Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-09 / 56. (1094.) szám

Hal siámunk 10 oldal

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Kő

Független politikai napilap

Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő:

Dzurányi László Gál István

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111.—Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Pont de Mont Blanc

Az európai ember szeret szimbólumokkal játszani. A nagy locarnói napok alatt a Narancsvirág nevű bárka szerepelt mint a megtett békemunka jelképe, hisz ezen a hivatásos nászhajón találták meg az államférfiak a közös platformot, a locarnói szerződések alapját. Most a genfi napokban egy hid kezdi betölteni ugyanezt a szerepet: a Pont de Mont-Blanc, mely a Grand-Quait összeköti a Wilson-Quai-val, a német delegáció lakását: a Métropole-szállodát a szövetségesek szállodáival és a Népszövetség palotájával. Vájjon a hidon mindennap áthaladó Stresemann és Lutheí megtalálják-e a szim- bólikus hidat is a párisi és a berlini felfogás között, vájjon az utóbbi napok alatt alaposan beborult locarnói láthatár kitisztul-e és a szimbolikus Mont-Blanc hid olyan szilárddá válik-e a népek között, mint ez a valódi ott a Lac Leman és a Rlione összeölel- kezésénél?

Az első nap eredményei nem igen igazolják ezt a jámbor óhajt. Hiába leng ötvenöt nemzet zászlója a Népszövetség palotáján, nem ez a nagy, nyilt, demokratikus összejövetel dönt, hanem a számos magántanácskozás, s Németország nem hajlandó előbb belépni, amíg a tanács kérdése nincs tisztázva. Mondják, hogy Chamberlain savanyu mosollyal jár-kel a termekben, Briand, aki tulajdonképpen már csak magánszemély, inkább hazagondol s biztonsága mintha tűnőben volna s Luther, ámbár a lépcsőházban az egyik újságírónak odavetette, hogy „$a marche“, mégsem fogadta el Scialoja közvetítő indítványát, melyben a finom olasz diplomata ugyan elismeri a németek igazát és a kibővítés pillanatnyi lehetetlenségét, de égy bizottságot kiván, mely öt napon belül határoz — és pedig kedvezően határoz — a tanács megnagyobbitásáról. Egy berlini lap szerint a németeket az is igen kellemetlenül érintette, hogy a népszövetségi tanács hires zöídhuzatu asztalát, amely eddig egyszerű négyzet volt, már meg is nagyobbitották, paíkóformájuvá tették, úgy hogy tizenöt ember kényelmesen elfér mellette. Tizenöt ember? Vájjon kik lesznek ezek?

Kétségtelen azonban, hogy Stresemann szerencsés kezű diplomata. Amikor utazása közben Karlsruhe-ban megtudta, hogy Briand lemondott, könnyedén kijelentette: mi azért tovább utazunk. S tényleg, ma a helyzet az, hogy a német delegáció a legbiztosabb alapokon áll. Briand szárny- szegett, mert Párisban nincs kormány, Chamberlain keserű, mert Anglia közvéleménye dezavuálta, Scialoja fél, mert ő nem Mussolini (Olaszország pedig egyedül Mussolini) — ezzel ellentétben Luther és Stresemann pillanatnyilag egész Németország bizalmát élvezik, mert a tanács kibővítésének kérdésében mindenki egy véleményen van a birodalomban. Mennyivel bizonytalanabb volt e két államférfiu helyzete Locar- nóban, ahol a jobboldali Németország nem volt a pártjukon. Most pedig egy mindenre elszánt szövetséges is van: Svédország,

melynek tanácsszavazata a végső esetben egyedül elegendő a kedvezőtlen döntés megsemmisítésére. S „Unden, a legfiatalabb külügyminiszter, stockholmi kormányától oly szigorú utasításokat kapott, hogy ha akarna is, még akkor sem fordulhat a mai német álláspont ellen.

Lengyelország az állandó nehézségokozó. Locarnót is majdnem ő borította föl a keleti paktum kívánságával s csak Skrzynski ügyességén, belátásán múlt a botrány elkerülése. Most szintén ő volt a lavina megindítója, ámbár tagadhatatlan, hogy a konci- liáns Skrzynski takaródét fújt és engedett.

A mesoldiialallan francia kormánykrisis

B?iand lesz a miniszterelnök, de ha ő csak külögymmiszfer marad, Cailiauxnak vadnak esései — Herrloi, Renault, az emlegetett nevek között

Páris, március 8. Briand ma reggel visszaérkozett Párisba s azonnal a kormány- krízis megoldásához fogott. Távolléíében Franciaországot Géniben Páni Boncour képviseli. A kormánykrizis különben eddig minden politikai eredmény nélkül folyt le. Raoul Peret, do Monzie, Renault mellett egy egész fiatal képviselő, Pietri miniszterelnökségét is emlegetik. De leginkább Caiílaux esélyeit latolgatják. Ha Caillaux lesz a miniszterelnök, Pietri a pénzügyminiszteri tárcát kapja meg. Pillanatnyilag az eljövendő kabinet politikai irányzata is kétséges még. Igen kevés a remény a karteílkabinet megalakítására. Ugyancsak kilátástalan a mérsékelt baloldal kormánya is, mint azt a Briand-Doumer kabinet csődje mutatja. Néhány igen merész kombináció egy Herriot- Poincaró kabinet lehetőségével is számol. A szocialista baloldaltól egész a jobboldal közepéig mindenki egységes abban a hitben, hogy a következő kabinet élén ismét Briand iftg aiiani.

Páris, március 8. A párisi sajtó túlnyomó többsége Briand-t tartja a jövendő miniszterelnöknek. Doumergue köztársasági elnök vasárnap több mint egy óra hosszat tárgyalt Herriot-val és a Matin értesülése szerint minden igyekezetével azon lesz, hogy Briand-t megnyerje, a kormánye^ök- ség vállalására. Az Hőmmé, á ibre i? ‘r vj-t tartja a ^Svő -emberének. Briand kabinetjében Malvy vagy De Monzie venné át a pénzügyminiszteri tárcát. A L'Avenir szerint annyi egészen bizonyos, hogy Briand az uj kabinetben megkapja a

külügyminiszteri tárcát. Viszont azonban fáradtságára való hivatkozással nem fogadja el a miniszterelnökséget s ebben az esetben Caillaux-nak van a legnagyobb esélye.

Az Oeuvre nem hisz Herriot miniszterelnökségében. Az egyetlen lehetőség az, hogy a baloldal és a centrum baloldali frakciói Caillaux vágy De Monaie ifemiszter- elnoüségében egyesülnek. Ezzel szemben a lyoni lapok szerint Herriot vagy Renault kabinetje az eljövendő. Ezt az álláspontot osztja az egész radikális vidék.

Genf, március 8. Vasárnap délelőtt a megérkezett delegációk látogatásokat tettek egymásnál. Eredetileg azt terveztek, hogy az első megbeszélés délben 12 órakor lesz Briand, Chamberlain, Scialoja és Vandervel- de jelenlétében, de mivel Vandervelde csak diner után érkezett, az ülést három órára halasztották. A közbeeső időben Chamberlain és Briand, majd Chamberlain és Scialoja tárgyaltak. A konferencián Briand személye áll az érdeklődés központjában. A lemondott francia miniszterelnök Chamberlainon kívül Benessel és Skrzynskivel is tárgyalt. A délutáni ülésre a két keleti külügyminisztert nem hívták meg, mert e megbeszélésen csak a rajnai paktum aláírói vehetnek részt. Az ülésről a következő hivatalos kommünikét adták ki:

„A rajnai paktum locarnói aláírói nézeteik kicserélése és a függő kérdések elintézése végett Genfben tanácskozásra gyűltek össze. Az első megbeszélésen nehézség nélkül tisztázták egymás nézeteit. Az első találkozást csakhamar egy második fogja követni.*4

Az államférfiak a három és fél óráig tartó tanácskozásról eltávozva egyhangúan kijelentették, hogy a helyzetet tisztázták ugyan, de megegyezésre nem került sor. Beavatott körökben rossz jelnek tekintik, hogy e hosszú konferencián nem sikerült megegyezésre jutni, annál is inkább, mert Briand kénytelen elutazni és a legjobb esetben csak szerdán érkezik vissza. A megbeszélésen három álláspont ütközött össze. Először az ismert francia nézet, amely Lengyelország fölvételét azonnalra kívánja, másodszor a német álláspont, amely szerint márciusban a tanács kibővítéséről a locarnói szerződés értelmében szó sem lehet, harmadszor pedig Scialoja közvetítő ajánlata. A németek azonnal kijelentették, hogy elvben nem ellenzik a tanács kibővítését, különösen Spanyolország aspirációját, de abba semmiesetre sem mehetnek bele, hogy még mielőtt ők a tanácsban helyet foglalnának, máris megtörténjék ez a fölvétel. Scialoja közvetítő ajánlata ez volt:

Megnyitották a népszövetség tavaszi ülésszakát

A vasárnapi eSötárgyalások eredménytelenül végződtek — Pesszimizmus — Briand Párisba utazott — Isftii ma délelőtt megnyitotta a tanácsülést — A plénum csak az elnököt választja meg

Genf, március 8. A népszövetségi ülésszakot megelőző tárgyalások vasárnap délután három órakor kezdődtek. Luther, Stresemann, Chamberlain, Vandervelde és Scialoja megbeszélései azonban egyelőre nem vezettek eredményre s a tanácstagságok sorsa pillanatnyilag még megoldatlan- Briand vasárnap este visszautazott Párisba s mivel legkorábban csak szerdán reggel erkezhetik vissza, a tanács kérdésének elintézését eddig függőben hagyták. Németország fölvétele ennek következtében nem történhetik meg péntek előtt, a tanácsba való belépése pedig még későbbre marad. Az ülésszak igy körülbelül a jövő hét közepéig tart. A tanács hétfő# délelőtt 11 órakor tartotta Ishii japán megbízott vezetésével első ülését. Délután három órakor nyitotta meg ugyancsak Ishii az első plenáris ülést, amely megválasztja az elnököt. Lehetséges, hogy a japán delegátus egyúttal a plénum elnökségét is megkapja, mert a tagok nem tudtak megegyezni az ajánlott portugál és finn delegátusok között Holnap a népszövetség megalkotja több bizottságát és szerdán Németország fölvételének elintézéséhez fog. Az ülések vontatott menetiiek lesznek, mert a népszövetség kénytelen megvárni a tanács tagságok kérdésének eldöntését, mivel Németország csak ezután hajlandó a belépést efiektuálni..*

A tanács kibővítésének problémáját egyes államférfiak optimisztikusan, mások pesz- szimisztikusan ítélik meg. Németország megbízottai igen tartózkodóan nyilatkoztak, amikor tegnap a Beau Rivage szállóból, Chamberlain szobájából kijöttek. Az angol diplomata ugyancsak tartózkodó volt. Hangsúlyozta, hogy Németország belépését néhány nappal későbbre halasztják, hogy ezalatt az összes előzetes kérdéseket végleg rendezhessék.

Genf, március 8. Ma délelőtt 11 órakor Ishii elnöklete alatt egy nem nyilvános üléssel megnyitották a népszövetség rendes 89. ülésszakát. A tanács mindenekelőtt a napirendet állapította meg, amelynek legfőbb pontja Németország fölvétele. Ezután határozatokat hozott néhány adminisztratív ügyben. Az ülés körülbelül háromnegyed óráig tartott. Utána titkos ülés volt, amelyen csak a tanácstagok vettek részt és amely már a Németország belépésével kapcsolatban fölmerült kérdésekkel foglalkozott. A titkos ülés 12.40 percig tartott. Hivatalos jelentést nem adtak ki róla.

