Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-04 / 78. (1116.) szám

V Mai számunk 28 oldal - Ára 2 Ki

évf. 78. (1116) szám ■ Vasárnap ® 1926 április 4

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke

Független politikai napilap }

Felelős főszerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ

Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Irta Grosschmid Gésa dr. szenátor

A részleteket is meglátó elmélkedő utasók megfigyelték, hogy Velencében, Szent Márk templomában, egy régi arany mozaikba feketén beróva sötétlik a komor mondás: „Putrido ossium44: a csontok rothadása.

A teremtés legnagyszerűbb épületének, az emberi társadalomnak szemlélete is sok gondolkodó azon lesújtó megállapítását eredményezte, hogy ma mindenütt csak „korhadás, leziillés, lelki elaljasodás44 lépett a korábbi kultürtörekvések helyébe, — különösen Európa népei feltartóztathatatlanul rohannak az enyészet felé és sok ezer év ilyképp elfajult civilizációja fölébe mihamarabb a fenti sírfelirat kerül.

A háború utáni állapotok ezt a pesszimisztikus és lemondó hangulatot igazolni látszanak. A győző népekre ráillik Pindarosnok, a görög költőnek megállapítása: „Magnam felicitatem coneoquere non possunt nem is álmodott szerencséjüket nem tudják megemészteni s ettől való lázas állapotukban az elnyomás, féktelenkedés tovább tart, a folytatólagos háborús gyűlölködés újabb keserűséget vált ki és-igy, bár múlik az idő, ez nem hogy nem gyógyít, de tovább sebez.

Ez állapot tarthatatlanságának felismerése azonban már a világ megújhodása iránti törekvés hajnali fénye. A háború bűnének nagyságára ráismertek a vézetö államok azon államférfi*!, akiknek nagy részük volt benne és ráeszmélnek, hogy a háború legnagyobb pusztítása nem a tömeggyilkosság, nem az anyagi javak, művészeti alkotások stb. helyrehozhatatlan pusztulása, hanem az,hogy a háború előtti anyagiasságban és a háború borzalmaiban az emberek hitükben meginogtak.

Világszerte észlelhető jelenség épp ennek következtében, hogy a lelki megújhodás óhaja a vallásos érzést, amit a szenvedély és fájdalom elnyomott, éppen az ezek elkerülése iránti vágyakozás ébresztette újra fel és e célból a Talláserkölesi nevelés természetszerű szükségességét hirdeti az Amerikai Egyesült Államok elnökétől kezdve minden a jövő generáció boldogulásáért feldob^gó *

Ez utón: „A jelen zűrzavarára és tragédiájára"4 -- mondja H, G. Wells, á híres angol iró — „morális és intellektuális újjászületés következik, vallásos ujjáébredés, mely olyan egyszerű lesz és olyan tágkörü, hogy egymástól idegent fog egy körbe zárni és egymásnak ismeretlen hagyományo^kat soroz a világ szolgálatára szánt egyetlen, közös, egyszerű és bátor életrendbe:44 r :

A kereszténység magasztos tanításának követése, a felebaráti szeretet ily gyakorlása, lesz a meggyötört emberiség — feltámadása!

Április 20-án összelil a parlament

A kormány sietteti a tisztviselőjavaslat letárgyalását — Cserny miniszterelnök a módosító javaslatok ellen

Kormányválság

Irta Szent-Irány József

nemzetgyűlési képviselő *

A politika husvétja ez évben bőséges alkalmat talál nevezetes politikai események tárgyalására. A mi belpolitikai életünkben és Európa égboltján is oly jelenségeket figyelhetünk meg, amelyek bár az idő és az általános helyzet kényszerítő hatása alatt keletkeztek, mégis bizonyos, fejlődés, tisztulási folyamat megindulását jelzik.

A prágai politika távoli szemlélőire meglepetésszerűen hatott a kormányválság és a koalíció látszólag hirtelen keletkezett felbomlása, előttünk azonban, akik évek óta figyeljük az épitőmunkára teljesen képtelen parlament vergődését, egészen természetes esemény volt, melyet a választások óta nap- ról-napra vártunk. A kormányválság okait a lapok különféleképpen kommentálják. Legnagyobbrészt pártprogramokkal Összefüggő, konkrét követelések (agrárvám, tisztviselőtörvény, lelkészi kongrua) hirtelen időszerűségében keresik. A krízis okai másutt vannak. Ezek a programbeli ellentétek a cseh koalíció pártjai között tényleg fennállanak, de fennállottak a cseh nemzeti többség kormányzásának első napjától kezdve. Ezek a különbségek azonban mind ínásodrehdil ie- lentőségüekké zsugorodtak a cseh nemzeti állam eszméje, létezése és fen tartása mellett. A koalíciós pártok mindegyikének elméleti programvallásán kívül' ez a pozitívum, a cseh szupremácia állama, elsőrendű összetartó erőt jelentett.

Az első pillanattól kezdve mondjuk, hogy az államnak ez a formája és berendezkedése erőszakolt. Az első pillanattól kezdve állítjuk, hogy a cseh nemzeti állam mindenáron való forszirozása és az ez alapon való kormányzás áldozatai az állam polgárai. Soha annyi világos bizonyítékát nem láttuk annak az igazságnak, hogy minden eszmének szolgálata áldozatokat követel, mint éppen ebben az esetben. A csehszlovák törvényhozás zűrzavara, rendszer- és iránynél- kúlisége, az állandó kompromisszumos fél- munka minden baját érezzük mindnyájan. A politika egyedüli irányítója is ez, anélkül, hogy a kereskedelmi és gazdasági szerződések kötésénél az állampolgárok gazdasági érdekei figyelembe vétetnének. A nemzeti koalíciónak és az ebben megtestesülő állam- gondolatnak a kísérője a különböző csehszlovák pártok egymásközti civakodása, alapja pedig az uszítás a köztársaság lakosságának 40%-át kitevő nemzeti kisebbségek ellen. Eltekintve attól, hogy a demagógia alapján álló kormányzás súlyos erkölcsi defektussal bir, lehetetlenné teszi a nemzeti, gazdasági és pénzügyi konszolidációt. Az állam területén élő népek közül a cseh szupremáciát csak a csehek egy része és a szlovákok egy kis része kívánja, a kisebbségi nemzetek kivétel nélkül és a szlovákok túlnyomó része a nemzeti föderalizmust követelik és ezt kötik ki konstruktív munkájuk feltételéül. Emellett az állami berendezés mellett tett hitvallást évekkel ezelőtt és azóta is az államfő. És mégis kénytelen-kelletlen nyögi az állam, egész lakossága a nemzeti állam szellemében való kormányzást.

A cseh szupremácia állama senkinek sem kell, a cseh pártok egy kis része áll föltétel nélkül ezen a bázison, a többit csak az agitációban folyó versengés kényszeríti a pánszláv Kramar által diktált iram követésére, egyébként azonban a cseh pártok kebelében mind erősebb és erősebbé válik a felismerése annak, hogy az állam mai jellegének fentartása egyenlő az állam népeinek egymástól való eltávolodásával.

A hivatalnokkoTmány: osztrák recipe.

Nagyon praktikus intézmény, mert nincsen

Prága, április 2. Parlamenti munkatársunk jelenti: A hivatalnokkormány, mint ismeretes, legelső és legfőbb feladatának tartja a tisztviselőjavaslat letárgyalását, hogy az 1926 január elsejével visszamenő hatályú lehessen. A kormány azért siet a javaslattal, mert a fedezetet illetőleg minden heti kése- delmezés újabb és újabb nehézségeket okozhat.

Cserny miniszterelnök az ünnepek előtt ma tárgyalt a cseh pártok vezetőivel, hogy a javaslathoz szükséges többséget megszerezze.

Tegnap Malypetr képviselőházi elnökkel tanácskozott és megegyezett vele abban, hogy a képviselőházat április 20-ára hívják össze. Ezen az ülésen Cserny beterjeszti a tisztviselőjavaslatot.

szüksége többségre és főleg független, mert a parlament ellenőrzése alól akkor bújhat ki, amikor akar. Tehát alkotmányellenes és az ilyen kormányzás nagyon közel jár a nyílt abszolutizmushoz. Ezt az orvosságot már beadták egyszer a betegnek. Akkor használt néki, ellenben a betegség azóta lappangva növekedett és mi úgy látjuk, hogy a bacillu- sok virulenciája ma sokkal nagyobb, mint volt az első alkalommal és úgy látjuk, hogy a gyógyszer hatása korántsem olyan, amilyen akkor volt. A korai ányválság ma államválság jellegével bir. Erre rámutatni most sem mulasztjuk el, de felhasználjuk az alkalmat arra is, hogy felszólítsuk az állam politikai vezetőit és felhívjuk a legnagyobb közjogi méltóság viselőjét, a köztársaság elnökét, hogy az állam polgárai túlnyomó többségének kívánságát érvényre jutni engedje.

Mi magyarok a reánk oktrojált állam keretein belül vállalkoztunk népünk érdeA miniszterelnök határozottan állást foglal a pánok által benyújtott módosító javaslatok ellen. Abban az esetben,

ha a pártok a tárgyalások folyamán ragaszkodnak az általuk benyújtott módosításokhoz, elhatározta a kormány, hogy a tieztviselőjavaslatot teljesen leveszi a napirendről.

A hivatalnokkormány ugyanis nem lehet tekintettel az egyes pártokra s véget akar vetni a pártok eygmásközti licitálásának. A volt koalíciós pártok, értesülésünk szerint, engedékenyek lesznek a hivatalnokkormánnyal szemben és meg fognak elégedni formai ülőkében való komoly politikai munkára, meg tudtuk találni minden üldöztetés és jogfosztás dacára azt a hangot, amely a mi munkánkat kiemeli a mindenáron való felforgatás kalandorságából. Népünk viseli az adó óriási terhét, fegyelmezetten adja meg a véradót, ezzel szemben azonban legkeményebben és leghatározottabban követeljük nemzeti jogaink teljességét, melyeket csak úgy fogadhatnánk el, ha azok szankciója az oly államjogi berendezkedés, melyben minden nemzet széleskörű önkormányzattal rendelkezik. Ez a feltétele politikánk irányváltoztatásának.

Hogy a tisztulási folyamat egyik állomásához értünk, bizonyítja az, hogy a cseh szupremácia eddigi hívei között is mind gyakrabban hallunk a helyzet tarthatatlanságáról beszélni és ha történetiró volnék, Csehszlovákia mostani történetének fejezete élé ezt írnám: „A nemzeti állam haldoklása".

Magyar husvétot a csehszlovákiai magyarságnak

Irta: Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselő.

„Magyarok! Múljék el a nagypénteki gyász, nincs már szivünk félelmére! Nézzétek, üres a mi sírunk! Feltámadtunk! Töredezik, szétmálik a sírunkra rakott kő. Nézzétek magyarok! Nem is szikla volt az, hanem csak mesterségesen ösz- szepréselt homok!"

— — — E gondolatokat hiszi, mondja és hirdeti az erőslelkü igaz magyar, — aki bízik Istenének igazságosságában, megkülönböztető szereteté- ben, mellyel az ő választott népét — a magyart — ezer év előtt ide vezérelte a Duna—Tisza medencéjébe, — Európa és a nagyvilág középpontjába,

— hogy az itt nyugat és kelet határán sok csapások, megpróbáltatások és keresztviselések árán, — az Ö igaz hitének védelmében és fejlesztésében — villámló karddal kezében, tiszta szívvel, becsületes lélekkel keblében, eszének józanságával, kitartó munkaszeretetével, — a vüág első nemzetévé emelje.

Hosszú volt a nagypéntekünk. Fárasztó, nyomasztó, de kibirtuk. Még a kő látszólag ott van sírunk felett s talán még ott marad formailag, de mi már nem vagyunk a sírban, — hisz a sir, a temető

— népszövetség, antantok vaskapcsa, — már csak pókhálókkal összeabroncsol tan van együtt s az áttetsző hálók megett láthatjuk, — ha ki akarjuk nyitni szemünket — ellenségeink hegyedre fent

(karmait, de mát; nem ellenünk,' legyőzőitek ellen csattogtatják azokat, hanem egymást ijesztgetik

azokkal.....................

... ; , *

Hallom a gyehgelélkü, 4 kishitű tánrásök, kételkedő kérdését: '„Hát csakugyan' feltámodtünk'V4

Hallom a hitetlenek, hi lehagyott magyarok és ju- dások szavát, akik érzik a kapott pénz vádjának ijesztő súlyát: „Ostoba beszéd, hát nem’ látjátok, hogy minden úgy áh, amint az antantok hét évvel ezelőtt megcsinálták!" Közben mindent elkövetnek, hogy régi pátronusuk, az u. n. győztes hatalmak fegyverezzenek, az őrzőket megkétszerezzék s ha kell, megezerszerezzék sírunk mellett. Szegény balgák! Nem akarják látni, — mert félnek annak látásától, — hogy igenis feltámadtunk, üres a sir, hiába sokszorozzák az őrzőket, mert az összepréselt, imitált, homokból préselt szikla szétomlott, a Mindenható Isten megsemmisítette a ránk gyakorolt nyomás súlyát, mely akarata nélkül és annak ellenére való volt.

Igaz. hogy vannak tamások, akik nem hiszik feltámadásunk. — De vájjon nem voltak-e tamás- kodók az első husvét napján a nyitott sir mellett is? — Hát nem voltak-e kevesen azok akkor is, akik hitték a Jézus feltámadását, anélkül, hogy ■látták volna azt? — Nem akadtak-e akikor is sokan, akiknek érdekükben állott, — mint most is a kite- bagyott magyaroknak, csehagrár huszároknak, hogy az első húsvétikor megmásítsák a feltámadást, üldözzék a feltámadott Jézust, megsemmisítsék csirájában a kereszténységet, — most viszont a hifehagyottak mindenáron és minden eszközzel, meg akarják - gátolni a magyarság feltámadását, hogy visszataszítsák leigázott helyzetébe, az önérzetnélküli kozmopolitaságba s ezzel a lassú megsemmisülésbe!

De kérdem, mit változtatott a Tamások kétkedése, a Judások Jézus elleni gyűlölködése, a Jézus feltámadásának isteni és fenséges tényén? Mit változtathat a gyengelelkü, tamáskodó magyarok, vagy az áruló magyarok gyűlölködése, feltámadásunk örömteljes tényén? Hát nem látjuk napról- napra emigránsaink csúnya munkájának kudarcát?

Dehát beszéljünk világosabban! Gondoljunk vissza az 1918—19-es évekre. Mi igázott le akkor bennünket? Ugye az antanthatalmak egységes ereje, amelyet hevített a győzelem tudata, összetartott a legyőzőttek kizsákmányolásának vágya. Mi történt azóta? Meggyőződtek, hogy egyikök a másikat be akarja csapni, niindenik dirigálni akarta a másikat, szóval összekaptak a koncon és felbontották a saját gazdasági életüket is, — egyszóval mindannyian rosszul számítottak, mert gazda nélkül. Isten nélkül cselekedtek. Ma már ott vannak, hogy szorongatják barátilag egymás kezeit, de suttyomban külön-külön politikát csinál mind és legtöbbször a másik ellen is. Az antanthatalmak ma már csak abban tartották meg 1918—1919-iki álláspontjukat, hogy most is — mint akkor —, uj Európát akar mind csinálni, uj térképpel, de amíg akkor még

dúsításokkal.

/