Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)

1926-04-16 / 87. (1125.) szám

4 ^I«GAI/V\ACí^ARH1RL,ÍE 192b április 10,. péntek. .Ír égő gvrumitól egy pillanat alatt irtóza­tos bűz tölti el a szobát, a lakást, az egész emeletei. ~~ Tűz van- tűz van — kiabálják össze­vissza. A feleségem, formálisan ktíódit az elő­szobába, a folyosóról bevont a házmester és le­önt egy vödör vízzel, jön a renü/r és kikéri magának, hogy én a második emeletről gálaes­téi ka-t- vagdossak a Jegéhez és halóság elleni merénylet címén galléron ragad és visz a rendőrségre. Hóna alatt a corpus delicti: a re­pedd sarkú. A rendőrségen mutatom az uj sár- cipőmet és magyarázom az egész félreértés' Nincs megértés. Birság: 20 korona. Otthon a. feleségem nem. áll velem szóba. Azt hiszi megörültem . — Értsd meg. mondom, ez mind, azért volt, meri megtakarítottam öt. korona borrava­lót. Az uj sárcipőn. — Nem is mondta,cl, hogy uj sárcipőt vet­tél. Mutasd. Meg akarom mutatni. Hát persze, hogy a, rendőrségen felejtettem. Szalasztóm a házmes­tert. Megjön, leteszi a két sárcipőt. öt. korona, borravaló. — Hisz ez mindkettő jobb lábra való. Az egyik meg repedt sarkú és lyukas! Közel vagyok az elsülyedéshez. De ime kopogtat a sértett rendőr, s hozza a hiányzó uj sár cipőt. Újabb Öt. korona. Összeszámítom a ráfizetést. Kocsi fiz korona, bélyeg tíz, üzleti kihordónak tíz, szolgának vil­lamosjegyre kettő, podgyásziUelék keltő, köz­rendészet kettő, becsületes megtaláló egy, ha­tóság elleni merénylet húsz, házmester és rendőr fájdalomdija öt-öt, vagyis együttvéve pont hatvanhét. Ejnye! Ezért épp egy másik pár sárcipőt kaphattam volna. De a borravalót, azt megtakarít oltom. Darvas János. BHB—MWgjEB——BBBP—BW.TflW* Kivégezték Amerika leghíresebb banditáját Newyork, április lé. Az Egyesült-Államok Connecticut államának Hartford nevű városában, az állami fegyház udvarán, múlt hét egyik éjszakáján bitófán fe­jezte be életét#. Chapman, Amerika legendás birü banditakirálya, akit azonban bátran nevez- vetnénk a legutóbbi évtizedek legnagyobb stilusu gonosztevőjének i*. Hat esztendeje tartotta rette­gésben G. Chapman az Egyesült-Államok nagy városait vakmerő rablásaival és ennek a most ki­végzett banditának élettörténete a legizgalmasabb bűnügyi regényekkel vetekedik. 1921-ben merült fel először Chapman neve az ismeretlenségből, amidőn két tálcával kirabolt egy postavonatot, magával vivén annak egymilliónégyszázezer dol­lár értékű tartalmát. Ekkor kapott szárnyra le­gendás hire, amely azonban nem volt alaptalan, mert Chapman ennek az óriási összegnek egyhar­madával Newyork legelők előbb negyedében husz- szobás lakást vásárolt, amelyet fejedelmi fényű­zéssel rendezett be. Newyork legelőkelőbb mula­tóhelyein valósággal fejedelemként tisztelték Chapmanf, akiről nem tudták, kicsoda, csak azt sejtették, hogy mérhetetlen vagyona lehet, meri naponta ezer dollár volt a legkevesebb, amit el- költött . Ebben a fejedelmi lakásában, amely egyúttal arzenálja is volt a rabióvezérnék, meg­számlálhatatlan fegyvert rejtegetve páncélszek­rényeiben, fogta el a rendőrség a banditát, aki­nek lelkiismeretét ekkor már egy nyolcvanezer dolláros rablás is terhelte. Átszállították az atlan­tai fegvházba, ahonnan azonban, miután a bíró­ság huszonötévi börtönre ítélte, kalandos körül­mények között sikerült megszöknie. Nemsokára ismét elfogták és mivel üldözés közben öl golyót kapott a testébe, a maceui rabkórházba szállítot­ták, félig holtan. Itt egy óvatlan pillanatban alta- tószerrel elkábitotta ápolónőjét és ismét meg­szökött. Szökésében egy soffőr segítette, akinek ezer dollár „borravalót'* adott. Az Egyesült- Államoknak úgyszólván egész rendőrségét mozgó­sították a bandita kézrekeritésére, ami azonban nem sikerült. 1924-ben történt azután, hogy egy Connecticut állambeli város nagy áruházát kifosz­tották és az elősiető rendőrökkel vívott harcban egy Kelly nevű rendőrt lelőttek a rablók. A hely* Sínen csak egy tettest találtak, aki elmondotta, hogy cinkostársa nem volt más, mint a régóta keresett Chapman, és ő volt az, aki a rendőrt lelőtte. Sok száz detektív indult el ekkor Chap­man üldözésére, akinek fejére tízezer dollárt tűz­tek ki. — Végre a véletlen sietett segítségére a deiektiveknek. A newvorki rendőrségen meg­jelent egy fiatal leány, aki feljelentést tett Chap­man ellen, meri a bandita elcsábította, de vona­kodott. nőül venni. Végre a kapott nyomokon elindulva, az elmúlt év júniusában rátaláltak Chapmanra. akit azonnal elfogtak és a hartfosd i fegyházba szállítottak. Egész Amerika figyelte a tárgyalás lefolyását A banditavezér kivégzését került háromszor is elodázni a halálos ítélet, ki­mondását, a melyei azonban nemrégiben mégis kihirdettek a birák. A banditavezér kivégzését április 6-ra tűzték ki és Amerikában valósággal fogadásokat kötöttek arra. bogi' Chapman nek, akinek kétszer sikerült megszöknie börtönéből, ezúttal is sikerülni fog az igazságszolgáltatás ke­zéből k'sikiania. Most azonban minden szökési Körlete csődöt, mondott és a rablóvezér, ki bőr- főnében a legnagyobb nyugalommal filozófiai munkákat és verseket. Olvasott, sut irt is, az új­világ legnagyobb gonosztevője végre elvette méltó büntetését. Az a másik sashalmi asszony Látogatás Pósa Lajos özvegyénél sashalmi otthonában — Ahol a gyermekversek köl­tője lakodalmát ülte — A P. M. H. Budapest, április 13 A villamoskalauz dühösen megrántja a kocsi indítóját és bátcaszói: •— Bezzeg a múlt hetekben vélt itt kálvá­riajárás a Wundedirimé miatt! Delej kell a népnek Alig lehetett megallnom nekem r< a kocsiban. Most nem néz erre a kutya se! Aztán magyarázóiad teszi hozzá > fentos kodóan emeli fel az ujját: — Azér mondom, mert ha az ur * daruén- ne, hát nem találná otthon. Bent \an Pesten. Meg kell nyugtatnom az érdemes férfiút: Sashalomnak olyan nevezetességéhez indulok, akit nem kapott fel a legutolsó napok kiáltó sajtója $ akinek talán mégis köze van vala melyes delejedhez, átr ez a szuggesztiv erő annakidején egy egész nemzet ifjúságára ha­tott s élteti azt még most is. Pósa. Lajosnak, a csengő-bongó gyermek­versek költőjének özvegye él egy kis sashal­mi házban. Sashalom Pestnek egy:k küb árosa Cinkota felé­Hosszú libáin nagy mezőségekkei taiki- tott hatalmas, poros falu. A ha ’ackfák már vi­rágzanak s a vetések zöldje, mint szőnyeg terül szét a különböző Rákosok felé Szétszórt házak, apró nyaralók, az itt. egyik felére épít­ve. Azután vasúti töltés, raasszíréi gyárkémé- nyek füstje, izzadó magyarok, papucsos svá­bok. Az egyik kis ház fa ke ritésén réztábla: öz­vegy Pósa Bajomé. Kis udvar, kis veteményes kert, konyha, két szoba: éppen elég egy tiszteletreméltó asszonynak, aki öregségét nem egyedül akarta pedig eltölteni. Pósa Lajos, a nemesradnóti, gömör me­gyei parasztik! nagyot iveit, míg a rimaszom­bati gimnáziumból Póla-asztal elölülőjévé lett, írói nevezetességgé, Pósa-bécsivá. minden gyermek kedves bácsikájává mag* sóit, A?tán egy szép napon itt hagyta özvegyét a földi nyo­morúságokon tovább kínlódni, minden hatal­mas szeretet dacára, ami őket egymáshoz fűzte. Most itt él az özvegy, nagy lelki erővel viselve a sok csapást s a küzdelmes élet sza- kadékait erős lélekjelenléttel kerülgeti, noha nem igy gondolta valamikor Pósa Lajos, a költő. — Hozta Isten! — hangzik a kis kert.b Pósáné szava. (A költő özvegye élénk, friss- kedvű, alig alig őszülő kedves asszony még, csak akkor szomorodik el, ha gondjairól, vagy régebbi életéről beszélgetünk. „Lidi né­ni" néven pedig de sok szép gyermekvers szerzője.) A kis kertben virágültetés folyik, hátrább, a gyümölcsös alatt konyhavetemények fognak elöbujni a földből. Építkezés nyomai látsza­nak: tavaszi restaurálás. — Látja, csak vidéki maradok mindég­Nem tudok én Pesten megszokni, bár télen át a lányoméknál, Sárikáéknál vagyok bent. Még­is csak jobb itt, a kicsi fészekben---­Bent a szobában csend, hűvösség a zsalu- gáterek mögött. Ez a szoba nem olyan, mint a többi sashalmi szobák a szomszédságban. Tör­ténelem, egy darab Magyarország van a szo­bák falán, bútorain, emlékpatina vonja be itt még a poharat is: a régi, jő békeelőtti Pest emléke leng körül itt mmdeut, a kedvesen bo- hémes, krajcárban számoló, milleniumról ál­modozó, irodalmi kávéházakról beszélő Pest: a Pósák, Fesztyek, Pálmay fikák és Küry Klá­rák Pestje. A faiakon relikviák, csutorák, fo­kosok, festett tányérok: a „Pósa-asztal" diszei, a szekrényben könyv töméi'dek, fénykép, ko­szorú, emlékszobor: minden. Minden: abból, ami megmaradt. Mert igy beszél a nagyasszony: — Alig van itt már valami. Elárvereztet- tük a legszebb értékeket bizony, hogy meg tudjak élni. Sajnáltam, fájt a szivem, de sze­gény jó uram azt gondolta, hogy majd csak gondoskodik Pósa özvegyéről a nemzet, — vagy legalább is a Singer-Wolfner könyvcég. De ez sem, az sem. Pósa meghalt, kitört a há­ború: ki törődik a költő özvegyével? Singer- Wolfnerrel megalkudni nem tudtam: az uram sohasem vallotta be nekem, mit adtak ott ne­ki. Pósa Lajosnak még tizenegy kötet kiadat­lan munkája várja, várja a sajtót, mind olyan müvek, amik felnőtteknek szólnak. Ezeket nem ismeri senki. Magamnak is volna kiadni való írásom.-- El kellett árverezni az emlékeket. A szivem fájt. A könyveket -- (dedikált példá­nyok) egy amerikai magyar mecénás vetté meg a sárospataki főiskolának. Megvan ná­lam Munkácsy önarcképe j*: legnagyobb rit­kaság. De potom áron kérték. tudósítójától — — Eladogattam lassankint mindent. A ne­mesradnóti kis házat leégése után — (az uram született ott) —• felépíteni nem tudtuk. — Volt mozim is. Kaptam egyet az ál­lamtól. Csak éppen az volt a baj, hogy rá­fizettem. A legszegényebb Erzsébelfalva külső perifériáján, elhagyott helyen. Senki se lá­togatta. Be kellett csuknom. — Most rádióba mesélek. Gyermekeknek — Lidi-néni-mesét Aztán hirtelen optimizmusba csap át: —- Hát nem baj. Majd csak megleszüuk va­lahogy. Most bejön egy ember, kérdi: hogy ásson tovább. Hja, persze! Fentos kertimunka. Pósa bácsi nagy'bajuszos képe ott a falon, talán egy kicsit mosolyog is. * Monor. Nagy-nagy alföldi falu Pest alatt. Ünnepnap délután. Ott állunk egy másik kis ház előtt. Zöld­re-fehérre meszelte be büszkén az uj tulaj­donos. Üzletajtót is töretett a falba, mert bi­zony sok idő eltelt, azóta, amikor Audrássy Li­diké tartotta itt esküvőjét Pósa Lajossal, fé­nyes, tréfás, magyaros külsőségek között Itt volt a kis fészek s itt született az első igazi magyar gyenneklap is: „Az Én Újsá­gom." A falba illesztett márványtábla koszorúk­kal lepve, hirdeti a monori népnek: Ebben a házban volt Pósa Lajosnak, a kiváló iró és költőnek, a magyar gyermekirodalom megalapítójának és leglelkesebb művelőjének lakodal­ma 1900 dec. 23-án Andrássy Lidin Írónővel. A tábla másik felén „Az é» Újságom" első számának facsimiléje. 1889 december íő-én indult útnak mindnyájunk gyermek­lapja, Pósa bácsi versikéjével: — Itt van, itt, az én újságom, Csakhogy megjött, alig várom..* hirdette akkor a papír s most a márvány. Nagy, nagy ünnepséggel leplezték le a mononak ezt az emléktáblát Pósa rokonai, tisztelői lezarándokoltak Pestről s nagy ma­gyar ölelkezéssel dobbant össze a szivük az alföld egyszerű népével Könny hull ki Pósa Lajosné szeméből s arra gondol tán, hegy ünnepség helyett most ezüstlakodalmat ülhetnének a gyermeke szivének nyitogatójával. A nagy tömeg nép elvonul. Koszorúk, zászr lók maradtak ott s a szónoki emelvénynek el­gondolkodva dűl egy festeni való, Kossuth- szakállas öreg magyar. Törvénybiró. — Bizony jő ember volt a Pósa ur. Na­gyon szerettük. Még a Gazdakörbe is eljárt velünk. Aztán — (itt megcsillant okos szeme és vidámság szaladt végig az arcán) — minő fáin magyaros lakodalom volt itt, kérem 1 Vő­fély, násznagy: botokkal rigmussal. Kikérő násznagy ur, (Sipilusz-Rákosi Viktor) nagy méltóságosan bemegy a szobába, ahol a menyasszonyt tartotta elrejtve Nikolics ügy­véd, a kiadó násznagy. Nagy haragosan for­gatta a szemit. Asszongyák neki, hogy van-í itt egy fehér galamb? — Bizony nincs! — Hát egy szép barna asszony? — No, asse! — Nem lehet az! —* —- Keresni kezdik. Találomra mutatnak erre-arra, a fehérnépre. Esse kell, asse kell! — igy a kérőnásznagy, oszt végül is elönti a méreg. Elkiáltja .magát: „Hallod-e, adjad ki, násznagy uram, mer úgy tarkón váglak, hogy megemlegeted holtig!" — No, oszt igy adódott ki a menyasszony, pirult is, örült is. Ilyen magyaros, derék la­kodalom volt ez! így elmélkedett az én öreg magyarom, aztán büszkén teszi hozzá: — Szomszédok voltunk. Jóviszonyba vol­tunk. Szép idő veit az, uracskám. A szél meglebbenti a zászlót, fehérru­hás kislányok tisztelettel szemlélik a koszo­rúkat. A monori Pósa-ünnep első étappja a tervezett megemlékezéseknek Pősáról. Idelent az Alföldön sok lelkes ember, sok szives ta­nító lelkét fogta meg a költő arany szive. Tán szobrot is fog egyszer kapni a költő. S a költő özvegye még mindig ott áll a kedves emlékű kis házikó előtt. Milyen jó volt itt, még akkor... Váj­jon látja-e ő ezt, onnan felülről? * A nap erősen, vígan biz s egy Pest felé vágtató auló prózai tülkölése ébreszt, a mára. Szombothy Viktor. Milliódolláros temetés egy rablógyilkosnak Az amerikai bűnözés, mely hovatovább az állandósult rémregények földjévé teszi a tenge­rentúli gazdag világot, még mindig csak növeke­dik. Most az Egyesült-Államok három legnagyobb városa, Newyork, Chicago és Phüadelphia fogott össze közös rendőri munkára. Az emberi épség és a vagyon ellen elkövetett bűncselekmények különösen Chicagóban teszik az emberek életét teljesen bizonytalanná. Miután sem Chicagó városa maga, sem Ohió állam, melybe Chicagó tartozik, nem tudja letörni a szervezett bűnözést, Chicagó polgárainak megbí­zásából Dawes tábornok Washingtonban, a szená­tus utján a szövetségi kormány erélyes fellépését kérte a banditák, kábitőszerteresztők, játékosok ellen, akik a rendőrség által támogatva, rémural­muk alatt tartják az egész várost. Dawes írásos kérelme többek között a követ­kezőket mondja: „Chicagó a bűn hübérurainak törvények fe­lett működő kezében van. A fekete kéz rendsze­res adót ró ki a polgárokra, terrorizmussal, gyer- mekrablással és orgyilkossággal kényszerítve a lakosságot feltétlen behódolásra. A bűnszövetkezetnek sok, mérhetetlenül gaz­dag tagja van; ezek teljes egyetértésben a rend­őrséggel és minden törvénnyel összeütköző üzle­tet kisajátítottak maguknak. Felosztották maguk között a város területét, meg a bűncselekményeket és haláUal torolnak meg minden betolakodást a kisebb gonosztevők részéről, öt sörfőzőjük és szeszlepárlójuk működik a szesztilalmat ellenőr­ző rendőrség segítségével; a szesz kiosztása rend­őri kirendeltség védelme alatt történik." A beadvány elmondja azt is, hogy a banditák banketteket rendeztek az ügyészség tagjai szá­mára, a rendőrség vezetőinek és politikai vezető- férfiaknak gyémántokat és automobilokat adtak. A banditák anyagi erejére és összeköttetései­re jellemző, hogy egy Edward Baldelli nevű sof- főrt, aki a legutóbbi chicagói rablóhadjárat alatt a negyvenedik gyilkosságot követte el, március elején „Millión Dollár Funeral“, „milliódolláros temetés" pompájával temették el valóságos kato­nai tiszteletadással. A soffőrt valami megtámadott ember szúrta le végső védekezésében. Temetésén a chicagói rablóbandák testületileg vettek résZt minden félelem, vagy a hatóságok elől való buj­kálás nélkül és önérzettel állapították meg, hogy ritka amerikai polgár megy ilyen „végtisztesség­gel" utolsó útjára. Legalább is doUánnüliomos- nak kell lennie, vagy chicagói gangstar-nak. A lapok kénytelen-kelletlen azt is megírták, hogy a tavalyi híres banditatemetés gyenge dolog az ideinek a pompájához mérten- Nálunk a temetés pompáját a koszoruskocsik számában, Amerikában ezt is dollárban fejezik ki. A milliódolláros te- metés persze túlzás, de náluk csak ilyen színe- zés ér valamit. Dawes tábornok és társai hangsúlyozzák a szenátusi beadványban, hogy jól tudják azt, más amerikai városokban szintén chicagói állapotok uralkodnak, ha nem is akkora mértékben. Végre azonban meg kell kezdeni a kormánynak a kimé* letlen hadjáratot és legjobb, ha ezt a bűntettesek előtt Amerikaszerte mintául szolgáló városban in­dítják meg. * Chicagó gyilkosság és rablási rekordja után a második helyen a Tennessee-állambeli Memphis következik bűnözés tekintetében az Északameri­kai Egyesült-Államokban. Memphis rendőrségé­nek vezetői most igazi amerikai kérkedéssel szét- kürtölték az egész országban, hogy az övék lesz a világ legkülönösebb rendőrsége (strangest police in the world), egyszersmind a legerősebb is. Memphisben nem lesz sem lovas-, sem gya­logosrendőr. Az őrszemek helyén már építik is az uj rendőrállomásokat, melyek valóságos kis erődök lesznek, külső és belső védőövezettel. Minden ilyen erődben hat rendőr teljesít szolgá­latot, még pedig úgy, hogy öt motorkerékpáron állandóan járja az őrszeinkeret területét, egy rendőr meg az erődben marad. Ebben az ered­ben, melyet a memphisiek pillbox-ask, pirulásdo­bozkának neveztek el, aknavető, rádióvevő, auto­matatelefon, a tetején pedig fényszóró készülék van­Ha most már éjszaka valamely rablótámadást jelentenek a pillboxos rendőrnek, az megnyom egy gombot, mire a fényszóró forogni kezd. fi­gyelmeztetve a cirkáló motorkerékpáros rendőrö­ket, hogy azonnal térjenek be a pirulásdobozba. Nappal fénycsóva helyett bombaszerü lövöldözés­sel történik a jeladás. A terv kieszelői azt mond­ják, hogy ez a módszer gyorsabb a rendőrök {el­riasztására, mint a rádiós riadó vagy a telefon. Ez igaz is. De mi lesz a világ legerősebb rendőrségével akkor, ha chicágói mintára autót, gyémántokat és rendszeres fizetést lövöldöznek a rendőrökre a bűnözők? Magyar, román, olasz, angol stb. utlevél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek, meg­hosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. lAAmAiiAiAiiAmauTnmns Sorsjegyekéi ( mindenki csak HaSoierik fis Tsa üajiHífőzáöan vas z, Oratfslavo, Ratsnscna «!. Telefon 1920 tss Z36\ WnrVVTTTYir??VVTfVVVVmrvTYVVrTinr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents