Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-09 / 81. (1119.) szám

4

1926 április 9, péntek.

Hogyan lettem sakkmesterré?

A sakkraestereég pszichológiája — Körinterju 3 eenuneringi gakkrerseny prominens mestereiről

— A P. M. H. eredeti riportja —

Seromering, márciu6 vége.

A sakkalesterség a világ egyik legritkább, legkülönösebb és legérdekesebb hivatása, pályája. Excentrikus pálya.

Még a nembivatásos, illetve ideiglenesen (a versenyeken) hivatásos sakkmestereiének is a sakk- játék, a sakk az igazi, voltaképpeni élettartalmuk; csak a sakkjátékban és a sakkharcban tudják magukat tökéletesen kiélni.

Pszichológiailag és egyébként is nagyon érdekesnek látszott nekünk az épp mosst véget ért sean- raeringi sakkverseny első mestereihez a következő kérdéseket intéznünk:-— Hogyan lett Ön —- nem kronológikus, hanem pszichológiai értélemben — sakkmesterré?

— Mi vonzotta önt a Sakkhoz?

— Mi láncolja önt a sakkjátékhoz?

Nem csalódtunk. Rendkívül érdekes válaszokat kaptunk kérdéseinkre, melyeket itt publikálunk:

Alexander Aljechin dr.

a következőket felelte:

— Én sakkmester lettem 1., hogy az igazságot keressem: 2„ a harc kedvéért.

— Már kisgyerekkoromban tehetséget éreztem magiamban a sakkhoz; igy lettem már 16 évvel — még mint gimnazista 1909-ben — mesterré. A játékot már 7 éves koromban kezdtem el. Már akkor benső ösztönt, ellenállhatatlan kényszert éreztem a eakkjáték iránt.

— A sakk által formáltam ki a jellememet. A sakk mindenekelőtt megtanít az objektivitásra. Csak akikor lehet valaki nagy mesterré a sakkban, ha előbb felismerte a saját hibáit. Épp úgy, akár bz életben. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy hivatásos mesterré csakis az orosz forradalom miatt lettem, a helyzet kényszeréből. Okvetlenül folytatni fogom jogi pályámat.

Milán Vidmár dr. egyet, tanár

(* laibachi mügyetem ezidei rektora)

igy nyilatkozott:

— A sakk már ifjúságomban magához láncolt. Ez években a „siker" élvezését épp a sakknál kóstolhatja meg aránylag legihamarább az ifjú ember; persze, ha egyáltalán hajlamos a sakkra. Ezek a kis sikerek aztán mind nagyobbakra ösztönöznek, az ifjú ember úgyszólván mámorossá lesz ée máris meg van teremtve a légkör a sakkmesterség felé.

— A sakkhoz mindenekelőtt a harc é« a kombinációk szépsége és sokrétűsége láncol.

— Játszottak-e közre mélyebb pszichológiai indítékok, hogy sakkmesterré lett? — vetettük közibe.

— Igen. A takkjátéklban úgyszólván lerövidített formában aa életet éltem át, t. í. részletezve: harcot, sikert, csalódást, nehéz helyzetekben való kitartást, a lehetőségek kimeríthetetlenségének megismerését, az ellentétes erőkkel való saámolást Valóban, meggyőződéssel mondhatom, hogy a sakkjáték terén elért sikereim lényegesen hozzájárultak az életben elért sikereimhez s ahhoz, hogy a nehézségeket, az akadályokat, — melyeket ugyszólva először a sakkjátékban tanultam meg ismerni kicsiben — az életben sikerült legyőznöm.

Rudolf Spielmann

ezeket mondta:

— Azelőtt kereskedő voltam, beláttam azonban, hogy pályámon nem igen boldogulok és las, sanként átmentem a saikkhoz, amelytől több sikert reméltem.

— Minthogy az élet előbbi pályámon kevés elégtétellel szolgált nekem, magához vonzott a sakk, mivel e térén több elégtételt, több siker! („Siker" alatt ellenfeleim legyőzését értem) vártam

— A sakkhoz a harc láncol engem. A sakk u n. „finomságai" kevésbé érdekelnek és izgatnak é: csak a célhoz vezető eszközt látom bennük; a „cél" t. i a játszma megnyerése.

Vajda Árpád dr.:

— Engem nagyanyám tanított meg sakkozni, í éves gyerekkoromban. A második játszmában mái megvertem tanítómat. Az elemi iskolában Zala egerszegen már a „legjobb játékosokat" megver teán. Aztán nagy szünet következett. Csak a ható dík gimnáziumban, Nvitrán, kezdtem el újra a sak kai foglalkozni. Mikor aztán Pestre kerültem, egy szeribe egy mozgalmas sakkélet kellős közepébe! találtam magam és igy lettem azután lassankén sakkmesterré.

Miebei dr.

igy felelt:

— Szenvedélyes sakkjátékos voltam és bels ösztön hajtott a sakkhoz. Izgatnak a kombináció: lehetőségek és az eszmék; a játék sokfélesége.

Treybal dr.

ezt válászólta:

— A gimnáziumi kollégáim tanítottak mc sakkozni, Prágában. Kártyát sohasem játszotta? mindig csak sakkot, mert a játékos élesélméjüséí dönt bénne, fiept pedig a bolond véletlenek.

— A szép kombinációk izgatnak és vonzani engem a sakkhoz, de még inkább az, hogy alks mám van erőimet ellenfeleim erőivel megmérne?

Ezért — bár nem vagyok professzionista — kész vagyok minden évben a szabadságomat feláldozni, hogy egy versenyen részt vehessek.

Rubinstein

válasza ez volt:

— A sakkjátékot még a talmudiskolábau mutatták meg nekem. 14 éves voltam akkor. 16 évvel a sakkelméletet tanulmányoztam. Aztán tanácsra Lodzba utaztam, ahol akkor a nagy Salwe mester élt. Nála tökéletesítettem magam, úgyszólván nála „tanultam ki" és „szabadultam fel". így lettem mester.

— Hajlamot és tehetséget éreztem. Rendkívül jó emlékezőtehetséggel is dicsekedhetem. Példának okáért még most is minden játszmára emlékezem, amelyet 21 éves sakk-mesterségem ideje alatt játszottam. Név- és hely-emlékezetem rossz; csak a különleges sakk-emlékezetem jó.

— Az esztétikai élvezet láncol a sakkhoz, azon a tényen kívül persze, hogy’ professzionista is vagyok. Egy csinos kombináció esztétikai élvezetet nyújt nekem. Úgyszólván lázas állapotba hoz.

— A sakk nemcsak művészet, de tudomány is. A győzelem és minden más tudományos alapokon nyugszik. (Az ellenfél gyönge oldala, a mezők elfoglalása, meghódítása stb., mindez a sakkjáték tudomány-fejezetéhez tartozik.)

Niemzowic* válasza igy hangzott:

— A sakk az élet tükre: sehol sem látni a bálványimádást ■*- valamit, amit alapjában megvetek — oly nagy mértékben virágozni, mint a sakkjátékosok világában. Minthogy

a) a siker-bálványozást megvetem;

b) s mivel ez a sakkvilágban különös mértékben virágzik; s mivel

e) ez a bálványimádás különösen igazolja az én általános pesszimista világszemléletem igazát, ezért ez a tudat és megfigyelés kellemes nekem.

— A sakkhoz az „Én Szisztémám" láncol engem. Az „én rendszerem" abban áll, hogy a sakk- sztratégia egyes elemeit elemzem, mint például a „szabad parasztot", a „parasztláncot", a „nyitott li- niát" stb., minden elemet magábanállóan, tehát elszakítva a többitől és ezzel kapcsolatban könnyen levezethető szabályoknak egy egymánbafolyő sorát állítom fel. A könyvem (cirae: „Az én szisztémám"j uagy elismerésben részesült többek között Lasker dr. részéről és nagy könyvsikerré lett.

Réti Richárd

igy válaszolt:

— Ifjúkoromban két kedvtelésem volt: a matematika és a sakk. Az ok, amely arra késztetett később, hogy a sakknak, ne pedig a matematikának szenteljem magam, a laikus előtt különösnek, sőt talán paradoxnak fog tűnni; s ez az ok az volt, hogy a sakk élénkebb, elevenebb, életteljesebb, mint a matematika. „Matematika" alatt persze itt nem a praktikus, általános matematikát értem, hanem a mai modem matematikai tudományt, melynek tiszta spekulatív jellege van s amelynek az a „teendője", hogy elemeknek véges és végtelen tömegeit képez} ki spekulatív utón és különféle képleteket formál ki bennük. A sakk is spekulatív játék (a matematika éppúgy játék é s tudomány, mint a sakk), itt Is tiszta spekulatív képződmények for- máltatnak, amelyek azonban a harcnak és ezzel az életnek is szimbólumai s ezért sokkal inkább tudtak felmelegiteni engem, mint a matematika. Ehhez járult még, hogy' speciális sakk-gondolataimat könnyebben tudtam sikerre vezetni, mivelhogy a sakkjáték alkalmat, lehetőséget, ád arra, hogy oly ellenfelemet is, aki nem akarja elismerni ez uj ideákat, gyakorlatilag, vagyis a játék során elismerésre kényszeritsera.

— Később — igaz — fel kellett ismernem, hogy optimizmusom túlhajtott volt. Mert a sikerhez, a győzelemhez annyi technikai aprólék-munka, azután annyi sportszerű önmegtartóztatás és

önuralom és oly nagy erőkifejtés szükséges, hogy a gyakorlatban azután éppoly nagy, mint hosszadalmas és a játék belső eszmetartalmával össze nem függő munkát jelent az, hogy egy sakkmesternek sikerei legyenek.

— Ami a sakkjátékban énnekem különös örömömre szolgál, az a sztratégdai eszmék fölismerése. És ha játszom versenyeken, mindig újra meg újra ideáim igazát vizsgálom. G. J.

Nicky, az „éhező-művész"

45 napra tervezett éhező-produkciója

Uj világrekordot akar felállítani — A harmadik napon a lepecsételt üvegkalitkában „jobban mint jól" érzi magát — 300 üveg ásvány vii, 8.000 cigaretta, dádié, füstoloszlató, Rabindranath Tagore és más egyéb az üvegkalitkában

Bécsnek szombat óta egy nagy attrakciója van, amelyet „illik mindenkinek megnézni": Nicky, az éhező művész.

Az „éhezés művészetének" tulajdonképp meglehetős nagy múltja van már. Nem szólva az önkéntelen éhezőkről, az önkéntes éhezésnek is volt már számos hőse is, meg professzionistája is. Emlékezzünk például Mac Swinneyre, amaz írországi, corki polgár- mesterre, aki 1920-ban, az angolellenes ir ellenállás tetőpontján 75 napig birta el éhen- szomjan, (egyideig ugyan ez idő alatt mesterségesen táplálták), mígnem a 75-ik napon belehalt e hősi ellenállásába. A régebbi történelemben is vannak „éhezők", igy fennmaradt egy francia parasztasszony esete, aki 4 évig és egy tízesztendős francia gyerek eseté, aki 5 évig birta ki a kénytelen éhezést (persze vizfelvétellel) a bélcsatorna megbetegedése folytán.

Újabb időben azonban az „éhezés" professzionizmussá, iparrá, kenyérkeresetté kezd fejlődni, még igen zsíros kenyérkeresetté, persze csak egyesek, kevesek részére, akiknek teste meg tud birkózni a hosszabb ideig tartó éhezés testi és lelki következéseivel.

Berlinben kezdődött ez az ujabbkori „ipar", ahol a Jolly nevű „éhező-művész" üvegkalitkába zárva, 44 napot bírt ki étien. (Nem étlen-szomjan, mert ez idő alatt háromszáz üveg ásványvizet ivott ki). Jolly egész vagyont keresett az éhezésen és egy sereg ember irigyelte meg habárait. Egyik követőjét, illetőleg konkurrensét azonban, Érik Ro’ihstein urat már néhány napi éhezés után (pedig verni akarta a Jolly világrekordját), éhezési deliviumos állapotban kórházba kellett szállítani. Lipcsében Harry Nelson ur lépett volt fel, mint éhező-művész és Berlinben mindjárt néhány hölgy is konkurrált Jollyval: egy „Daisy kisasszony" nevű hölgy és a Busch-cirkuszban egy Karbanoff Tatjána nevű orosz hölgy. De 44 napig egyik se vitte el.

Most már eljutott ez a szokatlan attrakció Bécsbe és nem kétséges, hogy nem sok i idő múlva egész Európát el fogják özönleni az „éhezők", egymás rekordját verve és mii- liárdokat zsebelve be.

