Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-23 / 93. (1131.) szám

4 ^MGAIíVVaíAARHIRIiAE 1B26 április 23, péntek. Ahol a magyar nóta terem Látogatás a lévaiak ősz hegedősénél — Séta az uj városrészben — Hódit a bódé S Léva, április 22. Nevezetes kis város ez a Léva. Falai között évszázadokig lakott a történelem, piacán piros]ott a libapecsenye és a lankás oldalon hektó számra termeit a nőtátfakasztó homoki bor. Ma ezeknek talán csak az emléke él, — talán a bort kivéve. Utam az ősz költőhöz, Kersék Jánoshoz vezet, aki egy évtized előtt megnyitotta előttem a „Bars" hasábjait. Az öreg hegedős fellábadt hosszantartó beteg­ségéből, piros-pozsgás arcán végigvibrál a mosoly, amikor gratulálok gyógyulásához és a „Csiitri" nagy sikeréhez. Ke-rsék János nappal per-iratokkal vesződik, de estéi a múzsáé, no meg az „ezüsttükrös" kávéházi asztalé. Évenként egyszer jutok el Lávára, nagy néha 3cét-háromszór; de ha mindennap is jönnék, mindig tudna újat'mutatni az öreg hegedős. Most fejezte be uj színdarabját „A lévai libáik" címet viseli s a török hódoltság idejében játszódik le nenves Láva városában, uemzetes főbíró uram védnöksége alat t. Másfél óráig tartanak egyedül a dalbetétek, amelyeket Országh Rezső, a kiváló tehetségű kör- möebányai zeneszerző zenésit meg. Az „Ezüsttükrös kávéházban" népszerű szer­zője tele van muzsikára váró dalokkal. „Tiszapar- ion" kezdetű gyönyörű magyar müdala valószinü- lég éppúgy el fog terjedni, mint a fentemlitett K árp át -—Ke r sék-n óta. — Hogy született meg az „Ezüst-tükrös kávé- házban"? — kérdeztem az ősz poétát. — A pesti „Newvork“-ban üldögéltünk Rákosi Jenővel, aki panaszkodott, hogy a speciális magyar dal kiveszőfélben van. Akkor irtain meg Rákosi biztatására a szöveget. Harminckétezer példányban került a kottapiacra. Sok mindent elmesél még Kersék János és fürge, ruganyos léptekkel kísér ki a lépcsőháziba. — Ha tudnák, hogy a esiiridalok költője egy ősz bácsi — mondom mosolyogva —, kiábrándul­nának a csitnik. — Megtörtént már — Pozsonyiban. Amikor a Toldy-Kör estélyén voltaira, a fiiamat nézték szer­zőnek. ...Az uj Léva a Schoeller-uradalom felparcel­lázott telkein épül. Már két teljes utcája van az uj telepnek, boltja, iparosai, lassan külön is vál­hatnának az anyavárostól. Leginkább iparos- és tisztviselőemberek épitkeznek, bár az utcafront mö­gött apró, vályogból épült házikók is meghúzód­nak. Itt nagyon szépen érvényesül a közmondás: „Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér." Viszont a város belső részében kevés az épít­kezés, a — bódékat kivéve. Azelőtt a lévai utcáikon keresve sem lehetett találni bódét, ma tele van velük a város. Ha másban nem, ebben, az egyben már „nagyvárosi" jellege van Lévának, is. Egyébként most volt a Szlovák Liga gyűlése és a lévaikörnyéki szlovákok megtelhették a piac­teret, sőt az utcákat is. Eszembe jut az a garamujfalusi öreg szlovák, aki hét esztendővel ezelőtt bélésűjtotit nyitott te­nyérrel a levegőbe: — Oda van Szent István koronája. Minden járásfőnök ségi kerületben leg­alább egy polgári iskola állítandó föl. A javaslat indokolása szerint kívánatos, hogy a polgári iskolákat is, éppen úgy, mint a népiskolákat, államosítsák, úgy hogy az egész állam területét -polgári iskolai kerüle­tekre is felosszák. Az iskolaügyi miniszter nyilvános joggal felruházott polgári iskolá­kat is létesíthet, ahol ezt szükségesnek tart­ja. Ha egy ilyen iskolában három éven ke­resztül több mint 150 tanítvány van, úgy az iskolaügyi miniszter az iskolát állami iskolá­nak nyilváníthatja és a fentartási költségeket a törvényes iskolafentartókra ruházhatja át. Ha egy ilyen iskola egy nemzeti kisebb­ségé, úgy az továbbra is és kizárólag a minisztérium vezetése alá tartozik. Igen fontos határozatokat tartalmaznak a 131—133. szakaszok, amelyek a tanítás kér­désében a nemzeti kisebbségek jogairól szól­nak. Ezek szerint városok és kerületek alatt az egyes iskolaközségek területei értendők. A csehszlovák nyelven kívül tanítási nyelv lehet a lengyel, rutén, német, ma­gyar és héber. Hogy a gyermekek első­sorban anyanyelvükön tanulhassanak, elsősorban önálló iskolák létesítendők és csak másodsorban nyilvános iskolák keretében párhuzamos osztályok. A javaslat 119. §-a szerint egy nemzeti kisebbség részére felállított nemzeti iskola esetében az iskolaügyi miniszter állapítja meg, hogy annak ve­zetését maga a minisztérium veszi-e át. Ezentúl a nemzeti kisebbségek és a nemzeti többség iskolái között semmiféle különbséget nem tesznek. Az iskolaköteles gyermekek nemzetisé­gének megállapításánál elsősorban a gyermek apjának nyilatkozata mérvadó. Ez a határozat a legfelsőbb közigazgatási bí­róság 6962—1922. sz. döntésére támaszkodik. Az iskolafentartás pénzügyi részévéi külön foglalkozik a javaslat negyedik része s ugyan­csak az iskolalátogatással is. Magániskolát általában csakis a megyei őt egyedül ez érdekelte s talán vasárnap is az járhatott eszében, mert vannak kis problémák, amiken nagyon törik az egyszerű emberek a fejűket. És nyolc esztendővel az összeomlás után való­ban stkgetősebb problémák várnak megoldásra. Farkas István. iskolatanács engedélyével lehet létesí­teni. A javaslat abból az elvből indul ki, hogy az iskola fen tartás óriási költségeket jelent az államra nézve, igy feltétlenül szükséges, hogy az állaim minél nagyobb befolyást gya­korolhasson az iskolák fölött és pedig úgy a magán-, mint a nyilvános iskolák fölött. Nem­csak az iskoláik hiánya, hanem azok fölös­lege is megakadályozza az iskolaköteles ifjú­ság kiképzésének célszerű keresztülvitelét. Magániskolákat csakis csehszlovák ál­lampolgárok, állami vagy belföldi kor­porációk, továbbá nyilvános és magánjogi társaságok létesíthetnek a megyei isko­latanács engedélyével, külföldiek pedig csakis a minisztérium engedélyével. A magániskolák felügyelete az illetékes szervezetek hatáskörébe tartozik és azok ve­zetői, valamint fentartói a törvényes köze­geknek felelősek. Elsősorban biztosítani kell azt is, hogy as intézetben a tanítványok elhelyezése egészségügyi szempontból kifogás alá ne essék. A tanítási eszközöknek és szervezeteknek a törvényes előírásoknak feltétlenül meg kell felelniük. Minden intézetnek az előirt tanerőkre és alkalmazottakra nézve biztosítékot kell nyújtania, hogy azok erkölcsileg ki­fogás alá nem esnek és a községi kép­viseletnél passzív választójoguk van. A tanítóknak a szükséges képzettséget föl kelj mutatniok. Az intézet vezetője csakis csehszlovák állampolgár lehet. Külföldi tanítókat csakis a minisztérium engedélyével sza­bad alkalmazni. Oly személyek, akikről bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az állammal szemben ellenséges magavise­letét tanúsítottak, magániskolák tanítói­nak nem alkalmazhatók. Gyermekek felekezetre való tekintet nélkül felvehetők oly magániskolákban, amelyeket községek, járások vagy megyék, vagy pedig a megyék szövetsége létesítettek és tartanak alatta s talán soha sem szavaztak meg oly könnyen ennyit ilyen célra, mint most a márciusi üléseken. A háború előtti profán éra után a fellendüléssel a kegyelet is vissza­nyerte uralmát az olasz földön. Most nem fognak olyan profanizációk történni, mint az utóbbi évtizedekben nehány újjáépítéssel és városrendezéssel. Most a múlt megbecsülése, a kegyelet jegyében történik minden. Egy nap az eső beszorított a Pantheonba Nem éppen jó helyre, mert nyolc méter át­mérőjű felső nyílásán- melyet úgy hagytak meg, ahogy a régi Rómában volt, — vígan be­esett az eső. De a nagy gömbölyűn sorakozó oszlopok közelében egy oltárnál zavartalanul miséztek s az olasz arisztokrácia sok nötagja ott térdelt. Odébb mentem Rafael sírját me nézni, mely fölé tanítványai festettek egy, i ő szellemében tartott Madonnát, majd Uir berto király síremlékét néztem meg. Az eső még esett, visszamentem a misét hallgatók­hoz, kik már részben felkeltek és sorakoz­tak egy asztal körül, mely mellett fiatal fas- cista állt és tollat adott kezükbe, hogy ne­vüket az asztalon levő könyvbe beírják. Mi ez, kérdeztem a fascistátóL Marguerita királyné emlékére, ki itt van eltemetve, Írják be a nevüket, akik érte misét hallgattak s már nyújtotta a tollat Bele írtam az enyémet is. Nemes, jó asszony volt s ha nem is volt különös jóbarátja, de ellen­sége soha sem volt a magyaroknak. Amint felnéztem, ott láttam minden asszony keblén és minden férfi gomblyukában, aki ott volt a jelképes margaréta virágot. De nem csak ott, a városban mindenütt, már nem élő, de nagy celluloid margueriták láthatók, minden hotelben, minden kirakatban, minden autón, minden kocsin az imádott királyné emlékére. A Panteon terén pillanat alatt elkapkc tak autót, kocsit, pedig ugyancsak sok állt ott, igy gyalog indultam tovább, de egy keskeny utcán átmenve, az eső ismét beszorított egy templomba. Több autó állt előtte, holott más­kor nem szokott és belépve, nagy zsongó: fogadott, mint mikor nálunk a belvárosi templomban, vagy az Egyetem templomban valami látványos előkelő esküvő van. De itt fönn. Ily magánintézetek tanítói ugyanolyan fizetést kapnak, mint a nyilvános iskolák tanítói. A magániskolák fiókokat nem létesít­hetnek. Ez iskolák nyilvános jogát csakis a miniszté­rium adhatja meg. A miniszter magán-, nép- vagy polgári iskolát bármikor feloszlathat, ha ezt a közérdek megkívánja. Zugiskolákat egy­általában nem tűr a minisztérium. Az átmeneti határozatok megállapítják, hogy a megyei iskolatanácsok hatáskörét egyelőre Szlovenszikóban és Ruszinszkóban az iskola- ügyi minisztérium és egyes esetekben az ál­lami tanfelügyelőségek gyakorolják. A tör­vény annak az évnek január elsején lép ér­vénybe, amelyben azt kihirdetik. A máramarosi románokat megfosztották a kenyerüktől A drusztYÓk „áldásos" működése a hegyvidéken Ungvár, április 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.). Máramaros keleti részében, a csehszlovák-román határ men­tén több románlakta község van csehszlovák fenn­hatóság alatt. A községek Lakói eddig tutajozásból éltek. Az erdőkincstár évszázadokon át gondosko­dott arról, hogy a román községek lakói a kiirtott erdők fáit megvásárolhassák és a Tiszán, mint az istenadta és igy a legolcsóbb közlekedési utón, le- szállithasák a sík vidékekre, ahol rendesen jó áron értékesítették. A román ilyenformán min­den évben megkeresték a napikenyerükre valót és az adóba fizetendő összeget. Jött azonban a felszabadulás korszaka- Ru- szinszkő keleti részében a csehszlovák földmive- lésügyi kormányzat az eddiginél sokkal célrave­zetőbb gyarmati gazdálkodást vezetett be. Tekin­tet nélkül az őslakók megélhetési lehetőségeire, rideg üzleti alapra helyezkedik az erdőkincstári uradalom. Ennek tudható be, hogy az Alsóapsa, Felsöapsa és a körötte lévő hat-nyolc román köz­ség szegény lakossága ez éven is kenyérkereseti lehetőség nélkül maradt. Az erdőkincstár ugyanis ahelyett, hogy a község lakóinak érdekeit is szem előtt tartva, a fából a román tutajosoknak is jut­tatott volna, az egész évi kitermelt famennyisé­get a Druzstvo Legionárskíuak adta el. A szegény románok kétségbeesve nézték ezt a gyarmati gazdálkodást s mikor már semmi re­ményük nem volt arra, hogy a szájukból kivett kenyeret visszaszerezhessék, felszedelőzködlek és eljöttek Ruszinszkó fővárosába, Ungvárra és fel­keresték Rozsypal alkormányzót. Az alkormányzó azonban jelenleg Prágában tartózkodik (bizonyá­ra pozíciójának megmentése érdekében) s igy a románokat Jech miniszteri tanácsos fogadta, aki meghallgatva kérésüket, a szokásos módon min­dent megígéri. Ugyancsak kedvező ígéretet tett Nedvidek referens is és a románok boldogan utaz­tak haza a ruszinszkői metropolisból, mert ha ke­nyeret nem is, legalább — ígéretet kaptak. nem volt menyasszony a Santa Maria Aquirában s a közönség is, mely nagyon elő­kelő volt — szép asszonyok, magasrangu ka­tonatisztek díszben, rendjeles urak, — in­kább a templom oldalába, az oszlopok közé húzódott. Közelebb mentem s megkérdeztem az egyik előkelő kinézésű idős dámát, hegy mi történik itt. Monsignore Venetrinek a szobrát leplez­ték le meghívott közönség előtt, volt a felelet. A Monsignore márvány mellszobra o állt az egyik kápolnaszerü fülkében, Róma egyik kitűnő mesterétől. Siettem odébb a Piazza Colonnára, bel végre autót kaptam. Még egy percre betér­tem Rieordihoz pár Alfredo Casella zeneda­rabért, melyek most legdivatosabbak Rómá­ban, kilépve nem találtam az utót. Nem sza­bad a Corso Umberton megállniok, csak a mellékutcában. Az enyém is bement egy kis callebe, de már annyi állt be utána, hogy tíz percig tartett, mig kibontakozott. Ezután gyor­san haza. De a gyorsan sehogy sem ment, a kis keskeny utcákon autó autó után, mint va­lami felvonuláskor, haladt lépésről lépésre, közbe társzekerek, kocsik, határok vegyültek, minden saroknál hosszú ácsorgás és újabb és újabb autók tolakodtak a, sorba. Vannak utcák, melyeket az autók teljesen elfognak és igy haladnak csigalépésben, egymással ellenke­ző irányban, hegy egymást le ne horzsolják. Még a Barberini tér tömkelegé, hol még a sokféle villamos is komplikálja az egyéb . müvei torkig megrakott tér forgalmát, aztán a via Venetán egy hosszú kürtszó és száguld- va haladunk tova az óriás épülő háztömb mel­lett, mely majd a fél utcát elfoglalja, mely az Exselsiortól lefelé visz. A deszkafalon, mely az építkezést elzárja, ki van ragasztva a házak terve és a pompás paloták képe, melyek óit épülnek. A via Veneto ktelpalotáiból rajként fordulnak ki az autók a világ minden részé­ből ideverődött előkelő idegenekkel, kik men­nek a Corso Pinciora, a Borghese-kertbe a tündérszép piniák és eitisusok árnyékába ko­csizni s végre a csendesnek mondott, de az autózugástól visszhangzó via Sioiliáu otthon vagyok. Római levél Irta: Fáy Ilona, Aki Rómát a háború előttről ismerte, oly óriás, meglepő különbséget lát, hogy szinte értelmetlenül áll előtte. Mig azelőtt az ide­genforgalom volt éltető ereje, most az elenyé­sző csekélység, mely legmkább csak a múze­umokban jut érvényre, hol majdnem kizáróan angol szót hall az ember. Angolok a nézők és angolok a vezetők, mert a németek az idé­zőkön vették Mussolini februári beszédét és tüntetőén nem jöttek el. De jött helyettük annyi angol és amerikai, sőt ausztráliai, hogy észre sem lehetett venni. Csodálatos, hogy az ausztráliai mennyire angolnak tartja magát, német nevét, német származását képes leta­gadni és olyan féktelen gyűlölettel lenni a né­metek iránt, amüyennel a szigetlakók, mái politikából sincsenek régóta. Sőt az igazi an­gol bizonyos szimpátiát mutat a legyőzött ál­lamok iránt, melyből ő húzta — és csakis ő — a legnagyobb hasznot. Most, hogy mindent elért, amit kívánt tetszeleg az elnyomottak­ért való szószólásban, az emberiességben, melytől oly távol áll. De különben Róma a saját, vagy Mussoli­ni erejéből soha nem hitt fejlődésnek indult. Mig azelőtt a régi emlékek domináltak, most a lüktető élet ragadja magával az ettlevőt. Mi­óta Mussolini bevonult fascistáival és szétver­te, a még valamennyire burkolt kommuniz­must, más élet kezdődött Róma számára s en­nek hatását mindenben látni. Sehol annyi í öltözött, megelégedett, ember, annyi jókedv. Esténként felhangzik az ifjúság éneke, senki sem zavarja őket, tudják, hogy nem történik rendzavarás, hiszen ők maguk tartják fenn a legnagyobb rendet. Az olasz mindig kedve­sen, szinte finoman tud vig lenni, soha sem durván és valamennyi szinte saját vendégé­nek tekinti az idegent, azért érzi is az ember magát oly jól náluk. Egészen a böjt végéig mindenütt táncoltak Rómában, de legtöbbet a legelőkelőbb hotelekben az Exselsiorban, a Grand Hotelben és a piazza dél Popolon le­vő Russielben. Itt már nem domináltak az an­golok, de volt táncoló minden nemzetiségű és minden korbóL A lovas vadászatok is tartottak Róma környékén, mig a Palmárum be nem haran­gozta a nagyhetet. Resztvettek ezen a Rómá­ban állomásozó lovastisztek, az arisztokrácia több tagja és Jolanda hercegnő, a szép Calvi őmagyné. Sokszor láttuk őt autóján, vagy ud­vari fogaton érkezni penziónkba sógoráért, ki mint equitacios tiszt ott lakott és könnyen felfutni a lépcsőn, már csizmásán, lovagló öl­tözetben, hogy pár perc múlva férjével és só­gorával távozzon. Kis húgaim az ablakon les­ték ilyenkor és fontoskodó gyerekarccal je­lentették, hogy: itt van a Jolanda hercegné Különben a királyi család nagyon vissza­vonultan él, mióta Margueritta királyné meg­halt, még a szenátus ülésének berekesztésére sem jött el az ez alkalomra fekete bársonyra bevont királyi páholyba, mely épp szemben van a miniszterek székével s melynek közvet­len közelében, a presidentia ülésein alkal­munk volt Mussoünivel szemben ülni és meg­figyelni rendkívül érdekes arcjátékát és fas- cinálő nézését Amint összefont karokkal ott ült, látszott rajta, hogy egy ország engedel­meskedik neki. Egész lénye csupa akarat, csupa erő. Sokat beszéltek róla, hogy állásának, il­letve a fascizmusnak végleges megerősödésé­re paktumot akar kötni a Vatikánnal, mellyel különben is a legjobb viszonyban van és Ró­mának bizonyos fokig visszaadni a világi ha­talmat olyformán, hogy Róma számára kiha­sítana egy háromszöget a tenger felé, Osztiá- val, a régi, rombadőlt római kikötővel, mint egyik céllal. A dolgok fejleménye azt mutat­ja, hog yez sikerül neki. S hegy még bizto­sabb alapokra helyezze nagy célját, Itália új­jászületése eszméjét, két olyan tanítványt vá­lasztott magának, kik még ha valami balsors elsodorná is őt, mindent úgy folytatnának, ahogy 6 szándékolja, ahogy ő elgondolja. S erre állásuk és egyéniségük eleve garancia. Hogy Mussolini egyébként hogy át van hatva Itália múltjának nagyságától is, mutat­ja, hogy még soha az uj Itáliában olyan ösz- szegeket nem áldoztak a műemlékek fen tar­tására és a nyelv megtisztítására, mint ő Elkészült az iskolareform javaslata II.

Next

/
Thumbnails
Contents