Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-23 / 68. (1106.) szám

v t j* uá*> ltoíti március aö, kedd. 2 53 A pozsonyi kereskedők az utlevélmizériák ellen Tisztújító közgyűlés a szlovenszkói és ru- szinszkói Utazó Kereskedők Egyesületében Pozsony, március 22. Vasárnap délelőtt tiz órakor a Szloven­szkói és Ruszinszkói Utazó Kereskedők Egye­sülete tisztújító közgyűlést tartott Pozsonyban. A gyűlés a tisztujitáson kívül az utlevélmizé- riákkal is foglalkozott és elhatározta, hogy népgyűlést hív egybe, amelyen az útlevél megszerzése körüli nehézségek megszűntetését követeli. Stein Miksa elnök megnyitó szavai után Neugebauer Mór dr. titkár előterjesztette az egyesület múlt évi jelentését Az egyesület­nek 872 tagja varw Neumann Lipót indítványozza, hogy nép- gyülést tartsanak, amelyre meghívják Brachtl dr. vezérpénzügyigazgatót Kiima dr. rendőr­igazgatót és Encsy dr. pénzügyi főtanácsost a pénzügyigazgatóságtól. Másik indítvány is hangzott el, hogy a népgyülést a Kereskedelmi Grémiummal és a cseh Jednotával együttesen tartsák, mert töb­bet ér az, ha igy együttesen lépnek fel. Ezt az indítványt 77 szavazattal 23 elle­nében el is fogadták. Neurath Sándor vaskereskedő, az. egye­sület pénztári állományáról tett ezután je­lentést, majd a költségvetést terjesztették elő, amely az 1926. évre 112.000 korona. Steiner Artúr indítványára tízezer koro­nát jótékony célra fordítanak. Ezután Stein Miksa a tisztviselőkarral együtt letette három éven át viselt mandá­tumát. Áldor Kálmán elnökletével megejtet­ték az uj választást. Elnök lett újból: Stein 'Miksa. Ügyvezető elnök: Schaar József. Al- elnökök: Reiss Miksa szállító, Schieferdecker János igazgató, Steiner Artúr ügynöki iroda tulajdonos. I. pénztáros: Neurath Sándor. II. pénztáros: Fischer József. I. titkár: Hegedűs Jenő. II. titkár: Bader Emánuel. Jegyzőkönyv- vezetők: Kálmán Dezső, Fürst Vilmos. Ház­nagy: Neuman Lipót. Ellenőrző bizottság: Ál­dor Kálmán, Delikát Miksa, Lobi Albert, Reif Gyula, Wimmer Lipót. Választottak még 30 tagú igazgatóságot, ami után a közgyűlés déli fél 1 órakor véget ért Este nyolc órakor az Utazó Kereskedők Egylete barátságos kedélyes társas vacsorára jött össze az Arany Szarvas Szállóban, ame­lyen több felköszöntő hangzott el. 9711AAAÁA A A A A A A ▲ ÁÁ A A ÁAkA ük ÍXIIlXXI Sorsjeggchcí , mindenki csak merik és Tsa üaiXIázá&aa vesz. Dratlslova, RadnttaA ul. Telefon 1920 és 236S. Audiencián Irta Fáy Ilona Róma, március közepe. Késő este hozták a meghívót, melyet mindig a Vatikán küld az audienciát kérők­nek. A meghívón rajta van az előirt ruha rajza. Természetesen fekete, uszályos és a fejen hosszú, térden alul érő csipkefátyol, de lent egy utólag odanyomtatott megjegy­zés, hogy a ruhának nem kell éppen telje­sen olyannak lennie, csak a nyaknak telje­sen befödöttnek. Az audiencia egy órára volt kitűzve. Fé'ltizenkettőkor egy gyors de- zsöné, azután gyorsan autóért és el a Vati­kánba. Száguldva haladtunk el Róma szép­ségei mellett é3 mégis szinte türelmetlenné tett, ha a tulnagy forgalom pár percre meg­akasztotta rohanásunkat. Végre az Angyal­várral szemben megnyugodtam. Azután még végig a Tiber-parton s előttünk állt a Péter- templom. Még megkérdezzük, felmehetünk-e autóval az audienciatermek udvarába, igen­lő válasz után tovább, tovább a Péter-temp- lom körül, a sok kis sárgára festett bolthaj­tás alatt, mig végre ott állunk a lépcső előtt, a svájci, vörös- és sárgacsikos spanyol ruhában őrtálló gárdista megnézi a meg­hívómat, azután mehetek, felfelé a végnél­külinek látszó fehér márványlépcsőn. Néhá- nyan jönnek velem, nem sokan, még korán van. A lépcső minden fordulójánál egy-egy svájci gárdista, a harmadik emeleten végre a termek. Mind egyforma vörös brokáttal bevon­tak és a lakájok ugyanolyan brokátba öltöz­ve, csaltos cipővel, lebegő válleffentyüvel. Leteszem a kabátom s bemegyek. Vörös brokát falak, egy-egy óriás, időbamitotta Kramár diktatúra árán is megakadályozza a cseh-német koalíciót Cserny átveszi Svehla programját — Kramár a petkarendszer visszaáilifiásáfi javasolja — A Trlbuna és a Lidové föoviny egészen uj koalíciós alakulatot kíván — A esek sovén sajtó a nemzeti kisebbségekkel való együttműködés ellen E héten elnapolják a parlamentet Prága, március 22. Cserny miniszterelnök ma délelőtt 9 órá­ra magához kérette a nemzetgyűlés mindkét házának elnökét és a volt koalíciós pártok vezéreit. A meghívásnak az a célja, hogy elő akarja terjeszteni a kormány munkaprogram­ját, valamint azt a kormánynyilatkozatot, amelyet Cserny a képviselőház és szenátus szerda délutáni plenáris ülésénTog felolvasni. A miniszterelnök helyettese Fatka dr. posta­ügyi miniszter lett. Az uj kormány programja Általánosságban várható, hogy az uj kor­mányt lojálisán támogatni fogják az összes cseh pá/tok, még azok is, amelyek nyíltan el­lenzik a hivatalnokkormányt. Cserny minise terelnék egy uj programot állít föl és kiköti magának azt, hogy a pártok váratlanul ne jöjjenek újabb és újabb követesekkel. Félhivatalos helyről azt az értesítést kap­tuk, hogy a kormánynyilatkozatban hangsú­lyozni fogja Cserny miniszterelnök, hogy az uj kormány programja nem más, mint a régi parlamentáris kabinet programjá­nak átvétele, vagyis ugyanarra fogja magát kötelezni, ami­re a választások után Svehla második kor­mánya kötelezte magát. A legnagyobb való­színűség szerint a szerdai kormánynyilatkozat után nem igen lesz vita a parlamentben é‘ valószínű az is, hogy még e hét folyamán húsvéti szünidőre küldik a nemzetgyűlést. Hogy mikor hívják majd újból össze, az ma még nagyon kétséges. A legnehezebb feladata lesz Csernynek a húsvéti szünidő alatt a tisztviselőjavaslathoz parlamentáris többsé­get szerezni mindkét kamarában. Az uj kor­mány legelsősorban a tisztviselők fizeíé akarja elintéztetni. Kramár „más utja“ Kramár Károly a Národni Listyben éle­sen támadja mindazokat, akik a koalíciót megbuktatták, mert ezzel szerinte a nem­zeti csehszlovák államot is megsemmisí­tették. Csak ma látják, hogy mennyire bevált a petkarendszer és hogy a szociáldemokraták milyen óriási hibát követtek el, amikor a ko­rai választásokat kikényszeritetiék. A válasz­tások meggyengítették a szociáldemokratákat, de a nemzeti demokratákat is, jóllehet azok a leghübb és legnemzetibb tagjai voltak a koa­líciónak. A hivatalnokkormánynak nem kel­lett volna jönnie, hogyhg a petka létezett vol­na. A petka megakadályozta volna a szenátus i elnöki válságát is. Krámár élesen támadja; Bechynét, aki, mint miniszterelnökhelyettes i nem tudott a pártokkal megegyezni. Kr'amár szerint az állam nem lehet koalí­ció nélkül, ha csak más utakra nem akar­ják kényszeríteni (/), mert a koalíció nélkül az állam nemzeti jellegét megtar­tani nem lehet. A nemzeti tiadiciót nem szabad elhagyni és semmi szin alatt sem engedhető meg, hogy németekkel és magyarokkal alakuljon egy uj kormány. „Hazárjáték az állam érdekeivel" Tucsny Anb.il volt egészségügyi minisz­ter a cseh nemzeti szocialisták prágai iilétén beszélt a jelenlegi polibkai helyzetről s a többi között ezeket mondta: — A novemberi korai választások, ame­lyeket a szociáldemokraták meggondolat­lansága idézett elő, hazárdjáték volt az áliam érdekeivel. A cseh nemzeti szocialisták nem akar­ták a választásokat, mert tudták, hogy azok jobbat nem hozhatnak. Nagy hiba volt Tucsny szerint az is, hogy i fizetérrendezés előtt ír­ták lei a választás >kat. A kormány bukásnak okát a fizetcsrendezési törvényjavaslat 21bik szakaszában látja, amely a lelkészek fizetés­rendezésére vonatkozik. Az agráriusok hivatalosan egyetlen tör­vényhozó szervnél sem követelték a fix ga­bonavámokat. Erről nem tárgyalt még sem a parlament, sem a bizottságok, de még a pár­tok sem. Tehát néni igaz a szociáldemokraták ál­lítása, hogy az agráriusok a gabonavá­mok kérdésében diktátumszerüen léptek volna fel. Ugyancsak a pártok tudta és beleegye­zése nélkül került a tisztviselőjavaslatba a 211-ik paragrafus. De ez még nem jelentette azt — mondotta Tucsny — hogy a kongnia rendezését meg is valósítják. A két eset közül tehát egyik sem adott elegendő okot arra, hogy a koalíció szét­essen s a parlamentáris kormány meg­bukjék. A jelenlegi ellenzéki pártok kö­zül egyik sem fogja az uj kormányt tá­mogatni. Ha tehát az eddigi koalíciós pártok közül csak egyetlenegy, akár a legkisebb is megtagadja támogatását, a kormány mindjárt az első lépésnél több­ség nélkül marad és távozni kényszerül. De mi lesz azután? — kérdi a volt mi­niszter. — Újabb hivatalnokkormány? Ilyen viszonyok könnyen a diktatúra fe­lé vezethetnek! De ki hajthatná végre a diktatúrát? A burzsoázia semmi szin alatt! A szocialisták még kevésbé! Tucsny figyelmeztet arra, hogy nem szabad odáig engedni a fejleményeket. Nem szabad a demokráciával hazárdirozni, mert ez igen veszélyes játék. A legfontosabb feladat tehát, hogy a voH koalíciós pártok egymás között újból meg­egyezzenek és a hivatalnokkormányt mirél előbb föltválthassa egy parlamentáris demok­ratikus kormány. Uj koalícióra van szükség A koalíciós pártokon felül álló Tribuna és Lidové Noviny egyöntetűen azt írják, hogy uj koalícióra van szükség, mégha az nem is volna nemzeti koalíció. Nem kell annak mindig egy és ugyanan­nak lennie. A hivatalnokkormány egyenget­hetné az utat az uj konstelláció felé, föltéve, hogy erre ideje lesz. A nemzeti demokrata párt sajtója ez el­len a legélesebben állást foglal s a Tribuna, valamint a Lidové Noviny cikkeiből arra következtet, hogy bizonyos körök még a köztársaságelnöki választások előtt akarnának az állam élé­re egy cseh-német kormányt állítani. A nemzeti érzelmű cse hnép — írja a Národni Listy — egy percig sem türré a cseh-német kormányt, amely tönkretenné a nemzeti államot Krainárék semmi szin alatt nem karják megengedni, hogy a cseh neir-et kibéküljön a nemzeti kisebbségekkel. Ezt még a Kramár cikkében említett „más úttal", vagyis a nyílt terrordiktaturával is készek megakadályozni. De ez a Kramár-féle „más ut“ nem csak a kisebbségek ellen irányulna, hanem a Hradzsin szándékai ellen is... Nagy utcai tüntetések Elzász-Lot harangiéban Mefz, március 22. Az elzász-lotharingiai vasutasok Metz külvárosában tegnap nagy tüntetést rendeztek. A népgyülés megtartása után több száz ember a belvárosba akart oyo- mulni, amit azonban egy lovaskülönitmény meggátolt. Amikor a lovasok kivont karddal szétoszlatták a tömeget, a tüntetők nagy része az utca két részén épülőfélben levő házakba menekült s onnét kövekkel és tégladarabok­kal dobálta meg a csendőröket. A katonaság erre fegyverét használta, mire a rend csak­hamar helyreállott. Számos egyént letartóz­tattak. A Matin értesülése szerint a tünteté­sek kommunista jellegűek toltak s a benne résztvevők több mint 60 százaléka külföldi állampolgár. festmény a falon, az ablakredőnyök le­eresztve, hogy a nap ne alkalmatlankodjon. A keskeny oldalán a teremnek emelvény és baldachinos trónszék. A fal mellett körül szekek, nagyon sok már el van foglalva, feketefátyolos asszonyok, feketébe öltözött, itt-ott szmokingos vagy frakkos urak, rend­jelekkel, sok angol, kiket csak a kíváncsi­ság hozott ide és nevetgélve várják a nagy percet. Az idő múlik, még folyton jönnek, kis gyerekek anyjukkal, fehér ruhában, fexete fátyollal, majd anya a felnőtt leányá­val, ki szintén egészen fehérben, fehér fá­tyollal érkezik, feltűnő elegánsak és előke­lőek, olaszok. Jönnek egészen egyszerű csa­ládok, iparosok vagy kis kereskedők, csak épp úgy, ahogy a munkájuk mellől szabadul­nak, tarka ruhában, kitaposott cipőben. De jönnek sportruhás ifjak, rövid nadrággal, szürke ruhában, mintha csak épp most hagy- taj£ volna abba a labdarúgást. A szent év el­törölte az etikettet, a Vatikán kapui minden­kinek és mindenképp nyitva vannak. óriás angol lép be most, két termetes növel, kiken látszik a háborús nyereség jól- tápláltsága. Az ur megáll előttem, int, hogy adjam oda a helyemet az egyik nőnek. Két szék üresen állt mellettem, mutattam nekik és a helyemen maradtam. Nagyon is követe­lőn adta elő kívánságát, mint aki tudja, hogy olyan nemzet fia, amely mindeneknek pa­rancsol. Leültek, de kifogtak rajtam. Mind­két nő ráült a fátyolomra, izegtek-mozog- tak, folyton az orrom előtt adogatták egy­másnak a megszentelni hozott olvasókat, végre úgy összeszoritottak nagy terjedel­müknél fogva, hogy kénytelen voltam fel­kelni és az egyiknek átadni helyemet, egy nagyoD elegáns angol nő mellé kerülve, ki, színjátéknak nézte az egészet és az előírás ellenére kivágott nyakú ruhát viselt s foly­ton nevetgélt. A teremben megszűnt a várakozás csendje, tulsoká tartott Mint hangyaboly zsongott az ott ülő száz ember. Mindegyik a maga apró bajait beszélte a szomszédjának. Velem szemben két idős ur valami nagyobb üzletet kötött. Kezet adtak rá. Csörgött ke­zükön a sok szentelni vitt olvasó. Elegáns angol szomszédnőm az aznapi táncról be­szólt leányával. Volt olyan is sok, aki teljes áhítattal ajtotta le fejét. A vörösruhás lakáj figyelmeztetésül vé­gigment a termen. Azután ismét semmi. Végre még egy társával jött be és felállítot­ta a társaságot, majd sorakoztatta őket. Az idősebb utána ment és minden asszonynak befödette fátyollal vagy prémmel a nyakát, ha bármily pici fehér esik látszott ki. Szom­szédnőmnek is fel kellett tűrnie a fehérróka gallérját, ha akarta, ha nem s bárhogy pa­naszkodott utána, hogy melege van. A sora- kozásnál egyszerre odakerült mellém ter­metes szomszédnőm nagy, lomha férje és ha kétszer is nem igazítanak rajta, kiszorított volna a helyemből. így is óriási karjai mint a cséphadarók jártak előttem, elvéve a kilá­tásom, másik szomszédnőm nagy mulat­ságára. Egy időben az angolok már szinte el­vesztették arroganciájuk hírét, most az uj gazdagok ugyancsak megalapítják ismét. Szinte tűrhetetlenek. A vörösruhás lakájok ki-be jártak a teremben. Minden szem az ajtó felé fordult. Végre egy feketerubás, feketébe risnyás ko­mornyik jött és intett, hogy térdeljünk le. Csend volt, mélységes csend. Pár perc, azután négy vörös lakáj jött, j felsorakozva az emelvény előtt. Utánuk két aranysisakos pápai testőr. Óriás szál embe­rek, díszes egyenruhában. Utánuk négy pá­pai kamarás. Végre a Szent Atya, két bíbo­rossal, a bíbornak nevezett lila ruhákban. A Szent Atya törékeny, kis alak, fehér, uszály nélküli öltözetben. Szeme jóságos, mozgása nagyon élénk, homloka nagy intelli­genciára vall. Sorbajön mindenkihez és a kezét nyújtja csókra. Keze inkább rövid és kövéres, ujjain filozófusbogokkal. Meghatva hajiunk föléje és ekkor min­denki érzi a perc nagyságát. Gyorsan halad odébb, szőke, finomarcu, egészen kis gyer­mek nyújtja feléje kezét. A Szent Atya meg­fogja s amit senkivel sem tesz, beszél hozzá, majd szőke fejére teszi kezét, megáldja s ki­csit belemélyitve a szőke fürtökbe k.ezét, megsimogatja. S megy odébb. Amint el­haladt, a kamarások, kik utána jöttek, inte­nek, hogy keljünk fel. Száz kézcsók sokáig tart. Amint a Szent Atya a sor végére ért, ismét térdelésre intenek s néhány szóval s egy szelid áldó gesztussal megáld minket, lehajtott fejű, szegény, nyomorult halan­dókat. Mire felemeljük a fejünket, már eltűnt nemes jelensége s mi egy nagy emlékkel gazdagabban kelünk fel. Sok-sok lépcső visz le a Szent Péter- térre, még betérünk a Szent Péter-lemplom- ba, melynek lenyűgöző nagysága szinte foj­togat. . S ismét vissza a zajgó, hihetetlen for­galmú, nagy városba, ebből a szelid világból a lüktető életbe.

Next

/
Thumbnails
Contents