Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-20 / 114. (1152.) szám

2 ^^MtMAGfeSR'HfRBAP 1926 máju9 20, csütörtök. Árkynkos az ungvári kormánybiztosi rezsim büneiriíl Ungrár autonómiájának felfüggesztése tönkreteszi a város polgárságát — Hrbek kor­mánybiztos Csáky-szalmájának tekinti a város vagyonát Niessner német szoc. dem.: Egy év óta olcsóbb a liszt. Lukseb német agrárius: Három százalék az ötvenhez! Eöbr folytatja: Az uzsorakereskedelmet kell beszüntetni, mert a 110 korona áresés az uzsorások zsebébe került. Niessner: Kollega ur, nemcsak a gabona- vámokról van szó! Bohr: Ugyanez a helyzet a hússal. Az élőállat kilójának ára 6, 5, sőt 4.50 korona s a háziasszonyok kénytelenek vágott husért 16 koronát fizetni. Régebben 8 koronát fizet­tek élő-húsért és 16 koronát a vágoitért. Hol tehát az arány? Niessner: Hiszen a mészárosok a maguk j emberei! Bohr.: Igen, de elsősorban az állatkeres­kedők drágítanak. A javaslat mellett fog sza­vazni. Hampi kommunista hangsúlyozza, hogy a fix vámok igenis meg fogják drágítani azj összes közélelmezési cikkeket. Emellett föl­emelik a vasúti díjszabásokat és az adókat, j Ez a politika katasztrófára fog vezetni. Dundr cseh szociáldemokrata megjósolja, hogy a fix gabonavámok bevezetésével egy­általában nem fog növekedni a mezőgazda- sági termelés, ellenben a közszükségleti cik- j kék árai emelkedni fognak. Éles támadást intéz a cseh néppárt ellen, amely versenyez az agrárpárttal, jóllehet tagjai között a leg­szegényebb munkásréteg nagy csoportja is szervezve van, a bányamunkások. Pártja a ja­vaslat ellen szavaz. Ungvár, május 19. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ung I vár önkormányzatának visszaállítása érdeké- I ben az őslakos polgárság akciót indított amelynek élén Árky Ákos pártszövetségi | ügyvezető elnök áll. Árky Ákos most erről a | fontos kérdésről a következőkben nyilatko­zott a P. M. H. számára: — Ungvárniegye zsupánja feloszlató vég- I zésében leszögezte, hogy az uj választásokat a törvényes határidőn belül megtartatja. Nem­sokára a feloszlató rendelkezés után a legfel­sőbb közigazgatási bíróság a zsupáni rendele­tet az alkotmány tör vény alapján törvényelle­nesnek mondotta ki s az ennek alapján alkotott városi adminisztrációt semmisnek uyilváni- | tóttá. A zsupáni határozat indokolásában hi­vatkozik a magyar törvényre, amely azonban kimondja, hogy a feloszlatott képviselőtestü­let újjáalakítása egy éven túl el nem marad­hat, tehát a zsupánnak az uj választások ki­írása iránt a szükséges intézkedéseket meg kellett volna tennie- Ennek ellenére 19 hónapja annak, hogy a főváros önkor­mányzata fel van függesztve és adófizető polgárságának akarata helyett köz­ügyeinkben az abszolutizmus diktál. — A magyar pártok szövetsége 1924 szep­tember 20-án hatalmas tiltakozást terjesztett elő, melyben darabokra szedte szét a zsupáni határozat indokait, megállapította azt is, hogy a zsupán túllépte hatáskörét, amikor a város élére kormánybiztost állított. E tiltakozást át­nyújtotta úgy Beszkid Antal dr. kormányzó­nak, mint Rozsypal Antal alkormányzónak. Mindkettő megígérte, hogy a tiltakozást ille­tékes helyre juttatja. Tiltakoztak a határozat ellen a többi koalíciós pártok is, mig a kom­munista párt népgyülésen foglalt állást a zsu­páni határozat rendelkezései ellen. A zsupáni határozatot a legfelsőbb közigazgatási bíró­ságnál is panasz tárgyává tettük, de a bíró­ság ezt azért nem tárgyalta, mivel véleménye szerint a zsupáni intézkedés a panaszosok szubjektív jogát nem csorbította. Pedig en­nek éppen az ellenkezőjét bizonyíthatjuk be. A város polgárságának tiltakozásai ellenére a kormánybiztosi rendszer fennáll és Hrbek kormánybiztos olyan jogokat vindikált magá­nak, amelyek a városi polgárság érdekeit a legsúlyosabban sértik. — A kormánybiztos ilyirányu működésé­ből csak néhány szemelvényt ismertetek. 