Prágai Magyar Hirlap, 1926. május (5. évfolyam, 100-122 / 1138-1160. szám)
1926-05-15 / 110. (1148.) szám
Viharvetések tavasza Amikor az európai hatalmak 1925 őszén megkötötték a locarnói szerződést, a világ közvéleménye azt várta, hogy a tizenegy év óta forrongó kontinens végre a végleges meg- békülés stádiumába került. A locarnói szép napok azonban hamarosan elmúltak s a rövid fegyverszüneti időszak után a nagy garral márciusra hidetett általános testvéri ölelkezés, a genfi ünnep, már egészen mást hozott, mint amit a nagyhatalmak reméltek. S a szerencsétlen népszövetségi esőd után mintha ismét fölszabadult volna Európa rossz szelleme, mintha 1918 és 1919 kataklizmái újra kitörtek volna; a bizonytalanság, a reménytelenség, a legmegingaihatatlanabbak megingása újra a sötét kétségbeesésig ragadták az európai polgárt. Angliában, a maradandőság birodalmában sztrájk ütött ki, olyan sztrájk, amilyenhez hasonló csak a legállatibb nyomorúságban vergődő, 1918—1919 utáni Németországban volt, Franciaországban a frank esése katasztrofális rohamot vett, délen Mussolini veszedelmes világbirodalmi terveket kovácsol egész Európa ijedelmére, Moszkva vörös csillaga a nyugatban csalódott Németországgal kötött szövetség révén ismét Európa szivéig lendült s Németországban, a sokat hányatott Németországban, megdőlt Luther békekormánya s ki tudja mi jön helyébe. Hogy semmi jó, azt bebizonyítja a közvetlenül a kcrmánybukás előtt fölfedezett pucs- terv, melynek arányai felülmúlnak minden eddigit s melynek borzalmaitól csak a szerencsés véletlen szabadította meg a birodalmat — egyelőre. Amit pedig a szerencsés véletlen meggátolt Németországban, azt semmi sem tarthatta vissza egy nemkevésbé fontos országban: Lengyelországban. Az általános európai mentalitás szempontjából éppen Íz a szomorú, hegy hasonló veszedelmes események párhuzamosan történnek mindenfelé- Miként Németországban a jobboldali pucsisták is arra vártak, hogy a locarnói Luther-kormány letűnjék, úgy Pilsudski marsai is csak a lo- camói Skrzynski tűnését várta, hogy hü katonáival magához ragadja a diktatórikus uralmat. A józan Németországban nem sikerült a csiny, de párhuzamosan vele a gazdasági fertőbe sülyedt Lengyelországban a jelek szerint valóban nyeregbe lendült az uj európai diktátor. Uj diktátor! De mennyivel veszedelme sebb ez a centrális varsói ur, mint a három d©li, melyek mindegyike elvégre csak egy urópai periférián, egy-egy kiugró déli félszigeten uralkodik. Ha Pilsudski marsai imperializmust hirdet, könnyen meggyűlik a haja Oroszországgal, nem is szólva a balti államokról, melyek agresszivitására jellemző, hogy Pilsudski a hozzá leghübb északi gar- nizónokat nem meri Varsó felé vonultatni, mert fél az automatikusan bekövetkező litván betöréstől, de ha az uj diktátor a kül- ügyekben nem is változtat, maga a belső lengyel polgárháború is fölöttébb veszedelmes. Bizonyos, hogy a fehér sas birodalmában hosszantartó belső égés támad s hiába, a szomszédoknak, Németországnak, Csehszlovákiának nem kellemes, ha tűz van a szomszéd házban. Egy kis rosszakaratú szél s a gyúlékony anyagok másutt is lángra lobbannak! Talán némi megnyugvást jelent Pilsudski hatalomrajutása esetén, hogy ez az uj diktátor nem a reakció jegyében ül a trónra, sőt ellenkezőleg, propaganda eszközeinek főszólama a reakció (Witos) elleni harc. A krakkói, a lembergi szakszervezetek voltak az elsők, amelyek Pilsudski mellett foglaltak állást s igy a nagy meglepetések százaA lengyelországi forradalom fejleményei — Vagy győz Pilsudski marsai, vagy polgárháború borítja lángba egész Lengyelországot — Az első hivatalos Jelentés Becs, május 14. Az itteni lengyel követségre délután egy órakor megérkezett Varsóból az első hivatalos jelentés. Az alakulásban levő Pilsudski-kormány jelenti, hogy Varsó teljes birtokbavétele már csak órák kérdése. A Belvedere-palotát Pilsudski csapatai már bevették volna, ha a marsai nem akarta volna elkerülni a további vérontást. A vidéki garnizonokból Pilsudski támogatására indult ezredek ma délig nagy számban érkeztek a fővárosba. A jelentés a továbbiakban közli, hogy Pilsudski támadása nem Woiziechowski elnök ellen, hanem csupán Witos kormánya ellen irányul. A rendet még ma okvetlenül helyre fogják állítani Varsóban. A vidéken teljes a nyugalom. Ez a távirat volt az első, amely szerda óta hivatalosan érkezett Varsóból Ausztriába. Úgylátszik, hogy Pilsudskinak sikerült a katonaság segítségével megvetnie lábát a fővárosban. Krakó, május 14. 12 óra 30 perc. Lengyelország fővárosa Pilsudski kezében van. A Belvedere palotáért, ahol a régi kormány és az elnök tartózkodnak, még folyik a küzdelem. A köztársasági elnök minden tárgyalást visszautasított. (Ez a hir volt az első, amely a távirati összeköttetés megszakítása óta Lengyelországból Prágába érkezett) Mahrisch-Ostrau, május 14. A határmenti területekre érkezett hírek szerint a lengyelországi zavargások egyre növekednek s lehetséges, hogy a közeli órákban vagy Pilsudski javára dől el a helyzet, vagy pedig kitör a teljes polgárháború. Minden jelentés azt mondja, hogy Pilsudski helyzete jelentékenyen megerősödött. Eddig a hatalomért csak a hadsereg s a kormány küzdött, ma azonban a munkásság is beavatkozik már. A vasutasok szakszervezetei tegnap ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a kormánycsapatokat nem szállítják a vasútvonalakon. A munkásság utolsó emberig Pilsudski pártján van. A politikai eseményeknek nagy befolyásuk van a gazdasági életre is. Az élelmiszerek ára óráról-órára emelkedik. A határmenti lengyel városokban mindenki szabadulni akar a zlotytól és eszeveszetten vásárolja az idegen valutát. A dollárért tegnap már 12 zlotyt fizettek s egyesek ma már megadták a 13 zlotyt is. A reggeli órákban Petroviczba érkezett jelentések szerint tcgnapról-mára virradó éjjel újból véres harcok voltak a fővárosban. Egyes jelentések szerint e harcok alkalmával 15 ember meghalt, 80 megsebesült, más jelentések azonban azt állítják, hogy az utcai barikádküzdelemnek 150 áldozata van. A kormány Krakóból 400 egyenruhás rendőrt kért segítségül. A rendőrök el is indultak, de Varsó előtt Pilsudski csapatai föltartóztatták és visszaküldték őket Krakóba. A Csehszlovákiából Lengyelországba haladó gyorsvonatok nem közlekednek egész a lengyel fővárosig. 66 kilométernyire Varsótól, Skiernevicze állomásán, a katonaság nem engedi tovább a vonatokat. Az állomás mögött a síneket mindenütt felszaggatták, a telefon és táviró vezetéket eltépték. A töltésen Pilsudski csapatai állnak gépfegyverekkel és senkit sem engednek tovább. A Varsóba jövő kormányosa- p a tokát Piísudskiék vagy megnyerik a marsai ügyének, vagy pedig visszaküldik garnizonjaikba. Prága, május 14. A Lengyelországból érkező gyér magánhireik már régóta jelezték, hogy a megoldhatatlan gazdasági krízisben vergődő országban komoly diktatórikus törekvések jelentkeznek. A parlamentarizmus általános csődje sehol nem jutott pregnánsabban kifejezésre, mint Varsóban, ahol a kormány- probléma örökös megoldhatatlansága, az örökös elvi és személyes viták, az általános nagyzási hóbortból támadt nyomor az ország energikusabb elemeit lépésről-lép ősre a gordiuszi csomó-szerű megoldásig terelte. S mivel a diktátor személye sem hiányzott (ami például az örök baj Németországban), a békétlen elemek csak az alkalomra vártak, hogy kájátszhassák ütőkártyájukat. A lengyel nép természete a szélsőséges hangulataikat kedveli. A háború alatt, amikor a központi hatalmak régensséget állítottak fél Varsóban s a kongresszusi Lengyelországból egy Németországhoz bü monarchiát terveztek, a hazafiak nem voltak megelégedve ezzel a megoldással s általános nagy depresszió, lemondás, negáoió vett rajtuk erőt. A központi hatalmak oldalán küzdő légiók lendülete ellanyhult s a Parisban székelő ellenzéki lengyelek, akik monarchia helyett köztársaságot szerettek volna, jóformán beszüntették agitáeióju- kat. Hogy Nagy-Lengyelország mégis megalakult, azt Varsóban elsősorban a bolsevizmusnak köszönhetik: a győző nyugati hatalmiak szükségesnek látták, hogy egyrészt Németország, másrészt Oroszország ellen hatalmas ütésfelfogó államot alakítsanak a Visztula partjain. Csodáiként ágy született meg a csaknem 30 millió lakosú lengyel álam s a pesszimista hazafiak hangulata a váratlan szerencsében izá'ben a lehető legbizakodóbbá vált. Most már semmi sem volt elég. Ahelyett, hogy országukat, az adott körülmények között nyugodtan rendezték volna, erőt vett rajtuk a nagyhatalmi mámor, az egocentricizmus s a fehér sas birodalmából egyikét év alatt világbirodlamat akartak teremteni. Nem utolsó sorban nyugati szövetségeseik uszítására ragyogó hadsereget teremtettek, amelynek költségeit a háborúban lerongyolódott ország képtelen volt viselni. Tengert kaptak, nosza, költséget nem kiméivé, hajótársaságokat teremtettek s építettek, építettek a semminek. Bankok nőttek a földből, céltalan ipartelepek, szédítő hivatalnok- apparátus támadt, többnyire minden csak fölöslegesen s inkább csak presztízsből. Nem csoda, ha a lengyel márka kezdte el Európában a valuták zuhanását s nem csoda, ha az eszeveszett nagyhatalmi költekezés az idegen pénzzel történt első szanálás után sem állott meg. Grabski kormányának bukása után a józan Skrzynski került uralomra, aki kétségtelenül megállította néhány pillanatra az általános züllést. Az alapvető hibákat azonban ő sem szüntethette meg, a közgazdasági élet már tulkorrupt volt, az elégedetlenség általános, a nagyhatalmi mámor el- oszlathatatlan s a kiváló fiatal grófnak is mennie kellett. Az ország pedig maradt a tehetetlen parlamenttel, a zsebüket tömő varsói urakkal, a zuhanó zlotyval, az oroszve szed elemmel, a tűnő presztizs- zsel, az elbocsátástól rettegő fényes tisztikarral, a nyomorgó, éhes néppel, a megrostált hivatalnoki karral s az egész nagyhatalmi álommal, amely a külföld előtt szemlátomást kezdett hiteléből veszíteni. Az energikusaibb elemek mindent a bárgyú parlamentarizmusra hárítottak s keresték a módot, hogy diöntő elhatározások és tettek segítségével kimeneküljenek a demoralizáló, lanyha, meddő huza-vonákból. A mód pedig Pilsudski marsall volt. 6, aki évekig úgy szerepelt, mint nemzeti hős. ő, aki már békében is bátor tettekkel küzdött az orosz elnyomás ellen. Ö, aki a világháború alatt ki tudta csikarni a monarchiától a lengyel légiók megalakítását s harcolt a központi haltaiknak oldalán keményen, vakmerőn, úgy, hogy maga a monarchia is félt tőle. Katonái pedig imádták a bátort és a nyughatatlant, aki velük hált, velük támadt, velük evett, de tudta őket kiválóan vezetni és ragyogóan buzdítani. A légiók vezére annyira ment németgyülöletéver (ámbár az oldalukon harcolt), hogy végül is internálni kellett. A háború végével a furcsa Paderevski-epizód után, Pilsudski lett az uj köztársaság elnöke s a katonaság körében, főleg az oroszok elleni sikerek miatt, népszerűsége újból emelkedett. Amikor az általános demokratikus hullám végigsöpörte Európát, Pilsudski kemény és kérlelhetetlen személye is letűnt. De mindenki tudta, hogy a marsall látszólagos visszavonultsága nem a vég- rezigmáció még s csak alkalom kell, hogy a legnépszerűbb lengyel napja ismét felvirradjon. dában egyelőre fogalmunk sem lehet arról, hegy ha a lengyel marsai hatalomra kerül, a diktatúrának milyen uj nüánszát dobja végzetesen differenciált korunkba. Nem tudjuk, de aggaszt, nagyon aggaszt ez a polgárháború itt, közvetlen közelünkben. Locarnói lelkesedésünk már régen elpárolgott, a sok baj, a sok belső krizis régen elvette hitünket abban, hogy a jelenlegi európai helyzetet stabilizáltnak tekintsük s a tolongó negációk között csak szomorú mosoly- lyal szemléljük azt a kis pozitívumot, azt a Amikor Skrzynski, a józanság, a békeszeretet és a nyugateurópai nivó utolsó kísérleté is csődöt mondott a belpolitika terén, elérkezett ez az idő. A reakció került uralomra, a katonaság és a haladásellenes, kényelmes földesurak kormánya. Witos, az uj miniszterelnök, jól tudta, hogy hatalomra jutásának egyetlen föltétele van: lehetetlenné tenni Pilsudskit. Ezért első tette volt, hogy kiadja a parancsot Pilsudski elfogatásira. Kedden este néhány kormányhü katona körülvette a marsai sulejoweki házát s megkezdte a tüzelést a marsai cselédsége ellen. A Pilsudskihoz hü hetedik ulánnsezred egy zászlóalja azonban, amely Rembertowban, Su- lejowek közelében, állomásozott, tudomást szerzett a kormány csinyjéről s nyomban fölszabadította bálványozott marsalját. Az események ezután lavinaszerűen gördültek. Pilsudski Varsóba akart menni, hogy felelősségre vonja a kormányt. Hívei figyelmeztették, hogy ellenségei elérkezettnek látják a pillanatot megsemmisítésére és ezért jó lesz, ha katonai erőt visz magával. A 22. gyalogezred és a 7. ulánusezred fölkerekedett s meg sem állt Prágáig, Varsó Visztulántuli külvárosáig, ahová szerdán hajnalban érkezett. Útközben számos Pilsudski-párti katona csatlakozott a menethez s amire a katonák Prágába értek, kialakult a végleges puccsterv: a reakcioná- rius Witosnak vissza kell lépnie, az elnök mondjon le, a csalódott és zaklatott nép bizalmát Pilsudskiba helyezi, aki egyedül alkalmas arra, hogy az országot megmentse. Az ország minden részén tüntetések kezdődtek Pusudski ellen vagy Pilsudski mellett s mindenfelé a polgárháború szimptomái jelentkeztek. Varsóban a kormány nyilatkozatot adott ki, melyben Pilsudski csinyjét egyszerű katonalázadásnak nyilvánítja s fölszólítja a hadsereget a kormányhoz való hűségre. Wojcie- chowski elnök maga ment Pilsudski elé, hogy tárgyaljon vele, de a marsai hajthatatlan maradt. Az elnök is. Nem teljesítette Pilsudski kis ellen-szenzációt, amelyet az emberi haladás és tudomány nagyobb dicsőségére fjyrd fokkergépe, vagy Amundsen Norgéja hozott nekünk. Aki az utóbbiaknak örülhet, az sem mi vagyunk, hanem a boldog, a nyugodt s Amerika. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói és TUSZinSzkÓi ellenzéki pÚJ'tok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: • •/ ~ 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadóévente 400, félévre 200, negyedévre 100, pO Lili Kai napilapja hivatal: Prága II., Pánská ul 12/131. —Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Felelős Jőszerkesztő: DZURANYl LÁSZLÓ lefon:3G31l.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha
