Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-23 / 117. (1155.) szám
1926 május 28, vasárnap. <m«<£Mt/VVAü-tARHIIlLAE 15 Megbánták bűnüket a higanyinjekcióval dolgozó berlini férjgyilkosok A plébános és a gyilkos szerel ines pár megrázó találkozása ' Berlin, május 22. Néhány hétbe! ezelőtt beszámoltunk arról a megrendítő családi drámáról, amelynek középpontjában Bröoher István dr. orvos és OberTouier- oé asszony állott. ' A* orvos szerelmes volt az asszonyba s minthogy másképpen nem tudta volna teljesen magához láncolni, közösen elhatározták, hogy Oberreuter építészt elteszik láb alól. — Majd ha egyszer beteg less az urad — ♦szelte ki a tervet Brödhar —, hívass engem hozzá, én majd beadok neki valamit a akkor rendiben leszünk ... Valóban így Is történt. Amikor Oberreuter agy isiiben gyengélkedett, Bröchert hivatták hozzá s 6 higanyinjekciót adott az építésznek. Ettől néhány óra múlva meghalt. Az orvos és az asszony, lelkifurdalástól űzetve, megszökött. A rendőrség egy-kettőre kiderítette a gyilkosság hátterét és a megszökött párt világszerte köröztette. Azóta le is tartóztatták s Berlinbe hozták őket. A vizsgálat során különös incádeus került napfényre. Amikor BrtJcber és Oberreubemé Amszterdamban bujdosott, egy kávéháziján hirtelen megpillantotta Clemems Amold kölni plébánost. A plébános jól ismerte Bröchert és az asszonyt. — Maguk Itt vannak? — szólt hozzájuk elképedve. Az orvos sápadtan nézett a papra, aki az asztalukhoz telepedett. Most azután a zsúfolt kávé- házban megrendítő jelenetek játszódtak le. A pap szivükre beszélt, hogy bánják meg szörnyű bűnüket, mert csak a megbánás adhat nekik nyugodalmat. — Úgy beszélek magukhoz — folytatta —, mintha a gyóntatószékben ülnék. Felejtsék el, hogy ml van itt körülöttünk... Emeljék fel szivüket az irgalmas Istenihez, mert az ő irgalma határtalan. Még sokáig beszélt ilyen bangón a plébános és a két bűnös lassanként megtört. Lehajtották fejüket a kávéház márványasztalára és sokáig zokogtak. A többi vendó nem tudta mire vélni a dolgot. A főpdncér megkérdezte a plébánost, mi történik itt tulajdoniképpen, mire Ctemens azt válaszolta, hogy szomorú bírt közölt a párral s ta indította meg őket annyira, hogy rtrva fakadtak. Amikor Bröoher úgy ahogy magához tért, felemelte fejét a igy szélt a plébánoshoz: — Főtiaztelendő ur, neon bírjuk tovább az életét Meg fogunk halni mind a kettőn... Clemens erre ékes szavakkal rajzolta eléjük a terv szörnyűségét. — Igaz, nagy bűnt követtek ©1 — szólt hozzájuk —, de ezt a nagy bűnt nem lehet azzal enyhíteni, hogy egy másik bűnnel tetézik. Az öngytilkos- aág bűn, igen nagy bűn. Ezzel a két nagy bűnnel nem léphetnek Isten elé. Szálljamak magukba és vezekeljenek! Clemems addig beszélt, míg végül a pár megígérte, hogy nem követ el öngyilkosságod. — De azt sem teszem — folytatta Bröoher —, hogy a hatóságoknál Jelentkezzem. Ehhez nincs erőm. Bujdosni fogunk, mig össze nem ráakadunk. A pár elment, a plébános ott maradt egyedül a kávéházban. Később elmondotta, hogy sokáig töprengett, mitévő legyen? — Az állam iránt való kötelességem — beszélte a vizsgálóbíró előtt — kétségtelenül azt parancsolta volna, hogy a legközelebbi rendőrnek Prága, május 19A Masaryk-pályaudvar főbejáratával szemben van egy szálloda, amelyet Monopolnak hívnak és amelynek monopóliuma az, hogy a szociáldemokrata honatyák a parlament ülésének idején itt ütik fel tanyájukat. Aki kételkedni merészel a második interna- cionálé igazi nemzetköziségében, menjen C3ak be a Monopol éttermébe a parlamenti ülésszak Idején, csodálatos látványban lesz része. Az egyik asztalnál Prokes, a máhrisch-osz- traui úgynevezett radikális szocialista nyeli a sört szükebb vezérkarával, az ellentétes sarokban Hillebrand vezetésével a német szociáldemokraták vitatkoznak, külön asztalnál láthatod Dérért, amint #<5riási ujságcsomóban böngész. A magyar törzsasztal megürült, Bo- rovszky, Drab, Mayer Samu, Kalmár Henrik nem igen járnak már Prágába, mióta mandátumukat s a mandátumra való reményeiket elveszítették. Igaz ugyan, hogy az egyes asztalok között nincs semminemű diplomáciai kapcsolat, a különböző nemzetiségű elvtársak gondosan őrkődnek a szeparatizmuson, de hát nem-e nagyszerű hatóereje az internacionalizmusnak az az egyszerű tény, hogy Hillebrand, Dérer és Prokes egy levegőt szívnak a vacsora tartama alatt? Mondom, a Monopolnak nagy jelentősége van a csehszlovák belpolitikai életben, de nem erről akarok most beszélni, hanem arról a kevésbé ismert tényről, hogy a Monopol- szálloda egyik külön helyisége titokzatos természetfölötti erők működésének színhelye. A. kapu felett kétnyelvű tábla árulja el ezt, amely fehér alapon fekete betűkkel hirdeti, hogy a prágai mágikus klub itt tartja szeánszait. A fekete varázslat A mágia, a titokzatos varázslás tudomáátadjam őket. D« áo pap la vagyok, nemcsak állampolgár! Én láttam azt a két porig sújtott embert, láttam « szenvedésüket, láttam azt az Igaz megbánást, amely szivükéi elöntötte. Nem volt tehát bátorságom, hogy polgári hatóságokhoz forduljak ... Németországban nem parancsolja a törvény, hogy a bűnösöket fel kell jelenteni 8 igy Ölemen* plébános jogilag nem vonható felelő«- ségTe. Ariról azonban vitatkoznak, vájjon heiyeae© cselekedett-e? Ölemen* plébános mindezekre az érvelésekre csak ennyit válaszol: — Én hitem és lelkíismeretem szerint cselekedtem. nya, egyidős az emberiséggel. A római aranykorszak írói csodálatos dolgokat Írnak le a keletről, főleg Perzsiából származó mágusok hatalmáról, akik esőt varázsolnak alá a derült égből, percek alatt virágzó fává növelik a cseresznyemagot, olyan gőzöket fejlesztenek titokzatos poroknak a tüzrehintésével, amelyekben benne reszket a múlt és jövendő képe. Bagoly, kígyó, titkos gőzök, hatalmas varangyok a mágikus boszorkánykonyha rejtelmei s a sötétben csak a parázs, meg a kandúr szeme világit izzőan. Ott áll a mágus az üst mellett, titokzatos jelekkel teleszőtt bő lebernyegében, méter hosszú cukorsüveg sapkával a fején s keveri az üstöt. Közben a bagoly huhog. Huh! A prágai mágusok otthonában A prágai mágusok társasága modernizált intézmény, amely semmiben sem hasonlít az elődök boszorkánykonyhájához. Amint a középkori donzsonokat, a füstös, kényelmetlen lovagvárakat felváltották a villanyfényes, pa- zardiszü kastélyok, úgy a mágusok műhelye mindenben eleget tesz a modern komfort követelményeinek- A padkák helyett kényelmes klubfotelek, puha szőnyegek adják a berendezést, a falakon stilszerü, mágikus vonatkozású képek, metszetek, köztük a modern mágia mestereinek, Bosconak, Balthazárnak s a többi nagyoknak képei. A mágusok prágai utódai csöndes, szelíd polgáremberek a magánéletben. Nyugalmazott miniszteri tisztviselők, bankárok, kereskedők, orvosok, ügyvédek. A klubba való felvétel nincs nemzetiséghez, felekezethez kötve, itt csak egy szigorú kritérium van, a kézügyesség, aki megfelel a mágia követelményeinek, azt szives készséggel iktatják be a tagok sorába s résztvehet a szeánszokon, Egy óra Magia istenasszony prágai szentélyeben A prágai amatőr ezermesterek klubban töm örültek, amelyben szeánszokat tartanak — Pénzgyártó kalap, repülő aranyhalak* terülj, terülj asztalkám s egyéb csodák a Monopolszálló egy klubhelyiségében amelyeket minden szerda