Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-28 / 97. (1135.) szám

4 1926 április 28, szerda. .ujaaaaifcaiwn Testi és lelöki gyógymódok végletei WinderlichnétÖl — Abrams doktorig. — A P. M. H. tudósítójától. — Budapest, április. ' \’vi bei cg. Fáradt, ernyedt idők hipo- hondriás gyermekei vagyunk, őröl a pénz, a gond, a gyomor, a nő. Különös, titokzatos, vibráló vil- lámfolyainatók kapnak el láthatatlanul és sodor­nak a testi-lelki megrokkantság felé, alig van me­nekvés, alig van szabadulás az őrlőmalom elől. Pedig főképen lelki betegek vagyunk, végtelen, egyöntetű pszihózis áramába kapcsolódott bele szevezetünk minden sejtje, enerváltak, bágyadtak, idegesek lettünk s a nagyt.éha való tettrekészség ijedt felrezzenés csupán a valóság s az erő biro­dalmának kapuja előtt. Innen aztán a rengeteg valóságos és elképzelt lelki betegség, innen a sportolás szabadsága utáni vágy, innen a bicsér- dyzmus, óbudai füvesasszony, a delejes Wunder- lichné s az ellenkező véglet: az amerikai gvógyi- tógép. Két véglet csúcspontja között ezer más meg­szabadító a betegség örvényeiből: a jóságos dok­tor, a homoöpata patikus és megannyi más. Csak éppen a legfőbb doktor: önmagunk kapcsolódtunk ki az egészség e nagy csatájától s ha meg is tesz- szük azt, hogy aktive részt veszünk testünk jobb­létre minősítésénél, azt is izmusok, jelszavak át­látszó ködébe burkoljuk s a couéizmustól kezdve mindennemű szuggeszción át a hipnózis karjaiban találunk menedéket. De a két véglet megmaradt: a babonás óbu­dai javasasszony s a gyógyitógép. Tudományosan megmagyarázható ez is r— az is. Tudom okát adni az óbudai javasasszonyba vetett hitnek s nem jelentőségét bírálom akkor, ha a Wunderlichnék és egyéb delejes társai fölött enyhe, sőt olykor ironikus mosollyal térek napi­rendre s XX. századbeli ismereteimmel nem tar­tom lehetetlennek egy háború utáni megrettent s megrokkant koT észnélküli kapkodását mindenne­mű kivezető ut után. Csakhogy eme bizonyos ismereteim ekkor nem a felvilágosult természettudományos ismere­tek, hanem — a történelem tudása lesznek. Sőt ta­lán még magával a természettudománnyal is meg­magyarázható a lelkeknek eme aberrációja, ha a természettudományi ismeretünket a bódult ember bódult agysejtjeire vonatkoztatjuk. így hangolható össze a misztikus felé hajló történelem a józan és hideg orvostannal. Nincs csodálnivaiő, ha menekülés után vágyó testek füvesasszonyokhoz és javasló nőkhöz ko­pogtatnak be. A magunk életéről van szó s ilyen­kor mindig a logika, s a józan meggondoltság ro­vására megy a menekülni-akarás. Megértem azo­kat is, akik végső elkeseredésükben, a tudomány helyett az egyedülvaló hithez folyamodnak s „de­lejes vatták", „delejes vizek" hatalmában bíznak csupán. Hit, misztikum, hókuszpókusz kell a nép­nek * ha egyszer önmagunkról, a gyomrunkról avagy szekszuális érdekeinkről van sző, eldobunk mindent, nevezzék azt tudománynak, józan ész­nek, s megragadunk bármit, ami még lehetséges számba megy a fenti érdekek megvédelmezésénél. Az óbudai füvesasszony ártatlan füvekkel, jó­indulattal, igaz hittel működő nő. Érdemei van­nak. Igenis: gyógyít s gyógyított sokakat. Nem kuruzsol. Gyógyítanak a füvei s hatékony talán a velejáró önkéntelen szuggeszció is. Gyógyitókész- sége azonban mégis csak a naiv jóindulat határán mozog. Más azonban a delejes Wunderlichné esete. Nem hiszem, hogy keze érintésével vattát, vizet tehet gyógyítóvá, nem hiszem, hogy kezének érin­tése sokban felülmúlná egy becsületes masszázs érdemeit. Megengedhető, hogy gyógyított. De ki­ket? Azokat, akiknél az idegek ideig-óráig tartó bénulása volt jelen, azokat, akiknél csak egy erő­sebb lelki emóció kellett, hogy az ugyiscsak. rej­tőkben rejtőző egészséges állapotot elöugrassza. Szuggesztiv hatás volt az övé, jótékony, fokozott szuggesztiv hatás. S igy tehát: bénultan sánta lá­bat egészségessé mozdított, görcsös kezet kiegye­nesített, de rákot, tüdőbajt, avagy rövidlátó sze­met meg nem gyógyított. Nem is fog. Sem ő. sem pedig a nyomában elburjánzó, s pénzt 3zipolyozó delejes köszörűsök hada. Ez volt az egyik véglet. Tudományos értéke, is­mételjük, inkább kortörténelmi, lelki, szociális körben mozog, ám gyógyítási értéke sokkal keve­sebb, mint azt a hir szájára kapta. A másik véglettel azonban érdemes tudomá­nyosan foglalkozni. Az amerikai Abrams-féle el­járásról van sző. Mondhatni: villanyerőre beren­dezett győgyitő-gép. Magyarországon egy van a pesti Koronaherceg-utcában, ezenkívül Európában csupán London, Hollandia, Varsó, Páris dicseked­hetik vele. Ezt az eljárást az elektromosság százada hoz­ta s hivatásos orvosok foglalkoznak vele csupán. Sok harc folyt körülötte, de az elért eredmények mutatják, hogy az eljárás pártolóinak nagyrészt igazuk van. Ábrám (Ebremsz) san-franciskói orvos a re­flexek egész tömegét találta meg, bizonyos vizsgá­lati eszközök segítségével. S igy jött rá arra is, hogy i beteg ember vérében megváltozott elektro­mos viszonyok vannak s más a beteg ember vé­rének rádióaktiv rezgése, mint az egészségesének. Mindennek van bizonyos kisugárzása, —- gondolta Abrams, — mért ne legyen a vérnek is? Ezen az alapon jött rá aztán, hogy a külömböző betegsé­geknek kiilömböző elektromos rezgések felelnek meg. Igv jön létre a diagnózis. \ kezelés pedig abban áll. hogy ismét elektromos utón helyre­hozzák a vér rádióaktiv kisugárzásait. Ez az egész e.liőrá? elve. Az eljárás a következő: a beteget áramkörbe kapcsolják s az állítólagos beteg 'test­et kopogtatják. Ha a testrész tényleg beteg, ko­pogása tompán hangzik. Ezt a iompulatot jegy­zik meg s minden iiyen tompulafnak bizonyos szám felel meg a villanygépen. Ez-a diagnosztizáló masina. A gyógyító masina színién egy elektro­mos gép, aminek áramát — az előbb nyert szám­nak megfelelő erőséggel, mennyiséggel s minő­séggel, — a beteg testrészre rávezetjük. Informátorunk megjegyezte, hogy a gyógyí­tás nem szorítkozik csupán a gépre, hanem egyéb rendes medicinák is alkalmaztatnak. Az Abrarns- féle eljárás inkább diagnosztizáló, jó segédeszköz. De gyógyítja a tüdőbajt, a szivbántalmakat, epi­lepsziát, az idegbántalmakat, a sokizületi gyulla­dást. Ha mást olykor nem végez is, a fájdalmakat eloszlatja, még tabesznél is. Sajnos, — bár An­Prága, április 26. A világvárosok rendőri statisztikája április hó­napban szomorú rekordokat muSit. A rekordot áp­rilis 15-ike tartja, ezen a napon Budapesten 27-en dobták el az életüket, miig Béniin öngyilkossági rekordját április 18-án érte el, amikor a német fővárosban öt öngyilkos­ság s hét öngyilkossági kísérlet történt. Vájjon vé- letlenség-e