Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-12 / 59. (1097.) szám

( ’l CS'i.ü’S haszna a legintenzívebb gazdálkodás mellett is alig haladja meg az 5—6%-ot. A Cseh Jelzálogbank (Hypotecni Banka Ceska) megnyitotta ugyan Pozsonyban fiókját és ez az intézet volna hivatva elsősorban a mezőgazdasági hiteligények kielégítésére.. Feladatának azonban — eddig legalább — igen kis mértékben tett eleget. Kölcsönfel- teíelei tulmerevek. A kataszteri tiszta, jöve­delmet véve alapul, oly kis összegű kölcsö- ket nyújt a jelzálog! fedezetül felajánlott in­gatlanokra, hogy az a forgalmi érték alapján joggal igényelhető összegekkel szemben a hi­telkeresők szempontjából alig jöhet figye­lembe. Hiba az is, hogy mereven ragaszkodik a ielekkönyv és kataszter egyezéséhez. Ámde Szlövenszkó és RussiiiszKŐ legtöbb községében a telekkönyvi betétszerkesztés még nem tör­téni meg és igy e kívánalomnak a kölcsönt kérő, önhibáján kívül, nem tud eleget tenni. Évtizedeken keresztül a kényszerértékesítés­nek a tulajdoni arány telekkönyvi feltünteté­se nem volt akadálya és igy átmenetileg a hitelezőnek most is alkalmazkodnia kellene a tényleges jogi állapothoz. A vagyondézsmára vonatkozó törvény nemsokára 10 éves jubileumát ülheti meg, de a kirovás végérvényes megállapításától még évek választanak ei. Az adók esztendők óta nincsenek előírva. Ezek részben vagy egész­ben a magánhitelezői megelőző előnyös téte­lek. A hitelezőt tehát ez is fokozottabb óva­tosságra inti. Már az 50.000 koronán felüli kölcsön felvételéhez hatósági engedély kell stb-. mindez elzárja a gazda elől még a drága hitel forrását is. A kisérővámok szerencsétlen megvalósí­tása betetőzi a pusztulás felfartőzhatatlansá- gát. Amikor idáig jutottunk, akkor tiltakozó szavunkat fel kell emelnünk e botor gazda­sági politika ellen, de fel kell hívnunk a pénzintézetek figyelmét is arra, ho^y egybe­fogva hassanak közre a hitelnyújtás ekadá- íyainak elhárítására s necsak a vergődő adós s a hiíelkereső közönség, de salát érdekükben is ők keressék a módokat, az illetékes körök­kel folvtatott tárgyalások után és méltányos hitelpolitikával, hogy a legreálisabb hitele­zési alan, a földbirtok, a közgazdasági életnek ismét régi erőforrásává váljék. Oksiorszá^ a genfi kisebbségi tárgyalások ellen Róma, március 11. A fascista Popolo di Roma genfi tudósítója terjedelmesen foglal­kozik a népszövetségi ligák kisebbségi tár­gyalásaival. A lap e tárgyalásokban Olaszor­szág számára veszedelmet és csapdát lát, amelybe a nemzetközi demagógia az olasz kormányt be akarja csalni. Az utódállamok állampolgársági kérdésében a csehek és né­metek közösen döntőbíróságot ajánlottak. An­glia és Németország több tekintetben szembe­helyezkedtek a népszövetség legutóbbi ki­sebbségi határozataival és az államok szuve­renitásával szemben az egyének jogát hangoz­tatták. Mindezek a határozatok elfogadhatat­lanok Olaszország számára, mert a déltiroli helyzet komplikálását jelentenék s olyan ab- normaliíásokat, melyekkel okvetlenül szem­be kell szállni. flpiási viíiirok feösSff Ssescfö© mog a parlament a nyeiwendelet vitáját A nyel**rea bosszú szelleme síülfe — A belügyminiszter az ©szárak ideológia feltámasztásával vádolja a németeket Prága, március 10. A képviselőház mai ülése iránt politikai körökben óriási érdeklődés nyilvánult meg. Az elnökség már tegnap este ülésezett, hogy az előreláthatólag viharos ülésre a kellő elő­készületeket megtegye. A mai nap legfonto­sabb eseménye az ellenzéknek az az indít­ványa, hogy - t a kormánynak a ház szavazzon bizalmat­lanságot, mert a nyelvrendeleífe! meg­sértette a kisebbségeknek nemzetközi­leg biztosított jogait. A kezdeményező bizottság kormánytöbbsé­gének elutasító álláspontját Hajú nemzeti demokrata képviselő fogja tolmácsolni, mig az ellenzék indítványát Zierhut német agrá­rius indokolja meg. Az elnökség ebben az ügyben 16 órás vitát indítványoz. A 'vita megkezdése előtt Nősek belügyminiszter terjeszti elő a kormány nyilatkozatát a nyelvre®deletre vonatkozólag. A mai ülés este 9 óráig tart és holnap befejezik a vitát, szavazás alá bocsátva a kormánynyilatkoza­tot. Az eddigi diszpozíciók .szerint a jövő hé­ten még kedden és szerdán lesz plenáris ülés. Ezzel azután befejeződik a parlament őszi ülésszaka. A jövő heti két ülésen csak jelentéktelen kormányjavaslatokat tárgyal a ház, a tisztvi- selöjavaslat még nem készült el, a kormány azonban minden áron még e hónapban tető alá akarja hozni ezt a kérdést, amelynek tárgyalására három ülést szánnak. A tavaszi ülésszak ugyanis március 23-án kezdődik s. két napra rá már húsvéti szünetre, mennek a képviselők. A 400 paragrafusból álló; tisztviselöjavaslatot tehát a kormány megint a régi módszer szerint akarja kereszt.ülhaj- szoM, a törvényhozóknak még annyi időt sem enged, hogy áttanulmányozhassák ezt az óriási törvénykomplexumoti A parlament folyosóin igen nyomott a hangulat a koalíciós’ körökben, mert a cseh és néniét pártok közötti összeütközésektől tartanak. Valószínű az is, hogy a multheti szerencsétlen gránátkatasztrófa is hatalmas viharokat támaszt. A német parlamenti szö­vetségen és a kommunistákon ki-vül a cseh szociáldemokraták is interpellálnak ebben az ügyben. A házaló kereskedelem rendezése Malypetre elnök délelőtt 11 órakor nyi­totta meg az ülést. A tárgysorozat első pont­ja a házalókereskedelem rendezéséről szóló törvényjavaslat volt, amelyet az ipari bizott­ság nevében Naprstek cseh iparospárti elő­adó terjesztett be. j Patze! német nemzeti szoc. kifogásolja a í törvényjavaslatot, mert a hatóságok önké- ! nyétől teszi függővé, hogy ki kaphat házalá- jsi engedélyt. A javaslathoz több módosítást i terjeszt be. ) Ticliy német iparospárti a kereskede- j lem rendezése érdekében üdvösnek tartja a S törvényjavaslatot, de ez mostani formájában j több lényeges módosításra szorul. A javaslathoz még Piek cseh szociál- | demokrata és Kun/ német nemzeti párti j szólották hozzá. Hvozdik szlovák néppárti a törvénv­j javaslatot Szlovenszkö kereskedelmi érde- \ keinek szempontjából bírálja. I Kiemeli azokat a hibákat, amelyeket a benyújtott javaslat Szlovenszkót illetőleg tartalmaz. | Különösen sérelmes a javaslatnak a rokkan­takra vonatkozó része, amely szerint az olyan rokkant, aki illetékeket húz, nem kap- i hat házalás! engedélyt. Nemkevésbé sérel- , mes azonban a javaslatnak az a része sem, ; amely kimondja, hogy az olyanok, akiknek i családtagjai is hasonló ipart űznek, az en- j gedélyt nem kaphatják meg. Ez a rendelkezés számtalan szlovenszkói falu iparát tenné tönkre, I mert ismeretes, hogy egyes szlovenszkói falvakban csaknem minden család házaló kereskedelemmel foglalkozik. Az engedé­lyek kiadásánál figyelmezteti a kormányt arra, hogy e tekintetben ne pártszempontok legyenek a mértékadók, mint az eddigi szo­kások mutatják, amikor a szlovenszkói első­fokú politikai hatóságok pártpolitikai érde­kek szerint intézték ql az ilyen dolgokat, Á javaslatot nem fogadja el. Muna kommunista, Netolicky cseh nem­zeti szocialista, Fiseher német agrárius és néhány más szónok felszólalása után az elő­adó zárószavaival a ház többsége a törvény- javaslatot elfogadja. Az ellenzék módosító indítványait el­utasították. A szlovák néppárt képviselői tartózkodtak a szavazástól. A raszinszkői esküdtbiróságok megszüntetése Ezután második olvasásban elfogadták a rusziuszkói esküdtbiró­ságok megszüntetéséről szóló törvény- javaslatot, majd gyors egymásutánban a Lengyel- országgal és Angliával kötött egyezménye­ket, valamint az Albániával kötött kereske­delmi egyezséget. Az ellenzék bizafmatlansági indítványa Ezután a ház áttért az ellenzéknek a kormánnyal szemben beadott bizalmatlansá­gi indítványára, amelyet az ellenzék a nyelvrendelettel kapcsolatban nyújtott be. Az ellenzéki képviselők a miniszteri pad­sorok elé tömörülnek, amikor Hajn cseh nemzeti demokrata képviselő a kezdemé­nyező bizottság többségi indítványát ter­jeszti elő. A többségi vélemény Hajn a kormánytöbbség nevében azt ajánlja, hogy a ház a bizalmatlansági indít­vány fölött térjen napirendre, mivel az tel­jesen alaptalan s az ellenzék egyáltalában nem indokolta meg indítványát A kormány a szónok szerint nem sér­tette meg a nemzeti kisebbségek nyelvi jogait, sőt a kisebbségeknek még többet is adott mint amennyire kötelezve lett volna. A németek mindamellett nem akarnak lojá­lisak lenni az állam iránt, hanem állandóan nemcsak kormányellenes, hanem államelle­nes munkát fejtenek ki. Rámutat ezután ar­ra, hogy a németeknek több iskolájuk van, mint a oseheknek. Az ellenzék körében óriási lárma tá­mad. Horpinka német nemzeti közbekiált: S az iskolaügyi elnyomás semmi? Hajn: A németeknek négy főiskolájuk van. Közbekiáltások: Nincsen egyetlen ke­reskedelmi főiskolájuk sem. Az egész több­ségi jelentés hamisítvány. Hajn állandó lárma között indítványoz­za, hogy az ellenzék javaslatát vegyék le a napirendről, mert lehetetlen, hogy állam kormányozzon az államban. Az elnök ezután bejelenti, hogy a tárgyhoz 19 szónok jelentkezett szólásra. Az ellenzék részéről a pártvezérek, a szlovák néppárt részéről Juriga képviselő fog be­szélni, mig a koalíciós pártok csak másod­rendű szónokokat vonultatnak föl. A kisebbségi vélemény a német nép egyetemleges bizalmatlanságáról Zierhut német agrárius az első szónok. A kezdeményező bizottság kisebbségi véle­ményét terjeszti elő. Részletesen kifejti, Magyarok Párisban Irta: Márai Sándor Póris, márciusban. Pár. r: mostanában negyvenezer magyar él. Abban a :-.vatagban, ami az elmúlt, bét eszten­dőben er. a magyar élet, nem árt ennél a számnál egy pillanatra megállaui. Ez a negyvenezer párisi magyar nem magánszorgalomból jött el Parisba. Nem azért jöttek ide, hogy Drecollnál olcsó ruhát vegyenek a feleségüknek, nem találják Guerlaln kreációit olcsónak, egyáltalán nem találják Párist „olcsónak". Ebből a negyvenezerből liarminc- kiiencezerötszáz nem vacsorázott még Cyronál. Hotelekben laknak, s aki ismeri Párist, az mo­solyogni fog ennél a „hotel“-szénál, megüti az orrát az a savanyú szag, ami ezeknek a hoteleknek az emléke, ez a rossz habarcs, nedves tapéta, állott étel és megüllepedett emberi kigőzölgés szaga. A hotelnek nincs portása, fürge boy nem hozza reggel a levelet a szobába, s a reggelit a hotel magyar lakója reszketve maga főzi a szobában, egy spiritúszíorralón, lehetőleg csak teát, hogy a tulajdonos meg ne szagolja... Vendéglőben esznek, 3.50-ért egy menüt, ami csakugyan olcsó. Első nap mindenki támolyog ettől az olcsóságtól. Három hónap múlva támolyog az ételtől, ami avas, s egyre bárány vagy ürü, tisztátalan, híg és nincs tápereje. Ez a negyvenezer magyar, aki itt él, nem „salakja" a magyarságnak, ahogy valamikor az amerikai magyarság az volt; csak az ment ki, akinek meg- vették a jegyet... Párisban egy magyar városra való magyarság él, kínlódik, küzködik, 3 talán egy kis rétegében érvényesül ie. Ebben a mimikri magyar világban itt minden atomját, minden bak­tériumát rneg lehet lelni az otthoni életnek, az otthoni betegségeknek, a speciális magyar és a speciális trianoni problémáknak. Belelökve ebbe a furcsa, válságot élő, attrakciókkal megtömött és problémáktól megrágott világközpontba, verekedve és éhezve, élik a maguk küiönös magyar éleiét a franciák és a nemzetiségek között, nem kevered­nek. mint az olaj a vízben, kerülik egymást, és mégis együtt élnek, esznek; laknak, dolgoznak, gyűlölik egymást, de nem tudnak meglenni egymás nélkül. Furcsa leírni a szót, do igy van; valami gbettot képez ez a párisi magyarság, ghefto-életet élnek az idegenben, menthetetlenül, az elkevere- dés minden reménysége nélkül egymásra utalva.! A világ uj zsidai a magyarok, a nyughatatlan ván- j dorlók és keveredni nem tudók, a tehetségesek és szerencsétlenek, a gyanakvók és egymásra utalta!;, j Éjszaka ülnek az olcsó kávéházakban, előttük egy soknapos, magyar újság, szájukban az olcsó, maró,|l keserű cigaretta, zsebükben néhány frank, előttük , a bizonytalanság, mögöttük Magyarország a gróf-; jaival és kommunistáival, Trianonjával és klikk-; jeivel, szegénységével és gazdagságával, igazságta- j lanságával és fehér kenyerével, bölcsők é3 sirhan- j tok emlékével, vörös és fehér .terrorok Ígéreteivel, í heti egy százalékos pénzzel; munkanélküliséggel,! adókkal, zsebükben a magyar levelek, mégis, egy­szer vissza kell majd menni... Neki könyökölnek itt Párisban ezeknek a pici magyar problémáknak, halkan, bizalmatlanul megy a sző, nézik az újságot, nem értik... mi bajuk az uralmak odahaza? Aztán mindenen keresztül felbuggyan egy magyar emlék, hát érdekli ezeket francia politika, nagyvilág, találmányok, színház, Misthiguett, Briand, Páris?... Éjszakákat üitem magyarok között, mikor másról uein esett szó, mint a gázgyárról Székesfehérváron, vagy hogy mikor kell vetni a Bácskában, vagy gazember volt-e a Kun Béla, hát a Héjjas? ... A földrengés elviheti ezeknek Párist, a szemült nem fog rebbenni utána :a kenyér, amit itt találtak, fehér, de nincs ize, szaga, borsa, ereje, melegsége, az élet, amit itt találtak, valahogy finomabb, de nincs ize, szaga, borsa, ereje, melegsége... Gyön­gyös fele mégis más... Negyvenezren élnek itt, ezzel a nyugtalansággal, ezekkel a kétségekkel a szivükben, s a bizonytalan kenyérrel a hasukban, találnak olcsó munkát, vagy kirúgják őket egyik- napról másikra a gyárakból, ügyeskednek, spe­kulálnak, próbálják fölvenni a szivükbe a nagy­világot, belemagyarázni az életükbe az emberi sors j Internationálóját, de a végén nem megy, valahogy '■ nem megy, a végén még sem meg... Aztán jön a [ mászkálás, acsorgas hivatalokban, mecénásoknál,: ' egy vasúti jegyért... s abban az órában, mikor i megtörve hazaérnek, reggel nyolckor a Gare de ' l’Est-en már kirakja a vonat az uj magyar j ' transzportot. Mindennap jönnek, negyvenezren ] vannak a szám változik, de nem apad. Az otthon ' küldi és húzza őket, ez a fiircsa magyar élet, ami | taszít és nem ereszt. Nem asszimilálódnak, ez aj nagyon különös és ebben különböznek ei a zaiuok tói: a magyar zsidó se asszimilálódik el az idegen­ben. Százával ismerek itt magyar zsidót, közte olyat is, aki már húsz esztendeje él künn: ma is magyar, eljár a magyar korcsmákba, magyarul beszél, elsőrendűen csak a magyar dolgok érdek­lik. Mintha minden magyart menthetetlen oltás ért volna születése pillanatában, mintha valami csodá­latos fogadalmat tett volna mindegyik, amit sze­retne megtörni, és mégse tud. Ez nem szentimen- talizmus, néha inkább tragédia. Az elhelyezkedésnek, a megélhetésnek a ki­vándorló részére sémái vannak itt, amiket áttörni, megmásítani' csak kevesen tudnak. Páris ma a magyar kivándorlók uj Amerikája, az elérhető, a megközelíthető. Végeredményében megélni csak a fizikai munkás tud itt, csak keresik, s azt is jó­részében csak azért, mert