estéjén tartanak meg. A laikus képzelet talán azt hihetné, hogy ezeken a szeánszokon valami borzadályos dolgok történnek, hogy Antonius és Cleopatra szelleme ölt testet s száll le a klubhelyiségbe a kettényüt plafonon keresztül. Korántsem! A mágia modern mesterei nagyon ártatlan, nagyon kedves és nagyon ügyes dolgokkal szórakoztatják egymást. Szorgalmasan haladnak a korral, szaukönyveket, szakfolyóiratokat olvasnak, igyekszenek minden uj trükköt elsajátítani, betanulni, hogy a következő szeánszon megörvendeztessék társaikat. Az inven- ciózusabbak maguk is trükköket gyártanak s ha egy-egy mutatvány sikerül, elismerő taps a jutalmuk. *. A lejvesstett galambok életre kelnek Egy kedves ismerősöm révén nőhány órát tölthettem mint vendég a mágikus klubban s mondhatom, hogy igen kellemesen szórakoztam. Hallatlanul ügyes trükköket láttam. Egy ur üres hengerekből vacsorát varázsolt elő. Egy másiknak üres kezében az ujjai között egymásután jelentek meg kis piros billiárd- golyők, hogy azután ismét eltűnjenek. Egy harmadik két galambot vesz elő, két stanielít formál. Kegytlen mozdulattal letépi a galambok fejét s a vérző testeket a fejekkel együtt bedobja az üres stanicliba. Majd benyúl a,z egyikbe, kihúzza a fehér galambot, él és vi- formál. Kegyetlen mozdulattal letépi a galambot húzza elő. De baj történt, a fejek össze- cserélődtek, a fekete galambnak fehér feje van és viszont. Sebaj, mondja a mester, njbol leszakítja a fejeket s a dermedt testeket most már a megfelelő' fejekkel hajigálja vissza a papirstanicliba. Pár pillanat s a galambok vi- gan csapdosva szárnyaikkal ott ülnek a mester varázsbotján. Á kártyabüvészek mint m emberiség veszedelmei Persze, hogy a kártyamutatványok nagy szerepet játszanak. Félelmetes, ahogy ezek az emberek a kártyacsomagot kezelik. Nem tüdőm, intézkedett-e a törvényhozás abban az irányban, hogy a mágusokat tiltsák el a makaótól, ferblitől s huszonegyestől, de ha nem, ezen a hiányon sürgősen segitenl kell, mert különben ezeknek a nemes játékoknak kultiválása egyszerűen életveszélyes lesz. A mágus kihuzat veled vagy öt kártyalapot s afc- utána kezedbe adja a csomagot, keverd össze. Mikor mindezzel készen vagy, benyúl a belső zsebedbe, onnan húzza ki a coeur dame-t, a többi négyet hol a gyomrodból, hol a szádból varázsolja elő. Elővesz egy csomag kártyát s fokozatosan megkísebbiti, a végén olyan kis lapokból áll, mint a levélbélyeg, azután megint megnagyitja őket, mig természetes .nagyságukat visszanyerik. Keztyüjével ugyanazt teszi. Egy tojást kendővé alakit, majd a kendőből ismét tojást gyárt. Egy üres cilinderből százszámra húzza elő az ötfilléreseket. Az egyik kezébe egy masszív állványt vesz, melyen vizzel telt üvegtálak vannak, bennök aranyhalacskák úszkálnak. Az állványt kinyújtja, vezényel s a hatalmas méteÉjjeli vihar Irta: Lőrinezy György. (Rakoncátlan vihar tombol a Boszorkány-völgyön véges-végig. Demiurgosz megőrült és bősz dühében a maga üstökét tépd. A megduzzadt Boszorkány-patakot föüodrozza és megkorbácsolja, míg csak kínjában tajtékot csapkod a pariihoz. A hegyoldal sudár szálfáit megtépázza s még a le- omló homályt é« a szakadó záport is széitszaggaitja. A kavargó felhők összecsapnak és széjjelomlanak, miközben szüntelenül dörögnek és villámlanak. Most igazán Boszorkányok völgye ez: a láncaikról elszabadult fúriák éjjeli tivornyája. Fönn, a patak fölött, aa erdős hegyoldaliba majdnem eldugva, halványan azürkéllenek a Bo- ronghy-kastély falad. De az ablakai ragyognak, Mintha a künn dühöngő förgeteget ingerelnék. És az ablakok mögött, a pazar termekben mulató társaság kedve majdnem verseng a zivatar aziiajságá- ral. Valaha odafönm, a hegy ormán állott az ősi Boronghy-vár, de annak már csak meglépett bás- tyaTomjaii látszanak. A sasok miég ott, a csúcson fészkeltek, a® aranytollu fácánok szerényebbek: megelégszenek a hegyoldallal is. A Bonanghyak igy példázzák a magyar históriát. A Boronghy Kázmér bacchanáliái messzi nagy környéken híresek. A Boronghy-uradalom dúsgazdag ura, gavallér barátaival, tányérnyalóival és szeretőivel ott dőzsöli át a böjtöt, ami rend'szerint a májuisi első lóversenyekig tart. Neki a böjt is farsang. És farsang az egész élet. Most meg pláne, a városból exótikus vendégek is szítják a mulató kedvet: a színész társaság mindenestől ott tanyázik már két nap óta. Kiéhezett ripaesok, ártatlant játszó kis szubrettek, naivák és kőristalányok, akik a csókkal ia jóllaknak. Tudniillik a lukullusi lakomák közben. Odakümn harsog a vihar, idebenn durrog a pezsgős üveg éa cseng a dal, meg a kacagás. Fejedelmi hangverseny az; csakugyan versengés. A haragos Isten meg a nevető ember versenyez: ki az erősebb? Minél vadabb a zivatar odakiinn, annál bom- lottabb a jókedv idebenn. Az érzékek már féktelenül csaponganak a csók és a t-éía szárnyain. Az asztalién a kövér Pörgőmé trónol, a színigazgató felesége; az asztal végén Boronghy kázmér üil, térdén ringatva a kis vörös sznibretbet: Tardy Rózáit. Három kis asztalnál kártyáznak. Dereosfcey* Zoltán jobbra ül Kázmértól és nagyon komolyan udvarol a társaság drámai szendéjének. Mind a ketten isznak. Egymásután hajtják föl a karcsú pezsgés poharakat. A leány el-elniéMz. A férfi szeme mohó érzéki vágytól ragyog és csaknem kidülled. Jaro- miir, a komornyik, büszkén és fürgén artirög-forog a mulató társaságban. Széles pofája szinte vigyorog. Mintha ő. táncoltatná a mámornak ezeket a szánalmas marionettjeit. Egyszer, amint befordul a szobába, egyenesem Boronghy Kázmérhoz siet. Pezsgés üveget te'sz az asztalra, de ez csak ürügy, miért eközben valamit súg a Boronghy Kázmér fülébe. De az oda se hederit. Fitymálva veti oda a lakájnak: — Hagyj békét! Bánom is én! De a komornyik kitartó. Nem enged. — De, miéditőságos ur, kérem... Azt mondja, rokon. Boronghy-leány... Arra már aztán mégis csak meghökken Boronghy Kázmér. — Mi az ördög? A komornyik bizalmasan ráfeacsÍMt — Ami azt illeti, méltóságos uram, azt hiszem, inkább angyal. Kázmér ur gyöngéden leemeli térdéről a kis vörös lányt. Föláll. — Olyan szép? — Nagyon szép! A férfi fölhajt egy pohár pezsgőt. Nyugodtságot aiflfefctál, de már izgatott. Végigsorolja emlékezetében az atyafisága minden szép nősorjadékált. — Ki lehet az? Etelét a teremből. Jaromir altig bírja utána lihegve tolni gömbölyű' termetét. Végigsiebnek a folyosón. A kastély másik szárnyán, épp a boldogult nagyasszony hálószobája előtt, a kék szoba ajtajában a komornyik Kázmér elébe kerül és föltárja előtte az ajtót. — Méltózt... Boronghy Kázmér kissé felcsigázott kíváncsisággal néz előre. De amint a küszöbön megáll és az ajtó halkan bezárul mögötte, elámul. A szoba közepén egy leány áll vele széniben. Több a szépnél: elragadóan bájos. Termete nyúlánk, arca klasszikusan szabályos, sőt nemes női fej, sötétfekete hajtól körítve. A szeme mélymézésü, sötét két csillag, benne az álom és az érzelem rejtelmes fénye. — Milyen lehet ez a két szem — gondolja Boronghy Kázmér epikureteba észjárása szerint —, milyen lehet a szerelmi gyönyör lángolásában! A nyárt ruha, az esőköpeny, a szürke utazó- sapka olyan ellentmondó rajta, mintha ógörög szobrot modern ruhába öltöztettek volna. Könnyű, gracáózus két lassú lépéssel közelit a férfi felé. Mosolyogva nyújtja kis kezét, de még mosolygáséban is van valami méla komolyság. — Bocsásson meg, hogy igy megzavarom. Ilyen későn! & éppen mulatság közben ... Hangja lágyan cseng, mint a gitár. Szelíd sze-’ rénysége megzavarja Boronghy Kázmért. Már régen elszokott ettől a hangtól. — Kérem. Parancsol? — Mindenefkelőbt be kell magamat mutatnom, hogy megérthessen. Boronghy Emmy vagyok. Kázmér ur nagy szemet mereszt. Gondolkozik. 