módját a meg­szédült lányok meggyilkolásának és öngyil­kosságok mezébe öltöztethette véres tetteit. Negyven asszony a hálóban Kaufmann lakásán a detektívek érdekes dokumentumokat találtak. A rablógyilkos kiter­jedt levelezést folytatott. A nagyszerű megjele­nésű, feltűnően szép fiú nagy' sikereket aratott a nőknél. Egyszerre negyven asszonnyal és lány­nyal folytatott intenzív szerelmi levelezést. Ezek a levelek tele vannak szerelmi áradozással, vá- gyyakozó felkinálkozással. Viszont kézbe akadt a rablógyilkos elektrotechnikus egy levelének kon- ceptusa is, amelyben meglepően cinikus, gúnyos és fölényes hangon, de amellett tökéletes író- stílusban válaszolt egy lángoló vallomásra. Kaufmann kiterjedt levelezéséről pontos könyvet vezetett. Ez a könyv fogja talán lehetsé­gessé tenni, hogy világosság derüljön a nyomasz­tó titokra. A levelek maguk, miután borítékjai­kat gondosan megsemmisítette Kaufmann, nem adnak alkalmat a további nyomozásra, hiszen aláírásként csak kereszt, sőt becézőnevek szere­pelnek. A kék noteszba gyorsírással jegyezte fel Kaufmann a vele összeköttetésbe jutottak nevét. Többszáz név szerepel a papírlapokon, ezek leg­többje női név. A legközelebbi jövő fogja meg­mutatni, hogy van-e szerves összefüggés a jegy­zetfüzet adatai és a sorozatos gyilkosságok kö­zött. Teljesen rejtélyessé és komplikálttá teszi a bűnügyet egy, a néhány nap előtt a rendőrség tudomására jutott körülmény. Kaufmann, a nagy nőhóditó, szerencsétlen barátnőinek gyilkosa, aki még a börtönben is fennen dicsekszik szerel­mi kalandjaival, beteges vonzalommal viselte­tett egy húszéves fiatalember iránt. Kaufmann beteges hajlamai teljesen ismeretlenek voltak még a legszűkebb környezete előtt is. Csak a vé­letlen szolgáltatott a rendőrségnek pozitív bizo­nyítékokat arravonatkbzólag, hogy Kaufmann és a húszéves Walter Dubois kereskedelmi uta­zó között természetellenes barátság állott fenn. Úgy vélik, hogy Dubois segédkezett Kaufman­nak a gyilkosságok elkövetésében. Kaufmannak évekkel ezelőtt ki® ócskavas- kereskedése volt és ehhez vette társul az akko­riban még csak tizennégyéves Duboist. Azóta egészen a gyilkosságok kiderüléséig állandó kapcsolat állott fenn kettőjük között. Dubois Kaufmann letartóztatása idején nem tartózkodott svájci területen, hanem üzleti utón Amszterdam­ban volt, ahol a hollandi rendőrség a svájciak kérésére elfogta és a legközelebbi napokban át is adta a svájci hatóságoknak. Ki irta a névtelen levelet Azt remélik, hogy ebből a fiatalemberből talán többet sikerül majd kivenni, mint a rend­őrséggel szemben is példátlanul fölényes Kauf- mannból. Különösen azért remélnek sokat Du­bois kihallgatásától, mert Kaufmann gyilkossá­gaira névtelen levél hívta fel a genfi rendőrség figyelmét. Ezt a levelet elváltoztatott írással ír­ták, de a Dubois Írásával való összehasonlítás igen valószínűvé teszi azt, hogy a feljelentő so­rok a fiatalember kezétől származnak. Úgy lát­szik, a két barát viszonyát valami, még eddig is­meretlen körülmény zavarhatta meg és a fiú ta­lán igy akart bosszút állni hűtlen barátján. A rendőrségen nap-nap után jelentkeznek különböző társadalmi osztályhoz tartozó asszo­nyok és lányok, akik tudatták a hatóságokkal, hogy Kaufmann apróhirdetéseket helyezett el az újságokba és ezeknek az apróhirdetéseknek az alapján bocsátkozott levélváltásba velük. Az ed­digi jelentkezők azonban semmi gyanús körül­ményről nem tudnak számot adni. Svájcban általában a huszonhatéves Erich Kaufmannt iömeggyilkos Laudruval mérik össze. ríHlRElC^, Május Pántek Haiéia niilsa ib elalMséi! Mindazon uj előfizetőinknek, akik jú­nius elsejével lépnek olvasóink tá­borába díjtalanul megküldjük Lá­zár István „Istenek harca“ című nagyérdekü regényünknek eddigi ;-*N ' számait. — Rimaszombat város képviselőtestületi közgyűlése. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Tegnap tartott közgyűlésén a képviselőtestü­let megszavazta a hozzájárulást Brünn azon akciójához, hogy a kormány részesedést ad­jon a városoknak a beszedett vagyonszapo- rulati és értékemelkedési adókból. A városi kövezet rendezéséhez városi kövezőmestert alkalmaztak, azután a szalatkapusztai és a ménesi bérletek ügyét tárgyalták meg és a kö­tendő szerződések szakszerű megbirálására Szabó Elemér, Lusztig Menyhért, Szoyka Pál, Vozáry Samu, Gyukovics János dr., Steiner Félix és Kovács Lajos tagokból álló gazdasá­gi bizottságot küldöttek ki. Megszavaztak to­vábbá 1000 korona hozzájárulást a kereske­delmi tanonciskola fentartásákez, majd Schweitzer Rudolf zálegháznyitás iránti kérel­mét hagyták jóvá. Több apró illetőségi, ital­mérési és iparengedélyügy letárgyalása után Málik képviselőtestületi tag interpellálta a polgármestert eg villanygyári munkás eibe- csájtása ügyében. A képviselőtestület legkö­zelebbi ülését junius 4-én délután tartja, amelynek egyetlen programja a városi szer­vezési szabályrendelet — A keresztényszocialista párt nagy­sikerű jászéi ünnepsége. Pünkösd vasárnap­ján a kassai kér. szoc. párt több vezető tagja a jászói szervezetet látogatta meg, ahol egész napra terjedő ünnepséget rendeztek. Isten- tisztelet után népgyülést tartottak, amelyen Frankovics Dezső, Havazs István, Schuszter János és Mester helyi elnök tartottak sike­rült előadásokat. Pünkösd másodnapján Nagyszaláncon és Lelezen tartott a kér. szoc. párt sikerült népgyüléseket. — Rimaszombat város uj erdőmestere. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Hanesz Emil járásfőnök elnöklésével most tartotta meg választó közgyűlését Rimaszombat város képviselőtestülete, amelyen a Mölczer Gyula halálával megüresedett erdőmesteri állást töltötték be. Hat pályázó közül csupán bá­romnak ajánlatát találta a feltételeknek meg­felelőnek a tanács s ezek közül 25 szavazat­tal 10 ellenében Plenczer Frigyes Coburg- erdészt választották meg Köviből. — Áthelyezés. Gölnicbányai tudósitónk jelenti: Bartba László dr. krasznahorkai káplánt Svedlérre helyezték át és a plébánia vezetésével adminisztrátori rangban megbíz­ták. Az adminisztrátor e napokban foglalta el uj hivatalát. — A pozsonyi főrabbi a köztársasági el­nöknél. Masaryk elnök tegnap délután ki­hallgatáson fogadta Fűnk dr. pozsonyi neológ főrabbit. — Ügyvédi vizsgák Pozsonyban. Po­zsonyból jelenti tudósítónk: Junius 3-től 7-ig a pozsonyi ítélőtáblán újból ügyvédi vizsgák lesznek. Tizenöt jelölt vizsgázik. — Papszentelés Garamszentkereszten. Pünkösd vasárnapján Blaba Márián beszter­cebányai püspök, tekintettel amerikai útjára, a tanév befejezése előtt a szokástól eltérően nem a püspökség székhelyén, Besztercebá- nyán, hanem a garamszentkereszti plébániai templomban a helybeli és vidéki hivők soka­sága mellett nagy papi asszisztenciával az egyházi rend utolsó fokozatát, a presbiteri címet és jelleget szolgáltatta ki, mely alka­lommal Grnacsik József korpouai, Szlobod- nik József u-r völgyi, Sevcsik Jakab, a plebis- citum alapján Lengyelországhoz csatolt kacz- vini és Weszelovszky András pekelniki szár­mazású végzett teológusokat pappá szentelte. A szentmise végeztével a püspök az újonnan felszentelt papokat hatásos beszédben a papi kötelességek lelkiismeretes teljesítésére bűz-, ditoita, majd elbúcsúzott a hívektől. Az ün­nepség végeztével a püspök úgy az újonnan j felszentelt, valamint a pontifikális miiénél j segédletet nyújtó papokat garamszentke- j reszt! kastélyában vendégül látta. A svájci Landru-t kilenc szerelmes asszony meggyilkolásával vádolják A genfi „szép fiu“ borzalmas bűnügyi regénye

Next

/
Thumbnails
Contents