Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-04 / 78. (1116.) szám
1926 április 4, vasárnap. 3 A nemzetek szövetsége és a nemzetközi jog Irta Wlassics Gyula báró, a m. kir. közigazgatási bíróság elnöke. A „nemzetek szövetsége" a mai nemzetközi jogirodalomban az „uj nemzetközi jog" fogalmával van összekapcsolva. A nemzetközi jog történetében tehát a nemzetek szövetsége mai tökéletlensége dacára határjelző fontossággá emelkedett. A régi nemzetközi jog is ismert ugyan bizonyos nemzetközi jogközösségeJt és ennek a jogközösségnek zárókövéül a két hágai egyezményt tekintik. Ez a jogközösség azonban szervezetlen jogközösség. A nemzetek szövetsége már az államok között a szervezettség jellegével lép fel. Ez a gondolat nem uj, sőt a nemzetek egymásközötti szervezetének eszmeköre jelentékeny történeti múltra tekinthet vissza. Ennek a mozgalomnak a vezérgondolata a háborúk lehető elkerülése volt, melyhez azonban nemcsak emberbaráti, vallási, hanem nagyrészben politikai indító okok és hatalmi törekvések is járultak. A régi tervezetek közül a tizennegyedik század elejéről utalok Dubods híres tervezetére, a tizenhatodik századiból megemlítem a Marini Podje- ibrad tervezetét, melyben Mátyás királyunknak is része volt. A tizenhetedik századból kiemelem a IV. Henrik—Sully-féle tervezetet, végre a tizennyolcadik századból Saint Pierre és Kant tervezeteit. A népszövetségi eszme történetéből megállapíthatjuk, hogy ez a történelmi folyamat ugyan a hatalmi érdekek alól nem tudott menekülni, mégis kibontakozott abból az a vezérlő elv, hogy az igazi népszövetség nem lehet más, mint a szabad államok oly szövetsége, mely minden állam és nemcsak bizonyos államok előtt áll nyitva; és nyilvánvalóvá lett, hogy az államok célja, az emberiség rendeltetése nem a háborúskodás, de a tartós béke, és hogy ennek a tartós békének elérésére a nélkülözhetetlen szerv az állandó nemzetközi biróság. Szerény kezdeményezése már ennek a nemzetközi bíráskodási szervezetnek is az egyháziakból és világiakból álló azon egyházi zsinat, melyről a Dubois-tervezet beszél, továbbá az a szövetségi törvényszék, melyről a Mairini- Podjebrad és a szövetségi tagok között már kötelező formában a Saint Pierre-tervezet szól. Ezekre a szerény kezdeményezésekre nem tekinthet vissza kicsinyléssel a legutóbbi jogfejlődés sem, mert még a mai nemzetek szövetsége is messze elmaradt az igazi alkotmányos nemzetközi szervezés követelményeitől. A mai népszövetségi szervezet miég mindig uralmi, erősen imperialisz- tikui izü organizáció. Jellegének doktrinális meghatározásában a legeltérőbb véleményekkel találkozunk. A mai népszövetség nézetem szerint nem nemzetközi állam, sem úgynevezett államszövetség, hanem egészen uj jellegű kapcsolat, egy átmenet az állam- szövetség és u nemzetközi állam között. Átmenet, mely az átmenet minden gyengeségével, de minden reményével is bír. Azzal a reménnyel, hogy a népszövetség valódi hivatásának megfelelő átalakulásnak be kell következni. Be kell következni a mélyreható szellemi evolúciónak, mely azokat a fogalmakat és érzéseket, melyek a párisi békekötésekben nyilvánultak, őszinte, gyökeres revízió alá fogja venni. Az azonban nem kétséges, hogy bármely hiányok, hézagok, sőt tökéletlenségek, igazságtalanságok is fűződnek a mai szervezethez, mégis el kell ismernünk, hogy ez az államok eddigi nemzetközi szervezetének történetében a legjelentékenyebb haladást jelenti. Ha miég oly sok okunk lehet különösen nekünk magyaroknak zokon venni azt, hogy Wilson a békekötés alkalmával cserbenhagyta programját, mégis megérthetjük, hogy mikor a nemzetiek szövetségét a mai tökéletlen szerkezetében dűlőre vitte Wilson, állítólag felkiáltott: „A living thing is bora!" Azt mondják, hogy ő maga is tökéletlennek tartotta, sőt az összes szerkesztők is most utólagosan azt hirdetik, hogy ők az akkori körülmények között csak azt akarták, hogy végre világra jöjjön a szervezet és abban biztak, hogy ez majd idővel izmossá, erőteljessé fog fejlődni. Azt megállapithatjuk, hogy tökéletesebb beállítás volt a szervezet eredeti javaslata, melyet azonban nem Wilson szerkesztett, hanem az angol Lord Philimore, kinek munkálatát már az előbbi köztársasági elnök Taft és Északamerika leghirnevesebb nemzetközi jogásza, Elihu Root vizsgált felül. Wilson előtt már csak az bírt fontossággal, hogy akárhogyan, de meg legyen a nép- szövetségi egyezmény. így azután néni csodálkozhatunk, hogy még a szövegezést is úgy elhanyagolták, hogy valóban egy másodrendű törvényjavaslatra nagyobb gondot kell fordítani, mint amennyi szerkesztői gondot fordítottak a korszakos egyezunény- okmányra. Ma már még a győző államokban is belátják a sok hiányosságot, sőt utat tört a revízió gondolata magában a nemzetek szövetségében is. Nagy hiányossága a mai szervezetnek, hogy egyszerűen utasítás szerint működő hivatalos testület és nem a népek alkotmányos szövetsége. Szembetűnő hiányosság az is, hogy a szervezet nem az államok egyenlősége alapján áll, hanem különböző kategóriájú államok összetétele. Nagy fogyatkozása az egyezménynek, hogy a hatáskör homályos, könnyen félre- magyarázható; ez az oka, hogy a görög-bolgár konfliktus alkalmából kiküldtek e hiány pótlására egy jogászokból álló bizottságot. Sok bajnak okozója az is, hogy a határozat- hozatalhoz általánosságban az egyhangúság kívántatik. Tudjuk, hogy Bourgeois-nák sikerült csak annyit kivinni, hogy az eljárási kérdésekben elég a szótöbbség. Természetesen „expressis verbis" van néhány eset, midőn nem kívánja az egyezmény az egyhangúságot. Az „egyhangúság" védői az eddigi nemzetközi szokásokra hivatkoznak, de elfelejtik, hogy éppen az egyhangúság követelménye az egyik főoka volt annak, hogy a nemzetközi konferenciák a várt eredményre nem vezettek. Itt a márciusi rendkívüli közgyűlés legközelebbi példája, midőn egy Európán kívüli állam, Brazília követe egyszerűen felborított mindent és érvénytelenítette a másik ötvenkét állam álláspontját. Ez teljes nyíltsággal tárta fel a nemzetek szövetsége rendelkezéseinek technikai tökéletlenségét. Nagy hézaga az egyezménynek, hogy az agyonigért önrendelkezési jogszabályozás elől kitért. A tengerek szabadságát, melyet Wilson programja a tartós béke legnagyobb biztositékául hirdetett, teljesen kifelejtették. A gyarmatoknál a „nyitott ajtó" politikája helyett a legmesszebbmenő uralmat biztosították maguknak a győző hatalmak. A leszerelés kérdéséről van ugyan intézkedés, de ezekből nem lehet ráismerni arra az általános leszerelési tervre, mellyel a békekötést kecsegtették. A kisebbségi jogvédelem rendezése is teljesen kimaradt az egyezményből. Tudjuk, hogy mi volt az oka. Félt Wilson, hogy ez a nagyhatalmakat esetleg az egyezmény aláírásában akadályozná. így léptek a másik útra, hogy a békeszerződések és az illető államoknak a nagyhatalmakkal kötendő külön szerződései biztosítják a kisebbségi jogvédelmet. Meg is adták e védelemre a nemzetközi garanciát, de eddig éppen a kisebbségi védelmi jog területén lehetünk legkevésbé megelégedve a vállalt nemzetközi garancia végrehajtásával. Már pedig ismételten hangsúlyoztam és fogom mindig hangsúlyozni, hogy reánk nézve a nemzetek szövetségének igaz értékmérője elsősorban az lehet, mennyire tndja biztosi tani az önrendelkezési jog teljes figyelmen kivül hagyása mellett tőlünk elcsatolt testvéreink nemzeti, tít *'iii ■■mi ii hímiiii líirmr rrr- i ~i .........i""nn "ít~» Va lódi gyógylikőr „Ü rákéi “ legfinomabb különlegességet Eredeti Zwack-féle „Unicum” gyomorerősitö gyógykeserüt szállít elsSranjju minőségben 3040 Vereinigte Spiritns- u. Likör- industrie Aktiengesellschaft MShr.-Ostran, Bahnhotstr. 104. Tel. 196. vallási és kulturális életét. Ennek nem szabad lekerülni a magyar közélet égető kérdéseinek platformjáról. Különösen fontos reánk nézve, hogy a kisebbségi védelmi eljárásban biztosittassék az állandó nemzetközi biróság intézményes közreműködése. Ez nem politikai testület, mint a „conseil", ez minden alsó és felső hatalomtól független biróság. Csak legközelebb is a lengyelnémet két kisebbségi kérdésben, melynek némi hasonlatossága van a mi erdélyi op- táns-kérdésünkkel, de amelyben nekünk nem sikerült kivinni, hogy a „conseil" a kérdést a nemzetközi biróság elé utalja, a hágai állandó nemzetközi biróság kimondta, hogy Lengyelország a kisebbségek irányában vállalt nemzetközi kötelezettségének egyik esetben sem tett eleget. Nagy dicsősége lett volna az egyezség- okmánynak, ha akkor, midőn a 14. cikkben kijelentette, hogy a „Tanács" az állandó nemzetközi biróság felállítására tervezetet fog készíteni, utasításul adta volna, hogy az a kötelező nemzetközi bíráskodás alapján szerveztessék. A titkos szerződések kizárásának kérdését is komolyabban kellett volna mérlegelni, mint a 18. cikk. („Minden nemzetközi szerződést vagy megállapodást, amelyet a szövetség bármely tagja ezentúl létesít, haladéktalanul be kell iktatni a titkárságnál és a titkárságnak azt, mihelyt lehetséges, közzé kell tennie. A titkárságnál való beiktatás előtt semmiféle ilyen nemzetközi- szerződésnek vagy megállapodásnak nincs kötelező ereje.) Ennek éle kétségenkrvül a titkos szerződések ellen van irányozva, de a beutalás nem érvényességi, hanem csak hatályossági felitéioi^ent van megállapítva. Ez nagy gyakorlati különbséget jelent. Amily tárgyilagossággal, mutattam rá a mai szövetségi szerkezet hiányaira, a helyes értékelés megkívánja, hogy rámutassak az előnyeire. Nagy értéket jelent már maga az, hogy végre van egy központi szerv, melynek lódástól mardosva valahonnan előkerültek, hogy némi megnyugtatásra leljenek az ádventi misében, ugyancsak nem fordultak a láthatatlan sarok felé, mert ha már itt vannak, még nagy fájdalmaik közepette is ügyelnek arra, hegy ruhájukat minél többen lássák. Szentgellérti kisasszony tehát észrevétlenül farigcsálhatott a templom sarkában. A Luca-székét faragta, amelyet tudvalevőleg Luca napján kell elkezdeni és karácsony éjszakájára befejezni. Felszedett az utcán mindenféle fadarabokat, amelyek lehetőleg olyan szekerekről hullanak le, amelyeknek messzi ütjük van. (Igen alkalmasok voltak erre a célra azok a szekerek, amelyek Buda felé tartottak, — Buoan még sohasem volt táncosnő.) Falusi származású bicskát használt a faragáshoz, amint hogy a szalonnát sem lehet mással, csak falusi késsel vágni, — igy’a Luca-székét is valami ilyen hitvány bicskával kell faragni. Közben suttogva, mint ahogy álmában szokott az ember, duruzsolva, mintha csak a szegény fejpárnához szólna, így beszélt a fadarabhoz: — Te leszel a lába, kedves. Vigyázz, hogy úgy ne járjak veled, mint bérmalány koromban, amikor egy sánta, hegyesfiilü gavallért láttam a székről és onnan ijedtemben lepottyantam. Vigyázz, te jó kis fadarab, hogy helyemen maradjak, akárkit Iátok is majd belepni a templomajtón. Akár a tolvaj szélmolnárt, akár a veresbajszu utmester urat. Légy hü, kis fadarab. Ha jól viseled magad, nem égetlek el. Ebből a fadarabkából lesz az első székláb. Puha szive volt a fának, nem sokáig hagyta a táncosnőt kínlódni. Gyorsan elkészült tehát. A második fadarab valamivel engedetlenebb volt, olyan szekérről esett le, amely Újpest felé haladt, ahol kevés a vallásos ember. A táncosnő ezt a kemény fadarabot is íágyitgatta: — Nézzed, kedvesem — suttogta neki a templom félhomályos sarkában —, én csak egy szegény árvaleány vagyok, akivel a világon senki sem törődik. Azt is mondják, hogy csúnya vagyok, mert nincsen senki, aki az ellenkezőjét állítaná. Te benned bízom még, te jó kis fadarab, hogy akkorára, mikor székláb lesz belőled, én leszek a legszebb lány a templomban, hogy megakad rajtam a legmódosabb legénynek is a szeme. Nem mindig csak rongyos vándorlegényeket látok magam előtt, akik az erdőbe csalogatnak, hogy ott könyörtelenül megfojtsanak. Végre ez a fadarab is engedett, mert a fának is van szive, csak ki kell tapogatni, A harmadik fadarab amolyan fadarab volt, amelynek föltétlenül szerencsét kell hozni. Egy szegény ember szekeréről vette le Szentgellérti kisasszony, amikor a szegény ember a toronyórát nézte. A negyedik fadarab a színházból került ki, — mielőtt láb lett volna a táncosnő Luca-széké ben, kulisszákat szegeztek vele egymás mellé. Mikor karácsony éjszakája elkövetkezett: Szentgellérti kisasszony a házmester- nétől kölcsönkérte a nagykendőt és meglehetősen dobogó szívvel sietett a kőangyalok által őrzött templom kapui felé. A kapu oszlopának dőlve már messziről megpillantott egy köpönyeges idegent, akinek széleskarimáju kalapja az arcába volt huzva és akit eddig sohasem látott a templom környékén, Az idegennek nagy utazócsizmák voltak a lábán, mintha ebben a percben szállott volna le valamely nyeregből, amelyen országokon keresztül lovagolt. — Engem keresel? — kérdezte lelketrázó hangon az idegen, amikor a nagykendő alól a táncosnő elővette a Luca-széket, hogy arra felálljon. — Állj fel csak a székre, majd akkor megismersz! A táncosnő engedelmeskedett a rejtélyes parancsolatnak, lába alá tette a zsámolyt és zergekönnyedséggel ráugrott. Ekkor azonban az egyik székláb megingott alatta és a táncosnő majdnem hányát esett. Az. idegen felemelte széleskarimáju kalapját és ime: a halál állott a táncosnő előtt. Szerencsére karácsony éjszakáján a Te- réz-templom koldusai nem térnek aludni, ott maradnak az éjféli misére. Ugyanezért a koldusok előrerohantak, amikor a Halált a templom előtt megpillantották. Előgurult az az asszony kerekes kocsiján, aki bőrzsákba van varrva. Lábra kapott az az ember, aki lábatlanul mindig a földön ül és mankójával igyekszik elbuktatni a járókelőket, ha azok nem adnak neki alamizsnát. És mások is, aivia bénaságukban már nem tudnak máshol megkapaszkodni, mint a templom falában. Ezek az emberek mind esdekelve tárták ki karjukat a váratlanul megjelent Halál felé. A táncosnő tehát elmenekedlietett. De csak a templom küszöbéig ért, mert ottan egy magas, karcsú, lőporosképü, cigá- nyos uraság állotta útját. Olyan frakkja volt, mint egy színésznek. — Bizonyosan engem keresel! Állj fel a székedre! — rendelkezett az előkelő ur. A táncosnő engedelmeskedve a parancsnak: most már igazán azt hitte, hogy összerogy. Felállván a Luca-székére: hirtelen látni kezdte az előkelő ur szőrös, palás lábát, valamint kecskeszarvait is, amelyek homlokából kigöndörödtek. A füle hegyes volt, mint a farkasé. A nyelve világított a szájában. Az őrdög volt. Megint csak a mindenre ügyelő koldusok mentették meg a táncosnőt. Körülvették az ördögöt és könyörögtek, hogy őket vigye el. A táncosnő most már a babonás székét a templom előcsarnokában, a szenteltviz- tartó mellett állította föl. Erőt vett szive indulatján: bárkit, bármit lát, nem fog addig a székről lelépni, amig az igazi vőlegényét meg nem pillantja vala. De kezével elfödte az arcát és csak ujjai között merészelt ki- pislogatni. És ekkor mit látott? Egy hosszuinges, szőke gyermek lépett be a templom küszöbén. Égkék szemét nyomban a táncosnőre sugároztatta, amikor megpillantotta. Két kis kövér tenyerét kitárta és a táncosnő felé fordította. — Mama! — mondta olyan hangon, hogy csengett tőle az egész templom. Még az emberek fejei is csilingelve hajoltak össze. A táncosnő elfelejtette fogadalmát, leugrott a babonás székről, hogy a gyönyörű gyermeket ölébe kapja! ... De csak a templom hideg, bűnbánó oszlopát ölelhette. — Körülbelül ilyen volna a gyermekem, ha a világra jönne — mondta fájdalommal és más ajándék hiányában a Luca-széket a templom előtt várakozó koldusoknak adta. Az ásványvizek gyöngye Étvágygerjesztő és kitűnő üdítő asztali itai, megszünteti a gyomorégést.
