Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-05 / 53. (1091.) szám
1926, március 5. Péntek. Az 1926. évi sorozások és a tényleges szolgálat elhalasztása Prága, március 4. A nemzetvédelmi minisztérium a most tavasz- szal megejtendő katonai sorozásokkal kapcsolatban figyelmezteti a sorköteleseket a véderőtörvény azon határozataira, amelyek a tényleges katonai szolgálat elhalasztására vonatkoznak. A véderőtörvény 10., 16. és 76. pragrafusai értelmében a tényleges szolgálatot elhalaszthatja az, aki tanulmányait folytatja, vagy pedig valamely kereskedelmi, vagy ipari ágban tanoncoskodik és a bevonulás révén tanulmányait nem folytathatná. A kérvényben meg kell indokolni az elhalasztást, melléklendő a tanulmányi, illetve iskolalátogatási bizonyítvány. A kérvényeket a sorozás előtt kell a járásfőnökségnél, vagy a városi tanácsnál benyújtani, aszerint, hogy az illető hol lakik. Legkésőbb a sorozás napján nyújtható be a kérvény, de föltétlenül még az orvosi vizsgálat előtt. Ha valakinek a kérvényhez szükséges mellékletei nincsenek meg, agy csak magát a kérvényt adja be s a sorozás után beterjeszti a bizonylatokat. Végül figyelmezteti a minisztérium a sorköteleseket, hogy ha a bevonulás napjáig a kérvényeket niég nem intézték el, úgy köteles az illető újonc tényleges szolgálatra bevonulni. a frankafférí nemzetközi útra akarja terelni A külügyminiszter tegnapi beszédében bejelentette, hogy a ^.frankhamisítás „hatással lesz a nemzetközi jogi intézmények fejlődésére" — A szokolhamisitás főbiinöse szintén Nádosy, Mészáros és Windischgrátz „A magyar—csehszlovák biztonsági szerződés akadályai nem áthidalhatatlanok" A magyar nemzeti párt az igazságos földosztásért Prága, március 4. Koczor Gyula magyar nemzeti párti képviselő és társai törvényjavaslatot terjesztettek a nemzetgyűlés elé, amely az 1920. évi 81. sz. „Földosztásai törvény egyes intézkedéseinek kiegészítésére vonatkozik. A törvényjavaslat a jelzett törvény 1. §-ának 8-ik bekezdését aként kéri kiegészíteni, hogy mondassék ki az, hogy a német, magyar, vagy lengyel kisebbségek! által lakott területen az összes felosztásra ke-j nilő föld az illető község, illetve járás föld- j míveseinek a legutóbbi népszámlálásnál meg-; állapított nemzetiségi számarány alapján osz- íatik fel. Egy község, illetve járás területén minden nemzetiség tehát akár örökáron, akár bérlet utján csak oly mértékben részesülhet a felosztásra kerülő földből, amennyi számaránya alapján az összes felosztandó földből szá- zaíékszerüen megilleti. A 14. § 9-ik bekezdését azzal egészíti kj a törvényjavaslat, hogy az örökbe adott föld, amennyiben a bérlő, vagy föl 1 bérlő egyesület a bérleti feltételeknek megfelel,' fel nem mondható. A bérlet alól felszabaduló földek azonos nemzetiségű bérlőknek adandók bérbe, vagy adhatók el örökáron. A törvényjavaslat kéri a 29. § 2-ik bekezdését kiegészíteni azzal, hogy a földhivatal köteles az elna- tározott földosztást, az igénylők neveinek, lakóhelyének s a föld kiterjedésének megjelölésével az érdekelt községben 14 napou kifüggesztés által közhírré tenni. A törvényjavaslat kéri kimondani, hogy a földhivatal határozatai a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál panasszal támadhatók meg. Prága, március 4. Megírtuk, hogy eBnes külügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága előtt tegnap újból nyilatkozott a szokolhamisitásról. Benes Srobár szentáor kérdésére válaszolva kijelentette, hogy eredetileg nem, akart a szokol- és a frankhamisításról ismételten nyilatkozni, hanem be akarta várni a magyar bíróság és a parlamenti vizsgáló bizottság eljárásának befejezését. Azonban Bethlen miniszterelnök és Walkó külügyminiszter beszédei olyan állításokat tartalmaznak, amelyek alkálmasak arra, hogy Benes eljárását hamis beállításban tüntessék fel. Benes ezután ismételten hangsúlyozza, hogy Nádosy tudott a szokolhamisitásokról, csehszlovák részről terhelő- anyagot /kapott, amely elegendő lett volna a bírósági eljárás megindításához. Hogy a vizsgálat eredménytelen volt és az eljárást beszüntették, az tisztára Nádosy érdeme. Az 1923 február 15-én átnyújtott csehszlovák jegyzék olyan személyek neveit tartalmazta, akiket a magyar hatóságoknak ki kellett volna hallgatnia. A jegyzék még azt a gyanút is kifejezte, hogy a csehszlovák bankjegyek hamisítványai már a budapesti rendőrség kezében voltak, mielőtt még megkísérelték volna őket forgalomba hozni. Aki diplomáciai jegyzéket tud olvasni, az tudja, hogy nem csekélység az, ha egy kormány igy szól a másikhoz: Az a ganu, hogy a te rendőrséged bűnösökkel együttműködik. Azonban egyetlen egy személyt, sem hallgattak ki, sőt Mészáros tanár, a főbiinös, szabadon mozgott Budapesten és bizalmas érintkezést tartott fenn hivatalos személyekkel. Bethlen mindvégig azt állítja, hogy a magyar kormánynak senki sem adta tudiul azt, hogy Nádosyt bünrészességgel gyanúsítják. Benes megengedi, hogy a jegyzék Ná- dos nevét ugyan nem említi meg, de kifejezetten hangsúlyozza a főkapitányság részességét. . Nemzetközi szempontból csodálatos, hogy egy másik állam által felhozott vádnál csak a formalitásokra szorítkoznak. Benes azon a véleményen van, hogy minden államnak kötelessége nemcsak automatikusan közbelépni, hanem kötelessége a vizsgálatot nyilvánosan vezetni és a károsult államot a vizsgálat eredményéről értesíteni. Egyelőre további diszkusszióba nem akar bocsátkozni. Be fogja várni a vizsgálat eredményét s egyes dolgok kiderítését, amelyek még nem elég világosak. De már most megállapítja, hogy a csehszlovák és a francia pénz hamisításának módja nagyon különös és nem tartja lehetségesnek, hogy hatás nélkül maradjon a nemzetközi jogi intézmények fejlődésére, amelyeknek biz- tositaniok kell azt, hogy a más állam kárára elkövetett deíiktumokat rendesen vizsgálják ki. Hogy a szokol- és a frankhamisítás között van-e összefüggés vagy nincs, erről vitatkozni ma már nem idején való. Az összefüggésről Magyarországon és nem Csehszlovákiában beszéltek először. A magyar hatóságok kezdettől fogva hangsúlyozták, hogy a kormány és a frankhamisítás között semmiféle kapcsolat nincsen és Csehszlovákiát a béke megrontójának akarták denunciálni. Bethlen miniszterelnök egy interjújában csodálkozott azon, hogy Csehszlovákia miért avatkozik be a hamisítási aférba. A vizsgálat és a tegnapi m^yar parlamenti vita talán felvilágosította Bethlent — mondja Be- nes —, hogy miért érdekelnek bennünket ezek a dolgok. Hogyan tudták a magyar hatóságok még a vizsgálat befejezése előtt, hogy nincsen semmiféle kapcsolat? Miért figyelmeztette Bethlen a parlamentet, hogy ne bonyolítsák a dolgokat, mikor még senki semmit sem tud és a vizsgálat nincsen befejezve? Tudott talán Bethlen többet, vagy voltak valamilyen céljai? Igenis — mondja Benes voltak bizonyos céljai, mert többet tudott Erről ma részletesebben nem nyilatkozik, de élég megállapítani a következőket:. A vizsgálatból és a különböző tanúvallomásokból kitűnik, hogy a frankhamisítás terve abban az időben iogamzott és valósult meg, amikor a cseh koronát már hamisították. A koronahamisitást ugyanazon személyek követték el, akik a frankaflérnak döntő faktorai voltak: Windisohgraetz, Mészáros, Nádosy. A budapesti parlament tegnapi vitája olyan döntő tényeket sorol fel, hogy tisztességes, tárgyilagos Ítélő előtt minden polémia fölösleges. Mi bevárjuk a vizsgálat eredményét és a magyar kormány további magatartását. A magyar-csehszlovák Walkó külügyminiszter beszédével szemben a következőket állapítja meg eBnes dr.: Walkó miniszter a garanciaszerződés kérdését