1924 október 11-én kelt rendeletével 1922. évi julius elsejéig visszamenőleg életbelép­tette az ingatlanok adásvétele után fizetendő községi értéknövekedési adót annak dacára, hogy a városi szabályrendeletet a CivilniSprá- va csak 1925 februárjában hagyta jóvá s a szabályrendelet szerint a szabályzat vissza­menő erővel nem bir, különben is az 1922 és 1923. évekre vonatkozó községi kiadások a költségvetésben már fedezve voltak- A kor­mánybiztos tehát szembehelyezkedett a kép­viselőtestület határozatával, másrészt oly ter­heket rótt a városra, melyeket a lakosság pótadójával már lerótt. Röviddel ezután a városnak egész sereg régi, kipróbált tisztviselőjét bocsátotta el és ezzel kettős terhet rótt a város adófizető polgárságára, mert a nyugdíjazottak helyét uj tisztviselők­kel töltöte be s azok számát önkényesen meg is szaporította. A városi legelőt a volt vybor határozatának ellenére katonai gyakorlótér­nek engedte át, a városi tulajdonban levő régi laktanyaudvar telkeit eladogatta s az építkezéseknél teljesen figyelmen kívül hagy­ta a tervezett csatornázási és vízvezetéki kér­déseket. Életbeléptette a városi tisztviselők szolgálati pragmatikáját, mely újból terheket rótt a polgárságra. Megszépítette otthonát is, újra festette, butoroztatta a városházát, kü­lönféle garnitúrákat és szőnyegeket állíttatott be. Később már nagyobb akcióba fogott. El­készíttette a vágóhíd milliókat Ígérő tervét és hozzáfogott az elektrizációnak városi kézbe való átvételéhez is. Utazások, ankétezések, tervkészítések, kölcsönszerzések egész labirintusa szö­vődött a kormánybiztos körül, melyek­nek költségeiről a későbbi zárszámadá­sok fognak keserű képet mutatni. Az elektrifikálás pénzbe kerülő tervéből semmi eredményt sem képes felmutatni. A város parkvendéglőjét bérbe adta, de nem gondoskodott róla, hogy a bérlő teljesítse szer­ződésbeli kötelezettségeit. — Mig a kormánybiztos a város lakossá­gával tulerélyes volt és az adóvégrehajtások egymást érték, az államtól megillető pótadó­részesedés a mai napig nem folyt be és igy nem állapítható meg, hogy a város költség- vetési mérlege aktiv vagy passzív. — A kormánybiztosi rezsim a legnagyobb csapást a költségvetés összeállításával mérte az adófizetőkre­A kiadási tételek oly részleteket tartal­maznak, amelyek egyenesen a pazarlás jellegét mutatják, mig az adózás terén antiszociális adónemeket honosított meg a kormánybiztos. A házbér­jövedelem után 100%, egyéb adónemek után 236% pőtadó iizetésére kötelezte a város polgárságát. E nagy pótadó azonban luxusbe­rendezkedések keresztülhajszolására szolgál.A Masaryk-téri piacot a jelenlegi vásártérre akarja áthelyeztetni és ezzel a város központ­jának kereskedelmét teszi tönkre, a telek értékcsökkenését idézi elő és mindez 105.000 koronájába kerül a polgárságnak. Minthogy ezt semmivel sem tudja indokolni, jogos a feltevés, hogy valamelyes újabb telekspekuláció készül. A horribilis pőtadó mellett 30.000 koro­na koldulási váltságdíjat akar a kormány a polgárság nyakába varrni, de a várost a be­özönlő koldusoktól nem védi meg. A vágóhíd és egyéb építkezésekre horribilis kölcsönöket vett fel és ezeket bankban helyezte el, ter­mészetesen kisebb kamatra. A színház épü­letébe tatarozás címén ismét 513.500 koronát akart beleölni, de ezenkívül már a jövő évi költségvetés terhére az előbbi összeggel 875.554 korona összegig akar beruházásokat eszközölni- A bevételeket mind olyan forrás­ból szerzi a kormánybiztos, amelyek a kö­zönség indokolatlan megterhelésével járnak. azonban a mindenható természet jóindulatá­ra