Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-28 / 120. (1158.) szám
1926 május 28, péntek. ^ ílAAxYARHIRLAK / tawacsy Mihály tanítványa a modern festőkről Beszélgetés Charles Sehwarcz-cal — Érsekújvár világhirü vendége Érsekújvár, május 27. Érdekes vendége volt Érsekújvárnak. Egy jól megtermett, müvésztejü, ötvenévesnek látszó úriember, aki egész napon át kocsin járta a várost és ismeretlenségével a végsőkig izgatta a kis város kíváncsiságát. Az újságírók 9aját kis külön háaiistenkéje most is segítségemre jött és már másnap találkoztam az utcán egy szépasszonnyal, aki örömragyogva újságolta, hogy nagyszerű képet vásárolt egy Charles Sehwarcz nevű bécsi festőmiivésztől. Charles Sehwarcz... Ez a név ismerősen csengett. Képzőművészeti kritikákban gyakran találkoztam ezzel a névvel, még pedig dicsérő, magasztaló jelzőik kíséretében ... Szép ismerősömtől tehát ezemélyleirást kértem Charles Sehwarcz úrról és Érne, annak minden adata pontosan ráül te tt az én érdekes ismeretlenemre. Most már nem volt nehéz őt megtalálnom „Nemzeti" szállóbeli lakásán. Kedvesen fogadott, hellyel és cigarettával (kínált meg, azután megindult a beszélgetés. Először németül. így én nem tudtam. Azután franciául. így ő nem tudott. Áttértünk tehát a magyar szóra. így — hála Istennek — mindketten tudtunk. — Mit csinál Újváron? — Tulajdonképpen semmit. Hoztam magammal jónéhány képet. Kiállítást akartam rendezni, de már ittartózkodásom második félórájában lemondtam erről a tervről. _Ebben a városban és általában Szlovenszkón — kár kiál'litami. — Miért? — Mert itt nagyon kevesen értenek a piktu- ir álhoz. Ide giccsek kellenek és nem képek. Gios- csek, amiket 50—100 koronáért lehet adni. De különben mit panaszkodom én éppen önökre? így van ez mo9t talán mindenütt... Szomorú, de igaza van a művésznek! Néhány másodpercnyi, kissé ,kinos“ cseni után tovább kérdezem: — Most Becsből jött hozzánk? — Nem egyenesen. Becsből Trencsénbe mentem. Ott éppen Udvardy Gézának volt akko1* kiállítása. Onnan Nyitrára utaztam és Ny líráról ide. Holnap megy elv vissza Wienbe. — Sokait dolgozik? — Most már nem. Fáradt vagyok. Elfáraszl.'tt a piktorának ez a mostani szédületes iramlása. (Ezzel én nem tudok lépést tartani. De ha tudnék, álékor sem tartanék. Kérdőn nézbem rá. — Azért, mert nem tetszik nekem ez a mai irányzat. Uitz Bélát és ’ársait Ismerem, de nem ■ismerem el őket. Szerintem a festészet futurizmu- sa egyenlő a nemtudással, a művészi értetlenséggel.1 — Ismeri a sZlovenszkői festőket is? — Nem. Csak Tiohy Kálmántól láttam néhány (kisebb képet. De ez az ember tud. És ha az évekkel majd jobban megnyílik a szeme, még többel fog tudni. De a magyarok között — minden hyper- imodemségük mellett is — van sok gyönyörű és nagy ígéret. — Kiket tart annak? — Perlrott-Csabát, — ez áll legközelebb az én egyéniségemhez, azután Ferenczy Noémit, Vörös ■Gézát, Kmettyt. Tudja, kisasszonyom — és itt elmosolyodik —, régen jártam magyar földön, ezért a memóriám kissé hütlenül is kezeli önöket. A (többi fiatalnak a neve hirtelen nem jut eszembe. — Hát ön nem magyar? — De az vagyok. Békéscsabán születtem, onnan mentem ki Párásba Munkácsyhoz. És érdekes, hogy sem akkor, sem azután nem tanultaim meg franciául. Nincsen nyeivérzékem. Kicsit hallgattunk mindketten. A művész kék gyerekszeme pillanatra elkomorult. Mintha egy könnyű könyködfátyo! borult volna egy pillanatra a tiszta kékségre ... Paris... Munkácsy. A Mester. A Legnagyobb. A mi magyar Félistenünk ... — Ennek már idestova harminc esztendeje. Alikor Rippi-Rónai is kint volt Parisban, néhány hónapig együtt is laktunk — no természetes, hogy fenn a Montmartreon —, de nettó hirtelen