'A memóriáját aarfkantyuzza. Hiába. A családi genealógiával mindig sok baja volt. — Boronghy? — kérdi megbökkenve. Éis fürkészve vizsgálja végiig szemével a bájos jövevényt. — Ne törje a fejét, — segíti ki a leány. — Az ön nagyapja, Boronghy Felicián ée az én nagyapám : Boronghy János, édes testvérek voltak... Kázmér ur összeráncolta a homlokát. Nem szívesen, sőt kedvetlenül* de kénytelen volt emlékezni. — Ezt csakugyan, mintha az apám is említette volna valaha. A leány finom szájacskáján némi gúny könnyű mosolya suhant el. Kázmér észre ee vette. — Felicián — folytatta a leány, mintha nem hallaná a férfi dadogását — az udvart nemes testőrségnél szolgált és hát... természetesen ... hü maradt a császárhoz. János ellenben a Kossuth zászlója alá állott, miint a többi bolond rajongó. Ezredes lett a Lenirey-hnszároknái és az életét Jersey szigetén végezte, Európa csavargó emigránsai között. Felicián aztán kivitte, hogy őrt prédiká- t/umát kövesboronghi-ról sziklaboronghi-ra változtathassa éa ezzel családunk, úgy látszik, örökre szétvált és két ágra szakadt. A Fellcián-ágból származott ön, a császári királyi aranykulcsos kamarás, a boronghi-uradalom ura; a János ágából én, a telekikönyvvezető leánya, aki most protekcióért idezairánd okolt. Hangja kissé tréfásra fordult, nyilván, hogy annak, amit mond, keserű izét megenyhitee. — Bájos zarándok! — mosolygott Kázmér ur. — De ilyen időbeni Emmy könnyedén legyintett kis kezével. — Oh, én hozzászoktam mindenhez! Spártai pedagógus nevelt: az élet! Szegénységet akart mondani, de a büszkeségében ez a szégyenletes sző akaratlanul elsikkadt. — Ha legalább irt volna, hogy kocsit küldhettem volna! — Hiszen kaptam flekkért. Arra már Kázmér ur elpirult. — Fiákkor! — méltatlankodott megvetően. —■ Fiákkor! Vagy az édesapja ... — Az apám? Az bizony a telefckönyből nem igen mozdulhat Én is bajosan a bankiból. De már mégis... Ez a lázongás a eore ellen... nem hagyott nyugtot. És akármilyen megalázó i»... bocsásson meg, mégis csak önre gondoltam. — Megalázó? Az unokabátyjához?, Emmy lesütötte szemét. — Hagyj© el, szívesebben fordultam volna idegenhez. Hiszen. önnek ezt meg kell értenie, ön is Boronghy... De ha nincs kihez. — Némileg igaza lehet, édes Emmy. Nekem kellett volna olykor jeléit adnom, hogy érdeklődöm a rokonaim sorsáért. Mentségem az... — Kérem, ne mentegesse magát. Végre is nem ön tépte szét a rokoni 'kötelékeket. És nem is tartozik nekünk semmivel sem. — No, valamire mégis csak kötelez — a név. — Nem, nem. Ha kötelességből akarja, akkor el se mondom. — De igen, igen! Csak mondja. — Hát van egy kis öcsém. Kedves, okos, nagy- ratörő gyerek. Arra gondoltunk, hogy ha a Ludo- vikia Akadémiára kerülhetne ... önnek bizonyára sokféle összeköttetése van ... Boronghy Kázmér nevetett. — Ennyi az egész? Hiszen ez egyszerű dolog. Nem kell ahhoz protekció sem. A gyereknek joga van hozzá. A Boronghy-alapitványra legelsősorban neki van igénye. Emmynek már ragyogott a szeme. — Igazán? — Pejsze, hogy igazán. Ettől nyugodtan aludhat. Semmi akadály sem lesz. Ezért, őszintén szólva, kár is volt ezért a temérdek fáradságért. A leány a karkötőóráját nézte. Az bizony csak szíiijjra kapcsolt, uregsárgult, ócska nikkelóPácska volt.
