Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-18 / 89. (1127.) szám
1926 április 18, vasárnap. 3 ABBAZIA • - A* > rW »“V r\.r r .•■/• > . . y--r- <• ABBAZIA | Gyermeküdülő Dr, HORVATI yj|jo C!nrn A főútvonal közvetlen közelében, % * 1 U 4 gyönyörű fekvésű nagy park kö- ^ zepén. 3 éven felüli gyermekek kiséret nélkül is. \ Hét hónapi fegyházra ítélték az Ahend főszerkesztőjét Bécs, április 17. Hónapokkal ezelőtt nagy feltűnést keltett Weisz Sándor, a bécsi Abend főszerkesztőjének letartóztatása. A hir éppen abban az időben került a nyilvánosság elé, amikor a szélsőbaloldali szocialista Abend légből kapott leleplezéseket közölt a magyarországi frankhamisításról. Weisz Sándor főszerkesztő és Fuchs Ai- tur hirdetési ügynök ellen zsarolás címén tett feljelentést Castiglioni Camillo olasz bankár. Weisz és Fuchs az osztrák pénzügyi életben nagy szerepet játszó és a Depositen- bank összeomlásában is érdekelt bankigazgatót azzal fenyegették meg, hogy ha elvenné tőlük a hirdetések opcióját, akkor összes kényes ügyeit a következményekre való tekintet nélkül publikálni fogják. Drucker, a Depositenbank alelnöke tanácsára Castiglioni érintkezésbe lépett az Abend kiadójának fiával és két millió koronát fizetett le abból a célból, hogy mérséklőén hasson az ellene indított kampány irányítóira. A pénz elküldése után az Abend támadásai tényleg megszűntek. A zsarolást azonban több Ízben megismételték, mire Castiglioni a rendőrséghez fordult. A bécsi törvényszék egyheti tárgyalás után Weisz Sándort zsarolás vétségében bűnösnek találta és 7 hónapi súlyos börtönre ítélte, Fuchs Artúrt pedig 4 hónappal sújtotta. ABBAZIA PENSIO SAN REMO a központi fürdővel szemben 5324 Magyar konyha — Teljes komfort — Tengerre néző balkonos szobák — Mérsékelt árak Fürdési évad kezdete május 1-én a marokkói béketárgyalások Páris, április 17. Mougin tábornok Marokkóban megkezdte az előzetes megbeszéléseket Azertan Had kaiddal, Abd el Krim megbízottjával. A megbeszélések Udjdaban folynak. A tábornok az első benyomások után fog ítélni arról, vajjou célszerü-e Tau- rir vidékére utazni és a felkelő törzsek megbizottaival megkezdeni a rendes tárgyalásokat. A konferencia megnyitásának napja attól függ, hogy mikor szünteti meg Abd el Krim utolsó vonakodását. Simon tábornok, aki á francia békedelegációkban igen fontos szerepet tölt be, a Matin tudósítója előtt kijelentette, hogy Abd el Krim azt gondolja, hogy határozatlanságával időt nyer. De a franciák és a spanyolok követelik a gyors döntést. Ha Abd el Krim igent mond az eléje terjesztett feltételekre, akkor a béke okvetlenül megvalósul, s az elfáradt harcos törzsek végre megkezdhetik a nyugodt életet. Ha nemet mond, a francia csapatok azonnal elkezdik a gonddal előkészített támadást. A Journal marokkói tudósítója találkozott Abd el Krim külügyminiszterével, akinek véleménye szerint a rifíkabilok leghöbb vágya, hogy végre békében éljenek Franciaországgal, Spanyolországgal és az egész világgal. „Nem folytatunk hóditó hadjáratot'* 2 3 4 jelentette ki, „s azt hiszem, hogy az újságírók érdeklődni fognak ügyünk iránt és segíteni fognak bennünket igazságunk győzelmének elérésében44. — A tudósítónak arra a kérdésére, hogy miként hangzottak Abd el Krim instrukciói, a külügyminiszter igy válaszolt: „Vezérem a lelkemre kötötte, hogy mindenáron békével jöjjek haza44. Reflexiók a ,klauzulás perchez A szlovák nemzet turócszentmártoni deklarációjának és az 1918-iki októberi eseményeknek megvilágítása zon-. De az már jobban érdekelne, hogy mi történt volna, ha a levélke mégis bekerül a postaszekrénybe ? Az asszony elpirul és merészen kivágta: — Hát a színész egy jó nappali szerep kedvéért... A férfi felkelt s visszaült a brokát-fotel vánkosai közé. A vörös ur éppen magyarázta: — A jó dráma olyan, mint egy chémiai kisérlet. Adva van egy rész érzelmesség, két rész érzékiség: ez renaissance tragédia. Két rész érzelmesség, egyrész szenvedély, ez rokoko vígjáték. Mert az élet: temperamentum, a cselekvés: a tettekben kirobbanó jellem. Psichológiai a kulcs, amellyel minden történés képletét le lehet vezetni. Fátum, véletlen, sors ez csak a tehetségtelenség munkája. Az irő szeliden közbeszólt: — Én pedig torkig vagyok a lélektani levezetésekkel. Az élet véletlenekkel dolgozik. Például egy férfi nagyon szeret egy asszonyt... — Halljuk, halljuk, ez nagyon érdekes ... fordult az iró felé négy-öt álomszerű, pirosajku asszony. — A férfi szerelmes, felteszi magában, hogy most na végre megmondja annak az asszonyak, hogy nem tud élni nélküle és odamegy az asszonyhoz, ránéz a kezére ... nézi, nézi... és már éppen akar buggyanni a száján a vallomás, már éppen le akar hajolni, hogy megcsókolja az asszony rózsafehér- ujját, mikor azon a szép fehér kézen végigmászik egy pók ... A vörös ur kifakadt... Ez két rész érzelgősség, egy rész szenvedély: rokokó szerelem, — a tizenötödik században ügyet sem vetettek a hősök a pókra. — Ez lehet — felelt az irő s kiballagott a kártyaasztalokhoz. Egy neves vesető politikus, aki közvetlenül nyeri tapasztalatai révén alaposan ismeri az 1918-ik év őszének úgy a szlovák, mint a magyar- országi politikát érintő eseményeit, cikksorozatba foglaltan a következő nagyér ékil és eredeti reflexióit fűzi a turócszentmártoni deklaráció titkos klauzulája fölolt lefolyt porhoz. A nemrég lezaUott Koza-Husek féle pozsonyi sajtóper nagy szenzációval hatott a szlovák és magyar közvéleményre. Rendkívül érdekesek és tanulságosak voltak a tanúvallomások, nemcsak személyi tekintetből, hanem lényegükre nézve is. Két róm. kath. püspök, kél ág. ev. egyházfő s a szlovák intelligencia szine-java állott tanúként a bíróság előtt. S tanúvallomásuk? Érdekfeszitő volt lélektanilag megfigyelni azt, mily óvatosak voltak, mennyire kerteltek, mennyire jelezték inkább, mint kimondották az egész igazságot s mennyit hallgattak el abból! Nyilvánvalóan látszott, különösen a róm. kath. egyházi dignitáriusokon, hogy teljesen átérzik helyzetük fonákságát s még valamit, — amit inkább elhallgatunk... A szlovén szkói magyar közvélemény részben sohasem volt kellően tájékoztatva az 1918. október 30-iki turócszentmártoni eseményekről, részben sok fontod körülmény már feledésbe is ment s azért elhatároztuk, hogy az akkori eseményeket immár nyolc évi távlatból a klauzulás per hatása alatt teljes objektivitással feltárjuk a szlovenszkói magyarok, különösen pedig a szlovák testvéreink okulására. — Cikksorozatban foglalkozni fogunk ezen rendkívül fontos s a szlovák népre sorsdöntő eseményekkel s főigyekezetünk oda irányul: lehetőleg teljes fényt deríteni arra, hogy mi történt tulajdonkép 1918 október 30-án, mi előzte meg s mi követte e fontos dátumot? Cikksorozatunkat megkezdjük a „Szlovák nemzet deklarációjával44 s mert e körül forog minden, leközöljük ezt szóról szóra az aláirók teljes névsorával: A szlovák nemzet deklarációja — Az összes szlovák politikai pártoknak Turócszentmártonfcan 1918 október 30-án összegyűlt és az egységes cseh-szlovák nemzet szlovák ágának nemzeti tanácsában szervezett megbízottai állást foglalnak a népek önrendelkezési jogának az egész világ által elfogadott alapelve mellett. A Nemzeti Tanács kinyilatkoztatja, hogy a Magyarország határain belül lakó cseh-szlovák nemzet nevében egyedül ő jogosult nyilatkozni és cselekedni. — Nem jogosult erre a magyar kormány, amely hosszú évtizedeken át nem ismert komolyabb feladatot, mint elnyomni mindent, ami szlovák, nem állított fel és nem engedélyezett nemzetünknek egy iskolát sem, nem'engedte, hogy szlovák emberek a közszolgálatba és hivatalba jussanak, középkori feudális alkotmányával és politikájával népünket anyagilag tönkretette és kizsákmányolta. — Nem jogosultak arra, hogy a tót nép nevében nyilatkozzanak a törvényhatósági képviselő- testületek sem, melyek egy szűk és a nemzet akaratát kifejezésre nem juttató választójog alapján létesültek és amelyek olyan emberekből állanak, akik a 'törvény rendelkezése dacára tiszta tót vármegyék bizottságaiban sem tűrték meg a szlovák szót. — Nem jogosultak az oly népgyülések sem, amelyek határozataikat idegen erőszak nyomása alatt hozzák. — A szlovenszkói tót nemzet nevében tehát egyedül a Szlovák Nemzeti Tanács jogosult nyilatkozniA Magyarországon lakó csehszlovák, (eredetiben elválasztva a két sző) nemzet Nemzeti Tanácsa ezennel kijelenti: 1. A szlovák nemzet, az ugv nyelvileg, mint kulturtörténetileg egységes csehszlovák nemzet része. Minden kulturküzdelemben, amelyet a cseh nemzet vívott, s amely őt az egész világ előtt ismeretessé tette, része volt a szlovákságnak is. 2. Ezen csehszlovák nemzet részére követelünk mi is korlátlan önrendelkezési jogot a teljes függetlenség alapján. Ezen elv alapján elfogadjuk ezen újonnan keletkezett nemzetközi jogi helyzetet, melyet 1918 évi október hó 18-án YVilson elnök formulá- zott és amelyet 1918 évi október 27-én az osztrákmagyar külügyminiszter elismert. 3. Követeljük az azonnali békekötést, még pedig az általános emberi és keresztény alapelvek alapján, hogy a béke olyan legyen, hogy nemzetközi jogi biztosítékok alapján a további háború és fegyverkezés lehetetlenné váljék. Meg vagyunk győződve, hogy a mi törekvő és tehetséges szlovák nemzetünk, amely a hallatlan elnyomás dacára a nemzeti kultúra olyan fokára emelkedett, nem lesz kizárva a béke áldásából s a Népek Szövetségéből és hogy módja lesz hozzá, hogy saját nemzeti jellege szerint fejlődhessék és erejéhez képest hozzájáruljon az emberiség általános haladásához A Szlovák Nemzet Tanácsnak Turócszentmár- tonban 1918. évi október 30-án tartott üléséből. Medveezky Károly s. k., Dula Máté s. k., a Tót Nemzeti Tanács a Szlovák Nemzeti titkára. Tanács elnöke. Jelenlevők: Kresák Cyrill bankigazgató, Jánoska György ev. lelkész, Skrovina Ottó ev. lelkész, Lackó Milos gyáros, Saskó István ev. lelkész, Turzó Iván hivatalnok, Simkó Gusztáv polgár, Hvizdák János kereskedő, Jesenszky Fedor hivatalnok, Straka Jáno3 hivatalnok, id. Jancsek János igazgató, Stetka Milán e v.lelkész, dr. Rezső Gusztáv nyomdász, Kresák Szvetozár egyetemi hallgató, Hlavai János építész, dr. Prikopa István orvos, dr. Zlocba József ügyvéd, Csajda Miklós hivatalnok, Sulcz Dusán nyomdaigazgató, Skodácsek Gusztáv egyet, hallgató, Dúcbaj Máté ügyvéd, Kuchárik Sámuel hivatalnok, Vanovics Lajos bankigazgató, Budik Pál borbély, Frics Milán hivatalnok, Frics Iván gyógyszerész, dr. Hálássá Dusán ügyvéd, Fábry Vladimír hivatalnok, Obuch János igazgató, Stetka Milán ev. lelkész, Dr. Re- hák Géza orvos, Csoboda Vladimír ág. ev. lelkész, Jurenka Sámuel bankigazgató, Trnovszky Iván kereskedő, Hanzalik József hivatalnok, Neckár Pál ev. lelkész, Hermann János ev. káplán, Janota János földműves, Országh Milosláv nagybirtokos, dr. Uram József orvos, Gasparik József könyv- kereskedő, Petyko István hivatalnok, Horváth Adolf művezető, Marsaiké János tímár, Lehoczky Emánuel szerkesztő, Krcsméry István káplár, Bu- rián János építész, Mihal András ev. lelkész, Mnohel István szerkesztő, r. k. lelkész, Hlinka András lelkész, Zoch Sámuel ev. lelkész, Csics- manecz János polgár, Fábry József nagykereskedő, Koza János vállalkozó, Briksza Iván kályhás, dr. Stodola Emil ügyvéd, dr. Dula Igor orvos, dr. Stur Károly ügyvéd, Izák Gusztáv ügyvéd, dr. Izák János ügyvéd, dr. Kmetykó Károly r. k. plébá- os, Hromada Antal szerkesztő, r. k. plébános, dr. Bella Metód ev. lelkész, Juriga Nándor országgyűlési képviselő, Szlávik János ev. lelkész, Luzsiak János ügyvéd, Boór Lajos ev. lelkész, dr. Dérer Iván ügyvéd, dr. Daxner Samu ügyvéd, dr. Simkó Lajos ügyvéd, Albyny Márton hivatalnok, Bulla Balázs építész, dr. Markovics Rudolf ügyvéd, Korhely Gusztáv hivatalnok, Fundarek István r. k. káplán, Vojtassák János szerkesztő, r. k. plébános, Peprikovics Müos hivatalnok, Ivaska János földműves, Szupik Pál földműves, Karlovszky Iván nagybirtokos, dr. Horváth Cyrill ügyvéd, dr. Simkó Milos ügyvéd, Ruppeldt Fedor ev. káplán, Megó Géza technikus, Bízik János földműves, Karlovszky Mihály földműves, Styg Aurél bank- igazgató, Strake Sámuel polgár, Paulán yi-Tóth Illés medikus, Murin Mátyás igazgató, Makoviczky Vladimír bankigazgató, Proksa József földmives, Tomka-Makoviczky László uagybiríokos, Paulinyi- Tóíh Plató egyet, hallgató, Melicskó János ev. tanító, Starke Pál akad. hallgató, Pozseszky József földbirtokos, Plicza János akad. hallgató, Rehák Jusíin vállalkozó, Micsura György ügyvéd, Kar- lovszky József kereskedő, Fiala Lajos banktitkár. JlOUEUR HaKO/) 6 6 Mé RS KATÓ VA R n a £- kj/V RU M • A- L1KS RV* UC * S P0i. qÖMÖR! ■ RUM-6 $■ U KÓRGY/j R- R/r •ROZNAV/V Mandarin _ Triptó-Sec — Curacao — Cacao — Dió-Créme — Karlsbadi keserű — Cherry Kis utazás Irta Márai Sándor Páris, április hó. Egy idegen ország mindig abban a házban kezdődik az utas számára, ahol az a követség, vagy konzulátus, vagy kirendeltség működik, ami egy nép névjegye az idegenben. A múltkor délelőtt le kellett íutnora nyolc ilyen, többnyire exotikus, konzulátust. Ha középeurópai ember kiejti ezt a szót, akkor szomorú hivatalokra gondol, ahol rácsok és asztalok mögött rosszul fizetett és elkeseredett emberek ülnek, akik sietnek minél kevesebbet csinálni s értelmesen haragusz- nak mindenkire, aki ebben zavarja Őket Az ilyen hivatalokban sorba kell állni, köszönni kell, köhögni, szépen nézni arra a szegény dervisre, aki ott morog az asztal mögött, pénzt adni, bélyeget nyalni s az egésznek nincsen semmi értelme. Most láttam másféle konzulátusokat. Egy ilyen vizumszerző nap olyan, mint egy kis utazás. Az utas egy taxival néhány óra alatt hét-nyolc országon szalad keresztül, idegen atmoszférákon szédül át egy-egy négyén érára, uj arcokat lát s mindenfelé valami exotikus államfő lóg a falon díszruhában és karddal az oldalán. Az egyiptomiakon kezdtem. Ezek az Étoile mellett egy széles, márványos, szőnyeges palotában adják a vízumokat, ahogy ez a világ egyik leggazdagabb országához illik; titkárok vezetik szalonokon át a „felet44, aki itt nem érzi félnek, hanem majdnem egyenrangú valakinek magát, sőt többnek, mert őt szolgálják ki ezek a sötét hercegek. Végül egy rendkívül előkelő, méltóságteljes, sötét ur elé jut a fél, aki egy végtelen teremben, aminek minden berendezése egy óriási perzsa szőnyeg, néhány finom francia karosszék s egy méltóságteljes asztal, sok tisztelettel fogadja az utast és üdvözlés jeléül homlokához emeli a kezét. Azt hittem, ez a király. De ez csak a konzul titkára volt, aki felvette a kérelmemet. Adjak három fényképet, mondta. Nincsen, mondtam. Az nagy baj, mondta élénken és bőbeszédüen, mert különben nem adhat vízumot, fénykép nélkül élő halandó nem juthat be Egyiptomba. Tudja mit, mondtam, csinálja meg mégis fénykép nélkül; mi történhet? Gondolkozott, rágyújtott s a fényes, sötét arca egyszerre kiderült, mosolyogni kezdett: igaza van, mondta, egyszer mégis meg lehet csinálni fénykép nélkül . . . És megcsinálta. Amig irta a hieroglifákat az útlevelembe, elégedetten mosolygott maga elé, tetszett neki ez a jó tip, hogy fénykép nélkül is meg lehet csinálni a vízumot Utána bevezettek egy terembe, ami még szőnyegesebb, még butorosabb volt s ahol a szárnyas ablak előtt egy magános ur ült és szemmelláthatóan unatkozott. Ez volt Az ásványvizek gyöngye K0RYTN1CA„S%S^ TX.%*
