Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-04 / 52. (1090.) szám
1926, március 4. Csütörtök. telefon: 21612. sz. v Művészi fényképeket készít < WILDT, FRftHfl L;SSt! Február huszonnégy Ma egész nap február huszonnegyediké volt és nem történt semmi. Úgy értem, persze, hogy úgy értem: velem nem történt semmi. Délelőtt számlát hoztak, délután a könyvtárban voltam, estefelé, hogy mégis egy kis chanceot adjak a torsnak, kimentem a boulevardra, hogy elébe menjek a dolgoknak, hogy megkönnyit- sem az eseményeket: a boulevardon tömérdek az ember. Jártam föl és alá, semmi. Hazamentem, fölakasztottam a kabátomat a fogasra, kérdeztem, nem keresett-e valaki? Mondták, hogy nem, egy lélek sem keresett. Na jó. Leültem a kályhához, szittam a fogam, most már háromnegyedtizenkettő van ■éjfél 'előtt, nem valószínű, hogy még történhet ebben a negyedórában valami. Szóval becsaptak megint. Vagy talán? . . . Vagy talán. A várakozás indokolt, megvan az előzménye. Négy esztendővel ezelőtt egy reggel Berlinben, a Hotel Bristol egyik szobájában egy 82 esztendős amerikai jós, aki alsónadrágban ugrált fel és alá a szobában, megjósolta nekem, hogy 1924 február huszonnegyedikén nagy változás fog beállani az életemben. Ez a jós különben komoly jós volt. Olyan dolgokat mondott, csinált, jelenemet és múltamat úgy ismerte, hogy ma is égnek áll a hajam, ha rágondolok. Professzor Reese-nek hívták. Ezt a látogatást publikáltam s akadtak ellenvélemények, akik le- svindlerezték Reeset, mások felmagasztalták, a vélemények megoszlottak; mint telepatikus fenomént, kardnyelőt és mágust ismertették legtöbben a professzort. A valóságban, hogy utólag én is hozzászóljak, minden másképpen festett: Reese nem volt svindler, se mágus, egyszerűen 82 esztendős, okos, öreg ember volt, aki ismerte az embereket és ismerte az életet, Amerikából jött, nagyon sok pénze volt s egyebekben csakugyan rendelkezett valami hetedik érzékkel: el tudott olvasni láthatatlan Írásokat. így elolvasott' és leirt.négy' kérdést, öii- ket összehajtogatott cédulákon a zsebemben hordoztam s leírta egy darab papirosra egy nagyon közeli rokonom nevét, amit a legjobb akarattal sem „tudhatott" előre, mert előtte való nap érkezett Amerikából. A produkciónak ez a része megáll. Ha akarom, értem, ha akarom, nem értem. Maga Reese, aki nagyon okos, de teljesen műveletlen ember volt, nem értette. Ő csak csinálta; utána nagyon kifáradt. A jóslás, amit hadarva vetett oda, eny- nyi volt: találkozni fogok egy emberrel, akinek U. a neve, nem magyar, ilyen és ilyen — leírta pontosan. 1924 február 24-én az életemben döntő változás fog beállani. A kérdésre, hogy hisz-e az emberi sors elren- deltségében, egész foghijjas Ínyével nevetni kezdett és 82 esztendős bölcsességgel mondta: „Ugyan kérem. Az emberek maguk csinálják a sorsukat . . .“ All riglit, mister Reese; elváltunk és csináltam a sorsomat. 1924 február 24-e Firenzében ért s mint ez előrelátható volt, nem történt semmi. Gondoltam: öreg ember, elnézte az évszámot. Vártam még egy évet. 1925 február 24-ike a Riviérán ért, ahol igazán minden alkalma meg lett volna a sorsnak, hogy egy nagyot lendítsen az életemen, mert aznap órákon át ültem a Casi- nóban és játszottam. Ahogy ez már lenni szokott, nemcsak hogy nem nyertem, de még nem is vesztettem lényegesen; emlékszem, hogy a végén valami pici nyereséggel álltam föl a játékasztaltól, ami nem segített, nem ártott. 1926 február 24-ike Párisban ért, most mindjárt le is telik, még hét perc van belőle. Nézem a szobát, a bútorokat, a szőnyeget, a lámpát, a könyveimet, itt ülök és várom, hogy . . . Mégis tévedett volna az a trottli? Reese, hallgass ide, van még hat perced! Élsz még? Ha élsz, öreg kardnyelő, itt az alkalom, rehabilitálni magad! Tegyük fel: a következő négy percben megüt a guta, ez föltétlenül döntő változás. Vagy: egyszerre tisztázódik ez az egész ködkép, ami az élet, látni kezdem az összefüggést, a titkos és igazi rugókat, föllélegzek és tiszta lesz a látásom: kiegyeznék ebben is. Vagy: fölszakad valami forrás bennem, az életemben, egy nagy érzés, egy nagy szándék, egy kényszer, ami ellenállhatatlanul elsodor magával, messze, minél messzebb, fényes és párás tájak felé, ahol elkezdődik újra az élet, egyszerűbben, tisztábban, melegebben, színesebben . . . Vagy: fölfakad bennem a lemondás, az aszkézis ereje, ami csapóajtót ejt magam és a világ közé s egyedül maradok a feladatommal, mint a tébolyodott a fixa ideával a cellában, ahonnan nem is vágyik már másfelé . . . . . . Vagy ... — halló, mister Reese!... Vége, már huszonötödiké van. „Ugyan kérem. Az emberek maguk csinálják a sorsukat . . .“ Márai Sándor. A koalíciónak nincs többsége a szenátus állandó bizottságában Újból elhalasztották a bizottság tagjainak megválasztását — A szlovák néppártnak képviselőházi alelnökséget kínáltak a kormánylista támogatásáért A szenátus ma délután négy órára hirdetett ülését csak közvetlen öt óra előtt nyithatta meg Klofác elnök, mivel a szenátus állandó bizottságának tagjaira vonatkozólag a koalíciós pártok és a szlovák néppárt között a megegyezés nem jött létre. Az állandó bizottságban ugyanis az a helyzet állott volna elő, hogy a koalíciós pártoknak ugyanannyi képviseletük lejt volna benne, mint az ellenzéknek. A Koalíciósok ezért kompromisszumot ajánlottak fel a szlovák néppártnak, hogy a kormánypárttal tartva tegye lehetetlenné a bizottságban az ellenzék többségét. Ennek ellenértékéül a szlovák néppárt a képviselőházban egy alelnöki széket kapott volna. A szlovák néppárt szenátusi klubja azonban ezt a kompromisszumot bj visszautasította. Hlinka ugyanis e kérdésben szabad kezet adott a párt szenátusi klubjának s az a kompromisszum ellen foglalt állást. A mai plenáris ülés tárgysorozatán a szlovénszkói és ruszinszkói közutakról szóló törvényjavaslat második olvasása, valamint az állandó, az összeférhetetlenségi, a vagyon- és jövedelemadóügyi bizottság huszonnégy tagjának megválasztása szerepelt. A szenátus elfogadta második olvasásban a közutakról szóló törvényjavaslatot. Az állandó és a jövedelemadóügyi bizottság tagjainak megválasztását az elnök indítványára későbbre halasztották s csupán az összeférhetetlenségi bizottság megválasztására került sor. A szenátus többsége nem ismerte el sürgősnek a német szociáldemokratáknak a nyelvrendelet ügyében beadott interpellációját, mire az ülés véget ért A szenátus legközelebbi ülése március 10-én, szerdán délután 4 órakor lesz. Bethlen Génibe utazott, Pallavicini hátbatiinacEta A szokolhamSsitás a magyar parlamentben — Pallavicini a sajtóban súlyosan megvádolta Bethlen miniszterelnököt Budapest, március 3.. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés tegnap esti folytatólagos ülésén F r i e d r i c h "'István volt miniszterelnök személyes kérdésben -szólalt föl. Elmondta, hogy'a szók'olhamisitásról, amely még a trianoni békeszerződés ratifikálása előtti időkből datálódott, Mészáros Gyula tanár utján szerzett tudomást. Amikor Mészárost Ausztriában elfogták, hozzátartozóinak kérésére ő is hozzájárult a tanár kiszabadításához. Majd az őnála megtartott vacsoráról beszélt, amelyet a miniszterelnök is felemlített beszédében. Kijelentette, hogy ezen a vacsorán tényleg szóbakerült a frankhamisítás ügye is, de ezt a jelenlevők a legenergiku- sabban ellenezték. Sőt Lingauer Albin le- szurással fenyegette meg Windischgraetzet és Mészárost, ha a tervet valóban végre is akarnák hajtani. Utána P e s t h y Pál igazságügyminiszter szólalt fel, de a házban oly lárma keletkezett, hogy a miniszter beszédét egyáltalában nem lehetett megérteni. A képviselők hevesen vitatkoztak, közbeszólások hangzottak