bízza. — Ennek a rendszernek bűnei már any- nyira elviselhetetlenek, hogy mielőbb fel kell számolni vele, mielőtt a város polgársága végleg összeroppanna a súlyos terhek alatt. Fegyveres rablótámadás a kassai Csermelykioszk ellen Kassa, május 19. Kassai tudósítónk jelenti te­lefonon: Az éjszaka vakmerő fegyveres rablótá­madás történt a Csermely-völgyi Kioszk ellen, de a vendéglő bérlőjének lélekjelenléte és erélyes fellépése elriasztotta a tetteseket, akiket most a rendőrség nyomoz. Éjszaka két óra felé járhatott az idő, amikor a Csermely Kioszk bérlője, Moys Imre és felesége, gyanús zajt hallott a vendéglő söntése felől. Rövid ideig figyeltek s meggyőződtek arról, hogy a sön- tés ajtaját valaki feszegeti. A vendéglős szekré­nyéhez lépett, kivette revolverét és erélyesen ki­szólt az ajtón: — Ki az, s mit akar? Választ természetesen nem kapott. Alig telt el egy pillanat, éles dörrenés, s ab- lakcsörrenés zaja töltötte be a Csermelyvölgy éj­szakai csöndjét. A támadók belőttek a kioszk ab­lakán. A lövés sörétes puskából származott. Be­zúzta az ablaktáblát és sörétei az ágyba és a falba fúródtak. A golyók azonban szerencsére senkit sem értek. A lövés után a tettesek elmenekültek s el­tűntek a Csermelyvölgy menti erdőben. Moys feljelentést tett az. ismeretlen tettesek ellen a rendőrségen, mely erélyes nyomozást inditott. Váratlanul elnapolták a gazdasági bizottság ülését Prága, május 19. A vámjavaslat ügyében ma délután négy órára hívták egybe a képviselőház gazdasági bizottságát. A gyűlésen a tárgy fontosságára aló tekintettel a bizottság minden tagja meg­jelent. Prokupek elnök azonban azzal a meg- okolással, hogy a társelőadó akadályozva van a megjelenésben, az ülést elhalasztottnak nyilvánította. Ez a bejelentés óriási felhábo­rodást váltott ki a bizottság tagjainak sorá­ban és a tagok megbotránkozva tiltakoztak az ellen, hegy egy helyettes előadó távolléte miatt az elnök bizonytalan időre elnapoljon egy ilyen fontos tárgyalást Az elhalasztás mögött bizonyára valamilyen újabb trükk rejtőzik. ISTENEK HARCA FANTASZTIKUS REGÉNY Irta: LÁZÁR ISTVÁN (lő) ~ A tájfun, — mormogta Mutsuhito Dsain. — Majd meglátod! — emelte föl hirte­len a fejét. — Amikor a villámot megfogom és leveszem az égről... — Minek? — álmélkodott a muzmé. —■ Kell, — húzódott magába komoran. — A villámot? Az égről? Leveszed? Én uram, Mutsuhito Dsain... A tudós arcán ragyogott a láz. — Beteg vagyok, — szólt halkan. — Fáj a fejem... — Meggyógyítalak! — ugrott il a kis muzmé. — Engedd, uram, engedd... S két kis hüvelykujját nekifeszitette tel­jes erejével a halántékának és japán módszer szerint sebesen forgatta, mintha kicsi fúrók lennének. Alig látszott az ujja hegye. És úgy érezte Mutsuhito Dsain, hogy valami jóleső káDUiás lepi mee, mintha ópium-pipát szívott volna a Varaugyos Béká-hoz címzett teaház­ban. A köd szakadozik az agyáról és jólesen zslbbadozik a vére... A muzmé jó darabig pergette ujjacskáit sápadt halántékán, aztán a kimondja ujjáből hirtelen előhúzott egy da­rabka rizspapirost. — Imádság ... Ny«ld le! A tudós elhárította. _ Az Oszueva-szentély főbonzójátől vet­tem ... Szent ima. Használni fo? bizonyosan. Nyeld le... . . A Ákom-bákom jelirás a nzspapiroson. A gyógyító igék. Jelrajzos kuruzslás. A muzmé golyócskává göngyölgette. — Nyeld le! — esdekelt forró bittel. — Nyeld le ... Elmosolyodott Mutsuhito Dsain és le­nyelte a bűbájos talizmánt, mert látta, hogy egy könnycseppecske könyörög a muzmé pilláján. És lám, mintha használna is valamit! Elíeküdt a gyékényen és kinyujtózkodott. — Jobban vagyok. A lány a sameszánt kezébe vette. — Zenéljek-e halkan és lágyan? Ez is jő. A zene gyógyít. A lelket gyógyítja. A testet is gyógyítja ... Akarod? — Köszönöm, — utasította vissza gyöngé­den. — Nagy gondolaton töröm a fejemet. A dal nem nekem való. — A dal is gondolat.