Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-18 / 64. (1102.) szám

<PE»Gai-iV\A!e2AR.HIRLA2

4

n

1926 március 18, csütörtök,

mm ■■—hím iiimimim i

A magyar nyelv jogaiért

Grosschmid Géza dr. nagyhatású beszéde a szenátusban — A magyarság kulturális elnyomatása

Grosschmid Géza dr. felelete a szlovák néppártnak

Prága, március 17.

A kormány kibocsátotta nyelvrendelet heves tiltakozásokat váltott ki a kisebbségek körében, mert a kormány ezzel a végrehajtási rendelettel megszegte a kisebbségvédelmi szerződések intézkedéseit és megsértette az alkotmánytörvény szellemét is. A kormánynak az erőszakos elnemzet- lenitést célzó intézkedése felsorakoztatta a küzdő fronton az összes kisebbségi pártokat és az elkeseredett hangulat a kisebbségi vidékeken rendezett tiltakozó gyűléseken, a parlament fórumán, sőt a nemzetközi nyilvánosság előtt is — mint legutóbb a népszövetségi ligák uniójának genfi kongresszusán — megnyilatkozott. A nyelvünk jogaiért folytatott önvédelmi harcnak egyik legjelentősebb momentuma az a szélesen megalapozott beszéd, amelyet a tegnapi napon a szenátusban Grosschmid Géza dr., az országos keresztény szocialista párt nagymüveltségü cs szélestudásu szenátora mondott el és amelyet kortörténeti fontossága miatt a következőkben teljes egészében közlünk:

Tisztelt Szenátus!

A karlsbadl események az egész köztársaság minden lakosát a legközelebbről érdeklő kérdéseket érintik. A személyes és gyülekezési szabadságot és a kisebbségek alkotmánysértő kezelését

Nem csoda tehát, hogy az ezek fölötti vita a helyi vonatkozás kereteiből kicsapott és a szivekben felhalmozódott keserűség végig viharzik a parlamenten, a szenátuson és a sajtóban.

A vita súlypontja eltolódott a köztársaság legnagyobb sebére, a nemzetiségi kérdésre, amelyet j elmélyített és újból még vérzőbbé tett a karlsbadi j

eseményeket is előidézett nyelvhasználati rendelet, mely

bennünket, magyarokat sújt a legérzékenyebben.

Még jobban mint a németeket! A németek ugyanis többnyire egységes nyelvvidékeken laknak 20/o-os többségük csaknem mindenütt megvan. Őket még nem boldogították a közigazgatás legmodernebb vívmányával, a nagyzsupa rendszerrel.

A nagyzsuparendszer einemzetienitő törekvése

Nálunk, Szlovenszkóban, azonban ez a nagy reform, mely völgyek, hegyek alakulata, folyók iránya, történelmi fejlődés és a lakosság gazdasági érdekei ellenére uj politikai kerületekbe szorítja lakosságunkat, előharcosa volt szintén a nemzeti állam kiépítését célzó akaratnak, melynek — nekünk tövises — koronája a nyelvrendelet.

A nagyzsupa rendszer összeolvasztolta ugyanis a magyar vidékeket a szlovákok és beköltözött csehek által lakott területekkel olyképp, hogy a kisebbségi jogokat annyira mennyire biztositó 20%os alap is minél előbb megszűnjék.

Nem kell magyaráznom, hogy ebből a melegágyból a nyelvrendelet esője után mi fog kikelni számunkra.

Egyébként már fel is üti fejét ez a fojtogató hínár. A mentalitás az, hogy a magyar kultúrának el kell itt enyésznie. Nem is a középeurópai viszonyokat nyilván nem ismerő Mello Franco-íéle bra- ! zilai lassú felszívódása recetü szerint, de azonnal.

A szlovák néppárt állásfoglalása

Meglep és fájdalmasan érint, hogy a vita során épp a szlovák néppárt részéről történt ily magyar- ellenes állásfoglalás.

Eddig Szlovenszkó bércei között visszhangzott a szlovákok — különösen a néppártiak — eló- gedettlenságének és csalódásának dühös jajszava,

— most, mikor ugylátszik, hogy a hatalomhoz közelednek, —

elfelejtik, hogy jobb sorsuk és az autónómia iránti törekvésük melleit spontán

olt állott mindig Szlovenszkó magyarsága és németsége is.

Nem is mondhatják, hogy e rokonszenvünkért bármit előre kértünk volna tőlük, de azt semmiesetre se vártuk, hogy a hatalom utáni türelmetlen vágyakozásban olyan ember, mint például Tu- ka egyetemi professzor ur, ki a magyar kultúrából nyert műveltsége alapján jutott katedrához, annyira megfeledkezzék magáról, mint azt a minap tette és hogy Juriga képviselő ur szemtelenségnek nyilvánítsa azt, ha a külföldön Szüllő képviseli a szlovák kisebbséget.

Nem tudok róla, hogy ezt tette volna, azt azonban tudom, hogy pártom elnöke sokkal gva- korlottab és régibb politikus é3 sokkal több diplomáciai érzéke, politikai és társadalmi tapintata van, semhogy a szlovákság illetékes tényezőinek hozzájárulása nélkül, bárhol is, képviselőjükként lépett volna fel.

Ha igaz a szlovákok sok kulturális és közigazgatási sérelme, — amit egyébként Juriga képviselő ur pénteki képviselőházi beszédében újra felpanaszol — és ha esetleg valahol, ha külföldön is, ezek szóba kerültek volna és ha azokat,

— esetleg, — amiről azonban, mondom, mit sem tudok, — pártom most távollévő elnöke, — igazságérzetből folyólag megerősítette volna, akkor az én szótáram szerint nem az ő eljárására vonatkoztatható az a kifejezés, amit a képviselő ur a parlamentben használni jónak látott.

A képviselő ur agy véli, hogy nincs szüksége a magyarokra, mindannak dacára mi itt vagyunk és Szlovenszkó és Ruszinszkó lakosságának legalább egy harmadát képezzük. A szép és hangzatos jelszavak, mint „Szlovenszkó a szlovákoké**, a tényeket meg nem változtatják.

így tény az is, hogy mi szintén nemcsak ott élünk egy ezredév óta Szlovenszkón, de hogy mi is szeretjük azt a földet és sokat szenvedtünk és küzdöttünk érette. Ennek a közös életnek sok fájó, de sok felemelő érzése összefűz bennünket a szlovák néppel — egyes vezetőik mostani hir- telenül oly büszke, elutasító szava dacára és ellenére is és hogy a szlovák néppel meg tudjuk éi a jövőben is meg akarjuk egymást érteni, annak bizonysága pártom azon erkölcsi és politikai létalapja, hogy a Szlovenszkóban élő nemzeteket és keresztény vallás felekezeteket át- és összefogó erejűvé fejlődött.

Emberi fogaink teljességéért

Nőm vagyunk azonban naivak, sem álmodozók, a hatalomért — amely egyébként még a szlovákoknak sincs kezükben — nem tülekedünk, de állampolgári és emberi jogaink teljességét követeljükAz emberi jogok legtermészetesebbje az anyanyelv használatának joga az élet minden viszonylatában és az élet ezen joga keresztül fogja magát tömi az ilyen nyelvrendeletek gátján fs. A világ ujláépitésének útja nem tűri meg az ilven kisszerű akadályokat. Ma ugyan az államok.

legtöbbjét nem arra hivatott, de túlnyomó részben hivatalos államférfiak irányítják. Ezek, fájdalom, többnyire telítve vannak még — a háború utáni zavaros állapotokat magasabbról és objektíve ítélő publicisták megállapítása szerint — háborús gyűlölködéssel és nem a jövőbe, csak a múltba néznekígy Srobár dr., tisztelt szenátor társam is, —- a karlsbadi eseményeket hagyva karlsbadiak- nak lenni ezt az alkalmat is jónak, helyesnek és időszerűnek ítélte arra, hogy a. régi magyar kormányoknak a szlovákokkal szemben szerinte alkalmazott elnyonió rendszéréről mondjon újabb vádbeszédet és a szlovenszkói iskolaügyet, mint a magyarságot számarányán felül megilletően kedvezőt, mutassa be.

„A magyar elnyomás**

Hát nézzün szemébe egyszer általánosságban ennek az elnyomásnak! Uraim! Az államfordulat Szlovenszkón egész zárt nyclwldékeket talált, ahol a lakosság nem is tudott más nyelven beszélni, mint szlovákul. A szlovákság megőrizte évszázados hagyományait, népviseletét, szokásait. Megengedem, hogy voltak a régi közigazgatási rendszernek hibái és túlkapásai, ezek azonban' egyénekkel és nem a nemzetiségekkel szemben nyilvánultak, mert ha igaz volna az „ezer éves elnyomásnak*' az a foka és mértéke, amelyet folyton emlegetnek, sőt, ha csak tized része lett volna ez annak, amit önök velünk, magyarokkal szemben most alkalmaznak, akkor nem ülne itt ma a szlovákok közül senki!

A magyarságnak nincs főiskolája

Srobár dr. szenátor ur felhoz, még rég múlt időkből szórványos egyedi eseteket is. Megengedi tehát, hogy én is felemlítsek egy pár egészen friss, általános kultursérehnet. így például azt, hogy bár a köztársaság hivatalos statisztikája szerint is a magyarság az állam számban harmadik legerősebb nemzete és Szlovenszkó és Ruszinszkó lakosságának, — mint már említettem, — harmadát teszi ki, — nincs egy magyar főiskolája sem. Egy csapással megszüntették a pozsonyi magyar egyetemet, a régi Kisdy Benedek-féle egyetem helyébe lépett kassai jogakadémiát és ugyanott a magyar gazdasági akadémiát, — az eperjesi jogi és evangélikus theológiai főiskolát és a selmeci bányászati, erdészeti, kohomérnöki főiskolát. A mi gyermekeinknek tehát nincs módjukban magukat otthonukban vagy ahhoz közel, saját anyanyelvükön tovább képezni, anyagi erőink rohamos hanyatlása mellett nincs módjukban a messzo fővárosban levő főiskolákat vagy pláne a nagyobb valutájú országok külföldi egyetemeit látogatni és ha végső erőfeszítéssel egyesek meg is teszik, azok elvégzése után nincs módjukban itt érvényesülni. A külföldi egyetemeken szerzett oklevelek nosztrifikálása ugyanis temérdek időbeli cs pénzbeli áldozat mellett is alig lehetséges. És ha lehetséges is, vagy könnyebb is lesz, Juriga képviselő ur nyíltan és huszárosán kivágta, hogy ők „az urak**, — tehát akár a belföldi egyetem elvégzése, akár a külföldi oklevél nosztrifikálása — minden alkotmánytörvény ellenére és megcsúfolására — a maeyar Ifjúság, ami gyerekeink, szempontjából értéktelen.

Az összehasonlítás nem szolgál a mai kultur- nlvó javára. Senkinek szlovák eredete nem volt gátja a múltban annak, hogy úgy egyházi, mint világi téren, közszolgálatban, bírói pályán, a törvényhozás terén és egyetemi katedrákon magas és

köztisztelettől körülvett állásokat be ne töltsenek és minden szabad pályán ne érvényesüljenek. Bizonyság rá maguk a felszólaló urak is.

Azt az álokot pedig, hogy túlsók a köztársaságban a főiskola, megcáfolja a Srobár dr. volt kultuszminiszter, szenátor ur által előszeretettel idézett statisztika. Ha azt vizsgáljuk ugyanis, hogy 18 európai államban mennyi lakosra hány főiskola esik, az eredmény az, hogy Csehszlovákia a 13. helyre jut és akkor van 12 főiskolája, amelyből 8,769.937 csebre és szlovákra esik 9, —- 3,123.568 németre 3, — 745.431 hivatalosan elismert magyarra: — semmi.