mellékvágányra terelte. A nemzetközi közvélemény meg fogja tudni állapítani, hogy egy ilyen szerződés megkötése nehzségekkel jár-e vagy sem. Németországnak sokkal nagyobb nehézségei voltak cs legyőzte azokat. E nehézségeket mi sem tartjuk áthidalhatatlanoknak. Mi föníartás nélkül kijelentjük ma is, hogy békét és nyugalmat akarunk mindenki részére. Erre nekünk kitérően és fentaríásokkal válaszolnak, hogy ez ma nem lehetséges. Ez is olyan válasz, amit a nemzetközi közvélemény értékelni tud. Mi mindamellett ebben a kérdésben sem változtatjuk meg politikánkat. Hajlandók vagyunk és leszünk Magyarországgal egy garanciaszerződésről tárgyalni és vele megegyezni. A véderőreform meghatszo- rozza az őrmesterek számát Prága, március 4. Koalíciós körökben azt beszélik, hogy a véderőreformot kompromisszum utján intézik el. A tényleges szolgálatot leszállítják 18 hónapról 14-re a következő feltételek mellett: 1. A továbbszolgáló őrmesterek létszámát kétezerről tizenkétezerre emelik fel. 2. A legénységi állomány 120.000 lesz. 3. Beszüntetik mindazokat az előnyöket, amelyek alapján eddig 6 hónapi szolgálat után egyes katonákat szabadságoltak. Vitás maradt még a katonai elökiképzés és a katonák választójogának a kérdése. A cseh szociáldemokrata párt parlamenti klubja tegnapi ülésén foglalkozott a katonai öngyilkosságok ügyében benyújtott interpellációval és elhatározta, hogy követelni fogja a katopai bíróság megszüntetését. Fölmentették a kassai vasat! szövetkezet vádlottak Kassa, március 4. Héthetes tárgyalás után tegnap hirdette ki a kassai bíróság az ítéletét a vasúti szövetkezet tizenhárom vádlottja fölötf: A bíróság mind a tizenhárom vádlottat fölmentette azzal az indokolással, hogy tárgyi szempontból megállapították ugyan a súlyos károkat, de nincsen bebizonyítva, hogy ki milyen mértékben okozta ezt a kárt. Az államügyész a felmentő Ítélet ellen felebbezett. Abd el Krímet visszaverték Rabat, március 4. A riffkabilok első tavaszi rohama megtört a frnacia csapatok ellenállásán. Abd el Krim néhány nap óta heves támadásokat folytatott a Matiu-törzs vidéke ellen, de máig kénytelen volt a megszállott falvakat mind kiüríteni. A veszteségek francia részről jelen!éktelenek. Titto Toretti Irta Palásthy Marcell Az asszony hát a színházba ment Rosszul esett ezt hallania, mikor az imént háromnapi távoliét után hazajött. Igaz, hogy az asszony nem is várhatta, ügy szökött meg a hercegnőtől, aki vadász- kastély építésének ürügyével hivta meg a birtokára a híres márvány-romantikust, a Vigopera építőjét, akit *— megkívánt . . . — Pfuj! ügy bánt velem, mint egy tenoristával, aki kitüntetésnek veszi, ha egy hercegnőnek méltóztatik . . . No igen! Hiszen ő is művész. És hogy Titto Torettihez hasonlít; ezzel legyezte a hiúságát. Furcsa! Az ő asszonya most éppen ezt a szívdöglesztő, parádés tenor-kakast hallgatja, aki ott zengi a lába elé omló asszonyok halmán a kegyeket osztó him-madár érzékin diadalmas nászindulóját. Mert ennyi az egész divatos művész. Egy zengő hang parádés tokja, amelyet, fel- cicomázott a reklám álromantikája s az asz- szony-testekböl feléje lihegő megkivánás. Ejnye, csak nem féltékeny? Dehogy! Csak üres neki igy ez a villa, itt a budai hegyekben. Hiányzik az asszony, ez a varázslatos, műdig uj talány, aki talán soha sem nyitja ki előtte a hetedik szoba titkát ... . Az is nyugtalanította a férjet, hogy az asszony maga vezeti a kocsit a kanyargó hegyi utón, ahol a szakadékok várják a prédát. Maga vezeti, mert a soffőr beteg. Csak legalább ne küldte volna el a taxit, amely a dólivasúttól hazahozta. Most érte mehetne. i Ott állt a tükörüvegfalu verandán és sóvárogva nézte a völgyben- ittasan, bágyadtan heverő nagyvárost. A messzi házak fekete árnyképe csipkésre szegte az ég távoli sötét kékjének peremét ... A