-- De az enyém más gondolat... Te en­gem akarsz boldogítani, én pedig Nippont, az én szent hazámat akarom naggyá és hatalmas­sá, győzhetetlenné és halhatatlanná tenni... hiszed-e, Harangvirág? Felült a fehérített gyékényen. Törhetet­len energia lángadozott a tekintetében. S ha- lovány arcán a lelke kibiborodott. — Megverem Amerikát! Villámmal ve­rem meg... Meghódítom az egész emberisé­get! Villámmal, hóditom meg... Vagy elpusz­títom! — állott föl fenyegetően. — Én vagyok a villámok ura-----­— Nem értem, — suttogta a sárga lány. — Ölni akarsz? Szeretni kell... — Én gyűlölök! — kiáltotta Mutsuhito Dsain. — A fehér faj bűne és világidős go­noszsága megérett a pusztulásra. Gyűlölöm! Japán lesz a világ ura az én elomlott boldog­ságomon ... Némán és sötéten nevetett. — Szólj, uram, világosítsd meg értelme­met, — könyörgött a lány. — Mi a te fegyve­red? — Az elektromosság. — Mi az az elektromosság? — Senki sem tudja. Csak sejtjük. A világ lejKO. A Mindenség ereje. De ura vagyok már. Hatalmam alá került és parancsolni fo­gok neki. Az én szolgám! Az én ostorom! És ahová lesújtok vele, a szikla is porrá omlik.. Te szerencsétlen! Tudod-e, hogy elvettem Quannon villámfegyverét? — Nem értem... — didergett a lány. Mutsuhito Dsain ránézett barátságosan. — Végtelen tudomány ez, meg sem érte­néd. Mondom, a tudósok sem értik és te csak egy kedves, kis muzmé vagy ... Hallgass ide! Egy olyan gépet teremtek, amellyel kivonom az elektromosság lelkét, — a positiv ion-t... — I-on? — riadozott a muzmé pillája. — Nem értem ... — Egy positiv ion körül négyezer negatív ion csoportosul a légkörben és ezeket a posi­tiv ion-okat használom föl... Rettentő fegy­ver ez! A földet megsemmisíthetem vele ... Jaj fehér fajnak, ha nem engedelmeskedik ■akaratomnak! Hiszed-e, Harangvirág? A muzmé ajka reszketett. — Hiszem, uram, — szólt szomorúan. — Tudom, hogy mit akarsz. És hogy miért cse- lejíszed ... Adhatnék-e tanácsot neked, az én hatalmas uramnak? — kérdezte bátortalanul. — Te, sárga isten ... Mutsuhito Dsain szemgolyójáu a lángéiz őrülete villogott. — Ne öld meg az egész emberiséget, — könyörgött a muzmé halkan. — Nem azért te­remtették az istenek... Csak egyet ölj meg! — Kit? — rezzent föl a tudós. — Azt a leányt... Akit szeretsz! Aki ha­lálosan megsebzett tégedet... öld meg! Csak ezt wu. meg — — Az én kedvemért! Ezt az egyet, aki teb enned a sárga fajt gyalázía meg... Mutsuhito jósain elképedve uézett a ri- mánkodo leányra. — Hm, — mosolygott el sötéten. — Mi a világ az én szememben nélküle? — nyílt ki sárgás szembogara. — Még a sárga fajt is fel­áldoznám érte ... — mormogta összecsukott szájjal. — ő az enyém! A muzmé megrettenve nézett rá, aztán fölegyenesedett. — Uram, én félreállok a szivemmel, — mosolygott rá lemondóan. — Csak azt engeded meg, hogy mögötted maradhassak, mint vi­rágzó cseresznyefa szótlan árnyéka ... Nézd uram, együgyű muzmé vagyok, de megérte­lek. Én most már szeretem ezt a leányt is, akit te ollhatalam érzéssel imádsz, és erem szerint segítelek munkádban. Vedd el! Az is­tenektől is vedd el... Banzáj! * XII. — Álmomban Mutsuhito Dsaint láttam, a kis japánt, Bettsy néni. — Kissé halvány és ideges vagy ... — Sokszor megjelenik és üldöz álmaim­ban ... Vájjon miért? — Bizonyára sokat foglalkozol vele gondo­latban, — nézett Alice szemébe. — Talán gyű­lölöd? — Nem gyűlölöm.-- Vagy tán szereted? A leány rácsodálkozott. (Folyt, ktjv.) így fiatalít és szépít a J l|j| CöFSll-oréme jf COFall'Püfler COFSÜ-szappan l ^ / Fíleraknt a C. S. R. ' ' részére: Vörös Rák gyógytár, Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents