Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-19 / 65. (1103.) szám

‘HTOT. 1926 március 19, péntek. Naprendszerünk útiránya A Nap tovamozgásának és sebességének meg­állapítása után önként felmerült, mint legérdeke­sebb probléma: mely égtáj felé szalad Napunk s vele az egész Naprendszer? Mint az egyszerű taxaméter példája mutatja, bármely jármű mozgását, minden tekintet nélkül a környezetre meg lehet állapítani és pontosan mérni, mert ez abszolút valami. így a bérkocsi sa­ját kereke a megtett útnak mértékegysége. így a Naprendszer forgó kerekei, a bolygók és holdak, (melynek mozgását ismerjük), mértékegységül szolgálnak, hogy magának az egész járműnek, a naprendszernek mozgását megmérjük — minden relativizmus dacára, mint azt legújabb müvem­ben, („A relitivitás elméletének likvidálása. A napsebesség kiszámítása" Stephaneum), exakt kép­letek alapján kimutattam. A mozgás iránya már relativebb valami! Itt legalább bizonyos mértékben számításba kell ven­ni a környező világ, jelen esetben a csillagvilág, magatartását. De még ilt is biztos kiindulópontul csak magának a Naprendszernek belső aszlrome- ehanikai szerkezete szolgálhat. Bizonyos tekintet­ben meglepőbb az állítás, mint a Nap sebességé­nek tisztán belső asztromechanikai alapján való kiszámítása. Tény azonban egyelőre az, hogy egy század legminuciózusabb pozitív csillagászati kutatása, melyben úgyszólván a világ összes csillagdái résztvettek még csak megegyező megállapodásra sem vezeteti, nemhogy biztos eredményre. Ezzel szemben köznapi tény, hogy a mozgó jármű (ko­romsötétben is), saját alkatával jelzi a rajta utazó­nak az útirányt minden pillanatban (igy a hajó orra-fara, az aeroplán tarlószárnyai csalhatatla­nul jelzik a mozgás irányát). A Naprendszer keresett útirányának két vég­pontja apex (csúcspont) és antiapex (ellencsucs) nevén ismeretes a csillagászatban. Semmiféle más probléma kutatásában a csillagászati obszervató­riumok oly verejfékes munkát nem végeitek, mint a Naprendszer apexének keresésében. Mivel a kultúra és a legtöbb csillagda főfészke az észa­ki félgömbre esik, persze itt keresték az apexet (amely felé közeledünk), s akkor ennek ellenlá­basa a déli éggömbön volna az antiapex. Beleiz­zadunk szinte, ha csak olvassuk, hogy Herschel 38J állócsillag spektroanalyzise alapján „állapí­totta meg" az apexet, Struve már 1.167 csillagot vett vizsgálat alá, Newcomb nem kevesebbet, mint 3.610 és igy tovább. S az eredmény? Ha az összes e kérdéssel foglalkozó szaktudósok megállapításait összegezzük: Naprendszerünk apexe körülbelül az északi éggömb azon táján keresendő, melyet egy részről a 23°—45° szélességi, másrészről a 245®—181* hosszúsági fokok (csillagásza­ti nyelven deklináció és rektascenáció) hatá­rolnak. E meglehetős nagy terület leginkább a Herkules, Lyra és Sárkány csillagzatokat uralja. Az eddigi kutatás tisztán külső és relatív szempontokat vett tekintetbe. Azon ismert fizikai jelenség alapján indult: miszerint egymás mellett fekvő tárgyak „közeledni látszanak" egymáshoz, ha mi távolodunk tőlük, ellenben távolodni, ha mi közeledünk hozzájuk. A számítások bonyolultságát némileg sejteti a körülmény, hogy úgyszólván az egész égboltról kellett bizonyos számú csillag u. n. „saját mozgását" figyelembe venni, s hogy a számítás majd azon alapból indult ki, miszerint a csillagok mozgása egymástól független és rend- szertelen, majd épp az ellenkező álláspontból. De magának a Naprendszernek konstrukcióját a fáradságos kutatásoknál teljesen figyelmen kí­vül hagyták. Pedig amint a Nap sebességének ki­számítása csak a Naprendszer konstrukciója és bolygóinak mozgása alapján történhet csak, úgy Naprendszerünk útirányának a kérdését is sikere­sen csak úgy oldhatjuk meg, ha az első és legfőbb útbaigazítást magának a Naprendszernek asztro­mechanikai alkatából olvassuk kit A Naprendszer asztromechanikai konstrukció­ja megmutatja pontosan a vonalat, mely az apexet és antiapexet összeköti! Már tiz év előtt megjelent francia müvemben a bolygók spirális pályájának második- tételeként (L Les nouvelles lois du mouvement, Deselée Paris-Lille 360 1.) felállítottam a szabályt: „Bár­mely bolygórendszer bolygói a központi test egyenlítőjének síkjában haladnak mindig az űrben a periődikus ingadozás határai között, melyet pá- lyasikjuk hajlásszöge megjelöl". Ezt igazolhatjuk miniatűr bolygórendszereinkre (holdrendszerek) és magára a Naprendszerre nézve is. Akkor pedig geometrice csak az a pályagenezis lehetséges, me­lyet ugyanott illusztrációkkal a XVII. fejezetben kifejtettem. (A mily egyszerű ez igazság, épp oly ismeretlen. Még szakkörökben sem számolnak ve­le. Azért kereste még egy híres Maxvell is az ekliptika síkjában Naprendszerünk útirányát). Ez maga mór kézzelfoghatólag bizonyítja, hogy úgy a holdrenszerck, valamint a naprendszernek útiránya központi testük forgási tengelyének irá­nyával mechanice determinálva adva van. De még egy külön cikkben fogom kimutatni az égi­testek forgási tengelyének és útirányának eddig ismeretlen, szabályos összefüggését az egész vona­lon. Mig tehát a fárasztó pozitiv kutatás soha tel­jes biztonsággal még csak az irányt sem tudná megállapítani, melynek vonalán halad előre vagy hátra a Naprendszer, a spirális pályák asztrome- ehanikája alapján úgyszólván papíron, a csillagá­szati térképen megjelölhetjük az útirányt, mely nem más, mint Napunknak equalorára merőleges forgási ten/jelyének vonala! Egész bizonyos tehát, hogy az apexet és anti­apexet csakis a Nap-equator két pólusánál kell kcresnh Mennyi fáradságos munkát megtakarítha­tott volna magának a csillagászati tudomány, ha a spirális pályák törvényeit e kutatásnál szem előtt tarthatta volna. Hogy mennyire megbízható az itt megjelölt kiindulópont, azt mutatja a körülmény is, hogy lOd év fáradságos pozitiv kutatásának áltagos eredménye tényleg az itt megjelölt két pont köriilf!) forog! A fentebb körülhatárolt égtájban fekszik a Nap-equator északi pólusa, s ennek ellenlábasa a déli félgömbön megfelel ter­mészetesen az antiapexnek. Persze nagy különbség egy határozott pontot, avagy az égnek 792 „négyzetfok“-nyi területét megjelölni a keresendő apex helye gyanánt. E kétségkívül szenzációs állításnak megerősí­tésére a pozitiv csillagászat arzénáljaiból is felvo­nultathatok tekintélyes átmérőjű ütegeket Itt van az aberráció (csillagfényeltévelyedés), tüneménye (elemi leírását 1. „liquidáció" kötetem 23. §-ában). Jame Bradley fedezte fel London mel­lett egész véletlenül (a csillag-parallaxis után ku­tatva). Minthogy a csillagok látszólagos helye a fénynek a földmozgás következtében való évi-pe- riódikus késése, majd sietsége miatt elhelyeződön, minden csilláig látszólagos helye, az