Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)

1926-03-17 / 63. (1101.) szám

Mai számunk 2jéS2$£?S& 24 oldal

évf. 63. (1101) szám ■ Szerda ■ 1926 március 17

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ké

Független politikai napilap

Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő:

Dzurányi László Gál István

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

A felszívódás utján

(—ki—) Kassa, március 16.

Brazíliából jött egy ur, — ne felejtsük el a nevét: dón Mello Franco-nak hívják, — aki végre megmondta őszintén a Népszövetségi Ligák Uniójának genfi ülésén, hogy milyen sorsot szánt a nemzeti kisebbségeknek a világot kormányzó „parva sapientia“. „A kisebbségek sorsa végeredményben a többségekbe való felszívódás kell, hogy legyen1*. Igen, így mondta a jó brazíliai ur s valószínűleg Európa nemzetiségi államainak „több- scgei“ polkát jártak örömükben, tapsoltak — titkon — az ő programgyerekük nevén-neve- zésének. Titkon, mondom, mert nyíltan miná- lunk az a hipokrizis járja, hogy itt a kisebbségek több jogot kaptak, mint amennyi nekik jog és törvény szerint dukál, nálunk — papiroson — az az elv, hogy az „erőszakos elnem- zetietlenités**, — ami lényegében egy a „felszi- vódás“-sal — büntetendő cselekménynek minősíthető.

Hála önnek, dón Mello Franco, hogy igy kivágta a brazíliai rezet, mert bár — politikailag — óriási baklövés lehetett a kijelentése, mint ahogy — úgy látom — minden őszinte szó baklövés a politikában, talántán a nekünk szánt sors leleplezése észbe kapat minket, felszívódásra Ítélt nemzeti kisebbséget s azok is tisztán meg fogják látni a lábunk alatt tátongó farkasvermet, akik csak azt a papiroscsaíit látták, mely a szakadékot úgy ahogy leplezte.

Azt mondhatják az optimisták: „Oh, hiszen ez a kijelentés csak egy őrült spanyol eszejárása, semmi jelentősége nincs!** Félre az optimizmussal! Semmi jelentősége nem lenne, ha azon a tárgyaláson akadt volna egy többségi képviselő, aki tiltakozott volna a kijelentés ellen, ha az Unió ott stante pede száiou kapta volna az előkelő idegent, torkára forrasztotta volna azon melegiben a spanyolviaszt s nem halasztotta volna el a döntést júniusra, Drezdára. Nekünk, szlovenszkói és ruszinszkói magyaroknak akkor nem lett volna memento az Amazonas-parti szeladon kötelessége, ha idehaza csak egy felelős kormánytényező kijelentette volna, hogy ebben a „szabad és demokratikus** köztársaságban nem érvényesülhet a Mello Franco-elv. De hallgatás következett rá, sőt Srobár ur a szenátusban jónak látta a régi verklit megnyeke- regtetni, hogy az itteni magyarság élete fenékig tejfel.

„Qui tacet, consentire videtur** — akt hallgat, az beleegyezik, mondja a latin közmondás, lássuk be végre mindannyian, akiket kisebbségi életre Ítélt a végzet, hogy sem idebent, sem odakünt a nagyvilágban nem kereshetünk oltalmat az elnyomás ellenNagy merészség kell ahhoz, hogy valaki ostoba legyen s Mello Franco urnák teljes elismeréssel kell adóznunk e merészségért. Hát mi is vagyunk mi, Mello Franco, de idebent Juriga ur szerint is, aki jónak látta kinyilatkoztatni, hogy a köztársaságnak csak a csehek és szlovákok köztársaságává kell fejlődnie? Felszívódásra szánt valami, mint egy tüdő- izzadmány. Valami jóindulatú daganatnak képzelik a jő donok és pánok a magyar kisebbséget, amit priznitz-borogatással föl lehet szívatni? Kés se kell neki, eloszlik magától? Azt hiszik? Csalódnak, jó urak! Ne felejtsék el, hogy — valami orvosi teória szerint' — ha már a jő spanyol ur patológ tünetnek képzeli a nemzeti kisebbségeket, a test azon részén, amelyre állandó nyomást gyakorolnak, fejlődik ki a — rák! Fs az emberiség egy testén, a nemzeti kisebbségek zónáin állandó a nyomás. Itt és másutt, mindenütt, ahol kisebbségek vannak. Nem gondolják, -íogy a kisebbségi kérdés hovatovább olyan megoldatlan problémája lesz a világpolitikának, mint az orvostudománynak a rákfene0 Nem segít rajta kisebbségvédelmi injekció, nem az erőszakos, operatív beavatkozás sem, mint ahogy Olaszország megpróbálta egyszerűen kiirtani a tiroli német kérdést. A kisebbségi kéidést nem lehet ma már sem ráolvasással, sem más kurnzslással gyógyítani, csak úgy, ha megkeresik a baj gyökerét, kórokozóját. Semmi más az, mint a kisebbségek éleiében vérpangást

A genfi megegyezési formula

Svédország páratlan önzetlensége — Csehszlovákia is lemond tanácstagságáról — Mel ó Franco személyes ambíciói — A román akadály Is leomlott — öröm a népszövetség köreiben

Géni, március 16. A Németország és a többi tanácstag között történt megegyezés véglegesnek tekinthető. Az egyetlen pont, amely még nincs elintézve, Brazília váratlan közbelépése volt. Sokáig beszéltek Románia tiltakozásáról is, de az után alátogatás után, amelyet Bencs ma délben Strese- mann külügyminiszternél tett, ezt a román ellenvetést is kiküszöbölték. A német delegáció ma délben nyilatkozott Németország álláspontjáról. Luther szerint az a megegyezési formula, amelyet Briand és Streseniann találtak, a leghelyesebb. A németeknek nem volt nagy kilátásuk többet elérni. Ha két hatalom kiválik a tanácsból s másik két hatalom kerül helyébe, a tanács eredeti összetételében nem történik változás. Csehszlovákia helyébe Lengyelország kerül, azaz Franciaország egyik szövetségesének helyébe egy másik szövetséges, Svédország helyébe pedig Hollandia, vagy még inkább Dánia jön, amely egészen bizonyosan hasonló semleges álláspontot fog képviselni, mint Svédország. Spanyolország és Brazília megnyugtatására megvalósítják azt a német tervet is, amely egy bizottság kiküldéséről szól. Ez a bizottság őszig elkészíti a tanács kibővítésének részletes tervét. A megegyezést délután félkárom órakor, Briand és Chamberlain látogatásán, végérvényesen leszögezik. Ugyanígy Loucheur és Schubert dr. is megállapodnak e megegyezés technikai keresztülvitelében. Lengyelországot csak ez év hátralévő részére választják meg, mert a szeptemberi teljes ülés szabad kezet kap a további döntésre s csak akkor határozzák el, vájjon Lengyelországot a következő évekre is a tanács ideiglenes tagjai között tartják-e. Az eddigi jogi álláspont szerint Németország nem ellenezheti ezt a megoldási módot. A két német fődelegált tegnap csak éjjel félegy órakor érkezett vissza montrenxi kirándulásáról s ennek következtében még nem fogadhatta el végleg az utolsó kompromisszumajánlatot. Mivel azonban Schubert és Loucheur már tegnap este előzetes tárgyalásokat folytattak, bizonyosra vehető, hogy a németek nem gördítenek akadályt a megoldás elé. Tény, hogy a jelen pillanatban a megegyezési formula nincs még véglegesen bizt^itva. Egy ideig Románia nem volt hajlandó elfogadni Benes dr. visszalépését, az éjjel folyamán Bcnes és Titulescn azonban megegyeztek. A csehszlovák külügyminiszter meggyőzte román kollégáját arról, hogy a kisantant megbizottját — minden valószínűség szerint Nincsics jugoszláv külügyminisztert — ősszel újból a tanácsba választják. Ezek után nem maradt más nehézség, mint Brazília vétÖfenyegetőzésc. Általában azt remélik azonban, hogy ezt a nehézséget is kiküszöböli az a távirati érintkezés, amely most folyik Rio de Janeiro és Genf között. Beavatott körök szerint Mello Franco csökönyössége ngyis csak személyes iigy. Brazília nj elnöke, aki a közel jövőben foglalja el állását, személyes ellensége Mello Franconak. A brazíliai nép- szövetségi delegált attól fél, hogy az uj elnök azonnal elmozdítja állásából, ha az állandó tanácstagság megszerzésével nem mutat föl meghálálhatatlan érdemeket hazájának. Valószínű azonban, hogy Anglia gazdasági és pénzügyi befolyása otthon, Brazíliában meggátolja Mello Franco egyéni akcióját. Ha a mai tanácsülésre nem is érkezik még meg Rióból a válasz, legkésőbb holnap itt von s akkor a megegyezésnek utolsó akadálya is leomlik. Esetleg csak a szerda délelőtti plenáris ülést halasztják el csütörtökre, hogy véglegesen megegyezve, vehessék fel Németországot a nemzetek szövetségébe.

A tegnapi titkos tanácsülés lefolyása

Genf, március 16. Ma kitudódtak a tegnap délelőtt félbeszakított tanácsülés drámai lefolyásának eseményei. A tanácsülés Chamberlain nagy ünnepi beszédével kezdődött, mert az angol külügyminiszter azt hitte, hogy Briand és Stresemann megegyezése után a végleges megegyezésnek semmi akadálya sincs. Minél tovább tartott Chamberlain beszéde, annál nyugtalanabb lett Mello Franco. Ujjaival idegesen dobolt az asztalon, majd szakadatlanul az asztal körül szaladgált, végre is fölemelte kezét és szólásra emelkedett.

— Mit akar? — kérdezte dühösen Chamberlain.

Mello Francoból kitört a visszatartott düh.

— Óriási félreértés van közöttünk! Brazília egyáltalán nem mondott le állandó tanácstagsági igényéről! Ha nem kapjuk meg azonnal, akkor okvetlenül Németország tanácstagsága ellen szavazom.

Ez a kijelentés bombaként hatott az egybegyűltekre. A tagok egymásután és össze-vissza

igyekeztek hatni Mello Francora és emlékeztettek Brazília írásbeli Ígéretére. Franco másképp magyarázta az írást, mint ahogy a tanácstagok általában.

Erre a szociáldemokrata Vandervelde éktelen haragra gerjedt és egyenesen ordítva mondta, hogy hallatlan, hogy Brazília állandóan az európai béke ellen ágál. Az egyáltalán nem parlamentáris kifakadás után Franco sértődötten kiáltotta, hogy nem enged magával ily tónusban beszélni és senki ne tegyen szemrehányásokat neki a világ mcgbékiilésére vonatkozólag, főleg nem egy európai halalom, amely eléggé bebizonyilolla, hogy mily keveset ért a béke föntartásához.

Erre az érzelmi kifakad ásra nagy, félszeg csend keletkezett. Végre Briand bekétően igy szólt:

— Franco kollegám délután meglátogathatna, s csöndesen, esetleg elintézhetnék az ügyet.

Franco gúnyosan válaszolt, hogy ámbár nagy

tiszteletnek veszi, hogy a francia miniszterelnököt meglátogathatja, de már most figyelmeztet arra, hogy a látogatás egyáltalán nem fog használni. A tanácstagok újra kérlelni kezdték a brazíliai megbízottat, de Franco hajthatatlan maradt. Kérjen uj instrukciókat, — mondták. Franco azt felelte, hogy már megtette. A hangulat ismét viharossá vált, legnagyobb nyugtalanságban hirtelen szerényen fölállott Quinones de León, Spanyol- ország delegáltja, s uj váratlan kijelentést tett:

— Ha Brazíliának esetleg sikerül, hogy állandó tanácstagságot érjen el, akkor Spanyolország is újra követelni fogja az állandó tanácslag- ságot.

Általános elképedés. Ishli, az elnök nem tehetett egyebet, minthogy hirtelen berekesztette az ülést. Csak délután jöttek össze ismét a tanácstagok, akkor, amikor 11 latin-amerikai állam kijelentette, hogy nem azonosítja magát Brazíliával, mert nem Brnüiát, hanem Uruguayt tekinti a délamerikai államok népszövetségi képviselőjének.

Németország fölvételének várható külsőségei

Genf, március 16. A plenáris ülés szerdán vagy csütörtökön délelőtt fél 11 órakor ül össze. Az elnök azonnal benyújtja Németország fölvételi kérvényét s az ajánlatot Chamberlain nagy beszédben fogja megindokolni. Ezután senki sem jelentkezik szólásra, úgy hogy a szavazás azonnal megtörténhetik.

Bizonyos, hogy Németországot egyhangúan választják be a népszövetségbe.

A szavazás Után a tanács a Reformáció épületének egy melléktermébe vonul és rövid ülést tart. Ezalatt a plénum Németország népszövetségi pénzügyi hozzájárulását tisztázza. A tanács legfeljebb tiz percig ülése: c s ez alatt az idő alatt elhatározzák Németország állandó tanácstagságát. A döntést azonnal a teljes ülés elé terjesztik, amely vita nélkül, vagy legalább is nagyon rövid vita után szavazást rendel el. A gyülekezet nagy többséggel, ha nem is egyhangúan (Brazília tiltakozni fog) megszavazza Németország állandó tanácstagságát. Ezek után Luthert, Stre- semannt és Schubertét bevezetik az ülésterembe. Az elnöki emelvény előtt baloldalra egy külön pádon foglalnak helyet a németek s itt hallgatják végig az üdvözlő beszédeket

Elsőnek a népszövetség elnöke, Alfonso ■ de Costa szólal föl. Utána Briand és Chamberlain beszédei következnek. Mindketten megkísértik, hogy a hosszú és kellemetlen veszekedések emlékét legalább utólag eloszlassák, eltakarják a tanács politikájának nagy blamázsát és a népszövetséget ismét ideális színben tüntessék föl. Briand újra hangoztatni fogja, hogy a legutolsó késlekedést egyáltalán nem a német-francia ellentét okozta. Végre Luther és Stresemann is szóhoz jutnak, akik németül mondják el ugyancsak az általános kibékülésről szóló beszédjü- jüket.

okozó állandó, hatalmi elnyomás s egy az orvossága, a teljes nemzeti jogok megadása minden országban, minden nemzetnek vagy nemzettöredéknek!

Messze van még ez az idő, nacryon mesz- sze, arnig' ezt a kézenfekvő igazságot meglátják a hályogos szemű „többségek*. Addig memento legyen nekünk Mello Franco, Srobár és Juriga urak szava, még inkább a löbbiek mélységes hallgatása. Addig lény az, hogy velünk csak mint egy exszudátummal száméinak s ha ez ellen nem védekezünk a magunk körében, könnyen azzá is lehetünk s mint jóindulatú daganatot fölsziv a mellofrancoi észjárás. Ne engedjük magunkat rákfenévé sem tenni, még ha ezt készíti is elő könnyelműen a ránk súlyosodé nyomás, mert igaz, hogy belepusztulhat abba a környezetünk is, de minket is ki ke1! majd iriani, hogy ne terjedjen tovább a baj. \

Mi akkor hát a feladatunk? Hogy védekezhetünk a kétféle veszedelem szcilía és ka- ribdisze ellen? Kifelé való lármával aligha, ez csak arra jó, hogy felelősségre ne vonjanak „néma gyereknek az anyja se érti a sza- vát“ címen. Hiába fájunk mi, azt a „többség** nem érzi. Hiába orditunk, azt a világ nem érti. Idebent kell biztosítanunk az egészséges szellemi vérkeringést, kultúránk megőrzésével és fejlesztésével, nemzeti erőink fentartá- sával- Csak pangás ne álljon be ezekben, mert az a megölő betűnk! Maradjunk egészségesek, hogy — ha egyáltalában van remény arra, hogy a világot igazgató jó uraknak megjön az eszük, — az az idő, melyet várnunk kell a jók és igazak legszentebb hitével, ne találjon készületlenül, legyen és maradjon nemzeti életünk tiszta, szűz, acélos izomrendszer, mely aktive be’ekapcsolódbatík majd az emberiség testének kullurmunkájábal ^

A beszédeket a német tolmács forditja franciára, majd a népszövetség hivatalos tolmácsa elmondja augolol is Ezek után Olaszország, Japán, a kisantant, az európai semleges államok és az amerikai államok egy- egy képviselője emelked.k szólásra. Ha azek is elmondták besze leiket az elnök déli szünetet rendel el, majd

délután Stresemann, Németország állandó tanácstagja bevonul a tanács üléseire. Ennek a nyilvános tanácsülésnek programja a következő lesz: 1. A Saar-vidéki uj kormány kinevezése. 2. A világ gazdasági konferenciadátumdnak április 26-ra való kitűzése és a leszerelési konferencia előzetes megbeszélésének májusra való összehívása. Lehetséges, hogy e kérdésbe már Németország is beleszól. 3. Svédor- j