idegen voltát jobban tud­ják kihasználni, nem a szép magyar szemeiért. Az a magyar kivándorló, aki szakmunkát ért, 8 vala­mennyire a nyelvet is, föltétlenül talál munkát, — a többi, B-listás tisztviselők, letört hivatalnokok, mérnökök, vegyészek, 99 százalékban elkallódnak, lefutják a lábukat, nyomorognak és könyörögnek, egy részük clzüllik, a másik részük hazamegy. Nem árt néha figyelmeztetni az otthoniakat, hogy’ Párisban két dolog van. amire nűicsen szükség: az egyik a szellemi munkás, a másik az ajánlólevél. Micsoda ajánlólevelekkel tudnak megérkezni fiatal és öreg magyarok, édes Istenem! Micsoda aján­lólevelekkel, aktív éa nem aktív miniszterektől, bankároktól, diplomatáktól, s milyen keveset érnek ezek az ajánlólevelek itt! Él Párisban egy magyar bankár, akihez legalább hetenként beállít egy-egy jó családból való magyar a legválogatottabb aján­lólevelekkel a kézében; mind állást akar, s mind legalább is az ő bankjában, hiszen még eggyel több csak elfér?... Nem lehet Párisban bejutni bank­hoz, nem lehet bejutni cégekhez levelezőnek, könyvelőnek, nem lehet bejutni üzletekbe ven­demnek, nem lehet bejutni gyárakhoz, vállalatok­hoz mérnöknek és feltalálónak, nem lehet bejutni Párisban lapokhoz munkatársnak, filmgyárakhoz se rendezőnek, se sziuósznek, nem lehet Párisban otthoni találmányokkal üzletet csinálni, nem lehet megélni ügynökösködésből, mindez legenda, mese, amit rosszhiszeműség ée naivitás tálalnak föl az- 1 otthoniaknak. Párisban csal; két módon lehet me* 1 gélni: vagy pénzt hoz magával valaki, s azt itt el­költi, vagy beáll valamelyik gyárba munkásnak, ' Duvalhoz mosogatónak — (minden párisi magyar j kivándorló életében van egy idő, mikor vagy rno- ! sogat, vagy ezüstöt pucol Duvalnál) — nem lehet j eladni képeket, kéziratokat, zsebirőgépet és gáz- i jelző készüléket, nem lehet itt semmit eladni. A franciáktól csak venni lehet, a francia iparnak, | kereskedelemnek csak kulikra van szüksége, a í kényelmesebb állásokra akad francia is. Hányán vannak, hány százan és hány ezren, ősz becsavaro­dott vegyészmérnökök, bankosok, bélistás hivatal­nokok, akik az utolsó ezer frankjukkal idejöttek, hogy az utólsó ruhájuk árából utazzanak, tele de- íekttel és megrendüléssel, néhány hónap múlva haza. Aki megmarad, aki valamilyen csoda révén belerágja magát ennek a városnak egy csücskébe, az kínlódva vegetál a fillérekből, amiket odalök­nek neki, — mert Páris nem Amerika, ahol munkából meg lehet gazdagodni­Vannak telepeik: Billancourt, Lers, vannak I korcsmáik, hoteljeik, van egy újságjuk is, amit | moszkvai pénzzel szerkesztenek, s hamarjában nem j lehet megállapítani, ki kire haragszik jobban: az ' októberi emigránsok Bethlenre, a fehér emigrán­sok Károlyira (mert ilyenek is vaunak) a kommu- | uisták Véérékre, vagy Véérék megintcsak Káröíyi- | ra, aki szerintiül „élárulta októbert", mikor a kom- ; rnunisták felé orientálódott. Mindenesetre élénk 1 politikai életet élünk, mi párisi magyarok, s föl* tétlenül haragszunk valakire. Ez nem zárja ki azt. , hogy most Magyar Egyesületet készülnek alakítani, ' ami állítólag politikamentes lesz. Kívánjuk neki a legjobbat; de miután háromnál több tagja is lesz, : nem valószínű, hogy sikerül majd egészen kikap- J csolni a politikát. Néha, évtizedes munkával, bearrivál közülük I egy-egy:: egy szűcs, egy bankár, egy rajzoló, egy szép színésznő, egy táncosnő, egy moziszinész, egy tudós. A többi negyvenezer künn áll a gyárakban, vagy talpal munka után. s a legtöbbjét néhány hónap után már csak a nehézségi törvény tartjá még itt. Ha megkérdezik őket, nrért vannak itt, zaj vartan mondják: kérem, mégis Párisban.., 1 ’ • . '

Next

/
Thumbnails
Contents