Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-10 / 82. (1120.) szám

|V|Ni V Hal stámunk 10 oSslal 1 V. évf. 82. (1120) «ém ■ Szombat • 1926 április 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 K£. Egyes szám ára 1*20 K£ Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: DZÜRANY1 LÁSZLÓ Szerkesztőség: Prága II., Panská uiice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prágait., Panská ul 12/III.—Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A cseh fascislák nyilvános akciúra készülnek Prága, április 9. Prága utcáin óriási plakátok láthatók s a legfeltűnőbb, hog) kép- yiseíöház falán is ki van ragasztva ez a felhívás, amelyben a cseh fascista tábor prágai osztálya népgyiilést hirdet a Zsófia-szigeten. A gyűlésen Zasíirák mérnök és Dusek nemzeti demokrata városi képviselőtestületi tag fog beszélni. Úgy látszik, hogy a cseh fascisták inár elérkezettnek látják az időt, hogy nyilvános akcióba lépjenek. Englis válaszol Stribrny támadására Stribrny hadüzenetével rendkívüli minisztertanács foglalkozik Prága, április 9. Stribrny hadüzenete és támadása Englis ellen óriási feltűnést kel­tett politikai körökben s ma este rendkívüli minisztertanácson foglalkozik a kormány Stribrny nyílt levelével Englis pénzügyminiszter egy újságíró előtt nyilatkozott Stribrnynek az ellene intézett támadásáról és reszortjának programjáról. Apénzügyminiszter többek között ezeket mon­dotta: — Minthogy Stribrny nem támadott meg nyíltan, hanem egy második személy köz­vetítésével, nem válaszolhatok támadásaira. De határozottan kijelentem, hogy ma éppen úgy ragaszkodom a cukoradó fölemeléséhez, mint régen. — Ami az állam pénzügyeinek rendezését illeti, a legszükségesebb teendőnk az át­meneti kölcsönöket konszolidálni. A másik legfontosabb feladat az adóreform, ezt meg­előzően azonban végleges rendet kell teremtenünk az állami közigazgatás terén. "'jS* valüta jogi stabilizációjának egyik főfeitétele a lakok rédteluitífówr3 likvidálása és az építkezési válságnak egységes terv alapján való ren­dezése. — Az állami költségvetés stabilizálásának pedig előfeltétele, hogy lényegesen csök­kentsük az állami kölcsönöket. Kamatlábunk leszállítása is feltétlenül szükséges Az álla­mi értékpapírok érdekében föl kell állítani az önálló postatakarékpénztárt. Enélkül nem is lehet a régi osztrák és magyar postatakarékpénztárak függő ügyeit sem elintézni. — Végül kijelentem még, hogy a cukoradó kérdésén kívül még a dohányárakat is rendezni kell, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy az állami tisztviselők végleges fizetésrendezésén kívül még a tanítók régi fizetésrendezésére előirányzott négyszázmillió koronára sincsen fedezetünk. Mussolini földközi tengeri cirkálóutja Naey nyugtalanság Párisban és Londonban - Teljes gőzzel Tunis és Egyiptom felél — Az olaszok északafrikai politikája konfliktusra vezethet Csicserin cselszövései Sok éven keresztül nem állott másból a szovjet külpolitikája Európában, mint hogy Németországgal való kacérkodásával sakk­ban akarta tartani a nyugati hatalmakat és valóban minden olyan tárgyalás mögött, me­lyet a győztesek Németországgal folytattak, ott fenyegetett az a rém, hogy Németországot belekergethetik Oroszország karjaiba. Ez mindenesetre mérséklőén hatott a győzte­sekre és nem lehet tagadni, hogy a szovjet­kormány árnyéka, ha ilyen közvetett módon is, de mindig ott lebegett a tárgyaló telek asztalán. Amikor aztán Locarnóra került sor, a szovjet felismerte azt, hogy ha Németország igazan megbékül ellenfeleivel, akkor meg­szűnik az az egyedüli mód, amelynek a ré­vén a szovjet beleszólhat az európai külpoli- tiüába. Csicserin akkor, közvetlenül a locar- nói konferencia előtt, Varsóba utazott, majd innen Berlinbe, hogy mentse, ami még ment­hető és hogy minél több ellentétet szítson Németország és a nyugati hatalmak között. Intrikái azonban nem jártak sikerrel és Né­metországgal megkötötték az első olyan szerződést, amely nem volt diktátum. Csicse­rin akikor még próbálkozott egy-két sakk- húzással, igy például a török külügyminisz­ter utján Jugoszláviát is meg akarta nyerni a szovjettel való külpolitikai együttműködés­re, de végül is eredmény nélkül tért vissza Moszkvába. Európában pedig tovább folyt a locarnói politika és úgy látszott, hogy Locarnóra ha­marosan rákerül a korona Genfben, Német­országnak a Népszövetségbe való felvételé­vel. Ugyanekkor olyan hírek jöttek Oroszor­szágból, hogy a szovjetkormány is levonja a nagy európai békülés konzekvenciáit és tu­domásul veszi a Népszövetséget, ha nem is akar abba belépni. A genfi kudarc azonban megmutatta, hogy a Népszövetség tekintélye még mindig gyöngébb, mint a győzők erőszakoskodása és ezzel Németország ismét eltávolodott a nyu­gati hatalmaktól, adva van tehát az alkalom a szovjet számára, hogy ismét felújítsa régi intrikáit, aminthogy már meg is kezdte Len­gyelországnak a magához való édesgetését, hogy nála találja meg a kárpótlást a genfi eseményekkel szemben. Az oroszok politikájának, amely az európai hatalmi csoportok széttördelését oé- lozza, most kedvez a Houghton-incidens is. Amerika londoni követének az a véleménye ugyanis, hogy Európában semmit sem tanul­tak a háborúból és az európai diplomaták is­mét azon az utón vannak, hogy háborúba kergessék országaikat, bombaként hatott az európai külügyminisztériumokra és máris megállapítható a párisi és londoni jelenté­sekből, hogy a Quai d‘Orsay és a Downiug Street közötti viszony elhádegült. Erre vall az' a tény is, hogy az angol külügyi államtit­kárnak a leszerelési konferenciáról mondott nyilatkozatait feltűnő hidegséggel fogadja a francia kormányhoz közel álló sajtó, köztük elsősorban a Temps. Csicserin tehát ismét fölveszi az elejtett fegyvereket és hozzáfog az európai bomla- dozás kimélyitéséhez. Erre vallanak nyilat­kozatai, amelyekkel hónapokig tartó hallga­tás után rendkívül lekicsinylő hangon beszél a Népszövetségről, továbbá az a tény, hogy a szovjet nem akarja elfogadni a Népszövet­ségnek a meghívását az európai leszerelési konferenciára. A szovjet megint, nagy urnák érzi magát és visszautasitja a leszerelési konferenciára való meghívást, mert azt re­méli, hogy Locarno szétugr ásatásával megnő­Róma, április 9. A Cavour nevű páncélos cir­káló, amelynek fedélzetén tartózkodik Mussolini miniszterelnök, befutott Gaeta kikötőjébe, ahol a fascista direktórium tagjai és a párt vidéki titkárai partra szállottak. Miután a duce elbúcsúzott párt- hiveitől, az esti órákban a hajó Tripolis irányában eltávozott a kikötőből. Mussolini utazását Eurőpaszerte nagy érdeklő­dés kiséri. Nemcsak az a körülmény, hogy közvet­len a régóta tervezett gyarmati utazás előtt szen­zációs merényletet követtek el az olasz kormányfő ellen, okozza ezt az érdeklődést, hanem elsősorban az a bejelentett szándék, amelyet Mussolini utazá­sával követ. A duce egy régi beszédében kijelentette, hogy 1926 Olaszország „napóleoni éve“ lesz, amely­ben a belső helyzet sikeres stabilizációja után végre sor kerülhet a külső expanzivitásra. Magától értetődik, hogy ezt az expanzivitást első­sorban a gyarmati megerősödés és terjeszkedés je­lentik. Olaszország régóta irigykedve nézi Francia- ország északafrikai gyarmatait, különösen Tunist, amelyet a franciák a múlt század derekán jóformán az olaszok orra elől kaparintottak el. Tunis a római birodalom óta valóságos éléstára volt az ibériai fél­szigetnek s csak az olasz belpolitikai szétszagga- tottság gátolta meg, hogy ezt a rendkívül fontos és közel fekvő területet ne biztosítsák az újkorban is Róma számára. Amikor Cavour vezetésével meg­kovácsolták az olasz egységet, már késő volt, mert bet az európai tekintélye. Csicserin pedig a nyilatkozataiban ismét sokat beszél a nagy és erős szovjethadseregről. És amig Európá­ban hiába kovácsolják a békét, Oroszország imperialista politikát folytat — Tunisban a franciák voltak már az urak. A sivár Tripolis és a messze fekvő Etiópia nem kárpótol­hatják az egyre rohamosabban fejlődő olasz népet, mert valódi gyarmatosításra s az emberfölösleg igazi lerakodó helyéül csak a gazdag Tunis al­kalmas. Évtizedek óta egyre nagyobb tömegekben ván­dorolnak az olaszok e francia gyarmatra s Franciaország régóta gyanakvó szemmel nézi terjeszkedésüket. Tunis már nem egyszer adott okot olasz— francia ellentétekre s most, amióta Mussolini kor­mánya van uralmon, Párisban egyre jobban félnek attól, hogy az olaszok a lassú beszivódás helyett nyílt támadó politikát fognak kezdeni az északi gyarmatokban. Mussolini utazását ennek következ­tében úgy tekintik, mint az aggressziv politikának első lépését. Soha olasz miniszterelnök még nem tulajdonított fontosságot a gyarmatoknak s a fas­cista vezér volt az első, aki érdemesnek látta az északafrikai gyarmatok meglátogatását és istápo- lását. Párissal egyidejűleg London is gyanakvással nézi Mussolini útját. Csak nemrég történt, hogy olasz hadiosztagok ' konfliktusba keveredtek az egyiptomi kormánnyal, sőt egy hadi kirándulás al­kalmával meg is szállottak egy Egyiptomhoz tar­tozó oázist. Ezekből az apró lépésekből Londonban arra következtetnek, hogy a duce Északafrikában A világ-történelemnek sohasem volt ke­serűbb paródiája: a világ nyugalma olyan mérlegtől függ, amelynek egyik tányérján a müveit nyugat vak diplomatái vannak, a má­sikban pedig a szovjet terroristái. nemcsak nyugat felé, hanem kelet felé is ter­jeszkedni próbál s egyáltalán nem esik tőle tá­vol az a gondolat, hogy Anglia róvására Ösz- szekötő territóriumokat szerez Tripolis és Etiópia között. Mussolini utazását ennek következtében a lon­doni külügyi hivatal is nagy feszültséggel követi. A duce annál is inkább kezdhet támadó politi­kába, mert belső népszerűsége jóformán a tetőpont­ra hágott. A legutóbbi merénylet is megmutatta, hogy ilyesfajta támadások mennyire növelik a bá­tor olasz kormányfő népszerűségét honfitársai előtt. A lelkes fascista tömegek vezérük egyetlen szemhunyoritására mindenre képesek, de vi­szont, ha Mussolini népszerűségét továbbra is meg akarja tartani, okvetlenül szükséges, hogy diadalmas expanzióval, diplomáciai győzel­mekkel, gyarmatok szerzésével fokozott mér­tékben kielégítse népének álmait és vágyait. Ilyen perspektívák között egyáltalán nem csodál­ható, ha Mussolini utazása nyugtalanságra ad okot számos európai külügyi hivatalban s a világ köz­véleménye percről-percre várja a duce nyilatkoza­tait, mert jól tudja, hogy egjV.len jelentős szó ószakafrikai konfliktusba sodorhatja Európát. Otthon a merénylet hangulata teljesen elosz­lott. Elsősorban Mussolini pszichológiai ügyessége volt, hogy a merényleten egyszerűen to vasiból jók a közvélemény, mert a támadásnak az a semmibe­vevése és az azonnal „fontosabb" munkákra való indulás nagyban növeli a vezér legendás bátorsá­gáról alkotott nézetet s még inkább Mussolini hí­vévé teszi az egész olasz népet. London, április 9. Mjg tegnapelőtt a lapok az érdeklődést a Mussolini elleni merényletre kon­centrálták, tegnap jóformán kizárólag az olasz mi­niszterelnök északafrikai és Földközi tengeri hadi- cirkálóutjával foglalkoztak. A bányakérdés súlyos belpolitikai problémái eltörpültek Mussolini útja fontosságának mérlegelései mellett s megállapítható, hogy a britt főváros jól szimatoló diplomatái bizo­nyos komplikációkat várnak a Cavour páncélos cir­káló utazása nyomában. Bizonyos, hogy a duce hangulatot akar terem­teni Olaszországban a gyarmatok mellett, hogy ké­sőbb a nép vágyára hivatkozva, aggressziv módon léphessen föl a tunisj immigráció és az egyiptomi expanzi vitás kérdésében. A Westminster Gazette igen helyteleníti, hogy Angliában bizonyos szimpá­tiák támadtak a Mussolini-ellenes merénylet követ­keztében az olasz miniszterelnök iránt s megjegyzi, hogy ezek a szimpátiák éppen ma veszedelmesek, amikor a fascizmus határozott imperialista mozdu­latokat tesz, amelyekkel könnyen katasztrófába ránthatja Európát. Miért mond le Malvy? Páris, április 9. Malvy belügyminiszter tegnap este bejelentette lemondását. A lapok ugyan azt közük, hogy a miniszter egészségi állapotára való tekintettel hagyja ott a kor­mányt, a közvélemény azonban meg van győ­ződve, hogy a lemondás elsősorban politikai okok miatt történik. Malvy személyével nem akarja súlyosbítani a Briand kormány helyze­tét és azáltal, hogy távozik a kabinetből, igyekszik a kormány számára hozzáférhetővé tenni a mérsékelt jobboldalt. Ezenkívül hiva­talos állása nem adott számára elég lehetőd - get, hegy védekezzék az őt ért támadások el­len. Mint szabad ember, okvetlenül erélyes hadjáratot indit rágalmazói ellen s bebizonyít­ja, hogy minden vád pusztán légből kapott. Utódjának tekintetében még nincs meg­egyezés. Egyesek szerint JDurand szenátor földmivelésiigyi miniszter lesz a belügy­miniszter, de Durand aligha hagyja ott a földmivelésügyi beosztást, amelyet min­dig nagyon szeretett. Az Oeuvre úgy tud­ja, hogy Marraud volt miniszter lesz Mal­vy utódja. Az Ecko de Paris szerint Malvyt Herriot beszélte rá, hogy adja be lemondását. A V Journál közli, hogy Malvy kiváló szerepet fog betölteni a közeljövőben meginduló franci,. - spanyol marokkói tárgyalásokon.

Next

/
Thumbnails
Contents