Prágai Magyar Hirlap, 1926. április (5. évfolyam, 76-99 / 1114-1137. szám)
1926-04-16 / 87. (1125.) szám
Mai számunk 1® oftíal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice . .» ~ 12, II. emelet, Telefon: 30311 — KiadópOlltlKCLl nCLpitCLpJCL hivatal: Prága II., Panská ul 12/III.—TeFelelős főszerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A turócszentmártoni U y * r m m u •* «o « deklaráció korul (fi.) Koza Jur. Matejov, a Slovensky Ná- rad, és Husek Károly, a Slovensky l>ennik főszerkesztőjének nagy pori fölvert sajtópöre Husek fölmentésével végződött ugyan, de ezzel nem ért véget az a nagy, történelmi jelentőségű vita, amely a turócszentmártoni deklaráció körül az autonómia hívei és ellenzői Között már esztendők óta folyik és még soká fog folyni. A turócszentmártoni deklarációnak titkos klauzulája nincsen. így vallották a tanuk és miként a bíróság, úgy mi is igazaknak fogadjuk el a tanuk vallomását. Ámde a tanuk ezenkívül még mást is vallottak. Zoch Sámuel, a nyugatszlövenszkói evangélikus egyházkerület püspöke, a történelmi okmány megszövegezője, eskü alatt vallotta, hogy Tu- rócszentmáríonban, a szlovák nemzeti tanács emlékezetes ülésén szó volt arról, hogy tiz évig diktatúra lesz és azután e tiz év leteltével fognak foglalkozni az autonómia kérdésével. Juriga Nándor, akinek, mint az akkori magyar országgyűlés egyetlen szlovák nemzetipárti képviselőjének, nagy szerepe volt a turócszentmártoni tanácskozásokban, azt vallotta, hogy maga Dérer Iván svi vidd' ányózta, hogy az autonómia kérdését tiz év múlva vegyék elő. Hasonló vallomást tett Stodola Emil, aki a nemzeti tanács ülésén maga jelentette be a tiz év utáni autonómiát. Hlinka András, mint a főtárgyaláson kijelentette, mindenütt azt hangoztatta, hogy Szlovenszkó viszonya a történelmi országokhoz ugyan olyan lesz, mint eddig Magyarország viszonya Ausztriához. Medvecky Károly, az egyházi referensből lett bajmóci prépost, aki akkoriban a nemzeti tanács titkára volt, ugyancsak igazolta, hogy a Turócszentmártonban kiaia- 3-ült áltlános vélemény szerint a szlovákoknak a csehekhez való viszonyát meghatározott idő múlva kellett véglegesen rendezniük. Látjuk tehát, hogy Turócszentmártonb tn a deklaráció megszövegezésével és kibocsátásával korántsem tekintették elintézettnek Csehország és Szlovenszkó alkotmányjogi viszonyát, hanem egy későbbi időpontra halasztottak e kérdés rendezését. Igaz, hogy erről föl jegyzést nem csináltak; igaz, hogy ezt jegyzőkönyvbe nem foglalták; de az általános hangulat, a hallgatólagos megállapodás mégis az volt, hogy az autonómia kérdését tiz év múlva fogják rendezni. Nagy könnyelműség volt persze, hogy erről még csak protokollu- mot sem vettek föl, de ez a mulasztás semmit sem változtat azon a tanuk által bizonyított tényen, hogy a tacitus consensus, melyet semmiféle ellenimondás Vagy tiltakozás nem zavart meg, az volt, hogy az autonómia tiz év múlva lesz tárgyalandó. Hogy a turócszentmártoni deklaráció szerzői a szlovák nép önrendelkezési jogát, önálló individualitását, teljes egyenjogúságát mennyire természetesnek vették, azt leginkább az a körülmény bizonyítja, hogy a deklaráció eredeti szövege szerint a szlovákoknak külön delegációval kellett volna részt- venniök a béketárgyalásekon. Zoch Sámuel a bíróság előtt elismerte, hogy az általa szövegezőit deklarációt ezzel a passzussal fogadták el. Hcdzsa Milán azonban — amit különben Zoch is helytelenít — egyszerűen törölte a deklarációnak ezt a részét, még pedig azzal a furcsa megokolással, hogy az antant már elismerte a csehszlovák kormányt és igy külön szlovák békedelegációra szükség nincsen. Ámde abból, hogy az antant elismerte a csehszlovák kormányt, még korántsem következett az, hogy ez a kormány a békedelegációba megfelelő számú szlovákot föl ne vegyen és lehetővé ne tegye, hogy azok tárHodzsa váratlanul visszatért külföldi útiéról rága, április 15. A nagy sajtókampány uí. bizonyos szélcsend vehető észre a belpolitikában. A pártok kissé engedékenyebbek Csernyvel szemben. Stribrny távozásával már a nemzeti szocialista párt állami íisztviselöszervezete is elhatározta, hogy hajlandó a kormánnyal fölvenni a tárgyalásokat. A bizonytalanság azonban még tovább fönnáll. Egyes verziók szerint mégis való- szinü, hogy a képviselőházat április 27-ikóre összehivhatja a házelnökség. Egyes volt koalíciós körökben azonban teljesen kilátástalannak tartják a hivatalnokkormány helyzetét s komolyan foglalkoznak a koalíciós rendszer visszaállításának tervével. Hogy ez a terv ismét a politikai események előterébe jutott, azt legjobban bizonyítja Hodzsa Milán váratlan hazaérkezése Franciaországból és Olaszországból. Hodzsa — értesülésünk szerint — Olaszországban meglátogatta Svehlát s pártvezérének újabb instrukcióival tért vissza Prágába. Ezek után nincsen kizárva az sem, hogy Stribrny is azért utazott el olyan váratlanul Olaszországba, hogy ott Svehlával konferáljon. Európa ul szenzációja: a német-orosz szövetség Berlin cáfol — London bűnösnek érzi magát — Páris méltatlankodik Berlin, április 15. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy Angliában nagy feltűnést keltett egy állítólagos német-orosz tárgyalás, amely á két állam szövetségét akarta megteremteni. Német hivatalos körök bevallotíhh, hogy tényleg tárgyalások fclyíak Moszkva és Berlin között, de e tárgyalások nem irányulnak egyetlen nyugati állam ellen sem és pusztán a nyugati szerződésekhez hasonló keleti garanciaszerződést akarnak létesíteni. A reggeli berlini, sajtó is sokat foglalkozik e nyilvánosságra került diplomáciai tárgyalással s a lapok jóformán kivétel nélkül ugyancsak a szerződés békés voltára mutatnak rá. Egyedül a Voncarls hibázatatja a kormányt, hogy mindeddig titokban tartotta az orosz közeledést s ezzel a titkolódzással nagyban okot szolgáltatott a külföld gyanújának. Azt az első fölindulást, amelyet a Berlinből Londonba és Párisba érkezett hírek okoztak, hamarosan szétoszlatta a német kormány nyugodt magatartása, mert Berlinben egyáltalán nem titkolództak, nem kapkodtak, hanem bevallották, hogy tényleg tárgyalások folynak, de ezek a tárgyalások nem adnak okot a nyugtalanságra. Az sem igaz, hogy az orosz-német megegyezés éle Lengyelország, vagy egy másik európai állam ellen ‘ványai. Páris, április 15. A párisi sajtó részletesen foglalkozik a német-orosz Locarnóval. A hivatalos német cáfolat dacára a franciák kitartanak azon vélemény mellett, hogy Moszkva meg Berlin között nemcsak gazdasági, hanem katonai megegyezés is készül. Bevallják Párisban, hogy a birodalom uj orientációjának alapját kétségtelenül a genfi csalódás alkotja. London, április 15. Megállapítható, hogy a német-orosz tárgyalások a legnagyobb feltűnést Londonban keltették. Bizonyos szégyenérzet vett erőt az angol közvéleményen, mert Angliában bűnösnek érzik magukat, hogy Németország pozitív szándékai dacára kénytelen volt elfordulni Nyugattól s a sok csalódás után ismét Kelet felé emelni tekintetét. A Times a német cáfolatot nem igen veszi komolyan. A Times berlini tudósítója jelentést közöl, amely szerint a német sajtó egyhangú elutasító hangja s az az egyhangú állásfoglalás, mellyel a német-orosz tanácskozásokat jelentéktelenné akarják törpiteni, arra vezethető vissza, hogy a berlini külügyminisztérium magához idézte a sajtó irányítóit s fölkérte őket, hogy tompítsák 19 a dolgot. Egyes londoni orgánumok rámutatnak arra, ha a Times kitűnő hírszolgálata s lord d‘Abernon berlini angol követ nem leplezik le az ügyet, a német-orosz tanácskozás tovább folyik s a világ csak akkor szerez tudomást róla, amikor ez a két nagyhatalom már szoros szövetségben áll egymással s közös erővel ford,ul a népszövetség s egyéb nyugateurópai intézmények ellen. Jellemző, hogy Berlinben sem tudott a közvélemnéy semmit a puparlékról, ámbár tagadhatatlan, hogy a biiodalom nagy részében fölöttébb szimpatikus az orosz szövetség gondolata. gyaljanak a szlovák nemzet nevében. Különben is annyi formaérzékkel Hodzsának mégis csak kellett bírnia, hogy egy ily nagyjelentőségű változtatáshoz a többiek hozzájárulására is szükség van és ő egyedül nem jogosult egy ily rendkívül fonto-s okmányon akárcsak egy vesszőt is módosítani. Akárhogy nézzük is n dolgot, a Hodzsa eljárása hamisítás volt, meghamisítása egy történelmi okiratnak, amely igy más szövegben került a nyilvánosságra, mint ahogy azt a szlovák nemzeti tanács elfogadta. A Koza—Husek-pör más tekintetben is igen tanulságos volt. Nekünk magyaroknak megvan a véleményünk a turócszentmártoni deklarációról. Mi ezt az okmányt nem tudjuk az egész szlovák nép akaratelhatározásának tekinteni. Mert kik adták ki ezt a deklará- rációt? Nem a szlovák nép törvényes képviselői, nem az egész nemzetet képviselő szervezet, nem az összes szlovákok bizalmi emberei, hanem egy ötletszerűen összejött gyülekezet, amelyben egész Keletszlovenszkó, a Tátrától Ungig egyáltalában nem is volt képviselve. E gyűlés lefolyása is egészen szokatlan volt. A formák teljes hiánya jellemezte. Jegyzőkönyvet nem vettek föl és ezért ma csak a pozsonyi pörben elhangzott vallomások alapján lehet félig-meddig rekonstruálni a gyűlés lefolyását. Általános kriminalisztikai tapasztalat szerint az intelligens ember a legrosszabb tanú és ezért egyáltalában nincs kizárva, sőt valószínű, hogy a Pozsonyban kihallgatott tanuk egyike-másika abszolút jóhiszeműség mellett is téves vallomást tett. Ehhez hozzájárult még az a nonsalansz, amivel Hodzsa utólag törölte a deklaráció egyik leglényegesebb részét. Lehet-e ily körülmények között a turócszentmártoni deklarációt egy nemzet ünneplés manifesztációjának, közjogi aktusának, önrendelkező joga megnyilatkozásának tekinteni? Április huszonegyedikén szenátusi ülés Prága, április 15. A szenátus elnöksége tegnap délután ülésezett, s elhatározta, hogy a szenátus a jövő héten megkezdi parlamenti munkáját. Erre azért van szükség, mert a szenátusnak időhöz kötött javaslatokat küldött át a képviselőház és ezek letárgyalása már halasztást nem tűrhet. Április 20-án megkezdik munkájukat a különböző bizottságok. A szenátus plénumát április 21-én délután 4 órára hívták egybe. A tárgysorozaton szenátus által már egyszer elfogadott javaslatok második olvasása és mentelmi ügyek szerepelnek. Valószínű, hogy a szenátus nemcsak a jövő hét folyamán, hanem még a hónapok utolsó hetében is ülésezni fog. A rotorhajó megérkezett a Kanári szigetekre Newyork, április 15. A New-York World-hoz érkezett szikratávirat szerint Flettner „Baden-Baden“ rotorhajója megérkezett a Kanári-szigetekre. A hajó kitűnő állapotban van és a személyzet nagy bizakodással tekint az ut további része elé. A Vatikán tárgyalni fog Moszkvával Párisi tudósítónk jelenti, hogy francia egyházi körökben már régebben foglalkoznak azzal a tervvel, hogy a Vatikán és a moszkvai szovjetkormány között valamely közeledést hozzanak létre, amelynek célja az volna, hogy a szovjet engedjen szabad utat a katolikus propagandának Oroszországban. Ennek a tervnek a hordozói arra számítanak, hogy ha a Vatikán elismerné a szovjetet, ez egy megkötendő konkordátumban a katolikus egyháznak Oroszország területén olvan meszemenő cselekvési szabadságot biztositana, amely lehetővé tenné, hogy az orosz nép nagy része az ortodox egyházból a katolikus egyházba lépjen át. Oroszország katolizálása a Vatikánnak régi vágya volt, de az a cárok uralma alatt leküzdhetetlen akadályokba ütközött. A francia papság és különösen a francia jezsuiták a mostani helyzetet alkalmasnak tartják ennek a tervnek a megvalósítására és informátorunk szerint már sikerült is a Vatikán irányadó tényezőit ennek a tervnek megnyerni és a szovjettel való tárgyalások megkezdése végett a Vatikán d’Herbigny páter francia jezsuitát már el is küldte Moszkvába. Ezt az érdekes hirt úgy adjuk le, ahogy párisit udósitónktól kaptuk, anélkül, hogy hitelességét ellenőrizni módunkban volna. Ami ebben bizonyára legnagyobb meglepetést kelthet, — a Vatikán közeledése a szovjetkormányhoz — arra csak azt jegyezzük meg, hogy ha ez valóban meg- történüí, ebben a Vatikán csak követné más nagyhatalmak példáját. A Norge eltévedt a ködben Oslo, április 15. A Norge apróbb kikötési nehézségek után megérkezett az oslói árbóctorony- hoz. A kikötés után a király is megjelent az árbóc- toronynál és sokáig elbeszélgetett a léghajó legénységével. Miután uj gázzal töltötték meg a Nor- gét, a léghajó éjjel egy óra 10 perckor tovább repült Helsingfors felé. Az ut 22 óra hosszat fog tartani Leningrádig. Stockholm, április 15. A Norge reggel 7 órakor nem repült át a svéd főváros felett. Ez a körülmény nagy nyugtalanságra adott okot. Később kitűnt, hogy a nagy^ködben a léghajó eltévedt s hét órakor reggel 50 kilométerre Stockholm alatt találta magát. A Norge megkísérelte, hogy helyzetét műszerei segítségével tisztázza.
