Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-07 / 55. (1093.) szám

T* V Mai isámunk 16 oldal JByiL í V. évf. 55. (1093) szám ■ Vasárnap ■ 1926 március 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ké Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III.—Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Masaryk szellemét! Ma ünnepli a csehszlovák köztársaság Masaj-yk köztársasági elnök hetvenhatodik születésnapját. A munkás férfiéletben eltöl­tött magas kor ilyen láthatatlan és csak az ünneplésben láthatóvá diszitett állomása mindig is tiszteletet parancsolt az arcra' és ezentúl is tiszteletet fog parancsolni, mert az élet hepehupás oldalain felfelé kapaszko­dó emberi elme mindig'' bizonyos elfogódott komolysággal és elgondolkozó meghaíódotí- saggal tekintett azokra, akik túljutottak az életcsucson s megállva és megállapodva visz- szatekintheítek egy élet munkájának elvég­zett dandárjára. A köztársasági elnök feljutott a csúcsra, maga mögött hagyta az élettülekedés görön­gyös lejtőjét, megállóit és megállapodott s most tiszta szemmel, tiszta fejjel nézhet vissza élete munkájának végzett dandárjára. A.tudós és az államférfi egyformán kivette a részét a munka harcából. Nagy célokat tű­zött ki, nagy és bátor gondolatokat termelt ki a teoretikus elméje és . a gyakorlati férfi szakadatlan energiával igyekezett valóra váltani a beteljesítést, amit kavargó idők káosza könnyebbé segített. Masaryk két ér­tékes eszmét irt zászlajára: aa egyik á hu­manitás, a másik a kis nemzetek felszabadí­tása volt. Egy életet áldozott értük, most áll a csúcson, visszanéz — vájjon teljesen meg váh-e elégedve a humanista szív? > ' Az idők is úgy : akarták, hogy az egyik eszme, a kis népek felszabadítása, a gyakor­latban még életében sikerre vezessen, leg­alább is részletsikerre. A népet, mely szülte, sikerült önálló állam zászlaja alá szabadítani a köztársaság megteremtésével, mely . hálá­ból elnökévé választotta őt. Látszólag töké­letes az életmű. De valahol valami nagy hiba csúszott be a tudós számításaiba: az egyik kis nép felszabadítása, ma már vilá­gosan látjuk, nem jelentette egyszersmind áz eszme teljes diadalát is, mert ez a sza­badság ma nem is egy, de több más kis nép szabadságjogainak megnyirbálásán tartja fenn magát. S a szabadság zászlajából a fel­szabadítottak lándzsát faragtak más friss le­tiportak szivébe, megtagadva azt az igazsá­got, amellyel győztek. Ez a lándzsa a mi szi­vünkbe is ezer sebet ütött. Tudjuk, hogy Masaryk elnök zászlajának rudján nem volt lándzsavas, de azt is tudjuk, hogy a mi sor­sunkat a mindennapokban gyakran nem a Hradzsinban székelő ősz tisztult eszméiért rajongók keserítik. Nem az ő szellemében ugyan, de az 5 általa életre hivott államban sújtanak bennünket már nyolcadik éve a jog­talanságok ólmos ostorával. Mi, akik tiszteljük a férfimunkát, be­csüljük a tisztességes kort és hiszünk a tiszta eszmék és szabadságjogok teljes és tö­kéletes földi győzelmében, mi a nem ő álta­la, de az ő államában elszenvedett ostorüté­sek közt ezen a napon belenézünk a köztár­sasági elnök arcába és meglátjuk benne a régi tanítások igazát: az erőszak elpusztul, az igazság megmarad! — és hittél a magunk igazának győzelmében végignézünk az ün­neplők tarkabarka hadán és megdöbbenve érezzük, hogy igy kell kiáltanunk: mért nem követitek, akit ünnepeltek? Mért nem gya­koroljátok az ő általa hirdetett demokráciát és jogegyenlőséget? Mért raboltok a szabad­ság nevében idegen szabadságot? — s szinte