égbolton egy év leforgása alatt bizonyos alakzatokat ir le, mely alakzat kinézése függ a csillagnak viszonylagos helyzetétől a földpályához viszonyítva. Az éklipti- ka (föld pálvasikja) pólusainál az alakzatok hűen tükrözik a földpálya alakját (fényes bizonyítéka a Kopernikus-rendszernek); az ekliptika irányá­ban egyenesvonal, közbeeső helyeken többé- kevésbbé elipszisek. Ez eddig is tudva volt. Csakhogy e brilliáns tény a Kopernikus-rendszer alaptételén kívül (mi­szerint a Föld kering a Nap körül) még mást is látszik bizonyítani, ami eddig rejtve volt a tudósok szeme előtt. Nézetem szerint az ekliptika pólusain az aberrációs-figura csak két esetben tükrözheti híven a föld pálya alakját, ha t i. vagy áll az egész Naprendszer, vagy az ekliptika ten­gelyének (jobban mondva a Napequator tenge­lyének , mely 7°-ot alkot az ekliptika tengelyé­vel) irányában mozog tova! Ezt az irányt radiális (sugár)-iránynak nevezik (ha abban az irányban nézünk a teleszkóppal) ellentétben a vizuális iránnyal (mely arra merőleges). Mert amint a Földnek vizuális irányban való ide-oda mozgása pontosan lerajzolódik az ekliptika pólusánál, úgy a Naprendszer vizuális irányában való állandó tovamozgásának is meg volna a maga „aberrá­ciója" (még inkább)! Már pedig a tényleges aberráció csak annyi (itt van az érv bizonyító- ereje), amennyi a Föld évi körmozgásának meg­felel. Ismerve a Föld sebességét (30 km.) és a fény sebességét (300.000 km.) előre kiszámíthatjuk az ekliptika pólusának tájékát illető maximális aberrációt 30:300.000 = tg ® 20.6”. És viszont a tényleges aberrációból pontosan kijön a földpálya rád.usa, a Föld sebessége slb. Itt van a csillag-parallaxis nagy vívmánya. Mig a bolygók saját látható tányérjukkal adnak parallaxist (látószöget), melynek alapján a trigo­nometria segélyével pontosan kiszámíthatjuk tá­volságukat, addig a pontnak látszó állócsillagok­nak legalább a 300 millió kilométer átmérőjű földpálya alapján keresték látószögét a csillagá­szok. De ez csak 1838-ban sikerült a távcső töké­letesítésével Besselnek, s azóta is csak kb. fél­száz csillag-parallaxist sikerült megállapítani. Da­cára annak, hogy a csillag-parallaxis egészen más dolog, mint az aberráció, végeredményben a csil­lag-parallaxis is a földpályához viszonyított hely­zete szerint egész analóg alakzatokat, a föld­pálya különféle vetületeit Írja le egy év alatt az égbolton. Fölösleges azért ebbe most szakszerűen elmélyednünk. Csak azt akarom kiemelni, hogy a csillag-parallaxis nemcsak a Föld Nap-körüli mozgásának éppoly bizonyítékát rejti, mint az aberráció, hanem éppúgy mint az: a Naprendszer útirányát is jelzi elég érthető módon. Már most, hogy az ekliptika, jobban mondva a Nap-equátor kél pólusa közül melyik az apex, melyik az antiapex, ezt (és csakis ezt) már a kör­nyező csillagvilág „magatartásából" pozitív kutatás utján kell megálló,pilani. S a környező csillagvilág „magatartását" — hála Doppler zse­niális találmányának (elemi leírását 1. liquidá­ciős kötetem 10. §-ában) — most már meglehető­sen megfigyelhetjük. A csillagok színképvonalai majd a vörös, majd az ibolya szín felé eltolódnak, aszerint amint közeledünk, vagy távolodunk. Igaz, hogy a kutatást e pontban is meg fogja Pallavicinit kiadta a mentelmi bizottság Budapest, március 18. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága ma foglalkozott Pallavi- eini őrgróf ügyével. Az őrgróf mentelmi jo­gának megsértését jelentette be. A mentelmi bizottság a képviselő bejelentését elutasította, ellenben az ügyészség átiratára Pailavicini mentelmi jogát felfüggesztette. Ugyancsak felfüggesztette a mentelmi bizottság Dénes István dr. mentelmi jogát az ismeretes villa­mosjegy visszaéléssel kapcsolatban. nehezíteni a csillagok ismeretlen irányú és nagy­ságú „Eigen-Bewegung"-ja, de mégis csak lénye­gesen könnyebb a kutatás, ha legalább a mozgás irányát ismerjük, s az égboltnak csak két fix­pontja körül vadászunk, mint eddig, midőn mint­egy hajófenék szűk ablakából kinézve a körü­löttünk nyüzsgő sok hajó mozgása közepette kel­lett megállapítanunk saját jármüvünk útirányát. A sokféle irányú és nagyságú színképvonal eltolódás közül ki fog emelkedni szorgos kutatás alapján a Nap-equator két pólusa táján egy egy­mással ellentétes jelű (plus-minus), de nagyság­ban egyező eltolódás, mely minden kétséget kizárólag jelezni fogja az apex és antiapex helyét, s ezzel Naprendszerünk útirányát. Nagy esemény lesz ez a természettudományban, mert egy csa­pásra igazolni fogja nemcsak a Nap tényleges , mozgását és biztos útirányát, hanem a bolygók spirális-pálya elméletének egész komplexumát. S ha az esemény nem is következnék be mind­járt ma, Kopemikussal (midőn a csillag-paralla­xist követelték tőle ellenfelei) bízvást utalhatunk a holnapra! Pécsi Gusztáv dr. Apponyi nemzetgyűlési beszéde a frankügyben Az ősz politikus uj szempontból világította meg a felelősség kérdését — „Véget kell vetni a gyttlöletpolitikának“ Budapest, március 18. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyű­lés mai ülésén a frankbizottság jelentése fö­lötti vitában Apponyi Albert gróf szólalt föl. Apponyi Albert gróf kijelenti, hogy mai beszéde életének legnehezebb feladatát ké­pezi és soha mint politikus súlyosabb felelős­ség előtt nem állott. Hogy azonban a magyar nemzetben a frankaffér, amelyet országos je­lentőségűnek tart, maradandó kárt ne tegyen, olyan momentumra kell felhívni a magyar közvéleményt és a kormány figyelmét, ame­lyet eddig figyelmen kívül hagytak. Windisch- graetz vallomásából kitűnt, hogy a herceg el­len még a múlt év nyarán Nizzában feljelen­tés érkezett, hogy a jelenleg Hágában letar­tóztatásban lévő Jankovichcsal és társaival ha­mis pénzgyártást készít elő. Kérdii tudatta-e a francia kormány a magyar rendőrséggel, hogy Magyarorszá­gon egy idegen állam pénze ellen bttnki- sérlet folyik. Ha igen, akkor a magyar kormány részéről, ha nem, akkor pedig a francia kormány részéről történi a hiba. A többségi jelentés igyekszik a kórja anv helyzetét ez ügyben tisztázni. Bethlen gróf miniszterelnök azonban maga is beismerte, hogy némi mulasztás terheli a franktigyben. — Ha én vagyok a kormányon — folytat­ja Apponyi — akkor teljes szigorral folytatom le már annak idején a vizsgálatot, mert a kor­mányt a nemzet ‘■zempontjából terheli lelelős ség. Ellenzéki állásponton állok a Bethlen- kormánnyal szomben, mert nem vagyok egy véleménnyel szanálási politikájával. Ennek dacára sohasem igyekeztem a kormányt meg buktatni, mert azt tartom, hogy addig, amig az uj kormány akaraterejé­ről és programjáról meggyőződést szerez­ni nem tudok, nem igyekszem a jelenlegi kormány ellen, ha rossz is, ellenséges lépéseket tenni. — Tagadhatatlan, hogy Bethlen sokat tett Magyarország konszolidálása érdekében, sok­ban megnyerte a külföld bizalmát is. Teljes korrektnek tartja Briand parlamenti nyilatko­zatát, amely azt mondja, hogy a francia közvé lemény bevárja a bíróság ité’etét. Szimpatikus az angolok barátsága is, viszont azonban meg kell állapítani, hogy az angolok nem nagyou exponálták magukat a magyarokért A frank­botránynak komoly utóhatása lesz a nemzet életében. A Bethlen-kormány súlyos lelkiis­mereti probléma előtt álL Meg kell, hogy vizs­gálja, hogy képes-e még a frankafférban való felelősségi kérdések dacára a magyar nemzetet benn és a külföld előtt teljes súllyal képvisel­ni. Mérlegelnie kell, hogy megmarad-e helyén, vagy pedig megvárja a közvélemény felmentő ítéletét — Belpolitikai tekintetben a frankaffér­nak egy nagy haszna volt. Széttépte a füg­gönyt, amely Magyarország belső politikáját takarta és rávilágított a bomlasztó állapotokra. A különféle forradalmak annyira átkutatták az állami hivatalnokokat és az állami hivatalno­kok a titkos egyesületekben való részvételük­kel olyan eskü alá vetették magukat, amely a hivatali kötelezettségükkel teljesen ellentétben állt Véget kell tehát vetni a gyűlölet politiká­jának és olyan irányt kell alkotni, ame­lyek a törvényeknek és az erkölcsi morál­nak vannak alávetve. Apponyi végül kijelenti, hogy nem fogad­hatja el sem a többségi, sem pedig a kisebb­ségi jelentést. Lelkületéhez és meggyőződé­séhez legközelebb áll Farkass Tibor kisebb­ségi véleménye. Pártolja azonban Zichy János gróf tegnap beterjesztett deklarációját, mely­nek elfogadását az első pont kivételével, mely a kormányt a felelősség alól felmenti, a maga részéről is pártolja. Apponyi gróf nagyhatású beszéde után Széchenyi Viktor gróf emelkedett szólásra. Apponyi Albert nobilis felszólásából te sen hiányzik az ellenzék szélsőséges hangja. — mondotta. Széchenyi megérti a szociálde­mokraták álláspontját, de nem tud együttérez- ni Paravicini őrgróffal, aki saját társadalmi osztálya alatt vágja el a taTajt. Széchenyi gróf beszéde után Horváth Zo’tán eüenzéki képvi­selő a kisebbségi vé1er>'é'iy mevett foglal ál­lást. Lapzártakor az ülés folyik Blamázs Az Amazon-vidék őserdei messze esnek a verduni csatatértől és lehet, hogy a háború alatt meggazdagodott riói kereskedők villá? iban nem ismerik ugyanazt a nyomort, amely az infláció alatt fojtogatta a buda­pesti Csikágó vagy a berlini Moabit nyomo­rultjait. lény az is, hogy Mello Franco ba* rátjainak yachtjai nem tömegtanyák s igy ennek a behemót birodalomnak, mely várat­lanul gazdagodott meg, utóvégre joga van bizonyos úri spleenek és játékok kipróbá’á- sára. És megteheti, hogy hidegen kettétörje az agyonhajszolt európai hatalmak gyerekes és patetikus kibékülésének zászlórudját­Gúnyosan szemlélte Mello Franco a lel­kes Briand és a naiv Chamberlain lázait, mit neki ez az európai Üdére, mit neki egyáltalá­ban ez az egész Európa, hisz a francia tan­kok nem érhetik el a messze Bfazilia sűrű­vérű lakosait s gépfegyvergolyóktól fölösleges a félelem a hős meszticek között Hát mért ue! Épater le bourgeois, képesszük el Euró­pa nyárspolgárait és kacagva, a biztos távol rejtekéből, zavarjuk szét a jámbor köröket! Európa erős — odahaza, vannak millió és millió katonái, ámde mit ér ez a nehéz hata­lom akkor, amikor Rio és Santos, az Amazon és a