Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-24 / 69. (1107.) szám

1926 március 24, szerda. Hogyan ledezünKtel uj világot? Megtanultuk az iskolában, hogy földünkön kí­vül még 7 más ilyen „föld“ is kering a nap körül, a Merkúr, Venus, Mars, Jupiter, Satumus, Neptunus s Uranus bolygók. A Merkúr és a Venus a nap s a föld pályája között keringenek, ezek a belső boly­góit, a Mars és a többiek a földpályán kívül végzik pályafutásukat, ezek a külső bolygók. Természete­sen mennél távolabb van a bolygó a naptól, annál nagyobb a pályája. A föld 366 nap alatt végzi el körfutását, a Neptunusnak már 60.181 napra von szüksége, míg útját megteszi. A régiek csupán a szabad szemmel látható öt bolygót ismerték: a Merkúrt, Venust, Marst, Jupi­tert és Saturnust. A múlt esztendőben a Mars a leg- közelebbre került a földhöz s heteken át megfi­gyelhettük szabad szemmel a nekünk kissé szo­katlan bolygócsillagot. A távcső feltalálása a boly­gók világát tetemesen bővítette, egymásután is­merték meg a többi bolygókat s holdjaikat (mert a bolygóknak holdjaik vannak, amelyek úgy ke­ringenek körülötte, mint a bolygó a központi nap körül), a felfedezések sorát Lassell számításai alap­ján Gallé zárta be, amikor megtalálta Naprendsze­rünk eddig ismert legszélső bolygóját, a Neptunust. De ezekkel a bolygókkal még nincs lezárva a mi naprendszerünk, amely a világmindenségnek csak parányi atomja. A Mars és a Jupiter pályá­ja között kisebb-nagyobb bolygócskák ezrei és tíz­ezrei keringenek, ezek a planetoidák, a nagy boly­gókkal, a planétákkal ellentétben. Hogy ezek a különböző nagyságú kis égitestek hogyan kerültek a Mars s Jupiter pályája közé, hogy vájjon egy na­gyobb bolygónak szétrobbant darabjai-e, vagy eset­leg más eredetüek-e erre a tudomány csak elmé­lettel válaszolhat. Ma már ezren felül van > az is­mert planetoidák száma, de alig múlik el egy hó­nap, hogy a szaklapok újabb és újabbaknak felfe­dezéséről be ne számolnának. Nem mondhatjuk te­hát azt sem, hogy az asztronómia a mi naprend­szerünket is megismerte volna teljesen, hol va­gyunk tehát a messze idegen naprendszerek isme­retétől? Hogy milyen kicsinyek ezek a planetoidák, kitűnik abból a tényből, hogy ha a néhány ezer Ismert planetoidát valamilyen kozmikus erő egy égitestbe nyomná össze, még mindig csak egy olyan nagyságú „égitestet alkotnának, amely a föl­dünknek csak nyolcszázadrészét tenné. Érthető, hogy először a nagy bolygókat s csillagokat ismer­ték meg, mert ezek világítanak a legfényesebben s ezeket lehet észrevenni elsőknek a látcsővel. Az utóbbi években olyan kis planetoidákra bukkan­tak, hogy egy jó gyalogos egy napi járással körül­járná őket. Valószínű, hogy ez a planetoida-raj, amely egy egykori hatalmas bolygó roncsaiból áll, tízezer és tízezer darabkából áll s vannak köztük olyanok is, amelyek nem nagyobbak, mint a földre hulló meteorkövek. Bármilyen kicsinyek is, az asztronómia legelsőrendü feladata, hogy mind­egyiket felkutassa, pályáját kiszámítsa, mert csak akkor jut egész közel a naprendszer problémájú­nak maradéknélküli megoldásához. Vannak tudósok, akik egész életmunkájukat arra szentelik, hogy ilyen „uj világokat" fedezze­nek fel. Amint a gyöngyhalász újból és újból le­merül a tenger mélyébe, hogy rettentő fáradság árán igazgyöngyöt hozzon fel, amint Aljaszka aranykutatói a viz folyó homokjában kutatnak arany után, épp úgy vizsgálódik a planetoida- vadász az égitestek milliárdjai között a kis boly­gók után. Ez pedig fáradságos mesterség, amelyet nem lehet a látcsővel elvégezni. Elsősorban is, csak a leghatalmasabb távcsöveken lehetne ezeket a pa­rányi égitesteket felfedezni, ilyen pedig nem min­den kutatónak áll a rendelkezésére. De ha egy nagy távcsövőn fel is tűnne egy még ismeretlen planetoida, a megfigyelő elnézné, állócsillagnak tartaná, olyannak, mint a többi száz csillagot, amelynek fénye a pianetoidáéval együtt jut a sze­mébe. Külsőleg ugyanis a planetoida nem külön­bözik az állócsillagtól s csak egy dologból tudjuk megállapítani, hogy állócsillaggal, vagy panetoidá- val van dolgunk. A planetoida ugyanis tuvahaladő mozgást végez, a fixcsillag állandóan ugyanazon a helyen látszik. A bolygócska mozgását a sok száz csillag között a gyarló ember nem tudja megálla­pítani. Csak egy útja van a planetoida fölfedezőjé­nek: az égboltozat lefényképezése. Fotografáló lát­csövét az égnek azon részére szögezi, amelyen planetoidát sejt s ezt a részt órákon át lefotogra- fálja. Ha a sötétkamrában előhívja a lemezt, úgy találja, hogy a fixcsillagok, amelyek a felvétel bosszú idején állandóan egy helyen vannak, a le­mezen apró pontok alakjában jelentkeznek, mig a tovamozgó planetoida finom vonalat karcol a le­mezen. Ha a planetoida-vadász egy eddig a csil­lagfényképen nem mutatkozó ilyen vonalra buk­kan, uj világot fedezett fel. Ezt az egyszerű és praktikus eljárást a heidelbergi csillagvizsgáló igazgatója, M. Wolf, a kiváló asztrofizikus ve­zette be. Persze a bolygócska felfedezésével még nincs minden elintézve. Most gondosan* kell követni az utján, irányát és gyorsaságát a legfinomabb mű­szerekkel megmérni. Az elért eredményeket végre átveszi a matematikus, aki kiszámítja a planetoida pályáját, a keringési idejét s a naptól való köz­ponti távolságát, úgy, hogy a bolygót bármikor meg lehet találni távcsővel az égboltozaton. Többé nem vész el az asztronomusok szeme elől. A planetoidák világán kívül azonban még na­gyobb feladatok is izgatják a csillagász fölfedező­ket. így például az amerikaiak évek óta hatalmas műszerekkel vizsgálják a Neptunus környékét. Le­het, hogy a Neptunuson kívül, amelyet ma a Nap legtávolabbi és legkülsőbb bolygójának ismerünk, van még egy nagyobb, előttünk ismeretlen bolygó, vagy talán kettő is. Aki ezeket megtalálja, világ­hírű lesz, mert Naprendszerünknek eddigi sugarát kifelé tolja a végtelen világűrbe. Vécsey Zoltán dr. A pénzhamísitási affér Benesnek s az angoloknak megvilágításiban London, március 22. A The Banker című folyóirat legutóbbi száma Benes csehszlovák külügyminiszter cikkét közli a magyaror­szági frankhamisítással kapcsolatban felme­rült kérdésekről. Benes ebben a cikkben megismétli a már többször hangoztatott jó­akaratát Magyarországgal szemben s kije­lenti, hogy hajlandó egy középeurópai Lo- carno megkötésére. A magyar parlament frankbizottságának kisebbségi jelentéséből és a kezében levő bizonyítékokból azonban arra következtet, hogy a frank- és a cseh ko- ronahamisitások között feltétlenül kapcsolat áll fenn. Benes cikkéhez a lap feltűnő tipográfiá­val a következő kommentárt fűzi: A magyar bankjegyhamisitás kontro- verziája már kezd ellanyhulni. Nyilvánvaló, hogy a magyar kormány minden tőle telhe­tőt megtett arra, hogy a ham isi tők méltó büntetésüket megkapják. A hamisitótársaság ö -,es tagjait letartóztatták és bünfenyitő vizsgálat alatt állanak. A jámborságnak, bá­torságnak, tanultságnak és elvetemedettség- nek az a keveréke, amely a vádlottak társa­ságát jellemzi, már magában véve is nevet­ségesen hat. De ezt figyelmen kivül hagyták Magyarország némely ellenséges szomszédai •és állandóan azon nyargalnak, hogy a hami­sítás sötét politikai célokból a magyar kor­Bicsérdy Béla mány beleegyezésével történt. Ezt az ab­szurd állítást Magyarország kárára európa- szert9 szétkarsogták. i yan nemzetek, amelyek az angol pénzintézeteknél fennálló régi tartozá­saikat nem akarják kiegyenlíteni s amelyeknek egész pénzügyi politikája a rablás szankciója, a magyar kormány ellen intézett vad támadásokkal Európa füleit akarták betömni Benes cikke — Írja továbbá a lap — még eléggé mérsékelt és a kisantant egyik-másik tagjának példaképül ajánlható. Magyaror­szágnak nincsen monopóliuma betörők és politikai fanatikusok részére. Túl nagy je­lentőséget tulajdonítottak ennek a közönsé­ges bűntettnek, amely akármelyik országban is megtörténhetett volna. A jól informált an­golok szimpátiával és csodálkozással nézik Bethlen gróf bátor és becsülésre méltó fel­lépését, valamint annak a kormánynak el­járását is, amely már sok veszélyt elbáritott az országról. Bethlent nagy államférfim mű­vészete, valamint megközelíthetetlen jelle­me méltó vezérévé teszi annak a nagy faj­nak, amelyhez tartozik, annak a fajnak, amely a becsületben és lovagiasságban rég idők óta tisztelt nevet vívott ki és már két ízben halálos kínokat szenvedett, hogy a nyugati civilizációt megmentse. Staroméstská Kavarna í í*' •t'v/;« -’ik ■ -jfcSjíífa* ,yí!v •%»;.■**" t . ■'/ ■; e&.•/>. ',■■■ ,/. ,\i ' Pst-Pst Bar * v , ' Jntz — Tánc — Saxofon. Mindenki megismerheti önmagát Korszakot alkotó felfedezés a pszichológiai diagnosztika terén — Biszky Zachar dr. diagnoszkópja A lelki tulajdonságok teljes leleplezése Mióta a világ áll, az emberiség lelkében i mindig égett a vágy az önmegismerésre. J A görög „gnóthi szeauton“, ismerd meg ön­magádat elve végighúzódik a tudomány tör­ténelmén s tudósok, filozófusok, orvosok és pedagógusok igyekeztek az emberi lélek rejtélyét megoldani, hogy a lelki tulajdonságok szabatos meg­ismerésének módszerére jussanak. Csak napjainkban haladtunk valamelyest előre a pszichiátria és pszichológia terén annyira, hogy ezek a kutatások eredménnyel kecsegtethetnének. A berlini tudományos körök a legnagyobb figyelemmel kisérik Biszky Zachar dr. ukrán tudós tanulmányait. Biszky doktornak a tudományt teljesen #t- alakitó rendszerét még nem ismerték el ál­talánosan, de mindinkább szaporodik azok­nak a szakértőknek száma, akik tekintélyük egész súlyával szállanak síkra Biszky doktor és csodálatos műszere, a diagnoszkóp mellett Biszky doktor, aki 1885-ben született Po- doliában, tizenhét éven át dolgozott mód­szerének tudományos megalapozásán. Ezer és ezer kísérlet után annyira tökéletesítette azt, hogy most a nyilvánosságnak átadhatta. Cbarlottenburgban központi intézetet állítot­tak fel, amely most már mindenkinek ren­delkezésére áll, hogy magát diagnoszkopál- tathassa, vagyis jelleméről, képességeiről, tehetségéről, örökölt vagy szerzett lelki tulajdonsá­gairól kísérleti alapon pontos és ellen­őrizhető képet szerezzen. Miben áll most már Biszky korszakot átala­kító felfedezésének lényege és jelentősége? Biszky empirikus utón speciális hajla­mokkal bíró emberek nagy számán az embe­ri fejen határozottan lokalizálható helyeket taualt, amelyeken a megvizsgált személy szellemi alkotása szerint a Biszky-apparátua áramába bekapcsolva vagy nem reagál, vagy pe^ szúrás, nyomás érzése keletkezik ben­ne, -'setleg vibrációs érzése van. Biszky 106 ingerlékeny ségi helyet állapított meg a ko­ponyán. Ezeket szomatikus, tehát testi és pszichológiai ingerlékenységi helyekbe so­rozza. A diagnosztopiertechnika most már hallhatóvá tette ezeket a reagálásokat s nemsokára már láthatóak is lesznek. Az in­gerlékenységi helyeket kezdetben ujjal érin­tették, ez a taktilis eljárás most már meg­szűnt és az akusztikai módszer lépett helyé­be, amelynél a reakciókat fejhallgatóval fog­ják föl. A megvizsgálandó személy az apparátus előtt ül s egy hosszú csőben a vörös elektró­dot veszi a kezébe, mig a kísérletező orvos a rövid íogantyuju kék elektródot tartja kezé­ben. A kísérletet végző, amint a váltakozó áramot bekapcsolják, megérinti a megvizsgá­landó fejét. Az áram erőssége szerint mutat­koznak most a különböző reakciók, amelye­ket diagramm alakjában grafikus utón érzé­keltetnek. így egy abszolút tiszta „személyi­ségi profil" jön létre. Az ingerlékenységi helyek lokalizálása már annyira előrehaladott, hegy Biszky egy gipszfejen a reflexcentrumokat megrajzolta és számokkal látta eL Érdekes megfigyelé­sek adódtak. Biszky például megállapította, Imgy az 1-es jelzésű ingerlékenységi hely, mely a koponya mindkét oldalán megvan és az előadóképességre jellemző, a szónoki ké- pességüeknél és a tehetségteleneknél külön­bözőképpen reagál. Azoknál, akik nem szó­nokok, a jobboldali ingerlékenységi hely vibrál, a szónokoknál a baloldali, még pedig annál erősebb mértékben, minél jobb szónok az illető. Ha a kék elektródot a baloldali in­gerlékenységi helyhez közelítjük, a megvizs­gálandó mindig gyorsabban és gyorsabban beszél, úgy hogy a szavak szinte egymásra rontanak, végül pedig nem is mondja ki őket, bár a beszélőizmok s az ajkak továbbra is az artikulált hangoknál megszokott mozdulato­kat végzik. Ha a kék elektródot a jobboldal­ra visszük át, a páciens lassankint a rendes beszédre tér vissza. Egy más példa: A kék dróttal a 30-as pontot izgaitjuk (ének). A pá­ciens ellenállhatatlan kényszerből énekelni kezd, ha nincs is hozzá tehetsége, de ha a vörös dróttal érintjük ugyanezt a helyet, az éneklés azonnal abbamarad. A 46-os pontnak a vörös dróttal való megérintésénél a pá­ciens arca mind szomorúbbá válik, mig a kék drót azonnal visszaadja normális arckifejezé­sét. Az ingerlékenységi helyeket tehát telje­sen lokalizálni lehet A Biszky-eljárás előnyei tehát a hivatás megállapításánál, a kriminalisztikában és egyebütt kézenfekvőek s Németországban már több intézmény be­vezette. Legutóbb egy középiskolában lopási esetben vették igénybe s felfedezték a klep- tomániás tolvajt. Nincs messze annak az ideje, amikor a szülök gyermekeik képességéről a Biszky-módszcr alapján nyerhetnek megbízható képet Ez a módszer nemcsak lelki diagnosztikát állit fel, hanem organikusát is, amelyet az organikus megbetegedések székhelyének fixirozásával ér el. Mindebből tehát megálla­píthatjuk, hogy valóban korszakot alkotó fel­fedezéssel állunk szemben. Ejnye- ejnye, hát elhittem volna valaha, hogy a mi kis erdélyi városkánk, az én drága kis szülőföldem, egyszer világhírre fog emel­kedni Bicsérdy mester révén? Ahogy napról- napra olvasok róla az újságokban, mindin­kább megelevenednek gyermekkorom színes, boldog emlékei. Az utóbbi két hétben csak­nem minden éjszaka ott kószálok a Bicsérdy- ház körül. Tiz éves voltam akkor, az első gim­náziumot abszolváltam. A Bicsérdy-portával szemben volt egy kis szatócsbolt, Heissignak, vagy Fleissignak hivták-e a tulajdonosát} nem tudom. A kis lány nevére sem emlékszem, lehet, hogy Juliska volt s piros volt az arca,. Egyszer lelkendezve rohantam haza s eldi­csekedtem anyámnak: Találkoztam a Julis­kával, ugrált nekem s szeretett. A szerelem­nek azonban szörnyen tragikus befejezése lett, egyetemi hallgató bátyám in flayranti ért, amikor Juliska piros arcai a kapualjban megcsókoltam s két hatalmas pofonnal iintöt- te le lobogó érzelmeimet. Hjah, igen, a Bicsérdy porta. Ott oJlt az utcasarkon, a patakpt*lián, a kiemelkedő márgarétegeken, mint valami kis sziklavár. Léckerítés fogta körül, az udvaron magas fe­nyők susogtak, zizegtek. A havasok levegőjét hozták le Fogarasra, az Olt partjára. A fenyők között kedves virág ágyak, még most is Szőt­tük látom az ősz Bicst.rdy bácsit, tirnint kan­nájából öntözgeti n idoes virágjait. Valahonnan a liargitta alól kerültek ide, ebbe a román tengerbe. Kis magyar sziget volt ez a Fogaras, amelyet a magyar kor­mány mesterséges injekciókkal táplált, erősí­tett. Hatezer lakosa mellett volt először pol­gárija s kereskedelmije, később főgimná­ziuma, leányiskolája, bírósága, főszolgabírói hivatala, honvédsége, közös hadserege, sok egyéb állami hivatalos intézménye. Exilium volt ez a Fogaras, a hivatalnoki kar Ovidiu- szait száműzték ide. Babics Mihály is itt ta- nároskodott vagy két esztendeig. A kis ma­gyar sziget körül hullámzott a román tenger. Egy-egy székely falu nyomtalanul omlott be­lé. Lakosai sem magyarul, sem románul nem beszéltek. — Há suhé, van-e tikmos1! Hej sógor, van-e tojás? Valahogy igy beszéltek Halmaj környékén magyarul. Harminc kilométerre a havasok égbenyuló ormai, a Negoj s a Bucses. Gerincűk a magyar-román határt hordta. De a szakadékokon át titokzatos emberek eresz­kedtek alá. Nagyapám hivatalból figyelte eze­ket 8 dolgokat. Egyszer egy finomarcu üvo* gest fogtak el, egyszer meg éjszaka szállítói* lak be csendörök három szekérnyi röpiratoL Mindez 1900 körül történt. Bicsérdy bácsi s a többi székely ott állott sudáran, magányosan az idegen tengerben. Az a kerti fenyő szimbolizálta a sorsukat. Öl­es érdi bácsi rajztanár volt. Szépfejü, fehér- szakállu tiszta öregur. Béla, fia — ha jól emlékszem — próba­tiszt volt. Mindnyájunk ideálja. A magyar erő s a magyar férfiszépség inkarná­ciója. Legendákat szőttünk róla. A hi­hetetlen izomember úgy dobálta a búzával telt zsákokat, mintha labdával játszott volna. Könnyen nyerte el a súlyemelés világbajnok­ságát. Ahavasokban medvével birkózott. Még most is emlékszem a mellkasára, ha, felfújta, olyan volt, mint egy Herkules mellszobor. De ezt a hatalmas mellkast aránytalanul gyönge lábak cipelték. Súlyt is úgy emelgetett később, hogy a hátára feküdt s igy nyomott fel vagy két métermázsát. Télen meglékelte a jeget s percekig fürdőit a fagyos vízben. Csak ritkán jött szülőinek meglátogatására, ilyenkor ha az utcára ment, állandóan a nyomában voltunk. Bicsérdy Béla nevét szögeztük a román diá­koknak, ha nemzeti hőseikkel dicsekedtek. A társaságban is mind micsoda derék le­gény! Kopsin főhandnagy a ködösöknél, hogy agitált a képviselőválasztásokon Mikszáthtal szemben a függetlenségi jelölt érdekében. A városban mindenki azt tartotta, róla, hogy el­szegényedett osztrák főúri család sarjadéka. Még ma is emlékszem arra a szörnyű reggel­re, amikor végigszaladt a híre annak, hogy Kopsin föbelőtte magát. Az a fess, szép fiú, akiért minden leánysziv majd megbolondult! Valami kasszát kezelt Kopsin, egyszerre jött. a felülvizsgálat. Este még a kaszinóban kártyá­zott, azután hazament, lefeküdt, bálkarját a melléhez fáslizta s jobbjával golyót ereszfelt a halántékába. A koporsója mellett ott zokog­tak öreg szülei, egy bécsi házmester-pár, akik egyetlen gyermeküket, minden reménységü­ket temették el a havasok tövén. Tizenkét éves koromban kerültem el on­nan s csak a világháború forgatagában ve­tődtem vissza néhány napra. A piacon akasz­tófa, rajta egy közismert román ügyvéd hul­lája lengett, akit árulás miatt a bevonuló né­met csapatok statdridlisan kivégeztek. A Bi- cdérdy-portdnak uj lakói voltak. Most napról-napra Bicsérdy mesterről ol­4

Next

/
Thumbnails
Contents