s a vihar oly fokot ért el, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. Szünet után P e s t h y Pál igazságügy- miniszter újból szólni kezdett: A trianoni béke megkötése előtt — mondta — bizonyos akció indult meg, amely később a szokol- hamisitáshoz vezetett. A s^okolhamisitás átterjedt Ausztriára is és az ottani leleplezés után a tettesek ellen bűnvádi eljárás indult meg. Az osztrák eljárással kapcsolatban Magyarországon is eljárást indítottak a tettesek ellen s itt . is történt néhány őrizetbevétel. Amikor azonban később Ausztriában megszüntették az eljárást a tettesek ellen és Mészáros Gyulát szabadlábra helyezték, akkor a magyar ügyészség is elrendelte a büntető eljárás megszüntetését. Ami Fried- ricű István képviselő urnák azt a kijelentését illeti, hogy a kormány kauciót tett le a bűnösök szabadlábrahelyezése érdekében, ki kell jelentenem, hogy ez nem felel meg teljesen a valóságnak. Ma is megtalálhatók a külügyminisztériumban azok a hivatalos akták, amelyek arról szólnak, hogy a minisztertanácsban az eljárás során felmerült költségek megtéritését kérte a külügyminisztérium s éppen a miniszterelnök ur volt az, aki ellenezte ennek az összegnek folyósítását. A minisztertanács mégis felhatalmazta a pénzügyminisztériumot, hogy a költségeket folyósítsa. Pallavicini György őrgróf szólalt föl ezután. Kijelentette, hogy amennyiben hivatalos idézést kap, hajlandó elmenni az ügyészségre. De előre kell bocsátania, hogy a mai ülésen tett nyilatkozatánál messzebbmenő nyilatkozatot nincs módjában tenni. Hangsúlyozza, hogy ő nem mint tanú megy az ügyészségre, hanem mint vádló, mert itt a nemzetgyűlésen is vádat emelt a kormány ellen. Nem hiszi azonban, hogy az ő meg- idéztétése a kormány érdekében volna, mert azt nem gondolhatja, hogy a kormány vád alá akarná magát helyeztetni. Sokkal helyesebbnek tartja azt a megoldást, hogy — amint már felajánlotta — a sajtóban megismétli kijelentéseit és ennek alapján indíthatnak eljárást ellene. Reméli, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök lesz olyan merész, hogy ellene a sajtópört megindítja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezután ismét P e s t h y Pál igazságügyminiszter kér szót. Pallavicini képviselő- társa azt a kijelentést tette — mondotta —, hogy a miniszterelnök ur már hónapokkal ezelőtt tudott a frankhamisításról és nem intézkedett a kellő időben. Eszerint a miniszterelnök büntetőjogilag is felelős volna. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha ez az állítás igaz, akkor itt bűnpártolás esete forog fönn. Vázsonyi: A miniszterelnök helyzete más, ő mindenesetre felelős. Pesthy: Ilyen körülmények között nem tudok eltekinteni attól, hogy Pallavicini György képviselő urat ne idéztessem be az ügyészségre, mert az ő vallomása alapján esetleg újabb bűntettesek ellen indul eljárás. Lingauer Albin személyes kérdésben szólal fel. Elmondja, hogy 1922-ben többekkel együtt ő is résztvett azon a vacsorán, amelyet Friedrich István adott. A vendégek között ott volt egy Mészáros Gyula nevű ur is. Vacsora után Windischgraetz herceg felvetette a gondolatot, hogy bizonyos irredentacélokkal kapcsolatban Mészáros Gyula, aki akkor szabadult ki a bécsi fogházból, hajlandó az állam részére pénzt hamisítani. A terv nem a frankhamisításra irányult, hanem egy más állam pénzének hamisítására. Amikor Windischgraetz ezeket előadta, a jelenlévők valamennyien nevetséges kalandnak és komolytalan tervnek tartották az indítványt. Felkiáltások balról: Csupa lebeszélő! Maga is lebeszél! Lingauer: Nemcsak én, hanem a jelenlevő többi urak is a leghatározottabban állást foglaltak Windischgraetz terve ellen. Én később Windischgraetz-cel erről nem is beszéltem és őszinte volt a feltevésem, hogy ja dolog nem került a megvalósulás stádiumába. Hogy miért nem jelentettem fel Windischgraetzet és Mészárost, ki kell jelentenem, hogy bármit hoznak is elém bizalmas politikai megbeszélés céljából, azt én Valódi gyógylikőr „Orakel" legfinomabb különlegességet Eredeti £wack-fé!e „Unióim” gyomorerősitö gyógykesemt szállít elsőrangúi minőségben 5040 Vereinigte Splritns- n. Likör- indnstrie Aktiengeselischaft Mabr.-Ostrau, Sahnhofitr. i04, Tel. 196. nem vagyok hajlandó spicli módjára kiszolgáltatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ulain: Ez korrekt álláspont! Lingauer: A másik oka annak, hogy nem jelentettük fel a dolgot, az, hogy valamennyiünk megítélése szerint a dolog hord- ereje annyira jelentéktelen volt, hogy azt nem lehetett komolyan venni. Ez a vacsora különben 1922 januárjában volt s azon a miniszterelnöknek egyik komornyikja szolgált föl és beszélgetésünknek minden részét hallotta. Ha olyan színben tüntettük volna fel a dolgot, mintha bizonyos összeesküvés történt volna, akkor ugyancsak ki voltunk téve annak, hogy egy ügyetlen kiszólásunkat felhasználhatta volna ellenünk. A nemzetgyűlés megítélésére bízom, hogy ilyen körülmények között összeesküvés jellegű volt-e ez a vacsora vagy sem. Az ülést ezután az elnök este féltiz órakor berekesztette. Nincsenek ellentétek az egységes pártban Budapest, március 3. A nemzetgyűlés tegnapi ülése után az egységes párt képviselői vacsorát tartottak, amelyen Pékár Gyula, Bessenyey Zénó és többen pohárköszöntőikben hangsúlyozták a pártnak megbonthatatlan egységét. Pékár beszédében többek között a következőket mondotta: Sorsdöntő időket élünk, de mindenben egyek vagyunk Bethlen mellett. A pártnak az egysége az az archimedesi pont, amelyen az ország sorsa megdől. A beszédeket a párttagok zugó tapssal fogadták és hosszasan tüntettek a miniszterelnök mellett. Bethlen miniszterelnök elutazott Gerafbe Budapest, március 3. Bethlen István miniszterelnök ma reggel 7 órakor a bécsi gyorsvonattal Genfbe utazott. Távolléte alatt Vass József népjóléti miniszter helyettesíti. Csehszlovákia büntető feljelentést tett Mészáros ellen Bécs, március 3. A Stunde párisi levelezője arról értesül, hogy a csehszlovák kormány büntető feljelentést tett Mészáros Gyula ellen a török kormánynál. Mészáros tudvale- v;őleg most Angorában tartózkodik és felvette a török állampolgárságot. Károlyi Imrét beidézték a vizsgálóbíróhoz Budapest, március 3. Károlyi Imrével tegnap tudatták, hogy beidézik a vizsgálóbíró elé. Károlyi kijelentette, hogy ameny- nyiben ez megtörténik, kénytelen lesz mindent, amit eddig még el nem mondott, felfedni. — Windischgraetz hercegné jogtanácsosa a sajtó előtt kijelentette, hogy a hercegné felhatalmazta őt annak közzétételére, hogy Károlyi Imre grófnak sem közvetlenül, sem pedig közvetve semmiféle feljegyzést át nem adott. PalJavtcm! György őrgróf nyilatkozata Budapest, március 3. Pallavicini György őrgróf a. tegnapi nemzetgyűlésen tett kijelentésével kapcsolatban ma Az Estben a következő nyilatkozatot tette közzé: Hivatkozással a nemzetgviilés tegnap ülésén tett Ígéretemre, az alábbiadban megismétlem a kormány elleni vádjaimat. Állítom, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök hónapokkal ezelőtt tudomással birt a készülő frankhamisításról és tudta, hogv az országos főkapitány is részese a bűnténynek, de általam nőm ismert okokból hivatalos kötelezettségének eleget nem tett és a frankhamisítás ügyét kekő időben nem akadályozta meg. Legjobb tudomásom szerint állítom, hogy a kormány, amikor Jankovichék hágai letartóztatása folvtán az iigv nvilyánossága kerjüt. mindent elkövetett, hogv a frank- hamisítás tettesei! és résztvevőit elleplezze. Pallavicini. György őrgrófot ma déle’őit kilenc órára a rendőrségre idézték be, de j Pallavicini nem jelent meg. Felfogása ] ugvanis az, hogy a rendőrségnek először ki j kell öt kérnie g nemzetgyűléstől. 3
