Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-11 / 83. (1121.) szám
2 Ái&x/Uu * Jn.kJbiíáAir' A cseh nemzeti szocialisták a hivatalnokkormány megbuktatására törekednek Sftribrmy nyílt levele a cseh sajtó tükrében - Kramárék nem helyeslik a kisebbségi kormány megalakítását — Április 28-ára hívják össze a szenátust? Nagy politikai por Erdélyben Kolozsvár, április 10. (Saját tudósitonl telefoujelentése.) A kézdivásárhelyi törvény szék május 12-re föltünést keltő szokatlai politikai bünpör tárgyalását tűzte ki, amely nek kimenetele elé nagy érdeklődéssel tekim az erdélyi magyarság. A por előzménye az, hogy az elmúlt éx szilvesztere éjszakáján a református templomban tartott szokásos szilveszteri hálaadc istentisztelet alkalmával, PaálsLajos református lelkész a prédikáció után kijelölte az egyházi énekkönyvben a Hozsánna című dicsőítő zsoltár második szakaszát, amelyet a hívők karban elénekeltek. Néhány nap múlva a kézdivásárhelyi rendőrfőnök maga elé idézte Kovács János kántort és a szilveszteri hálaadó istentiszteleten részt vett hívők közül néhányat és azzal támadt rájuk, hogy Szilveszter éjszakáján a templomban államellenes éheket énekeltek. A beidézettek rögtön kijelentették, hogy ilyesmiről szó sem lehet,, mert az ének egyházi ének és benne Krisztusról és a Golgotáról van szó. Hogy állításukat igazolják be is mutatták a zsolozsma szövegét, amely igy hangzik: Hő emlékezetünk fáklyáját meggyujtva Nézünk ma Rád Jézus lelki királyunkra, Zöld ággal hintjük be jeruzsálemi utad, Amely bár Téged a Golgotára juttat, De akkor győzted meg harcoddal a világot, Mert meghaltál inkább, de bűm meg nem alázott. A rendőrfőnök látta, hogy a szövegben semmiféle államellenes tendenciát nem lehet fölfedezni, ezért merész fordulattal megváltoztatta első kijelentését. Most már nem ? szöveget kifogásolta, hanem azzal vádolta a szilveszteri ájtatos magyar hívőket, hogy a zsolozsma dallama volt államellenes, mert azt a magyar himnusz melódiájára énekelték. E kijelentés után el is bocsátotta a megidézetteket s az ügyet áttette az ügyészséghez. Az ügyészség az ókirályságbeli bűnvádi eljárásnak megfelelőleg kitöltött egy vádblankettát, amelynek alapján a kézdivásárhelyi törvényszék az ügyet tárgyalásra tűzte ki. ’ Egész Erdély magyarsága feszült érdeklődéssel várja a melódiapör lefolását. Prága, április 10. A belpolitikai helyzet bizonytalanságát növelte Stribruy levele Csernv miniszter- elnökhöz, amely élénk visszhangra talált a cseh sajtóban. Stribrny hadüzenete .és „diplo- ’ máciai szakítása*' a bivatalnokkoimánnyal tulajdonképpen - ónét ed, hogy a kormánv a szociáiV, jsitási intézetbe és a Nemzeti Bank tartásába nem Stribrny ' emiét ét neveztette ki, hanem szociáldemokratákat. Í0b- ből arra következtet a nemzeti szocialista pártvezér, hogy a hivatalnokkormány nem járt el lojálisán pártjával szemben s éppen ezért nem is akar a kormánnyal többet szóbaállni. Stribrny levelének nyilvánosságra való hozatala különben is furcsa módon történt, mert a Ceské Slovo maga is bevallja, hogy ez a levél Stribrny tudta nélkül került a nyilvánosság elé. Ez tehát kétszínű játék. Stribrny magánlevelet intézett a miniszterelnökhöz s az ö adjutánsai nyílt levél gyanánt közölték. A hivatalnokkormány helyzete tehát teljesen megingott és nagyonis kérdéses, hogy képes lesz-e pozitív munkát ilyen körülmények mellett ví ’ nú. Az ágrárius párt hivatalos orgánuma, * Venkov. } 7?al kommentálja Sb’brny levelét, hogy az a koalíció széteséséért Bechy- nét teszi felelőssé és mindenáron ki akarja kényszeríteni a parlamentáris kormány megalakítását. Ezen azonban az agrárlap véleménye szerint ma még nagyon korai remény, ha tekintetbe vesszük a szociáldemokraták elutasító álláspontját. Stribrny levele csak egy taktikai húzás volt, hogy a hivatalnokkormány rövidesen el ne intézhesse az agrárvám kérdését. A cseh néppárti sajtó, igy elsősorban a Lidové Listy furcsának találja Stribrny támadását a hivatalnokkor ni ány ellen, amelynek tagja Benes, a nemzeti szocialista képviselő. A lap fölteszi, hogy Benes szolidáris lesz a kormánnyal, minek következtében összeférhetetlen helyzetbe kerül, mert ma olyan kormányban ül, amely Stribrny szerint kompromittálni akarja azt a kormányt, amelynek ő szintén a tagja volt. A Národui Listy ugyancsak elitéli Stribrny fellépését, s kijelenti, hogy az semmi jóra nem vezethet. Egyes körökben ugyan a kisebbségi parlamentáris k ormány lehetőségéről is beszélnek. A Národny Listy szerint azonban ez is hamis spekuláció, mert egy kisebbségi kormány sem végezhetne mást, mint a hivatalnokkomrány, azaz kénytelen volna a parlamenti szavazatokat engedményekkel megfizctniKramár lapja hangsúlyozza, hogy az állam érdekében nincs más ut, mint a cseh és szlovák államalkotó pártok koalíciójának megalakítása az őszinteség és a lojalitás jegyében. Április végére összehívják a szenátust? Cserny miniszterelnök a jövő hét elején megkezdi a hivatalos tárgyalásokat a parlamenti klubok képviselőivel. A Tribuna szerint valószínű, hogy a miniszterelnök nemcsak a volt kormánytöbbség pártjaival íog tanácskozni. A szenátus elnöksége jövő hét szerdáján tart ülést, hogy az egyes bizottságok összehívásáról döntsön, mert három időhöz kötött javaslatot kell még a szenátusnak letárgyalnia. A képviselőház ugyanis hat hetes terÍÜÍ.V Ü, td3».uajl. minust engedett a szenátusnak a ruszinszkói esküdtbiróságról, továbbá a hadi károsultak jogigényeiről és a házalási kereskedelemről szóló javaslatok tárgyalására. A terminus május 4-én jár le. Ennek következtében valószínű hogy a szenátus szociálpolitikai bizottsága április 26-án, a költség- vetési, alkotmányjogi és kereskedelempolitikai bizottságok április 27-én fognak ülésezni. A szenátus plenáris ülése pedig a legnagyobb valószínűség szerint szerdán, április 28-án lesz, de nincsen kizárva, hogy egy nappal előbb is. Az utolsó ülést április 29-én tartja, mert a hónap utolsó napján a törvényhozók nem tartózkodnak Prágában, a legnagyobb részük ugyanis odahaza ünnepli meg a kötelező május elseji munkaünnepet. A marokkói béketárgyalások Páris, április 10. A marokkói béketárgyalások előzetes föltételei között a katonai fegyverszünet, a hadifoglyok kicserélése, a semleges zóna megteremtése, valamint a felkelés vezetőinek eltávolítása szerepelnek. A béketárgyalások programja az uer- ghai határok szabályozásából, a riffkabilok adminisztratív autonómiájának rendezéséből, a szül tűn. szuverénitásának kérdéséből, valamint a felkelők lefegyverzéséből és a katonai ellenőrzés megteremtéséből áll. Malvy utódjának feltételei Páris, április 10. Malvy utódjául Durand föld- mivelésügyi minisztert nevezték ki. Durand a belügyminiszteri tárca elfogadását attól tette függővé, vájjon a parlament megadja-e a lehetőséget a választási reform gyors törvénybeiktatására. Radicsék kormányváltozást várnak Belgrád, április 10. Politikai körökben meg vannak győződve arról, hogy az újonnan kinevezett Uzunovics-kabinet rövidéletü lesz. Különösen Pasics személyes hívei hiresztelik a leghatározottabban, hogy a kormány csak átmenetinek tekinthető, esetleg csak hetekről van szó, hogy átadja helyét egy újabb kabinetnek. A horvátok remélik, hogy az átmeneti kormány működése alatt sikerülni fog a Ra- dics pártnak annyira előretörnie, hegy kormányváltozás esetén átvehesse a kabinetala- kitást. A primadonna tűzhalála Irta: Zsoldos László Az én Máté barátom csak afféle véikonydongáju kiskivatalnok volt (aki biztosan többet koplalt már életében, mint amennyit élvezett), hanem azért rám nézve mégis valóságos gyönyörűség volt sokszor, ha el-eldiskurálgathattunik egymással egy-egy óra- hosszat, hol fekete mellett a kávéházban, hol a fehér asztalnál. Mert ámbár én laikus vagyok benne, hanem azért azt az egyet mégis határozottan merem állitani, hogy ez a káshivatalnoik Máté nagyon érdekesen, vagy legalább is mulatságosan tudott néha mesélni, vagy elbeszélni, vagy hogy* is fejezzem ki már magamat. Fura legény volt. Kavarta kis kanalával a feketekávét, elmélázott és negyedóráig is elkever- gette benne a cukrot, miközben olykor csöndesen, suttyomban, vagy talán öntudatlanul somolygott. — Min mulatsz, Máté? — zavartam ki ilyenkor az ábrándozásból. A barátom, mintha csak a ruhájából rántottam volna ki (vaj* ki tudja, micsodás ünneplő ruhából?), majdhogynem ijedten pillantott, reám: — Kérlek alássan ... én... tulajdonképp semmin sem mulatok. Vagy neked talán az olyan mulatságos, hogy... És ilyenkor kezdődött az a bizonyos nagyszerű mese, vagy elbeszélés, ami nékem olyan élvezetet szokott okozni. Mert ez a fránya legénye beszélhetett nékem lányról, asszonyról, tudományos tételekről, vagy akár egy darab kőről (már tudniillik, amiről való derűs morfondirozása között éppen elcsíptem), de az mind-mind más szint, alakot, sőt talán még illatot, vagy melódiát is kapott az ő ajkán keresztül. Az mind élt, beszélt, illatozott, dalolt, szinte gyöngyözve a kiejtett szavaiban, mint a Balaton, vagy a tenger hullámfodrai, amelyek gyöngy- tesfü, pici kölyökkutyák módjára játszva marakodnak egymással, egyik a másiknak hegyin-hátán keresztül bukfencezve. — Te, Máté — mondom neki egyszer, történetesen a fehér asztalnál, amikor különösen sokat és jóizün fecsegett —, mondd, mért nem írsz te tulajdonképpen, Máté? Mondd meg nekem, oh, mondd, mikor olyan érdekes és pompás dolgokat, tudsz igy elmesélni? Amire vártam, bekövetkezett. Máté reám bámészkodott, nagyot nyelt, mintha legalább is szálkát kellett volna legyümöszkölnie kenyérbéllel a torkán — és vallott. — Megvallom — szólalt meg nagynehezen —, most a fején, azaz, hogy izé... fejemen találtad a szöget. Izé ... csakugyan irok. Megint nyelt egy torkonakadóra valót, aztán helyreigazitotta az előbbi vallomását: —- Izé ... azaz, hogy írtam; csak ... Ujjongva csaptam a szavába: — Már Írtál is? Nagyszerű! És mit? Ugye regényt? — Igen, regényt! De hát engedd már kibeszélni magamat! — szólt ő kicsit türelmetlenül. Én elhallgattam az erélyes szóra, Máté barátom pedig most mór valami különös hangon (amelyről sehogy sem tudtam megállapítani, vájjon komoly-e, avagy tréfa?) folytatta: — Kérlek szépen, azt mondtam, ami igaz is, hogy a regényt, elbeszélést, miegymást múlt időben szokás írni. Például, hogy: X. Y. belészeretett N. N. kisasszonyba, egybekeltek, az asszony megcsalta az urát és igy tovább. De mindig csak-ni ül t időben. Csak azt akarom mondani, hogy igenis van egy kész regényem az asztalfiókomban, de... de én valami rettentő, valami jóvátehetetlen hibát követtem el ebben a regényben. — Mit? — kérdeztem szinte inegihökkenve, — Hát azt, drága barátom, hogy én nem múlt időben szerepeltetem a regényalakjaimat, mint ahogy általában szokás, hanem (oh, én ostoba!) jelen időben! — Jelen időben szerepelteted az alakjaidat? — néztem rá kicsit értelmetlen arccal. — És ez baj? — Hát hogyne volna baj! — felelt ő most már majdnem elkeseredve, miközben erélyesen csöngetett a pincérnek egy félliter borért. Elhallgatott. Mélán nézett bele az üres pohárba. Megjegyzendő, hogy az ilyen kiürített pohár voltaképp már sohasem üres. Hangok nyüzsgőnek a fenekén, arcok ■ mutatkoznak, alakok látszanak és bűvös illatok szállnak fel belőle. Máté is bizonyára ezeket látta • és érezte a pohárfenékről, mert, mikorára az ujon- » nan hozott borból is kihörpintette az itókát, megint csak az üres pohár fenekébe tekintve, igy folytatta , a beszédet: t — Eh, és ott a regényemben, ami természetesen most is ott hever az asztalom fiókjában, szere- - peltetek egy bizonyos Lánghy Mara nevű szép, karcsú, szőke leányt, akinek pompás hangja van, aki gyönyörben táncol és akit úgy zsonganak körül az udvarlók, mint kaptárt a méhek... —- No és? — szóltam közbe. — Ez elég érdekes ... — Semmi, — fűzte tovább ő kicsit izgatottan. — Lánghy Marának nem kellenek az udvarlók, Lánghy Mara tisztességes lány, Lánghy Mara az erkölcs mintaképe, és ... — És? No és? — És éppen most akarom megírni a regény utolsó fejezeteit, amelyekben kifejtem, hogy a