Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-26 / 71. (1109.) szám

i956 március 26, péntek. t>ragai-A\a&Í!AR.hirlae 5 A prágai robbanás eltitkolt áldozatai közül csak az egyik halt meg A nemzetvédelmi minisztérium beismeri Cserny Ottokár halálát — A másik áldozat még életben van PEKUSZKA Már ősszel is találkoztam vele. A Grabenen lógtam s mikor a Hélium reklámokat eluntam és az automattabüffében négy hatost elvesztettem a szerencseszekrényen, elhatároztam hogy este szellemi foglalkozásra adom magam, mert o pénz undok és közönséges, az ember legförlelmesebb kitalálásai közt is a legostobább. Mivel a szellemi foglalkozás nálam vagy azt jelenti, hogy verset irolc, vagy azt, hogy leg­közelebbi kötelem kiadója után szimatolva, végig­gondolom összes e célra még igénybe nem veit tehetséges, vagy befolyásos ismerőseimet, — fel­mentem a Conlinental-kdvéhdzba, hogy a két so­vány lehetőség közt válasszak. Itt van a szlo- tenszkói zsidófiuk tanyája, ez felfrissilőleg hat szellemi képességeimre, mint a cigaretta, vagy a tea. — Szervesz öregem! Istenitéletideje nem lát­talak: hogy vagy? nahát, milyen kedves... — igy ugrott nekem Pekuszka, akit tényleg hosszú évek óla nem láttam. — Hát le mit keresel itt? — Kérlek, én mostanában jöttem fel, nem­régen. Bankban vagyok, a saját bankomban, hár­masban van egy közös üzletünk. * Pekuszkdnak volt rendes neve is. Velem járt, mikor ez a név rajta ragadt. A szó a latin „pecus lói származott, ami egyben marhát és pénzt is jelent. Pekuszkdnak mindig fült a foga a pénz­hez. ö volt a „legsokoldalúbb“ tehetség közlünk: mindenhez értett, örök hálára — mint ő maga mondotta — akkor köteleztem, mikor az érett­ségin a saját dolgozatom veszélyeztetésével kicsempésztem az ő tételeit a pedellus szobájába, ahol a hozzámellékelt tiz koronásért egy egyetemi hallgató megcsinálta a szdmlandolgozatát t igy átcsúszott a matúrán. Rajtam és a tizkoronáson ötezret keresett, ennyit ígért neki az apja egy európai útra, ha lematurál. Ez csak látszólag volt könnyelmű ígéret: az öregnek elötlevaló héten megmondotta a matematika professzora, hogy matematikai és fizikai lehetetlenség, hogy a fitt dlmenjen. Erre megtörtént az Ígéret. Pekuszka nyert és a banketten engem igy köszöntött fel: * — Egyetlen barátom. Csak én tudom, amit tudok, ha az élet göröngyös utjain járva egyszer segítségedre lehetek, fordulj hozzám olyan biza­lommal, mint Athén Spártához. • Most végignéztem rajta: roppant elegáns volt és a legjobb akarattal sem lehetett volna sovány­nak mondani. — Te persze igen, tudom, ujsdgiróskodsz, igen, igen, olvasom a verseidet. Barátom, előtted jövő vah, én mondom, én értek az irodalom­hoz ... — majd nevetve hozzátette: Még én is bekerülök az irodalomtörténetbe, mert a te ba­rátod vagyok! ■'■■■ ? * - ' Minden pompásan ment. Egy félóra múlva előadtam neki, hogy számítok rá, a segítségére és miegymás. Persze, parancsolj... — mondta 6. A verseim... — mondtam én. Kitűnőek, barátom, hidd el, te tudsz — mondta 6. Hit kérlek, iro­dalmi ügy... — kezdtem én, de könnyedén közbevágott: — Igen, engem is érdekelnek az uj irodalmi törekvések. Hát hogyne. De rettentő ez az üzlet: az ember el van foglava egész nap, alig ér rá fog­lalkozni emberi dogokkal. A pénz egész embert követel, s teljesen be vagyok fogva7 a jő össze­köttetések fenntartása, a külföldi kapcsolatok, a belföldi izék satöbbi... — és ebben a isánerben egy negyedóráig fejtegette a tbanküzlet titkait, majd felállt: —- Megbocsátasz, egy kis diszkrét ügyem van... ha valamiben rendelkezésedre állhatok, csak keress fel... nagyon