kedvünk volna megkérdezni ezeket a kevert ünneklőket: mi jogon ünneplitek ti a huma­nitás és a kis népek szabadságának harco­sát? Masaryk megérdemelné honfitársaitól, hogy legközelebbi születésnapjára komolyan megörvendeztessék, mondván: az államban már a te szellemed uralkodik. Briand megbukott A kamara éjszakai illésén Izgalmas vita után 221 szavazattal 274 ellen kisebbségben maradt — Az elkeseredett államférfi azonnal beadta lemondását — Konsternádó Genfben — A frank zuhan — Briand mint Franciaország nem hivatalos kiküldötte megy Genfbe 4 Páris, március 6. Briand kormánya a ma reggeli órákban megbukott. A váratlan bukás oly mélyen érintette a miniszterelnököt, hogy estére tervezett genfi utazását föl akarta adni. Miután azonban több mint egy óráig tárgyalt a köztársasági elnökkel, mégis elhatározta, hogy résztvesz a népszövetségi ülésen. Hivatalos ténykedéseket nem végez, de az elömegbeszéléseken, melyek tulajdonképpen a tanácskozás lényeges részei, ő kép­viseli Franciaországot. Ma este 9 óra 40 perckor hagyja el Parist a genfi gyorsvonattal. A köztársaság elnöke reggel kilenc órakor a lyoni nemzetközi vásár megnyitására uta­zott. Hétfőig marad távol a fővárostól s eddig az időpontig nem kezdi meg az uj kormány alakítására vonatkozó tárgyalásokat. Hétfőig tehát Briand állásában marad. Genf, március 6. Népszövetségi körökben Briand lemondása leírhatatlan konsterná- ciót okozott. Egyáltalán nem látható át, mik lesznek e bukás közvetlen következményei. Géniben még semmit sem tudnak. Hír szerint, ha Briand meg is érkezik, legfeljebb va­sárnap estig marad Genfben s csak á Németországgal folytatandó előzetes tárgyalásokon vesz részt. Loucheur nem veszi át a francia misszió vezetését, mivel beavatott körök sze­rint ő Párisban az eljövendő ember. Ez okból most nem hagyja el a francia fővárost. Páris, március 6. Briand lemondása pánikot okozott a tőzsdén. A frank óriásit zuhant. A lont itta délelőtt 130-ról 135-re ugrott. Prága, mároius 6. A népszövetség körül vivott ádáz harcot most újabb komplikáció'érte. Aristide Briand kormánya, amelj a francia pénzügyek Scylla és Charibdisa kö­zött hónapok óta állandóan a legnagyobb vesze­delmekkel küzdött, ma a hajnali órákban megbu­kott. Hiába ‘ népszerű; Franciaországban Briand' kül- ■ politikája, hiába teremtette meg Locarnót'(amelyet a kamara alig néhány nappal ézelőtt fogadott el impoznás többséggel), azt a nagy ellentétet, amely a francia polgári pártok és a francia szocialisták pénzügyi politikája között van, ő sem tudta áthi­dalni. Szónoki ereje, személyes népszerűségé, kül­politikája, mérsékelt és objektív volta, igazi béke­vágya ugyan csodálatos szívóssággal tartották a helyzet magaslatán, de máig utolsó érvei is össze­roppantak, a sorozatos remek szónoklatok szug- geszciójának varázsa megtört 3 az alapvető kérdé­sek körül tomboló harc őt is elsöpörte. Megállapít­ható, hogy minden elképzelhető más francia állam- férfiú már hónapokkal előbb föladta volna állásait s csak a legtehetségesebb, a leggyakorlottabb, a legnépszerűbb tudta mindmáig föltártóztatni a bu­kást. Mondják, hogy Briand annakidején sokáig húzódott, mielőtt elfogadta volna a fölkínált kor­mányelnökséget s csak a kényszerítő körülmények hatása alatt szánta elmagát. Határozottan szíveseb­ben maradt volna egyszerű külügyminiszter és szervezete is inkább bírta volna a kevesebb mun­kát, amellyel pedig okvetlenül több, lényegesebb hasznot hozott volna hazájának, mint a meddő par­lamenti viták vezetésével. S mi lesz most? Uj Briand-kormány jön? Vagy más kormányfő alatt újra Briand lesz a külügyminiszter s az ő külpoli­tikája szükségszerűen épp úgy állandósul Párisban, mint Stresemanné Berlinben és Benesé Prágában? Ki tudja, de tény, hogy bárki jön Franciaország- | bán, a frank szanálásának elmérgesedett vitájába belebukik. A parlament szerencsétlen erőviszonyai l következtében két egyformán erős párt harcol egy- I mással. Az egyik, a szocialista, a vagyonleadás ! mellett és az adók ellen ágál, a másik megfordítva, az adók mellett 8 a vagyonleadás ellen. (Ez a tu­lajdonképpeni kormánypárt.) S ami a legrettenete­sebb, ez az ellentét magában a régi kormánytöbb­ségben, a hajdani Cartell des gauchesben is kiütött, sőt leginkább ott dühöng. így a minisztereknek e kétféleség mellett még a tulajdonképpeni ellen- j zékkel, a jobboldallal, Millerand bloc national-jával j is meg kell küzdeniük. Ez utóbbi vagyonleadás- j ellenes is, adóellenes is, illetve mindig az, amivel a kormányt gyöngitheti. Csak Briand — és egyszer Caillaux — tudta ideig-óráig megnyerni a jobbol­dalt és tudott keresztülhajszolni a kormánypárti baloldal ellen az ellenzék szavazataival egy-egy kormánynyilatkozatot. Most a nagy Aristide is meg­bukott. Mi jön? Az 1924 május 11-iki Herriot-féle baloldali többségű parlament feloszlatása? Lehetséges, hogy Briand újra átveszi a kor­mányalakítást s újabb sikereket ér el személyes presztízse következtében. Lehetséges, hogy helyébe az ő bizalmi embere, mondjuk Loucheur, jön s így nem szűnik meg a kontinuitás. De tartós lehet a siker? S ez a lemondás most, közvetlenül a nép- szövetség eddig legfontosabb összejövetele előtt, nem gátol meg sok megvalósultnak látszó üdvös eseményt? Egyelőre azt sem tudni, ml le3Z Genf­iéi, ki megy ki Franciaország részéről a megma­rad-e fő spiritus rektornak Briand. Ha helyébe esetleg Paul Boncour kerül, könnyen felemás dol­gok történhetnék 3 az ünnepélyesre tervezett, köz­ben a tanácskérőéssel alaposan elrontott, Német­országot felvevő, áhítattal várt ülés újabb kompli­kációkba fül. Mindenképpen üdvös lesz, ha Briand utazik Genfbe, ő, aki a hosszas, előzetes konferen­ciákon oly behatóan foglalkozott a ma fölöttébb kényes európai kérdésekkel, ő, aki egyedül hiva­tott, hogy a vasárnapi elömegbeszéléseken érint­kezzék Chamberlainnal, Stresemannal és a töb­biekkel. Soha rosszabbul nem jöhetett ez a lemondás, mint most, a döntő népszövetségi ülés előtt, ennyit mindenki érezhet. S még utolsó kérdésnek felme­rül ez: Mi lesz a magyar üggyel, ha Briand, aki kétségtelenül kiváló tapintattal és mérséklettel ve­zette a frankeseményeket, letűnik a porondról? Könnyen rosszabb akaratú és tájékozatlanabb egyé­niség kerülhet helyébe! A döntő ülés lefolyása Páris, március 6. A kamara tegnap az egész éj­szakán át a pénzügyi tervekkel foglalkozott. Elő­ször a fogyasztási adókról, valamint az alkohol, meg a cukor adójáról tárgyaltak. Reggel három óra táj­ban izgatott vitára került a sor Lamoreux előadó és az ellenzék között. Briand nyomatékkai figyel­meztetett arra, hogy a kamara végre cselekedjék észszerűen a nehéz órában, majd fölvetette a bi­zalmi kérdést. A bizalmi kérdés miatt a ház a pénzUgyi ter­vezetnek ezt a pontját még elfogadta, de már látszott, hogy a hangulat igen puskaporos. Rö­viddel ezután a dohányárakról 3zóló pontot is elfogadták. Végre a hajnali órákban a kamara a fizetési adókhoz, az egész pénzügyi javaslat legkényesebb fejezetéhez érkezett. A pénzügy- miniszter szinte könyörögve