haza kellett mennie. Táviratilag hívták súlyos beteg édesanyjához. Én még ott maradtam. Onnan Londonba — azután Münchenbe, majd Hollandiába, •innen pedig Amerikába mentem. — A harctéren nem volt? — Hogyne! Hadifestő voltam. Akkor dolgoztam a legtöbbet életemben. Festettem egy tizenegyméteres vásznat, a „Háborút". Ezt természetesen magamnak. Ezen a képen mindenütt csupa hullák, vér és borzalom. Béosben ki akartam állítani 1923-ba-n. — Miért éppen ekkor? — Elmondom. Kávéházban reggeliztem. A mellettem lévő asztalnál egy kövér bécsi bácsi ült, aki nagyon lármázott, mert barna zsemlét adtak a kávéja mellé. Én ezt láttam és hallottam. És láttam és hallottam azt is, hogy sokan vannak, akik elégedetlenek, mert mindennapi zsemléjük kissé barnább, mint volt a Világégés előtt. Ekkor gondoltam arra, hogy kiállítom a képemet és ezzel kissé emlékeztetem az elégedetlenkedőket arra az időre, amikor soknapos éhségek után künn a harctéren a véres, csonka hullák hátizsákjából is előkotortuk a kővé keményedéit fekete mara- d ékkenyeret... Megborzongtam. — Amikor Béos polgármestere tudomást szerzett tervemről, felkeresett és nagyon szépen megkért, hogy ne állítsam ki. — És mi lett azzal a képpel? — Megvan. Halálom után szülővárosomnak, Békéscsabának hagyom. — Pesten nem élt? — De igen, fiatalkoromban. Nyolcán laktunk a Dob-utca egy harmadikemeleti szobájában. Az volt egyúttal a műtermünk is. Szinyey-Merse is köztünk volt. Én akkor portrékat festettem é« már volt egy kis nevem; egy humoros, kedves emlékem is van abból az időből. Elmondjam? — El! — Egyszer felkeresett egy ur, ma Budapest egyik bankfejedeime. A nevét elhallgatom. Portrét akart festetni önmagáról. Vállaltam. A honoráriumén/, május 26. Páratlan arányú bűnügy foglalkoztatja hosz- szabb idő óta a svájci hatóságokat. Ma még azt sem lehet tudni, hogy vájjon hány áldozata van Kaufmannak, a tömeggyilkos villanyszerelőnek, akit csak a véletlen juttatott a rendőrség kezére. A hatóságok még most is titokban tartják a nyomozás adatait, miután az a vélemény alakult lri, hogy a bűnügyi nyomozás nyilvános lefolyása meggátolná a sorozatos gyilkosságok teljes felderítését. így fantasztikusnál fantasztikusabb hirek kelnek szárnyra. Sokan tudni vélik, hogy Kauf- mann tucatszám gyilkolt meg fiatal lányokat és mesélgetik, hogy nem egyedül hajtotta végre a rettenetes merényleteit, hanem három előkelő segítőtársra akadt, akik beteges szenvedélyből kifolyólag segédkeztek Kaufmann gyilkosságainál. Mi a mese és mi a valóság? — ezt C9ak a legközelebbi napok fogják kideríteni. Eddig csak annyi bizonyos, hogy két szerencsétlen leányt tényleg meggyilkolt ez a huszonható.ves fiatalember, aki sorozatos bűnözése ellenére, éveken keresztül nugodtan folytatta a mesterségét és a legjobb munkás hírében állott. Két áldozat A kétségtelenül bebizonyosodott két gyilkosságot maga Kaufmann is bevallotta. Sőt, ő mondta el a rendőrségnek, hogy áldozataitól meggyilkolásuk előtt kiosalta pénzüket és ékszereiket, úgyhogy ekképpen az egyik esetben tízezer, a másikban nyolcezer frankhoz jutott. A legcinikusabban tárta fel az áldozataival folytatott szerelmi viszonyát s általában azokban az esetekben, amelyekben a rendőrség nyomozása eredménnyel végződött. Kaufmann bőbeszédűnek és közlékenynek mutatkozik, -- szinte jókedvűen mesél az elkövetett bűntettekről, — csak a többi, még fel nem tárt esetre vonatkozólag burkolózik teljes és megingathatatlan hallgatásba. — Dolgozzanak az urak is, én már eleget dolgoztam, — mondja. Kaufmann szemében, úgy látszik, a kor nem játszott túlságosan nagy szerepet, miután a két áldozat közül az egyik alig lépte át huszadik életévét, mig a másik, a nemrégiben meggyilkolt, egy negyvenkétéves özvegyasszony volt. A nyomozóhatóságok keresztkérdéseire egykedvű válaszokat ad. Amikor azt hitték, hogy végre megtört és felszólították, hogy könnyítsen lelkén s mondja meg, terheli-e még több bűn lelkiismeretét, hány nőt gyilkolt meg tulajdonképpen, vannak-e még áldozatai, akkor így válaszolt: — Én bizony már nem emlékszem. Ha az urak még szorgalmasan keresgélnek, talán akadnak még egy-kettőre. A tömeggyilkos két élete Mikor ezeket a rettenetesen hangzó szavakat mondotta, oly jókedvűen mosolygott, mintha kedves tréfával szórakoztatná vendégeit. A nyomozás adatai szerint kilenc gyilkossággal vádolják Kaufmannt, t ez a válasz is válószinűsiti, hogy áldozatainak sora nem záródott le az eddig kinyomozott esetekkel. Ezenkívül más körülmények is szólnak amellett, hogy az elektrotechnikus a legnagyobbszabásu tömeggyilkosok sorában foglal helyet. A nyomozás során napvilágra kerültek furcsa, kétlaki életének részletei. Napközben dolgozott műhelyében és szorgalmasan ellátta dolgát. Este lekerült testéről a munkaruha, szmokingot vagy frakkot öltött magára és eképpen látogatta sorra Genf legfényesebb mulatóhelyeit, exkluzív vendéglőit. Időt talált arra is, hogy állandóan művelődjék, és mint a tanúvallomásokból kiderül, tökéletes gentleman módjára viselkedett, akiben senki sem sejtette volna az egyszerű munkásembert, még kevésbé egy rémes bünügy elvetemedett hősét. A cselédek hiénája Időről-időre eltűnt Kaufmann Svájcból. Hosszabb-rövidebb ideig maradt távol, főnökének és ismerőseinek ilyenkor azt mondotta, hogy a rokonai látogatására utazik. Kiderült azonban, hogy a rablógyilkosnak sehol sem élnek rokonai, s özvegy édesanyja, akivel már régebben szakított, Genf ben lakik. Ellenben Párisban töltött el hosszabb időt, beutazta a francia tengerpartot, vidéki városokban bukkantak ottartózkodása nyomára, néhány évvel ezelőtt pedig Brüsszelben töltött el félévnél hosszabb időt. Teljesen rejtélyesek még ezek az utjai. Vájjon csak svájci zsákmányából szórakozott-e utazásai alatt, vagy raot illetőleg is megállapodtunk. Harminc forint. Jó. Megfestettem. Amikor a kép kész volt, az ut nem akarta átvenni. Azt mondta, nem jó, nem hasonlít. Rendben van. Festettem a képre még két csinos pájeszt és „Galicdaá zsidó" címmel kiállítottam a Nemzeti Szalonban. A kép feltűnést keltett. Mindenki ráismert a modellre, aki végül kétségbeesetten jött hozzám és a harminc forintra kialkudott portrét megvette tőlem — háromszáz forintért. Sorba mutogatja a magával hozott képeket. Két akt, egy „Studienkopf", egy „Prometheus", egy „Utcarészlet Jaffában", „Hollandi tulipánföldek" és sok-sok kisebb kép, egymásra rakva két hatalmas ládában. Az ecset elhivatottjának vászonra csodázott, színes, gyönyörű áknodósai. Elfogyott a cigaretta is, a szó is, a látnivaló is éa én jó utat kívántam a művésznek. Vásárdi Lia. Belgium és Franciaország egyaránt vadászterületei voltak, — ma még nem lehet tudni. Számos jelből lehet arra következtetni, hogy sok rejtélyes eltűnése titka fűződik Kaufmann nevéhez, hogy áldozatait nemcsak a genfi polgárlányok sorából akvirálta, hanem egészen más társadalmi körökhöz tartozó nőkre is kivetette hálóját. A genfi rendőrség ezidőszerint elsősorban az utóbbi években eltűnt háztartási alkalmazottak listáját igyekszik összeállítani, miután úgy látszik, főleg ebből a körből kaparitotta meg áldozatait. Tudvalevő, hogy a háztartási alkalmazottak, akik rendszerint minden családi összeköttetés nélkül élnek szolgálati helyükön, aránylag sok esetben követnek el öngyilkosságot, úgyhogy Kaufmann elég könnyen ejthette módját a megszédült lányok meggyilkolásának és öngyilkosságok mezébe öltöztethette véres tetteit. Negyven asszony a hálóban Kaufmann lakásán a detektívek érdekes dokumentumokat találtak. A rablógyilkos kiterjedt levelezést folytatott. A nagyszerű megjelenésű, feltűnően szép fiú nagy' sikereket aratott a nőknél. Egyszerre negyven asszonnyal és lánynyal folytatott intenzív szerelmi levelezést. Ezek a levelek tele vannak szerelmi áradozással, vá- gyyakozó felkinálkozással. Viszont kézbe akadt a rablógyilkos elektrotechnikus egy levelének kon- ceptusa is, amelyben meglepően cinikus, gúnyos és fölényes hangon, de amellett tökéletes író- stílusban válaszolt egy lángoló vallomásra. Kaufmann kiterjedt levelezéséről pontos könyvet vezetett. Ez a könyv fogja talán lehetségessé tenni, hogy világosság derüljön a nyomasztó titokra. A levelek maguk, miután borítékjaikat gondosan megsemmisítette Kaufmann, nem adnak alkalmat a további nyomozásra, hiszen aláírásként csak kereszt, sőt becézőnevek szerepelnek. A kék noteszba gyorsírással jegyezte fel Kaufmann a vele összeköttetésbe jutottak nevét. Többszáz név szerepel a papírlapokon, ezek legtöbbje női név. A legközelebbi jövő fogja megmutatni, hogy van-e szerves összefüggés a jegyzetfüzet adatai és a sorozatos gyilkosságok között. Teljesen rejtélyessé és komplikálttá teszi a bűnügyet egy, a néhány nap előtt a rendőrség tudomására jutott körülmény. Kaufmann, a nagy nőhóditó, szerencsétlen barátnőinek gyilkosa, aki még a börtönben is fennen dicsekszik szerelmi kalandjaival, beteges vonzalommal viseltetett egy húszéves fiatalember iránt. Kaufmann beteges hajlamai teljesen ismeretlenek voltak még a legszűkebb környezete előtt is. Csak a véletlen szolgáltatott a rendőrségnek pozitív bizonyítékokat arravonatkbzólag, hogy Kaufmann és a húszéves Walter Dubois kereskedelmi utazó között természetellenes barátság állott fenn. Úgy vélik, hogy Dubois segédkezett Kaufmannak a gyilkosságok elkövetésében. Kaufmannak évekkel ezelőtt ki® ócskavas- kereskedése volt és ehhez vette társul az akkoriban még csak tizennégyéves Duboist. Azóta egészen a gyilkosságok kiderüléséig állandó kapcsolat állott fenn kettőjük között. Dubois Kaufmann letartóztatása idején nem tartózkodott svájci területen, hanem üzleti utón Amszterdamban volt, ahol a hollandi rendőrség a svájciak kérésére elfogta és a legközelebbi napokban át is adta a svájci hatóságoknak. Ki irta a névtelen levelet Azt remélik, hogy ebből a fiatalemberből talán többet sikerül majd kivenni, mint a rendőrséggel szemben is példátlanul fölényes Kauf- mannból. Különösen azért remélnek sokat Dubois kihallgatásától, mert Kaufmann gyilkosságaira névtelen levél hívta fel a genfi rendőrség figyelmét. Ezt a levelet elváltoztatott írással írták, de a Dubois Írásával való összehasonlítás igen valószínűvé teszi azt, hogy a feljelentő sorok a fiatalember kezétől származnak. Úgy látszik, a két barát viszonyát valami, még eddig ismeretlen körülmény zavarhatta meg és a fiú talán igy akart bosszút állni hűtlen barátján. A rendőrségen nap-nap után jelentkeznek különböző társadalmi osztályhoz tartozó asszonyok és lányok, akik tudatták a hatóságokkal, hogy Kaufmann apróhirdetéseket helyezett el az újságokba és ezeknek az apróhirdetéseknek az alapján bocsátkozott levélváltásba velük. Az eddigi jelentkezők azonban semmi gyanús körülményről nem tudnak számot adni. Svájcban általában a huszonhatéves Erich Kaufmannt iömeggyilkos Laudruval mérik össze. ríHlRElC^, Május Pántek Haiéia niilsa ib elalMséi! Mindazon uj előfizetőinknek, akik június elsejével lépnek olvasóink táborába díjtalanul megküldjük Lázár István „Istenek harca“ című nagyérdekü regényünknek eddigi ;-*N ' számait. — Rimaszombat város képviselőtestületi közgyűlése. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Tegnap tartott közgyűlésén a képviselőtestület megszavazta a hozzájárulást Brünn azon akciójához, hogy a kormány részesedést adjon a városoknak a beszedett vagyonszapo- rulati és értékemelkedési adókból. A városi kövezet rendezéséhez városi kövezőmestert alkalmaztak, azután a szalatkapusztai és a ménesi bérletek ügyét tárgyalták meg és a kötendő szerződések szakszerű megbirálására Szabó Elemér, Lusztig Menyhért, Szoyka Pál, Vozáry Samu, Gyukovics János dr., Steiner Félix és Kovács Lajos tagokból álló gazdasági bizottságot küldöttek ki. Megszavaztak továbbá 1000 korona hozzájárulást a kereskedelmi tanonciskola fentartásákez, majd Schweitzer Rudolf zálegháznyitás iránti kérelmét hagyták jóvá. Több apró illetőségi, italmérési és iparengedélyügy letárgyalása után Málik képviselőtestületi tag interpellálta a polgármestert eg villanygyári munkás eibe- csájtása ügyében. A képviselőtestület legközelebbi ülését junius 4-én délután tartja, amelynek egyetlen programja a városi szervezési szabályrendelet — A keresztényszocialista párt nagysikerű jászéi ünnepsége. Pünkösd vasárnapján a kassai kér. szoc. párt több vezető tagja a jászói szervezetet látogatta meg, ahol egész napra terjedő ünnepséget rendeztek. Isten- tisztelet után népgyülést tartottak, amelyen Frankovics Dezső, Havazs István, Schuszter János és Mester helyi elnök tartottak sikerült előadásokat. Pünkösd másodnapján Nagyszaláncon és Lelezen tartott a kér. szoc. párt sikerült népgyüléseket. — Rimaszombat város uj erdőmestere. Rimaszombati tudósítónk jelenti: Hanesz Emil járásfőnök elnöklésével most tartotta meg választó közgyűlését Rimaszombat város képviselőtestülete, amelyen a Mölczer Gyula halálával megüresedett erdőmesteri állást töltötték be. Hat pályázó közül csupán báromnak ajánlatát találta a feltételeknek megfelelőnek a tanács s ezek közül 25 szavazattal 10 ellenében Plenczer Frigyes Coburg- erdészt választották meg Köviből. — Áthelyezés. Gölnicbányai tudósitónk jelenti: Bartba László dr. krasznahorkai káplánt Svedlérre helyezték át és a plébánia vezetésével adminisztrátori rangban megbízták. Az adminisztrátor e napokban foglalta el uj hivatalát. — A pozsonyi főrabbi a köztársasági elnöknél. Masaryk elnök tegnap délután kihallgatáson fogadta Fűnk dr. pozsonyi neológ főrabbit. — Ügyvédi vizsgák Pozsonyban. Pozsonyból jelenti tudósítónk: Junius 3-től 7-ig a pozsonyi ítélőtáblán újból ügyvédi vizsgák lesznek. Tizenöt jelölt vizsgázik. — Papszentelés Garamszentkereszten. Pünkösd vasárnapján Blaba Márián besztercebányai püspök, tekintettel amerikai útjára, a tanév befejezése előtt a szokástól eltérően nem a püspökség székhelyén, Besztercebá- nyán, hanem a garamszentkereszti plébániai templomban a helybeli és vidéki hivők sokasága mellett nagy papi asszisztenciával az egyházi rend utolsó fokozatát, a presbiteri címet és jelleget szolgáltatta ki, mely alkalommal Grnacsik József korpouai, Szlobod- nik József u-r völgyi, Sevcsik Jakab, a plebis- citum alapján Lengyelországhoz csatolt kacz- vini és Weszelovszky András pekelniki származású végzett teológusokat pappá szentelte. A szentmise végeztével a püspök az újonnan felszentelt papokat hatásos beszédben a papi kötelességek lelkiismeretes teljesítésére bűz-, ditoita, majd elbúcsúzott a hívektől. Az ünnepség végeztével a püspök úgy az újonnan j felszentelt, valamint a pontifikális miiénél j segédletet nyújtó papokat garamszentke- j reszt! kastélyában vendégül látta. A svájci Landru-t kilenc szerelmes asszony meggyilkolásával vádolják A genfi „szép fiu“ borzalmas bűnügyi regénye
