Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-10 / 82. (1120.) szám

8

1926 április 10, gzombat.

KÜLÖNFÉLÉK

Az iskólaiigyi minisztérium az inasképzésről. A besztercebányai kereskedelmi és ■iparkamara az inastovábbképző iskolák tárgyában beadványt intézett az iskolaügyi, a kereskedelmi, a szociálisügyi és a szlovensz- kői teljhatalmú minisztériumhoz, melyre az iskolaügyi minisztérium december 23-án 13/.400-25-III. szám alatt a következő választ adta: Beadványára értesíti az iskolaügyi minisztérium, hogy jelentése tartalmát tudomásul vette és az illetékes iskolafelügyelőt utasította, hogy a beszteroebányai kamara területén lévő egyes iskolák viszonyait megfigyelje és gondja legyen a hiányok megszüntetésére. Ami azon kívánságot illeti, hogy törvénytervezet nujtassék be az inasoktatésról, arra nézve azt jegyzi meg, hogy ezen ügy eddig a minisztériumközi megbeszélések stádiumában van s ezek rövides befejezése remélhető. Egyszersmind arra figyelmeztet az iskolaügyi minisztérium, hogy az dnasiskolák viszonyai Szlo- venszkón a. 259-24. sz. a. kelt ipartörvényben és a minisztériumnak alábbi rendeletéiben szabályoztattak, és pedig: 1. 1925 junius hó 10-én 55929-III. sz. a. kelt rendelet, melyben a megyei hivatalokat arra utasította, hogy az inasiskoláknak egyes ügyeit a minisztérium nevében elintézzék; 2. 1925 november 30-án 96000-IIL szám alatt kelt rendelet, mellyel az inasiskolák ügykezelése, felügyelete és tanítása ideiglenesen szabályozhatott. Mindkét rendelet a minisztériumi hirdetésekben közhírré lett téve. Ami a szlovák inasiskolák állami hozzájárulását illeti, emlékeztet az •iskolaügyi minisztérium, hogy az összes személyzeti kiadásoknak a fennálló rendelkezések értelmében való fedezése által az állam eléggé hozzájárul. (Miért éppen csak a személyzeti kiadásokhoz? — Szerk.) és ezenkívül rendszerint a berendezési költség egy- harmadát is viseli. Az átlagos állami hozzájárulás az összes kiadások 60—70 százaléka közt mozog, ennek ellenében meg kell jegyezni, hogy a többi tényezők, melyeknek a törvény értelmében az iskola feniartásához hozzá kellene járulniok, elegendő nagy ösz- szegü hozzájárulással az iskolák szükségleteiről nem gondoskodnak. Ezért azt tanácsolja az iskolaügyi minisztérium, hogy a kamara hasson ezen tényezőkre, hogy elégtelen hozzájárulásukat felemeljék. Ennek minden bizonnyal meglesz a kívánt hatása, főleg akkor, ha a kamara maga jó példát adandó, felemeli a saját hozzájárulását. Ami a szakiskolák számát illeti, úgy azt jegyzi meg az iskolaügyi minisztérium, hogy ezek száma állandóan emelkedik és ahol elegendő számú tanuló van, ugyanazon vagy rokonszakmából szakiskolák létesittetnek. Az okoz nehézséget ebben a tekintetben, hogy az inasok előképzettsége, melyet a népiskolában nyertek, kicsiny s igy nem képesek a szakiskolában jobb eredményeket elérni. Szükségesnek látjuk ehhez azt hozzáfűzni, hogy ha az inas- iskolákat magunk kell, hogy fentartsuk, akkor abban az oktatást és a szellemet magunk is kívánjuk meghatározni, mert eléggé visz- szás állapot az, hogy a mi iskoláinkban az iskolaügyi minisztérium által ott elhelyezett és fizetett tanerők a mindenkori politikai hatalmon levő csoport szellemében tanítsák gyermekeinket, akiknek sem nyelvét, sem mentalitását nem értik és ezért van az, hogy az eredmény nem kielégítő, nem pedig a népiskolák bűne.

Csődök és kényszeregyezségek februárban. A statisztikai hivatal közlései szerint február hóban a köztársaság területén 40 csődöt nyitottak, melyekből: Csehországra

25, Morvaországra és Sziléziára 13 és Szlo- venszkóra 2 esett. Az aktivük 3,956.693 K ellenében a passzívák 7,942.219 K összeget tettek ki. Ugyancsak ezen időben a köztársaság területén 201 kényszeregyezségi eljárást vezettek be; ezekből: Csehországra 100, Morvaországra és Sziléziára 60, Szlovenszikó- ra 37 és Ruszinszkóra 4 esett. Az aktívák 37,305.310 K-val szemben a passzívák 67,576.865 K-ra rúgtak.

így fiatalít és szépít a

Gorall'Créme Mi-púder teüSI-szappan

részére:

Vörös Rák gyógytár, Bratislava.

Főleraka*. a C. S. R.

Levél a szerkesztőséghez

Igen tisztelt szerkesztő Urai! Ne tessék rossz néven venni, ha egyszerű vidéki mesterember létemre az urakhoz fordulok, akik több világot láttak s talán fel tudnának engem világosítani nagy kételyeimben.

Mi, vidéki iparosok, a háború előtt panaszkodva, küzködve, de aziért mindig úgy éltünk, hogy a máról maradt valamicske a holnapra is. Napi járóföldre eljártunk vásárra s ott megbecsült emberek voltunk. Mindegyikünknek megvolt a maga vevő- közönsége, akik már kerestek a vásáron minket, ki ezt, ki azt, mindegyik a maga emberét. Ha aztán ránktaláltak, ide-odaforgatták a munkánkat, jól megnézték, de, miután kivetnivalót azon nem találtak, mert nem is találhattak, vásár lett a vége a nézegetésnek s sok parola után még néha áldomás is esett. Együtt mentünk oda szlovák iparostestvé- reinkkel, nem volt akkor különbség köztünk, sem a nagy alföldi vásárokon nem tettek különbséget köztünk, csak azt nézték, hogy kinek a munkája esik egyiknek, vagy másiknak inkább a gusztusára. Nem gondolt arra senki, hogy: te magyar vagy, te német, te szlovák, egyenlő iparosok voltunk, akiket megbecsültek. Aztán jött a háború. Azt parancsolták, hogy muszáj berukkolni. Mentünk a nagy háborúba, harcoltunk a muszka ellen, mert azt mondták, hogy meg akar enni mindenestől, harcoltunk a szerb ellen, mert meggyilkolta a mi királyunk öccsét, vagy mijét, hát meg kellett büntetni, harcoltunk az olasz ellen, meg a román ellen, mert azok meg oldalba támadtak minket, mint hü szövetségesek. Egyszer mégis *sak vége lett ennek is. Nagyboldogan mentünk haza, most már rendet csináltunk, hisz tisztességgel elvégeztük, amit megparancsoltak, azon a munkán sem volt kivetni való. Csak az volt a baj, hogy sokan ott maradtak s nem jöttek haza. Most aztán boldogan kellett volna élnünk, és ime, mégsem úgy leit, ahogy annak lenni kellett volna, ahogy azt megérdemeltük, ahogy az az igazság lett volna, ahogy azt nekünk megígérték. Másképp, egészen másképp.

EgyszeT osak jöttek a csehek s azt mondták, hogy itt minden az övék, mert ők ezt a földet kapták, azért, hogy szlovák testvéreiket felszabadítsák a magyar rabságból. Mi csak néztünk egymásra. De hát azt is mondták a cseh urak, hogy mi is fel fogunk szabadulni az urak rabságából. No erre meg már igazán nem tudtunk mit gondolni, hiszen régen nincs már Magyarországon jobbágy, igy az urak sem tarthatnak rabokat. Azt gondoltuk, hogy csak komédiáznak velünk, de azt is mesélték, hogy a francia meg az ámgüus adott nekik minket, mert azok nagyon haragszanak ránk, hogy harcoltunk ellenük. Harcolt a fene. Az egész háborúban sem franciát, sem ángliust nem láttunk egyet sem, hát hogy harcoltunk volna ellenük. Aztán lassan el osztoznak a csehek a hivatalokon, ami valamire való volt, ami meg semmit érő, azt adták a szlovákok közül egyiknek-másiloiak. Ettől sem fájt volna nagyon a mi fejünk, de hát az csak mégis baj, ha az embernek valamely ügyes-bajos dolga van és nem tud azzal az istenadta nyelvűvel beszélni, aki most ott ül a hivatalban. Azt mondták, hogy meg kell tanulnunk csehszlovákul, no még ilyet, hát ha idejött, miért nem tanul meg ő a mi nyelvünkön. A tábláinkat, a régi becsületeset Is be kellett mázolni s olyan szavat rápingáltatni, hogy magunk is furcsának találjuk. Ez is öt pengőbe került, de hát kidobolták, oszt muszáj volt hát megtettük. Aztán jött ám a baj csőstül. Be kellett rukkolniuk a fiainknak katonának, aztán olyan nyelven kommandirozták, amelyiket egyik sem értett.