zseniális, de tisztességes, becsületes, puritán lánghy Mara a végén lecsúszik, megöregszik és borzasztó nyomorba jut. Tudniillik ez nem valami elriasztó példa, kedves, barátom, hanem a tisztesség és az erkölcs diadala. — Hm, — ümmögök én csöndesen. — Szép, csakugyan szép — a mai világban. — Szép! Hahá! De tudod, hogy közben mi történt? Épp tegnap éjszaka? — Mi? — No, én nem vagyok babonás ember s eszera- ágában sincs, hogy valami jelentőséget tulajdonítsak a dolognak. Hanem azért elvégre mégis kellemetlen ... — Micsoda? — Hát az, okgy éppen tegnap éjszaka egyszer csak bekopogtat hozzám Lánghy Mara. — Hát az valami élő személy? — kapok érdeklődve a szavába. — A regényalakod? — Az hát! Mit csodálkozol rajta? Hát te még nem tudod, hogy a betű — él? Szóval, hogy az alakok, akiket az iró megir, szintén csak élnek? Éppen úgy, mintha csak a valóságban jöttek volna világra? Álmélkodva tekintettem a barátomra és (mit tehettem volna okosabbat?) hallgattam. — Nos igen! — kurjantott az én kitűnő fantaszta Máté barátom, miután megint kihörpintett a pohárból egy jő féldeci borocskát, — nos igen! A regényben megírt alakok igenis élnek és... — szomorúan konyitotta le a fejét, — és Lánghy Mara tegnap éjszaka megjelent nálam, a szobámban, ©libám állt a szép karcsú termetével és szép aranysárga hajával, hogy a drága pofikájáról ne is beszéljek, és ... és keserves, szemrehányó hangon szóról-szóra ezt mondta nekem: — Máté! Máté! Ha még múlt időben Írtál volna rólam, hogy — éltem valamikor és ezt meg ezt műveltem, hát hagyján, Isten neki fak'ereszt! Nem szólok semmit! De te jelen időben foglalkoztál velem, azt Írtad rólam, hogy „él" itt és itt egy Lánghy Mara nevű szép, sőt gyönyörű leány, egv ünnepelt énekesnő meg táncosnő, szóval primadonna, akit száz udvarló dong körül, mint kaptárt a méh, — s a végén most mégis itthagysz engem a slaimasztikában, és azt írod felőlem, hogy énnekem nem kell senki, mert én ... — De édes Marácska! — kiáltottam én (mesélte az én Máté barátom). — Azt hiszem, ennél szebb és magaszt09abb piedesztólra semmilyen nagyur sem tudta volna fölemelni magáeskát! Lánghy Mara azonban haragosat toppantott a saját toliam „vérével" leirt pici lábával és, képzeld, egészen közönséges hangon rám kiáltott (úgy, hogy menten fölébredtem tőle): — Mit: piedesztál — a mai világban? Énnekem pénz kell, Máté! És ha három nap alatt meg nem változtatja a helyzetemet a regényben, hát akármi legyek: keresek egy másik regényből egy ügyvédet és bepörlöm magát... — Ugyan miért? — Bepörlöm magát — hitelrontásért, tudja?! — s mérgében már szinte toporzékolt őnagysága. — Értette, Máté? Most megmondtam! ... — Na, — mosolyogtam jómagam, — és te mit csináltál, Máté? Csakugyan: megértetted őrnagysá- gát? Szót fogadtál neki? Az ón barátom fölényesen mosolygott. — Meg a csudába! A szemtelenjét! Még az én bőrömre akarna „barátokat" szerezni magának? Tyhü, azt a füzfánfityegősit neki: inkább tűzbe dobom az egész regényt udvarlóstul, Lánghy Marástul és punktum! Elvégre azért iró az ember, azért „költő", hogy, ha már a valóságban nem lehet, hát legalább nyomtatott betűben szépitse meg kissé ezt a rongyos világot, mi?! Rámnézett, merőn, majdnem kidülledt szemmel, mint akinek csakugyan szálka akadt meg a torkán. Én is ránéztem, hasonló szálka-tünetek között, és nem szóltam semmit, csak némán rábótintottam. — Záróra, kérem! — hallottuk egyszerre az étterem közepén a vendéginenesztőf. Záróra. Záróra. Toljuk félre a szép fantázia kihörpintett poharát s induljunk hazafelé, az élet prózájába. — Halló, Ruhatár! níniOQ Q^iíkcArr^ arra’ hogy gyomor- és bélbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor köz- V^/llllCiv llIIHj oZiURbCgC tudomásu, Hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IGMÁNDI keserűviz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IG M Á M DI keserűviz elegendő. Kapható kis és nagy üvegben. Szétküldés! hely: Igmándi keserűviz forrásvállalat Komárom. Árjegyzék ismételadókuak kívánatra bérmentve.