A márciusi ülésszak csak Németország fölvételét engedélyezze a tanácsba, de azonnal az ülésszak befejezése után üljön össze a Chamberlain ajánlotta bizottság, amely két nap alatt döntsön a kibővítésről és azonnal terjessze a tanács elé ajánlatait. Ugyanekkor értesítsék az igényt- tartó hatalmakat is arról, hogy Igényeiket hamarosan teljesitik. Az első összeülés azzal a fiaskóval végződött, hogy a német bizottság ezt a Scialoja-féle konmromisz- szumot nem fogadta el. mert jól tudja, hogy Scialoja mögött Mussolini áll, aki teljes mértékben azonosítja magát Lengyelország felfogásával. Briand Sciaíoját támogatta.

A volt francia miniszterelnök az ülés után meglátogatta Benes dr.-t, majd órák hosszat Chamberlainnal értekezett s a késő esti órákban Párisba utazott vissza.

London, március 8. A Reuter-ügynökség levelezője szerint a genfi helyzet egyelőre igen zavaros. A londoni lapok genfi tudósításai ellentmondóak. A Times számszerűen következőképpen állítja össze az egyes tanácstagságra igényt tartó hatalmak esélyeit:

De példája precedenst teremtett: Spanyolország egész virulenciájával tanácstagságot követel s kilépéssel fenyeget, ha nem kapja meg azt azonnal. Primo de Rivera pedig diktátor, aki nem ismer kompromisszumokat. Ugyanígy fenyegetőzik Kína is s nagyon okos volt Gibson berni amerikai követ nézete, amikor kijelentette, hogy az amerikai Unió a népszövetség legnehezebb óráit látja elérkezettnek. Ez a Gibson Washington egyik legügyesebb és legbefolyásosabb diplomatája, akit Coolidge éppen a népszövetségre való tekintettel helyezett Bernbe s aki ha valamit megállapít, egész súlyával és ismeretével teszi azt, úgy hogy e mondását is fölöttébb komolyan lehet venni.

A perspektívák tehát zavarosak. Szer- dáig-csütörtökig várni kell. A tavasz sem olyan szép a reformáció hires városában, mint volt az az emlékezetes meleg ősz, amelyben a Narancsvirág kifutott Locarnó- nál a ragyogó tóra. Hóviharok dúlnak a Pont de Mont-Blancon, de a Métropole-szálló lakói kemény emberek, akik a fergeteg dacára is győzni fognak, övék a jog és a körülmények ereje. Bármilyen kompromisszumra is kerül a sor, bizonyos, hogy Stresemann csakhamar leül a kibővített asztalhoz, a fáradt arcvonásig nehézkes mozdulatig de villámgyors szellemű Briand és a hires atyjához hasonló, odavetett megjegyzésekkel dolgozó, hideg mosolyu Chamberlain mellé.

Spanyolország 2:1. Lengyelország 11:2, Brazília 100:8, Belgium és Csehszlovákia 50:1, Kina 100:1.

Berlin, március 8. A jobboldali Montag a lehető legpesszimisztikusabban fogja föl a genfi helyzetet. Utal a vasárnapi ülés végén megnyilatkozó hangulatra, amely minden egyéb volt, csak nem kedvező. A stereotip Briand-szellemességek nem elegendők, hogv a hangulat komorságát eloszlassák. Egészen bizonyos, hogy

a spanyol delegált azzal fenyegetőzött, hogy azonnal kilép a népszövetségből, ha nem kapja meg a tanácstagságot.

Kina ugyanezt az álláspontot képviseli. Ennek következtében a népszövetséget köny- nyen a komikum sorsa érheti utói. Briand