Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-16 / 87. (1125.) szám
t roniharcosokkal Kassa felé PMTIgBKUWRiaiMaiga 1926 április 16, péntek. Ernámul .....—ni ■■■■■—— Jó kedvű és nagyoUfülleniő polgárokkal leginkább a személyvóna-l harmadik osztályán találkozik az ember. A Kassa,—-Lagehye-Alsómihályi vonal pedig egyenesen specialitás a riporter szempontjából s esért minden lelkifurdalás nélkül megismerkedtem II. úrral, egy elszánt arcai, kitűnő svádáju, rövidnadrágös és kaucsukgalléros vízvezetéki vállalkozóval, aki bámulatos szóbőséggel rendelkezett és mackenseni kézmozdulatokkal hozta tudomásomra, hogy 6 építette a gálszécsí zsidóbank vörösrézkupoláját. Köztudomású dolog, hogy a gálszécsi z$idóbank épületének nincsen vörösréz, de még bádogkupolája sem, ennek dacára megértő fejbólin ássál és a nagyfokú polgári szimpátiát kifejező barátságos hümmögéssel kisértem a kis vizvezeléki-Napoleónnak a kassai konkurensei ellen intézett kirohanásait. H. mester hatalmas fürdőkádakat, szivattyúkat, kutakat, komplikált csapokat és csöveket szegezett egy húsz ives árjegyzék képében mellemnek és korunk minden kenyéririgységével kiáltotta Kozma és Nagy szólánc között: — Higyje el uram, hogy manapság már éhen- halni sem lehel egy vízvezetéki vállalkozónak, pedig ha tudná, hogy micsoda komplett fürdőszobákat és milyen zseniális toilleteket tudnék berendezni, de kinek kell ma, és főleg a vidéken egy fehér márványulánzatból készült Alpaka- tó illet. — Igaza van, kinek kell ma,, ilyen luxus 1— feleltem nemes felindulástól reszkető utitársomnak. Az érzékeny hangulatot egy uj utas zavarta meg Kozmán. — Jónapol, H. ur, honnan jön? — kérdezte az uj utas, aki régi ismerőse leheteti a vállalkozónak. — Talán üzlet? U. ur rettentő savanyu arcot vágott: — Üzlet? — hova gondol maga jámbor ember, hol van rha üzlet? Valami rongyos néhány száz korona. Ezt, nevezzem üzletnek? Talán még az útiköltségem sem térül meg... De mondja, mit keres maga Kozmán? — Semmi különös, egy egészen jelentéktelen bádogfedél — válaszolta az uj utas, aki elbeszélte, hogy kassai bádogos, három gyermeke van, és valamire való munkáért néha 50—60 kilométert kell utaznia. — Maguk bádogosok ne panaszkodjanak — szólt fölényeskedve ff. ur. Mi az egy bádogietö a parasztnak? Van pénz Amerikából. Bizony Isten szeretnék bádogos lenni! A bádogos, egy hosszú, csendes, szőke ember — lemondólag intett és gondokba elmerült arccal előszedett egy csomag tepertőt, amelyből gyorsan és mohórí evett. — Könnyű egy bádogosnak — szellemeske- dett ff. ur — maguknak még tepertőre telik, de mit csináljon egy magamfajta szegény ember. Becsületszavamra, január óta nincs egy tisztességes kuncsaftom. Tönkre kell menni! És hol vannak még az adók, hol vannak a család fentartásu költségei? A munkásai meglopják az embert, a nyár rossz árut szállít. Maholnap már III-ik osztályon se fogok tudni utazni. Rettenetes egy állapot. Mindezeket hadarva, talán négy másodperc alatt mondotta a derék utitársam, akinek csak az volt a pechje, hogy véletlenül informálva voltam az útjáról és anyagi helyzetéről, amely a tragédiái megvilágítással szemben a következőképpen festett: H.-nak kitűnő rendelése és kuncsaftja volt a vidéken: egy pazar fürdőszoba teljes berendezése. Anyagi gondjai nem lehelnek, mert havi 10—15 ezer korona tiszta jövedelemből még senki sem halt meg éhen ... Mindezeket legsötétebben elhallgattam, igy sikerült rokonszenvét még jobban megnyerni, ff. ur annyira ellágyult, hogy elérkeztünk a harctéri történetek felelevenítéséhez. Öreg frontharcosok kifogyhatatlan témája marad a világháború. Társaságunk közben egy negyedik taggal szaporodott, akit ff. haragosan üdvözölt: — Éppen a legjobban jön, Weisz ur — kiáltotta régi, 34-es, standbeli-szakaszvezetöi hangján. — Mondja, emlékszik még, hogy micsoda pazar élet volt a 34-es ersatzbatallionnál? Weisz ur: 40 év körüli módos üzletember örömmel telepedett le mellénk és öt perc múlva már mind a négyen kint voltunk az olasz fronton. Höfer egykorú jelentései gyerekes naivságok ahhoz képest, amit a társaság ezután a legkülönfélébb megtörtént és megnemtörtént harctéri kalandok elbeszélésében produkált. A vasúti kocsi levegőjében egymásután robbanlak a srapnellek, gránátok és minék, ropoglak a gépfegyverek; a tolmeini hídfő, Görz, Nabrezina, a Mrzli Vrch majd a Tagliamento, Livenza, a Piave, Vittorio, Belluno, Féltre, Trient és Levico egymásután bukkantak fel az elbeszélt esetek során. Katonai szakkifejezések árja röpködött a levegőben, már nem csak mi négyen izgultunk — az egész kocsi odafigyelt, ff. ur elfeledkezett az összes fürdőkádakról és átúszta a Piavét egy nagy ezüstért, a csöndes bádogosról kiderült, hogy a legjobb gépfegyveres altiszt volt a 34-eseknél és ötször sebesült meg négy esztendő alatt, Weisz ur hat napig volt eltemetve a Monté Cismonon egy 28-as gránáttól bedöntött haverodban, ahol 10 ember közül 7 megőrült és igy tovább... Sorra kerültek a hadtápvonalak és fron\ntö-» gőlti szlovén, olasz és tiroli városok. Rég elfelejtett arcok, női ismeretségek, Laibach, Udine, Sáriié, démona, Bozeh, Brünek, szőke, fekete, barna és vörös lányok, akikért sok szamárságot csinált az ember és mégis olyan jól esik róluk beszélni. ff. ur itt újra elemében volt s olyan nagyszerű dolgokat meséli egy udÁnei olasz lányról, hogy t még a legzordonabb idegen utasok is odafigyeltek _ Hl nincs valamire való lábú nő — állapította me g ff. ur. Uraim, én csak egy olyan lábat láttám de mondhatom, hogy elvesztettem az eszemet azon az udinei éjszakán... Öreg, hét éves házas vagyok, szeretem a feleségemet, de olyan lába nincsen több senkinek a világon, mint annak az olasz lánynak. Becsületszavamra, az volt egy jó nő! ff. ur átszellemült en referált háborús .szívügyeiről, de Weisz ur sem volt rossz elbeszélő és nemsokára megtudtuk, hogy ő harcias természete dacára sem vetette meg a manipüláns őrmester séget s cugsführer korában roppant nagy hatalom volt a kassai pótszázadnál, ahol a menetszázadból szívesen kihozta az embereket. — Nem pénzért csináltam —- mondotta bizonytalan hangon, — de lisztéi vagy sonkát kértem s volt úgy is, hogy egy szép menyecskével is beértem. . London, április 15. Páratlanul áll a bűntények krónikájában az a gyiloksság, mely London egyik legelőkelőbb klubjában, a Trith Streeten levő úgynevezett Pezsgő Klubban a tagok jelenlétében történt. Egy Charles Ballada nevű borkereskedőt orvul agyonlőtt egy törpe, aki titokzatos módon lopózott a klub helyiségébe, azután elmenekült, de másnap már elfogtál éppen abban a pillanatban, amikor New-Ha- venban hajóra akart szállani. Ballada francia születésű ember volt, aki néhány évvel ezelőtt telepedett le Londonbn és borüzletei révén hatalmas vagyont szerzett. Előéletéről most, hogy meggyilkolták, a legfurcsább verziók keringenek, sőt azt is beszélik, hogy a dúsgazdag borkereskedő különböző gonosztevő bandákkal állt összeköttetésben. Hogy mi igaz ezekből a híresztelésekből, azt egyelőre nem tudják megállapítani, mindenesetre különös, hogy bevándorolt létére be tudott jutni a Pezsgő Klubba. 1 londoni rendőrségnek a párisi rendőrséghez intézett tudakozódására az a válasz érkezett, hegy nevét ott nem ismerik. A gyilkosság a délutáni órákban történt. Ballada a teaszalónban tartózkodott, ahol a kritikus időben rajta kívül még több klubtag is volt. Háttal a bejárattal, egy karosszékben ült s éppen egy francia lap olvasásába veit elmerülve, amikor egyszerre egy feltűnő alacsony növésű ember, egy valóságos törpe lépett be a szalonba, aki körülnézett, azután lábujjhegyen a karcsszékhez közeledett A jelenlevők, kivéve Balladát aki nem láthatta, meglepetten néztek a különös vendégre, aki azonban mosolyogva az ajkaira illesztette az Léva, április 14. A magyar színészet — mindannyian tudjuk — nem jár Szlovenszkón kopár, sima utón; a hivatalos és tervszerű elgáncsolások, nehézségek leküzdése, óriási energiát, kitartást és őszinte, becsületes kulturmunkát igényel egyfelől, — másrészt pedig áldozatkész, lelkes pártfogolást a színészek emberfeletti munkájának elismerő-honorálását. Nálunk pedig Léván, ott is csinálnak bajt, ahol béke lehetne és éppen ezért kénytelen vagyok a város közönségének határozott rosszalását tolmácsolva, a nyilvánosság elé vinni a lévai színi szezon kérdését. Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a legnagyobb mértékben elítéljük azokat az intrikákat, amelyeknek segítségével Faragó Ödönt egyes érdekeltségek meg akarják fosztani a lévai színi szezon kihasználásának lehetőségeitől. Szerintünk igen hibás és helytelen do- lcg, ha tipikus kulturális ügyek és kérdések tárgyalásánál és megoldásánál politikai felfogások is döntő érvényességgel bírnak - és éppen ezért végtelen sajnálkozással kell konstatálnunk, hogy a lévai magyar színi évad bomlása körül kavargó hullámok tombolását tisztán politikai. ambíciók érvényesülni akarása okozta. Nem tudjuk, miien elsőrendű érdeke fűződik a szcc. dem. pártnak ahhoz, hogy a lévai szezont kettéosztva, annak első felét Földessy igazgató rendelkezésére bocsássa, — aki ezen idő alatt, csupán operetteket hozna színre — ily módon természetesen a legkilátástalanabb helyzet elé állítva Faragói, aki a félsze- zón 3 hetében, csupán drámai előadások mellett sehogy sem. tudná a kívánt anyagi sikert társulatéinak biztosítani. H. ur jóízűen mosolygott, különösen amikor a pénzt hallotta, de diszkrét frontveteránhoz illően hallgatótl. (Együtt voltak a, századirodánál.) — Nem vagyok telhetetlen ember — szerénykedett Weisz ur, de sokért nem adnám, ha még- egyszer találkozhatnék azzal a borsodi menyecskével, akinek hétszer is kihoztam az urát a menetszámodból 17-ben. Hej! Hol vannak már a régi, szép idők?.... A vonat ablakából felcsillantak Kassa lámpái és az utasok szedelőzködni kezellek. Az olasz front és az egész világháború emléke gyorsan szállt el az éjszakában, mintha a mozdony füstjével elrevűlteic volna messze a harciért kalandok s az utitársaim si nyomtalanul eltűntek a kassai állomás utastömegében ..'. (b.) ujját és hallgatást intett. A tagok azt hitték, hogy meg akarja tréfálni Balladát és kíváncsian várták a történendőket, sőt egyikük már el sem tudta fojtani a nevetését. A törpe odaért a karosszékhez browningot rántott ki a zsebéből és rálött Balladára. A golyó csak súrolta a fejét, mire felugrott de a törpe még kétszer lőtt reá és Ballada holtan terült el a parketten. Csodálatosképpen a jelenlevő klubtagok egyike sem mert közeledni a törpéhez, hanem menekülni igyekezett, sőt az egyik fejveszetten rohant az ajtó felé, hogy megbotlott és kezét-lábát törte. A pánikot az okozta, hogy a törpe balkezében egy csomagot tartott, amelynek láttára az egyik Klubtag elkiáltotta magat: — Meneküljünk! bomba van a kezében! Ez a kiáltás csakugyan bombaként hatott, úgyhogy a gyilkos törpe háborithaíatla- nul tudta elhagyni a klub helyiségét, de néhány perc múlva már telefonon értesítették a gyilkosságról a rendőrséget. A gyilkos sze- mélyleirását könnyű volt megadni és 150 titkos rendőr kerekedett fel az üldözésére. Biztosra vették, hogy a gyilkos menekülni fog Londonból, miért is az összes pályaudvarokat megszállták és egy órán belül körtáviratot küldtek az összes állomásokra és kikötőkbe. Még aznap éjjel a következő távirat érkezett New-Havenből Londonba: Ballada gyilkosát hajóraszállás előtt letartóztatták! Reggelre már Londonba hozták, ahol első kihallgatása alkalmával Charles Emil Berkiéinek mondta magát. Azt is elmondta, hogy francia, de hogy miért gyilkolta meg Balladát, erről nem akar felvilágosítást adni. Annyival is inkább, mert mint mondottuk, május első fele Eöldessynek jutna. Faragó hatalmas társulatával amúgy is alig-alig bírja magát felszínen tartani és a Kassa-pozsonyi képtelen színi beosztás mellett, kétségkívül jega van ahhoz, hogy a koncessziójában biztosított lévai szezont teljes egészében megkapja. Különben is vitás dolognak tartjuk, — hogy a szinházi ügyeket --- a szinpártoló egyesület közbejöttét mellőzve, - - a város- hzán intézzék el, ahol az „államalkotó" pártok képviselőinek támogatásával a szoc. dem. párt felfogása érvényesül, a város közönségének határozott kedve és tetszése ellenére. Kár volt elhajítani az Eris almáját. A lévai magyar társadalom, amely mindég szeretettel támogatta Faragó becsületes munkáját, ezúttal is határozottan igényt tart az évek óta működő társulatra. És ha — amit hinni nem merünk — mégis valósággá \álik a politikai akarnokok terve — akkor is tudni fogja a kötelességéi Ez a társadalom fejlett kulturigényü és feltétlenül kritikai szemle tárgyává teszi azt a nivóbeli különbséget, mely a két társulat között fenáll. Ha a publikum összetart, úgy képes lesz arra, hogy egyrészt passzivitásával, másrészt a legteljesebb agitációval úgy döntsön a szinházi kérdésekben, amint azt a jog, a belátás és a saját ízlése követeli. * Különös dolog, de tényleg jellemző a társadalomra, hogy korholni, kritizálni mindég hajlandó, de ha arra kerül a sor, hogy valamely probléma orvoslásában aktív részt vegyen — úgy húzódozva vonul vissza minden cselekvéstől. Általános például a panasz, hogy az élőmarha 5 koronás ára melleit. 13 koronás húsárak sújtják a fogyasztó közönséget. Érdeklődésünkre a legilletékesébb ármeg* állapitó bizottsági tényező kedveszegetten in-* formált, hogy hiába hívja össze a bizottsági tagokat, mert azok kijelentették, — ha nem kapnak napidijatőket ugyan senki ne citálja a városházára — úgyse jönnek. Sietek kijelenteni, hogy nem a mészáros, hentes és pék urakra céloztam. Azok persze mindég eljönnek — és emelik az árakat, nem lévén ellenzékük. Meglehetős abszurdum az is, hogy a bizottság határozatát csak a zsupáni hivatal hagyja helyben és csak az másíthatja meg. Már rncst ha a bizottsági tagok meg nem jelennek, ugyan ki felebbezi meg az érdekelt felek által hozott határozatokat? Egyáita'é nem volna-e egyszerűbb, és a publikum érdekében bizonyára jobb, ha a város a maga hatáskörében intézkednék ilyen kérdésekben? Akkor talán adnának újra 5 süteményt a koronádért, szegény lévai polgár, aki tán nem is sejted, hogy a tavalyi pompás gabonatermés dacára, mért drágább a kifli, mint tavaly? Nos tudd meg, hogy a 6 piaci kifliárus asszonyság szakszervete sztrájkba lépett és béremelést kért. Ezért nem kap a gyereked az iskolába egy hatosért mákos babát tízóraira s mivel ötfillérese ritkán akad, úgy inkább nem vesz kiflit, ami neki rossz, avagy 50 fillérért vesz kettőt, az pedig neked rossz. Bizony, bizony, jobb volna elejteni a színházi óriáskígyót a városházán és ezzel a fenti igen hálás témával foglalkozni. Szépen fejleszthető probléma ez — uraim! Milyen ideális dolog volna például egy hatósági mészárszék felállítása?! Két igen megbízható úriember véleménye szerint nem kellene hozzá egyéb, mint egy helyiség, egy ember ©s 20 ezer korona forgótőke, — itt aztán igen vígan lehetne 9 koronáért mérni a húst. Az egyik szakértőm egy általánosan elismert jó gazda, a másik, egy hivatalos közeg volt Kivihetetlen ábránd ez?? Még egy kitűnő témát ajánlanék a színházi ügy helyett a városatyáknak. Ezzel azután népszerűségre is tehetnének szert, igaz, hogy felfelé aligha, de a város lakossága előtt akiknek bizalmából ott ülnek a zöld asztal körül — annál inkább! Uraim, gondolják meg, hogy az idén utoljára csendül magyar szó az ősi piarista gimnáziumban! Nekünk most a lehetetlent is meg kellene próbálnunk. Az eget megostromolni. A kősr'k- lákat megindítani, tüzet gyújtani a jeges közöny felett — nekünk — Léva magyarsága — vissza kell szereznünk az elkobzott jogunkat! Mi nem hazudtunk a köztársaság ősz elnöke előtt, mikor feltártuk előtte a helyzetet a hrad- zsini várban, — ő pedig azt mondotta: Uraim, ha ez mind úgy van, ahogy mondják, altkor az önök kívánsága jogos, Isten a tanunk, hogy igaz volt a memorandum minden szava. De a jogos kívánságunk? Az megfulladt a pozsonyi tanügyi referátus rosszindulatának posványában. Most, amikor nemsokára éjfélt üt az óra, most a tizenkettedik óra utolsó percében, most fogjunk össze, politika nélkül! siessünk, áruig nem késő, mert jaj! örök éjszaka borul az éjféli óraütésre és nem fakad szivárványéi, csillogó hajnal soha többé ... Pápaszem. A halálraítélt vonat Bukarestből jelentik: A romániai vasúti katasztrófák történetében páratlanul álló vasúti szerencsétlenség történt Erdélyben. Az egyik székelvvidéki állomásról a napokban egy túlterhelt tehervonat indult Brassó felé. A mozdonyvezető, mielőtt elindult, a szolgálatot teljesítő tisztviselő előtt szóvá tette, hogy sok a vagon és kevés a fékező, a lejtős pályán baj érheti a vonatot. A tisztviselő megnyugtatta az aggódó masinisztát, aki erre keresztet vetett és elindította a mozdonyt. A negyedik kilométer után észrevette, hogy a vonat nem engedelmeskedik a fékeknek: jelt adott a fékezőknek és ellengőzzel próbálta megállítani a mozdonyt. A fékezők megtettek mindent, dé hasztalan, a vonat rohant előre, vitte a saját súlya és lendülete. A vasúti őrök kétségbeesetten adták le a jeleket a megállásra, de a személyzet már nem volt ura az f i elszabadult vonatnak. Az állomások mindenhova előre telefonáltak, tegjmk szabaddá a pályát, hogy a mozdony baj nélkül száguldhasson tovább. Az egyik kis állomás telefonzavar miatt későn kapta a vészjelet, éppen akkor, amikor egyten szabad vágányára az ellenkező oldalról egy zsúfolt személyvonat futott be. Az állomásfőnök amikor az értesítést megkapta, már csak kettő közt választhatott: vagy halálra i ítéli a tehervonatot, vagy engedi befutni a ' zsúfolt személyvonatba. A választás nem. volt nehéz; a tehervonatot rávezette az úgynevezett, csonkavágányra, melyet hatalmas sínekkel megerősített. töltés zárt. el, Eltelt három idegizgató perc és a katasztrófa vég- itéletszerüen bekövetkezett: a mozdony pozdorjóvá tört és a mozdonyvezető és fütő szörnyethaltak. Másnap a brassói ‘ vasút igazgatóság röviden jelentette: egy tehervonat kisiklett, a mozdonyvezető és fütő meghaltak. A londoni Pezsgő Kiírta egy törpe meggyilkolt egy dúsgazdag borkereskedőt —B—Mi Ez Mén utotjára csendül magyar szó a fával isrügi piarista gimnáziumöan A lévai városházán politikámból tönkreteszik a magy.-r színészetet — Fogjon össze Léva magyar társadalma a magyar szó megmentésére 6