az, hogy a megrázó drámák egy-egy szép tavaszi napon felhalmozódnak, amikor lágy, tavaszi szellő lengedez s a tavaszi nap meleg suga­raival osókolja végig a nagyváros emberpár-iáinak meggyötört arcát, vagy pedig ebben a tényben szo­ciológiai törvényszerűséget kell keresnünk? Ta­pasztalati tény, hogy tavasszal az öngyilkosságra való hajlamosság feltűnő módon növekszik s ebből az empirikusan nyert ismeretből sokan azt a 'következtetést vezetik le, hogy feltétlenül kell valami összefüggésnek lennie az éghajlat és év­szak s az emberi lélek állapota között. Ámbár egész sora a modern tudományos munkáknak haj­lik arra, hogy összefüggést állapítson meg a lelki affekitusok s az évszakok hatása között, a tudomány azonban túlnyomó részben az ellentétes állásponton van. Mindazonáltal ebben az irányban még pontos megállapítások nem történtek s nem is volltak le­hetségesek. Mert ha az öngyilkosság eseteiben a motívumok után kutatunk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a legtöbb ember önként kereste a halált olyan okokból, amelyek a külső világban vannak. A statisztika meggyőzően mutatja, hogy súlyos gazdasági és munkáskrizisek idején az öngyilkosság görbéje rendszeresen emelkedő irányzatot mutat. Általános érvényességgel tehát nem beszélhe­tünk a lélek „tavasíkriziséről". Ezzel a megállapí­tással az a tény sem áll szemben, hogy például a GaUaföld, Ottő-farm, 1926. Kint, a félvadak közt élő európaiak rendesen megengedik maguknak azt az ártatlan mulatsá­got, hogy időnként bevonulva a városba, a vadon­ban való életet úgy festik a szörryüködve hallga­tó filisztereknek, mintha az állandó halálfélelem, örökös idegölő küzdelmek közt folynék. Az embe­rek szivesen hiszik, ami képzeletüket izgatja, azért az ültetvényesek mint félistenek, a ncmád bennszülöttek pedig mint vérszomjas, bosszúálló ördögök élnek a köztudatban. Pedig itt nem héro­szokra, hanem pszihiáterekre van szükség. Az elmaradt, elbutult fekete törzsek még mindig az emberiség gyerekkorát élik, úgy kell tehát velük bánnni, mint a gyermekkel. Aki nem találja el a helyes bánásmódot, vagy nincs türelme őket aszerint kezelni, annak egész élete harc és áldátian háborúság, mig helyes ér­zékkel hónapokig elölhet köztük bárki, anélkül, hogy az európai fegyver és európai erély felsőbb- ségét demonstrálnia kellene. A következetlen, ra­vasz, rosszindulatú, de alapjában gyáva, buta és befolyásolható feketék közt aztán ezer mulatságos és komikus epizódot él át az ember, melyek jobban jellemzik az itteni viszonyokat, mint az unalomig ismételt véres csaták, hajme­resztő kalandok. Feljegyzek egy-két ilyen jelen­téktelen dolgot, mint a primitív emberi lélek köz­vetlen megnyilatkozásait. Orvosi rendelő a feketék közt. Ha elvadult vidéken híre megy, hogy európai utazik keresztül vagy megtudják, hogy valahol megtelepedett, rövidesen sántiló, bekötött fejű, görnyedt hátú feketék keresik fel. Afrikában ugyanis minden fehér magá­tól értetődően orvos a fekete szemében, kinek kutya kötelessége segítséget nyújtani a szenvedő szerecsennek. Ha ezt elmulasztaná, te­kintélye mérhetetlenül megrendül, ellenben a pá­ciensek okszerű kezelése épen egyik legbiztosabb módszer a bennszülöttek feletti befolyás elnyeré­sére. Mióta itt vagyok, olyan kiterjedt pácientu- rára tettem szert, hogy bármelyik európai egye­temi tanár megirigyélhetné. Mivel a doktorságon kívül más mellékfoglalkozásom is van, kénytelen voltam rendes rendelő-órát bevezetni. Reggelen­ként sátram előtt szép sorjában üldögélve várnak betegeim. Soha sem hittem, hogy az orvostudo­mány ilyen egyszerű mesterség. Akinek láza van, khinint ‘kap, akinek fáj valamije, aszpirint, aki­nek nagyon fáj, ópiumot, szóval a belgyógyászat gliában errenézve is voltak jó észrevételek, — a rák gyógyítása még evvel a géppel sem sikerült, legfeljebb a rosszindulatú daganatok fájdalmait csillapítja. Lehet, hogy a jövő kísérletek ezirány- ban is kedvező eredményt hoznak. » Sem az emberi lélek, sem a test nagy beteg­ségeit eddig teljesen meggyógyítani nem sikerült. S nem sikerült kiirtani a halálfélelmet sem. S ezért minden önkinzás, ének — ezén a gyógyitó­gép, Wanderlickné, ezért a patikák s a diszkrét- lelkű doktorok: ám hol késik vájjon az a lehető­ség, amellyel vagy mindea betegséget száműzhe­tünk, vagy már anélkül is születhetnek késői utó­daink? Egyelőre csak a véges emberi elme reparál- gatja a véges emberi testet. Merthogy a lélek meghal-e- még ezt sem tudjuk. Szombathy Viktor. diáköngyilkosságok tapasztalat szerint legsűrűbben tavasszal jelentkeznek. Itt is külső indátóoikok ját­szók a főszerepet, mint az iskolai rossz ered­mények. Másrészről a pszichiáterek magyarázata sze­rint a tavasszal kétségtelenül jelentkezik az ösz­tönélet növekedése. Ez különösen a fiatal, lelkileg még nem ^Iciegyenlített embereknél a fokozott ero­tikus Ösztönélet irányában hat. A rajongásig túlfe­szített térni eszetek ebben a lelkiállapotban köve­tik el azokat a versecskéket, amelyek különösen április hónapban szinültig megtöltik a szerkesztő­ségi papírkosarakat. Különösen szenzibilis termé­szeteknél tavasszal gyakran mutatkozik az életér­zés túlfeszültsége, amiben jelentékeny szerepet ját­szanak egy, az ősembertől örökölt periodicitás nyilvánvaló maradványai. A pszichiáterek szerint azonban nincs bizonyíték arra, hogy az öngyilkos­ság és tavasz között összefüggés lenne. S ha erre bizonyítékot is lehetne találni, akkor esetről-esetre meg kellene vizsgálni, mennyiben játszottak a kül­ső világ tényezői az öngiylkosságban szerepet. Az az állítás, hogy a tavasz észrevehető módon emeli a hajiamat az öngyilkosságra, egyértelmű volna az olyanfajta állítással, arninőt szintén sokszor hal­lunk, hogy a november és a február hónap a szü­letési számra különösen kedvező. A statisztika ezt tényleg kimutatja, különösen a törvénytelen gyer­mekeknél, de ez nem klimatikus, vagy hasonló tényekből következik, hanem egész egyszerűen azért, mert a báli szezon s a karnevál ezekben a hónapokban éri el tetőpontját. A szomorú rekord- számot tehát nem a tavasz rovására kell írnunk, hanem azokra a folyton visszatérő motívumokra, amelyeket a rendőri jelentésekből ismerünk: anyagi gondok, szerelmi csalódás stb. s amelyek gyenge természetű embereknél az önkéntes halál akarását előidézik. terén a legegyszerűbb gyógymódot alkalmaztam. Természetesen a helyes gyógymód megválasztás:, és az orvosság adagolása nem megy ilyen egysze­rűen, mint azt most leirom, hanem bizonyos középkori szertartásosság előzi meg, mint a nyelv kinyujtása, pulzus-számolás aggodal­mas csendben, sőt ha a páciens nem túlságosan fapados, a tüdők zörei is meghallgatást nyernek. Tudományom feltétlen legnehezebb része ez alatt a hókuszpókusz alatt a kellő komolyság megőr­zése, de viszont belátom, hogy erre szükség van, mert nem az ártatlan pirulákban, hanem az is­meretlen formulák közt szuggesztiven kimondott szavakban rejlik a gyógyerő: — Ettől meggyógyulsz! Az orvos mint bíró. Az európaiak orvosi tudományába helyezett bizalom általános jelenség, ami kijár kivétel nél­kül mindegyiknek, azzal nincs mit büszkélkedni, méltán legyezte azonban hiúságomat, mikor vala­mi hallgatólagos választás eredményeként megtettek a környék birájának. Ez már olyan kitüntetés, ami csak keveseknek adatik osztályrészül, — süllyedt volna el, aki ki­találta. Csakhamar be kellett állítanom program- momba egy hetenkénti törvénynapot, melyek rövi­desen époly látogatottak lettek, mint népszerű or­vosi rendelésem. Ilyenkor egy pokróccal leteritett halmon ülve, fenségesen komoly arccal hozom sa­lamoni ítéleteimet az elém járuló jogkereső kö­zönség bonyolult polgári- és bűnügyeiben. A bűn­ügyek nagyobbára a tulajdonjog szentsége ellen elkövetett merényletek, továbbá a testi sértés, — kizárólag 8 napon túl gyógyuló — kritériumát merítik ki. Az hiszem, ha egyszer az a raplim tá­madna, hogy egy szamár ravasz fordulattal meg­ejtett birtokba vételéért kötél általi halálra ítél­ném a tettest, félórán belül fellógatnák buzgó klienseim. Otthon elég alkalmam volt megcsodálni biráink angyali türelmét, amíg egy-egy bőbeszédű parasztból — aki úgy látszik, ambicionálta, hogy hallgatóságát részletesen informálja a tavalyi bur- giizdi vásár egyes epizódjairól, a koma szüretjé- ről, a tavaszi árvízről s a jó Isten tudja micsoda, a tárgyhoz nem tartozó dolgokról — ki tudta há­mozni azt a tíz szót, ámi az ügyet érintette Mi­vel az igazság felderítését mindennél felemelőbb hivatásnak tartom, az első törvénynapon fiatalos ambícióval vezettem a tárgyalás fonalát.. Hát. je­lentem tisztelettel, azt a vallomást, amit. otthon egy fél óra alatt lehet a nép egyszerű gyermeké­ből kiharapófogózni, a zord gallából egy' fél nap Tavasz ébredése öngyilkossági járványt okoz? öngyilkossági rekordok a világvárosokban — Mit mondanak a pszichiáterek Hogyan élnek Afrikában a fehér ültetvényesek? — A P. M. H. levelezőjétől. — alatt sem szedi ki a leggyakorlottabb lnquizitor sem. Hogy semmi sem uj a nap alatt, azt bizonyít­ja egyik jogesetem, mely más formában, mint is­mert adoma forog otthon közszájon, de hogy itt, Afrika közepén, a valóságban, mint bírói döntésre váró „per tárgyá“-t lássam viszont, azt soha sem hittem. A felperes egy teljesen megbolonditott galla, az alperes, Ato Alexander (Sándor ur), egy ravasz, kertelő tigreai. Nagy nehezen sikerült a következő tényállást kihámozni: Sándor ur hivatásos kereskedő, ki a galla falvakat járja és állatbőröket vásárol össze. Fel­peres átadott kilenc kecskebőrt darabonként 2 tamun (1500 korona értékű kis ezüstpénz) vé­telárban. Az egyik; bőr hibás volt, alperes vissza­adta, illetve becserélte egy sakálbőrért. Fizetésnél Sándor ur leszámolt 16 tamunt, a sakálbőrért nem fizetett azzal az indokolással, hogy azért adott egy kecskebőrt. A galla hosszas gondolko­zás után rájött, hogy viszont a csérekecske bőrét sem fizette ki, ha nem akar a sakálért fizetni, fizessen a kecskéért. Alperes méltatlankodva til­takozott, hogy olyan kecskéért is fizessen, amit nem visz el. A jámbor felperes most már teljesen megzavarodott: — Tudom, géta hogy nálam van az igazság, csak nem találom, hogy hol? — fejezte be gyön­gyöző homlokkal a nehéz előadást. Amint utóbb az ítéletből és az indokolásból kitűnt, a tigreainak 2 tamunjába került, hogy a környék népe olyan sasszemü bírót ültetett az itélőszékbe, aki az ilyen lehetlenül kuszáit kér­désben is átlát a szitán. Magyar konyha — Afrikában Vallási felfogásukra jellemző az alábbi kis epizód. Valami meghatározhatatlan felsőbb lény­től babonásan rettegnek, de azért, ha alkalmuk nyílik, megpróbálják a Nagy Ismeretlent — becsapni. Hála Zilahy Ágnes Szakácskönyvének kitűnő magyar konyhánk van Afrika közepén. A kony­haművészet nagymestere egy kis fekete ifjút fo­gott be maga mellé kuktának, aki lassan elleste a nehéz tudomány minden csinyját-binját. — Gasztronómiai élvezetünk azonban nem volt tel­jes, amíg a paprikások, gulyások és túrós csu­szák legelemibb alkatrészét, a zsírt, olaj helyette­sit ele. De ambiciózus barátunk addig mesterke­dett, mig Addisból kapott pár hónapra való ha­misítatlan disznózsírt. Ettől kezdve pokollá vált a kis szerecsen élete. A zsirral készült ételeket rítusa szerint nem kóstolgathatta s r.em egy elsó­zott vagy sótlan étel kritikájaképen - kapott szédü­letes nyakleves hozta közelebb a mártirok tiszte­letreméltó rendjéhez. Számtalan ilyen és ehhez hasonló apróság —> amit a nagyképü utleirók elhallgatnak, a túr* retur és társas körutazási jeggyel utazó afrikai utazók pedig meg sem figyelhetnek — ismerteti meg velünk a félvadak igazi gondolkozását él tanít meg a velük való helyes bánásmódra. D. G. Magyar, román, olasz, angol stb. utlevél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meg­hosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. Fütty Lyának három hónap alatt meg kell tanulnia angolul Putty Lya, a legfrissebben importált és sok reménnyel induló magyar mozistar, vak- bélgyulladási operációjából teljesen felépült és újra megkezdte a munkát a Famous Players long-islandi stúdiójában, abol Grif- fith vezetése alatt a „The Sorrows of Sátán" (A sátán bá­natai) cirnü monstrefilm női főszere­pét, Lady Sy- bilt fogja ját­szani. Putty Lya váratlan megbetege­dése tekinté­lyesen vissza­vetette Grif- fith-t' munká­jában, a vi­lághíres mo­zirendező azonban in­kább a késedelmet vállalta, hogysem Putty Lyáról le kelljen mondania, mert hónapokig tartó próbafelvételek után Putty Lya volt az első, akit a szerepre kifogástalannak talált. P’ . Lya szerződésének feltételei természe­tesen nem kerültek a nyilvánosság elé, ki- szivárgott hírek szerint azonban egy nagyon érdekes klauzulája van ennek a súlyos epre­ket érő dokumentumnak. Ez a klauzula azt írja elő, hogy Putty Lyának három hónap alatt meg kell tanulnia angolul, különben a szerződés hatályát veszti. Nem valószínű, hogy túlzott követelményeket támasszanak és szigorú vizsgának vessék alá Putty Lyát. A feltételt bizonyára teljesíteni fogja tudni. Nagy baj semmiképp sem érheti, mert star- ként vonult be Amerikába és a Famous Plavers-nek komoly érdeke lesz, hogy minél szorosabban láncolja magához. x

Next

/
Thumbnails
Contents