A magyar főiskolák eltörlését tehát nemcsak a magasabb és objektív államralson, sem az ilyen

— különösen o szlovenszkói és ruszinszkéi viszonylatban — jelentékeny nemzeti kisebbséggel szemben joggal elvárható méltányosság, de a főiskolák állítólagos fölöslegesen sok volta sem igazolja, — a földrajzi helyzet az ellenkezőjét indokolja, — meglévő kulturális értékek ily szükségellenes megsemmisítése pedig önmagában Is elitéli.

A magyar tanítóképzők és népiskolák ügye

Srobár dr. volt közoktatásügyi miniszter ur bizonyosan tud arról is, hogy beszüntették a losonci, lévai, Selmecbányái, nagyszombati, kassai, eprjesi, iglói tanítóképzőt is, szóval valamennyi magyar tanitó- és tanitónőképzőt, a pozsonyi rom. kath. tanítóképző kivételével. E racgött a tény mögött ott lappang a magyar népiskolák halálra Ítélése is. E folyamatot gyorsítja az 1919. évi 189. számú törvény alkalmazásának mellőzése. Ezen törvény szerint ugyanis minden oly helyen, ahol három évi átlagban legalább 40 magyar anyanyelvű tanköteles gyermek taláitatik, az iskola felállítandó volna. Ez a törvény nem ismer százalékszámhoz kötött kisebbségi jogokat, tehát ennek értelmében azon területeken, amelyektől eddig azon a címen vonták meg a magyar iskolákat, mert nincsen meg a megfelelő százalékos magyar kisebbség, — igy a volt szepesi, zólyomi, pozsonyi megyék magyarok is lakta községeiben,

— volnának azok felállitandók, mert ilyenek hiányában az ott született gyerekek föltétlenül elvesznek a magyarság számára, mivel tanulmányaikat a tanköteles korból kinőve sem folytathatják az anyanyelvükön, tekintve, hogy a polgári é3 középiskolák magyar osztályaiba a szlovák elemi iskolákat látogatott növendékeket nem veszik föl. De az ilyen u. n. zárt szlovák területen kivül is, sőt a magyar többségű vidéken Is a lakosság többször, a leghatározottabb formában kifejezett kívánságára sem állít föl a kormány vagy nent engedélyez. uj magyar,, elemi iskolákat. A sajtó az ilyen esetek egész légióját panaszolta föl és csak az idő rövidségé nem engedi, hogy a helyiségekét név szerint felsoroljam, de minden érdeklődőnek szívesen szolgálok vele.

Demokratikus kezelésnek lehet-e a gyereknek, mely anyanyelvű iskolába való sorozásánál nem a szülő érzés- és gondolatvilágát, hanem más kritériumokat venni alapul? így például a vallást Nagymibály például azért esett el a magyar iskolától, mert a magyar anyanyelvű iskola- kötelesek nagy kontingense zsidó vallásu, akiket arra köteleztek, hogy vagy a szlovák nyelvű, vagy héber iskolába járjanak. A görög katholiku- sok hivatalos felfogás szerint nem lehetnek magyar anyanyelvűek.

Polgári*, közép* és szakiskolák

A szlovák hangzású név szlovák iskolába kényszerit. Holott lehet valaki tiszta magyar és német hangzású névvel is jó szlovák, mint ahogy a miniszter és politikus urak között is nem egy, — da akkor áll ez megfordítva is! A vegyes lakosságú területeken a vérkeveredésnek természetes folyamata ez. Az állami alkalmazás, állami ellátás, vagy segélyezés mellett a 121. számú alkotmánytörvény 128. §-a ellenére rá van kényszerítve az ilyet élvező szülő, hogy magyar anya- nyelvo dacára a gyerekét szlovák iskolába adja. Nem lehet itt kitérnem a magyar népoktatás üg; é- nek számtalan egyéb sérelmére, az oktatás módjának azon hibáira, hogy a reális ismeretek rovására az államnyelv tanítása túlteng, — nem r.z anyagi helyzetre, mely az iskolai pótadó utján nem fedezhető kiadások mellett az iskolák fenntartását lehetetleníti és hogy' mindez a nevelés nívóját leszállítja. Nem mindig a statisztika a döntő, sokszor éppen az, amit a statisztika takar! így a volt kultuszminiszter ur egész bizonyosan azt is Jól tudja, hogy a 19 polgári iskolától 13 leányiskola, — polgári fiúiskola csak 2 van, a többi koedukációs. így a magyar földmives, munkás és iparos osztály gyerekeinek nincs meg a továbbképző iskolájuk. A szakiskolák tekintetében csak annyit, hogy az agrárkultura szemponíjá- ból tekintetbejövő terület kétharmad része zárt magyar terület és á 14 szlovák tannyelvű mező- gazdasági szakiskola mellett csak egy a magyar nyelvű. Nem akarok arról beszélni,, hogy ez az államérdek szempontjából is rövidlátás, de minden statisztikával szemben kiáltó tény, hogy a kisebbségi igényeknek ez nem az élet realitása szerinti kielégítése. A magyar középiskolák leépítése közismert tény és most is G középiskolában folyamatban van. A hivatalos statisztika szerint is a hiány 11 százalék, vagyis számban kifejezve 6 középiskola. A 121. számú alkotmánytörvény 130. §-a értelmében a premontreiek által vezetett kiváló hírű, régi kassai Ó3 rozsnyói iskolák v'sz- szaállitásának is meg van a jogalapja, de hát Kovalik dr. szenátor társamnak szellemes közbeszólása szerint meg van e sérelmek orvoslásé- nak más utja-módja is: ha nem tetszik, hát költözzünk ki! Én azonban azt hiszem, hogy egy felelősségérzettel bíró politikus előtt nem az ily nézet lehet irányadó akkor, ha a 121. számú alkotmánytörvény 128. §-a az államra azon kötelezettség beváltását rója, hogy vallási, hitbeli, felekezeti, és nyelvi különbség egyik csehszlovák állampolgárnak se szolgáljon akadályul a közszolgálatba, a hivatalba, tisztségekbe való lépés, vagy bármely hivatás gyakorlása tekintetében!

így az elméletben ilyen szépen hangzó és kifelé imponáló és hatni kívánó kijelentések mellett a? élet való képe elszomoritóan más. A rendelkezésemre álló idő kimért voltánál fogva csak rövidesen utalhattam Srobár dr. ur állításaival szemben kulturális állapotaink igazi arculatára.