Mert bizony milliárdos bevételekről van szó. A beléptidij 10.000 (tizezer) osztrák korona. Ha csak százezer bécsi fogja megnézni a „művészt", ami igen kis szám, tekintve, ’ hogy Bécsnek csaknem 2 millió lakosa van s

* tekintve, hogy néhány nap múlva a jó társaságokban lenézett ember lesz az, aki még nem látta az éhezőt, (az első napokon ke1 vesebb lesz a látogató, dé a 40-ik. és további - napokon bizonyosan bucsujárás lesz az éhé• ző megbámulására), máris milliárdos osztrákkorona-bevételről van sző! (Igen sokan többször is megnézik). A „művész" tehát semmi esetre sem ingyen éhezik és bizonyosan évekig ehet majd zsíros kenyeret, sőt kalácsot a 45 napi böjtből. (Persze nem szabad elfelejteni, hogy a művésznek 3—4 ma* nagere is van, akik szintén kalácsot várnak a maguk számára).

Tegnap, húsvéthétfőjén éjszaka tiz óra felé látogattuk meg az „éhező-művészt" a Rothgassei Olympia-termek egyikében, ahol ü végkalitkája fel van állítva. A kalitkát szombaton pecsételte le egy állami közjegyző és éjjel-nappal őrszolgálatot teljesít a kalitkánál a „Wach- und Schliessgesellschaft" eKY’egy őre. Ennek az őrző-társulatnak egy berámázott igazolása fekszik az egyik asztalon a következő szöveggel:

„Ezennel igazoljuk, hogy a Nicky éhező- művész üvegotthona a lepecséltetés előtt, melyet Schenk dr. nyilvános állami közjegyző ur végzett, ellenőrző szerveink által a leggondosabban megvizsgáltatott és teljesen kifogástalannak találtatott.

Nicky éhezőmüvészt a lepecsételt üveg- otthonban való tartózkodásának egész ideje alatt vállalatunk szervei éjjel és nappal szakadatlanul őrizet alatt fogják tartani.

A Wach- und Schliessgesellschaft Igazgatósága."

Az éhezőt délelőtt tíztől éjszaka kettőig lehet megtekinteni 45 napon át! Azért kell 45 napig éheznie, mert hiszen verni akarja a berlini Jolly 44 napos „világrekordját". A jövő esztendőben vagy Newyorkban, vagy Budapesten akarja magát produkálni, azért csak a jövő évben, mert ezt a hosszú „éhező-kúrát" még ő is csak egyszer egy esztendőben tudja megcsinálni.

Nickyt egyébként teljes nevén Nicky William Fuhrmannak hívják. Német ember ugyan, de elamerikanizálődott, mert soká élt Amerikában. Nőtlen és körülbelül 34 esztendős. Súlya, melyből a 45 nap alatt legalább 6—7 kilót még veszíteni fog, 54 kiló- A teremben és a bejáratnál is nyomtatott tabella függ a falon e rovatokkal, melyek az első három napra vonatkozóan — hétfő i produkció harmadik napja voll — már ki is vannak töltve mindennek okulására a következőképpen:

N ap Soly Alván KBcériéi

ápr 3 54 jó izgatott

ápr. 4 54 jő jó

ápr. 5 53'ji jó főfájás

Mint a táblázatból is látható, már a harmadik napra egy fél kilót leadott magából a nagy éhező.

Ö maga, éjjel 10-kor — egy selyemhálóingben fekszik ágyán, (nappal selyem- pyjamában az ágyon ül és többnyire olvas, miközben a közönség, melyre ügyet sem vet, balról, jobbról, elölről, hátulról, teljesen agyonbámulja), amerikai pápaszemmel, melynek üyegje sötét; arca fakó, hamuszürke, szemei — néha leteszi az üveget — már most is fáradt-töröttek. Nem tudom, nem éppoly nehéz-e 45 napon át hangot se szólni, senkivel sem beszélgetni, — mert csak egykét mondatot beszél naponta az üvegen keresztül, mikor orvosának, vagy managerei- nek felel, — mint 45 napon át nem táplálkozni?

Éjszaka 2-től reggel 9-ig alszik, — miközben szintén őrzik, — de néha már előbb is alszik, sőt a délutáni órákban is levegőt a tető felől kap, a kalitka teteje drótozott. Olvas, cigarettázik, — naponta 60 cigarettát szí el, — iszik, — naponta hat üveg ásványvizet — majd villanyozza magát egy villa- nyozó-késztilékkel, ez „fölvillanyozza", megerősíti, este pedig rádiót hallgat szórakozásul. Mindezt oly természetességgel végzi, mintha senki sem nézné, mintha egész egyedül lenne, semmibe sem veszi bámuióit... Csak néha, mikor jó kedve kerekedik, méltatja egy-egy bámulóját, — persze előszeretettel nőket — nagybecsű figyelmére. Mikor már vagy 5 percig villanyozta volt magát, mosolyogva tartotta az apparátust egy bámuló hölgy irányába, azzal a néma kérdéssel, hogy: akarja-e talán ő is villanyozni magát. Egy másik nőt mosolyogva beinvitált, a kalitkába a rádiókoncertet hallgatni. Egy harmadikat cigarettával akart megkínálni ágyában fekve, mosolyogva, de az üvegen át nem sikerült a kínálás. Remélhető, ho^y a 45-ik napon csókokat is fog szórni női látogató felé. (Berlini Jolly éhkurója után ötven vagy hatvan házassági ajánlatot kapott különféle hölgyektől. Jolly ur azonban, egyelőre még most is a kórházban van és „tanul" „újból" enni).

Nick különben „civilben" artista- Nem most éhezik először. Mikor a háború alatt, mint német alattvalót Angliában internálták, 37 napos éhségsztrájkot rendezett kiszaba- dulásáért.i Azután még egszer egy 32 napos „éhségkurát" csinált végig.

A haját egész kopasza nyiratta, csak egész elől hagyott néhány hajszálat. Orvosa naponta meglátogatja, persze szintén csak az üvegen keresztül.

Nicky naplót is vezet önkéntes börtönében.

Egyébként minden, amit tesz, a spórolás bázisán történik. Csak azt csinálja, csak olyan mozdulatokat végez, melyek okvetlenül szükségesek. (Mosdás, reggel-este átöltözés, villanyozás, cigarettáragyujtás, az olvasásnál lapozás, stb.) Egyébként azonban mozdulatlanul tU vagy fekszik és minden mozdulattal spórol.

Minden mozdulat erőkifejtés, mely még jobban elgyengíti. „Minden mozdulat drága" —

igy mondja ezt a managere a saját pénz-nvel- vén.

Az egyik manager engedelmével beszélhettem a „művésszel", d.* r*ak ennyit szabadott kérdeznem: ..Hogy érzi magát?"

Mire Nicky ur igy felelt: „Jobban mint jól!" (Magyarul ez rosszul hangzik; n'metül mondják igy: „Besser als gut!")

A kalitkában egész raktár van a legkülönfélébb dolgokból. (Persze ennnivalén kívül!) A jó nagy kalitka csaknem egészen tele van. Vm <>tt- 'gy nagy rádiókészülék, villanyozókészülék, egy csomó fehérnemű (azaz selyemnemü), 300 üveg ásványvíz, 3000) cigaretta, mosdó a legkülönösebb mosdószerszámokkal és vizekkel, meg parfümökkel, füsteloszlató-késztilék, hőmérő, (a 40— 45-ik napokon bizonyára 40—41 fokos láza lesz Nickynek!), óra, ágy, asztal, éjjeli szekrény, körülbelül hat darab (teozófiai) könyv. Jelenleg azonban egy Rabidranath Tagore- könyvet („Sadhana" cimüt) olvas.

Mielőtt lepecséltette magát a kalitkában, orvosával még béltisztittatást végeztetett magán nehogy holmi kólikát kapjon. Azonkívül három nappal előbb megkezdte már a táplálkozásról való leszokást és utoljára múlt szerdán evett egy levest két tojással.

Az éhezés május 19-én esti hatkor ér véget Akkor telik le a tervbevett 45 nap. De vájjon kibírja-e addig,..?

Az egész attrakció

meglehetősen brutális és embertelen dolog.

Érdekes is azonban, annyiban, amennyiben minden emberi erőteljesitmény érdeke*. Tudományos szempontból nem sok értéke lehetTanulségosnak azonban talán tanulságos, aki például egy teljes napig nézi az ..éhség- művész" kalitka-életét, az megtanulja az erőkifejtés ökonómiáját.

Kár, hogy a bécsi éhezőknek — sok van itt Bécsben önkéntelen éhező — uinc? szabad, ingyen bemenetűk a „művészhez", ök mindenesetre megtanulhatnák nála és tőle az éhezést, illetve az éhezés dresszuráját.. - De... még az éhezéshez és nz éhezés megtanulásához is péuz, pénz, pénz kell... Úgy bizony...

r