Prágai Magyar Hirlap, 1926. március (5. évfolyam, 50-75 / 1088-1113. szám)
1926-03-14 / 61. (1099.) szám
6 • htot. at> 1926 március 14, rasárnap. uomori adomák .. Jókai, Petőfi, Tompa, Szent-Ivány Ezt a négy nagy nevet nem igen olvasgattuk ebben az egymásutánban. Szinte arra gondolna az ember, hogy négy nagy íróról esik szó. Hármuk valóban a toll fejedelme, a negyedik az igaz, nemes, magyar úri jellemé, akinek még életében melléknevéül szegődött a „Gömör Bayardja", „exempt de bláme": Szent-Ivány Miklós, a mi szeretett vezérünknek, Szent-Ivány Józsefnek nagybátyja. Sajó- gömöri háza „mindig a megyei haladási mozzanatok központja volt, ő abban fenkölt érzelem és szellem áthatottja, vallásos, jóltevő, közreható. Tisztelet környezte, áldás kisérte hosszú életének minden utjain, — hazafiui tiszta életének méltó jutalmául". Ennek a Szent-Ivány Miklósnak házánál Petőfivel történt egy kedves epizód, amely erősen jellemző nagy költőnk büszke, öntudatos, sokszor a szélsőségig érzékeny egyéniségére, de józan, igazságos belátására is, ha olyan avatott kézzel nyúlt valaki szenvedélyességének gyeplőibe, mint „Gömör Bayardja". Az epizódot Jókai jegyezte fel, mikor Szent-Ivány Miklós vendége volt a Csorbai-tó- nál. így kapcsolódnak egybe a nagy nevek. A feljegyzés pedig igy szól: „Az idén (1880-ban) hallottam a gyönyörű Csor- bai-tó mellett (a most már ősz) kedves magyar házigazda, Szent-Ivány Miklóstól ezt a jellemző adatot: Mikoriban (most 35 éve már) Petőfi Tompa Mihály társaságában beutazta a magyar felföldét, egy napon Szent-Ivány vendégszerető házához is betért a két költő-jóbarát. Délig igen jól mulattak: Petőfi, szokás szerint, ha egyszer fölmelegedett, nagyon kedves volt. Ebéd után a házigazda (more patrio) a férfitársaságnak egy kis parázs ferblire tett indítványt, amit nem is szokás visszautasitani. Tompa szenvedélyes ferbliző volt; le is ült egy szóra. — Hát Petőfi ur nem játszik? — kérdi a házigazda. Mire Petőfi, valami sajátszerü, haragos hangon viszonozza: — Nem játszom! Hát nem kínálták többet; hanem hozzáláttak a többiek a „vizí“-hez, meg a „besser“-hez. Egyszer csak jön Tómpa elhült képpel Szent- Iványhoz s azt súgja neki: — Képzelje csak, Petőfi fogat s el akar menni rögtön. A házigazga rögtön előveszi a kászolődó vendéget s kérdi tőle, hogy miért akarja őket elhagyni? Amire Petőfi azt válaszolta: — Én az olyan háznál, ahol kártyázni ülnek le, mikor én itt vagyok, egy óráig sem maradok tovább! — Uram — mondá erre Szent-Ivány —, hiszen mi is tudjuk, hogy ki az a Petőfi! Ismerjük önnek remek költeményeit s dicsérjük érte. De a költészet az Isten adománya s arra, amit az Isten adott, nem szükség büszkének lenni! E szóratodanéz Petőfi Tompa szemébe: — Te, Miska, ez jól megfelelt nekem. Derék ember ez. Maradjunk itt! S azzal levetette a köpenyegét, kezet szorított Szent-fvánnyal, leült az asztalhoz, ott maradt még három napig s mulatott, mint más halandó ember." II. A Tompa Mihály búzája Szegény Tompa Mihály, mikor még abban a korban volt, amelyben bármi kevéssel beéri az ember, még ez a kevese sem volt meg. Mikor pedig olyan helyzetbe juttatta a sorsa, hogy lett volna mivel megelégednie, akkor már nem tudott neki örülni. Beteg volt testben, lélekben, kedélyben. Akkor történt vele, hamvai pap korában, hogy bevitte a kollekta-buzáját a putnoki vásárra. Éppen egy hive állt vele alkuba, hogy megveszi a búzát. De gyalázatos olcsón akarta. Tompa nem engedett a kimondott árból. A paraszt végül igy érvelt: — Adja ide, tiszteletes uram, úgy, ahogy kérem, hiszen az enyém is van közte! Tompa mihamar kész volt a keserű válasszal: — Válogassa hát ki kelmed a magáét, aztán vigye altár ingyen! III. Aki a királynak üzent Azidőben, mikor István főherceg körutat tett Magyarországon, Balogon is látogatást tett a KÓ- burgi hercegi kastélyban. Onnan tovautaztában ba- logi ember is volt kirendelve az előfogathoz, Rimaszombatig. A balogi ember útközben egyre zaklatta a hercegi kísérethez tartozó egyik libériás inast, hogy mondja meg már néki, ki ez a csuda- nagy ur, akit ennyi kocsi viszen Rimaszombatba? Az udvari cseléd kellő nyomatékossággal és tekintéllyel adta tudtára, hogy ez bizony a király öccse, István főherceg őfensége. Ettől a választól furcsa gondolatok raja indulhatott útnak a balogi ember nagykarimáju kalapja alatt, mert amilyen beszédes volt eddig, éppoly makacsul hallgatott a további utón. Rimaszombatba így fiatalít és szépít a Corall-créme Corall-puder Sorali-szappan FSIeraknt i C. S. R. részére: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. érkezve pedig azon menten a főherceg kocsijához furakodott és annak üvegajtaján át addig-addig nézelődött be fontoskodó képpel a bentülőkre, mig a főiherceg — gyanítva, hogy az egyszerű paraszti ember valamit kérni akar tőle —, kinyitotta a hintó ajtaját és megkérdezte: — No, mi baja van, atyafi? — Hát keérem átosságval, csak azt keérdez- ném meg, hogy kied-e csakugyan a kirá‘ öccse? — Én vagyok, jó ember — felelte a főherceg mosolyogva —, hát mi kívánsága volna, édes barátom? — Nem vóna biz egyéb, eédes uram, hanemha csakugyan kied a kirá‘ öccse, hát mongya meg a felséges báttyának, hogy óccsijja meg a sót, mer ha meg nem ócsíttya, Isten-Jeézus-teremtuccse mind eeddöglik a marhánk!... Közli: Tichy Kálmán. A XX. század és a Messiás Beszélgetés John Cordessel, az indiai Messiás angol apostolával — A teozófusok a világvallás hirdetői — Mi történt decemberben Aydarban, a banyanfa árnyékában? — A teo- zéfusok nem tartják azonosnak Krisztust és Krisbnamurtit Bécs, március 13. Tizenkilenc évszázad előtt gyalogjáró, mezítlábas vándorok vitték szét a hirt a világ négy tája felé, hogy messze keleten tanítani kezdett egy ember — aki több mint ember, mert csodákat tesz, betegeket gyógyít, halottakat támaszt fel és soha nem hallott dolgokat tanít az egy Isten nevében. Mostan pedig, néhány hét előtt, táviródrótokon és rádióhullámokon röpítették szét a hirt: Aydarban megkezdte működését a Messiás, aki eadig a Krishnamurti nevet viselte. A világlapok képes mellékletein pedig megjelent egy indiai fiatalember arcképe: a Messiás.' Fantasztikus hirek keltek szárnyra: csodákról, uj apostolok kiválasztásáról, megújult tanokról — a pozitívum pedig, amit fantasztikumok alól ki lehetett bányászni, az volt, hogy a Messiás körül a teozófusok tömegei csoportosulnak, akik a vallás és tudomány összeegyeztetésének szükségességét hirdetik néhány évtized óta. A mozgalom élén Annié Besant dr. áll, egy asszony, aki a teozófus mozgalom vezére és a teozófusok internacio- nális egyesületének elnöke. A bécsi teozófusok otthonában Néhány nap előtt Bécsbe érkezett John Cordes, aki az ausztriai teozófusok egyik vezéralakja és aki jelen volt, mikor Aydarban, a banyanfa alatt, beszédet tartott Knishna- murti, a Messiás. Sikerült megtudnom John Cordes lakáscímei és felkerestem őt Az uj Messiás bécsi apostola a Belvedere körül elterülő villanegyedben lakik, az ajtaján névjegy van: JOHN CORDES az osztrák teozófus egyesület vezórtitkára Csengetek. Fiatal, mosolygószemü leány nyit ajtót. „Isten hoztá“-val fogad, nem kérdezi, hogy ki vagyok, mit akarok, hanem — mintha már esztendők óta ismerne — barátságosan beljebb invitál. Egy pillanatig zavartan nézek rá, a váratlan fogadtatás annyira meglepett, hogy csak már bent a szobában jut eszembe megmondani jövetelem célját: — Újságíró vagyok. Mr. John Cordessel szeretnék beszélni. — Azonnal — hangzik a válasz s a lány eltűnik egy függöny mögött. Egyedül maradok a szobában. Szemben v lem egy Buddha-szobor áll. A szoba tele van könyvekkel. A szomszéd szobából templomi ének hallatszik, egy másikból írógép szapora kattogása. Néhány pillanat múlva megjelenik egy őszhaju, de fiatalos kinézésű ur: John Cordes. Feltűnik nekem: szandálban van, mint egykor az apostolok, de egyébként rendes európai ruha van rajta. Inkább tudósnak látszik, mint papnak. Pompásan beszél németül, de erősen érezhető angol akcentusai. Nagyon kedvesen fogad, kijelenti, hogy minden kérdésemre készségesen fog válaszolni és igy lassan megindul a beszélgetés. A világvallás Megkérem, hogy világítsa meg nekem a Krishnamurtival kapcsolatos eseményeket, melyekről eddig csak újsághírekből értesültem. John Cordes elmosolyodik: — Igen, az újságok sokat Írtak erről — mondja —, nagyon sokat. És természetesen sok olyan dolgot is, ami nem volt igaz. Mi teozófusok évtizedek óta dolgozunk. A célunk a vallás és a tudomány összeegyeztetése és természetesen — mindenek előtt — a vallások összhangbahozása. A világvallás alapjait akarjuk letenni, hogy ez újra egységes tömeggé egyesítse az emberiséget. Bizonyos, hogy az összes vallások egy közös alapból fejlődtek ki. Mi ehhez a közös alaphoz akarunk visszatérni, hogy ebből fejlesz- szük ki az uj, egységes világszemléletet. Ez az egység kell, különben elpusztul az emberiség. Páneurópa — nagyon szép gondolat — de ez kevés. Egy uj háború végzetes lehet, ezt a háborút pedig csak egy nagy, egyetemes emberi összefogás akadályozhatja meg. Mi nem ismerünk különbséget nemzetek, fajok és vallások között, a mi számunkra csak ember létezik. Sokezren vagyunk már, persze még mindig nagyon kevesen ... De a soraink napról- napra nőnek és mi hiszünk a diadalunkban, ami az ember és a szeretet diadalát jelenti. (— És Krishnamurti?) — Krishnamurti: az ember, aki által, akin keresztül ezt az egységesítő munkát el fogj. végezni a felettünk álló erő. Az erő, ami önmagából való élet, amit az emberek tudnak, éreznek és különböző nevek alatt imádnak: a L o g o s. Mi hiszünk a felsőbb- rendű emberekben — más vallások is hittek bennük: ők voltak a bölcsek, a szentek és a próféták. Ezeken az embereken keresztül szól hozzánk a Logos és ilyen emberré 1 ni a végcél. Ilyen felsőbbrendü ember ma: Krishnaji . . . (— Bocsánat, hogy félbeszakítom: ön rr ' Krishnaji-t mondott és eddig mindig K* 'shnamurtit.) — Igen. Krishnamurti — ez „polgári név“, m i Krishnajinak nevezzük öt. Ez hindii .zó és azt jelenti: az Ur. (— Mi igaz abból, hogy önök Messiásnak, Krisztusnak tartják Krishnamurtit?) — Mi esztendők óta érezzük a Krish- najiból kiáradó felsőbb erőt, az Übermensch erejét. Mi — ez alatt Krishnaji közvetlen környezetét értem — már régóta tudjuk, hogy ő az, akire az emberiség vár. 1925 december 28-án Aydarban a banyanfa alól beszélt először nyilvánosan, nagyobb tömeg előtt Krishnaji és akkor láttuk, hogy ezt az erőt érzi a tömeg is. Mikor beszélt, olyan volt, mintha villamos áram szaladna végig a tömegen. Ezt mindenki érezte. MI nem mondjuk, hogy Krishnaji Krisztus, de hisszük, hogy az az erő, ami Krisztust felhasználta, hogy rajta keresztül kinyilatkoztassa magát, az az erő most Krislmajiban találta meg a maga eszközét. (—■• ön világvallásról beszélt. Hogyan gondolják Önök a régi vallásokkal való harcot?) Mi nem harcolunk senki vallása ellen. A világvallás nem dogmatikus és nem száll szembe más vallások dogmáival. A világvallás alapja az az alap, amelyik minden vallásban közös és amit elfogad a tudomány is. íme: 1. Kezdetben volt az önmagából való élet. 2. Ez az önmagából való élet most is a világban van. Ez az, amit a Biblia Lógósnak nevez és amit különböző neveken imádnak az emberek. 3. A világ általa és emberfeletti emberek által kormányoztatik. Ezeket nevezték el szenteknek, prófétáknak és bölcseknek. Ezek a megvilágositók. 4. Az emberek egyenlők és nem szabad megkülönböztetést tenni az irántuk való sze- retetben. — Ezek az alaptételek. Nincs vallás, amelyik ezeknek ellentmondana és nincs vallás, amelyik ennél többet tudna mondani. Ami ezen kívül van, az részlet és ezekben a részletekben éljen mindenki a maga módja szerint, ahogy az ősei éltek, vagy ahogyan ő élni akar. Krisztus apostolai is megengedték a zsidókból lett keresztényeknek, hogy megtartsák ősi szokásaikat. (— De arról hallottam, hogy önöknek is vadnak szertartásaik és aszkézist is gyakorolnak. Miért?) John Cordes elmosolyodik és úgy adja meg a választ: — Nekünk nincsenek szertartásaink, (Je tudom, hogyan terjedt el ezeknek a hire. Én időnkint előadásokat szoktam tartani a teo- zófikus tanokról. Hosszú éveken keresztül éltem Indiában, megszoktam és megszerettem az ottani viseletét. Itthon tehát rendszerint indiai ruhákban jártam és ezt — utánozták hallgatóim is. Valami idegen megláthatta ezt és titkos szertartást sejtett az indus ruhák alatt. Amióta ezt megtudtam, európai ruhában tanítok és igy termékri°sen most már hallgatóim is európai ruhákat hordanak. — Ami az aszkézist illeti: nem dohányzóm, nem iszom alkoholt és nem eszem húst Ezt nem parancsolja semmi tantétel, de én egészségesnek tartom igy az életet. Ha ez aszkézis — akkor aszkéta vagyok . . . Az aydari kinyilatkoztatás Megköszönöm a felvilágosításokat és elbúcsúzom John Coídestől. Emlékbe kapok egy röpiratot, amelyik Aydarban készült, az uj kinyilatkoztatás emlékére. A röplap szövege magyar fordításban a következő: „Mi valamennyien várjuk Őt, aki a nemesség megtestesülése és aki rövidesen itt lesz közöttünk. És ő már közöttünk is van most. ő jön, hogy mindenkit elvezessen az örök boldogsághoz. Ő jön, hogy vezessen bennünket és Ő azokhoz jön, akik nem értették meg, akik megtagadták, akik boldogtalanok és akik még sötétségben vannak. Azokhoz jön, akiknek szükségük van őreá, akik kívánják őt, akik vágyódnak utána. Én azokhoz jövök, akik együttérzőre várnak, akik boldogságot akarnak; akik megváltás után áhítoznak; akik azután vágynak, hogy minden dologban megérezzék a boldogságot Én reformálni jövök, nem pusztítani; Nem rombolni, hanem építeni.4* A röpirat alján pedig ott van a dátum: „1925 december 28. Aydar. A banyanfa alatt. Az utcán zajosan hullámzik az élet: autótiilkölés, kocsizörgés, villamososilinge- lés. Az emberek sietve rohanásznak a dolguk után és nem tudják, hogy az egyik The- resianum-utoai házban egy kis csoport ember már a Messiás uj eljövetelének örül... Jarno József. A frankügyben a vádtanács permanens tárgyalást akar Budapest, március 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A rendőrség a Nyugati pályaudvaron talált frankklisékről próbalenyomatot fog készíteni,' hogy megállapítsák, vájjon a klisék alkalmasak voltak-e a frankbankjegyek hamisítására. A franciák a két klisé feltalálásával még nincsenek megelégedve. Újabb három klisékő előkerülését várják. Budapest, március 13. A büntetőtörvényszék vádtanácsa ma folytatta a frank- hamisitók ellen kibocsátott vádirat ellen benyújtott kifogások tárgyalását. A mai tárgyaláson az eddigi huszonhét vádlott közül csak Nádosy, Zadravecz, Gerő és Baross nem jelentek meg. Értesülésünk szerint a vádtanács vasárnap sem tart szünetet, hanem már reggel 9 órakor összeül, hogy a tárgyalást folytassa. A woolwichi koldus milliókat rejtegetett Nemrégiben szenzációs feltűnést keltett egész Angliában az a hír, hogy egy öreg woolwichi földművesről, akit mindenki koldusszegénynek tartott, a halála után derült ki, hogy mintegy négyezer fontnyi vagyont rejtegetett. Francis Edmund Reevest, az öreg földművest egy napon holtan találták abban a kis cottageban, ahol már húsz év óta visszavonultan élt. A halált tüdőgyulladás okozta. A mikor a haláleset körülményeinek tisztázására, mint ahogy Angliában szokás, a koToner tisztviselője megjelent a házban, a piszkos odúban, amelynek faajtaján még zár sem volt, egy fadobozt talált. Amikor a dobozt kinyitották, meglepődve látták, hogy a rongyos Reeves milyen nagy vagyont rejtegetett. Volt a dobozban 227 font arany, 60 font ezüstpénz, egy építkezési vállalatban való részességről kiállított könyvecske, mely szerint követelése 3317 fontot tett ki, s több értékpapír, amelyek körülbelül 60 fontot reprezentáltak. Különös életmódot folytatott Reeves, aki egy milliónál nagyobb vagyona mellett a legcsekélyebb kényelmet sem engedélyezte magának. Egy szegény, öreg nyugdíjas házaspártól heti 5 shillingért bérelt egy szobácskát. Ez volt a legnagyobb kiadástétele. Élelemre csak néhány fillért költött. Egész Woolwichban Reeves járt a legnyomoru- ságosabban. Délelőtt 11 óra tájban ment el hazulról és a piszkos, rongyos koldust, aki szivarvégeket és ételhulladékokat szedett fel a földről, a városban mindenki ismerte. Az öreg Coxné asszony, akitől a sötét, kicsiny szobát bérelte, a koroner előtt a következőket mondotta a dúsgazdag „koldusról": — Reeves nagyon magába zárkózott ember volt! Több mint húsz éven át lakott nálunk, de ezalatt egyetlen célzást sem tett arra, hogy vagyona volna. Többnyire konzervekkel táplálkozott, amiket a városból maga hozott. Senki sem tud olyan esetet, amikor Reeves adott volna Valakinek valamit. Húsz éven át ugyanazt a ruhát viselte. Reeves vagyonit öt testvére fogja örökölni. Váratlan örömet jelent ez a teVntélyes örökség a testvéreknek, akikkel a rideg Reeves nem Í9 , tartott fenn összeköttetést.
