Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-30 / 99. (1137.) szám
1926 április 80, péntek. ^m<xmA^ao^arhiRlae 7 ^—IHI ¥ f^lT1 ’MT . AlAM.lL/jrW __y. Mu nka Mikor legelőször lejárogattam a nyomdába, feltűnt, hogy a munkások pontosan, pillanatokra beosztott és pillanatokra kiszámított mozdulatokkal dolgoznak, mint a gép, és minden felesleges mozdulatot kerülnek,. — még egy lépést is megérez a munka. Öt perccel a munkaidő letelte előtt felberregett a csengő s mikor az óra nagy mutatója a tizenkettesre ért, egyszerre maradt abba a pergő, lázas élet, mintha elvágták volna. Furcsa eset. Nem dolgoztam Fordnál soha és nem láttam Amerikát, csak hozzánk küldött selejtesebb, vagy defektust kapott embereiben, amit az ottani gépies robot lüktető rohamáról olvastam, azt jól ellensúlyozták bennem a kisvárosi hivatalok és a megyei irodák komótos, tempózó lassú emlékei. Nehezen ment a fejembe, hogy a munkát igy el lehet választani az élettől, hogy a munkát órára beosztott kötelesséigtéljesitéssé lehet zabolázni s azt hittem, hogy valami bibi van ebben a világban és rendben, ami elkiilönbözött attól, amihez bennünket régi életünk szoktatott. — Látod — mondotta egy öregur barátom, — ezt mi sohasem érhetjük el. Nekünk nincs pontos munkaidőnk. Tőlünk ülhet az óra- nem jelenti a munka végét. Szinte igazat adtam neki, de szolgáljon mentségemre, hogy még akkor igen fiatal voltam s még nem csa\ a saját szememnek hittem. Később ugyanis rájöttem, hogy öregbarátom néha tényleg este nyolckor és kilenckor is irodájában ül, de némileg ellene szólt az, hogy csak este hétkor kezdett hozzá. Tegnap délután a szomszéd házban felrobbant a gáz. Letépett egy pár mázsa falat, kinyomott vagy kétszáz ablakot, megremegtette a ház köré emelt épitő állvány okát. amiken hasra vágódtak az ottlepett munkások s egy pillanat alatt füst és porfelhőbe borította az egész udvart, házostul, romostul, emberestül és tűzoltóstul együtt. Elsők közt rohantam be a feldúlt udvarba, közeledett a lapzárta, sietni kellett. Elkaptam egy munkást. A homlokát törölhette, tele volt a felvágott, kavargó törmelékkel, amit arcába vágott a légnyomás. — Mi robbant föl? — Mitől? — Van sebesülés? — Hogy történt? A munkás rám nézett. Mig ezeket elhadartam, kidörzsölte a szemeit, ránézett a húsz lépéssel odébb ropogó falra, ahol még pattogva hullott be a plafon az üvegcserepekre, de már vakoló kanál volt a kezében s a megsértett, frissen élesített vakolat-párkányt kezdte javítgatni, ahol abbahagyta öt perccel ezelőtt. — Nem tudom, én üt dolgoztam, nem voltam ott, — és az „ott“-nál a fejével hátra bök. Epit tovább. Dolgozik tovább. Másfélóra múlva fajront, sietni kell. Húsz lépéssel odébb omlik a menyezet, sípolnak a rendőrök, kiáltoznak a tűzoltók, néhány nő hisztérikusan sir, a kiváncsiakat kordonnal szorítják vissza. S az én emberem már dolgozik tovább. (gy. d.) — Fedor Miklós képviselő beszéde a kassai kér. szocialista munkásság gyűlésén. Kassáról jelentik: A kassai keresztény szocialista munkásság a legényegyesület nagytermében össztaggyülést tartott, amelyen Fedor Miklós képviselő nagy beszédben foglalkozott a gazdasági politikával. Az adózó közönséget öt- vennégyféle adó terheli és mig a régi világban minden főre csak 70 korona adó jutott, addig ma még az újszülött gyermekre is 780 korona adó esik. A gazdasági politika Szlovén szkon kétségbeejtően nehézzé tette a megélhetést és a kenyérgondok mellett a lakosságot nemzetiségi üldözésekkel is zaklatják. A fascizmus az államnak csak károkat okozna. A kormányának be kell látnia, hogy a helyzet tarthatatlan. A polgárok közti különbségeket meg kell szüntetni és mindenkinek meg kell adni a megillető jogokat. — Sohuster János a szociális biztosításról szóló törvényt ismertette. Fedusz, az épitőmunká- sok szervezetének elnöke elpanaszolja, hogy a helybeli munkásokat az állami munkáknál mellőzik és javasolja, hogy ezen eljárás ellen az össztaggyülés tiltakozzék. A gyűlés május 8-án folytatja napirendjének tárgyalását. — ijj irodalmi lap Ruszinszkóban. Munkácsi tudósítónk írja: „Vasárnap" címmel Munkácsén szépirodalmi és társadalmi folyóirat indul meg junius elején. A folyóirat különösen a ruszinszkói írógárda müveinek ismertetését tűzi ki céljául. Hodzsa apánk aRole és a Nár. Noviny kereszttüzében Prága, április 29. A Role értesülése szerint a cseh agrárpártban nagy az elégedetlenség az igazságtalan mandátumok elosztása miatt nemcsak a pártvezetőségben, hanem a választók körében is. Szavazatok érdekében alakították meg az önálló „magyar gazdapártot“, amely a választásoknál saját pártalapitójára és protek- torára szavazott. Ezt azért tették a Role szerin a magyarok, mert jelszavuk volt: „Valamit valamiért, semmit semmiért!" A magyar gazdák — írja a Role — ígéretet kaptak a teljhatalmú Hodzsától éppen úgy, mint a szlovák nép. A szlovák közvélemény persze nagyon kétesen fogadta az agrárpárt szoros barátságát a magyar gazdákkal már akkor, amikor azok az emlékezetes prágai fölvonulást rendezték. Most az elégiiletlen magyar gazdapárt végrehajtó bizottsága kiadott egy röp^ cédulát, amelyben azzal fenyegetőzik, hogy ha az agrárpárt nem osztja ki az ígért 150.000 hektár földet a magyar gazdáknak, úgy levonja abból a konzekvenciákat. A Národnie Noviny ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy ebből a „kseftből" alig lesz valami. Az agrárius párt különösen most nem fogja magára venni azt az ódiumot, amikor a lapok tele vannak a földhivatal elleni támadásokkal és annak alclnöke, Holu- bek dr., kénytelen ezen támadások ellen védekezni. Az agráriusok kénytelenek lesznek viselni a következményeit annak a fenyegetésnek, amelyet a magyar gazdák bejelentettek. A jövőben elveszítenek két-három mandátumot és még többet is fognak veszíteni, mert sokat igéertek másutt is, de az Ígéret csak Ígéret maradt. A Krisztus-tragédia előzményei napvilágra kerülnek egy ó-szláv kézirat révén A dorpati egyetem amerikai pénzsegéllyel közzéteszi Josephus Flavius eddig ismeretlen feljegyzéseit a kere szténység keletkezéséről Angliában hetek óla izgalmas viták folynak, nem csupán a teológiai szaklapokban, hanem a napilapokban is a liverpooli egyházmegye folyóiratának egy közleménye miatt, melyben jelzi, hogy Jézus Krisztus életéről a közeli hónapokban uj adatok fognak nyilvánosságra kerülni. Ezt a bejelentést a Diocese of Liverpool Jle- view-ben dr. Vacher Burch tette közzé. Ez a Burch arról nevezetes, hogy Angliában ő az egyetlen teológiai tanár, aki nem pap, hanem világi ember. Burch közleményének első részéből (a többi még nem jelent meg) megtudjuk, hogy Josephus Flavius zsidó történetirónak a zsidó háborúkról szóló könyvének egy uj szövegéről van sző, meiy csupán egy ó-szláv fordításban maradt fenn; ez az ó-szláv fordítás oly részleteket is tartalmaz, melyek a nyugateurópai nyelvű fordításokból ki vannak hagyva, — és éppen ezek a kihagyások vonatkoznak Jézus Krisztusra és a kereszténység keletkezésére. A tudós teológusok és füologusok a nyilatkozatok özönével világították meg az utolsó betekben ezt a kérdést; talán Renan fellépése óta nem folytak le olyan élénk teológiai viták, mint dr. Burch cikke óta. A laikus közönséget ez a vita nem érdekli; elég tehát annyit említeni, hogy az osztrák dr. Eisler és a francia Reinach sokkal jobban ismeri ezt az ügyet, mint Burch, kinek nyelvtudományi felkészültsége ezekével nem is mérhető össze. Maga az ó-szláv szöveg azonban, illetve annak Jézusra és a kereszténységre vonatkozó része még további megvitatásokra