Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-04 / 78. (1116.) szám
Kfö<iAItMAfiíkA».HÍRLAS---------------------------------------------W----------------------------------------------------------------------------------------------„H í égőket hívogassa s a holtakat élsirassa" A kassai dóm tornyában pünkösdre négy u| harangot szentelnek föl — A legnagyobb az elesett hősök emlékét fogja hirdetni — Hogy készülnek az uj harangok a kassai Buchner Testvérek gyárában Kassa, április 2. Kassa város katolikus társadalma mgy ünnepre készül. Amikor a háború kitört sa harangok a frontra vándoroltak, hogy az élőt igéi helyett a halál 'bömbölő fúriáivá alakuljanak; a kassai dóm tornyából is elvándorolt három harang é6 egy 13 mázsa súlyú harang maradt vissza, amely azonban olyan rozoga állapotban van, hogy a vele való harangozást be is tiltották. A dómi istentiszteletre azóta csupán az Orbán nagytoronyban elhelyezett 42 mázsás harangikolosszus gyűjti össze a híveket, amely hangjának erejével a messze környéket betölti a cseh haranggyárak lelett, amelyek sem árban, sem minőségben nem konkurráIhatnak a mi harangjainkkal. A kassai harangok az egész köztársaságban a legszebb harangjátékot fogják adni. A 15 mázsás nagy harang egy ütésre kiadja két oíktáva összes hangzait, tehát 25 hangot, melyekből az alaphang: a tere és a kvint fog dominálólag kiemelkedni. Nagyon szép gondolat volt, hogy a legnagyobb harangot az elesett kassai hősök emlékére szentelik. A harang előrészén láthatjuk az isteni Mestert, beth patrona civitatis nostrae óra pro nobis! Szent Erzsébet, városunk patrónája, imádkozzál érettünk!“ mondja a felirat, hátul pedig a zsoltár szavai. „Tuis enini fidelibus Domina vita mutatur non tollitur et dissolata terrestris huius incolatus domo aeterna in coéles habitatio eomparetur." A harmadik négy és fél mázsás harang a keresztre- feszitett Szent András apostolnak, a kassai egyházmegye védnökének dicsőségét fogja zengeni. „Sancto Andrea Apostolé patroné dioeeesscos nostrae óra pro nobis!“, mig a legkisebb kétmázsás harang Szent Ágoston hiree egyházatyának tiszteletét hirdeti. Az előmunkálatok már annyira előhaladhak, hogy a harangokat már a husvét utáni héten Csárszky József dr. kassai püspök jelenlétében fogják önteni a Buchner testvérek ezepsii-uti modem, vasbetonból épült harangöntő műhelyében. Megnéztük, hogyan készülnek a kassai dóm harangjai. A barangöntésnek nincs kifejlett elméleti rendszere, sokféle módon öntenek harangot. Minden harangöntő vagy a saját tapasztalataiból merít, vagy műhelyének tradícióit folytatja s ezért 19 l’is találmánnyal, a szekrényes formázással biztosította. A harang üregének a mérete szerint először kiformálják a harang magvát, ezt kiszárítják, sik- porral bekenik, hogy a ráhúzandó sárharang, vagyis a harang pozitivja, a maggal össze ne tapadjon. A szekrényezósi mód alapján a harang magvát egy magas peremű esztergályozott öntött-vas alapra függőlegesen fölépítik. Most rátapasztják a magra a harang vastagságának megfelelőleg a pozitivot, vagy sárharangot, harangiget. A kiszárított s lesimi- rott pozitivot bevonják viasszal s viaszból rá ragasztják a feliratokat, díszítéseket. Ha a kiszárított pozitivot a magról leemelnék, ez a sárharang olyan volna, mint a készülő öntött harang. Most, következik a negatívnak készítése. Fin.c-*i borjuszőrrel kevert iszapolt agyagot pamacsolnak ecsettel félmilliméter vastagságban a pozitívra s ezt 5—20^szor végzik el, mig a negatív a megfelelő vastagságot eléri. Most azután a száritó kamarában a viaszt k)iolvasztják, a kész negatívot leemelik, a pozitivot pedig lebontják. Most a szekrényen a mag marad, amelyre visszahelyezik a negatívot s a köztük levő űrt kitöltik a finom öntvénnyel, amely teljesen köralaku s pontosan egyenlő falvastagságú 'harangot ad. Most tartanak a munka azon részénél, amikor a pozitivot lebontják, úgyhogy a jövő héten az öntésre kerül a sor. Azután a hangvillával való próba következik s az uj harangokat azonnal átszállítják a dómba, ahol Csárszky püspök fényes szertartások között, szenteli fel az uj harangokat. Tost Barna prépost-plébánosnak kezdeményezésére a kassai hívők körében a múlt év végén mozgalom indult meg, hogy a kassai ősrégi székesegyházat müértékéhez s történelmi jelentőségéhez méltó harangokkal szereljék fel. A fúvók áldozatkészsége lehetővé tette a nemes szándék megvalósítását. Rövidesen 80.000 koronánál nagyobb összeg gyűlt egybe, úgyhogy a harangokat már munkába lehetett venni e mire piros pünkösd napja ránk virrad, már az uj harangok pompás „Esz~moll“ játéka fogja egybe- gyüjteni a lélek szaván a kassai hívők ezreit. A Büchner-testvérek kassai hiaranggyárában megrendelt négy harang, nemcsak Kassa iparának lesz nagy dicsősége, hanem Szlovenszkó harangiparának győzelmét is jelenti amint szivére mutat, a latin nyelvő felirat pedig így szól: „Cor Jesu sacratissimum esto eis merces magna nimis! Jézus legszentebb szive légy az ő legnagyobb jutalmuk". A harang hátsó oldalán pediig ezt olvashatjuk: „Fidcles Cassovienses grato animo offerunt has campanas in memóriám filiorum snorum in hello qninquennali infausto gloriosa morte decessorum. (A kassai hívők hálás szívvel ajánlják ezt a harangot a szörnyű ötéves háborúban dicsőséges halállal kimúlt fiaiknak emlékezetére.) Vitám pro patria sacriiicabant ab anno 1914—1918. (Életüket a hazáért 1914—1918 között feláldozták)" és ezután következik a kassai elesett hősök névsora. A harang bús hangjaiban az ő lelkűk fog visszazengeni a szeretett város falai között. A második harang 9 métermázsát fog nyomni s ezt Kassa város védöszentj ének, thüringiai szent Erzsébetnek tiszteletére szentelik. „Sancte Elisavarínak minden Harangomé uegnra eltérések a súlyban, a hang színezetében. A Buchner testvérek cég a harangok megszerkesztésében a darmstadti geometriai formulát alkalmazza, mely az alsó és felső kör átmérőjének s a harang magasságának arányán alapul. Ez a forma eddig a legtökéletesebb s úgy külső csinosságával, mint hangjának erejével és tisztaságával kiemelkedik. Igen fontos szempont az ötvözet elkészítése is. A kassai harangok olyan ötvözetből készülnek, amelyet csaknem száz százalékos tiszta amerikai elektrolitréz s az angolindiai Banko-ón keveréke ad 78 ;22 keverési arányban. Ezek a harangok nem lesznek süketek, nem repednek meg, hanem évszázadokon át fogják tisztán kiadni hangjukat. Végül rendkívül fontos szempont a formázás, amelynek tökéletességét a Buchner cég egy speciáFel fognak csendülni a gyönyörű hangok, amelyek uj szint visznek Kassa életébe. „És a harang Annyi hosszú századon ál Hirdeti a Jézus tanát. Éppen azért szentelte fel Egyházunk a szent kenettel, Hogy az élőt hívogassa. A holtakat elsirassa, A háborút És a borút Az Ur Jézus szent nevében Eloszlassa. Mind úgy virraszt, mint a látnok Örvényében a veszélynek, Azért, amit ők beszélnek, Figyelemmel hallgassátok! “ — Mi már jól ismerjük egymást... — mondta yidáman, Hárfás, a költő, csak ennyit tudott összehozni remegő hangon: — Kezét csókolom ... Aztán egészen közönyös dolgokról beszélgettek. Majd Hárfás megkérdezte, hol maradt Ányi igazgató ur? — Ö, Anyának itt nincs semmi dolga, — csicseregte Ebba —, ma még nem is láttam. — És hangos, csilingelő kacajban tört ki, amely sehogy- sem tudott véget érni és végül már bosszantotta is Hárfást, aki maga se tudta: miért? — sértve érezte magát ettől a vihogó kacagástól. És, amikor végre igy szemtől-szembe látta a lányt, maga előtt, érezte, hogy nem tudná szeretni, hogy egy egész világ van közöttük. Hogy ez a könnyed és bátor fellépés nem az ő rajongott zsánere! ... De a testi közelség ... a férfi... Mégis csak odahajolt egy óvatlan pillanatban és éhes csókot csókolt a kezére. Ebba hátranézett a guvemánt felé. A kezét gyenge ijedelemmel elrántotta: — Hárfás, vigyázzon! Itt... akárki megláthatná ... Pláne, ha a papa meghallja ... Hiszen hallott már a papáról?... — Igen, hallottam — mondta ijedten s a hangjában elárult megvetéssel —, hallottam róla. — No — szólt sietős idegességgel a lány —, most el kell válnunk. Hanem, megálljon csak! Ma délután ... Ráér ma délután? — Hogyne, — felelte Hárfás, most már kissé tettetett mohósággal. — Tehát ma délután négykor papa, mama, meg a madmazel villanyoson kimennek az állomásra. Maga legyen az átellenes kapu alatt és figyeljen. Amikor a papáék felszállnak a villanyosra, én kilépek egy pillanatra az erkélyre. Amikor visz- sza bemegyek az erkélyről, maga lopva feljön. Érti? De csak akkor, amikor én már kint voltam az erkélyen! Hárfás ámulva állt a helyén, nem tudta, higy- jen-e a füleinek. De Ebba már szaladt vissza a gu- vemánthoz, akivel már mentek is be a város felé. Hárfás szédülve indult meg. A vállalkozást kissé veszélyesnek találta. Tépelődött. Hát mi ő? Faublas lovag? És ha rajtakapják? A vendéglőben ülve, kinézett a nagy tükörab- lákoii. ttggecti a Nagló mosolygóé arcú • ment arra: Rendes. Ó, hogy szeretett volna most hajadonfőtt, nyakában az asztalkendővel kiszaladni hozzá és megmondani, hogy ő nem ellenség, ő nem akar senkit bántani, csak tologatják erre-arra és ő tulajdonképpen, amióta itt van, sohasem csinálhatja azt, amit szeretne, minden lépését mások akarata dirigálja... Keserű izét érezte az ételnek és amikor a délutáni furcsa és kényes randevúra gondolt, nem tudott örülni. Azt sem tudta még bizonyosan, hogy el fog-e menni. Ebédután nem is ment be a kávéházba, haza futott, lefeküdt aludni. De nem tudott. ... Már háromnegyednégykor mégis csak ott állt a kijelölt kapu alá bújva, mint a tolvaj. És pontban négykor minden úgy történt, ahogy Ebba előre kitervezte. Az öreg Angelus foltos felöltőjében kilépett a kapun és sunyi kis disznószemeivel körülnézett. Mintha csak Hárfást kémlelné. Nyomában a felesége és a guvernánt tulipiros kabátban. Éppen megérkezett a villamos, felszálltak és tovagurultak. Az erkélyen most megjelent Ebba, utánuk nézett, majd hirtelen tekintettel a szomszédos kapu felé és — be, visszament az erkélyről. A költőnek a torkáig kalapált a szive. Tulajdonképpen nem akart volna menni — és mégis ment. Be a kapun, ahol még sohasem járt. Föl a lépcsőn, amelyet égővörös futószőnyeg boritott. Egy fordulónál megállt, hogy lélekzetet vegyen. De ime: Ebba már ott várta, beléje kapaszkodott és behúzta magával egy homályos szobába. Ott formálisan rádobta a költőt egy bársonykerevetre és csókolta, harapta, ette a fiút, aki a hirtelen támadástól szédülve, még visszacsókolni is alig tudta a lányt. Ebba fiatal tagjai forrón simultak hozzá, kábult összevisszaságban ... — Tépj!... tépj!... tépj!... — sikongta a lány őrült Önfeledtségében, — tépj!... tépj!... — és véresre csókolta Hárfás ajkát. Ez egy álló percig tartott. Akkor a lány, hirtelen reszketősen, kitépte magát a költő karjaiból, ismét karon ragadta és formálisan kidobta az ajtón. Hárfás egy veszti- biilfélében találta magát, ahonnan lépcső vitt lefelé. Tántorogva indult lefelé a lépcsőkön. Égett a feje ... Az utcán föllélekzett. Mi történt vele? Csak úgy felhasználták, mint valami ételt! Vagy mint egy kisfiút... Szinte meggörnyedve ment tova. Alig ment öt Mgéstj vakki hátulról irtózatos erő* \mmamsm Timii paEMamp™ vei a fejére vágott. Lerepült a kalapja... a feje- bubjáról vér csörgött le az arcára. Már csak ködbe- borulí, hályogos szemmel látta a menekülő, gyáva orvtámadót. Gombóc volt, a Naplónak az a munkatársa, akinek támadására a ma reggeli számban visszavágott. Meg se indult, hogy utána szaladjon. Minek? Ezt megérdemelte! Erre rászolgált! Mit ártja magát folyton a mások dolgaiba! Mi köze őneki ahhoz, hogy egy vidéki városban két kon- kurrens kiadó egymással viaskodik és erre a vias- kodásra tesz fel mindenét! ... Undor fogta el. Csak legalább ne látták volna sokan!... Gyáván körülnézett. Az őszi utcán alig járt egy pár ember, de azok se törődtek vele. Csak ott fenn, az Angelusék erkélyén... — ijedten, megrugottan rántotta vissza a fejét — ott... ott állt Ebba... Meggyorsította a lépteit. És ahogy a sarkon befordult a lakása felé a szűk mellékutcába, éles kacagás ütötte meg a fülét az erkély felől... 5. őt óra volt. Már kezdtek gyűlni az utcalámpák, amelyeknek lángja körül nagy fényudvart szőtt az őszi ökd. Messziről egy lélekharang gyönge sikoltozása hallatszott... Hárfás lelkében meghalt valami. Valami, amit nem lehet esmmiféle néven megnevezni. Olyasvalami, ami nélkül már nincs fiatalság, nincs igazi hit, nincs igazi élet! Meghalt benne a vak lelkesedés, az ismeretlen buzgó keresése ... A lakására érve, rögtön levetkőzött. Csak aludni! Lehunyni a szemét, nem tudni semmiről. Ahogy bele akart feküdni az ágyba, a tükörbe pillantva, meglátta véres fejét. Megnedvesitette a törülközőt, azzal mosta le a vért magáról. Tompa fejfájást érzett. Nem törődött vele. És most eszébe jutott a redakció. Be kellene menni. Dolgozni. De irtózott ettől a gondolattól. Elmondani most mindent Barnának, meg a kövér, vörös kiadónak, meg talán a feleségének is... túlságos uagy megaláztatás volna. De hátha idejönnek érte! Kopogtatnak majd az ajtaján! Nem fog nekik ajtót nyitni! Aludni, pihenni akart egv egész napig. A Szalámit arcképét kivette a tárcájából és odatette a vánkosa alá ... Nyomban elaludt, Másnap korán ébren volt. A hosszú, mély alvástól megerősödött. Ahogy körülnézett, elnevette magát. A feje egy ponton még lüktetve fájt: ej, fiatalság — bolondság! Üsse a kő! A mosdó fehér korsóját teleöntötte friss vízzel s azt mind ráfolyatta a tarkójára. Ez jó volt. Aztán elegánsan felöltözött, lement az utcára, bement a virágosboltba és friss krizantémot tett a gomblyukába. Most vette észre, hogy nincs pénze. Alig futja a reggelire. És hirtelen eszébe jutott, hogy Ányi tata ma délelőttre invitálta egy kis pénzre. Ettől hatalmas jókedv szállta meg. Tvüh! az áldóját, nincs még elveszve minden! Az a pénz lesz legalább száz, vagy kétszáz korona is!... Azon vette magát észre, hogy éppen a bank előtt áll; kihúzta magát és bement a bankba. De micsoda levertség fogta el, amikor megtudta, hogy Ányi tatának el kellett utaznia, épp félórája ment ki a vasútra. Már távozni akart, amikor az egyik hivatalnok mosolyogva fordult hozzá: — Az igazgató ur bocsánatot kér és ezt a borítékot küldi a mesternek! Hárfásnak megdobbant a szive. A boríték vastag volt. Zavartan lépett ki az utcára. Ott beugrott az első kapu alá. Fölnyitotta a borítékot: tíz darab ropogós százkoronás volt benne. Ezer korona! Majdnem elkurjaniotta magát. Az idegei vad táncba kezdtek, nem bírt magával. Csak ment, ment, mint a bolond, előre, cél nélkül, fütyörészve. Egyszerre csak az indóház előtt állt. Egy gőzmozdony füttye ébresztette föl. Valami láng elkapta, magához ragadta és perzselni kezdte. Kiment a perronra. Olt állt a kurta gyorsvonat, rajta a tábla: Budapest. Megkérdezett egy hordárt: mikor indul a vonat? Három perc múlva, felelte tétován a hordár. Hárfás rohant a pénztárhoz. Elsőosztályu jegyet váltott és két perc múlva már ott ült a Pull- mann-kocsi ruganyos pamlagán. És a gyors egyet fütyülve, fújtatva, megindult és vágtatni kezdeti a szürke, nedves, őszi ködben. Hárfás föllélekzett. Kényelmesen hátradőlt a bársonyülésen és szivdobogva hallgatta a szárnyaskerék dalát: — Bu-da-oest-re . .. Bu-da-pest-re ... J április 4, vasárnap.