Jött a nagy pénzlebélyegzés, elvették a készpénzünk felét, ami a ládafiában volt, adtak érte a másikra egy kis bélyeget s azt mondták, hogy ez már most kettőt ér. Fenét ér, hisz nem kapni érte kettő árát semmiből. Aztán jött a sok adó, győzzük fizetni. Igaz, hogy az adóval mindig baj volt, mert a magyar ember természete, hogy nem szeret adót fizetni. No de mutassuk meg ezeknek az idegeneknek, hogy mi a becsület, mondták, és csak megfizettük valahogy, bár mindig többet és többet követeltek. Azelőtt legalább tudtuk, hogy mennyit

kellene fizetni, most fizetünk szorgalmasan becsületből ée még sem tudjuk, hogy mennyivel tartozunk még. Lassan elment az adóra a kis pénz a ládafiából. Vásárokra nem lehetett az alföldre járni, mert azt mondták, hogy Magyarország haragszik ránk s nem lehet odamenni. A szegény embernek itt a környéken nincs igen pénze, a cseh urak tőlünk nem vesznek, hanem inkább ők hoznak a városba mindent az ő országukból, igy nem tudjuk hová eladni a munkánkat. Azt hittük, hogy ez csak az elején lesz igy, amig majd csak megbékülnek ott is, itt is, de most már nagyon soká tart a harag s abba mi belepusztulunk éhen. Tudom bizonyosan, hogy a mi régi vevőink ott a nagy alföldön nem találtak azóta sem jobban gusztusukra való munkát és ma is örülnének, ha a vásáron megtalálnának minket. Azok nem haragszanak, mi sem haragszunk, hát ki haragszik akkor. Az urak, ha haragszanak, hát haragudjanak, de ne keverjék bele a szegény embert.

Nem akarom mór hosszú lére ereszteni sok-sok kételyeimet, csak arra akarom kéri a Tekintetes szerkesztő Urat, hogy mondaná meg nekem, mi hát az igazság. Ha mi olyan nagyon boldogok vagyunk, hogy igy fel vagyunk szabadítva s ebben a rengeteg demokráciában vagyunk fülig, akkor miért haragszik ránk Magyarország, hogy nem enged a vásárra menni, vagy talán éppen ezt a nagy jólétet irigyli tőlünk s ezért haragszik ránk. De hát a régi vevőinknek szükségük van a mi munkánkra s nekünk meg szükségünk van az ő gabonájukra, lisztjükre, meg miegymásra, akkor talán mégis csak okosabb volna minket összeereszt-eni, hadd próbálnánk meg megint úgy lenni, mint régen volt, hogy a magyarnak, szlováknak egyforma becsületje volt és a munkáját is jó pénzért megvették mindkettőnek az alföldi legények. Hagyjanak minket egymással beszélni s ne Benes ur beszéljen helyettünk, hisz azok nem értik meg a szavát és ő meg azokét nem, minket pedig megértenének s mi is őket..Akkor aztán mi is meg tudnánk fizetni azt az adót, amit ezidén szabtak ránk az öt év előtti mértékre. Lehet, hogy a miniszter ur nagyon jó miniszter, de szabónak nem volna jó, mert ki látott olyan bolond szabót, aki öt év előtti mértékre szab idei ruhát. Én, amint tetszik talán tudni, akkor sokkal kövérebb voltam s most nagyon lötyögök ebben a ruhában, talán el is veszek benne, vagy beleveszek, már nem is tudom, hogy kell azt szépen leírni, csak azt tudom, hogy nem pászol rám s ha én úgy szabnék csizmát, azt bizony visszadobnák e akkor hiába mennék az alföldi vásárra, mint ahogy Benes ur Is hiába jár. Aztán azt is tessék megmondani, hogy miből fogjuk fizetni jövőre az adót, ha már semmink sem lesz és keresetünk sincs. Ha még úgy is fog haragudni az a szakállas cseh ur ott az ablakban, ahöl áz adót kell befizetni,' hiába fogja a szegény magát emészteni, hogy annyi papirost fogyaszt él ránk, még sem tehetünk kedvéré, mert nem lesz miből fizetni, akkor aztán ő fizethet mi- helyettünk is, ha oly igazán muszáj annak befizetve lenni. Azt is tessék meginni, hogy miért kell nekünk munka nélkül éhen halni, Kassától Rozsnyóig az egész vidék még régen vagyonos iparosvidék volt, jólétben élt s most alig ball ott jókedvű dalt és fütyülést, amely a munkát kíséri. Aztán azt is tessék megírni, hogy hová lesz az a temérdek pénz, amit befizetünk, mert ha mindenki, úgy, mint mi, rendesen befizeti, már hegyet lehetne belőle építeni, ha csak szét nem folyik valamerre. Aztán meg, bia a miniszter úrral beszélni tetszenék, tessék megmondani neki, hogy béküljön ki már azzal a Magyarországgal, mert mi igen szeretnénk már vásárra menni az alföldre.

Ne haragudjék rám a tekintetes Szerkesztő Ur, hogy ilyen sokat kérdezek, de az én szegény eszemet hiába erőltetem, nem bírja megérteni, talán ott Prágában közelebb vannak az Úristenhez és igy többet tudnak ott, ahonnan minden áldás jön ránk.

Szerk ászt ő urnák alázatos szolgája

Bárány Ferenc,

csizmadiámé* tér.

Az üzemi választmány tagjainak száma.

Az üzemi választmány bizakniféirfiainak száma a legfelsőbb közigazgatási bíróság megállapítása szerint a következő, a póttagok száma ugyanennyi: 29 munkásig 0, 30—60 munkásig 3, 60—199 munkásig 4, 200—299

munkásig 5, 300—309 munkásig 6 tag.

A „prompt" és „freibleibend“ szavak értelmezése. Az üzleti levelezésben rendesen eredeti formájukban használt szavak értelmezését a bécsi legfelsőbb törvényszék a következőkben adta meg. Helyes felfogása miatt, mint érdekeset, mi is közöljük olvasóinkkal. Abból, hogy az eladó az árakat „freibieibend" fentartással (kötelezettség nélkül) adta meg, nem következik, hogy adásvételi üzlet egyáltalában nem jött létre, hanem csupán az, hogy ezen fentartás annyiban veendő figyelembe, amennyiben a jó kereskedői erkölcs ezt megengedi, tehát ilyen esetben az adásvétel megtörténtnek tekintendő, azonban az ár a megállapított-szállítás, illetve teljesítés napjának napi ára. Ha teuat az eladó a megállapított napon nem szállít, hanem később, úgy a későbbi szállítás dacára is a kikötött teljesítés napjának napi árain tartozik szállítani. A „prompt" megjelölés ugyan nem határozza maga meg a teljesítés napját pontosan, de „prompt" szállítani annyit tesz, különösen a jelen ár*

| ingadozásoknak alávetett időben, hogy a tel- ' jesités napja oly közel kell hogy legyen az üzletkötés napjához, amilyen közel az csak lehet. Ez annál is inkább fennáll azon esetben, ha a vevő a vételárat előre megfizette, tehát a legnagyobb érdeke, hogy az árut mielőbb megkapja, nehogy ki legyen téve az áremelkedés veszélyének.

A csipkeipar a 8 órai munkaidő ellen. A köztársaság csipkeiparosai felemelték szavukat, hogy legerősebb versenytársaik Svájcban és Vorarlbergben a munkaidő tekintetében előnyben vannak, mert hivatalos adatok szerint a svájci gyárakban heti 52- 56 ór át, a házi i parban 70 és több órát dolgoznak s a gyárakra az összes termelésnek csali 15.5%-a esik. Vorarlbergben is legalább napi 10 órát dolgoznak. Ilyen körülmények között a nyolcórai munkaidőhöz való merev ragaszkodás hóbort, mert mit használ a legszebb szociális vívmány, ha amellett az ipar s vele a munkaalkalom lassan, de biztosan kipusztul. Még azt is felhozzák indokolásul, hogy az automatagépeken a munkaidő megrövidítése az egy órára eső produkciót semmiesetre sem képes emelni. Kérik az illetékes köröket, hogy mérlegeljék indokaikat. Kiváncsiak vagyunk az illetékes körök mérlegelésére, annál is inkább, mert a szorgalmas német vidék iparáról van szó.

A törvényes kamatláb uj szabályozása.

A pozsonyi kamarának legutóbbi ülésén Va- verka dr. titkár bejelentette, hogy a kamara a kereskedelmi kamarák központi tanácskozása alapján a törvényes kamatláb uj szabályozását a következőkben fogja követelni: A kamatlábat úgy magánjogi, mint kereskedelmi követelések számára olymódon kell szabályozni, ahogy a prágai kereskedelmi kamara követelte, azaz azon célból, bogv az állampapírok lomhardtételeinek megfeleljen, aminél egy 7%-os minimumot kellene megállapítani. Kamatos kamat is követelhető legyen, ha kikötötték. A késedelmi kamatot 3 % -bán kellene megállapítani.

A Kassa-Oderbergi Vasút tarifájának átszámítása. Mint már említettük, a vasut- ügyí minisztériumban nagy munka folyik, a szlovenszkói vasutak egységes tarifája készül s elsősorban a Kassa-Oderbergi Vasút és egy-két vele összefüggő mellékvonal tarifája kerül sorra. Ezen alkalommal a gyáriparosok szövetségének szlovenszkói csoportja beadvánnyal fordult a vasutügyi miniszterhez, melyben, bár köszönettel veszi tudomásul a Kassa-Oderbergi és három helyivasut díjszabásának egységes átszámítását, de ugyanezen alkalommal kéri, hogy a Kassa-Oderbergi Vasút eddig érvényben lévő igazán alacsony tarifája fáia és szénre ezután is meghagyassék. Az államvasuti díjszabás feltétel nélküli bevezetése ugyanis drágább volna egyes viszonylatokban fára és szénre a jelenlegi kassa-oderbergi vasúti külön díjszabásnál és a gyárak nyersanyag- szállítási diját megdrágítaná. A vasutügyi minisztérium számítása szerint a tarifa átszámítása 45 millió korona jövedelemcsökkenést eredményez, a gyáriparosok szövetségének szlovenszkói csoportja pontos számításokat eszközölt és megállapitotta, hogy ezen veszteség csak 30 millió korona akkor is, ha a forgalom a tarifa leszállítása folytán nem emelkednék, ami pedig feltétlenül várható és igy, ha a minisztérium 45 millió bevételhiányra van elkészülve, könnyen tehet eleget a fenti kérelemnek, mert még az ezáltal akozott jövedelemcsökkenéssel együtt sem fogja a tényleges kisebb bevétel az előirányzott 45 milliót elérni.

A Budapesti Nemzetközi Vásár vidéki és külföldi látogatóinak utazási kedvezményei. Az április hó 17-én megnyíló Budapesti Árumintavásárt- — mint értesülünk, — ez évben is számosán fogják meglátogatni, úgy a belföldről, mint a külföldről. Arról, hogy a vásár látogatói olcsón és kényelmesen utazhassanak, már eleve gondoskodott a vásár vezetősége akkor, amidőn az összes magyar vasutakon féláru utazási, a csehszlovák vasutakon 25 százalékos, az SHS. királyság vasútjain 50 százalékos, a román C. F- R. vonalain a visszautazás alkalmával igénybe vehető 50 százalékos és hét egyéb külföldi állam vasúttársaságainál még további 20— 50 százalékig menő utazási kedvezményt biztosított. A Dunabajózási Társaság és a Magyar Folyam és Tengerhajózási r.-t. ugyancsak 50 százalékos utazási kedvezményt adott, a tengerhajózási vállalatok közül pedig a Cosulich, a Lloyd Triestino és a Jadran- ska Plovidva adtak 25—30 százalékos kedvezményt. A vásár látogatói a magyar határt április 10-től kezdve magyar vizűm nélkül is átléphetik. A vásár vezetősége gondoskodott arról is, hogy a vásár külföldi látogatói 3 naponként 1 millió magyar koronáért elsőrangú szállodákban elszállásolást és teljes ellátást nyernek. Ezen összegben a borravalók is bennfoglaltatnak. Az e célból kiadott „3 nap Budapesten" című „Coock" rendszerű utazási füzetek ezenkívül különféle szórakozásokat, összesen körülbelül 30-íé- le kedvezményt biztosítanak. A vásárral kapcsolatos összes kedvezmények az u. n. „vásárigazolvány"-ok váltásához vannak kötve, amelyek a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara által rendezett árumintavásár központi irodájában (V. Szemere u. 6.) és a vásár Összes bel- és külföldi tiszteletbeli képviselőinél szerezhetők be. A vásár érdekességét az idén a vásárral egyidejűleg rendezett nemzetközi bőripari kongresszuson kívül a vásár keretében tervezett divatipari csoport fogja emelni, mely az uj Műcsarnokban elhelyezve alkalmat fog nyújtani a közönségnek arra, hogy az egyes uj kreációkat ólőmanequineken is szemlélhesse. A vásárra érkező külföldi közönség szórakoztatására a M. kir. Operaház, a Nemzeti Színház, Kamera Színház, a Filharmonikusok Egyesülete és a budapesti Mozart Egyesület karöltve kul- turhetet rendez, amely a magyar .ónházi és zenei kultúra magas nívóját lesz hivatva' dokumentálni a külföldi érdeklődők előtt.