szólította föl a ka­marát, hogy fogadja el ezeket a rendszabályo­kat, amelyek a francia frank pillanatnyi szaná­lásához okvetlenül szükségesek. Ha ezeket az adókat nem szavazzák meg, a pénzügyminiszter nem maradhat állásában. Az ellenzék és a szocialisták mindennek dacára hajthatatlanok maradtak és Laffont kommunista képviselő a cikkely visszavonását javasolta. Raibel jobboldali képviselő kijelenti, hogy a jobboldali el­lenzék a kormány legutóbb követett magatartása miatt a javaslat ellen szavaz. Hat óra után Briand izgatottan bejelenti, hogy a kormány teljes szolida­ritást vállal a pénzügyminiszterrel. Éles szavakkal Ítéli el azoknak a működését, akik még a legutolsó órában is csak az agitációra gondolnak és megza­varják az ország szociális rendjét. Ezután újból föl­vetette a bizalmi kérdést. Hihetetlen izgalom között történik meg a név­szerinti szavazás. Néhány pillanat múlva a ház Briand folyosóin rohanó alakok jelennek meg, akik hirül hozzák, hogy a kormány kisebbségben maradt. Nemsokára az elnökség is megerősíti az első híreket s kitűnik, hogy a kamara 274 szavazattal 221 ellen elutasítja a fizetési taxát. Ezzel a kabinet megbukott. Briand és a jelen­lévő miniszterek kevéssel hét óra után elhagy­ják a termet. A holtfáradt miniszterelnök még az Elyséere megy, hogy átadja az elnöknek a kormány lemondását. Elkeseredett hangon je­lentette ki a jelenlevő újságíróknak, hogy e bizalmatlanság láttára eszeágában sincs Genfbe menni. A minisztertanács ülésének végén és a lemon­dás benyújtása után Briand érintkezésbe lépett a szövetségesek megbizottaival, főleg a Párisban idő­ző lengyel miniszterelnökkel. E megbeszélések után visszavonta eredeti elhatározását és mégis elutazik Genfbe. A népszövetségi tanácsot megelőző tárgya* lásokon részt vesz, de a hivatalos munkálatokon már nem, mivel nem vállalhat felelősséget az el­jövendő kormány előtt. Osusky a népszövetség ellenőrzőbizottságának elnöke Genf, március 6. A népszövetség ellen­őrző bizottságának elnökévé Osusky párisi csehszlovák követet választották meg. Al- elnök az angol Lord Meston of Ágra lett. Nagy betörések és rablások mindenfelé Chicagó, március 6. Tiz rabló ma világos nappal a város forgalmas helyén fekvő nem­zetközi Harvestes Company helyiségeibe be­hatolt s onnét 100.000 dollárt rabolt. A rab­lóknak sikerült elmenekülnek. Lahore, március 6. Tizennyolc fegyveres rabló 3-án kirabolta egy gazdag bankárnak a lakását. A rendőrség, mely csak ósdi rendsze­rű fegyverekkel volt ellátva, sokáig hiába ül­dözte a tettseket. Végre sikerült őket ártal­matlanná tenni. Az ütközet alkalmával négy rabló és egy rendőr elesett. Varsó, március 6. A grodnói állami do­hánygyárból tegnap éjjel 90.000 zlotyt rabol­tak. A tettesek fölrobbantottak egy páncél- szekrényt és a zsákmánnyal elmenekültek. Márciusi hóviharok egész Európában Róma, március 6. A Giórnale dTtalía ér­tesülése szerint Genuában s az egész Riviérán heves viharok dühöngtek. A telefon é- távir- davezetékek sok helyütt tönkrementek. Szá­mos kémény összeomlott. Génua utcáin nyolc személy a röpköde tégladaraboktól többó-ke- vésbé súlyosan megsérült. Ugyanilyen orkán dühöngött Szicíliában is, alv i főleg Catania városát sújtotta. Az Etnára vezet'- vasúti for­galmat rövid időre beszüntették. Berlin, március 6. Európa legtöbb orszá­gából katasztrófáiig viharokat jelentenek. Né­metországon, Ausztrián, Csehországon heves hóvihar vonult át. Az anyagi kár sok helyütt igen jelentékeny. /

Next

/
Thumbnails
Contents