A magyarországi szlovák kisebbség helyzete

Ezzel szemben még a mai Magyarországon élő szlovák kisebbség felpanaszolt helyzetére vonatkozólag kívánok csak annyit megjegyezni, hogy a török uralom alatt elnéptelenedett alföldi tájakra a XVII. század közepe óta betelepedett szlovákok utódai az 1920. évi népszámlálás szerint 141.828-an vannak. E népszámlálás helyességét a magyar kormány késznek nyilatkozott a béketárgyalások alkalmával internacionális bizottság utján felülvizsgáltatni. Ez az ország 8 milliónyi lakosságával szemben elenyésző kisebbség pedig többnyire szétszórtan, magyarok között él. Ennek következményeképp — saját bevallása szerint — 69—70 százaléka tud magyarul. Szarvason, Békéscsabán, Nagylakon és környékén élnek, tudtommal 20 százalékot meghaladó számban. A magyar törvény értelmében a kisebbségi iskolák nyilvánossági joga és államsegélye egyenlő a magyar tannyelvű, nem állami iskolával. Ott, ahol 4Ó, vagy ennél több iskolaköteles szlovák gyermek van, ezek törvényes képviselői az iskoláztatási nyelv kérdésében szabadon dönthetnek akként, hogy a) minden tantárgy szlovák nyelven taníttassák és a magyar nyelv csak mint tantárgy szerepeljen, — b) hogy a tárgyak részben magyarul, részben szlovákul adassanak elő, — e) hogy a szlovák nyelv kötelező tantárgy legyen és az írás, olvasás és nyelvtan mindkét nyelven, — a vallástan szlovákul, — a többi tantárgy pedig magyarul taníttassák. Az eddigi tapasztalás azt mutatja, hogy a legtöbb helyen ez utóbbi typust választották, mely a fajukhoz való ragaszkodás mellett, életviszonyaiknak legjobban megfelel. A magyar kormány a szlovák tanítók képzését — tehát e kisebbségnek a jövőben is kellő tanerőkkel való ellátását, — 2 tanítóképzőben eszközölteti, — mily óriási ellentét ami e téren vázolt viszonyainkkal szemben! A középiskolai oktatást Illetően legyen szabad elmondanom, hogy tudomásom szerint a szarvasi és békéscsabai főgimnáziumok iskolafenntartóival tudatta n magyar kormány, hogy az állami szubvenció épségben maradása mellett, ez iskolákban n szlovák oktatási nyelv egészen, vatrv részben behozható. Az autonóm egvházl hatóvá" elegendőnek tartja a szlovák nvelvnek, mint kötelező tantárgynak tanítását. A békéscsabai leánvpimnáziumban a magyar kul- tuszsm’n'sTW a szlovák nvelv tarifását elrendelte. A. szülők kérték, ho<n' csak rendkívüli tárgy legyen és 185 tanuló közül erre is csak 5-en jelentkeztek. A szlováknyelvü középiskolai oktatás kérdése tehát nem az államon, de az- érdekelt körök felfogásán múlik, illetve ahhoz idomul. Hogy ily kis szám mellett külön egyetem nincs és nem is lehet, az józan kifogás tárgyát nem képezheti, azonban az országban élő kisebbségek nyelvének a magyar egyetemen rendes tanszéke ven és igy az ott élő szlovákságnak nem lehet az irány’-an panasza, hogy anyanyclve legmagasabb művelésének lehetőségétől el van zárva. Az ellentétek és követelések az elmondottaktól magukból folynak, ám az ískolaűgy mellett a; ottani szlovákság nincs hátrányosabb helyzetben a honpolgárság, a földreform, az adózás, a banki'gy stb. stb. ezer kérdésében. Egyenrangú és egyenjogú állampolgárok, nem úgy, mint mi!

Mindezzel ma nem foglalkozhatom már részletesebben, valamint a nyelvrendelet egyes sérelmes szakaszaival sora..

Mindaz azonban, ami az ellenzék részéről a vita folyamán ki lett fejtve és a mi közállapotaink fonákságairól fel lett tárva, mind a mi bajunk, á mi sérelmünk Is.

Am, ha e bajokkal a törvényhozó testületek elé jövünk, akkor a mintatér ur bennünket, ellenzékieket, kverulánsokiiMií, ha arra illetékes külföldi fórumokhoz szólfmk, állnmellcne6eknek bélyegez.

Minket azonban népünk azért küldött ide, hogy igazságát igy, vagy úgy, de megvédjuk és kívánjuk!

Itt, a törvényhozás e magas házábau. appel- lálok hát arra, hogy azért, mert a békeszerződés bennünket egy újonnan keletkezett állam keretébe helyezett el, ml ez államban nem vagyunk és nem szerepelhetünk mint legyőzött, nép, — ellenkezőleg éppen e szerződések becsületes értelmezése szerint egy demokratikusnak mondott állam szabad és egyenrangú polgárai kell, hogy lehessünk.

Amig azonban önök, úgy, mint a mostani vitában is, — itt éppenugy, mint odaát a képviselőházban, — csak a kisszerű nemzetiségű gyűlölködés arcával fordulnak felénk, amíg csak az erős kéz fenyegető öklét nyújtják elénk, addig sem Önökkel, sem a kormánvhetnlommnl szemben bizalommal nem viseltethetünk és a bel- ügyrrdn'szter urunk az interpellációra adott válaszát tudomásul nem lehetjük.