szívesen... — szer­vusz! --­* Mi ndez ma megint eszembe jutott. Reggel. Egy ötszázas váltóról volt szó. Miért menjek én idegen bankba? Pekuszkdhoz megyek. Bevezettek. Külön szobája van. Tényleg nem nagyzolt. Igen előkelőén fogadott. Beszélgettünk. Leszidtuk a prágai kövezetét és a prágai pincére­ket, megdicsértük a sört és a sonkát. Nagyon figyelmes volt. Rácsapiam: — Tudod, szükségem volna a te befolyásos helyzetedre egy csekélységben.». Szigorúan üz­leti ügy. fedezet is volna rá... a fizetésem... Nem hagyott kibeszélni: — Rémes emberek vagytok ti, költők. Mit bajlódtók ti a pénzzel, miért nem hagyjátok azt magamfajta grájzlerosoknak? Előttetek a dicső­ség és itt ábrándos tekintetet próbált vetni az ablak felé — ha én is iró lehelnék? ... Tegnap is irigyeltelek: egy versedről beszéltek, amiben egy szó fölött összevitatkoztak. Ninqs nálad vélet­lenül az a vers? Én fülelni kezdtem ás végigtapogattam o zsebeimet. — Kár, kár, tudod öregem, van valami fele­melő abban, hogy te, a költő, kimondass egy szót #2 alkotás szent lázában, igen egy szót, amin ko­moly emberek összevesznek! Egy ember egy sza­vának ilyen hallatlan jelentősége! Ezt mi sose fogjuk tudni elérni. Eh, soha. Felállt. — Hozd be nekem, kérlek, legközelebb azt U versel, most, sajnos, ülésem van, ha valamiben rendelkezésedre állhatok, csak keress fel... nagyon szívesen ... szervusz! — Szervusz! — mondtam én is és elhatároz­tam,, hogy Pekuszka tényleg bekerül az irodalom- törlénelbe, csak azért, mert az én barátom volt. Györy Dezső. Prága, március 25. Megirta a P. M. H., hogy a pilseni Nová Dóba a Truhlárská utcai gránátrebbanás két uj áldozatáról számolt be. A volt nemzetvé­delmi miniszter lapja a Ceské Slovo az egész ügyet még mindig el akarja tusscLni s azt ír­ja, hogy a közkórházban nyert értesülés sze­rint egy Cserny Ottokár nevű ember sohasem állt a kórház kezelése alatt. A Rudé Právo ezzel szemben megállavit- ja, hogy nem a közkórházban kezelték Cserny Ottokárt, hanem egy szanatórium­ban és ott súlyos sebeibe bele is halt. A nemzetvédelmi miniszter is rácáfol a Ceské Slovóra, mert az esettel kapcsolatban a következőket közli: A megsebesült Hovorka Antal Kreibich tanár klinikáján fekszik és állapo'a a ke­zelő orvosok véleménye szerint kielégítő. Ami az elhunyt Cserny Ottokárt illeti, megál­lapítja a minisztérium, hogy az feleségével együtt a gránátrobbanás alkalmával a földre Nagyvárad, március 24. Napokkal előbb Nagyváradra érkezett a cseh­szlovák Máramaros hírneves csudarabbija, akit gnón termete és aránytalan feje miatt röviden a nagyfejü rabbinak neveznek. A szent és puritán életű, különben alig 26 éves férfi valóban nagy- tudásu is és személyéhez olyan legendakor fűző­dik, amely messze meghaladja a szokványos csu­datevő ilyen papok hírnevét. Nagyváradon a visnitzi rabbinál szállott meg a híres csodarabbi s a nagypiactéri házat meg­érkezése után néhány órával ' hatalmas közönség fogta körül. Arról, hogy miket tud és miket mon-r dott helybeli uraknak és általánosan ismert uriasz- szonyoknak, fantasztikus események jártak száj- ról-szájra. A betegségükben orvosfa szorulók, a fájdalmukban gyógyírt1'keresők, az'üzleti Ügyekben tanács,taíánok, a titkos, szándékban eljárók százát keresték fel V .26' évest nagyfejii. csráárábbitj aki alig gyfczté á fogadásokat; A csodarabbl kímélet­lenül igazságos volt mindenkivel szemben és beszélnek egy nemrég idekerült dúsgazdag nagy­váradi emberről, aki egy fontos ügyében kért ta­nácsot a csodarabbitól. A szentéletü férfi erre a gazdag elébe tárta mindazokat a bűnö­ket, amiket az esztendők során üzletfelei­vel, családjával és általában elkövetett — Ilyen ember tűnjön el a szemem elől és ne merjen hozzám fordulni, dörögte, mert én a tiszta Budapest, március 25. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Hirt adtunk arról a bor­zalmas bűntényről, amelyet a budapesti rendőrség tegnap fedezett fel a Kertész-utcai Ciklop-garázs egyik negyedikemeleti kislakásában s amelynek áldozata, Köhler Ottóné, a törvényszéki bonctani intézet halottaskamrájában pihen. A budapesti főkapitányság a legteljesebb ap­parátussal kezdte meg a nyomozást a szörnyű gyil­kosság felderítésére. A száz detektivből állá csoport a legnagyobb eréllyel dolgozik, de munkája eddig a gyilkos személyére vonatkozólag semmi pozitív ered­ménnyel nem járt. A nyomozás eddig csak a meggyilkolt Köhler- nó személyi adatait s életmódját állapította meg a legteljesebb pontossággal, amennyire azt a ház la­kóinak s az asszony ismerőseinek vallomásaiból ki lehetett formálni. A meggyilkolt Köhler Ottőné, született Roscher Zsuzsa, középtermetű, kerekded arcú, barnahaju asszony volt Bejelentőlapja szerint Limbaohban, Szászországban született 1888 december 7-én. Né­met állampolgár. Útlevelét, amelyet a házkutatás alkalmával a szobában megtaláltak, a budapesti német követség 1920-ban állította kL Sikerült megállapítani, hogy « mesrsyilkoH valamikor jobb napokat látott, még 1920-ban as Erzsébet királynő-szálló épü­letében kalapszalonja volt s Erzsébetfalván is volt egy kis házikója. Később azonban tönkre­ment s egyenként adta el előbb a kalaposiizle- tet, majd az erzséhetfalvai házát, amelyért 17 millió koronát kapott. Ennek az összegnek utolsó részletét 1920 őszén vette fél • akkor beköltözött Budapestre. A Ker­esett és fején megsebesült. A sebesültsk első hivatalos névjegyzékében azért nem szerepel- hetett, mert ismerősei a közeli lakásába szál­lították és sebesülését csak a következő napon jelentették be a rendőrségnek. Mivel a nem­zetvédelmi minisztériumhoz beérkezett hivata­los jelentés Cserny könnyű sebesüléséről szólt, annak nem is tulajdonítottak fontossá­got. Később tudomást szerzett a sebesülésről a katonai ügyészség, de kihallgatásától el­állt, mivel értesült arról, hogy Cserny sú­lyos érelmeszesedésben szenved (x). Bekövetkezett halála után bekérte az ügyészség a boncolási jegyzőkönyvet, amely március 24.-én érkezett be s abból kitűnik, hogy Cserny agyvérzés következtében hall meg. A nemzetvédelmi minisztérium mindezekből megállapítja, hogy egyáltalában nem akarta a Truhlárska-utcai robbanás további áldozatait eltitkolni. lelkek védelmezője vagyok és Isten nem a go­noszok tanácsadójául rendelt! A sokszoros milliomos, aki vallásos ember hírében áll, letörve és földig sujtottan vánszor- gott el, földre sütött szemekkel a csodarabbi elől. Ilyen furcsán járt, mint mondják, egy uri- asszony is, aki a szenvedő asszony pózában gyermektelenségről panaszkodott előtte. — ön, válaszolta a sóvár könyörgésre, ne hozzám, hanem a kipitány úrhoz forduljon kér­déseivel. A hírek szerint megszólalton két némát is, két gyer­meket, akik közül előbb csak az egyik­nek akarta megnyitni a nyelvét. . .Amikor, az anya kívánságára ..mégi3 Lszóra nyittatta a- másik gyermeke száját is, az rette­netes titkokat árult el születése körülményeiről. Igen valószínűi.;, hogy ezekben az esetekben már túlfűtötten a nép fantáziája dolgozik. A tény, a valóság azonban mégis az, hogy' vasárnap délután ostrom alá vették a visnitzi csodarabbi lakását, hogy a nagy­szerű vendég elé jussanak. Uriasszonyok az ablakon kapaszkodtak be hozzá és a bejutásra várók százai teljesen elállották a nagypiacnak ezt a részét. A csodarabbi ezt a tömegforgalmat már nem bírta ki. Éjszaka titkárával együtt autóba ült és a legnagyobb titokban elhagyta Nagyváradot. nád-uteában lakott albérletben. Itt kezdődött sor-1 sában a szomorú változás, mert rövid idő alatt nyolc lakást változtatott. Legtöbbnyire azért, mert sehol sem tűrték, hogy! idegen férfiakat vigyen a lakásába. A múlt év no­vemberében költözött a Kertész-utca 24. szám alatti ház negyedik emeleti kis szobájába, ahol a gyilkosság történt A szobáért évi négyszáz arany­korona bért fizetett A lakók egybehangzó vallomása szerint fel- tünésnélküli, szerény életmódot folytatott. Otthon főzött, de csak ritkán látták nappal elmenni, hogy bevásárlásait elintézze, Alkonyatkor szokott eltá­vozni hazulról 8 ilyenkor rendesen csak éjféltájban tért haza. Az utolsó időben azonban legtöbbször egyedül jött haza s a kaput nyitó házmesternek szomorúan panaszkodott rossz sorsáról. Szombaton — mint azt már jelentettük — egy prémg&lléros, barna télikabátos, németül beszélő férfival jött éjjel haza s azóta az asz- szonyt nem is látták. A rendőrségi házkutatás legértékesebb ered­ménye volt az a pénztári napló, amelyet az egyik szekjrényfiókban találtak. A pénztárkönyv följegy­zéseiből szomorúan bontakozik ki az egykor szebb napokat látott szépasszony anyagi romlásának gra­fikonja. Német alapossággal minden legcsekélyebb bevételt és kiadást bejegyzett ebbe a könyvecs­kébe, amely — úgy látszik — barna szőrű kis macs­káján kívül egyetlen kisérőtársa volt. A kis köny­vecske elsárgult első lapjai még nagyobb összege­geket mutatnak fel: feljegyzőjük üzlettulaidonos- sága idejéből Később ezek a számok mind sző­kébbre s szőkébbre zsugorodnak. A legutolsó la­pokon már 150 ezer korona a legnagyobb összeg. de ez is csak elvétve, nagyon ritkán. Ellenben min­dennap ott van egy tétel Mády mottóval, ez volt a meg­gyilkolt macskájának neve, és a kiadási olda­lon szerepel napi átlag hétezer koronával Na­gyon szerethette az asszony ezt a kis állatot, amely egyedül tudná talán elmondani a borzalmas éjszaka rejtelmét, de csak érthetetlenül nyivákol a szomszédoknál, akik könyörüle-tből etetik naponta. Az asztalfiókban hatszáz korona készpénzt ta­láltak. Az egyik százkorouás bankjegyen ceruzával ,.Boldog újévet!" felírás volt kibetüzhető. Ennyi az egész bűnjel, amit a Kertész-utcai halálszobában találtak a rendőrség emberei. A nyomozást a legnagyobb körültekintéssel folytatják, mert alapos a gyanú, hogy kéjgyilkosság történt. Lehet, hogy a közeli napok fényt derítenek a rejtélyes bűntényre. Drótnélküli titkos telefon Egy uj találmány. —■ Ki nem hallgatható beszél­getések. — A találmány megszünteti a telefon- központok szükségességét. —- A rádiótelefon leg­újabb kísérletei. — A P. M. H. tudósítójától — Bécs, március 20. Egy mödlingi fiatal mérnök hir szerint fel­talált egy olyan telefonszerkezetet, amely ha való­ban olyan, amilyennek hiresztelik, jelentős refor­mot hozna a telefon alkalmazásában. A találmány, amint feltalálója mondja, lehetővé teszi a táv­beszélő eddigi rendszerének mellőzését és vége­redményben esetleg odavezet, hogy mindenki magánál hordozható apparátus­sal telefonálhat a rádió rendszere szerint, anélkül, hogy központot kellene hívnia és anélkül, hogy más is kihallgatná a beszélgetést. A rádiótelefon gondolata tudvalévőén nem uj dolog, régóta folynak kísérletezések e téren. Amerikai vasutakon máris be van vezetve a rádiő- l telefón és a száguldó vonatokról is tudnak tele­fonálni. Most azonban egy Marék Emil nevű mér- i nők hir szerint olyan szerkezetet talált fel, amely a rádiótelefon