Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)

1926-05-19 / 113. (1151.) szám

Összeroppant az angol szakszervezetek anyagi ereje & bányamunkások kétségbeesetten küzdenek a nyomorral — 263 GŐG angol font Moszkvákéi A frank a korona alatt Napról-napra megtelnek a prágai pálya­udvaron a Párás felé futó gyorsvonatok, vi­dám, elégedett kiránduló nép ül a fülkékben, boldogság ragyog az arcokon, hisz az álmok országa, Franciaország, olcsó, s a szép ámu- lások szent városában, Párisban, kevesebbel éri be az ember, mint amennyi egy bármi­lyen kis cseh városkában kell. Hogyne volna öröm, hogyne volna Európa-szerte mindenütt nagy felkerekedés Páris felé s hogyne indul­nának Amerikából, Angliából, Németország­ból, Középeurópából milliók az uj Dorádó felé, ahol a belső gyönyörűséghez most a külső, ez a végtelen olcsóság is hozzájárul. És Páris ilyenkor tavasszal a legszebb! Mi már láttuk ezt a nagy felkerekedést. Mi ismerjük a nemzetközi „potyázok" nagy seregét, akik három-négy évvel ezelőtt ellep­ték szegény Magyarországot, Ausztriát és a kétségbeesett Németországot. Akkor ökölbe­szorított kézzel figyeltük a vesztes hatalmak pénzének rémes haláltusáját, szörnyüköd- tünk, hogy mit cselekedett a győző a legyő­zőitekkel és keservesen haj lógattuk a „vae- victis“-t. De most? A márka, a pengő, a sil- ling, a cservonec sziklaszilárdak, a frank, a győző, büszke nemzet pénze, ereje és élete pedig zuhan, egyre zuhan! Ki hitte volna, ki hitte volna! Ma, amikor a francia frank értéke már a csehszlovák korona alá hanyatlott, nem ér­zünk kárörömöt és nem ujjongunk, sőt bizo­nyos tekintetben elvetjük egy régi előítéle­tünket, amely azt mondatta velünk, hogy a központi hatalmak pénzének bukását a győ­zők okozták. Nem ők, hisz ma maguk is benn vannak a bajban, ellenben a nagy rossz, a világháború, az általános európai katakliz- mus, az általános, csúnya függés Amerikától, amely egyformán érhet legyőzött pénzt, de zlotyt, frankot, lirát, sőt a sztrájk után fontot is, s amelyen csak egy segíthet: egész Európa összefogása és kibékült, szép munkája az idegen hatásokkal szemben! Nagyon tudjuk, hogy Franciaországban a frank zuhanása nem járhat oly egyszerű és tulajdonképpen sima lefolyású következmé­nyekkel, mint a központi hatalmaknál. Kö- zépeurópában fáradt és rezignált nép nézte a leomlást, a legyőzőitek mentalitása fásuittá tette az amugyis porig sújtott nemzeteket, — de Franciaországban! Ott a győzelem ittassá tett mindenkit, a magasba lökte az életstan­dardot s különben is köztudomású, hogy a francia polgár nem ismer beavatkozást pénz­ügyeibe, nem adózik szivesen s amint a leg­csekélyebb változás éri kistőkési, epikureista életét, már lázong és rombol. így volt a fran­cia forradalmak óta mindig, igy vau ez ma is és éppen ezért kétszeres aggodalommal figyeljük a frank rohamos elértéktelendését. A párisi kormány nem is meri a belső inflá­ció rémét a falra festeni: az országban nem alkalmazkodhatnak az árak oly rugalmasan a valuta inflációihoz, mint Középeurópában, a kormány nem mer drágítani, mert jól tudja, a francia polgár nem oly megalkuvó, mint a legyőzött, s az első komoly bajnál vészesen kitör. A francia újságok ma még mindig húsz centimes-be, tizenkilenc fillérbe kerülnek s a többi áru is ily arányban áll a mi viszo­nyainkhoz képest. Belső infláció egyelőre még nincs — s ezért sietnek az utazók a világ minden részéről Franciaországba, — de mi lesz, ha a kormány kénytelen lesz hévül is alkalmazkodni a külső bajhoz? Mi lesz, ha bent is megindul a lavina s a büszke, gőgös, győző országból egy kis, nyomorult, leszegé­nyedett, az idegenek hálójában fetrengő álla­mot csinál? Hogy viseli ezt el a gloire-crs francia temperamentum? London, május 18. A sztrájk utóhullámai még erősen foglalkoztatják az angol közvéle­ményt. Elsősorban a szakszervezetek vagyo­nának rejtélyes eltűnéséről esik sok szó. Kitűnt, hogy a Trade Unionoknak a sztrájk előtt hárommillió font vagyonuk volt, ma pedig alig maradt néhány ezer fontjuk. A sztrájkoló munkásoknak kifizetett ösz- szeg egyáltalán nem akkora, hogy plauzibi- lissá tenné ez összeg felemésztését. Ilyenfor­mán valószínű, hogy a sztrájk előkészítése és a munkások megnyerése került rengeteg összegekbe. A szakszervezetek pénzügyi ki­merülésének valószínűleg komoly visszaha­tása fog mutatkozni a munkáséletben. A bá­nyászok ma felhívást intéznek a nagyközön­séghez, amelyben alázatos hangon kérik, hogy a polgárság gyűjtsön pénzt az éhező asszo­nyok és gyermekek számára, mert a szak- szervezetek ma már nem támogathatják őket. Az újra dolgozó dokkmunkásokat körözvény- ben szólítják föl, hogy mondjanak le egyheti keresetükről a még mindig sztrájkoló s tá­mogatásban nem részesülő munkáscsaládok javára. Az orosz szakszervezetek 260.000 fontot ajánlottak föl az angol szakszervezetek­nek, hogy ezzel fedezzék a nagy hiányo­kat. A bányászszakszervezetek vezetősé­ge ma dönt ennek a pénznek az elfoga­dásáról. Cook a bányamunkások nagy nyomorára, való tekintettel az. összeg elfo­gadása mellett kardoskodik. Viszont a mérsékeltebb elemek nem akarnak orosz pénzt elfogadni, mert félnek, hogy ezáltal bizonyos függő helyzetbe kerül­nek Moszkvával szemben. A szakszervezetek pénztárának kimerülése nagy visszahatással lesz a munkások további magatartására is. Mivel az eredetileg befizetett pénzekből nem részesülnek támogatásban, a munkások egyik része közeledni fog a konzervatív kormány felé, másik része pedig a baloldali radikális csoportokhoz csatlakozik. A mai mérsékelt angol munkásalkotmány megdől s az angliai proletariátus éppúgy két részre szakad, mint ahogy már ré­gen két táborban van a kontinens prole- táriátusa, a második és harmadik internacionálé tábo­rában. kijelentik, hogy az extrém jobboldal föllépé­se elszigetelt jelenség, amelyet sehol az or­szágban nem támogatnak. Különben is a Varsóban rekedt jobboldali képviselők belát­ták, hogy Pilsudski nem tör az alkotmány el­len, sőt minden törekvése Lengyelország helyzetének megjavítására és megszilárdítá­sára irányul. Jelentettük, hogy Trompcz.yn- ski, a szenátus elnöke, Posenbe utazott, liogy megbékítse a lázongókat. Varsóban nagy fe­szültséggel várják ennek az utazásnak ered­ményét. Általában valószínűnek tartják, bogy a befolyásos jobboldali politikus, akit Pilsudski teljesen megnyert, leszereli a po- seni parlamentet s tető alá hozza a meg­egyezést. Újabb jelentés az áldozatok számáról A ma reggel kiadott legújabb jelentés a varsói utcai harcok áldozatainak számát 310- ben állapítja meg, míg a sebesültekét 1048- ban. A halottak száma még növekedni fog, mert a sebesültek közül számosán a halállal, vívódnak. A polgári lakosság körülbelül 130 halottat vesztett és 350 a sebesültjeinek a száma. Az anyagi kár nem nagy. Az áldoza­tokat tegnap temették el óriási pompával s ez alkalommal egynapos gyászt hirdettek az egész országban. Vitos hazatért birtokára Ma szabadon bocsátották a Willanowban internált tábornokokat, köztük Suszynskit, Kesslert, Dzierzanowskit, Kendzierskit és Jazwinskit. Rozwadowski és Zagorski tábor­nokot, valamint Modelski ezredest, a varsói citadella volt parancsnokát, még fogságban tartják. Hangok hallatszanak, hogy a két fogvatartott tábornokot állítsák a hadbíróság elé. Az elsőt azért, mert az utcai harcok al­kalmával egy kórházban gépfegyvereket állíttatott föl, a másodikat pedig azért, mert ő rendelte el Varsó légi bombá­zását. Rataj szejmmarsal, aki a belső állapotok föl- tétlen pacifikálását követelte, nem engedte meg, hogy a tábornokokat megbüntessék. Witos volt miniszterelnök tegnap elhagyta Varsót. Beavatott körök szerint Wierzchosla- wice faluba ment, ahol birtoka van. Állítólag teljesen visszavonul a politikától s élete hát­ralevő részét a gazdaságnak fogja szentelni. Abd el Krim győz a spanyol fronton Tanger, május 18. Mig délen a franciák kénytelenek voltak a tikkasztó melegre való tekintettel beszüntetni az ellenségeskedést, északon a riffkabilok egész erejüket a spa­nyolok ellen koncentrálják. Rio-Marki köze­lében, Tetuáníól 12 kilométernyire, a spanyol idegenlégió több mint száz emberét lemészá­rolták. Egy másik helyen az idegen légió há­romszáz katonája egy ismeretlen hegyszoros­ba került, ahol a riffkabilok bekerítették s részben megölték, részben elfogták az egész csapatot. Páris, május 18. A Petit Párisién rabati jelentése szerint Franciaország az utóbbi na­pok folyamán beszüntetett minden fegyveres tevékenységet a marokkói fronton, mert a tikkasztó meleg és esős időjárás lehetetlenné teszi a hadműveleteket. A nagy garral hirde­tett offenziva tehát elmaradt s Abd el Krim ez egyszer még megmenekült az európai nagyhatalmaktól. Az udjdai béketárgyalások ügyes taktikázása tehát bevált és Abd el Krim az okos halogatással és halasztással leg­alább is olyan ügyes diplomatának bizonyult, mint amilyen ügyes hadvezérnek. Lengyelországban felülkerekednek a szélsőséges elemek Posen környékén önkéntes hadsereget toboroznak Varsó ellen — A szocialisták követelik, hogy Pilsudski vegye át a diktatúrát — Ki felelős az utcai harcokért? Varsó, május 18. A politikai érdeklődés előterében a nemzetgyűlés összehívása és az elnökválasztás áll. A Posenben összegyűlt jobboldali és középpárti képviselők azt követe­lik Rataj elnökhelyettestől, hogy azonnal hívja össze a nemzetgyűlést, de semmiesetre sem Varsóba. Koriíanty egy kattowitzi táviratban azt kéri, hogy a nemzetgyűlést olyan helyre hívják össze, ahol nincsen helyőrség. A varsói jobboldali sajtóban Krakó és Lem- berg számára csinálnak hangulatot, mivel a jobboldal nem szeretné, hogy a nemzetgyűlés Varsóban, a baloldal pedig, hogy Posenben ülésezzék. Varsói jelentések is beszámolnak arról, hogy „meggondolatlan elemek" cgy-két tábornok vezetése alatt Posen vidékén ön­kéntes hadsereget toboroznak, amellyel az államcsínyt likvidálni akarják. A varsói bal­oldali pártokban egyre erősebb lesz az a meggyőződés, hogy a helyzetet nem lehet alkot­mányosan megoldani. Egyre inkább követelik, hogy Pilsudski vegye át az állam vezetését s ha szükséges, választás nélkül oszlassa föl a parlamentet és az alkotmányra való tekin­tet nélkül írja ki az uj választásokat. Pilsudski, Rataj és Bartel mindenáron igyekeznek megfékezni a varsói szélsőségesek törekvéseit, de egyelőre nem tudni, vájjon a radikális törekvések nem lesznek-e erősebbek, mint a mérsékeltek. Pilsudski megbetegedett Varsó, május 18. Pilsudski marsai megbetegedett és igy nem vehetett részt a tegnapi minisztertanácson. Az utóbbi napok eseményei annyira megviselték egészségét, hogy hosz- szabb ideig fog tartani, amig újra visszanyeri régi erejét. Varsó, május 18. Posen vidékén és egész Pomerániában nagy izgalmat keltett a nyu­gatlengyelországi ellenparlament megalaku­lása. Beigazolódott, hogy a jobboldali képvi­selők nagy számban jelentek meg a szejm poseni ülésén s a hangulat tényleg erősen Pilsudski-elleues volt. Varsói jelentések igyekeznek tompítani az események élét s ^ Mai számunk JUliSSSKf* 24 oldal V. évf. 113. (1151) szám ■ SiercSa •^1926 máj^|9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói és rUSZÍTlSzkÓi ellenzéki üártök Szerkesztőség: Prága II., Panska uhce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: ‘ *7 * ^ 12, II. emelet. Telefön: 30311 — Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, pOlltlKCLl napilapja hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Te­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Felelős főszerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A frank a korona érték® alatt! Páris 99-25, Brüssal 97-50 Prága, május 18. A frank elértéktelenedési folyamata a mai devizaforgalomban is szédítő eséssel folytatódott, úgy hogy ma a párisi valuta, a csehszlovák korona létezése óta először, a prágai valuta alá esett. Még a tőzsde megnyitása előtt, külföldi jelentések nyo­mán éles zuhanás állott be s a francia frankot 98-al, a belga frankot pedig 94-el jegyez­ték. Déltájt könnyű megnyugvás állott be s a frankdeviza kissé emelkedett, de a tegnapi nívónak mégis sokkal alatta maradt. Clearingban a francia frankot 99.25-tel, a belgát pe­dig 97-50-nel jegyezték, azaz a hivatalos jegyzés is a korona alá sülyedt. A líra a frankva­luta katasztrófája dacára ellentálló maradt s tegnapi állását nemcsak megőrizte, hanem inog is javította, amennyiben ma 123-ra emelkedett. Trompczynski békemissziója

Next

/
Thumbnails
Contents