Pampák olyan nagyon-nagyon messze vannak? Mi Amerika vagyunk, külön világ, erős világ, most visszaadjuk a kölcsönt Európa sokáig ur volt, mi pedig gyarmat, gazembereket deportáltak őserdőinkbe, a csalókat és a gyilkosokat szalasztották ide* vagy Cortez óta zsákmányolták aranyunkat és erkölcsi fölénnyel irtották indiánusainkat, hát a felgyülemlett bosszú most fizet. Egyet­len nemmel visszavetjük Európát a modern korok európai barbarizmusába s tovább fej* lődünk, hogy végleg rátehessük kezünket Európa szép és legyengült földjére. Es Mello Franco nem fél. Európa nem mer nyugtalankodni többé, tudja, ennyi nyo­mor után bűnös luxus lenne érzelmi okokért békét áldozni, — hát ezt a luxust megenged­heti magának az, aki nem vérzett és páholy­ból néz: Brazilia. Hetek és hónapok munkáját semmisiti meg a délamerikai idegen s eset­leg, hogy engem, mint magyart a jövőben sem vesznek egészen emberszámba, (emlé­kezzünk: Mello Franco volt az, aki a kisebb­ségek jogait hivatalosan kétségbevonta) eset­leg, hogy a Vogézek és a Feketeerdő hegyei­nek farkasszemnézése továbbra is halálos lesz, esetleg hogy szerződések nélkül drága lesz a kenyér és nehéz a passzusszerzés, azt ez a brazíliai jómódú ur okozta. S a népszövetség? Helyes az, hogy euró­pai keserveken, európai békén vagy háborún más földrészek Ítélkezzenek? Helyes az, hogy e kontinens százmilliói olyan emberek­nek legyenek kiszolgáltatva, akiknek soha bajuk nem lesz az európai viszonyokból? Akik legföljebb azért istápolnak minden európai zavart, mert e zavarban valóban ők halásznak a legjobban s mig itt összerogy minden, ők diadalmas gazdagként emelked­nek a törmelékeken? Nem, az a népszövet­ség, mely ezt megengedi, nem lehet helyes. Blamázs, az eszme nagy fiaskója, hogy ily paradoxonok valóra válhatnak. Brazilia, ez a harmincötmillió félvér, játékból — értsük meg jól: játékból és nem reális szükségsze­rűségből -- meggátolta háromszázötvenmil­lió fehér embernek fontos békelépését Mond­ják, Briand letört, Chamberlain szégvelto magát s még Skrzynski is, akit tisztelünk, mert megmutatta Locarnőkor, hogy becsüli a békét, halkan, lesütött szemmel beszélt — csak Mello Franco járt felvetett fejjel. Unden az önzetlenség példája volt, Vandervelde he­roikus erőfeszitéseket tettek, mert jól tudták, mit jelent számukra az újabb európai zűrza­var és a harc, — csak Mello Franco, akinek az egészhez semmi köze sincsen, csak ő nem engedett. Blamázs ez, nagy blamázs. Nem a vérbeágyazott német-francia ellentét gázolt, hanem valami eddigi ismeretlen és inferióris s a szükséges rosszak közé be nem kalku’ált­Amerika megmutatta, hogy bármikor be­léphet Európa életébe és rendelkezhet. De Amerikának magának van Monroe-elve és ha Európa akarna Amerikában rendelkezni, mint egv ember állanának ellent az ottani ál­lamok. Egy példa: a chile-ekvátori batárpert nem terjesztették a népszövetség elé, ámbár e két ország rendes tag, ellenben ítélkezett Cooüdge, a washingtoni elnök, az amerikai pápa. És Európa? Hát itt nem lesz összefo­gás? Hát itt nincs egységes akarat a többi földrész önkényes, játszi beavatkozása ellen? De van, — mondja a fiatal Couderihove-Kn- lergi — ez a brazíliai intermezzo két^^res erővel megmutatta, hogy van, mert kell ’en- , nie. S ez az egységes európai akarat: Pan- I európa. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents