Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-28 / 73. (1111.) szám
^T>XGM.Ml\cA>7ST> -MmTi Sakkcis tél a Semmeringen Képek a nagy nemzetközi sakk versenyről A sakkmesterek üdvozlik a magyar sakkvilágot A sakkmesterek és különösségeik Semmering, március 27. Általánosságban valamennyi sakkmesternek éltető és szépségeket adó, álmokat életre varázsoló mákony a sakk. Valamennyi egy külön világot él, egy különös, csodálatos világot, melynek emberei a sakkfigurák. Innen SEMMERINGEN BELVEDERE PENSIO az intelligens magyar közönség kedvenc helye — Központi fekvés, tágas déli szobák, fedett ba'konnal — Elsőrendű konyha — Hizó- és napkúrák — Polgári árak — Magyarul beszélnek. 5257 van, hogy a sakkmesterek, de főleg az egészen professzionisták, a világ legegyoldalubb emberei, akik a sakkozás terén valóságos zsenik, ellenben minden más szellemi téren a legnagyobb részük fantasztikus egyoldalúságot, hogy ne mondjam: korlátoltságot árul elEbből a szemszögből érdemes lenne egy orvostudósnak vizsgálatokat eszközölni a sakkmesterek koponyáján és agyvelején. Érdekes, hogy ezek a mesterek, akik pedig elég gyakran találkoznak versenyeken, egymást közelebbről voltaképp alig ismerik. Azt például, hogy Treybal dr. biró, vagy hogy Vajda rendőrségi tisztviselő, alig egy- kettő tudta közülök. Pedig Treybal dr. már igen sok nemzetközi versenyen vett részt. A fiatalabbak és ismeretlenebbek, ha egymással játszottak, rendesen kezüket nyújtják egymásnak a játszma után (a vesztes nyújt kezet a győzőnek!), a nagymesterek, a világhirességek azonban sohasem tesznek ilyet, őnekik ilyen Locarno-gesztusra nyilván nincsen már szükségük. Nemzetiség szerint voltaképp édesnehéz őket megkülönböztetni. Aíjechin például orosz, de ő ma már büszkén franciának vallja magát, mert a szovjettel semmi, még nemzeti közösséget sem akar. Niemzowitsch lengyelországi, de régóta Kopenhágában él és hivatalosan is Dániát képviseli a versenyen. Rétiért pedig egyenesen négy ország versenyez: Magyarország, mert a régi Nagyma- gyarország területén született; Ausztria, mert mindig Bécsben élt idáig; Csehország, mert Réti Szlovenszkón született és Németország, mert újabban Kölnben van az állandó lakóhelye. Sőt néhány hónap múlva Oroszország is reklamálni fogja talán, mert orosz leányt vesz el feleségül. Annyi bizonyos, hogy legszebben a hollandus követ viselkedett, aki időt tudott magának szakítani arra, hegy Becsből a Semmeringre utazzék és itt üdvözölje kormánya nevében a ver- sanv holland résztvevőjét, Davidsont, aki pedig bizony csak divatárukereskedő Amsterdamban. Itt, ezen a nemzetközi versenyen egyébként semmiféle nemzeti torzsalkodás, vagy sovinizmus sem érezhető. A magvar Vajda és a cseh Treybal itt a legjobb barátok. Egyébként a versenyen természetesen dívik a primadonna-kultusz, mint minden szellemi és testi tornán többé-kevésbé. A primadonnák persze a nagymesterek: Aíjechin, Vidmar, Tartakower, Niemzowitsch, Spielmann, Rubinstein, Réti. Aíjechin (aki annyira franciának érzi magát, hogy a nevét is franciásan: Alekhine-nek írja egy idő óta) persze a főprimadonna. Állandóan egy sereg nő bámulja minden játszmáját, illetőleg inkább őt magát, mert hisz mondani sem kell, hogy a játszma izgalmas fordulataiból édeskeveset értenek meg. Aíjechin még egy tekintetre sem méltatja őket és mint páva méri végigsétálva ezerszer nanjá- ban (miközben az ellenfelén van a gondolkodás és húzás sora) a teremnek elkerített játékrészét. Aljechinnek van egy krónikus „sakkbe.tegsége“, ami miatt már sok partit elveszített, igv legújabban Vidmar elleni partját is, tudniillik az úgynevezett „időzavar". Az e]ső két órában ugyanis minden játékos- nrk 30 lépést, azután pedig óránként 15 lépést kell, különbeni vesztés terhe alatt megfennie. Nos, Aíjechin mindig annyit gondol- ! kodik, hogy néha az utolsó 3—4 percben 6—8 í lépést is kell tennie, hogy a játszmát el ne veszítse. Ezt nevezik sakknyelven időzavarnak. Senki annyit nem küzd ezzél a bajjal, mint a legnagyobb mester. Különben is igen idegesen játszik, ezerfelé csucsoritja szőke hajszálait, állandóan riszálja lábát a földhöz, miközben játszik s miután lépett egy figurával, gyorsan feláll, mégegyszer, mint szerelmes ifjú szerelmét, simogató, boldog tekintéssel nézi meg általában tábláját, aztán elszoknak ugyanoly művészi nagymestere, akár a sakknak. Rubinstein az állva gondolkozó. Miközben állvagondolkozón és álomkórosai sétál, kezét járás közben majd mindig az állá- ra támasztja, és unosuntalan szélekbe és emberekbe ütközik. A lelki és az imaginárius tényezőknek is nagy szerepük van egy ily sakkrersenyen. Meg vagyok róla győződve, hogy például Rubinstein nem tud játszani Aljechiijnel, mert öntudat alatt rettentően irritálja Aíjechin nemes, sasos orra és természetes eleganciája s a magától értetődő fölény, amivef Aíjechin föllép s amely megjelenésének fényt és orrának és arcának különös szellemiséget és jelleget ad. Egy egészen külön tipus Janojvsky. Az öreg 60 körül jár, vékony, mint a nádszál, egy fujjantással elfuthatod és azonkívül idegbajos és pokrócgoromba, úgy hogy mindenki fél tőle és jó messzire 1926 március 28, vasárnap. kezdi sétáját a többi táblákhoz. Annyira benne van a vérében az, hogy ő itt a főprimadonna (ő különben az egyetlen, aki külön dijat, jó nagy dijat kapott csupán azért, hogy résztvegyen a versenyen), hogy amikor például aláír valamit, ahol már néhány mester aláírása szerepel, habozás nélkül e nevek fölé elsőnek írja fel a nevét, holott minden más mester köteles szerénységből a többi név után Írja oda a nevét. •. De annyi igaz, hogy ezt a szerénytelenséget a zseni szerénytelenségével csinálja, körülbelül egy Ady Éndre-gesztussal, amelybe benne van, hogy „hiszen magától értetődik, hogy mindenütt, ahová beteszem a lábam, én vagyok az első, engem néznek, en gém csodálnak és nekem szolgálnak mind az emberek..." Vidmar dr. komoly és kövér egyetemi tanár. Tartakower dr. bagolynézésü és arcú magábanéző. Niemzowitsch-sal verebet lehet fogatni, ha jól áll, vagy ha már nyert. De Isten legyen irgalmas annak, akinek akkor akad dolga vagy beszéde vele, mikor nem egészen biztos az állása, vagy pláne, ha vészit, vagy veszített! Olyan ideges ilyenkor, a haját úgy cibálja, tépi, akár egy valóságos idegbajos. Legnagyobb ellensége egy öreg ur, aki állandóan ott áll mellette és esrvkedvüen csörgeti kulcsait a zsebében. Niemzowitsch már valóságos dührohamokat kapott ettől a kulcszörgetéstől, de mindig olyankor, mikor veszített... Az öregur pedig nem akar leszokni rossz szokásáról. Szerencsére Niemzowitsch nem tulsokszor vészit. Spielmann az arc-, de különösen a szájgrimáJ kikerüli. Minden partnerét, akivel szemben vészit — és igen gyakran vészit — halálos ellenségének érzi, legalább egy-két napon át, de esetleg tovább is. A fiatal máhrisch- ostraui Gilggel megtette, hogy mikor Gilg vitathatatlanul nyerésre állt már, ahelyett, hogy feladta volna a játszmát, felállt, szó nélkül kiment vacsorázni — miközben az ő sakkórája működött, mert hisz ő volt húzáson — egy őrahosszat váratta szegény partnerét, aki nem mert vacsorázni menni, mert félt, hogy közben Janowsky visszatér. Vacsora után Janowsky bejött és szó nélkül — húzás nélkül — feladta a partit. Aljechinnek, amikor vele játszott, kávét hoztak az asztalhoz- Mikor Aíjechin inni akart, viharos gesztusokkal kisérve, félig felállva a sakkasztaltól, dühösen vágta oda: „Nem tűröm, ez nem kávéházi" Aíjechin, nem óhajtván további és még nagyobb gorombaságokat kapni, egy megértő és megbocsátó mosoly kíséretében a szomszédasztalhoz vitte a csészét és ott ürítette ki. Egyszer Janowskynak egész nap fel volt tűrve a fél kabátgallérja hátul. Senki hős nem akadt egész nap, aki a toalettrendetlenség rendbehozására figyelmeztette volna, mert attól félt mindenki, hogy vaskos gorombaságokat fog majd zsebrerakhatni tőle. Érdekes ember a játszás közben néha magával beszélő Marchese Rosseli dél Turco, aki különben kollégáinak egy részével viszont csak a nemzetközi sakknyelven tud beszélni, mert csak olaszul és franciául beszél. Talán a legszerényebb és a leghiggadtabb játékos valamennyi között Treybal dr., aki a korrekt biró típusa. De talán a legeredetibb az angol Yates, aki a bécsi Josefstadter Theater kitűnő kémikusának, Hans Mosernek legkitűnőbb maszkjaihoz hasonlít. Fogai mintha egyáltalán nem lennének, — nincs több 35 évesnél — s úgy jár-kel, senkihez nem szólva, néha napokhosszat sem, mint az álomjáró, ki álmát nehéz ópiummal keveró meg. Lalán a legjobb lelkű ember valamennyi között s egész bizonyosan a legártatlanabb. Mindig egymagában sakkozik, elvonulva mindenkitől és njnes nagyobb gyönyörűség, mint azt a páratlan, szinte érzéki gyönyört szemlélni, mely az ö arcán látható sakk közben, még akkor is, ha vészit. Neki mindegy ugylátszik az is, nyer-e, vagy vészit, a fő, hogy egészen odaadhatja magát a sakkozás isteni, gyönyört adó máko- nyának. * Künn, a Mammuth-szálló halijában nagy társaságos1 élet folyik közben. Fogadásokat is kötnek a sakkmesterekre és az eredményekre. Künn a havon, friss, ropogó, tiszta hő, csilingelve repülnek a szánok és ski- és rod- lidresszes urak és hölgyek örülnek a folyton szitáló, majd meg zuhatagban hulló hónak. Néhány hét nagyszerű itt, de az örökké itt- lakókat nem irigylem. Ez a sok szépség nekik és bennük prózává szürkül szükségszerűen. Gömöri Jenő. SEMMERING GRAND HOTEL PANHANS A kontinens legnagyobb és legmodernebb szállodája a tenger színe felett 1040 m. magasságban — 450 szoba 600 ággyal és külön lakosztályok, valamint 200 privát fürdőszoba — Minden szobában meleg-hideg viz és telefon — 3 lift — Villamos fényjelzés — Olajjal biztosított hyg;enia, valamint minden elképzelhető modern kényelem — Elsőrangú diatikus gyógyintézet a legmodernebb berendezéssel — Saját tennisz és jégpálya, ródli-, ski- és 2 km. hosz- szú bobpálya, ezenkívül kitűnő alkalom minden más nyári és téli sport üzésére is — Sürgönyeim: PANHANS SEMMERING. 5256 Kálmán legújabb operettjének szenzációs sikere Bécs, március 27. A Thente~ an dér Wien-ben tegnap mutatták be Kálmán Imre uj operettjét, a „ZirkuspriUzéssuT -t. A bemutatónak már külsőleg is kettős szenzációja volt. Az egyik szenzációt a jegyek árai alkották, mert Bécsben egyhangúan megállapították, hogy ily magas színházi helyárak még a békeidőkben sem fordultak elő- A másik szenzáció az a kis tüzriadalom volt, amely az előadás alatt a színházban kitört, de amely szerencsére jelentéktelennek és megokolat- lannak bizonyult. Az operett ismét tüneményes sikert ért el mind az újságokban, mind a publikumnál. Kálmán Imre valóságos virágesőt kapott s a kihívások a késő éjjeli órákig tartottak. A librettistákat, a közismert Brannert és Grünwaldot, szintén óriási ünneplésben részesítették, valamint a szereplőket: Marischka direktort, Betty Fischert, Fritz Steinert, Elsie Altmannt, Richard Wald- mannt s Hans Mosert is. A Cirkuszhercegnő szövegét a librettisták kipróbált s mindig hatásos operettszöveg-receptek nyomán építették fel. A cirkuszi mülovasról azonnal az első felvonásban kitűnik, hogy tulajdonkénnen egy orosz herceg s igy senki sem kételked- hetik abban, hogy végül is oltárhoz vezeti az ideális hercegnőt. Közben persze számos kisebb meglepetés történik, de a második felvonás végén már újra tisztázódik minden. A harmadik felvonásban azután végérvényesen egymáséi lesznek a szerelmesek akkor, amikor a hercegnő halandónak mutatkozik arra, hogy maga is „cirku<=zhercegnövé“ válik. Marisokká kiválóan alakitia a cirkuszi művészt: Mr. X-et. Nagvszerii fekete maszkban lén fel és a cirkusz kupoláiéban széditő kötéUánoos- mutatványokat végez, a kötélen egy szenzációs csárdást hegedül, maid 30 méter magasságból egyenesen egy mén,ló hátára ugrik. (Persze mindez a kulisszák mögött történik.) A zeneszerzőnek talán nem volt annvi ragyogó zenei ötlete, mint a Marica grófnőben, mégis kiváló szentimentális és drámaikig kiépített dallamokat, valamint néhány hatásos vidám slágert alkotottOlcsóbbá teszí | Ha a vetőmagot rendez iBjjfc áOü TIPP T^BT természetes vetőmagok RüVei1 fi jj trágyázás mellett az eduÜflwk* .EeÉíLí tószerrel oltja, akkor ^jjj^ 1 jelentékenyen nagyobb terméseredményt ér elf ? képviselőkhöz vagy a baktériumos trágyát előállitó társaság k. f. t. önálló délszlovenszkói osztályához: | FEKETE IMRE, mérnftSc, «Ak :■ ' f (I Pra'-a-Wroawdy-'SI sskft 4. .... • AVCU'J&x^ V 6