gyárkémények vöröspotrohu füstpolipjai a szikrázó csillagok felé nyújtogatták fekete csápjaikat, mintha uj prédát keresnének ... Az utcai lámpások egyenest, sugarasan messzifutva és kuszán gaba- lyodva remegő fénypetty-sora úgy izzott, mint a bibliai tüzirás hieroglifái a tivornyaház falán ... A kelő holdfényben megcsillanó Duna úgy kanyarog, mint valami ezüst öv, amelyet most oldott meg a föld, hogy átengedje magát az Éjszaka parázna zsoldosainak . . , Ma ilyennek látta. Három napig tartó negédes és émelygős élményeinek reflexe ez. összevonta az üvegfal függönyét Nem akarta látni, milyen messzi van tőle, akit vár . . . Aki egyedül érdekli e körengeteg- ben; aki ott tapsol most Tiltó Torettinek a kacér, finomvonalu szinházpalotában, amit egyedül szeret a város sivár maltergiccses sivatagában. A csillárt meggyujtotta s e nyugodt, fehér ragyogással kizárta a hazug holdfényt. és a rossz érzéseket e derűs és meghitt 1n- teriőrből. Igen. Ez itt az ő birodalma és mindjárt megjön a királyasszouy. íróasztala mellé ült s egy jó félórát, töltött felgyűlt postájának elintézésével. Az óra közömbösen s nyugodtan ketyegett az asztalon a tintatartója mellett. Könnyű neki. ö nem várja az asszonyt. Mint egy lehiggadt, öreg szív dobogása, olyan volt, oly színtelen e-* a végtelenül kattogó ketyegés. Ez tette volna idegessé? Ah! Mégsem! Most haragudott magára, hogy nem jutott eddig eszébe: A soffőr beteg. Ki kell hozzá hívni az orvost. Megígérte neki, mikor jött és elfelejtette. Felkapta a telefon kagylóját és bemondta a háziorvosuk számát — Igen. Tóth doktor ur lakása? Jó estét. Igen, én vagyok. Kérem a nagyságos urat . . . Hol? . . . Mit? . . . Hogyan? Kiment a katasztrófához? ... Ég a Vigopera? ... A Vigopera ég! Ezt már ordította. Leejtette a kagylót Eszelősen rohant az üvegfal kárpitjához. Megrántotta a zsinórt A függöny szétcsapódott és ott, a kékfényü lámpasorok útvesztőjében egy lángsárga folt izzott a messzi sötétségben. Nem volt nagyobb, mint egy tearózsa- csokor és mégis ott ette a tűz az ő egész világát. A színház, az ő színháza és benne az asszony, az ő asszonya! Hangtalan és száraz, rázó sírással zokogva nyargalt körül a szobában. — Mit. most Istenur, mit most? Aztán vissza a verandához. Föltépte az ajtót és belekiáltotta az éjszakába tagolatlan hangokban felszakadó könyörgését és átkait. Meddig? ... Ki tudná? Az idő áll ilyenkor, míg visszafelé pörög az életünk emlékfilmje. Most ott áll roggyant térddel, vigasztalanul összerpskadva s voDagló ujjaival mintha a végzetet marcangolná. Kábultan bámul a végítéletbe és egy- ügyüen motyogja: — Tűz . . . Tüzecske . , . Sárgarózsabokréta. Autó? Minek? Most már minek? S ekkor a veranda lépcsőzetének peremén megjelent az asszony diadalmasan szép, sugárzó alakja. Mint egy látomás. — Itthon vagy, kisuram? Milyen öröm! Játékos kacérsággal tárta szét lilabélésü capjének szárnyait s a balettlányok tipegő rohanásával repült az ura felé. mint egy nagy, buja lepke. Az megcsókolta a száját, fuldokolva ölelte át s dús hajába ásva az ajkát, csóko- san súgta: — Csakhogy itt vagy! Istenem! Istenem! — No jó, jdfr"kisfiam! Megveregette az ura arcát, ahogyan a maga dolgában biztos állatszeliditő tapogatja meg az oroszlán nyakát. Leejtette válláról a zizzenve lehulló palástot és mint egy tavaszi bódorgástól bágyadt cica, kéjesen nyújtózkodott: — Isteni /olt az Titto Toretti! A férfi visszatorpant. Riadtan és dermedten nézett farkas- szemet — az idegen növel. A m ásóval. Odaugrott hozzá. Belevájta az asszony csuklójába a körmeit. Az már védekezett: — Mit akar, maga kőműves? — Hol voltál, bestia? — Megőrültél? . . . A férj odavonszolta a verandára és rekedten susogta: — Látod? Látod a tüzet, te céda hazug? Tudod, mi ég ott? A Vigopera ég! Az ég!... Hol voltál, bestia? 2