szorul, — bár valószínű, hogy a szóban forgó „uj adatok" lényegükben hitelesek. Miért eltérők a Josephus-szövegek? Josephus Flavius munkái a magyar közönség előtt meglehetősen ismeretesek. Nem érdektelen dolog, hogy ezeket a könyveket a Tfszaeszlár idejében keletkezett, s csakhamar megszűnt, antiszemitapárt vezére, dr. Istóczy Győző ügyvéd, volt képviselő fordította le, meglepően magyaros zamattal. Aki Josephust olvassa, meglepetve látja, hogy ez a nagyon bőbeszédő történetiró, aki tömérdek aprólékos részletet jegyzett föl Jézusról és a keresztényekről hallgat. Amikor a zsidók történetében Pontius Pilátus korához ér, nagyon érdekes dolgokat mond el ezekből a mozgalmas évekből, de a Jézus-tragédiát és a keresztényeket még csak nem is említi. Nagyon közeli tehát az a feltevés, hogy Josephus valószínűleg megírta Jézusnak a történetét is, ezeket a részleteket azonban valami okból kihagyták müvének későbbi másolataiból és, másfélezer év múlva, mikor Josephus müvét legelőször nyomatták ki, az eredeti szöveg már nem is volt ismeretes. Müvét arameus-zsidő nyelven irta Josephus és ő maga forditota le görögre, mert a Levanteban ez volt akkor az irodalmi nyelv és Rómában- is tudott görögül minden müveit ember. A görög szöveg alapján ismerjük Josephus^ Burch dr. most egy ó-szláv (Eisler dr. szerint ó-orosz) fordításra hívta fel a vüág figyelmét; ez az ó-orosz fordítás nem az Európaszerte ismeretes görög, hanem az eredáki arameus-zsidó szövegből készült és' nincsen átdolgozva, azaz nincsenek belőle kihagyva azok a részek, melyeket a kereszténység első korszakának egyházi férfiai célszerűnek tartottak mellőzni. Az orosz teológiai irodalomban az utolsó száz év alatt sokan ismertették ezt az ó-orosz szöveget, de mivel Nyugat-Európában senki sem foglalkozik az orosz teológiai iratokkal, az egész kérdés ismeretlen maradt a nyugati tudományos világban. A német Harnack azonban már 1906-ban hivatkozott rá „Texte und Urtexie" cimii kiadványában. Kétségtelenül megállapítható, hogy az ó-orosz kézirat a XV. századból, maga a szöveg pedig a XIII. századból való. A fordítást mig igy is ezerszáz év választja el az eredetitől. Berendts, a dor- pati egyetem tanára leforditota németre az ó- orosz Flaviust, de az első tiz iv kinyomatása után meghalt. Hogy a munkát folytatni lehessen, egy amerikai egyetem folyósított Berendts utódának ezer dollárt s igy a sokat vitatott mü nemsokára közkincsévé válhatik a tudományos világnak. Az ó-orosz kéziratban nyolc helyen történik hivatkozás Jézusra és a kereszténység ügyére s ezek a helyek az eddig ismert Josephus-szöve- gekben nincsenek benne. Az első három hely Keresztelő Szent Jánosra vonatkozik; a negyedik hely a Jézus keresztrefeszitését megelőző eseményeket mondja el, az ötödik a keresztények szét szorulásáról beszél, a hatodik egy Jézusra vonatkozó feliratot közöl a szentély külső faláról, a hetedik a templomról szól és azt beszéli el, hogy miképpen vélekedtek a kortársak Jézus feltámadásáról, mig a nyolcadik hely azt fejti ki, hogy a vüág urának eljövetelét mindig Judeából várták a próféták. Ezeknek a szövegrészieteknek azért van roppant nagy tudományos értéküli, mert a Kr. u. 33. év tragikus eseményeiről eddig nem tudtunk egyebet, mint amit az Evangéliumok megőriztek az utókor számára; az ó-orosz Josephus előadása pedig az Evangéliumoktól nyilvánvalóan független verzió. Lázadó volt-e Jézus? Tudvalevő, hogy a zsidók Jézust Heródes és Püátus előtt lázadással vádolták. Jézus diadalmas bemenetelét Jeruzsálembe, virágvasárnapján, a zsidók úgy tüntették fel, hogy az lázasüás volt a római kormányzat ellen. A bevonulás alatt a tanítványok ezt énekelték: — Áldott a király, ki jő az Urnák nevében! A farizeusok ezen megbotránkoztak és felszólították Jézust, hogy dorgálja meg tanítványait. Jézus azonban igy felelt: — Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani! Lázadásról azonban nem beszélnek az Evangéliumok. Csak Lukács említi meüékesen, hogy „a városban valami lázadás volt" és hogy Barabást, ki a lázadás alkalmával embert is ölt, töm- löcbe vetették. Josephus azonban, az ó-orosz szöveg szerint megemlíti, hogy „Pilátus a galileaiak vérét a templomban egybekeverte az oltárnál bemutatott áldozati állatok vérével". A galileaiak neve alatt Jézus tanítványait érthette Josephus, aki azután ezeket irja az eddig ismeretlen irat szerint: A galileaiak egy másik tömegére ráesett a Süoam tornya, nem véletlenül, hanem a római faltörő kosok hatása alatt, melyeket arra a toronyra irányítottak, mely Ophel vizveetéki alagutja felett emelkedett. Josephus a zsidóknak több lázadását irja le a rómaiak ellen; ezeket a felkeléseket a rómaiak mindig kegyetlenül vérbe fojtották. Semmiképpen sem hihető, hogy Jézus, aki azt tanította, hogy „adjátok meg a császárnak ami a császáré", valami felkelés élére állott volna, de a sokaság, mely Galileából követte őt, kétségtelenül harcias szándékú volt, s még az Olajfák hegyén is a fegyverkezést ajánlotta Jézusnak, ki azonban az Evangéliumok szerint csak „két szablyát" engedett meg tanítványainak. A főpap szolgájának fülét le is vágta az egyik tanítvány. Josephus most megtalált szövegéről állítólag meg lehet konstruálni azt, hogy Jézus tanítványai, kik a húsvéti ünnepre felvonultak Jeruzsálembe, talán Barabbás vezetése alatt megszállották az egyik erődöt, s onnan Pilátus csapatai csak valóságos ostrom után tudták őket leverni, s ennek eredménye volt azután az, hogy a zsidó papok, kik ezúttal nem vettek részt a felkelésben, minden felelősséget a galileaiak vezérére, Jézusra hárítva, őt bevádolták. Pilátus tudva azt, hogy Jézus galileai illetőségű, a Gali- leát kormányzó Herodesnek adta őt át, ki akkor éppen Jeruzsálemben volt. Herodes nem volt hajlandó Jézust, elitélni; „kezeit mossa" Pilátus is, aki inkább Barabbást, a lázadás igazi vezérét akarta kivégeztetni, a zsidó klérus azonban oly energikusan lépett fel, hogy a zsidó törvényszék rövid kihallgatás után halálra ítélte Jézust. S:nvahihc.ö-e Josephus? Josephus Flavius nem volt jellemes ember. Zsidó pap volt, a galileaiak vezére, aki egyik csata után egy barlangba menekült tisztjeivel. A többi tisztek, mintegy negyvenen, leölték egymást, hogy a rómaiak kezére ne kerüljenek, Josephus azonban kiszökött a barlangból, a rómaiakhoz pártolt és ámbár megmaradt zsidónak, Jeruzsálem ostromát és elpusztítását már a római táborból nézte végig. Később Rómába került, hol a császári családdal elég sűrűn érintkezett. A zsidókról Írott könyveiben híven, sőt talán túlozva irja le a zsidók szinte hihetetlen szenvedéseit, — de nem irt le egy szót sem, mely a rómaiakra árnyat vetne. Politikus ember volt. Lehet, hogy a politika befolyásolta őt a keresztényekről szóló gyér följegyzéseiben is, melyekből majd csak akkor bontakozik ki a Krisztus- tragédia előzménye, ha majd a teljes szöveget ismerjük s az ily munkában gyakorlott tudósok a hevenyészett és hézagos feljegyzésekből megszerkesztik majd az összefüggő elbeszélést. — Bírói kinevezések és áthelyezések. A köz- társasági elnök a következő tanácsbirákat nevezte ki táblabiráknak: Drbolav Károlyt Prágából a pozsonyi Ítélőtáblához és Freund József dr.-t Táborból a rózsahegyi törvényszékhez (V. fizetési osztályba), továbbá Bayer Lajost Klatovról a pozsonyi törvényszékhez, Bradács József dr.-t Prágából a nagyszombati járásbíróság élére és Lom Miksa dr.-t Prágából a rózsahegyi törvényszékhez (YI. fizetési osztályba). Azonkívül Psitek András dr. táblabirót a galánbai járásbírósághoz beosztva, Sbrelec Ferenc dr.-t a nagytapolcsányi járásbíróságtól a trencséni törvényszékhez, valamint Hajicska Emil dr.-t Galántá- tóI a pozsonyi törvényszékhez, Cseh Gyulát és Hradek Vilmost a pozsonyi törvényszéktől az ottani ítélőtáblához és Gromcs Leó dr.-t a trencséni törvényszéktől a pozsonyihoz áthelyezve, VI. fizetési osztályú táblabiráknok nevezték ki. — Lelkószmoghivás. Komáromi tudósítónk jelenti: A hetényi református egyháztanács meghívás utján most töltötte be a három éve megüresedett lelkészi állást Zsemlye Lajos volt komáromi helyetteslelkésszel, akiben nagykészültségü papot és igazi lelki- pásztort nyernek. — ölvedi László előadása Ady költészetéről. Pozsonyból jelentik: Ölvedi László május 6-án, csütörtökön este 8 órai kezdettel előadást tart a pozsonyi Primáspalotában. „Dekadencia és szimbolizmus az uj lírában" cimü felolvasásában Ady Endrének munkásságát fogja ismertetni. — A ruszinszkói borbély és fodrász szövetség közgyűlése- Munkácsról jelentik: A ruszinszkói borbély- és fodrászmesterek országos szövetsége május 9-én délután 3 órakor Ungváron közgyűlést tart a város tanácstermében. — Elitélték az ungvári bankjegybélyegr* hamisítókat. Kassai tudósítónk jelenti tele* ionon A kassai törvényszék ma hirdette kt a legfelsőbb bíróság ítéletét abban a pénz- hamisitási ügyben, amely 1919. óta végigjárta Ruszinszkó és Keletszlovenszkó valamennyi bíróságát- 1919-ben az ungvári rendőrség letartóztatta Braun Gyula, Giünwald Hermán, Steinberger Géza, Halpert Sándor és Jakubovics Adolf ungvári lakósokat, akik a pénzlebélyegzés idején hamis bélyeggel ellátott bankjegyeket hoztak forgalomba. A legfelsőbb bíróság Steinberger és lialpert alsófoku büntetését három-három havi fogházra változtatta. Braun, Grünwald és Jakubovics ügyében megerősítette a tábla ítéletét, amely szerint nevezettek egyenként egy évi és nyolc havi fogházbüntetést kaptak. A vádlottaknak az ítélet felfüggesztésére vonatkozó kérelmét a bíróság elutasította. — Izgatásért elitéit plébános. Nyitrai tudósítónk jelenti: Missutb Antal hatvan éves privigyei plébánost azzal vádolták, hogy egy a múlt év októberében tartott Hlinka- párti uépgyülésen a csehek ellen izgatott. A nyitrai törvényszék 500 korona pénzbírságra ítélte. — Kassán elitéit pozsonyi csalónő. Kassáról telefonálja tudósit ónk: Kriziková Anna pozsonyi lakos állt tegnap a törvényszék előtt több csalással vádolva. Az asszony különböző csalások miatt már többször volt büntetve. Legutóbb Máhrísoh-Ostrau- ban volt fogházban. Óit ellopott egy hivatalos pecsétet és egy blankettát, amelyen elismervényt állított ki magának arról, hogy a bíróságnál 128.000 korona letétje van. Ezt az elismervényt azután különböző csalásokra használta föl. Mikor pénzforrásai ismét kiapadtak, 100 koronát helyezett el egy kassai bankban és az összeget a betétkönyvecskében 11.100 koronára javította ki. A betétkönyvecske segítségével ismét több csalást követett el. Számos kassai kereskedőtől nagyobb pénzösszeget csalt ki. A bíróság csalás miatt 9 havi fogházra ítélte. — Tizennégy hónapot kapott a kassai testvér- gyilkos asztalos. Kassáról telefonálja tudósitónk: Berzeviczi Ernő kassai asztalos rossz viszonyban élt az öccsével. Egy összetűzés alkalmával rátámadt a olyan súlyos sebeket ejtett rajta, hogy az a bántalmazás következtében pár napon belül meghalt. Halált okozó súlyos testisértés bűntettével vádolva került Berzeviczi Ernő 1923-ban a kassai esküdtbiró- ság elé. Az esküdtszék Berzeviczi! akkor a vád és következményei alól felmentette. Jelfolyamod ás folytán az ügy a tábla elé került, amely az elsőfokú Ítéletet megsennmisitette és a vádlottat 3 havi fegyházbüntetéssel sújtotta. Az ügy a legfelsőbb bíróság elé is kerüli, amely a büntetést 14 havi börtönre emelte fel.
