Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-29 / 98. (1136.) szám
1926 április 29, csütörtök. 4 Magyar, roma a, olasz, angol stb. uílevél- vizumok megszerzését. valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meg* hosszabbítását t. eiőiizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. 'MÜÖSAI/vlkACfcAU-HIRIíAG Egy 18 éves leány — rabíóbandafőnök Hetven betörést és egy gyilkosságot követett el Á titokzatos hátterű zenepavillon Ungvár, április 28. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ruszin- szkon kívül élő ember előtt szinte érthetetlen az a légkör, amely ezen a kis „autonóm" területen nemcsak az „uj polgári", de a hivatali szellemet is átlengi. Amit a köztársaság más vidékein lehetetlennek tartanak, az Ruszinszkőban közönséges napi esemény, amely fölött mindenki több-kevesebb jóakarattal eltekint. Csak nem régen emlékeztünk meg például az ungvári kormánybiztosnak a városi kövezet- és vásárvám bérbeadási üzletéről, amely az. ismeretes és botrányos sajtópanamába fűlt. Sehol egyetlen tiltakozó szó, sehol egyetlen megbélyegző ítélet el nem hangzott a nyilvános társadalmi éleiben a kormánysajtó ekkora züllöitsége ellen s azok az urak, akik ezt a panamát előkészítették és kicsi hiján végrehajtották, továbbra is szemrebbenés nélkül játszák a purifikátor szerepét. Alig múlt el azonban ez a csúnya végű üzlet következtében támadt idegesség, már is újabbal szolgált az ungvári kormánybiztos üzleti zsenije. A nagyszabású „üzletinek előzménye az, hogy két évvel ezelőtt a kormánybiztos a főváros tulajdonában lévő városi park (Széchényi Liget) vendéglőjét és kioszkját egy Táfcorsky Frantisek nevű idegennek adta bérbe. A bérleti feltételek között ott szerepelt az is, hogy a bérlő köteles a kioszk elhanyagolt helyiségeit saját költségén rendbehozni, s ezenkívül köteles a parkban a főváros vezetősége által készült tervek és előirások szerint zenepavilont felépittetni. Az uj bérlő azonban ezeknek a kötelezettségeknek egyáltalán nem tett eleget, sőt, hogy a kormánybiztosi rezim üzleteinek karakterét minél jobban kidomborítsa, arra sem érezte magát kötelezettnek, hogy a bérösszeget valamint a városi adókat fizesse. Ehelyett azonban a hajdan előkelő nyári mulatót olyan nivőra sülyeSztette, amely a város tekintélyével egyáltalán össze nem fér. Arról tehát szó sem lehetett, hogy a bérlő a zenepavillont felépítse. Az ungvári kormánybiztos azonban nem az az ember, aki a látszatra semmit sem adna. Üzleti zsenijétől mi telhetett egyéb, minthogy kitalálta: ha a bérlő nem tesz eleget vállalt kötelezettségének, majd pótolja ezt a hiányt 'és mulasztást maga a bérbeadó kormánybiztos, persze a város adózóinak terhére. Bizonyára azon elv alapján, hogy mégis csak több pénze van a városnak, mint a szegény bevándorlóit bérlőnek. Az eszmét azonnal tett követte és Hrbek kormánybiztos pályázatot irt ki a zeuepavillon felépítésére. A pályázaton egy cég el is nyerte az építést és már megkezdődték az előkészítő munkálatok. A város adózó polgárai azonban mégsem nézhetik tétlenül ezt a gazdálkodást, amely nem veszi tekintetbe se a város polgárainak teherbíró képességét, se a fennálló gazdasági követelményeket, levelet intéztek tehát a P. M. H. ruszinszkói szerkesztőségéhez, melyben kérdéseket tesznek fel a kormánybiztoshoz a titokzatos hátterű zene- pavillon építésére vonatkozólag. így például: Kinek a költségére építteti azt a zenepavillont a város? A szegény adófizetők költségére, vagy pedig a szerződés szerint erre kötelezett Táborsky bérlő költségére? (A kérdésre a feleletet már a városi költségvetés megadta, ahol a zenepavillon építésére szánt összeg is szerepel. Szerk.) — Nem tételezzük fel a kormánybiztos űrről, — írják tovább a levélírók — hogy oly engedményt adott volna a bérlőnek, ami ellenkezik a város érdekeivel s ami a város jogtalan és érzékeny megterhelésével járna. Szívesen felépítené bárki a zenepavillont, ha a bérletet (amely egyébként is hadirokkantnak, vagy hadiárvának, illetve hadiözvegynek járna) megkapná. — A nyilvánosság előtt kérdezzük a kormány- biztos urat, hogy ha a bérlő nem tesz, vagy nem tett eleget kötelezettségének, mért nem szünteti meg a szerződést? Talán valami különös érdemei vannak a bérlőnek, amik a városra valami rendkívüli anyagi előnyökkel járnak? ... — Tudva, hogy a bérlő rövid idő alatt fizetésképtelenséget jelentett be s kényszrregyezségi eljárás van, illetve volt ellene folyamatban, de eddig senkinek egy fillért nem fizetett, mi a váró; adózó polgárai kérjük a bérleti szerződés revízióját s a felsőbb hatóságok által annak szigorú megvizsgálását. — Vizsgálatot kérünk! A város pénze nem Csáky-szalmája, azzal lelkiismeretesen s protekciómentesen és úgy kell gazdálkodni, hogy a köz érdeke, a város életkövetelményei legyenek a kormánybiztos ur szeme előtt és nem a Táborsky Frantisek magánérdeke ... A levélírók remélik, hogy a vizsgálat meg fog indulni ennek a protekciós üzleti ügynek háttere mögött, de nagyon csalódnak, ha azt hiszik, hogy a kormánybiztosnak egy haja szála is meg fog görbülni árért, hogy Ungvár fővárosnak e bérletijével annyi kárt. csinált és ezenkívül újabb horribilis kiadást zúdított az adófizető polgárság nyakába’ Fa mégis felébred a felsőbb hatóságok lel- kiismerte és a kormánybiztosi rezsimet és sorozatos üzleteit likvidálják, az valóságos csoda lesz! Bécs, április 28. A Becs közelében levő Pottendorf és más községek lakosságát az utóbbi időben gyakran megismétlődő betörések és rablások tartották rettegésben. A rendőrség megállapította, hogy egy szervezett rablóbanda garázdálkodásáról van szó amelynek vagyonos kereskedők is tagjai és a főnöke egy tizennyolc éves leány. Hónapokig tartó nyomozás és üldözés során se tudta azonban a wiener-neustadti rendőrség a rablókat ártalmatlanná tenni míg most sikerült neki a banda vezetőit és számos tagját elfogni és,a bizonyítékok súlya alatt beismerő vallomásra kényszeríteni. Eddig 70 betörést és lopást, öt gyújtogatást, egy gyilkosságot és két gyilkossági kísérletet bizonyítottak rá a rablóbandára. A kár, amely a betörésekből származott, meghaladja a 150.000 sillinget. A banda főnöke Kuzenits Mária 18 éves leány volt, aki alaposan felfegyverkezve minden betörést maga vezetett. Kuzenits Mária vezette annakidején a lorettói kolostorban történt betörést is, mely nagy feltűnést keltett. Egy másik női tagja is volt a bandának, egy Kloer Alojzia nevű asszony. A banda egyébként több mint 30 tagból állt, akik nem riadtak vissza attól, hogy fegyvereiket is használják. Üzletekbe, vendéglőkbe, kastélyokba, borpincékbe, hentesekhez és trafikokba törtek be; de a templomrablás is gyakran alkamazott specialitásuk volt. Egy Bang nevű pottendorfi kereskedő volt az orgazdájuk, aki a lopott holmikat értékesítette. Kiirtotta családját egy Berlinben élő orosz Borzalmas telte után levele te magit a negyedik emeletről Conrad Veidt idegrohamában négyszáz dollárral hazaszdkött Bécsbdl Conrad Veidt, a világhírű moziszinész, legutóbbi budapesti látogatásakor olyan óriási népszerűségre tett szert, hogy hamarosan megismétli budapesti vendégszereplését. Szerda estére volt kitűzve Veidt előadó-estéje, amelyre természetesen óriási érdeklődéssel özönlött különösen a főváros hölgyközönsége. Veidt úgy beszélte meg, hogy vasárnap este Becsben ad elő, majd délelőtt Budapesten keresztül átutazik Szegedre, ahol hétfő estére állapodtak meg vele egy előadóestében.Megbeszélte budapesti impresszáriójával Márffy Károly dr.-ral azt is, hogy Budapesten átutazóban a pályaudvaron átveszi tőle a budapesti előadásért járó honoráriumot, 350 dóllárnak a felét. Ma reggel azután Veidt titkárától Márffy sürgönyt kapott, amely tudatja, hogy a nagy szinész betegsége miatt nem tehet eléget Ígéretének. Márffy azonnal érdeklődött telefőnon Bécsben és megtudta a nagy botrányt, amely az osztrák fővárosban lejátszódott. Vasárnap délután hat órakor ugyanis Conrad Veidt a Brístol-szállóban lévő lakásán hirtelen idegrohamot kapott. A roham oly súlyos volt, hogy a világhírű művésszel alig lehetett egy higgadt szót váltani. Veidt rögtön kijelentette, hogy visszautazik Berlinbe, mért képtelen arra, hogy a pódiumon egy szót is szóljon. Azonnal összepakkolt, autóba vágta magát és kirohant a Westbanhofra. A bécsi rendező kétségbeesve értesült Veidt. eljárásáról, már csak azért is, mert a bécsi fellépéséért járó honoráriumot, 400 dollárt már teljes egészében átadta a német színésznek. Azonnal kirohant a pályaudvarra, de már nem tudott bemenni a kupéba. A vonatot éppen indu- lőfélben találta, a vagónajtók már le voltak zárva. Conrad Veidt, mikor hallotta, hogy keresik, kihajolt a kupé ablakán és mikor a rendezőt meglátta, csak ennyit szólt: — Ne féljen semmitől, mindent megfizetek Az előadó-est rendezői bizottsága azonban — noha Veidt tudvalévőén jó anyagi körülmények között él és pénzügyi dolgokban köztudomás szerint még nem járt el inkorrektül, azonnal értesítene a berlini rendőrséget, hogy Veidt négyszáz dollárral megszökött Bénából. Hogy mi okozta a hirtelen idegrohamot, arról biztosat nem lehet tudni. Veidtet általában nervo- zus és egzaltált embernek ismerik, de ilyen súlyos ideggörcsei nem igen szoktak előfordulni. A mostani rohammal kapcsolatban egy pletyka jár száj- ról-szájra Bécsben, amelynek középpontjában egy budapesti urileány ^ . áll. Azt beszélik ugyanis, hogy Conradt Veidt felesége, aki valamikor operaénekesnő volt, ragaszkodott ahhoz, hogy ausztriai és magyarországi turnéjára vigye magával őt is a férje. Veidt ebbe először nem akart beleegyezni, de félesége nem tágított, s csakugyan elkísérte urát az osztrák fővárosba. Veidt tudta, hogy az a pesti urilány, akihez őt állítólag gyöngéd szálak fűzik, értesülni fog megérkezéséről s várni fogja a vonatnál. A leány és a felesége találkozásától annyira félt Veidt, hogy izgatottságában teljesen elvesztette önuralmát s nemcsak pesti útját halasztotta el bizonytalan időre, hanem Bécset is az- zonnal elhagyta. Montreal leghíresebb védőügyvédé agyonlőtte védencét Harminc év után állott bosszút menyasszonyának gyilkosán — Véres tragédia a montreali igazságügyi palota ügyvédszobájában Newyork, április vége. Az élet sokkal nagyobb tragédiákat produkál és nagyobb konfliktusokat idéz elő, mint amilyeneket egy regényírónak vagy filmszerzőnek fantáziája kigondolni képes. Ilyen esetet jelentenek újból a kanadai Montrealból. 1896 májusában történt. Alkonyodik. A montreali parkban egy fiatal leány sétál, tele boldog álommal. Jövője a legrózsásabb- nak ígérkezik. Elsie Tbompsonnak nyolc nap múlva lesz az esküvője Armand Bou- ronnal, egy fiatal ügyésszé1, aki unitit nagy hírnevet szerzett védői műkő lésével s mindenki fényes karriert jósol uelti. Urntdi/la- taiban elmélyedve letéved az ut ói. Nem figyel rá- A magányosság jót tesz idegeinek. Hirtelen felsikit. Egy ember toppan elébe, vad, fenyegető, állati szemekkel. Kiáltani akar, nem tud. Kézszoritást érez a torkán, amely beléfojtja a hangot. A következő pillanatban a földön fekszik. A kéz mind ösz- szébb és összébb szorul. Elveszti öntudatát. A következő nap délelőttjén megtalálják a hullát, amelyet kiraboltak. A rendőrség, detektívek rendőrkutyák hada nyomoz az elvetemült gyilkos után. Hiába. Nem jönnek a nyomára. Armand Bouron vigasztalan a nagy veszteség miatt, vigasztalan annál is inkább, mert a gaz gyilkost nem tudják az igazságszolgáltatás elé állítani. További élete teljesen elkeseredett. Nem házasodott meg, kizárólag hivatásának élt s a város első ügyvédje lett1926 április. Ismét gyilkossági port tárgyalnak a montreali igazságügyi palotában. Erry bizonyos Querel áll a bíróság e’őlt. A vádirat szeriDt betört egy parasztházba s a gazdát agyonlőtte. Sok bizonvrték szól ellene. Armand Bouron a védője. Pompás beszédet épit fel. Az ember nem valami szimpatikus s külseje után mindenki feltételezi róla, hogy gyilkos. De előítéleteknek s ellenszenvnek nem szabad az igazságszolgáltatásban szerepet játszani. A bizonyítási ián; hiányos. A vádit.t bűnösségét nem mutatja bj tisztán. A biiőság a Védő állásp 'Útját fogadja el s Querelt felmenti. Bouron az ügyvédek várószobájába megy. Ekkor egy bírósági szolga jön érte, Querel óhajtja köszönetét kifejezni. Bouron fejével igent bólint, Querel belép. Túláradó szavakkal köszöni meg a védelmet, ő maga se hitte, hogy ez alkalommal baj nélkül kerül ki az ügyből. De ilyen dolgokban szerencséje van. A zsebéből kivesz egy me- daillout- „Lássa — mondja — ez hoz nekem szerencsét ezt az amulettet első tettem elkövetése óta őrzöm, amelyet nem derítettek föl.“ Bouron szeme elé tartja a medaillont. Az ügyvéd visszaborzad a gonosztevő hideg brutalitásától és a cinizmustól, amellyel bűneiről beszél. Csak futólagos pillantást vet a medaillonra. Hirtelen azonban megdöbbenve tántorodík vissza. A medaillonba foglalt kép az ő arcképe. A medaillont eljegyzésük alkalmával ő ajándékozta menyasszonyának. Az egész tragédia, amely harminc év előtt játszódott le és életének boldogságát tönkretette, megelevenedett. Végre előtte állt a gyilkos. „A montreali keleti parkban történt az eset?“ — tört ki belőle. A gyilkos megzavarodik, végre igennel válaszol. „Egy fiatal, szőke 18 éves lány volt az áldozat ?" Most Querel elrémülve pillant fel. „Igen ... igen ..., de honnan tudja Ön ezt?“ „Te kutya, gaz kutya, ordítja az ügyvéd s a gyilkos torkának ugrik, * de lépéseket ball. Revolvert ránt elő, lövés dördül el s Querel véresen bukik el a padlón. Bouronnak még kezében a fegyver, mikor betörnek a szobába. Mégkönnyebül- ten lélekzik fel, megbosszulta a gyilkosságot... harminc év utánBerlin, április 28. Borzalmas családi tragédia játszódott le vasárnap Berlinben. A német főváros északi negyedének egyik házában, a Wien Strasse 51. számú házban négy lövés dördült el. Az egyik kiirtotta a 32 éves Emma Polzenius életét, a másik a 13 éves Elsa Polzeniust ölte meg, a szerencsétlen asszony 69 éves anyja és 30 éves fivére pedig súlyos sebbel, véresen rogytak a földre. A lövések eldördülése után egy férfi ugrott ki a külvárosi ház negyedik emeleti ablakából s összeroncsolt tagokkal terült el a szűk udvaron. A ház lakói odaronhantak a földön feírengő férfihez és megállapították, hogy az öngyilkos nem más, mint Leopold Polzenius, Emma asszony férje s a meggyilkolt kisleány apja. Az. azonnal meginduló rendőri nyomozás teljes világosságot derített a borzalmas családi drámára. Körülbelül egy évvel ezelőtt az orosz származású Polzenius lakatosmeslert feljelentette felesége, hogy erőszakot követett el saját, akkor tizenkétéves kisleányán. Az államügyészség azonnal letartóztatta a bestiális apát, s a széleskörű vizsgálat megállapította, hogy noha a vádpontok eredeti súlyosságukban nem tarthatók fenn, mégis kétségtelen, hogy a lakatosmester becs- télen szándékkal közeledett saját gyermekéhez. Polzenius úgy a vizsgálat során, mjnt a törvény- széki tárgyaláson kétségbeesetten tagadta bűnösségét. Még az Ítéletkihirdetés előtt is dulakodni kezdett őreivel és fuldokló hangon ordítozta: — Ártatlan vagyok! Feleségem és anyósom bosszúja az egész! Eresszenek szabadon! Ártatlan vagyok. Azonban a bíróság igazoltnak látta az ügyész vádemelését és Polzeniust néhány hónapi fogházra ítélték. A wiensstrassei környék egészen a bűnügy kezdetéig tisztességes, dolgos embernek ismerte a lakatosmestert. Úgy mondják, hogy ez a feljelentés, amely sokak szerint tényleg minden alapot nélkülözött, ingatta meg lelki egyensúlyát. Néhány hét előtt kiszabadult börtönéből, de nem költözött vissza családjához, hanem nem messze lakásától, a Marienburger Strasseban bérelt szobát. Kiszabadulása után nyílt ellenségeskedés tört ki Polzeniusék között. Nemrégiben egy hangos utcai jelenet játszódott le a wiensstrassei ház előtt, amely majdnem tettlegességgel végződött. Polzenius magánkívül támadt rá a feleségére és hangosan kiáltozta: — Te és az anyád tettetek tönkre! — A ti lelteteken szárad az életem! Vigyázzatok magatokra ! Barátainak elmondotta, hogy az ő élete már egy fabatkát sem ér, s csak egy gondolat foglalkoztatja, hogy bosszút álljon az ártatlanul elszenvedett börtönért. Borközi állapotban mondott szavait az ismerősök nem vették komolyan, míg most a lakatosmester szörnyű módon végrehajtotta fenyegetését. Vasárnap reggel hét óra tájt megjelent felesége lakása előtt és körülbelül egy óráig várt elrejtőzve az elsőemeleti lakás ajtaja előtt. Tudta, hogy felesége koránkelő és legkésőbb nyolc órakor el szokta hagyni a házat. Néhány perccel nyolc után tényleg nyitott az ajtó és kilépett a mitsem sejtő Polzeniusné. Ebben a pillanatban dördült el az első lövés, amely az asszony ütőerét roncsolta szét. Az őrjöngő berohant a lakásba és egymásután lőtt anyósára, sógorára és gyermekére. A halálosan megsebesült Polzeniusnénak még volt annyi ereje, hogy segítségül hivja a szomszédokat, akik a hangos kiáltozásra odatódultak a lakás elé. Polzenius azonban szétütött köztük és mielőtt meg tudták volna akadályozni, felrohant a negyedik emeletre, kinyitotta az egyik udvarra nyiló ablakot és hangos kiáltással levetette magát az udvarra. A merénylet négy áldozata közül az asszony és a kislány még a helyszínen meghaltak. Polzenius sógora halállal vivődik egyik berlini kórházban és az anyós csak könnyebb sebesüléseket szenvedett. Polzeniusnak állapota reménytelennek látszik, egyelőre még életben van, de az orvosok szerint, súlyos belső sérüléseit nem fogja kiheverni. Felhívás az őslakossághoz! A választók névjegyzékét júniusban ismét közszemlére teszik ki. A városokban, a házak kapui alatt és a választási irodában, a vidéken pedig a községi elöljáróság helyiségében. Minthogy a választód jog igazolásához az illetőségi bizonyítványnak é« a bejelentő- lapnak előmutatása szükséges, fölhívjuk már mostan azok figyelmét, akiknek neve a legutóbbi alkalommal kimaradt a névjegyzékből, hogy haladéktalanul szerezzék be ezeket az okmányokat. Aj közönség tájékoztatására közöljük, hogy választód; joga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki 21-dk életévét 1926 december Sl-ig betölti és legalább 3 hónap óta (tehát legalább 1928 március 1.5-ike óta) lakik a községben. Mindenkinek kötelessége előre gondoskodni arról, hogy neve ki ne maradjon a választók névjegyzékéből. A szükséges felvilágosításokkal készséggel szolgál Pozsonyban az országos keresziényszoríalistn párt központja, vidéken pedig a púrtosprvpzetok (a kerületi és helyt titkárok). Az országos keresbónyszodrlieta' párt „központja (Pozsony, Hosszu-utca 23. IL). J
