Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-20 / 66. (1104.) szám

1926 mánfius 20, szombat ^RSCM-MAfi^AIPlL-HnJíTíaT? ED Kedden keséidnek a genfi viták Európa parlamentiéiben Hová teltek a ref. egyház törvényes járandóságai? Gálszécs, március 19. A ref. egyházban kezdet óta állandó a panasz, hogy az állami költségvetésben év- ről-évre felvett törvényes járandóságaikat a lelkészeknek és az egyes egyházaknak soha­sem utalják ki teljes egészében. Végre a do­log nyitját sikerült megtalálni. Kezünkben van az állami költségvetésnek a ref. egyház­zá vonatkozó része több évről. Az adatok éles megvilágításba helyezik a ref. egyház hátrányára űzött törvényellenes gazdálko­dást. Az 1920. évben például 731.926 koronát vontak el a ref. egyháztól, melyet a szloven- szkói ev. egyháznak adtak. Az indokolás sze­rint ezt az ev. egyház magasabb kiadásai tették szükségessé s ezt a magasabb kiadást a ref. egyház megkárosításával cselekedtek meg a felekezeti jogegyenlőség nagyobb dicsőségére. Az 1921. évi költségvetés indo­kolása szerint: „a ref. egyháznál jelentékeny megtakarítások történtek, minthogy a segé­lyek nem voltak a lelkészségnek teljes egészükben kifizetve, mivel a lelkészek az előirt kötelezettségeknek nem tettek eleget.11 A jelentékeny megtakaritások kifejezése alatt azonban nem azt kell érteni, hogy a segélyek nem voltak a lelkészségnek teljes összegükben kifizethetők, hanem azt, hogy öt lelkész kivételével a többi lelkész egyálta­lán nem kapott az 1919—20. évekről állami segélyt, azon hamis ürügy alatt, hogy köte­lezettségüknek nem tettek eleget, holott ezt a kötelezettségüket, vagy7is a fogadalom leté­telét egyazon időben teljesítették a többi fe­lekezetek lelkészeivel. Ily esetek után még a kormáiny panaszkodik, hogy a ref. egyház­ban bizonyos nyugtalanság észlelhető s a konszolidáció nehezen halad, holott ő teljed szeretettel viseltetik a ref. egyház iránt. Uj kiadásban tapasztaljuk a farkas és a bárány meséjét. A kassai zsupán elégtételt adott a polgármesternek l Kassa, március 19. A P. M. H. részletesen beszámolt a kas­sai polgármesterválságról, melyet a koalíciós pártok idéztek fel a Légióbank érdekében. A polgármester válság most elintéződött, amennyiben Szlávik György dr. zsupán át­iratban értesítette Novák Pál dir. polgármes­tert, hogy az ellene felhozott vádak és táma­dások indokolatlanok, a kért fegyelmi eljá­rás megindításának nincs alapja. A zsupán kérte a polgármestert, hogy vegye át hivata­lának vezetését, ami a mai napon meg is tör­tént. Ezzel a krízis szerencsésen befejező­dött, de remélhetőleg tanulságai az őslakos- pártok számára mairadandóak. Berlin, március 19. A német delegáció tegnap pélután félhárom órakor érkezett a legnagyobb csöndben Berlinbe. Luther dr. kancellár azonnal meglátogatta Hindenburg birodalmi elnököt s beszámolt neki a genfi tárgyalások eredményéről. E látogatás után kabinettanács volt, amelyen a miniszterek egyhangúan helyeselték a genfi delegáltak működését. Ez a helyeslés egyúttal azt je­lenti, hogy az eddigi külpolitikán nem tör­ténik változás. A birodalmi gyűlés külügyi bi­zottsága ma ül össze, hogy meghallgassa Stresemann beszámolóját. A birodalmi gyűlés a küliigvminisztériu- mi költségvetéssel egyidejűleg kedden kezdi meg a genfi vitát. Valószínű, hogy a német nemzetiek bi­zalmatlansági indítványt nyújtanak be, amit különben a kommunisták már meg is tettek. A kommunista bizalmatlansági javaslat az egész kabinet lemondását követeli. Minden­nek dacára valószínűnek vehető, hogy a ka­binet nagy többséget kap, mert a szociálde­Budapest, március 19. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: A nemzet­gyűlés mai ülésén harminc nemzetgyűlési képviselő aláírásával beterjesztették a klo- t ü r-inditványt. Az indítvány fölött a nem­zetgyűlés holnap határoz és azt a többség el­fogadja. Ennek értelmében a parlamenti frankbizottság jelentése fölötti vitát négy napon belül be kell fejezni és egy-egy szó­nok fél órán túl nem beszélhet. A mai vitában C s á k y honvédelmi mi­niszter szólalt föl. Visszautasítja a Jankovich visszahonositása és nyugdíjaztatása miatt el­lene emelt vádakat. A miniszter szerint Jan­kovich 1919-ben csupán szabadságra ment, tehát tulajdonképpen aktív állományban ma­radt. Igaz ugyan, hogy Jankovich megpróbál­ta Csehszlovákiában nyugdíjügyét elintéztet- ni, azonban csak kényszer-útlevelet kapott. Nem áll fenn tehát az a vád, hogy Janko- vjch-csal kivételt tett a nyugdíjazás alkal­mával, mert huszonkét hasonló esetet inté­zett el megfelelő gyorsasággal és hasonló módón. (Zajos közbekiáltások a szocialisták részéről: „Sógorsági alapon!) Csáky (folytatja beszédét): A hágai vallomásból kitűnik, hogy 1925-ben Janko­vich Windischgraetztől állást kért, mire az felszólította őt, hogy vegyen részt a'frankha­misításban. Jankovich nyugdíjaztatása ugyan­ez év elején történt meg, és igy tehát semmi mokraták azonosítják magukat az eddigi kül­politikával s amennyiben Géniről lesz szó, bizalmat szavaznak a Luther-kormánynak. A kormány úgy állitja be a dolgot, hogy a genfi kudarc nem a német politika csődjét jelenti, hanem a népszövetség nagy belső nehézsé­geit, amelyekhez a birodalomnak semmi kö­ze sincsen. Chamberlain tartja magát London, március 19. Az alsóház kedden kezdi meg a genfi vitát. Lloyd George nagy­arányú támadóbeszédet fog tartani Chamber­lain külügyi államtitkár ellen s egyúttal meg­okolja a liberálisok bizalmatlansági indítvá­nyát. Annyit mindenesetre meg kell állapí­tani, hogy a külügyi államtitkár elleni roham bizonyos fokig megtörött már. Baldwin és a munkáspárt vezetői azon az állásponton van­nak, hogy Chamberlain haladék nélküli elbo­csátása nem felelne meg Anglia tekintélyé­nek. Bizonyos, hogy az angol külügyi hivatal krízise, amely a genfi kudarc után akuttá vált, néhány hétre elnapolódott. összefüggés nem lehet a nyugdíjaztatás és a frankhamisítás között. Jankovichot teljesen ki kell kapcsolni a frankhamisításból. (Erre óriási tumultus támadt. A szociáldemokraták kiabálására Csáky kijelenti): A támadás hiá­bavaló. Ha felelősségre akarnak vonni, úgy ez módjukban áll. A nagy lárma közepette szószékre lép Kiss Menyhért: Élesen támadja Csákyt s hangsúlyozza, hogy mig más nyugdíjasok évekig várják ügyük elintézését, addig Jan­kovich soron kívül protekciós utón jutott nyug­díjhoz. Csáky (közbekiált): Kötelességemet tel­jesítettem. Aki megtámad engem, azt felelős­ségre vonom. (Fölsikeitő lárma. A baloldal kiabál: Ez nem kaszárnya! Ilyen hangon nem lehet beszélni.) Szcitovszky elnök figyelmez­teti Csákyt, hogy használjon parlamentárisabb kifejezéseket. Csáky erre kivonul a teremből. A szociáldemokraták utána kiabálnak:. Ne is jöjjön többet vissza! Tiszteljük a sógorát! Kiss Menyhért folytatja: A kormány felelős a frankhamisításért s különösen azt kell még kideríteni, hogy kinek az agyában fogam- zott meg a frankhamisítás terve. Tiltakozik az ellen, hogy a frankügyből keresztény-zsidó ügyet csinálnak. Követeli, hogy a kormány hagyja el a helyét és adja át ezt a többség­nek. A kisebbségi véleményt fogadja el. Az elnök erre fél órai szünetet rendelt el. Befejezés előtt a frankvita Megszigorítják a jogi pályát Magyarországon Budapest, március 19. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter újságírók előtt nyilatkozott a jogi és államtudományi tanul­mányok tervbevett reformjáról. A miniszter kijelentette, hogy a jogi pályát lényegesen megszigorítják és jogászdoktor csak jogtudós egyén lehet. A jelenlegi doktorátus csak examen rigorosum lesz, de nem fog doktori diplomával járni és az állami képesítésnek minimális feltétele lesz. A jelenleg érvény­ben lévő államtudományi vizsgákat eltörlik. A miniszter elitélőleg nyilatkozott a mostani jogi tömegnevelésről, amely minden tudo­mányos alapot nélkülöz. A hágai elítéltek kegyelmet kérnek Berlin, mároius 19. Marsovszky védője kegyelmi kérvényt nyújt be védence érde­kében Vilma holland királynőhöz. A másik két védő egyelőre megvárja Balduin ügyé­nek elintézését s azután fordul kegyelemért a királynőhöz. ffloeclufi Piaha II., Jindrisská 16 szállítja önnek az igazi kéz­zel varrott budapesti cipőt Briand váratlanul nagy győzelmet ért el a francia kamarában Malvy belügyminiszter kétszer elájult a vita folyamán — 361 szava­zattal 164-el szemben bizalom a kormánynak — A francia közvéle­mény rösteli a Malvy-incidenst Paris, március 19. Tegnap délután olvas­ta fel Briand a francia kamarában azt a kor­mánynyilatkozatot, amelynek tartalmáról teg­nap már röviden beszámoltunk. A házban több mint 500 képviselő tartózkodott s az egybegyűltek inkább Briand egyéniségét és hangulatát figyelték, mint a felolvasott, köz­ismert nyilatkozatot. A miniszterelnök fáradt volt, láthatóan megtört, hangja színtelenül hangzott s néha el -elcsuklott. A képviselők igen tartózkodóan fogadták Briand bejelenté­seit s csak a középpártok meg a radikálisok adóztak neki némi tetszéssel. Ybarnegaray, a nemzeti blokk fiatal re­ménysége, volt az első szónok. A képviselő hevesen támadta Malvy bel­ügyminisztert, annak közismert háborús ténykedését s utalt defetista törekvései­re. Kijelentette, hogy Malvy közönséges áruló, akit az állami bíróság elitéit s igy a nemzet provokálása az, ha most mégis a miniszteri pádon ül. Már csak Malvy miatt sem szavazhat bi­zalmat a jobboldal Briand minisztériumának. Malvy izgatottan sietett a tribünre, hogy választ adjon támadójának, de Briand meg­előzte s önmaga utasította vissza a jobboldal­ról elhangzott indokolatlan és egyszerű men­demondákra alapított mélyen sértő, szemé­lyes támadásokat. A jobboldal állandóan til­takozott Briand kijelentései ellen s valóságos szidalomözön zudult Malvy felé. Oly lárma keletkezett, hogy Briand kénytelen volt meg­szakítani beszédét. Csak a helyéről szólt még néhány szót a kamarához, igy többek között megemlítette, ha a kamara meg akarja buk­tatni a kormányt, úgy tegye azt azonnal, mert kár az időt pocsékolni. Félhétkor délután Malvy lépett az emel­vényre s idegesen, impulzívan védekezni kezdett. Izgalma oly magasra hágott, hogy a tá­madás nagy özönében hét óra tájban el­ájult. Az eset óriási konsternációt okozott min­denfelé. A kamara alkalmazottai kénytelenek voltak a belügyminisztert egy hordágyon a teremből elszállítani. Malvy, akit azonnal két orvos képviselő vett kezelésbe, néhány perc múlva magához tért. Számos képviselő látogatta meg az ideiglenes betegszobában s maga Herriot, a kamara elnöke is eljött, hogy megölelje párt- hivét. Malvyt annyira meghatották a szeretet­nek e jelei, hogy ismét elájult. A két orvos erre sietve távozásra szólította fel a képvi­selőket s nagynehezen ismét eszméletre té­rítette a belügyminisztert. Hét óra után, a kamara újra megnyitott ülésén Fabry alezredes a- jobboldal névében sajnálkozását fejezte ki az incidens miatt. Ki­emelte, hogy a maga részéről meg van győ­ződve Malvy ártatlanságáról. Ezután Briand lépett a szószékre s látható felháborodásában uj, nagyszerű beszédet mondott. Közönséges mende-mondáknak bélyegez­te azt, hogy Malvy annak idején elárulta volna a németeknek a Chemin des Da- mes melletti csata tervét s a hajsza kö­zönséges és aljas indító okból folyik csak ellene. Végezetül ezeket mondta Briand: „Iszonyodom politikánk vezetésétől ilyen körülmények láttára*4. Briand beszéde láthatóan befolyásolta a házat. Alighogy elhagyta a tribünt, Casals képviselő megtette a bizalmi indítványt Blum szocialista képviselő szólásra emelke­dett s kijelentette, hogy a szocialisták a kor­mány mellett fognak szavazni, de ez a biza­lom nem annyira a kabinetnek, mint inkább Malvy személyének szól. A ház 336 szavazat­tal 163-mal_ szemben elfogadta a szocialisták pótnapirendjét, majd 361 szavazattal 164-el szemben elfogadta Casals napirendjét, azaz óriási többség­gel bizalmat szavazott a második Briand- kormánynak. Páris, március 19. A Malvy-eset óriási iz­galmat keltett a párisi politikai életben. A' belügyminisztert magánlakásába vitték, ahol az orvosok pontosan megvizsgálták állapotát. A szakértők attól tartanak, hoay Malw ideg- rázkódtatást szenvedett. Herriot lakásán is meglátogatta a beteg belügyminisztert, akinek a jövőben feltétlen nyugalomra van szüksége. A sajtó csodálja azt a nagy többséget, a mellyel Briand tegnap a kamarában győzött. A Quotidien szerint a Malvy elleni aljas támadás fényes győzelmet biztosított a kor­mánynak. Az Echo de Paris szerint Briand nem politikai, hanem szentimentális többsé­get kapott. Ez a többség afölött a hordágy fölött ke­letkezett, amelyen az elájult belügymi­nisztert elszállították. Az összes lapok kijelentik, hogy a szo­ciáldemokraták frakcióbatározatukkal ellen­tétben a Malvy-eset miatt bizlamat szavaztak a kabinetnek s igy keletkezett az igen tekin­télyes többség. Eredetileg csak 240 szavazatot kapott volna a kormány, azaz kevesebbet, mint a legutóbbi kormánynyilatkozatnál. A' Matin, amely pedig meglehetősen a Bloc Na­tional felé orientálódik, elitéli a Malvy elleni támadást. A lap szerint a tegnapi napra a kamara nem igen lehet büszke. A legvadabb szenvedélyek és a nvers gyűlölet szánal­mas alacsonyrendüségs’el keveredve tör­tek elő. Ugyanakkor, amikor az ország súlyos problémák előtt áll, a legpiszkosabb inditő- okoktól vezetett személyi harc tombol a ház­ban. A lapok mind a jobboldalt okolják s ma­ga a jobboldali sajtó sem mer önérzetesen foglalkozni az eseménnyel. A pozsonyi magyar színészet ügye a keresztényszocialista párt ülésén Pozsony, március 19. Nagy fontosságú és különösen a pozsonyi őslakosság szempontjából figyelemre méltó ülést tartott az országos keresztényszocialista párt po­zsonyi helyi csoportjának vezetősége elmúlt ked­den folyó hó 16-án, a párt pozsonyi központjának helyiségében. Aixinger László dr., az országos keresztényszocialista párt pozsonyi helyi csoport­jának elnöke, az ülés megnyitása után üdvözölte az egybegyűlteket és röviden összefoglalva ismer­tette az országos keresztényszocialista párt pozso­nyi helyi csoportjának fontosságát. Majd néhány apró bejelentés után (ezek között Neumann Ferenc­nek és Raab Mihálynak az országos keresztényszo­cialista párt helyi szervezetébe való felvételi ké­relme is szerepelt) áttért a pozsonyi városi szín­ház ügyére. Felszólította a helyi pártvezetőséget, hogy a pozsonyi magyar és német lakosságra rendkívül hátrányos sziniévad-beosztás meggátlá- sának érdekében legerélyesebben tiltakozzék az eddigi rendszer és Pozsony város jogainak kiját­szása ellen. Követelte, hogy a magyar és német színháznak Pozsony­ban legalább 4—í hónap jusson és hogy a szinházkérdésben minden döntés előtt megkérdezzék a vá:os és a magyar s német kö­zönség képviselőit. Végül felkérte a párt képvise­lőit, hogy interpelláljanak és ebben az ügyben a kormánynál közbenjárjanak. Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő is erélyes szavakkal osto­rozta a pozsonyi színház példátlanul sérelmes ügyét és jelezte, hogy ez az első eset, hogy ko­moly lépések történnek ebben az ügyben. Csatla­kozik Aixinger indítványához és azt ajánlja még, hogy a magyar szinpártoló és német szinpártoló egyesület is kezdeményezzen valamit a színház ügyében és ezek is megképeztessenek. Toma- schek László dr. pártügyész is felszólalt ebben az ügyben. Hangoztatta, hogy a pozsonyi cseh színház (mert cseh az és nem szlovák) a magyar és né­met közönség lojális támogatása nélkül kongana az ürességtől. A kormány úgy hálálja meg ezt, hogy7 a magyar és német közönséget most megfosztja jogaitól. Sürgős és erélyes intézkedést követel, Voszatkó János csatlakozik ehhez a javaslathoz azzal a hozzáadással, hogy válaszképpen a magyar­német közönség bojkotlálfü Nedbalt. Ezután a párt helyi szervezetének belügyeit érintő ügyek kerültek tárgyalásra, melyek folya­mán hosszabb érdekes vita fejlődött. Ebben a vitá­ban hozzászólásokkal résztvettek: Böhm Rezső, Vámossy István, Sánger Alajos, Szloboda Károly, Preisak Ferenc és Janosovits Sándor. A helyi­csoport pártvezetősége az összes indítványokat egyhangúlag elfogadta. 3

Next

/
Thumbnails
Contents