problémáját megoldja. Az illető mérnök, akinek a találmányához nagy reményeket fűznek egy ízben már sokat beszéltetett magáról, amikor egy egész különös affér központjába került. Akkoriban egy biztosító társaság, amelynél a mérnök baleset ellen volt biztosítva feljelentést tett ellene, hogy öncsonkítást követett el és levágta a saját lábát, hogy meg­kaphassa azt az egyenesen fantasztikus összeget, amelyre biztosítva volt és amelyről akkoriban azt állították, hogy 15 milliárd. Ennek a pernek, amely még ma sem ért véget, az volt az előzménye, hogy a mérnök egy villamos szerkezetű babát készített, amely öltözni, vetkőzni tudott, sőt állítólag a. zongorához ült, ahol egy-két darabot el tudott játszani. Ennek a csodálatos szerkezetnek az előállítása körül érte egy alkalom­mal az a baleset Mareket, hogy megsérült a lábán és egyik lábát amputálni kellett. Ennek a sze­rencsétlenségnek még ma is betege és ágyban fekve dolgozik régebbi kísérletein, amelyekkel a kihallgathalallan dótnélküli telefont akarta feltalálni. A találmány állítólag most sikerült. A feltaláló találmányáról a következőket mondotta: — Találmányom alapötlete, mint minden olyan találmányé, amely praktikus, tulajdonképpen nagyon egyszerű és alkalmazása váltakozó hullám­rendszeren alapuL Hogyha a mai rádiókészülékek­kel adunk le hullámokat, azokat tudvalévőén min­denki, akinek felvevő állomása van és aki a hullámhosszát ismeri, felfogja. A rádió szerkezete tehát lehetetlenné teszi, hogy a rádión olyan beszélgetést folytasson, amelyet más ki nem hall­gathat. Az én készülékem olyan hullámokat ad le, amelyek percenként hatvanezerszer megszakadnak. Minden megszakítás alkalmával egy uj hullám kap­csolódik be, ami a következő percben szintén hat­vanezerszer változik. — Hogy az én beszélgetésemet kihallgat­hassa valaki, ahhoz az ellető harmadiknak egy olyan felvevőállomásának kellene lennie, amely épugy és ugyanazokban a pillanatokban szakítja meg a hullámokat, mint az én leadóállomásom. Ennek a hullámváltozásnak a szisztémáját kitalálni és pontosan ugyanolyan hullámváltozásra alkalmas szerkezetet beállítani lehetetlenség. Sok­kal könnyebb volna egy lottó nyerőszámait tiz évre előre megjósolni, mint az ilyen hatvanezer­szeres percenkinti hullámváltozást kiszámítani. A felvevőállomás hajszálpontosan a leadóállomáshoz van hangolva. Találmányom, bár nagyon kis szer­kezet, képes egész Ausztria területére telefon- beszélgetést produkálni. — Szcitovszky Béla házelnök megbetegedett. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Szci- tovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, komolyan megbetegedett s a Korányi -klinikán ápolják. Orvo­sai szerint a politikai élet legutóbbi izgalmai any- nyira megviselték idegeit, hogy hosszabb pihenőre lesz szüksége. Egyelőre látogatókat sem fogadhat Nem lehetetlen, hogy hetekig fog tartani, amig munkaképességét visszanyeri. — A ruszinszkói gyógyszerészok egyesü­letet alakítanak. Ungvári tudósítónk jelenti: Ruszinszkói Gyógyszerészek Egyesülete cí­men Rúszinszkó gyógyszerészei szervezetbe tömörülnek. Alakuló gyűlésüket április hó 11-én tartják meg Ungvárou a magyar ku- smraő nagytermében. A máramarosi csodarabbi ostromló hívei elől elutazott Nagyváradról Aki ismeri a szít legtitkosabb rejtekét — Fantasztikus csodákat mosélnek a rabbi műkö­déséről Semmi nyomot nem hagyott maga után az artistanő rejtélyes gyilkosa Száz detektív nyomoz a Kertész-utcai gyilkosság tettese után — Köhler Ottóné valaha jobb napokat látott, üzlete és háza volt — Az utóbbi időben rosszul ment a sorsa

Next

/
Thumbnails
Contents